Lilith Sithole
Közzétéve: Oct 9, 2017 20:50:28 GMT 1
Post by Lilith on Oct 9, 2017 20:50:28 GMT 1
Előtörténet:
Név: Lilith Sithole
Kor: 42
Faj: Ember
Jellem: Lilith tulajdonképpen nem skatulyázható be gonosznak vagy jónak. Az ő nézetei és gyakran cselekvései is eltérőek, változóak. Ő maga folyamatosan változik, tanul. Mások befolyásolták életének alakulását, nem segítették jobbik oldalát abban, hogy fejlődni tudjon. Élvezettel vitte véghez bosszúját, bűntudat nem mardossa, azonban egy egész bolygó halálát már a szívére venné. Nehéz róla eldönteni, hogy miféle értékeket birtokol és mennyire képes ártani másoknak. Időnként önző, irigy, bosszúálló és hűvös, máskor kacér, pajkos és bájos.
Külső leírás: Külsőre mondhatni átlagos, habár ez vitatott mert a mai világban nem igazán rohangálnak korabeli nők. Ébenfekete hajzuhatagát előszeretettel hagyja vállaira omlani. Karcsú, feszes tartás jellemzi. Markáns áll, sápadt bőr, méregzöld íriszek, rózsaszínű telt ajkak. Idomai igazán nőiesek.
Felszerelés: Sokkoló; Heckler&Koch USP pisztoly(1+3 tár); M24 SWS(3 db töltény); BlackField RAVEN karambit(1 db); Taktikai Tomahawk(1 db)
Előtörténet: Elég szánalmas de néha tűnődöm hol lennék ha még a régi világ lenne, vajon mivel foglalkoznék? Milyen életet élnék? Milyen lettem volna akkor? Valójában csak az időt ütöm el vele ha nagyon unatkoznék, mert az igazat megvallva még csak elképzelésem sincs hiszen nem éltem benne, egyetlen egy napot sem. A világ jelenlegi arculatát nézve próbálok találgatni. Nos, nem egy izgalmas történet az enyém, azt sem értem miért írom e sorokat. Talán azért hogy meglegyen a kis lelki békém hogy hagyok magamból valamit a jövő nemzedékének, ha egyáltalán van olyan. Hát vegyük úgy hogy ez volt amolyan bevezető. A napvilágot egy a senki földjén lévő félig leomlott házikóban láttam meg, akármilyen furcsán is hangzik szerencsésnek mondhatom magam. A környék hát nem volt egy barátságos hely de idegenek szinte sose tévedtek arra. Nem is tudom, talán azért mert nem volt felénk semmi? Se étel, víz is csak akkor ha esett és ráadásként 9-en voltunk. Earl Winston volt az első aki ezt a kis csapatot "alapította" neki volt néhány roncsautója amit kikalapált és elsőként csapolta meg a benzinkutat. Szóval az ellátás is így lett megoldva, a fiatal férfiak mentek távolabbi vidékekre és ők hoztak mindent amire szükségünk volt, feltéve persze ha sikerült szerezni. Gyakran tapasztaltuk meg milyen az az éhezés, de ennek is csak előnyeit élvezem. Tudom, oké, furcsán hangzik... de gondoljunk csak bele. Aki gyerekkorától kezdve többször éhezett annak megszokottá válik és nem lesz annyira szar. Óh, igen a szüleimről majd megfeledkeztem, elég halványak az emlékeim velük kapcsolatban, annyit tudok hogy apám egyik ilyen beszerző túráján agyonlőtték, az anyám pedig öngyilkos lett. De nem kell sajnálni! Olyan világot élünk ahol, sokkal jobban járunk ha nincs egy szerettünk sem... ezért igyekszem kevés barátot szerezni, vagyis inkább egyet sem. Napját se tudom már mikor beszélgettem emberekkel, mármint úgy hogy tényleg egy könnyed beszélgetésről volt szó nem pedig fegyverünket egymásra szegezve ordítjuk "Dobd el! Nem, te dobd el!". Talán ennek én is az oka vagyok, ugyanis hiába voltam hozzászokva az éhezéshez, élni akartam ezért... hogy is mondjam... jó nem fogok kertelni. Nem vagyok büszke rá, de tettem amit tennem kellett hogy élhessek, jó?! Igen, megöltem a többieket és ettem belőlük. Tudom ez hogy hangzik, rögtön megbélyegeznek ilyenkor szörnyetegnek, de én nem ez vagyok. Én... igazából már nem is tudom milyen vagyok valójában. Szeretném azt hinni hogy jó ember vagyok, és csak azért tettem, és teszek ennyi szörnyűséget mert ebben a világban csak így élhetünk.
