William Wright

Név: William Wright
Kor: 24
Becenév: Zeusz
Külső leírás: Körül-belül 185 centiméter magas, fekete hajú, kék szemű. Az arcán egy égési seb található, ami helyenként kéken izzik, ha használja a képességét.
Jellem: Külső szemlélő számára kiszámíthatatlan, azonban minden tervét gondosan átgondolja. Pszichopata, érzéketlen, manipulatív, őrült, tekintélyt parancsoló, félelmet keltő, vezető alkat.


- Tudja kedves Shin Mao, nagyon nehéz Hong Kongban olyan lakást találni, ami nem igazán érdekel senkit. Mióta is nem fizet lakbért? Két éve? Nem csodálom, hogy ennyire nem akart megválni ettől a porfészektől...
Feleltem, miközben a késem élével mosolyra igazítottam a gödröcskéit az arcán.
- Nem akarok rossz albérlőnek tűnni, úgy gondolom, hogy kölcsönösen meg kell ismernünk egymást. Most már előbújhatsz, Hugica.
A megkötözött feleség arcára kiült a drága testvérkém aranyos mosolya. Egy szökelléssel előtte teremtem, és megszabadítottam a kezeit a kötél szorításáról.
- Elnézést a színjátékért, de a terv csak így lehetett tökéletes.
Újra helyet foglaltam a ferdeszeművel szemben, és egy körtét hámozva folytattam.
- Hol is tartottam, oh igen... az ismerkedés... Talán a nevemmel kéne kezdeni, nem igaz? Nos, William Wright-nak hívnak. – A férfi felé nyújtottam a kezemet, de aztán eszembe jutott, hogy már rég levágtam mindkét karját. – Az édesapám egy utolsó seggfej volt, aki valószínűleg csak a pénze miatt döngette anyámat. Amint beszédre nyitottam a számat, már kezet emelt rám. Nem mondom, hogy a legjobb gyermekkorom volt... Talán ez is közrejátszott abban, hogy... nem vagyok egészen... átlag ember. Nem sokkal ez után világra jött az én drága hugicám. – Ekkor hozzábújtam nlenáhozhoz – Már akkor is egy igazi gyilkos angyalka volt, ugyanis amint kidugta a fejét anyámból, az belehalt a szülésbe. Nem igazán hiányzik, tudod... mint azt már mondtam... szar volt a faterral, és ezt nem kívántam volna senkinek. Pláne nem Stellának. Lényeg a lényeg, ha nincs a húgom, akkor nem szabadulok meg attól a rohadéktól.
Félbevágtam a körtét, az egyik felét a testvéremnek adtam, aztán folytatni kezdtem a mesémet.
- Akkor még nem tudtam, hogy hogyan tudott ilyen könnyen megszabadulni tőlünk, de a fenti eseményeket követően két nappal kidobott minket az utcára. EGY ÚJSZÜLÖTT GYEREKKEL. – Ekkor felpattantam a székből, és dühömben rávágtam egyet az asztalra. Mély levegő, Will. Mély levegő. – Sem a kórház, sem a rendőrség nem keresett minket. Mintha nem is léteztünk volna... Egy csapat hajléktalanhoz kerültünk. Ők tanítottak meg a lopás, a zsebmetszés, rejtőzködés és az árnyékban maradés művészetére.
A késemmel levágtam egy darabot a körtéből, és a gyümölcsre ragadt vérrel együtt a számba vettem.
- Az utcán éltem, sőt eggyé váltam vele. Amikor nem loptam valakitől, akkor a húgomat neveltem, tanítottam. Azt akartam, hogy olyan legyen mint én... Aztán.... Aztán...
Összeszorítottam az asztalon lévő borospoharat, ami ripityára tört.
- Az egyik utcai banda egy túlságosan is nagy fogást bízott rám. Az lett volna a feladatom, hogy egy rohadt BANKból lopjam el a szajrét, amíg ő kaz őrökkel foglalkoznak... Persze, hogy lecsuktak. – Ismét rávágtam az asztalra – UTOLJÁRA DOLGOZTAM AMATŐRÖKKEL!
A hangom ismét nyugodt volt.
- A börtön elszakított az én pici húgocskámtól, és bár kifejezetten szar volt odabent, ha nem kerülök be oda, akkor soha nem tettem volna szert erre...
Egy villámot küldtem a fal irányába, melynek hatására leesett a falra kifeszített kép.
- Nem kár érte, amúgy is ferdén szögelted fel Shin... Na, de a sztorira visszatérve... A börtönben sem tudtam tartani a pofámat. Túl sok rossz arccal haverkodtam össze, egymásnak uszítottam a cellatársaim, és fokozatosan magam mellé állítottam az erősebbeket. Ha nincsenek a kötnyeles őrök, akkor még aznap este kitörök a fogdából. DE persze nekik ebbe is bele kell kötnyeleskedniük... Kitalálták, hogy egy másik börtönbe kell mennem, mert állítólag rossz hatással vagyok az emberekre... Ez ugye nem igaz, hugi? Csupa szív, és szeret vagyok... Szóval... a cellámból kifelé menet... Nos, nem fogok kertelni.... Telibe kapott egy rohadt villám. Meghaltam... Legalábbis az akkori William Wright igen. A hullaházban tértem magamhoz, ezzel az arcomon...
A szép égési sebre mutattam a késem pengéjével.
