Eshi Hothlillah
Közzétéve: Aug 29, 2017 11:02:55 GMT 1
Post by Ben on Aug 29, 2017 11:02:55 GMT 1
Készítő: Kristóf
Nemzet: Xisa birodalom
Rang: Six
Nem: Nő
Nemzet: Xisa birodalom
Rang: Six
Nem: Nő
ET:
Apám, Hoksu Hothlillah volt aki több mint 40 évig uralkodott az ország felett. Erős országunkat kívánta erősebbé tenni. Hajókat épített, a kornak legmegfelelőbbeket, hogy az általa oly gyűlölt Watake Birodalom flottájával is felvegye a versenyt. Megkívánta szerezni a szigeteiket és azok embereit, hogy tovább gyarapítsa az így is végtelennek látszó rabszolgák sorait. Seregeinket növelte. Rabszolgákat szerzett szomszédjainktól, hol erővel, hol érmékkel, hol pedig befolyásával. Ezeken túl az arénákban is naponta többször harcoltak a sabah és a hixoli kaszt tagjai. Híres csatákat játszottak újra vagy a hadvezérek élő sakkfigurái voltak. Velük gyakorolták be a taktikáikat és a stratégiáikat. Sőt a legnagyobb arénákban mint a Kaaleyzalam arénában és a Yoddhaon Skaayan-ban még egyhajós tengeri ütközeteket is lejátszottak. Lovagi játékok során is próbára tették ügyességüket, derék harcosaink. Déli szomszédinktól puskaport és fegyvereket vett. Ágyúkat melyeket a mi mestereink megpróbáltak lemásolni több-kevesebb sikerrel. Sőt sajátokat is gyártottunk. Puskákat melyek messzebb hordtak mint bármely íj. És fekete puskaport mely a legfélelmetesebb dolog volt amit gyermek koromban láttam. Végül uralkodásának 33. évében úgy döntött elégségesen felkészült. Először is kiűzte a Wateka Birodalom kereskedőit a városainkból. Elkobozta a vagyonukat. Ezzel egy időben pedig tengerre szállt. Ekkor elkísérte őt örökösének szánt bátyám is és még 3 másik testvérem. Hosszú hetek teltek el, de semmi hírt nem kaptunk, de végül apám visszatért. Flottánk vereséget szenvedett a tengeren és így atyám kénytelen volt vissza térni a szárazföldre. Testvéreimnek nem volt ilyen szerencséje. Ők oda vesztek. Atyám pedig bosszút fogadott. Belekezdett a hajók újjáépítésébe. A harcosok újra képzésébe. És építkezésbe. Kiépítette azt a part menti őrtorony rendszert mely a mai napig a legfontosabb védelmünk a tenger felől. A tornyok egymástól 500 méterre helyezkednek el és mindegyik tetején egy-egy hatalmas hajítógép áll melyek több mérföldre is képesek elhordani pusztító lövegeiket ezen kívül a tornyok rendszeresen küldenek egymásnak üzenetet fél óránként jelezvén, hogy minden rendben vagy valami baj van. Eközben természetesen az életben maradt fivéreim és nővéreim addig meglévő érdekszövetségeiket felbontották és ujjakat hoztak létre, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljenek az új örökös választás során.
Ezekben az intrikákban én magam nem játszottam semmilyen szerepet mivel ekkor a déli dzsungelben Oxoijaban folytattam a vallási tanulmányaimat. Már kikelésem pillanatában tudatták velem a bátyáim és nővéreim, hogy ne próbáljak ellenük terveket szőni. Ne legyek az útjukba és inkább válasszak magamnak valami kevésbé veszélyes pályát, mint mondjuk a vallást. 6 évesen én is kijelentettem ezt az udvarban apámnak, aki nevetett és bólintott. Azóta az ország legmagasabb rangú és legbölcsebb papjai és papnői tanítanak, mint nagybátyám Skin Hothlillah. De ez már akkor is egy hosszú terv része volt. Tudtam, hogy nem szólhatók bele a dolgokba és a legbiztonságosabb, ha megszilárdítom magam valamelyik az udvaron kívüli csoportban. De a harcosok közt túl sok figyelmet kapnék és megkönnyíteném a rossz akaróim dolgát, ha végezni akarnának velem. Ezért inkább a vallás mellett döntöttem akkor. Igaz az uralkodók és az udvar tagjai félik és tisztelik a papok erejét, de úgy véltem ezzel elterelhetem magamról a gyanút és akár még kívánatos szövetségessé is tehetem magam a szemükben hisz végül is egy főpapnő tisztség mindig elégséges jutalomnak tűnhetett volna a szemükben. Ezután nem sokkal 10 éves koromban eltávoztam otthonról és a déli dzsungelekbe, Oxoija tartomány rejtet templomaiban és szentélyeiben tanultam. Eközben persze a kardforgatás művészetét is gyakoroltam. Atyámmal elutazásom előtt nem sokkal közöltem, hogy szeretném titokban megtanulni a háború művészetét így rendelkezésemre bocsátotta néhány harcosát akiket fél évente elküldött az egyik déli templomba és ott képzet engem. Persze sose váltam igazán jártassá ebben az ősi mesterségben, viszont rájöttem arra, hogy a politika olyan mint a háború. Így mindig próbáltam a lehető legtöbb információt megszerezni az aktuális tanáraimtól az otthoni helyzetekről. Így értesültem testvéreim haláláról és az új veszélyes játékról és boldog voltam, hogy nem vagyok otthon mert akkor akár engem is potenciális veszély forrásnak néznének és a végén még én is kiesnék az ablakból. De egyre több befolyásos pappal és aszkétával sikerült megismerkednem és a visszatérő tanáraimat is sikerült magam felé csábítani.