Egyéb:
Név: Lilith Sithole
Kor: 42
Faj: Ember
Jellem: Lilith tulajdonképpen nem skatulyázható be gonosznak vagy jónak. Az ő nézetei és gyakran cselekvései is eltérőek, változóak. Ő maga folyamatosan változik, tanul. Mások befolyásolták életének alakulását, nem segítették jobbik oldalát abban, hogy fejlődni tudjon. Élvezettel vitte véghez bosszúját, bűntudat nem mardossa, azonban egy egész bolygó halálát már a szívére venné. Nehéz róla eldönteni, hogy miféle értékeket birtokol és mennyire képes ártani másoknak. Időnként önző, irigy, bosszúálló és hűvös, máskor kacér, pajkos és bájos.
A viselkedése attól függ, hogy Te ki vagy..
Külső leírás: Külsőre mondhatni átlagos, habár ez vitatott mert a mai világban nem igazán rohangálnak korabeli nők. Ébenfekete hajzuhatagát előszeretettel hagyja vállaira omlani. Karcsú, feszes tartás jellemzi. Markáns áll, sápadt bőr, méregzöld íriszek, rózsaszínű telt ajkak. Idomai igazán nőiesek.
Felszerelés: Sokkoló; Heckler&Koch USP pisztoly(1+3 tár); M24 SWS(3 db töltény); BlackField RAVEN karambit(1 db); Taktikai Tomahawk(1 db)
Előtörténet: Elég szánalmas de néha tűnődöm hol lennék ha még a régi világ lenne, vajon mivel foglalkoznék? Milyen életet élnék? Milyen lettem volna akkor? Valójában csak az időt ütöm el vele ha nagyon unatkoznék, mert az igazat megvallva még csak elképzelésem sincs hiszen nem éltem benne, egyetlen egy napot sem. A világ jelenlegi arculatát nézve próbálok találgatni. Nos, nem egy izgalmas történet az enyém, azt sem értem miért írom e sorokat. Talán azért hogy meglegyen a kis lelki békém hogy hagyok magamból valamit a jövő nemzedékének, ha egyáltalán van olyan. Hát vegyük úgy hogy ez volt amolyan bevezető. A napvilágot egy a senki földjén lévő félig leomlott házikóban láttam meg, akármilyen furcsán is hangzik szerencsésnek mondhatom magam. A környék hát nem volt egy barátságos hely de idegenek szinte sose tévedtek arra. Nem is tudom, talán azért mert nem volt felénk semmi? Se étel, víz is csak akkor ha esett és ráadásként 9-en voltunk. Earl Winston volt az első aki ezt a kis csapatot "alapította" neki volt néhány roncsautója amit kikalapált és elsőként csapolta meg a benzinkutat. Szóval az ellátás is így lett megoldva, a fiatal férfiak mentek távolabbi vidékekre és ők hoztak mindent amire szükségünk volt, feltéve persze ha sikerült szerezni. Gyakran tapasztaltuk meg milyen az az éhezés, de ennek is csak előnyeit élvezem. Tudom, oké, furcsán hangzik... de gondoljunk csak bele. Aki gyerekkorától kezdve többször éhezett annak megszokottá válik és nem lesz annyira szar. Óh, igen a szüleimről majd megfeledkeztem, elég halványak az emlékeim velük kapcsolatban, annyit tudok hogy apám egyik ilyen beszerző túráján agyonlőtték, az anyám pedig öngyilkos lett. De nem kell sajnálni! Olyan világot élünk ahol, sokkal jobban járunk ha nincs egy szerettünk sem... ezért igyekszem kevés barátot szerezni, vagyis inkább egyet sem. Napját se tudom már mikor beszélgettem emberekkel, mármint úgy hogy tényleg egy könnyed beszélgetésről volt szó nem pedig fegyverünket egymásra szegezve ordítjuk "Dobd el! Nem, te dobd el!". Talán ennek én is az oka vagyok, ugyanis hiába voltam hozzászokva az éhezéshez, élni akartam ezért... hogy is mondjam... jó nem fogok kertelni. Nem vagyok büszke rá, de tettem amit tennem kellett hogy élhessek, jó?! Igen, megöltem a többieket és ettem belőlük. Tudom ez hogy hangzik, rögtön megbélyegeznek ilyenkor szörnyetegnek, de én nem ez vagyok. Én... igazából már nem is tudom milyen vagyok valójában. Szeretném azt hinni hogy jó ember vagyok, és csak azért tettem, és teszek ennyi szörnyűséget mert ebben a világban csak így élhetünk.
Egyéb:
