Császári Derékhad
Közzétéve: Oct 29, 2017 18:17:19 GMT 1
Post by girion on Oct 29, 2017 18:17:19 GMT 1
A Derékhad a császárság fennállása alatt számos változáson és átnevezésen átment, viszonylag állandóan fennálló hadseregek napjainkra letisztult formája. Ám még most sem mondható teljesen egységesnek vagy konzekvensnek. Története sok száz évre nyúlik vissza. Létszáma sohasem állandó, igen nehezen megbecsülhető. Tagjait a legtöbbször alsóbb rétegekből toborozza, szinte kivétel nélkül a Helmirthi királyságon kivüli tartományokból. Ez az évszázados gyakorlat azon alapul hogy az újonnan meghódított illetve függésbe vont területeket és népeket megfossza a legharciasabb és katonailag legfontosabb rétegeitől. Ezzel csökkentve azoknak a területeknek az esélyét a katonai ellenállásra. A betoborzott katonák a Derékhad kötelékében való szolgálat során birodalmias gondolkodás és látásmódra tesznek szert, ami csökkenti egy esetleges nacionalista vagy lokálpatrióta felkelés esélyét és az esetleges leszereltek révén segíti birodalmi szemléletű lakosokkal benépesíteni a csatolt területeket. Már persze amikor van elég ember aki megéri a leszerelést. A derékhad egyértelműen tömeghadsereg, jó szervezettséggel és felszereltséggel, alacsony kiképzési rátával, de igen kemény és harcedzett veterán réteggel. A szokásos eljárás keretében az újoncok rövid, párhetes kiképzést kapnak majd bekerülnek a Derékhad valamelyik újraszerveződő vagy már fennálló seregébe. Az osztagok folyamatos feltöltésének illetve az új osztagok vegyes szervezésének köszönhetően minden újoncra több különböző mértékben tapasztaltabb illetve veteránnak mondható társ és tiszt jut. Így biztosítva nagyobb túlélési esélyt. Átlagosan elmondható hogy minden negyedik-ötödik kiképzésből kikerülő ér meg legalább három szolgálati évet. Tíz évnél többet már csak kevesebb mint tíz százalékuk.
A hadsereg szervezete a mai napig a Tiberius-féle felosztást követi. A legendás tábornok a Derékhadat mint a kontinenst átfogó és minden ellenállást felmorzsoló mitikus szörnyet képzelte el. Az elnevezésekben ez tükröződik, a felosztásban pedig a kiforrott taktikai és stratégiai tudás. A legkisebb egység amit élén még tiszt áll az osztag. Egy osztagot azonban ketté lehet bontani két 6-8 fős csapatra, egy hadnagy és egy tizedes vezetése alatt. Így egy osztag 12-16 főből áll. Minden 4 osztag alkot egy Ujjat vagy Karmot, és minden 5 Karomból szerveznek egy Öklöt. Egy átlagos Ököl 280 katonából (240-320) áll. Az Öklök katonái a legtöbb esetben egyetlen fegyvernemhez tartoznak, belőlük szerveződnek a vegyes összeállítású Karok. Egy Kart legalább 3 legfeljebb 7 Ököl alkot. Az átlagosan 1400 fős Karokból 2 vagy 3 alkot egy önálló Hadtestet. Több hadtest összefogásából jönnek létre a teljes hadjáratokért felelős önállóan tevékenykedő Seregek. 4-5 ezer főnél kisebb seregeket nem tartják érdemesnek a bevetésre. Az eddigi legnagyobb egyben felállt sereg 20 ezer főt számlált. Jelenleg a Derékhad 3 serege tevékeny a kontinensen, további 2 kisebb pedig a kontinens határain kívüli érdekeket képvisel. Több sereg együttes bevetésére csak különleges császári kinevezéssel kerülhet sor. Az osztagokat vezető hadnagyok jelölése a vörös sál. A Karom kapitányok vörös kesztyűt, az Öklök parancsnokai vörös alkarvédőt viselnek. Karok vezetőit a vállvédőjük, a Hadtestek ezredesit a vállszalagok, a seregeket vezető tábornokokat a bársony öveik különböztetik meg.
