Vadász

Az inkvizíció

Az Inkvizíció hosszú múltra tekint vissza. Első említése a szervezetnek a középkori domonkos-ferences rend által irányított középkori szervezet volt mely a 12.századtól egészen a 15.századig működött és a pápának felelt egyedül. Nem volt központosítva és alacsony effektivitással működött fő feladatuk pedig az eretnek egyének levadászása és a már meglévő hívők megóvása az eretnekségtől. Sokat küzdöttek a katarokkal, bogomillokkal és patharenusok ellen zajlott. De titkos tevékenységként a különböző sötét kultuszok és körök eliminálásával is foglalkoztak mint vámpír vérvonalak gyengítése vagy vérfarkas klánok üldözése, de ezen munkakörben érték el az effektivitásuk legalját, mivel a vámpír vérvonalak már ekkor is előkelő poziciókat töltöttek be és kezdték meg kialakítani saját sötét hercegségeik, társadalmuk, hierarchiájukat és jöttek létre a nemesek kötelezettségei és a szolgák kötelezettségei. Így a nemes vámpírság állandóan az inkvizíció útjában állt. A vérfarkasok elején a mobilitás jelentette a problémát és a rend nem túl jó kommunikációs infrastruktúrája.

A következő lépcső az inkvizícióban a Spanyol és Portugál királyság inkvizíciói voltak melyek a 19.század elejéig működtek és nem a pápának feleltek, hanem a spanyol és portugál királynak. Itt állami szervként működött a szervezett és feladatuk a királyság számára ártalmas elemek eltávolítása és ekkor az addigi nagy vallási buzgóságot összehozni a megfelelő infrastruktúrával és anyagi háttérrel. Ekkor alakul ki a inkvizítorok általános felszerelése vagy azok elődjei és az inkvizíciós csapatok felépítése. Azaz a 5 fős csapat felépítés melyeket egy magasabb rangú, inkvizítor-kapitány vezet, egy támogató-inkvizítor aki a harctéri sebesüléseket és különböző erőnövelő szereket készít és tárol. Esetenként mérgeket állít elő és a harmadik tag aki nehéz páncéllal volt felszerelve eleinte, de ahogy változtak az idők hamarosan gránátos felszerelést kapott. A maradék két inkvizitor vagy puskával, de az esetek többségében inkább számszeríjjal felszerelt egyén volt. Ez a korszak az inkvizíció aranykoraként van számon tartva. Az Ibériai-félszigetről majdnem az összes nem-ember lényt és mágust kiszorították. Hasonló, ha nem nagyobb sikereket értek el az Újvilági inkvizítorok is akik megsemmisítettek több Amerikai szörnyet.

