Az Angmari Boszorkányúr

Köszönöm a Wikipédia szerkesztőinek, hogy ez az ET elkészülhetett

Röviden:

Amikor a
Sötét Úr kikovácsolta az Egy Gyűrűt, a kilencet halandó emberek
uralkodóinak adta, hogy szolgálják őt. Az Egy hatalmának köszönhetően a
kilenc gazdái sötét lidércekké változtatak, akik csupán a Gyűrűt és
gazdáját szolgálják. A halandó ember számára testük láthatalan, ám a
gyűrű viselője láthatja testüket is. Az egész testüket a Sötét Úr
akarata és egy ideghálózat tartja össze. 

Amikor a
Sötét Úr, az akkor még csak a rejtekhelyén ténykedő Sauron elkezdte
újból megerősíteni Mordor erődítményét, akkor kiengedte a
gyűrűlidérceket, akik elfoglalták Minas Ithilt, az őrködés tornyát,
ahonnan a gondori emberek őrködtek Mordor birodalma felett. A támadás
vezetője a bizonyos Angmari Boszorkányúr volt, a legerősebb fegyver a
Sötét Úr kezében. A várost ezután Minas Morgulnak, a borzalom városának
nevezték át és senki nem mert a közelébe menni.

Hosszan:

Mielőtt még Középfölde egy időre felszabadult volna Mordor árnyéka alól, Isildurt megölték, az egy gyűrűeltűnt. Az emberek északi királysága, Arnor három, egymással harcoló  részre szakadt. Ebben az időben emelkedett fel Arnortól is északra Angmar királysága, amelyről hamarosan kiderült, hogy a Boszorkányúr az uralkodója, akit Sauron azért küldött, hogy leszámoljon a hatalmát egykor megtörő emberekkel. Angmar és Arnor kisebb megszakításokkal
folyamatosan harcban állt egymással.

A boszorkánykirály és tanítványa, Morgomirsikerrel megszelídítettek egy Rogash nevű trollt, akinek segítségével
az összes többi dombvidéki és havasi szörny is melléjük áll. Angmar  fővárosa, Carn Dum előtt  lezajlik egy hatalmas csata, amely után a fekete númenoriak, a gundabadi orkok és egyéb gonosz teremtmények is átállnak a boszorkánykirályhoz. Így Angmar elszabadul és útnak indul. 

Rhudaur

Argeleb király került trónra Arnor-ban, aki hatalmas sereget örököl az előző királytól. Cardolanon semmi nem
történt. Azonban Rhudaurban lázadás tört ki. amit egy Hwaldar nevű tolvaj vezetett, aki lepaktált Angmarral, de elfogták. Argeleb személyesen akart elmenni Hwaldarért, de Angmar ereje készen állt és a
boszorkányúr (akit vademberek ezrei követtek) megtámadta a sereget és a királyt. Argelebet és seregét az utolsó emberig lemészárolták és a  remény Rhudaur végleges leverésére szertefoszlott. Hwladar immáron  parancsnokként szolgálta Angmart.

Amon Sul

Az új király I. Arveleg (Argeleb fia) lett. Cardolanba segítség érkezett a tündéktől. Amon Sul (vagy másik nevén  Széltető) hatalmas pajzsként védte Arnor szívét és jobbnál jobb fegyelműés fegyverzetű harcosok védték az erődöt. A palantír mestere (Arveleg)  bízott abban, hogy Angmar itt fog elbukni, azonban súlyosat tévedett.
Amon Sult felperzselték a boszorkánykirály erői. Észak hatalmas bástyájanem tudott ellenállni az angmariak dühének. De Angmar győzelme nem volt teljes: Arvelegnek sikerült elmenekülni a palantírral együtt.

