Szellemátjáró és környéke

Zima kissé elfáradt az idomításban, de határozottan jól esett neki. Egészen megnyugodott. Dobbantott és körül nézett. Nyugalom telepedett a környékre. Kicsit fellélegezhetnek. Odaadta az ennivalót társainak. A gyufáról és a zseblámpáról is szólt, de a halovány fényben úgy gondolta, nem lesz rájuk szükségük. Hozzákezdett az evéshez. Már nagyon éhes volt. Igazából utoljára Shawnnál evett, ami jó régen volt. Figyelt a környezetre, de maga részéről nem akart mással foglalkozni, amíg meg nem telik a hasuk. Persze a gondolatok, az elmúlt órák eseményei kavarogtak a fejében. De hagyta őket. Ha a többiek hozzászólnak, válaszol, de egy kis nyugalomra és szusszanásra vágyott. Shawnt azért megkérdezi, hogy van. Sajnálta és bosszantotta, hogy őt nem tudta családjával megnézetni. Meg még az orvosi ládát is otthon hagyta… Éppen, hogy kedvese válaszol, megérez valamit. Pontosabban valakiket…
- Négy ember. Nem tudom megmondani, barátok, vagy ellenségek, talán meg kéne nézni…
Felállt és elindult. Bal karjára föld pajzsot vont és figyelt. Remélhetőleg egy kósza légidomár sincs jelen, akit nem érzékelne…
- Megindultak felénk… - jegyezte meg halkan.

A két csapat közeledett egymáshoz. Zima felkészült az esetleges támadásra, de remélhetőleg senki nem cselekszik elhamarkodottan. Hátra suttog:
- Viselkedésük nem fenyegető… Majd én beszélek…
Lehet, hogy ez Shawnnak nem fog tetszeni, de úgy volt vele, talán jobb, ha ő megy elől, hogy megvédhesse, ha szükséges, meg ne dörrenjenek rögtön az idegenekre. A pajzsot óvatosan leteszi a földre, kezeit felemeli. Hangosan szól a másik csapathoz.
- Békés szándékkal jöttünk!
Ahogy felméri a két nőt és két férfit, egyiküket ismerősnek véli.
- Dogorn?
Elmosolyodott, megkönnyebbült. Persze volt benne némi paranoia, hogy csak valami illúzió, de inkább el akarta hinni és fogadni, hogy tényleg ő az. Nem ismerte, de társak voltak. Olyan szinten pedig merte remélni, hogy bízhat benne.
- Örülök, hogy látlak.
Ha megbizonyosodott arról, hogy valóban nincs veszély, folytatja, most már a másik csapat többi tagjához is szólva.
- Zima vagyok. Valószínűleg ugyanazért vagyunk itt. Ki akarjuk deríteni, mi folyik a városban. Én magam részéről Dogorn miatt bízom bennetek. Szerintem osszuk meg egymással, mit tudunk, hisz különböző eseményeket tapasztaltunk meg. *mindenkire néz, kedvesére és Waltra is* Hajlandóak vagyunk megbízni egymásban és együtt kidolgozni a következő lépésünket?

Várta a válaszokat. Időközben újabb két alakot érzett közeledni, majd látott meg. Nem hitt a szemének. Az még hagyján, hogy a tiszt valószínűleg az a nő, akiről Shawn „olyan jó” véleménnyel van, de a másikuk… ~ Tai…~ Sose tudta a teljes nevét… de ő volt. Emlékezett rá. Újra előtte volt az a bizonyos emlékkép a cellánál… el akarta hessegetni, nem alkalmas az idő… Nem néz rá, akarata ellenére mégis elmereng, ~ Rendőr ruhát visel… valószínűleg Night keze van benne. Talán… alkut kötöttek, hogy nem vágja sittre, cserébe levadássza a társait? Vajon ő tud róla valamit? Nem… nem akarok tudni róla… ~ Próbálja terelni a gondolatait. A többieknek csak annyi tűnhet fel, hogy tudomásul vette az érkezőket és hallgatag lett. Arca rezzenéstelen. Blitz miatt viszonylag jól megtanulta kezelni a mimikáját. Blitz… ő is eszébe jutott. ~ Veled vajon mi lehet? Remélem biztonságban vagy… ~ Shawnnak feltűnhet, hogy valami nincs rendben. Remélte, nem teszi szóvá. Nem akar róla beszélni. Meg abban is bízik, kedvese nem csinál jelenetet. Sem azért, mert talán sejti, hogy Taira miatt merengett el, sem Kala miatt. Bár utóbbi nőt amennyire tudja ignorálni szokta… Már csak vár és figyel.