Végül az 1833-ban a Spanyol Inkvizíció is megszűnt (A portugál korábban, 1821-ben) és összeolvadt a már 1521-től létező Római inkvizícióval. Ennek a külső szemlélő részéről egyszerű politikai okai lehettek, de a valóság az volt, hogy ekkor került a Szent Grál Rómába és a XIV. Gergely egy átfogó reform mozgalmat indított el az inkvizíció soraiban. Először is átvették a spanyol-portugál egység felépítést kisebb nagyobb változtatásokkal. Az egységeket kibővítették egy hatodik taggal egy könyvtárossal és az inkvizítor kapitányok csak olyanok lehettek ez után akik ittak már a Szent Grálból. Általánosítják a inkvizítori szervetekben a puskákat, bár az íjakat és számszeríjakat rég nem használják az inkvizítorok. A könyvtáros inkvizitorokról eddig nem eset szó. Az ő feladatuk igen speciális. Az inkvizició megveti és üldözi a mágusokat, boszorkákat és a többi mágia használót és a mágikus relikviákat, mármint ez a közkedvelt vélekedés a spanyol inkvizíció miatt, de a rómaiak sokkalta progresszívebbek akik a mágikus tárgyakat inkább összegyűjtik és próbálják megfejteni az erejüket és azt a maguk javára fordítani. Erre valók a könyvtárosok akik nagy lexikális tudással felvértezve segítik a csapatott a békésebb esetekben, harc téren is képesek helytállni, de harcértékük kevesebb mint a csapat többi tagjának, de idővel egy Paulus Testvér nevű inkvizítor megfejtette a mágia bizonyos rejtélyeit és képes volt azt korlátozni és imás könyveket kezdet írni a könyvtáros inkvizítoroknak. Az imák és áldások amik ezekben a könyvekben voltak a könyvtárasokat már sokkalta használhatóbbá tette, de az ima mágikus ereje eléggé megosztja jelenleg az inkvizítor közösséget. A konzervatívok ellenzik mivel a mágiát látják benne és történtek „kisebb” balesetek is az ima használó könyvtárosokkal. De a progresszív meglátású inkvizítorok egy új fegyvert látnak benne és elhanyagolható kockázatról beszélnek a használat esetén. Hasonló vélekedés van a mágikus erővel felvértezett relikviákkal kapcsolatban is az inkvizíció körében. A pápák az ima kérdésében eddig nem hoztak ítéletet, a relikviák kapcsán egyenlőre a tanulmányozásukat támogatják, de harctéri bevetésüket nem engedélyezik.

A Szent Grál és annak képessége: Az inkvizítor erejét és élettartalmát növeli meg. Ezen kívül felruházza az inkvizítort azzal a képességgel, hogy megérezze a mágiát és azt semlegesítse egy adott területen (zárt térben előnyösebb) és képes a mágust akár az erejétől is megfosztani, bár feltételezések szerint erősebb mágia használok képesek ellenállni ennek a képességnek, de ez pusztán elmélet, gyakorlatban még sose sikerült igazolni. Az inkvizítor tudatát is megerősíti a Grál így ellenálóbbá válik mindenfajta elmetrükknek.

Az inkvizítorok és a Pápaság jelenlegi helyzete: Rossz. Jelenleg a Vatikán egy nem létező fogalom, bár a Róma Püspöke, a Pápa XIII. Leo egy progresszív pápának tekinthető és erősen küzd a katolikus egyház fennmaradásért, de több frontos háborúra van kényszerítve. Egyszerre kell szembenéznie marxizmussal és a szocializmussal, az államok szekularizálásával és a sötétben folytatott háborúval és még az új olasz állam is követeli, hogy adja át nekik az inkvizíció feletti hatalmat. Többször felszólalt a munkások jogaiért és megteremti a keresztény-szociális értékekre hívja fel a figyelmet. És egyenlőre ellen áll az olasz kormány nyomásának, de az inkvizítorok lassan kiszorulnak mindenhonnan.

Lovagrendek

A lovagrendek jelenleg egy titkosított csoport. Az adatokhoz csak pápai, legfőbb inkvizítori vagy a rendkívüli konklávé kétharmadának a belegyezésével. Máskülönben senki se tudhat a lovagrendek Sötétség ellen vívót háborújáról. Ezek a rendek egymástól elkülönülten működnek nincs hivatalos rangsor köztük és önálló történelmük van.