A mágiahasználók szerepe a seregen belül sokáig rendezetlen volt. A korai időkben a mágiára való hajlam vagy mágikus tanokban szerzett ismeret foka nem képezte érdeklődés tárgyát a sereg szervezetén belül. Teljesen véletlenszerűen bukkanhattunk a katonák közt mágikus tanokban jártas személyekre. A legfigyelemreméltóbb tehetségekkel rendelkezők általában hamar vezetői pozíciókban találták magukat. Később ennek a helyét átvette a lényegében ma is alkalmazott Calabriai rendszer. Ennek értelmében az erős képességekkel és hasznos tudással rendelkező egyéneket kis létszámú csapatokba, tüzérségi mintára képzett ütegekbe szervezik és stratégiai léptékben alkalmazzák őket a háborúkban. Megjegyzendő hogy manapság egyre több katonai tanácsadó emeli fel a szavát egy új reform mellett. Ennek értelmében a mágiahasználók új, a Birodalmi Akadémia által képzett rétegeit kellene integrálni a hadszervezetbe, a legalsótól a legmagasabb szintig és kihasználni az általuk nyújtott taktikai és stratégiai előnyöket a logisztika, hírszerzés és kommunikáció terén.
Az újoncok és később a veteránok illetve a Derékhadhoz áthelyezett egységek több különböző fegyvernembe kerülnek besorolásra. A legnépesebb a középnehéz gyalogság. Általában könnyű láncvértekkel, vagy acéllal vert bőrvértekkel, sisakkal és esetenként könnyű pajzzsal szerelik fel őket. Fegyverként középhosszú kétélű kardokat vagy rövid nyelű fejszéket használnak. Ők a fő harcoló egységek a seregben, szerepük az ellenfél lerohanása és túlerővel való legyűrése.
Nehéz gyalogság kötelékében a legkeményebb és legmarconább katonák szolgálnak. Legendásan tompaagyú és egyszerű embereknek tartják őket, akik még félni is hülyék. Katonai szerepüket ismerve ezen a véleményen nincs is mit csodálkozni. Az ő feladatuk az ellenség feltartóztatása, rohamok megállítása, illetve a legkeményebb védelmek feltörése. Ehhez mérten strapabíró és nehéz vértezetbe vannak öltözve lehetőleg tetőtől talpig. A zárt sisak, mellvért, lábvasak és nehéz acélpajzsok mellé előszeretettel használnak páncéltörő fokosokat, buzogányokat, de a nehéz kardokat és fejszéket is megtalálhatjuk a kezükben. A középnehéz és nehéz gyalogság szinte mindig legalább Öklök formájában vonul hadba és ők adják a seregek összetételének túlnyomó részét.
A harmadik fegyvernem létszámában ugyan erősen alul múlja a fent említett kettőt, viszont régóta az egyik fontos ismertetőjegye a Derékhadnak és sikereinek is egyik kulcsa. Ők a hivatalosan utászoknak nevezett osztagok. Gyakran kerülnek Karmok vagy osztagok formájában bevetésre, viszont egyes nagyobb hadjáratokban előfordulnak kisebb utász-Karok vonulnak fel egységesen. Feladatuk az ellenséges erődítések feltörése, és saját erődítések alkotása. Árkok, palliszádok, táborok felhúzása. Ugyancsak az ő feladatuk a Derékhad mindennél gyorsabb haladásának biztosítása, és az utánpótlás folyamatos biztosítottságának garantálása. Valamint hasonló logika szerint az ellenség előretörésének akadályozása. Utak, gázlók, hidak és hágók építése, feltárása és járhatatlanná tevése. A tüzérségi egységek és Birodalmi Akadémia mérnökeivel gyakran dolgoznak együtt illetve az irányításuk alatt. Manapság egyre többen szorgalmazzák az Akadémia Természetmágiai fakultásáról az utász fegyvernem felfejlesztését, a természeti mágia legújabb mérnöki vívmányainak beillesztését a repertoárba.