A palantír egyesítése

Amon Sul zűrzavaros bukása után egy előnye volt Arnornak. Arvelegnek sikerült elmenekülnie és magával vinnie a palantírt. Azonban Morgomir   ezt észrevette, de már nem tudott szólni a boszorkánykirálynak, mert az
visszament Angmarba. Ezért Morgomir saját erőivel ment Arveleg után.
Végül egy vérfürdőt követően Morgomirnak nem csak sikerült megszereznie a palantírt, de még a közelben tartózkodó númenori erőket is sikerült  megsemmisítenie. De mielőtt megszerezhette volna Arveleg földhöz vágta a
palantírt, ami darabokra tört. Azonban sikerült egyesíteni a darabokat  és a palantír hatalma erősebb volt, mint valaha.

Cardolan

Fornostba rengeteg hadianyag, ember és az ellátmány érkezett Gondorból. A két ellenfél most készült fel egyik legnagyobb összecsapására, amelyet Cardolan egyik dombján vívtak meg. A Cardolanban tartózkodó sereg elég
erős volt és a Fornostba érkező erősítések közül mindet Cardolan területére küldték. Ez a hatalmas csata döntő jelleggel bírt mindkét ellenfélre. A boszorkánykirály azonban csak kis méretű erőket irányított
először. A parancsa úgy szólt, hogy ezek a kis erők Hwaldar és Rogash vezetésével tartsanak ki, amíg megérkezik az erősítés, amit a Boszorkánykirály és Morgomirvezet. A kis dombon lezajlott csata a Gyűrűk ura történetének egyik
legnagyobb mészárlásába ment át. A hatalmas vérfürdő legalább 6 óráig tartott, amíg végül kikerült a győztes. Minden remény és erősítés, amit Arnor remélt szertefoszlott: Cardolan elesett. A boszorkányúrnak immáron semmi sem állott útjába, hogy elinduljon Arnor szívébe, Arthedainba.

Carn Dûm ostroma

Az erőviszonyok területileg drámaian megváltoztak: Rhudaur a boszorkánykirályé, Cardolan az összeomlás szélén. Egyedül Fornostban  volt még nagy erő, de az is csak védekezésre futotta. Hirtelen Völgyzugolyból támadás érkezett a főváros, Carn Dűm ellen. A hatalmas tünde sereg azonban nem volt képes bevenni a várat és hirtelen megjött
az erősítés: Rogash vezetésével egy hatalmas sereg havasi és dombvidéki troll bukkant fel, amik teljesen szétverték a tündék seregét. Angmarnak sikerült megvédenie magát. Katonában és felszerelésben meggyengült, de
még nem veszített.

A bosszú

A Boszorkánykirály bosszúként tűzte ki célul a Cardolanban lévő összes  ember és tünde sírjának feldúlását, kifosztását és megrontását a tündék  Carn Dűm ellen elkövetett támadása miatt. Arnor utolsó támadó erőit is bevetette, hogy megakadályozza ezt a gonosz cselekedetet. Azonban az elbukott támadás mellett történt egy eléggé fontos esemény. Az ifjú kapitányt, aki a támadást vezette, Morgomir ledöfte egy morgul pengével és így megszületett a boszorkányúr egyik legfélelmetesebb szolgálója, a Suttogó, aki bárkit képes volt megölni kegyelem és sajnálat nélkül. Angmar hordái és a fekete numenorok teljesen kifosztották Arthedaint és lesújtottak Arnor szívére. De a Boszorkánykirálynak a temérdek halott ésvér sem volt elég.

Fornost

A gonosz eljött Arnorba, és a gonosz győzött.

Középfölde egyik legnagyobb királysága már összeomlása szélén állott  és már csak egy reményük volt az északiaknak, az utolsó védőbástya: Fornost. A főváros falai erősek voltak, védereje is nagyon erős volt, és a numenorok abban bíztak, hogy a nagy főváros ezt az ostromot is kiállja.  De nem tudták, hogy itt minden angmari erő részt vesz és az egész sereget maga a Boszorkánykirály vezeti. Az ostrom hosszú ideig tartott, szörnyű csata volt és végül az angmariak legyőzték a védőket. Angmar dühe lesújtott Fornostra is és a Boszorkánykirály haragja és bosszúja beteljesült. Arnor soha többé nem volt már királyság.

Minas Morgul