A Kerekasztal Lovagjai: Félig mitikus lovagrend mely az első volt mind közül. Közvetlenül istennek tartoznak felelőséggel és csak a pápától fogadnak el parancsot aki magát Isten földi helytartójaként jelzi magát, de a lovagok bármikor megtagadhatják a parancsát, ha úgy érzik az önös érdekből szól és nem pedig Isten akaratának megfelelő. Erre csak a reneszánsz idején volt példa a VI. Sándor pápa alatt. Az esetet titkosították csak Arthur Király vagy a Pápa engedélyével adható ki. A lovagrend 150 lovagból áll csak, de ők a legjobbak legjobbjai és mindegyikük ívott a Szent Grálból így rendelkeznek annak erejével. A lovagrendbe való bekerülést hosszas megbeszélés és kimerítő fizikai és mentális próbák előzik meg, de ha még át is ment rajta az illető nem biztos a bekerülése a rendbe. A Kerekasztal Lovagjai egy eléggé titokzatos és misztikus rend aminek pletykák és pár megerősítet információ szerint mágiához is köze van (ezen ok miatt a középkorban bujkáltak és titokban működtek. Létezésükről csak a pápáknak és a konklávé egy szűk részének volt tudomása.) erre egyik bizonyíték az Kerekasztal mely önállóan dönti el ki érdemes arra, hogy leüljön hozzá. Csak a 18.század végén a Francia Forradalom hatására hozták újra „nyilvánosságra” rendet. A rend lovagjai hátrahagyják előző életüket és vagy ókori hadvezérek vagy egykori szentek nevét veszik fel. Ez alól csak a rend 7 legrégebbi tagja mentesül. Ők a kerekasztal mondakör leghíresebb lovagjainak a nevét viselik azaz: Lancelot, Galahad, Gawain, Percival, Erek, Iwein és Arthur Király. Ezen felül a rendhez tartozik egy vitatott állású mágus is akire állandóan mint Merlin hivatkoznak a források amik megemlítik, de a mágus személye folyamatos rejtély. Egyes vélemények szerint még a pápák se tudják pontosan mi vagy ki az a Merlin a renden belül. Székhelyük: Camelott, Valahol a Brit- Szigeteken.

Keresztes Lovagrend: Az adatok titkosított csak a pápa vagy a fő inkvizítor engedélyével olvasható. A rendet 1307. október. 13-kán „Szép” Fülöp francia király megtámadta és lefoglalta a vagyonát a Vienna-i zsinat 1312. március. 22-kén pedig feloszlatta a rendet. A nyilvánosság számára ez csak profán politikai lépés volt. A valóság ennél sötétebb.

Teuton Lovagrend: A adatok titkosítottak csak a pápa vagy a fő inkvizítor engedélyével olvashatók. A lovagrendnek napjainkra nem maradtak lovag rendű tagjai és csak humanitáriánus szolgáltatást végeznek a nyilvánosság szerint. A valóságban a múltbeli bűneik miatt melyeket titkosítottak a keresztények egyik legelvakultabb harcosai akik őseik bűneiért vagy más lovagrendekben vagy keresztény csoportokban elkövetett bűneik miatt kerültek ide. Az ide került embereknek egy célja van. Halálukkal szolgálni Istent és bűnbocsánatot nyerni. Szinte aszkétikus megjelenésűek a harcosok. Páncélt egyáltalán nem viselnek és testüket sebek borítják melyet az önsanyargatás okozott. A harcban pedig a közelharci fegyvereket preferálják, de kezd megjelenni náluk is már a különböző lőfegyverek, de csak azt is csak addig használják amíg el nem érik az áldozatukat. Fő feladatuk a különböző okkult és nem keresztény szekták felszámolása. Jelenlegi székhelyük: Bécs

Máltai Lovagrend/Johannita Lovagrend: Egy ispotályos rend melynek tagjai értenek a fegyverforgatáshoz is. Az ehhez a rendhez tartozó lovagok nagy autonómiát élveznek és más vallású vadász szervezetekkel/rendekkel is gyakran végeznek közös akciót. Bár akár ezeket a vadász rendeket is megtámadják, ha arra kapnak parancsot. A máltai lovagok a lovagrendek közül progresszívnak mondhatók. A papi beosztású tagjaik értenek az ima használatához és a gyógyításhoz gyakran megtalálhatók a csatatereken. Ezen kívül rengeteg újításon dolgozik a rend. Az egyetlen lovagrend melynek vannak nem római katolikus ágai (német protestáns). Ezen felül ők az egyetlen lovagrend melynek segítségét bármely ország igénybe veheti felekezettől függetlenül. A lovagrend főleg humanitáriánus feladatokat lát el és már megtisztítót közösségek védelmét látják el. De idegen misszióba is gyakran járnak. Jelenlegi székhelyük: Trieszt (Málta Brit fennhatóság alá esik jelenleg).