Walt óvatosan előhúzott a zsebéből egy zsebkendőt és finoman törölgetni kezdte a vért a kezéről. Zima és Shawn köszönetnyilvánítására, biccentett egyet.
- Ugyan már... Örömömre szolgált... -
Mondta, majd felkészült az utazásra. Amint elindultak a férfi kibillent az egyensúlyából és összerogyott. A továbbikban térdelve próbált fent maradni a mozgásban lévő földdarabon. Aki ránézett, az csak esetlen tudóst látott. Mintha meg sem történt volna, a gyilkosság. Mintha két különböző személy lenne. Ugyanakkor lehetett benne látni az ördögi gyilkológépet, még úgy is, hogy jelenleg kétségbeesetten próbált fogást találni a járművükként szolgáló földdarabon, nehogy leessen. Mikor megérkeztek, megkönnyebbülve terült el a földön. A következő lépés már a beton csókolgatása lett volna, de odáig nem jutott el.
- Legközelebb megoldom magamnak a közlekedést... -
Szólt egy picit kelletlenül, majd feláll és leporolta magát. Mikor Zima étellel kínálta, felemelte a kezét jelezve, hogy nem kér. Pedig idejét sem tudta, hogy mikor evett utoljára. Talán pár napja, vagy egy egész hete? Nem számít, nem kívánta. De aztán ismeretlenek közeledtek. Walter helyeslően bólogatott.
- Igen... Két férfi és két nő... Elintézhetem a problémát, ha gondoljátok... -
És már indult is a másik csoport irányába, de akkor az üvegidomár jelezte, hogy beszélni szeretne velük.
- Legyen hát... -
Mondta, majd zsebre vágta a kezét és görnyedt testtartással követte a lányt. A találkozás nem volt túl örömteli a tudós szempontjából. Karikás szemeivel csak bambulta őket és mogorva arcot vágott. Egy szót sem szólt.
~ Komolyan azt csinálod, amit a kislány mond neked?!
~ Fogd be! Nekem se tetszik a dolog, de ez van...
~ Minél többen ismernek minket, annál több munkánk lesz a későbbiekben, ugye tudod?
~ Tisztában vagyok vele...
A tudós óvatosan Zima füléhez hajolt és halkan belesuttogta a fülébe.
- Rólam egy szót se... Megértetted? -
Kérdezte ridegen, majd ellépett a többiektől. A legközelebbi fához ment és nekitámaszkodott, így távolabbról hallgatta beszélgetést. "Hajlandóak vagyunk megbízni egymásban és együtt kidolgozni a következő lépésünket?" Hangzott el a lány szájából. Walter kerülte a szemkontaktust, majd egyszerűen csak megrántotta a vállát. Aztán még többen érkeztek. A tudós egyre feszültebbé vált. Már nem is figyelt oda.
~ Mi ez itt, egy zsibvásár?
~ Túl sokan vannak... Lépjünk le... A végén még felismernek, vagy még rosszabb!
~ Most már mindegy... Amíg nem tudják a nevünket, nem számít.
~ És a másik kettő? És a titkosrendőrség? Velük mi lesz?!
~ Zima megbízható... A másik... A másiknak kérdéses az életben maradása, de majd elválik... A titkosrendőrség pedig nem tudja, hogy mikre vagyunk képesek. Majd megfognak lepődni, amikor egyesével levadásszuk őket.
~ Jó, rendben van. És még te mondod, hogy nem vagyok kompromisszum kész!

