Yoshinori Geisu

Készítő: Whitewolf
Nemzet: Watake birodalom
Rang: Császár
Nem: Férfi

Előtörténet:





Ősz

A bevehetetlen Fehér Kócsag erőd. A Watake császárság legfényesebben ragyogó világos színű erődje. Mely valóban hófehér akárcsak az állat amiről elnevezték. Én pedig most kiléphetek az udvarára. A heves őszi szél a hajamba kap, ahogy ezt megteszem. A győzelem illatát hozza. Négyezer szempár szegeződik rám. Nagy harcosok ezek, igazi szamurájok. Azok akik végigkísértek az utamon. Kuyozamától Kyogáig.
Megindulok lefelé a lépcsőkön majd végig a soraik között. Állítólag pontosan ezer lépés hosszú az udvar. Nem nézek a harcosaimra bár jópárat ismerek belőlük. Akárcsak a klánok lobogóit akik hűségüket biztosították felém még a leglehetetlenebb időben is. Számos címer bukkan fel itt. Bár a nagyrészük már csak a harcok végén állt mellém mikor biztos volt a győzelem. Az Adacsi-i csata előtt még csak azok támogattak akik a halálba is elrohantak volna értem. Tudom, hogy bennük megbízhatok. Ők azok akiknek majd sosem kell parancsba adnom a szeppukut* mert nem fognak megszégyeníteni.
A különböző klánok színeit viselő páncélok után. A feketébe öltözött Shinobik következnek. Elfek egytől-egyig. Igazán jól szolgáltak a háború alatt. Kitűnő kémek és gyilkosok voltak mind. Bár nem a legbecsületesebb módszer de egy hadúrnak...NEM egy császárnak mindent emg kell tennie az országáért.
Elérem a célomat. Megteszem az ezer lépést. Watake trónja. Ahol oly sok császár ült már a megelőző dinasztiák során. Az égi istenek papjai már itt állnak, hogy felkenjenek a szent feladatra. Én pedig leülök rá és immáron egy magaslatról pillantok le a katonáimra. Dicsőséges hadsereg. Egy régi emléket hoz a szél felőlük...

Tél

Öt éve kezdődött mikor az előző császár Gamame Ieyasu egy vadászbalesetben elhunyt. Persze sokan úgy gondolják, hogy nem szomorú tragédia, hanem gyilkosság volt ez, de szerintem tévednek. Ha valaki meg akarná gyilkolni a császárt akkor előtte úgy alakítaná a dolgokat, hogy biztosan ő örököljön. Viszont itt nem ez történt. Egyszerűen csak polgárháborúba hullott az ország a sok trónkövetelő miatt. Atyám a családunk feje, is meg akarta ragadni az alkalmat nem hallgatva józan tanácsaimra miszerint a mi kis Geisu házunk és követőink ereje apró. Hiába kérleltem, hogy álljunk be inkább más nagyobb csaáldok mögé. Ő ment a saját feje után. Meg is lett az eredménye. A seregünk fele Kuyozamánál odaveszett Ibaicsi Hadúr ellen. Gyászra nem volt időm. Mindössze háromszáz megmaradt katonával kellett kiállnom a közeledő háromszor akkora ellenséggel szemben. Mindent megtettem amit tudtam. Órákon át terveztem, hogy minden rendben legyen és készen álljon a csatára. Személyesen jártam körül mindent, hogy pontosan tudjam mi a legelőnyösebb számunkra. Ezzel szemben Ibaicsi Hadúr nem tett semmit. Biztos volt a győzelmében. Annál inkább meglepődött mikor az erdős dombokról az íjászaim lecsaptak rá. Majd mikor apró lovasságom szétkergette a legelitebb harcosait mert azok mozdulni sem bírtak a mocsarakban. A csata ugyan eldőlt de így is hatalmas árat kellett fizetnünk. Számtalan hű szamurájunkat hagytuk ott a csatamezőn. Ráadásul egy hozzám nagyon közel álló személyt is elvesztettem. A kedves, szelíd és gyengéd húgomat.
Mint kiderült álruhában ő vezette a lovasrohamot. Vért kóstoltatott atyánk kardjával melyet a holtestétől szerzett meg kitudja, hogyan. Húsz harcos fejével tért meg hozzám a csata után. Elvesztettem a kedves, szelíd és gyengéd húgomat Naki Geisut. Kaptam helyette egy másikat. Egy brutális harcos asszonyt akinek a csatakiáltásától reng a föld és egymaga kegyetlen lovasrohamot vezet az ellenség szívébe ha kell. Háborúban pedig pontosan egy ilyen testvérre volt szükségem.
Nem volt választásnom. Klánunk megmaradásának érdekében így hát csatlakoztam az örökös nélküli Wagara Hadúr seregéhez. Erős szövetségesnek bizonyult. Hatalmas sereggel. Számtalan sikert arattunk együtt így megbízott bennem annyira, hogy feladatommá tegye egy erőd védelmét ahol a saját édesanyját is őriztette. Nem tudtuk, hogy az ellenség mire készül így nyugodt éjszakákat remélve őriztük ezt a helyet.
De sajnos tévedtünk. Egy hatalmas sereg bukkant elő szinte a semmiből. Nem volt felkészülési időnk. Pusztán száz harcos állt rendelkezésemre, a legközelebbi hadsereg pedig órákra volt. Az ellenség gond nélkül átmászta a falakat és lerohant minket. Mindegyik szamurájom becsületben esett el legalább három támadót magával vive a túlvilágra. De a helyzetünk reménytelennek látszott. Az erőd belső termeibe húzódtunk vissza. Méterről méterre küzdve vonultunk vissza. Míg végül az utolsó teremben már csak én és Naki maradtunk meg védelmezve a hadurunk édesanyját. Ám az ellenség sosem tört be. Éppen elég ideig tartottunk ki, hogy a Hadúr megérkezzen a felmentő sereggel és egyértelmű győzelmet arasson. Személyesen köszönte meg a hősiességemet. De nem adott földeket, nem mentett fel az adó alól. Valami sokkal nagyobbat tett. Kinevezett a földjeinek és a seregeinek az örökösévé.