Szent Sír Lovagrend: Egy a 12.században létrejött lovagrend melynek eredete az első Keresztes Hadjáratra vezethető vissza és a Szent Sírt őrző harcosokból alakult meg. A rend nagymerstere mindig a mindenkori pápa. Feladatuk a Szent Sír védelme vagy annak ami abban található. De miután kiszorultak Jeruzsálemből és a Szentföldről relikvia vadászatra használták őket a 15.század második felétől kezdve. Egyes források szerint a Szent Sír Lovagrend és a Kerekasztal Lovagjai közül Percival találták meg a 19.században a Szent Grált. Majd a 1847-ben újra neki láttak a Szent Sír őrzésének miután helyre állt Jeruzsálemben a Szent Városban a Latin Patriarkátus, de relikvia vadászattal ezúton is foglalkoznak. Jelenlegi székhelye a rendnek Róma.

Szent István Lovagrend: Bár az okiratok csak 1439-ben említik utoljára a magyar lovagrendet, de a török hódításig megmaradnak utána viszont végleg kivesznek a köztudatból. Ez nem azért történik mivel a lovagrend megszűnt volna létezni, hanem mert az addigi nagy emberveszteségek miatt más harcmodort kellett választaniuk. Az akkori nagymester sokat tanulmányozta Vlad Draculea (Ismertebb nevén Vlad Tepes, Karóba húzó Vlad) taktikáját és stratégiáját a török ellen és ők lettek az első lovagrend és ezidáig az egyetlen akik a megfélemlítés, a terror és a későbbi partizán harcmodor elődjeit alkalmazták. Precíz és pontos csapásokat hajtanak végre az ellenség hátországában fontos katonai vagy politikai vezetők ellen. Általában 5-10 fős csapatokban dolgoznak. Az első lovagrend volt amelyik elfogadta a tűzfegyvereket és az imák erejét is igen korán felismerték. A poltikától távol tartják magukat. Létezésükről csak a Pápa, a fő inkvizítor, a konklávé és a mindenkori Magyar Király (vagy épp királynő, Mária Terézi) tudd csak. Székhelyük Pest-Buda.

Szent Lázár Lovagrend: Jelenleg nem létezik. Egybeolvadt a Szent István Lovagrenddel.

Az SKBR talán a legfiatalabb a nemzetek vadászrendházai közül. 1871-ben hozták létre még I. Vilmos császár hozta létre mielőtt még meghalt volna. A szervezett vezetője a német császár, de a hivatalos ügyeket általában a Német Tábornoki Vezérkar feje intézi (jelenleg ez az illető (Alfred von Schileffen, igen az a Schliffen akinek a nevéhez köthető a Schliffen-terv). A rend nincs elválasztva a hadseregtől, így közös pénzből gazdálkodnak, de az SKBR-re költött összegek titkosítás alatt vannak amiket csak a császár láthat. A szervezetett a hadseregből szokták feltölteni, viszont a hadseregbe vissza már senki sem térhet az SKBR-ből.

Kemény fizikai kiképzésen esnek át az újoncok akik pedig nem felelnek meg, általában egy életre lenyomorodnak és még azt sem tudják meg miért történt ez. Csak annyit szoktak nekik mondani, hogy a hadsereg egy elit alakulatába válogatták be őket mely fél igazság csak. A fizikai kiképzés után következik a mentális szelektálás és a szembesítése az újoncoknak a németek által csak Krieg des Schatten el (Az Árnyak Háborúja). Ezt követi egy kemény három éves fizikai és mentális kiképzés újfent és egy német precizitással végrehajtott oktatás a bestiákról. Általában az induló csoportok ¾ lemorzsolódik a kiképzés végére. Ekkor kapják meg a felszerelésüket és osztják szét vagy alakítanak ki új 10 fős csapatokat.