Semmi. Egy halvány, alig látható fintor suhan át az arcomon, mikor realizálom, hogy semmi további nyomot nem találhatunk. Mikor belépünk az átjáróba, még nem rántok kardot, de a jobb kezemet a katanám markolatán pihentetem, hogy ha arra kerülne a sor, azonnal kiránthassam.
A fizikai világban már este felé járhatott, sötétedett, és meglehetősen nagy csend fogadott... nagyobb, mint amit vártam, de bizonyos szempontból ez előnyünkre volt. Hamarosan pedig észrevettünk néhány alakot a távolban. Heten voltak, pontosan, három nő és négy férfi. Az egyikük rendőri egyenruhát viselt, ahogy én, de az egyenruha stílusából is látszott, hogy velem ellentétben ő földidomár. Két férfi rajtam kívül feltételezhetően tűzidomár, egy vízidomár, az utolsó pedig... őt az egész megjelenése gyanússá tette, de szándékosan nem időztem a megfigyelésével túl sokáig... jobb, ha nem keltem fel azonnal a figyelmét, és az emberek nagy százaléka felismeri, ha figyelik. És ott volt a földidomárlány, akit azonnal felismertem. Zima.
Üdvözlöm Zima. Remélem nem lesz köztünk konfliktus, pusztán néhány kérdésre várok választ. Én őszinte leszek, amennyiben maga is együttműködik, könnyen megértjük majd egymást... furcsán élénken élt még bennem annak a vallatásnak az emléke. Annak az egész időszaknak az emlékei... mintha nem is közel négy éve lettek volna.
Miután egyelőre senki nem szólal meg, én megtöröm a csendet.
- Taira vagyok, a rendőrségtől. - néz végig az embereken. - Mivel egy kollégám is magukkal van, merem feltételezni, hogy hasonló okokból vagyunk itt. A szellemvilágban szokatlan állapotokat tapasztaltunk, és gyanítom, a fizikai világban sem sokkal jobb a helyzet. - ez bőven elég ahhoz, hogy adott esetben elindítsa az információcserét, de messze nem elég, hogy amennyiben a külsőségek dacára (miszerint egy rendőr, és katonák vannak velük) ellenségesnek bizonyulnának velünk szemben, fontos adatokhoz jussanak (ez utóbbit főként a gyanús kinézetű férfi miatt veszem számításba). Kalára pillantok, várva a reakcióit, esetleges megjegyzését, hátha le tudok olvasni valamit az arcáról. Azt sem tudom megállni, hogy Zima felé nézzek... és meglep a tény, hogy úgy érzem, illene bocsánatot kérnem. Sokat változtam, de felelősséget kell vállalnom a Fekete Nap tisztjeként elkövetett bűneimért, és ha nem is közvetlenül, de ártottam a lánynak. Bántottam a barátait (és valószínűleg csak a szerencséjének köszönhette, hogy őt nem) igen komoly riválisa voltam a volt fiújának... ugyanakkor úgy véltem, csak miután meggyőződtem a csapataink közös céljairól, és némi idő is akad, akkor ejteném meg ezt a vitathatatlanul kellemetlen beszélgetést. Egyelőre vártam a reakciókat.

Halandzsa, halandzsa, hivatalos beszéd, halandzsa. Csak ennyit fogtam fel abból, amit Taira mondott az előttünk állóknak. Őszintén nem nagyon érdekeltek ezek az emberek, mivel egy részük rendőr volt, másik részük civil. Az, hogy Shawn, akit eredetileg tanácsért kerestünk, itt állt, mondhatni jó szerencse volt. Majd ő élére áll a többieknek. Engem csak egy valaki érdekelt. Az a furcsa valaki a fának támaszkodva. Éreztem rajta, hogy valamiben más, hogy van benne valami más.De szó szerint. És engem most a szellemek érdekelnek, így a legjobb megoldás ha vele konzultálok.

- A szellemvilágban mindenféle szörnyek mászkálnak és gyilkolnak - folytattam Taira beszédét. Majd Shawnra néztem. - Shawn, van egy teóriánk, mik ezek a szörnyek. Taira mindenben a rendelkezésedre áll - feleltem, majd a kezébe nyomtam a magunkkal hozott AA kabátot. Ezek után keresztül sétáltam a csoporton és egyenesen a furcsa alakhoz mentem.

- Kala vagyok! - mondtam neki halkan, majd közelebb hajoltam. - Mondja csak uram, a másiknak is van neve? - utaltam a benne rejlő valamire.

