Samuel Greyhound

Név: Samuel Greyhound
Kor: 27
Faj: Ember
Jellem: Megfontolt, céltudatos, de nem törekvő. Szereti a kényelmet és hosszabb távokban gondolkodni. Kifejezetten intelligens és, ha kiesik a zabszem a seggéből, ezt humorában is megpróbálja megcsillantani. 
Külső leírás: 181 centijével, őszes, középhosszú hajával és hidegkék tekintetével és visszafogott, bár stílusához illeszkedően szürke, enyhén kopottas öltözetével is figyelmet felkeltő jelenség. 
Előtörténet: Gyerekkorát egy kisebb kincsvadász banda társaságában töltötte, mint akkor még korához illően, felderítő és persze könnyen feláldozható. Persze nem panaszkodhat, hisz itt tanulta meg az élet keménységét, megtanult valamennyire fegyverrel célozni, osonni és erőset ütni. Azonban, amikor egy túlságosan értékes szállítmányra bukkantak, az áru eladása többfrontos küzdelembe torkollott, amit szinte mindenki megszenvedett. Már félig érett fejjel egy dologra rájött, hogy a dobozon lévő jelnek, sőt az olvasóknak egy olyan előnyük van velük szemben, amivel nem versenghetnek. De a kincsvadász csapat túlélő maradéka is feloszlott, egyetlen utolsó szívességként lerakták őt a víztisztítóhoz. Itt olcsó zsoldosként tengette napjait, de legalább alkalmazták valamire. Pár év után, mikor elég tapasztaltnak tűnt és persze elegen hullottak el mellőle, rája is mertek bízni egy rendes katonaruházatot. Nehéz volt hozzászoknia és sajnos nem örökbe kapta, csak amíg itt szolgál. De nem is nagyon zavarta a dolog, még mindig jobb, hogy fáradtabban távozik, minthogy holtan. De nem ebben látta a jövőt. Meg akarta tanulni mind a betűfejtést és a betűvetést. És talán nem is meglepő, hogy az egyetlen, aki jó minőségben értett mindkettőhöz, egy már idős orvos volt. Ő csak öregnek 'nevezte', de volt valami neve. Kicsit furcsa volt, azt állította, hogy az ő ősei még az égen át jöttek, egy repülő gépezettel. Samiel tudta ám, hogy azok, akik megélték a világvégét, megkattannak, de ez erős volt még neki is. Miért taníttatná magát egy bolonddal? ~Miért, kivel mással lehetne?~ Visszanézve, a legjobb éveit köszönheti végül annak, hogy meggyőzte magát. Később már kellemes társaságnak is gondolta az öregurat, még ha sajnos a zsoldjának egy komoly része bánta ezt a barátságot. Nem csak olvasni tanult, de végül besegített az öregnek az orvosi teendőkben és meg is tanulta szeretni az olvasást. Persze, ami neki rengeteg könyv volt, arra csak az öreg szomorkásan nézett, mint valami maradékra. Be kell látnia, hogy teljesen más világképük volt ebben, ő megszokta, hogy ezek ilyen ritka dolgok, amik nem is bírnak sok értékkel, ha nincs bennük kép vagy nem tömör, esetleg perverz viccek. Több, mint egy fél évtized múlva már komoly intellektussal vértezte fel magát és, mint kiderült, még a doktornak voltak olyan könyvei, amiket kézzel írt, amikor orvoslást tanult. Jegyzetek. Sajnos be kellett látniuk, hogy a leírtak nagyrésze már túl elérhetetlen, egyszerűen nincsenek azok a szinte mágikus szerkezetek, amikkel ezt létrehozták.
Itt csak amputálni kell, kicsiben, meg nagyban. De azért okítsd ki magad. Nem baj, ha valami még megmarad.
Nem is érti, hogy miért tudta sajnálni az öreget, amikor elhunyt. Régen eszébe sem jutott volna, sőt, még irigykednie kéne rá, hisz ágyban, párnák között elhunyni, több, mint hatvanöt év után, egy olyan luxus, amit páran, ha megengedhetnek. Valószínűleg semmi más nem dobta volna fel a kedvét, csak, hogy pont egy régi ismerőse erre járt, még a kincsvadászok közül. Bár savanyú szájízzel vette be az emlékpiruláit, de most jobban volt szüksége egy kis társaságra, minthogy ezen fennakadjék. És persze, fel is jött a kérdés, hogy mit keres még mindig itt.
-Igazából már semmit, szóval, mi is lenne a feladat...

Felszerelés:
1 vascső (40 cm)
1 hentesbárd
1 bicska
1 fémtükör
1 M-92
1 teli tár tartaléklőszer
3 tárnyi tartaléklőszer
3 napnyi ételkonzerv-tisztított víz
1 elsősegély-felszerelés, valamint cérna, gyolcs, tű
1 tartalékruha, középkategóriás
5 méter kötél.
1 élező
1 kulacs pálinka

Még felülvizsgálom egyszer, csak vásárolni elmentem