Az SKBR szervezett katonái kevésbé preferálják a pisztolyokat inkább a puskákat és a nehéz fegyverzettet azaz a gránátosokat és a gatling-ágyukat részesítik előnyben. Egy-egy offenzívájukat alapos és sokáig tartó tervezés előzi meg melyben több tiszt is részt vesz. Ha az offenzívát túl rizikósnak ítélik meg a SKBR tagjai és a terep lehetőséget biztosít rá akár tüzérséget is beszoktak vetni az éjszaka ocsmányságai ellen.

Az SKBR nem feltétlenül semmisiti meg az összes éjszakai teremtményt, amelyekről úgy vélik hajlandó az együttműködésre besorozzák (ha kell és erőszakot alkalmaznak erre), így a szervezetben mágia használok, vámpírok, vérfarkasok egyaránt megtalálhatók. A mágusok kivételével pedig ezek az egyének sose léphetnek a sima közlegénynél magasabb rangra, a mágusok pedig az SKBR Okkult részlege alá tartoznak ami az egyik legtitkosabb, ha nem a legtitkosabb része a Német Birodalomnak. Az okkult részleg dolgozik azon, hogy hogyan lenne lehetséges a mágiát fegyver formájában alkalmazni, mágus nélkül vagy elenyésző számú mágus használatával. Eddig nem értek el túl nagy sikereket. (Hasonló részleg létezik a franciáknál, briteknél és a monarchiában is)

Az SKBR-nek van egy Bajorországi ága is amely nem rendelkezik Okkult részleggel, de saját csapatokkal igen, köszönhetően Bajorország autonómiájának és részben független hadseregének. Ennek a neve SKBB (Schatten Kriegs Büro von Bayern)
Székhelyük: SKBR-nek Berlin, SKBB-nek pedig München.

By Kristóf

BÉSE az 1790-ben jött létre a Jakobinus diktatúra alatt, elsődleges feladata a Francia Királyságban élő éjszakai lények és mágusok elpusztítása volt akik a királyság pártján álltak. Viszont azok az éjszakai teremtmények akik a forradalom és jakobinus oldalon által már ekkor is megbecsült tagjaik lettek és akár tisztek is lehettek a szervezettnél. Magát a BÉSE-t sose semmisítették meg, mivel csak a mindenkori francia kormány feje és a rendőrfőnökök tudtak róluk. A németekkel ellentétben a BÉSE nem a hadsereg hanem a rendőrség alá tartozó különleges ügyosztály. A hadsereg alá csak az okkult tudományokkal foglalkozó tudományos fejlesztő brigád tartozik.

A BÉSE inkább nyomozásokat folytat és nincs joga jogi intézkedéseket végrehajtania a célpontok ellen, kívéve ha a felsőbb szintekről ilyen parancs érkezik. A jogi intézkedésekért és a törvény betartatása és végrehajtása felől a szervezett jogi része intézkedik.

A csapatok kiképzése itt nem olyan kemény mint a brit vagy mondjuk a német, de szélsőséges feladatokat kell itt is véghezvinni a kiképzés során. Az itteni helyszíni csapatok az akciócsoportok, melyek 10 főtől egészen 20 fősek is lehetnek (azért általában 10 fő). A BÉSE több alcsoportra és hivatalra van lebontva mely hely függvényében végez feladatokat és van az idegenlégiós csoport mely a gyarmatokra, vallási, etnikai kissebségek és külföldi események során végez feladatokat. A BÉSE egyik jelentős erőssége a sokszínűség. A szervezetben különböző mágia tudok kapnak helyet akik szerves részei a csoportnak (főleg algér mágusok és volt hassasinok dél-franciaországból és az észak-afrikai gyarmatokról, de bár breton druida is fel-fel bukkan a köreikben), a különböző éjjeli lények (vámpír és vérfarkas) melyeket a francia állam megtűr és nem folytat a békés elemeik ellen keresztes hadjáratot sőt kimondottan integrálni szándékozik őket a társadalomba. Azok pedig erre hajlandóak, BÉSE helyi kirendeltségén kell megjelenniük és egy szigorú ellenőrzésen kell átmenniük és utána a szükséges adagjukról (vér vagy emberhús) az állam fog gondoskodni. Bár eddig a program nem túl sikeres és a szervezet is csak ritkán ért el sikereket a nagyobb gócpontok felszámolása esetén.