Próbáltam visszatartani, de a kaján vigyor valahogy mégis kiült az arcomra. Ahogy beszélt, illetve, ahogy beszéltek, ugyan fenyegető volt, de korántsem ijedtem meg. Amit a portál túloldalán éltem meg, sokkal rémisztőbb volt. Hiába a veszély, tudtam, most kockáztatnom kell.
- Simán le is tagadhattad volna, azzal, hogy nem válaszolsz. Az átjárónál mindig lehet tévedni a spirituális dolgokban, de te voltál olyan meggondolatlan, hogy egyből felfedted magad - éreztem, hogy a mosoly még most sem akar lelohadni a képemről, de valahogy kezdtem élvezni a helyzetet. - Nézd, tudom, hogy nincsenek szövetségeseid, és nem akarsz senkit magad körül. De, ahogy téged is a saját céljaid, engem is az enyémek vezérelnek. Nekem pár aprócska kérdésem van csak, amit nem értek. Ha megválaszolod, békén is hagylak - hátrébb léptem, majd a homlokomra csaptam. - Tényleg! Hát te felfedted magadat. Most mi lesz? Megölsz? Ugyan, jobb vagy te annál. Shawnnal sem végeztél, pedig mit meg nem adtam volna azért, hogy holtan lássam.

Közelebb hajoltam. Úgy ahogy az előbb ő is. Egészen. Alig pár centire. Nem tudom, miért szeretik ezt csinálni az emberek, de úgy látszik, reflexből így cselekszenek.
- Nem akarsz lelécelni innen? Elhagyni az egész bagázst? Ha védelem kell, tőlem kaphatsz, mint EE tiszttől. Megszabadulsz az egész bandától. Annyit kérek, segíts nekem egy kis munkában, és utána eléd hozatom az összes dokumentumot, amiben szó esik rólad. Mi a véleményed? - közelebb hajoltam és a fülébe suttogtam - Mi a véleményetek?

Walter komor arccal nézte a lányt, ahogy beszélt.
- Először is... Ha letagadtam volna, szimplán idiótának néztél volna kedves Kala. Ki az a bolond, aki árkon bokron átverekszi magát, egy ilyen kérdésért? Ebből ki is derült számomra, hogy ki a meggondolatlan. Viszont az is, hogy komolyak a szándékaid, valamint értesz a dologhoz. -
Mondta magabiztosan és egy kis szórakozottsággal a hangjában. Mikor a nő a homlokára csapott és felhozta Shawnt, majd megpróbálta megzsarolni valami megmozdult benne. Egyszerre lett kíváncsi, dühös és bizonytalan. Ennek ellenére hamar döntött. A férfi lassan eltolta a Kalát, aki az arcába mászott, majd pár másodpercnyi gondolkodás után, hirtelen szúrt. Vagyis szúrt volna, ha nem állt volna meg a karma, a lány arca előtt. A keze remegett. Még egyszer megpróbálta, de nem jutott tovább. Értetlenül nézte, hogy mi történik, de aztán rájött.
- Mit művelsz? Át fog verni... Hazudik! Így eláruljuk Zimát és Shawnt... Meg kell ölnünk!
- Nem, nem... Waltikám! Most nem... Hogy is volt az amit mondtál, a másodhegedűssel kapcsolatban?
Mondta nevetve, majd megragadta a saját karját, míg egy kis erőlködéssel sikeresen a teste mellé helyezte. Szerencséjükre a sötét miatt, egyetlen egy kíváncsi szempár sem láthatta, hogy mi folyik ott.
- Ne! Ne tedd...
- Most én parancsolok! Elnézést kérek... Ha megbocsájtasz!
Szólt a lánynak, ezzel elnyomva Waltot, valahova mélyre, ahonnan egy ideig nem fog előkerülni valószínűleg és lassan befedte az egész testét a sötétség. A fekete anyag öltöny képében jelent meg a testén, majd ugyan így létrehozott egy sétabotot is, ezzel előhozva a legelegánsabb formáját.
- Így már mindjárt jobb... Bocsánat ez előbbi viselkedésemért, tudod Walter barátom egy picit furcsa egyéniség, de most már üzletelhetünk. -
Mosolyogva mondta Kalának.
- Szívesen segítek neked, ha igazat beszélsz. Ha viszont hazudsz... Én mindenhol ott vagyok... -
Szólt meggyőző hangon, majd folytatta a beszédet.
- Szívesen látnád Shawnt holtan? A barátnője és ő is ismerik a titkomat, valamint a titkosrendőrség emberei és a feje Zen... Segítesz velük kapcsolatban is? És akkor megegyeztünk! Mindenben a segítségedre leszek. -
Nyújtotta ki a fekete karját, hogy kezet fogjanak, de helyette inkább hirtelen az állához nyúlt és megvakarta azt szórakozottan.
- Persze mielőtt elmondod, hogy mit is vársz PONTOSAN tőlünk... Akarom mondani tőlem! -
Kacagott és figyelemmel kísérte a nő további szavait.