A Derékhad jellegét tekintve kifejezetten gyalogsági hadsereg, közelharci orientációkkal. Ennek ellensúlyozására rendszeresen, általában helyi kisegítő hadakkal együtt vonul fel. Ezek a hadak általában a könnyű gyalogság szerepét töltik be, gyakran változatos távolsági fegyverekkel felszerelve. Illetve ugyanilyen gyakran könnyű lovasság képében. Nehézlovassági feladatokat a Birodalom tartományi seregei és lovagrendjei szokták ellátni, mint a Vérvonal Lovagrend, vagy a Császári Fősereg lovassági századai. Történelmileg persze van rá példa mikor a Derékhadon belül kerültek felállításra lovassági Öklök a középnehéz illetve nehéz gyalogság soraiból. Ugyancsak van rá példa hogy a középnehéz egységeket hajító fegyverekkel vagy íjakkal szerelték fel. Legújabb fejlesztésként pedig a dhro’ol eredetű ismétlő számszeríjak tömeggyártása révén számszeríjas egységek felállítására is kísérlet történt.
Megemlítendő még hogy az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordulnak elő a harcmezőn tüzérségi alakulatok az Akadémia vagy dhro’ol illetve törp eredetű zsoldos csapatok formájában. A birodalmi hadvezetésben is egyre több tábornok kezdi átlátni ezen alakulatok stratégiai előnyeit.
Az utolsó fegyvernem csak a legutóbbi időkben kezdett kikristályosodni egyes kifejezetten hatékony kisegítő seregek állandósulásából. Harcmodoruk, eredetük és elnevezéseik erősen változóak, de stratégiai szerepük hasonlósága miatt általában a mélységi csatározók néven szereti őket emlegetni. Eddig mindössze néhány ezer ilyen szerepkörre szánt újonnan kiképzett katona került bevetésre, de több híres sereg is ténykedik már hosszú évtizede a Derékhadon belül. Példaképpen ilyen a Stíg lovasság, a Calabriai tengerészgyalogosok, a Frind fosztogatók vagy a Nyugati Erdőjárók. Szerepük minden esetben az ellenséges vonalak mögötti illetve a frontvonalak előtti hadviselés, a gyors és precíz csapások az ellenfél legfontosabb stratégiai pontjaira. Ennek köszönhetően igen veszélyes dolognak tartják a bekerülést ennek a fegyvernemnek az osztagaiba. Cserébe viszont itt a legszigorúbb a kiválasztás és a kiképzés, valamint a felszerelés is általában kellően felette van a szokásos színvonalnak. Az adott feladathoz mérten elég változatos lehet fegyverzetük. A középnehéz gyalogosokénál ritkán hordanak nehezebb eszközöket csatába, nem ritkák a csendes, késsel végrehajtott rajtaütések. Itt a legnagyobb az Akadémiai szintű fegyverek használatának aránya, mint amilyen a sorozatlövő számszeríjak.
A Derékhad harcászati stílusa egyes körökben nem örvend túl nagy népszerűségnek. Ahogy a krónikák lapjain sem szokott jól mutatni. Nem alkalmaznak fényes páncélú, példás harcosokat. Nem szoktak fényes győzelmeket aratni, sem tiszta harcokat vívni. Amit a katonák felkészültségén és felszerelésén spórolnak, azt létszámmal, kőkemény tömeg taktikákkal, ravasz vezetéssel és kegyetlenséggel pótolják. Ha háborúba vonulnak akkor alapjaiban törik meg az ellenséges területek ellenállását. Az ideális esetnek azt tartják ha az háborús terület ellenállása még a csata előtt megtörik, sőt ha meg sem kellene ütközni ellenséges hadakkal. Ám erre ritkán kerül sor.
A hadsereg szervezete a mai napig a Tiberius-féle felosztást követi. A legendás tábornok a Derékhadat mint a kontinenst átfogó és minden ellenállást felmorzsoló mitikus szörnyet képzelte el. Az elnevezésekben ez tükröződik, a felosztásban pedig a kiforrott taktikai és stratégiai tudás. A legkisebb egység amit élén még tiszt áll az osztag. Egy osztagot azonban ketté lehet bontani két 6-8 fős csapatra, egy hadnagy és egy tizedes vezetése alatt. Így egy osztag 12-16 főből áll. Minden 4 osztag alkot egy Ujjat vagy Karmot, és minden 5 Karomból szerveznek egy Öklöt. Egy átlagos Ököl 280 katonából (240-320) áll. Az Öklök katonái a legtöbb esetben egyetlen fegyvernemhez tartoznak, belőlük szerveződnek a vegyes összeállítású Karok. Egy Kart legalább 3 legfeljebb 7 Ököl alkot. Az átlagosan 1400 fős Karokból 2 vagy 3 alkot egy önálló Hadtestet. Több hadtest összefogásából jönnek létre a teljes hadjáratokért felelős önállóan tevékenykedő Seregek. 4-5 ezer főnél kisebb seregeket nem tartják érdemesnek a bevetésre. Az eddigi legnagyobb egyben felállt sereg 20 ezer főt számlált. Jelenleg a Derékhad 3 serege tevékeny a kontinensen, további 2 kisebb pedig a kontinens határain kívüli érdekeket képvisel. Több sereg együttes bevetésére csak különleges császári kinevezéssel kerülhet sor. Az osztagokat vezető hadnagyok jelölése a vörös sál. A Karom kapitányok vörös kesztyűt, az Öklök parancsnokai vörös alkarvédőt viselnek. Karok vezetőit a vállvédőjük, a Hadtestek ezredesit a vállszalagok, a seregeket vezető tábornokokat a bársony öveik különböztetik meg.