A BÉSE felszerelése majdnem megegyezik a francia hatóságokéval, bár ezüst lőszer és szentelt vízzel is kiegészül. Meg az elhagyhatatlan francia foghagymás kenyérrel.

Jelenlegi székhely: Párizs valahol a Louvre környékén.

Az oroszok reagáltak valószínűleg a legkésőbb a Sötétség Háborújára az első hivatalos szervezett mely fellépet a ezek ellen a lények ellen IV. „Retteget” Iván alatt alapult meg. Ők voltak az oprichnia. Bár a feladatuk nem csak a vérfarkasok, vámpírok, mágusok és egyéb nem evilági szörnyek levadászása volt, hanem az állami terror és az uralkodó ellen szervezett összes merénylet megakadályozása és megtorlása. IV. Ivánról sokan tartották, hogy szörnyeteg, de ez közel se volt igaz, voltak örült pillanatai, de nem volt a szörny, megvetette az éjszaka teremtményeit, mivel azok az ő családját is tönkre tették egyik fiát is likantropiával fertőzték meg amiért Iván maga végzett gyermekével és persze az egész farkas falkával.
Az oprichnia hivatalosan 1572-ben Moszkva kifosztása után megszűnt létezni, de ez közel sem az igazság csak rájöttek, hogy tényleges harcértéke a szervezetnek a valós háborúkban, de a sötétség erői ellen vívott harcokban felbecsülhetetlenek, így az egész szervezett csak a sötétség erői ellen visel hadat.

Az oprichnia tagjai mind fanatikus ortodoxok és fenntartások nélkül megbíznak rendűk nagymesterében a mindenkori és minden orosz cárjában. Másrészt kemény fizikai és mentális kiképzésen esnek át a tagjai a szervezetnek. A kiképzés általában Szibéria arktikus tájain zajlik, azok akik azt a vidéket és a kemény kiképzést túl élik megszerzik maguknak minden oroszok legerősebb fegyverét. A Telet. Az oprichnoka szeme hideg lesz, hangja fagyos és egész külső megjelenése dermesztő lesz és teljesen immunis a hideggel szemben. Egyes tagok akár magát a Telet is képesek megidézni , dermesztő hóviharokat és jeges szeleket küldenek az ellenségre. Azokat az oprichnokat akik ez utobbi erőket is magukénak tudják Tél Tiszteknek szokták nevezni. Erre az erőre valamikor a 17.században tettek szert az oprichnia tagjai mikor elkezdtek vadászni a szibériai vadon sámánjaira és egyéb retteneteire. Az első oprichnia neve aki szert tett erre az erőre Konyakov Luka Yegorovich volt és őt tartják Tél Tábornoknak is. Legendákat költöttek hozzá és azt mondják ő maga volt az aki Napóleonra és seregeire küldte a pusztító telet, persze ezek csak legendák és az orpichnia köreiben terjednek csak. A szervezetnek nem csak férfiak lehetnek tagjai, hanem nők is furcsa módon, bár így is elenyésző számban vannak jelen, de az egésznek Sophia Alekseyevához van köze aki régensként uralkodott két cár ideje alatt is. A szervezet tagjai bármely népcsoportból vagy etnikumból kikerülhet, ha az egyén elfogadja az ortodox vallást és a mindenkori és minden oroszok (néha minden szlávokat használnak, de ez csak fun fact) cárjának szentelik egész életüket. Az oprichnia szervezetnek akkora tekintélye és hatásköre van, hogy még az igen nagy autonomiát élvező kozákok sem szegülhetnek ellen nekik. Bár a szervezetnek van egy kifejezetten kozákokból álló lovas osztálya is. Bizonyos tisztjeik pedig a hadseregbe is integrálva lettek, hogy ott tartsák fen az orosz hadsereg tisztaságát.