Nem tagadom, abban a pillanatban, amikor megindult felém a keze, megijedtem. Abban az egy pillanatban csak azon gondolkodtam, hogy hiba volt-e így intézni a dolgokat. De talán makacsságból arra jutottam, ezt így kell tenni. A célok érdekében. A tudós keze azonban nem szúrt át. Megállt, majd láttam rajta, ahogy tépelődik. Vagyis inkább vitatkozik a Másikkal.

- Sokkal jobban kijövök a szellemekkel, mint az emberekkel - feleltem az ideiglenes hatalomátvevőnek. - Bennük a legrosszabb pillanatokban is van illem. - Elmosolyodtam. ~Talán van esélyem~ Futott át az agyamon. - A kérdésedre, hogy igazat beszélek, csak annyit mondok: a szellemek sosem jó packázni. Mind tudjuk, hogy kik az erősebbek. Nem érdekem meghalni, vagy megöletni magamat. Egyébként nem kell aggódnod. Nem csicskáztatni szeretnélek, vagy munkára fogni. Kérdésekre keresek a választ, és talán te is választ kapsz egy-két kérdésre. - Tudtam, most kell meglépni az utolsó lépést. Megnyerni a támogatását. - Shawn és Zima, nem tudom, hogy elnyerték-e a bizalmadat, és sejtem azt is, hogy én még nem nyertem el, nézd ésszerűen. Én mindkettőtökkel tudok beszélni; ők nem. Én meg tudlak érteni, ők nem. És ha meg akarsz ölni, akkor azt jobb, ha kettesben intézzük valahol máshol, nem?

Ezúttal én nyújtottam ki a kezemet felé. Láttam az ő furcsa színét, alakját, és tudtam, rám akar, rám fog ijeszteni, így minden spirituális erőmet a kezembe összpontosítottam. Eljött az ideje, hogy magamtól cselekedjek és nagyban játsszak.

Mire odaértek az átjáróhoz, Lerra kissé elfáradt az idomítástól. A kedve sem volt túl jó, eléggé befelé fordulónak érezte magát.
-Van itt valaki. -súgta a többieknek. Becsukta a szemét, hogy jobban koncentrálhasson a közeledő alakokra. -Inkább valakik. Hárman.
Mivel a mai nap eléggé pattanásig feszültek az idegei, még örült is, hogy esetleg egy kis közelharcban kiengedheti az indulatait. Lassú léptekkel elindult az idegenek felé.
-Békés szándékkal jöttünk! -szólt egy fiatal női hang, de ez még önmagában nem térítette el Lerrát a támadási szándékától. Amikor azonban meglátta az idegeneket és egyikük felismerte Dogornt, elszállt minden indulata. Inkább szemügyre vette az alakokat: Shawnt már látta korábban a rendőrségen, Zima is ismerős volt... de Walter. Eléggé nyugtalanító jellemnek tűnt. Jobb lesz, ha szemmel tartja.
Lerra csak piszkálta az ételt, egyszerűen nem volt étvágya. Muszáj volt magába erőltetnie néhány falatot, különben nem lesz energiája holnap. Vágyódva nézett a sötétségbe... életében először szívesen megtagadná a parancsot és elszaladna. Amikor két alak rajzolódott ki az átjáró fényében, sóhajtott egyet. Nem tűntek veszélyes alakoknak.
~Jellemző. Napokig a sötétség, sehol egy lélek, aztán hirtelen nyolc útitárs. Fantasztikus...~
Nem szívesen állt volna szóba senkivel, a szemét inkább leszegte és megpróbált nem gondolkodni.

