Jade
Közzétéve: Aug 29, 2017 11:00:25 GMT 1
Post by Ben on Aug 29, 2017 11:00:25 GMT 1
Nem: Nő
Kor: 25
Faj: Ember.
Magasság: 160 cm
Frakció: Asmor felkelők
Főváros: Walam Go –Széltető-
Bázis: Szél palota – Kastély Walam Go hegyének tetején, az előző uralkodó azt mondta rá, hogy bevehetetlen-
Rang: Hadúr
Megszólítások: Jáde hadúr, Fehér Sárkány
Személyes felszerelés: Egy egyenes pengéjű tőr, egy katana és egy O katana mind ugyanabból a készletből arany sárkánnyal díszítve az o katanán zöld selyem szalag. Mindhárom kard pengéje fehér színű. Nincs benne semmi mágikus csak ilyen színűre kovácsolták. 2 pengelapos, tessen egy ezüst és egy arany mind a kettő sárkány motívummal. az alján dísz rojtokkal és jáde gyönggyel.
[/quote][/img][/div]
Külső leírás: „Amikor először megláttam képtelen voltam elhinni, hogy valóban hadvezér lenne. Egy alacsony törékeny nőt láttam, úgy ült a sátorban, mint egy isteni jelenés. A hosszú hófehér haja szétterült körülette a párnákon és pontosan úgy mosolyog ahogyan egy kurtizán mosolyog a kuncsaftjára. A legszebb, nő volt, akit valaha láttam. Habár nem tűnt emberi lénynek. A szemei nem úgy voltak zöldek, ahogy általában szoktak olyan színűk volt, mint a tiszta jáde kőnek. Igyekeztem nem beleesni a szépségébe, hiszen azért jöttünk, hogy végezünk vele én azért voltam ott, hogy a mesteremet szolgáljam. De még mielőtt megmozdulhattam volna nem még mielőtt észrevehettem volna, hogy mi történt már halott volt. Csak a hajába akasztott tűk és csengettyűk halk csilingelését halottam majd a legyező penge halk szisszenését, ahogy becsukódót. Ezzel a hanggal a fülemben fogok meghalni. Az istennőmet követve akár a sárkány ellen is, mert reménytelenül belevesztem abba a lehetetlen zöld lángba. „
Egykor névtelen kóbor lovag naplóbejegyzése.
Leírás: Apám Watakeből szökött szamuráj volt. Semmit nem örököltem tőle csak egy kopott, kardot, amivel az első embert megöltem. 5 éves voltam, amikor meghalt, egy zsoldos táborban hátrahagyva engem. Egyedül maradtam és tetem, amit tennem kelet a túlélésért. Hagytam, hogy a férfiak elrángassanak a sátrukba, ha utána enni kaptam vagy néhány érmét. A keletről erre tévedt szamurájoktól néha mást is kértem meséket, történeteket-technikákat tanítottak. És ilyenkor szinte nem is bántam, amit velem tettek ezért cserébe. 12 éves koromra a legjobb voltam a kurtizánok között. persze a legtöbb vendégem sokkal idősebbnek nézet a koromnál. És minden időmet a gyakorlásra szántam egy szamuráj társaságában. A férfit Dareo-nak hívták és sosem kért semmit a gyakorlásért cserébe. Azt mondta egy nemes legfiatalabb fia volt és el kelet szöknie otthonról, hogy az idősebb testvérei ne gyilkolhassák meg az örökségükért. Nem csak a kard mestere volt, hanem megtanított egy egész más művészetre is. A pengelegyező táncára. Ő maga, bár több kardja is volt, csak a két, tessent használta, amitől sosem vált volna meg. csupán annyi időre adta ki a kezéből, amíg én gyakoroltam rajta. Azt mondta, ha jobb leszek, mint ő egy nap az enyém lehet mind kettő. És én kislányként alig vártam azt a napot. Ami sajnos nagyon hamar elérkezett. 15 voltam amikor Dareo egy összetűzés miatt kihívta maga ellen az akkori vezért, egy Haboro nevű hatalmas férfit. És bár majdnem legyőzte, ahogy azt nagyon hamar megtanultam már a becsület nem nyerhet csatát a csalárdsággal, ha utóbbi túlerőben van. Hárman végeztek az első és egyetlen emberel, akit szerettem. Hárman ölték meg a hősömet, az apámat, a szerelmemet a szemeim előtt. Én vettem ki pengelegyezőket a hideg kezei közül. Az ezüstöt a balból és az aranyat a jobból. És meg sem álltam annak a férfinak a sátráig, aki elvette tőlem. 13 embert öltem meg aznap éjszaka. Még 32 mire a másnap hajnal, 15. életévem első hajnala megvirradt. És a reggel már, mint az arany sárkányok vezérét köszönthetett. Akkor nagyjából 600 emberrel.