Az oprichnia felszerelése már a legkorábbi időktől kezdve tartalmazza a lőfegyvereket és a hosszú, hajlított egy élű kardokat azaz szablyákat és egy seprűt. Az oprichnia egyik jellegzetessége a seprű viselés. Páncélt szinte sose viselnek csak vastag szőrme kabátot és vastag textilből készült mellényt. Napjainkra kedvelt fegyverük lett a pisztolyok, általában 5-6 darab csüng az övükön. Rengeteg ezüst töltényt hordanak magukkal, kutya sípot és van amikor különleges kiképzést kapott vadászkutyákat is (főleg kaukázusi orosz terelő kutya). Kedvelt ellenfelük a vérfarkas melynek történelmi okai vannak (Lásd IV. Iván és a fia esete). Mindegyik tagja a szervezetnek ha túléli a kiképzést kap egy lovat és a hivatalos oprichnia jelvényt.

Székhelyük: Moszkvai kremle alatt IV. „Retteget” Iván földalatti komplexuma amit ők tovább bővítettek.

A Brit Birodalom természet felettikel foglalkozó intézménye, ellentétben több ország hasonló intézményével nem egy másik hivatal alá van besorolva, hanem saját önálló hivatal bár magas titkosítást élvez, így a hivatalról nincs tudomása senkinek, még a kormány párt többsége se tud ezekről. Csak a parlamenti pártok vezetői és a magasabb rendű minisztériumokat betöltő politikusok (természetesen miután megbízhatónak találták őket. A magasabb minisztériumok mint a külügy, belügy, bíróság és rendőrség). A ROA nem egy para-militáns alakulat mint a legtöbb vadász rend, hanem egy kutatással és tanulmányozással foglalkoznak. Ennek következtében a vadászrendházak közül a ROA rendelkezik a legjobb mágus és alkimista képzéssel. A rendnek vannak 15.századi előzményei is. Az első szervezett mely a ROA elődjének tekinthető VIII. Henrik alatt jött létre mikor ő elszakadt a Római Egyháztól és az akkori szervezett feladatai között a Kerekasztal Lovagjainak a felderítése és megsemmisítése állt (nem jött össze) és a keresztény ereklyék begyűjtése volt és a falvak megvédése az éjszaka iszonyatai ellen. De a ma ismert ROA a 16.században I. Erzsébet királynő alatt jött létre és egyik feladata volt a kripto-katolikusok mágikus tagjainak a semlegesítése. Napjainkra főleg tudományos irányú a tevékenységük és a brit gyarmatokon élő őshonos népek kapcsolatát akarják megérteni a mágiával és az éjszaka iszonyatos lényeivel. Jelenleg a ROA megtűr és megfigyel állás ponton van a vámpírok, vérfarkasok és mágusok kapcsán. A rendbe beveszik a hasznosnak bizonyuló vámpírokat és vérfarkasokat is és biztosítanak számukra előre jutást, míg a mágusokat ők magukat keresik fel és kényszerítik bele a szervezetbe.

A ROA-nak a Brit Birodalom világbirodalom jellege miatt különböző alosztályai és kirendeltségei vannak így van a ROAC (Royal Occult Academy of Canada), ROAR (Royal Occult Academy of Raj [India]) ROAA (Royal Occult Academy of Australia), ROAE (Royal Occult Academy of Egypt) és ROASA (Royal Occult Academy of South-Africa). Ezek az alszervezetek közvetlenül a főszervezet, azaz a ROA alá tartoznak és az intézet élén álló miniszternek tartoznak felelősséggel. De a szervezetben igazi hatalmat nem az aktául politika alakulása határozza meg, hanem az azt igazán uraló 13 főből álló Nagy Tanács határozza meg.