A mágiahasználók szerepe a seregen belül sokáig rendezetlen volt. A korai időkben a mágiára való hajlam vagy mágikus tanokban szerzett ismeret foka nem képezte érdeklődés tárgyát a sereg szervezetén belül. Teljesen véletlenszerűen bukkanhattunk a katonák közt mágikus tanokban jártas személyekre. A legfigyelemreméltóbb tehetségekkel rendelkezők általában hamar vezetői pozíciókban találták magukat. Később ennek a helyét átvette a lényegében ma is alkalmazott Calabriai rendszer. Ennek értelmében az erős képességekkel és hasznos tudással rendelkező egyéneket kis létszámú csapatokba, tüzérségi mintára képzett ütegekbe szervezik és stratégiai léptékben alkalmazzák őket a háborúkban. Megjegyzendő hogy manapság egyre több katonai tanácsadó emeli fel a szavát egy új reform mellett. Ennek értelmében a mágiahasználók új, a Birodalmi Akadémia által képzett rétegeit kellene integrálni a hadszervezetbe, a legalsótól a legmagasabb szintig és kihasználni az általuk nyújtott taktikai és stratégiai előnyöket a logisztika, hírszerzés és kommunikáció terén.
Az újoncok és később a veteránok illetve a Derékhadhoz áthelyezett egységek több különböző fegyvernembe kerülnek besorolásra. A legnépesebb a középnehéz gyalogság. Általában könnyű láncvértekkel, vagy acéllal vert bőrvértekkel, sisakkal és esetenként könnyű pajzzsal szerelik fel őket. Fegyverként középhosszú kétélű kardokat vagy rövid nyelű fejszéket használnak. Ők a fő harcoló egységek a seregben, szerepük az ellenfél lerohanása és túlerővel való legyűrése.
Nehéz gyalogság kötelékében a legkeményebb és legmarconább katonák szolgálnak. Legendásan tompaagyú és egyszerű embereknek tartják őket, akik még félni is hülyék. Katonai szerepüket ismerve ezen a véleményen nincs is mit csodálkozni. Az ő feladatuk az ellenség feltartóztatása, rohamok megállítása, illetve a legkeményebb védelmek feltörése. Ehhez mérten strapabíró és nehéz vértezetbe vannak öltözve lehetőleg tetőtől talpig. A zárt sisak, mellvért, lábvasak és nehéz acélpajzsok mellé előszeretettel használnak páncéltörő fokosokat, buzogányokat, de a nehéz kardokat és fejszéket is megtalálhatjuk a kezükben. A középnehéz és nehéz gyalogság szinte mindig legalább Öklök formájában vonul hadba és ők adják a seregek összetételének túlnyomó részét.
A harmadik fegyvernem létszámában ugyan erősen alul múlja a fent említett kettőt, viszont régóta az egyik fontos ismertetőjegye a Derékhadnak és sikereinek is egyik kulcsa. Ők a hivatalosan utászoknak nevezett osztagok. Gyakran kerülnek Karmok vagy osztagok formájában bevetésre, viszont egyes nagyobb hadjáratokban előfordulnak kisebb utász-Karok vonulnak fel egységesen. Feladatuk az ellenséges erődítések feltörése, és saját erődítések alkotása. Árkok, palliszádok, táborok felhúzása. Ugyancsak az ő feladatuk a Derékhad mindennél gyorsabb haladásának biztosítása, és az utánpótlás folyamatos biztosítottságának garantálása. Valamint hasonló logika szerint az ellenség előretörésének akadályozása. Utak, gázlók, hidak és hágók építése, feltárása és járhatatlanná tevése. A tüzérségi egységek és Birodalmi Akadémia mérnökeivel gyakran dolgoznak együtt illetve az irányításuk alatt. Manapság egyre többen szorgalmazzák az Akadémia Természetmágiai fakultásáról az utász fegyvernem felfejlesztését, a természeti mágia legújabb mérnöki vívmányainak beillesztését a repertoárba.