A kovetkezo öt évben a seregem 3000 főre növekedett vastagra hízott a déli tartományok urai közötti összetűzéseken. És elég naggyá vált, hogy féljenek tőlem ezért nem is lepet, meg amikor egy nemes úr jelent meg a sátramban az oldalán egy orgyilkossal és egy kóbor lovaggal. Ahogy megláttam tudtam, hogy csapda, de nem tudtam ellenállni a vér kísértésének. Azt akartam, hogy kimondja azt akartam, hogy eljátszhassak vele, mint macska az egérrel. Én akartam végezni vele a sátramban hogy a vére a drága szatént fesse vörösre. De nem bírtam addig várni már az első pár szóból tudtam, hogy nem éri meg. Unalmas hivatalnok volt drága ruhákba csomagolva a legkevésbé sem vágytam a lábaim közé fogadni, még a vére árán sem. Hát levágtam a Dareotól örökölt tessenel. És valami sokkal értékesebbre leltem. A mellette ülő kóbor lovag tekintetéhez hasonlót még sosem láttam azelőtt. Láttam már sok félle fényt a férfiak szemében, de még soha ilyen tiszta áhítatot. Amikor megkérdeztem, hogy hívják azt felelte most már sehogy. Hát adtam neki én egy nevet „Kyo” –szentjános bogár”.
Másra is rájöttem. Immár túl nagy szálka vagyok a császárság szemében. Hát döntenem kelet ők vagy én. A kővetkező 5 évben rengeteg földesúr hajolt meg előttem és még több halt meg a kezemtől. Szép lassan elfoglaltam a fél birodalmat.
A déli részeken nem volt olyan hadsereg, ami felvehette volna a versenyt az enyémmel főleg miután a városi katonák nagy része is mellénk állt. Én befogadtam bárkit, aki csatlakozni akart. Legyen az szamuráj, orgyilkos, bandita, szökött katona, vagy rabszolga itt mind egyelőek. Nem számít, miben hisznek vagy honnan jöttek ameddig csak engem szolgálnak. És a legtöbbeknek ez megfelel, amíg van mit enniük és van fedél a fejük felet.
Persze így a seregem is elég vegyes a legnagyobb részét az Asmorból disszidált katonák teszik ki. Elég sok bandita is van a soraink között. Gyakran jőnek hozzánk szökött rabszolgák, akik itt szolgálatért cserébe szabadságot akár vagyont is nyerhetnek. És persze hébe hóba elfordulnak külföldi disszidensek is. Mint mondtam nekem nem számít honnan jöttél, ha úgy akarod, itt otthonra lelhetsz. Ha engem szolgálsz cserébe.
Így számtalan ember vesz kőrül, de már korán megtanultam, hogy nem szabad megbízni senkiben. Csupán egyetlen ember van, akire az életem is rábíznám az az ember, aki lenyúlna a sárkány torkán, ha én arra kérném az én örök és hűséges Kyo-m.
Az elhódított területek fővárosa Walam Go ami azt jelenti a szél teteje. Egy hegycsúcson fekszik, amit körbe erdők és szirtek vesznek, kőrül egyetlen út vezet fel a városba. Ez az egy út sem teljesen biztonságos meredek és keskeny elég egy rossz mozdulat és sosem jutsz fel a városba. A város felet található a Szél palota vagy, ahogy a városiak nevezik az éneklő palota. Nevét onnan kapta, hogy mikor a szél végig vágtat az udvarokon az oszlopok és a fák énekelni kezdenek. Mivel fent a hegyek között ez elég gyakori jelenség ezért a város szinte mindig élvezheti a Szélpalota énekét. Azonnal beleszerettem a városba a kastély pedig a leggyönyörűbb volt, amit valaha láttam. Nem beszélve a kastély hihetetlen énekéről. Akkor is énekelt a kastély, amikor hűséget esküdtem a város egykori urának a főszentély előtt. És azon az éjszakán is énekelt mikor hű uram rejtélyes körülmények között eltávozott közülünk. Nem volt olyan katonája, aki nem fogadott volna őrök hűséget új úrnőjének.