Az átjáróhoz érv, gyorsan körül tekintettem a környéken. Nagy megkönnyebbülésemre és a többiek megkönnyebbülésére. Nem volt senki és semmi a közvetlen közelünkben. Se hullák, se tébolyodott emberek.
Mikor azonban Lerra figyelmeztetet minket, hogy vannak mások is itt. Rögtön két kézzel jól erősen megmarkoltam a vascsövet, majd a jobbjára állva elindultam én is az általa mutatott irányba. Nagy volt a feszültség bennem. Nem tudtam pontosan mennyire fog működni ez a vascsöves harcmodor, de úgy tekintettem rá, mint egy kard és úgy is tartottam.
Egyre jobban nőt bennem a feszültség, ahogy közeledtünk a másik csoport felé. De amikor egy női hang kimondta, hogy „Békés szándékkal jöttünk!”, mintha egy nagy kő esett volna le rólam. És az is jó volt, hogy ismerik Dogorn-t. Ha ismeri őket én is könnyebben megbízok bennük.
Zima bemutatkozása után úgy éreztem megfagyott a hangulat. Leültünk és elkezdtünk enni. Magam részéről nem kívántam semmit fogyasztani. A boltnál behabzsolt sütemények eléggé eltelítettek.
Épp szólni akartam, mikor két újabb idegen jött. Egy újabb rendőr és egy újabb felettes.
Taira gyorsan megához vette a kezdeményezést, utána pedig Kala szólt. Kíváncsivá tett azzal a kijelentésével, hogy mik is lehetnek a szörnyek.
~ Szörnyek? Milyen szörnyek? ~ tettem fel magamban a kérdést.
Kicsit megrémített, de az előbbi eseményekre visszatekintve nem izgattam fel inkább magam.
Amint befejezte felálltam, és Shawn felé fordulva tisztelegtem.
- Uram! –
Majd ugyanezt Kala felé is.
- Asszo…- megakadt bennem a szó, mert ahhoz a furcsa fickóhoz ment.
Inkább folytattam.
- Én Raion vagyok. Az EE repülőgép egységének pilótája. – nagyot nyel – A birtokunkban személyes véleményem szerint két fontos információ van - ránéz Lerra-ra, Dogorn-ra és Tala-ra – Az egyik az, hogy amikor Ostoros Chen-nel találkoztunk, volt nála egy gyerek. Az állítása szerint köze van az avatárhoz és a történtekhez is. A másik pedig, hogy a föld királya és serege a város határában gyülekezik. – Amint befejeztem visszaülök.
Vártam egy picit, majd a táskámat magamhoz vettem és körbe kínáltam őket a benne lévő süteménnyel.
- Süteményt? – mindenkinél elismételtem ezt. Shawn-nál egy „Urammal” egészítettem ki.
Közben Kala-ra és arra a furcsa fickóra tekintettem, de valami azt súgta inkább kerüljem el.
Mikor Lerra-hoz értem láttam rajt, hogy egy kicsit bús a hangulata.
- Tessék. Itt egy süti. Nagyon finom, nekem elhiheted. – mondtam mosolyogva.
Ha elfogadta, ha nem ott hagytam neki egyet, majd visszaültem a helyemre.
Mind ezek közben figyeltem és hallgattam, hogy a többiek mit mondanak.

Követtem Kalát a tekintetemmel, kissé felvont szemöldökkel, finoman jelezve, hogy nagyon nincs ínyemre, hogy amint a társával találkoztunk, úgy érzi utasítgathat... ráadásul egyszerűen kiveszi a kezemből azt a kabátot, amit eredetileg a rendőrségre szántam, a megkérdezésem nélkül. ~Azt hittem, a kölcsönös antipátia mellett legalább az alapvető tiszteletet képesek vagyunk megadni egymásnak...~ Shawn felé fordulok.
- Szóval maga Shawn. A társa már mesélt magáról. - biccentek. - Bármennyire nem tetszik a stílus, amit Kala az előbbiekben mutatott, valóban szívesen elmondom a megszerzett információkat, és a teóriát amit felállítottunk.
Időközben megint Zima felé pillantok, és kurtán hozzáteszem, nem tudom megállni.
- Amennyiben alkalmas rá az idő, és ő is úgy érzi képes erre, miután beszéltünk, váltanék pár szót Zimával.
Jobb, ha túlesek rajta. Az embernek néha szembe kell néznie a múltjával, akármennyire is kerülni szeretné.
Ha Shawn felel, elkezdem elmondani, mit láttunk, törekedve a lényegretörő, de fontos részleteket magába foglaló beszámolóra, ami így kicsit hasonló a rendőri jelentéseim stílusához. Amennyiben Zima reagál valamit, neki is felelek.