Tavasz

A háború jól haladt a Wagara klán és szövetségesei számára. Sorra nyertük a csatákat. Ám a Hadúrnak volt egy nagy hibája. Túl sok mindenkiben bízott meg. Az Adacsii csata során elárulták. Genfu tábornok a katonáit ellene fordította mikor rohamra indult. A vezérünk és Hadurunk nyomban elesett. Rangidősként pedig nekem kellett átvennem a vezetést. Viszont a többi klán megimbolygott a győzelembe vetett bizalmában. Nem mertek belépni a csatába. Így hát ismételten egy háromszor nagyobb ellenféllel találtam szemben magamat. Tudtam, hogy csak úgy nyerhetem meg a csatát ha csak pillanatnyilag is de úgy látszik, hogy győzelemre állok. Így a többi klán majd az oldalamra áll. Ezért egyesítettem az összes megmaradt csapatomat és egyszerre csaptam le velük az ellenség gyengébbik szárnyára. A hatás nem maradt el. De a taktika ismételten csak drágának bizonyult. A Wagaráktól örökölt csapataim hatodát elveszítettem. Innentől csakis a szövetséges klánokra támaszkodhattam. Ígyhát meg kellett tanulnom kontrollálni őket. Szét kellet választanom a vitázó nagyurakat, el kellett érnem, hogy a szamurájaim ne egymás közti párbajokban haljanak meg. S a legfontosabbként olyan embereket juttattam a fontos pozíciókba akikben én is megbízhatok.