- Éreztem, ahogy az elektromosság végigfut a testemen. Úgy értem… az átlagosnál sokkal intenzívebben, erősebben. Nem fájt, nem bénított le, nem görcsöltek tőle az izmaim. Erőt adtak, képességeket. Hatalmat. Röhögve zuhantam térdre a hullaházban, miközben a testemből villámok törtek ki, lángba borítva az egész épületet. Széles mosollyal sétáltam ki az épületből. A halottakat nem keresi senki, szabad vagyok. VÉGRE SZABAD VAGYOK! SZABAD VAGYOK! A minket tanító hobókhoz vezetett az első utam. Nem a részeg, ronda pofájukat akartam látni, hanem a már lassan két éve nem látott hugicámét. Tudod Shin, ha az én szőrös szívem valaha szeretett valakit, az bizony Elena… Itt azonban olyan híreket kaptam, amik a vénemberek életébe került. Nem voltam mérges, amikor azt mondták, hogy prostinak állt… Akkor gurultam dühbe, amikor megmondták a címet, ahova tartott. Az összes büdös féreg tudta, hogy honnan származom, de nem állították le… A húgom épp az apámmal hentereg egy ágyban. Az undor mindenkiből kihoz valamilyen érzelmet, belőlem a bennem lakozó állatot. Kettőnek felmetszettem a torkát, ők voltak a szerencsésebbek… Mint kiderült, képes vagyok szabályozni a testemből kilövellő villámok erősségét is, így bár sietős volt a dolgom, eljátszadoztam a testekkel pár pillanat erejéig. Tudod Shin… Nem értem őket… éveken keresztül a szüleink voltak a szüleink helyett, erre orvul hátba szúrnak… Akkor öltem először, de valahogy…. Nem érzek bűntudatot miatta.
Eddig mosolyogtam, viszont ezúttal színpadias szomorúság ült az arcomra.
- Mint azt már mondtam, nem hagyhattam, hogy az én ártatlan húgom az apámmal hancúrozzon. A házába siettem, és… Szépen fogalmazva, elevenen megsütöttem… Szénné égett… HA-HA-HA-HA-HA – nevetni kezdtem – Az utolsó szavaival is engem okolt a történtekért, amiért triplán fizetnie kellett… Az életünk pár napig nyugodtan telt. Persze a mi életünkhöz képest nyugodtan. Nem én voltam az egyetlen ugyanis, aki képességekre tett szert. Elena nem lustálkodott, miközben szétnyitogatta a lábait. Az egyik gazdag fószer zsákmányolt valami nyakláncot egy afrikai törzstől, és amikor a hugi megpróbálta lenyúlni, az a rohadék a testébe varta. A bőre alá! Ha ő nem végzett volna vele, én tettem volna meg! Nem hittem a mágiában egészen addig, amíg Elena meg nem mutatta, hogy mire képes vele. Fel tudja venne emberek, állatok és kitudja még mi alakját. Remek páros voltunk, csodával határos módon a húgomat nem zavarta, hogy egy kicsit eltérek az utcán sétáló emberektől… Azt hiszem, hogy jó példát mutattam neki. Viszont egy idő után fegyveres rohadékok kutattak utánunk. A zsaruknak nem voltunk gyanúsak, így tudtam, hogy valami más volt a háttérben. Az apám emberei, az alvilág emberei. Tőlük még az új képességeimmel sem tudtam volna sokáig Elenát védelmezni. Ezek vérbeli rohadékok, nem olyan jótét lelkek mint a rendőrök… Így hát menekülnünk kellett. Az egyik Hong Kong-ba tartó hajóra szöktünk fel. Oh, majd a kapitánynak add át az üdvözletemet, és köszönd meg a nevemben a Gassert. Amint kitettem a lábam Hong Kong utcáira, tudatm, hogy ezt a helyet nekem teremtette az úristen. Ma még csak egy porszem vagyok, egy éhező pióca, de csak, hogy tudd Shin Mao… Hong Kong alvilágának következő CSÁSZÁRA áll előtted. Hamarosan mindenki megismeri majd William Wright nevét. Az embereim tisztelni, a bandák vezetői szolgálni, és félni fognak engem… - Nyomtam egy puszit a húgom homlokára – Minket.
Felemeltem az élettelen fejet, amihez mostanáig beszéltem, aztán az égő kandallóba dobtam… A többi testrészéhez.
- Szellőztess ki hugi, olyan szag van a lakásunkban, mintha megöltek volna itt valakit.

Képességek, amiket tud:
- Villámszórás
- Áram emberekbe vezetése
- Elektromos energia elszívása telefon, telegráf vezetésekből, élőlényekből, villámból, bármiből. Ezzel felerősíti a képességeit, feltölti magát.
- Fegyverek feltöltése elektromossággal: Fém fegyverekbe elektromosságot vezet, és ezáltal felerősíti azokat. (Aka homemade Mjölnir.
- Immunis az elektromosság káros hatásaira.
- Újraélesztés: Kvázi defibrillátorként képes funkcionálni a karja, ha valakinek leállna a szíve.

Képességek, amiket még nem tud, történelmileg még nem lehetségesek:
- Villámsebességgel történő ugrások A pontból B pontba, max 15-20 méter távolságban.
- Rácsatlakozás a telefonhálózatokra, értsd: beszélgetések lehallgatása.

Felszerelés:
Gasser (1870-es modell):

Kés: