Hana /Dragonbird
Közzétéve: Oct 19, 2017 21:22:27 GMT 1
Post by Raven on Oct 19, 2017 21:22:27 GMT 1
Hana / Dragonbird Zakura
Név: Hana
Művésznév: Sárkánymadár Zakura
Kor: 20
Nemzetiség: Nem ismert
Lakhely: Mikor hol alszik el
Kaszt: Tűzidomár
Foglalkozás: Artista
Külseje: Rózsaszín haja és piros szemei már messziről nagyon feltűnőek. Persze ezt is akarja elérni. Ezért járkál nagyon gyakran a cirkuszi fellépő ruháiban. Amik ugyan remekül kiemelik az alakját de cseppet sem nevezhetők megszokott daraboknak. A hosszú lábai és a vékony dereka már annak is elárulja hogy nem a földön állva keresi a kenyerét aki, még sosem találkozott vele korábban. Ahol amúgy ritkán is látni. Ahogy az ékszerei nélkül is, bár a kristályt a nyakából nem hordja mindig a fülbevalói és a homlokára ragasztott fekete hol nélkül egy lépést sem tenne.
Jelleme: A személyiségéből éppúgy süt a feltűnési viszketegség mint a megjelenéséből. Rühelli ha az emberek nem figyelnek rá vagy nem veszik észre. Nagyon makacs és erős akaratú. De ő is igyekszik oda figyelni a körülötte lévőkre még ha ez nem is látszik mindig. Tűzidomárként egy kicsit hirtelen személyiség bár erről igyekszik leszokni és hirtelen döntések helyet ésszel körültekintően dönteni a különböző helyzetekben. Tudja hogy még sokat kel tanulnia ezért igyekszik mindenhol ott lenni és mindent befogadni maga körül.
Előtörténet:
Ez az este ép olyan mint a többi a cirkusznál. A cirkusz 30 m magas én a húsz méter magas kötélre várom a belépést. Imádom ezt a részt. Innen fentről már nem hallani az embereket csak én vagyok és a csend. És tudom, szinte érzem ahogy mindenki engem néz, csak rám figyelnek. Nincs ennél jobb érzés ezen a világon. A várakozás szinte elviselhetetlen. Nem a türelmem miatt vagyok itt az biztos. És igen, végre megszólal a zene. A halk zene lassú ütemére finoman lépek ki a kötélre. Még nem kell hogy bármi történjen az embereket egyelőre csak a magasság nyűgözi le. Kitartom oldalra a karom és kinyitom az ernyőt. Látszólag azzal egyensúlyozva elindulok a kötélen. Néha meg megremegek rajta ilyenkor érzem ahogy az emberek egyszerre felejtenek el levegőt venni. Értem aggódnak, én értem. Pedig nálam senki nem jobb ebben a magasságban. Még párszor megremeg a kötél. Már középen járok. Az emberek egyre kevésbé aggodnak mikor megremegek akkor ideje továbblépni. Teszek még egy lépést. De a lábam lecsúszik a kötélről. Érzem ahogy mindent elnyel a mélység zuhanok. Hallom hogy a közönségből többen felsikoltanak. Ezt a hangot és érzést is imádom. A szívem egyre hevesebben ver. A levegőben megfordulok és tökéletes pontossággal landolok a kötélen alattam. De ezt már senki sem látta zuhantamban elnyeltem a fényt a sátorban. Még a hozzám legközelebb ülők sem láthatták az esést majd ahogy vissza ugrok jöhet vissza a fény és ahogy elérem és feldobom magam a trapézról jön a tűz. Egy vastag tűzgyűrű meggyújtja az összes színpadon lévő fáklyát és gyertyát. Két három ugrás után már fent is vagyok újra a legmagasabb kötélen de még csak most jön a fő műsorszám. Az ami miatt Sárkánymadárnak hívnak. Néhány percig ugrálok a kötélen a bonyolult lépések és ugrások közben a közönség nem is vesz levegőt. Én bezzeg hogy élvezem! Majd amikor már viszonylag megszokta ezt is mindenki. Felégetem magam alatt a kötelet. Újra zuhanok újra a sikolyok de ezúttal nem alszik ki a fény. Lassítom a zuhanást és tűz szalagokat idézek magam köré azok forgatom miközben spirálban zuhanok majd miközben felfelé igyekszem megint de minél magasabban vagyok annál nagyobb a tűz. Mire felérek már szárnynak tűnik körülöttem. És jöhet a finálé. Annyi tűzet idézek amennyit csak tudok idomítani a színpadon a gyertyák és a fáklyák lángját is a sajátomhoz veszem most én irányítom az egész sátrat. A lépések most a leglátványosabbak. És a legizgalmasabbak is, ha megbotlom felgyújtom a sátrat és ezt mindenki tudja. De nem botlom meg, én sosem botlom meg a magasban. Aztán ellobbantom az összes lángot egyszerre hirtelen én sem látok semmit az eddigi hatalmas fény után idő kel amíg a szemem meg szokja a sötétséget. De addigra már nem vagyok a színpadon. A közönség pedig döbbent és sokkos, nem tudják mi történt. Imádom az ilyen estéket.