Ebben a dzsungelben értem nővé és váltam azzá, aki később atyám halálakor visszatért a fővárosba. Mikor megérkeztem még atyám teste kise hűlt teljesen már legalább két másik gyermeke feküdt mellette a ravatalon. Szerencsémre a ravatalt és a hamvasztás alkalmából testvéreim és a különböző udvari csoportok fegyverszünetet kötöttek és hamis mosolyok mögé bújtatták álnok vicsorgásuk. Így volt időm megismerni a különböző csoportokat és magam oldalára állítani a helyben lévő főpapokat és valamikori mentoraim közül is többen hűségesek maradtak hozzám így nem sokkal apám temetése után már alig maradt akadály az utamban. Az első pár hónapban a templomban kialakított kapcsolataim segítségével és az udvari frakciók közötti ellentéteket a magam javára fordítva, egy fél év alatt a város főterén egy 5 méter magas márványszobrot állítattam apánk emlékére. Bár ez elsőre furának tűnhet, de a szobor állítás szokása az uralkodók és a papok tisztsége és hivatalosan még nem voltam beiktatott pap, de megkoronázott uralkodó sem. Egyre több bankettet szerveztem fél év alatt legalább 5 darabot és a nép közé is gyakran kijártam ezzel is megmutatva magam, hogy élek és van aki törődik velük. Egyre jobban kezdtem a nép szemében elfogadott uralkodóvá válni és végül olyan nagy támogatást élveztem, hogy a testvéreim nem kockáztathattak meg ellenem egy merényletett. De persze nem engedték volna olyan könnyen át a trónt, de hosszas egyezkedés és magas egyházi és világi titulusok oda ígérésével és föld adományokkal sikerült elintézni őket. Ez után került sor a koronázásomra és az esküvőmre.
Férjemnek és az ország második emberének a testvéremet Ohlut választottam. Kicsit idősebb mint én, de ezzel szemben gyenge akaratú és remek harcos így a hixoli kaszt tagjai közt megbecsülés illette őt. Ezen felül kellemes látvány a szemnek. Pont olyan akivel ellehet dicsekedni és pár kevésbé jelentős feladatott rá lehet bízni, na meg persze ezzel sikerült az udvar egyik legerősebb pártját is kis időre lenyugtatni és kordában tartani. Még mielőtt betöltöttem a 21 életévem-megpróbáltam kapcsolatot keresni a Watake Birodalommal. Próbáltam kijavítani azt amit apám elrontott.
Elkezdtem a nagy tanácsomat is kinevezni. Uchu Yodhaunnak testvér-férjem Ohlut neveztem ki. Kuladhippatinak (Kancellár) egy nemesi családból származó urat a Ehlitui Metu-t neveztem ki a déli dzsungelből. Kicsi család annál jobb kapcsolatokkal. Khajaana (Kincstárnok)-nak pedig valakit aki valamikor a Bargashi tartományok egyik bányáját igazgatta, Akhill Mukla-t. Jassosnak (kémmester) pedig egy Xaddikhai nemest, egy bizonyos Szetzhiou Otzhiu-t neveztem ki. Öreg és bölcs úr, akinek a földjei közel fekszenek mind a szomszédos Ashil Birodalomhoz, mind pedig a szökött rabszolgák városához, így mindig jól informáltnak kellett lennie. Uchu Xikahab (Udvari Pap) pedig még a régi volt, sajnos őt nem sikerült leváltanom, nem igazán egyeznek, de túl nagy támogatottsága volt az udvarban „Békítő” Sessi, aki nevét onnan kapta, hogy még nagyapám halálakor ő segített megbékítenie apám testvéreit és apámat ő segítette trónra. Bölcs és ismeri a szent szövegeket, de már vén is és kissé szenilis, meg már inkább viszály szító, sem békítő. Uchu Nyalajan (Udvar mester) pedig idősebb nővérem lett kivel még szövetségre léptünk az udvari harcok alatt Uma Hothlillah.
Ezen kívül elkezdtem a saját udvartartásomat is felépíteni, így udvarhölgyek és xoishak vesznek körbe, de közülük is csak hárommal osztom meg bizalmas gondolataim. Az egyik egy ember nő viszonylag idős, a volt dadám Ishei. Apám hűségesnek találta, anyám is megbízott benne és egyikük se gondolta volna, hogy fontos lennék később vagy, hogy uralkodó leszek így megengedték neki, hogy neveljen mint egy gesztus. A nő sose hátrált el mellőlem. Mindig a régi korok meséit idézte mikor problémákba ütköztem és nem tudtam őket megoldani. Kedves hangja, de tekintélyt parancsoló szemei vannak amik még egy xisha bélit is képesek megrémíteni, számító egy asszonyság volt mindig is, de rendkívül hűséges. Folyton fekete ruhában sétálgat, megemlékezvén valamikori férjéről és családjáról akik rég elhullottak mellőle. Sajnos pontos korát nem ismerem és valahányszor rákérdezek folyamatosan tereli a témát.
(Ishei)
Másik ilyen udvar hölgyeim nemesi családok sarjai egyik az én nővérem és udvar mesterem Uma Hothlillah. A másik egy Szti’Hszai szorox kasztú lánya, akinek a családja nagy pénzekkel támogatott és hozzájárult anyagilag atyám szobrának az elkészüléséhez, így végül a legfiatalabb lányukat magam mellé fogadtam és bizonyosságot tett már éles szeméről és jó ítélőképességéről. A lány neve Natshoti Zshelu.
(Uma Hothlillah)
(Natshoti Zshelu)