Naki Geisu a Chigurai erőd ostrománál


Nyár

Emlékszem a Keichi Sagoboyóval történt első találkozásomra. Már akkor is azt a nyavalyás maszkot hordta mindenhova magával. Azt mondta el tud juttatni egy helyre ahol tudnak nekem puskákat szerezni. De csak akkor hajlandó ha személyesen jövök és maximum egy testőrt hozok. Kellettek a fegyverek így belementem a gyanús üzletbe. Annak ellenére, hogy tudtam valószínűleg csapda.
Keichiről annyit kellett tudni már akkor is, hogy egy pofátlan ember. A rangja ellenére rögvest megpróbált rámászni a testőrként magammal hozott húgomra. Majd mikor kapott egy kiadós pofont vihogott egyet majd inkább felvette a maszkját. Keichi végül egy hasznos embernek bizonyult. Nem csak, hogy neki köszönhetem, hogy különböző alvilági csempészeken keresztül puskákhoz jutottam. De még a Ninjákkal is felvehettem a kapcsolatot rajta keresztül. Akiket ugyan nem szívesen de alkalmaztam a csatáim megnyerésére és az ellenségeim leküzdésére.
Kechi igazi hasznosságát azonban akkor bizonyította be nekem mikor a semmiből az éjszaka közepén (úgy, hogy állítólag már délután elhagyta a szolgálatomat és visszatért a saját útjára.)berontott az erődszobámba egy naginatával a kezében. Majd egyszerűen átdőfte a plafont. Nem értettem mit csinált ez az átkozott őrült amíg meg nem láttam a lecsöpögő vért. A fickó visszajött mert valahonnan megsúgták neki, hogy valaki a merényletemre készül. Szolgálatáért cserébe földet ajánlottam neki de elutasította. A kalandos életét szerette volna folytatni. Így hát azóta személyi testőröm és tanácsadóm.


Keichi Sagoboyo


És megint ősz

Ezután már nem kellett sok, hogy megnyerjem a polgárháborút és császár váljék belőlem. Most pedig ahogy a papok a kezembe adják a napisten kardját tudom, atyám nem hiába halt meg öt éve. Csak még zavaros volt a víz és nem tudtam. De mostmár akárcsak a teremtés történetben: kitisztult. Amint a templomszolgák belefújnak a három istenség három kürtjébe mindenki hallani és tudni fogja, hogy elkezdődött az uralmam. Hadd hallja meg a világ, hogy a napcsászár flottájánál nincsen nagyobb. A harcosainál pedig nincsen erősebb. Az ő dühe pedig megállíthatatlan.

*Szeppuku: Rituális öngyilkosság a szamuráj becsületének megtisztítására.

Watake császárság- A nap birodalma

Történelem

A népi hitvilág szerint mikor Yotoma Napisten megküzdött Kurokazuval Hoyoma egyik gonosz szellemmével. Akkor a lándzsájával egyenesen a cápa formáját felvett bestia szívébe döfött mikor az kiugrott a vízből. Amikor pedig kirántotta a fegyvert a sebből a szörnyeteg vére kifröccsent a tengerre felszínére. Úszott ott egy ideig azután pedig megalvadt. Ezekből a vérfoltokból keletkezett a Watake az összes szigetével együtt.

Valószínűleg nagyjából háromezer éve érkeztek ide az első telepesek a kontinensről. Nem tudni kik voltak, hogy miért indultak el és hol telepedtek le. De azt igen, hogy utódaik később az egész szigetcsoportot benépesítették.
A Watake történelme ebből a korszakból zűrzavaros és keveset tudunk róla. Klán periódusként szokás rá hivatkozni mivel feltehetőleg több száz nagyobb család küzdött az uralomért nagyjából ezerötszáz éven keresztül mígnem Matsuga Haiko alatt nem egyesültek. Innentől számítjuk a Haiko periódus hatszáz évét mely alatt végig ez a dinasztia uralkodott. Több kevesebb sikerrel. A Haikok bukásához végül egy nagy polgárháború vezetett mely újra felszabdalta a birodalmat. A három nagy sziget pedig különálló ország lett. Ezt nevezzük a szigetek periódusának. Ez alatt az idő alatt épült ki a legtöbb kereskedelmi út és a különböző tartományok önálló infrastruktúrái. A korszak a Kyogai elhelyezkedésű Ieyasu család térhódításával ért véget úgy ötszáz éve. Akik a Napisten kardját fellelve újraegyesítették az ország összes kis és nagy szigetét. Watake számára az Ieyasu korszak egy aranykorba lépést jelentett. Főként eleinte. Hatalmas flották épültek és új kapcsolatok jöttek létre a kontinensel. A Watake klánjai megerősödtek a szamuráj osztállyal együtt. Számukra ugyanis országszerte vívóiskolák nyíltak ahol a legjobb mesterek tanítottak nem csak harcot, de művészetet és kalligráfiát is.
Az Ieyasu korszak több tengeri háborúval is együtt járt. Közülük a legutolsó a Xisa kígyóival folytatott tengeri fegyverkezési verseny volt. Melyben az Ixaha flotta csúfos vereséget szenvedett. A két nemzet kapcsolata pedig megromlott.
Nem sokkal ezelőtt Gamame Ieyasu egy vadászbalesetben elhunyt. Közvetlen örököst pedig nem hagyott maga után így az ország ismételten egy polgárháborúba keveredett. Ezúttal viszont egy eddig elég kis klán ura Yoshinori Geisu keveredett a trónra.

