Lee-Hen Chung
Közzétéve: Aug 29, 2017 11:10:04 GMT 1
Post by Ben on Aug 29, 2017 11:10:04 GMT 1
Készítő: Azoir
Nemzet: Asmor birodalom
Rang: Császár
Nem: Férfi
Lee-Hen Chung némán ült a trónusán.
Előtte futárai sorakoztak, sorban hozták a jelentéseket a déli területekről, a
lázadókról. Nem akart igazán foglalkozni velük, a déli tartományokkal már az
apja idejében is gondok voltak, hát még most, mikor megörökölte a problémákat.
Akkoriban csak harcoltak egymással az urak, most viszont… most szereztek
maguknak egy vezért, aki vállára vette a követeléseiket és jogaikat és lázadást
szított. A féltve őrzött békéje, a barátsága más uralkodókkal pedig azonnal a
semmibe veszett.
Utálta, hogy az emberek nem képesek
békésen megoldani a problémákat, hogy szét kell barmolniuk egy országot, mert
máshogy gondolják az igazat. A császárság régóta fennáll, hiszen Lee-Hen már a
14. tagja a dinasztiának. Neki az a sorsa, hogy újra egyesítse az országot,
hogy újra békét hozzon a népnek. Mellett ott álltak leghűségesebb parancsnokai:
Chongwa, Daichu (Ők ketten ikrek), Kyonwo és Charet. A négy hadvezér, vagy, ahogy az ország
ismeri, a Négy Évszak. Ő maga pedig az idő volt, az év, amely az évszakok
felett áll, aki folytonos. Ez volt a rend, ez volt a hagyomány. Ezt kellett
volna tisztelniük.
Most, negyven évesen, megörökölve a
trónt háborúznia kell, a fejlődés helyett. Ez zavarta a legjobban. Hitt abban,
hogy nyerhet, de a külső segítségek bevonására is számított, tudta, hogy egy
polgárháború hamar nemzetközi harccá fajulhat. Azt pedig végképp nem akarta.
Minél előbb lerendezni, ez a feladat.
Lassan felemelkedett a trónról, és
egy térképekkel teli asztalhoz lépett. Aprócska bábuk mutatták katonáit,
seregeit. A fővárosban, vagyis a szigeten állt a Mennyei Hadosztály, 5000
katonával, 6 ágyúval és a flotta nagyobb részével. A vizeken túl állomásozott a
másik három sereg, mindegyikhez egy-egy parancsnok tartozott. Ezek 3000 főből
és 3 db ágyúból álltak. A flotta maradék része őket, illetve a kereskedőket - akik
a két sziget között ingáztak – támogatta.
Lee-Hen elmosolyodott. Bízott
magában, és a tudásában is. Már kiöregedett a fiatalos villongásokból, s talán
évekkel ezelőtt még maga vezette volna hadait, most már teste nem áll tá a
háborúra. Ő már nem egy ifjonc herceg, hanem uralkodó, egy császár az Istenek
kegyéből, és ő ehhez méltóan viselkedik. Tanult nyelveket, stratégiákat, ismeri
a fegyvereket és mindent, amit ismernie kell, sokak bölcsnek tartják, mások azt
hiszik képes olvasni a csillagokból. Ő azért tisztában vele mire képes és mire
nem.
Országában számos helyen építtetett templomokat
a napnak, hiszen a főváros neve is azt jelenti: „Amire örökkön süt a nap.” Vallásos,
aki tudja, minek mikor jön el az ideje. Ő volt Lee-Hen, a Chung-dinasztia 14.
sarja, Asmor császára. Ő, akinek nem volt különleges élete, nem voltak benne
sem csodás események, sem sötét fordulatok. Megszületett, felnőtt, tanult és
uralkodó lett. Egyetlen küldetésének pedig azt tartja, hogy helyreállítsa
birodalmát.
Nemzet: Asmor birodalom
Rang: Császár
Nem: Férfi
Lee-Hen Chung némán ült a trónusán.
Előtte futárai sorakoztak, sorban hozták a jelentéseket a déli területekről, a
lázadókról. Nem akart igazán foglalkozni velük, a déli tartományokkal már az
apja idejében is gondok voltak, hát még most, mikor megörökölte a problémákat.
Akkoriban csak harcoltak egymással az urak, most viszont… most szereztek
maguknak egy vezért, aki vállára vette a követeléseiket és jogaikat és lázadást
szított. A féltve őrzött békéje, a barátsága más uralkodókkal pedig azonnal a
semmibe veszett.
Utálta, hogy az emberek nem képesek
békésen megoldani a problémákat, hogy szét kell barmolniuk egy országot, mert
máshogy gondolják az igazat. A császárság régóta fennáll, hiszen Lee-Hen már a
14. tagja a dinasztiának. Neki az a sorsa, hogy újra egyesítse az országot,
hogy újra békét hozzon a népnek. Mellett ott álltak leghűségesebb parancsnokai:
Chongwa, Daichu (Ők ketten ikrek), Kyonwo és Charet. A négy hadvezér, vagy, ahogy az ország
ismeri, a Négy Évszak. Ő maga pedig az idő volt, az év, amely az évszakok
felett áll, aki folytonos. Ez volt a rend, ez volt a hagyomány. Ezt kellett
volna tisztelniük.
Most, negyven évesen, megörökölve a
trónt háborúznia kell, a fejlődés helyett. Ez zavarta a legjobban. Hitt abban,
hogy nyerhet, de a külső segítségek bevonására is számított, tudta, hogy egy
polgárháború hamar nemzetközi harccá fajulhat. Azt pedig végképp nem akarta.
Minél előbb lerendezni, ez a feladat.
Lassan felemelkedett a trónról, és
egy térképekkel teli asztalhoz lépett. Aprócska bábuk mutatták katonáit,
seregeit. A fővárosban, vagyis a szigeten állt a Mennyei Hadosztály, 5000
katonával, 6 ágyúval és a flotta nagyobb részével. A vizeken túl állomásozott a
másik három sereg, mindegyikhez egy-egy parancsnok tartozott. Ezek 3000 főből
és 3 db ágyúból álltak. A flotta maradék része őket, illetve a kereskedőket - akik
a két sziget között ingáztak – támogatta.
Lee-Hen elmosolyodott. Bízott
magában, és a tudásában is. Már kiöregedett a fiatalos villongásokból, s talán
évekkel ezelőtt még maga vezette volna hadait, most már teste nem áll tá a
háborúra. Ő már nem egy ifjonc herceg, hanem uralkodó, egy császár az Istenek
kegyéből, és ő ehhez méltóan viselkedik. Tanult nyelveket, stratégiákat, ismeri
a fegyvereket és mindent, amit ismernie kell, sokak bölcsnek tartják, mások azt
hiszik képes olvasni a csillagokból. Ő azért tisztában vele mire képes és mire
nem.
Országában számos helyen építtetett templomokat
a napnak, hiszen a főváros neve is azt jelenti: „Amire örökkön süt a nap.” Vallásos,
aki tudja, minek mikor jön el az ideje. Ő volt Lee-Hen, a Chung-dinasztia 14.
sarja, Asmor császára. Ő, akinek nem volt különleges élete, nem voltak benne
sem csodás események, sem sötét fordulatok. Megszületett, felnőtt, tanult és
uralkodó lett. Egyetlen küldetésének pedig azt tartja, hogy helyreállítsa
birodalmát.