A Derékhad jellegét tekintve kifejezetten gyalogsági hadsereg, közelharci orientációkkal. Ennek ellensúlyozására rendszeresen, általában helyi kisegítő hadakkal együtt vonul fel. Ezek a hadak általában a könnyű gyalogság szerepét töltik be, gyakran változatos távolsági fegyverekkel felszerelve. Illetve ugyanilyen gyakran könnyű lovasság képében. Nehézlovassági feladatokat a Birodalom tartományi seregei és lovagrendjei szokták ellátni, mint a Vérvonal Lovagrend, vagy a Császári Fősereg lovassági századai. Történelmileg persze van rá példa mikor a Derékhadon belül kerültek felállításra lovassági Öklök a középnehéz illetve nehéz gyalogság soraiból. Ugyancsak van rá példa hogy a középnehéz egységeket hajító fegyverekkel vagy íjakkal szerelték fel. Legújabb fejlesztésként pedig a dhro’ol eredetű ismétlő számszeríjak tömeggyártása révén számszeríjas egységek felállítására is kísérlet történt.
Megemlítendő még hogy az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordulnak elő a harcmezőn tüzérségi alakulatok az Akadémia vagy dhro’ol illetve törp eredetű zsoldos csapatok formájában. A birodalmi hadvezetésben is egyre több tábornok kezdi átlátni ezen alakulatok stratégiai előnyeit.
Az utolsó fegyvernem csak a legutóbbi időkben kezdett kikristályosodni egyes kifejezetten hatékony kisegítő seregek állandósulásából. Harcmodoruk, eredetük és elnevezéseik erősen változóak, de stratégiai szerepük hasonlósága miatt általában a mélységi csatározók néven szereti őket emlegetni. Eddig mindössze néhány ezer ilyen szerepkörre szánt újonnan kiképzett katona került bevetésre, de több híres sereg is ténykedik már hosszú évtizede a Derékhadon belül. Példaképpen ilyen a Stíg lovasság, a Calabriai tengerészgyalogosok, a Frind fosztogatók vagy a Nyugati Erdőjárók. Szerepük minden esetben az ellenséges vonalak mögötti illetve a frontvonalak előtti hadviselés, a gyors és precíz csapások az ellenfél legfontosabb stratégiai pontjaira. Ennek köszönhetően igen veszélyes dolognak tartják a bekerülést ennek a fegyvernemnek az osztagaiba. Cserébe viszont itt a legszigorúbb a kiválasztás és a kiképzés, valamint a felszerelés is általában kellően felette van a szokásos színvonalnak. Az adott feladathoz mérten elég változatos lehet fegyverzetük. A középnehéz gyalogosokénál ritkán hordanak nehezebb eszközöket csatába, nem ritkák a csendes, késsel végrehajtott rajtaütések. Itt a legnagyobb az Akadémiai szintű fegyverek használatának aránya, mint amilyen a sorozatlövő számszeríjak.
A Derékhad harcászati stílusa egyes körökben nem örvend túl nagy népszerűségnek. Ahogy a krónikák lapjain sem szokott jól mutatni. Nem alkalmaznak fényes páncélú, példás harcosokat. Nem szoktak fényes győzelmeket aratni, sem tiszta harcokat vívni. Amit a katonák felkészültségén és felszerelésén spórolnak, azt létszámmal, kőkemény tömeg taktikákkal, ravasz vezetéssel és kegyetlenséggel pótolják. Ha háborúba vonulnak akkor alapjaiban törik meg az ellenséges területek ellenállását. Az ideális esetnek azt tartják ha az háborús terület ellenállása még a csata előtt megtörik, sőt ha meg sem kellene ütközni ellenséges hadakkal. Ám erre ritkán kerül sor.