A rend rendelkezik természetesen fegyveres alakulatokkal, de ezeknek az illetőknek a ROA-ban folyó kutatásokról vajnyi kevés ismeretük van, köszönhetően annak, hogy ők csak a brit hadseregből előléptetett katonák akiket továbbítottak a szervezethez és kaptak egy minimális felvilágosítást az árnyakban folyó harcokról. Általában egy 5-10 fős katonai kontingens élén egy a ROA mágus vagy alkimista vezet, akin kívül még 2, de jobb esetben három társa is elkíséri.

Jelenlegi székhelyük: London. Tower alatt.

ROA fegyveres kíséret:

Az Osztrák-Magyar Monarchia közös fenntartású hadserege Sötétség Ellen Vívott Szent Háborúban. Bár ez is hasonlóan a többi közös ügyhöz szenved egy „kis” szervezési és anyagi problémában. Hasonlóan a ROA-hoz a K.u.K.H.A is egy önálló intézmény aminek a fenntartási költségeinek többségét az Osztrák Örökös Tartományok állják (70%), míg a kevesebbet a Magyar Korona Országai állják (30%) és a besorozott katonák nem vegyes hanem etnikailag tiszta csapatokba szervezik és saját hazájukban szolgálnak (értsd magyarok csak magyar akciócsoportba vannak, csehek cseh csoportban és a többi kismillió nemzetiség is a sajátjában, míg tevékenységi helyük nem etnikai hovatartozásuk alapján hanem lakóhely szerint történik például románok lehet a Dunántúlon szolgálnak majd) ennek köszönhetően bár ritkán van némi nemzetiségi villongás, bár eddig még nem ment a csoport vesztére. De minden ilyen villongást megtorolják a felső vezetésnél. A hivatalos nyelv a szervezetnél pedig a német.

A szervezetett a hadseregből azaz a K.u.K-ból töltik fel. Az itt végbe menő kiképzés hasonló mint a német kiképzés, bár a felszerelés elévültsége és a vezérkari inkompetencia (ami sajnos itt is a K.u.K. H.A-ban is jelen van sajnos) miatt nem olyan ütőképes az egység mint lehetne, de békeidőben láthatólag képes fenntartani a helyzetet és szerencséjükre két lovagrend is segíti a munkájukat a stefánusok és a johanniták.

Az itteni akció csoportok ritkán mennek külföldi küldetésekre, lévén a rossz háttérnek ami biztosítja őket, másrészt a hírszerzés hiánya miatt. Bár külföldi tevékenységük általában a Balkánra korlátozódik, ritka, alkalom hogy Európán kívül fordulnak elő. Egy akció csoport általában 10 fős. A K.u.K.H.A az erős pápai befolyás miatt nem tűr meg a sorai közt vámpírokat és vérfarkasokat és ritka, hogy mágusokat is alkalmaznak. A mágusokat általában listára szokták helyezni és megfigyelik őket, hogy mennyire élnek vissza ezzel, bizonyosakat pedig az állam és a szervezet védelmébe vesz, így azokra nem vadászhatnak az inkvizítorok és a lovagrendek (bár ez a stefánusokat ritkán állítja meg). A vérfarkasok és vámpírok esetében fél-hivatalos informátorokat keresnek akiket rejtegetni próbálnak a pápai csapatok elől (A stefánusok elől eddig senki se tudott elrejtőzni).

Felszerelésük általában megegyezik a hadseregével, nincsen kedvelt stratégia, bár egy-egy rajta ütést hosszú tervezés előz meg. Bár a sikerek így is kétségesek.

Jelenlegi székhelyük: Bécs és Budapest.