Tartományok:

Watakét három nagy szigetre osztjuk fel. Ezek csak az Ieyasu dinasztia alatt kezdtek egységesként működni de azóta virágzó halász és kereskedő tartományokká nőtték ki magukat. Soguma, Shiyshu, Hyoka a szigetekként szokás nevezni őket.

Soguma

Soguma a középen fekvő sziget a három közül. A főváros, Kyoga is itt fekszik. Ez a legnépesebb sziget melynek dél-nyugati végében egy vasérc bánya található. Ekörül alakult ki a legtöbb kardkovács dinasztia kiknek tehetsége atyáról fiúra száll. Az itt gyártott fegyverek pedig valóban jelképezik a Watake nagyságát. A nemesek mind itt készíttetik és vásárolják a katanáikat.

Kyoga

A gyönyörűszép főváros számos díszes épülettel kecsegtet. Továbbá jelentős kereskedelmi pont lévén gyakran áramlanak be ide különböző kincsek az utazókon keresztül. Ha itt jár az ember feltétlenül látogassa meg a legendás piroslámpás negyedet és a bolhapiacot is.
A várost őrző Fehér Kócsag császári palota és erőd is érdemel pár szót, hiszen gyönyörűen fest a hegyvidéken. Mindössze egyetlen vékony és hosszú hídon lehet megközelíteni. Melyen végighaladva végig íjászok és puskások tudnak tüzelni a támadókra. A vár maga pedig egy hegy csúcsán áll és meredek falak támasztják alá, hogy a behatolók feladata igazán nehéz legyen.

Az Elfek

Az elfek Soguma déli partján élnek a saját erdejükben számukra felhúzott rejtett erődökben. A földért cserébe amit a császártól kaptak csendes macskalépteikkel szolgálnak. Kitűnő kémek és orvgyilkosok. Bárhova gond nélkül és észrevétlenül behatolnak ha arra van szükség. Felszerelésük pedig a füstbombákból, hajítófegyverekből, láncokból, mérgekből, vakítókból és egyéb ilyen eszközökből áll.

Nagy klánok Sogumán

Sogumai szokás szerint az itteni nagy és kis klánok egyaránt állatokról kapták a nevüket.

Sagi

A Sagi(Gém) klán a polgárháború első igazi vesztese volt. Közel álltak az Ieyasu dinasztiához így a császár halála után őket rohanták le a szomszédaik először. Tekintélyes flottájukkal Hyokára menekültek és szolgálatot fogadtak Wagara hadúrnak később pedig a Geisu klánnak. Akik a győzelmükkel visszaadták a Gém klán hajdani területeit és dicsőségét.

Heike

A Heike (Rák) klán híres a vörösre festett páncélzatáról. A festéket hozzá egy tengeri rákból nyerik ki hozzá. Az állatot ezután elfogyasztják ugyanis az íze miatt igazi ínyencség. Soguma déli felén a rákhalászat igen jelentős biznisz hogy a vasbányászatot ne is említsük.

A Leghíresebb vívóiskolák Sogumán

A vívóiskolák nem csak a vívásra, hanem művészetre,hadászatra, filozófiára, íjászatra és kalligráfiára is megtanítják az ifjú szamurájokat akik az ország legjobb mestereitől tanulhatnak.

Hulló Eső iskola

A Hulló eső stílus az Ieyasu periódus elején jelent meg és az egyszerű finom mozdulatokat támogatja. Apró és rövid ütésekkel dolgozik melyek rendkívül gyorsak. Akárcsak a hulló eső.
A leggyakrabban tanított fegyver a katana.

Hajló fű iskola

Kecses és kimért mozdulatokat tanítanak az itteni mesterek melyek annál pontosak és halálosak. A hajló fű a nem csak fegyver általi védekezést de a test gyakori félrelépését is támogatja a védelem érdekében.
Legyakoribb fegyverek: Naginata.