És most egy kicsit az eddigi életemről. Nem tudom hol születtem, a valódi szüleimet sosem láttam, de nem is érdekeltek. Egyetlen anyám volt, és ő volt a legjobb artista akit valaha láttam. Amikor a kötélen vagy a trapézon volt úgy éreztem mintha a levegőben járna mintha valami isteni lény szált volna közénk. Én is olyan jó szeretnék lenni mint ő. Isana-nak hívták mikor 13 voltam leeset a kötélről egy szám alatt azonnal meghalt. De én nem tudok félni a kötéltől. Isana azt mondta amikor fent van úgy érzi repül, és én is pontosan ezt akarom. Repülni. Mint a sárkány madár ami annyira gyönyörű és elegáns és… Elkalandoztam. Sosem volt egy hely a világban amit otthonomnak neveztem volna. Illetve ez volt nekem a cirkusz. Nem számít hogy kit menyire utáltam vagy menyire vesztünk össze, szeretem a cirkusz és életem végéig szeretni fogom. Már egész kiskoromtól tudom hogy mire vagyok képes. Sokáig az egyetlen aki tudta ezt az Isana volt ő arra kért hogy sose áruljam el ezt senkinek félt hogy kihasználnák a képességem. Aztán lebuktam amikor Isana meghalt. Fájdalmamban felgyújtottam néhány dolgot. Tudom hogy nem kelet volna de nem tudtam magamban tartani a fájdalmamat muszáj volt keresnem valamit amivel kiengedhettem a gőzt. Nem sokkal ez után kezdtük el alakítani a Sárkánymadár előadásokat. Én lettem a cirkusz új sztárja. 5 évvel ezelőttig. Amikor Amon gyűlöletét szított az idomítók iránt a színpadmester megtiltotta hogy tűzet idomítsak a műsoromban azt mondta túl veszélyes. A bukása után visszatértünk a tűzhöz de úgy teszünk mintha csak effektek lenének illúziók csupán. A színpad mester azt mondta nem akarja kockáztatni a legjobb befektetését. Hogy én hogy utálom azt a pénzsóvár mocskot.
Ami a jelen helyzetet illeti. Egy hete érkeztünk Köztársaság városba hogy előadjunk és jól megszedjük magunkat. Arra persze egyikünk sem számított hogy közben felhúznak egy falat. Hát mindegy, akkor tovább maradunk. A színpadmester ugyan dühöngött egy kicsit. Engem nem zavar. A cirkusz csak 30m magas. Tudod te milyen magas egy városi épület. Imádom a várost.
Egyéb: Minden érdekes és aranyos dolgot imádok. De nem szeretem ha ezt látják rajtam. Mindig látni akartam a szelem világot és egy valódi sárkánymadarat... Eddig csak egy rajzott láttam róla.
Bár elvileg nem tartozom sehova mert a vándorcirkusz független, azért minden tiszteletem a tűz uráé.
Régen nagy pro idomítás rajongó voltam, ma már nem nagyon van időm ilyesmire. Inkább a kötélen gyakorolok. Vagy meditálni tanulok. Azt hiszem elég jól megy.
A tűz idomítás nekem mindig úgy volt a legegyszerűbb ha felhúzom magam és kihasználom az indulataimat. Kész szerencse hogy nekem ez megy ok nélkül is. Amerre eddig jártam igyekeztem tanulni a többi idomár mestertől. Az elején még Isana kereste nekem a mestereket. A halála után én magam kerestem fel őket ahol csak elhaladtunk. Most hogy itt vagyok szeretnék egy levegőidomártól is tanulni. (És felülni egy repülőbölényre de ez titok)
A színpadon töltött idő és egy különleges mester segítségével, bár nem kevés gyakorlat útján, de megtanultam hogyan kell úgy hazudni, hogy még egy erre szakosodott földidomár se vegye észre. Ok ennek inkább az esélyét tudom csökkenteni nem száz százalékban el leplezni a hazugságot. Ahhoz minimum szociopatának kéne lennem. De azért egész jó vagyok. És különbem is még sokat kell gyakorolnom.
Speciális képesség: Fény idomítás.