Shyishu

Az északon fekvő nagy sziget. Lakói kemények akárcsak a hegyekkel tarkított föld amin élnek. A szigetre kevés helyen lehet, feljutni hiszen szinte mindehol magas szirtek csipkézik a partjait. Ám sok helyen rejtett kikötők épültek a völgyekbe melyekbe szűkösen ugyan de számos hajó elfér. A hegyes vidéken nagyon gyakoriak a hatalmas rizsültetvények melyeket a sziklákba vájtak.

A nagyobb klánok Shiyshun

Kitsune

A Kitsune (Róka) klán a legészakibb klán Watakén. A regék szerint az őseik kannibálok voltak ám a Haiko dinasztia alatt feloldozást kapnak a bűneik alól ha nem folytatják a rituálékat. Ekkor változtatták meg a nevüket a Sogumai szokások szerint egy állatra. Persze ez több ezer éve volt a klán pedig azóta az egyik legnemesebbé nőtte ki magát a társai között. Tagjai és szamurájai gyakran díszítik prémekkel a páncéljukat.

Mifune

Már a polgárháború alatt is a Geisukat támogatták pénzzel. Csak az Adacsii csata után hajtottak rögvest fejet és küldtek katonákat. De ez megérthető hiszen addigre sikerült egyességre jutniuk a Kitsune klánnal Shiyshu felosztásáról.

A nagyobb vívóiskolák Shiyshun

Ezer vihar

Ez az iskola az erőseket jutalmazza. A Hulló esővel rokon stílus mivel a mesterek akik az Ieyasu periódus alatt megalkották őket testvérek voltak. Ám az ezer vihar sokkalta brutálisabb támadásokkal operál és az ellenfelek egybőli leterítésére koncentrál.
Leggyakoribb fegyverek: No-dachi katana (kétkezes), Súlytó fegyverek (buzogány, balta)

Imádkozó sáska

Az imádkozó sáska stílus a két fegyveres harcot pártolja. Mivel két fegyvert egyszerre nagyon nehéz kordinálni ezért az egyik ha nem a legnehezebben tanulható iskolának tartják.
Leggyakoribb fegyver: Katana

Hyoka

A legdélebben fekvő erdőkkel és mocsarakkal tarkított sziget. Sokak szerint különböző szellemek és démonok lakják ezeket a helyeket. Persze ezek csak mesék.

A nagyobb klánok Hyokán

Geisu

Mivel a Geisu klán a császár klánja így gazdagságban és jólétben élnek annak ellenére, hogy csaknemrég emelkedtek fel a kisebbek közül. Nem csoda, hogy mindenki jóban akar velük lenni.

Yorimoto

Talán az egyik legfurább eredetű klán mivel kultúrájuk egészen eltér a többiekétől. Persze még mindig az Ég isteneinek vallását követik. Azonban nagyon nagy súlyt fektetnek az íjhasználatra. A Yorimoto klán tagjai kiválóan bánnak ezzel az eszközzel. Általában még saját íjászversenyeket is rendeznek melyeken a legtöbb harcosuk megjelenik. Különleges tiszteletnek örvendenek mivel még az Adacsii csatában Wagara hadúr halálakor sem hátráltak meg és tovább küzdöttek a Geisukkal.

Nagyobb vívóiskolák Hyokán

Könnyű kígyó

A legravaszabb iskolák egyike. Az ellenfél harcban való megtévesztésére és megzavarására épít melyet egyszerűbb de akár rendkívül összetett trükkökkel érnek el. Ebben a vívóiskolában tanul a legtöbb nő. Természetesen mivel a nők nem harcra termettek ezért számuk még mindig alacsony.
Leggyakoribb fegyverek: Naginata, Katana

Felcsapó tenger

Az ellenség lefegyverzése vagy ellenhetetlenítése a célja ennek a harcstílusnak. Általában a félrecsapott fegyvereken van a lényeg, hogy azután be lehessen vinni a tökéletes megsemmisítő vágást.
Leggyakoribb fegyver: Katana

A Klánoknál értelemszerűen csak a nagyobbakat említettem melyek alá azámos kicsi tartozik. Ugyanez igaz a vívóiskolákra is. Rengeteg apró egyetlen épülettel rendelkező iskola létezik arról nem is beszélve, hogy a szamurájok tanulhatnak magányos remete mesterektől is.