A Sárkányhoz.

---

Hong Kong Weekly

---

Whitewolf -Szellemfarkas
----------------------------
1873. Április. 26.

Egy óra még napnyugtáig. Lassan egy hete, hogy nem érkezett semmilyen megbízás a Tongtól vagy más triádoktól. De így legalább maradt időd a felszabadító akcióidra. Tegnap is sikerült az egyik elnyomó britet megölnöd egy bizonyos Mr. White nevű embert aki a brit Emporium kereskedő társaság helyi üzletkötője volt. A házában végeztél vele, gyorsan és feltűnés mentesen. Tiszta munka volt és ezzel legalább tudtál üzenni a társaságnak is, hogy nem kellenek ide az ő méregdrága termékeik. A zsákmányolt pénz egy részét pedig elosztottad a rászorulóknak és Pó-Lingnek adtad aki biztos helyre vitte. A mai napot pihenéssel és edzéssel töltötted és felkészültél egy újabb magán akcióra. Már meg is volt kit ölsz meg egy a Victoria Hotelban megszálló gazdag francia kereskedőt. Tudtad nem lesz nehéz eljutni a hotelhoz, majd pedig bejutni. Egyszerű rutin feladattá váltak számodra a gyilkosságok. A hatóságok tehetetlenek. A rendőrség, a hadsereggel együtt képtelen a nyomodra akadni. Egyedül csak a sajtónak a Hong Kong Weeklyinek sikerült közelebb férkőznie, de az se mondható valami soknak. Néha még mindig felsejlik előtted az újságíró rémült arca és Moró hangja amint azt mondja „ Vedd a vérét. Végez vele, majd váljunk árnyékká.” . Később mikor rákérdeztél mi volt ez, a démoni entitás csak annyit felelt neked „ Szellem vagy nem? A szellemeket senki se láthatja csak azok akiknek ütött az órája. De az az ember még él. Szóval mi vagy te?” . Ezután elhallgatót és csak akkor szólt hozzád, ha valamit nem vettél észre, rosszul csináltál vagy csak rákérdeztél valamire. Ez igazán fura volt Morótól, általában beszédesebb szokott lenni.

Felkészülés közben valami mozgásra leszel figyelmes. Lábdobogás, majd három apró koppanás a padlás ajtón. Csak Pó-Ling az, így szokott jelezni neked, hogy ne ijedj meg és még véletlenül se hajíts felé semmi éleset. Az ajtó lassan kitárul és belép rajta a kissé pocakos, megőszült hajú, a vendéglőben mindig mosolygó Pó-Ling.



Bár igaz, hogy a vendéglőben mindig kedves és mosolygós amikor veled beszél mindig eltűnik ez a mosoly, ezt talán az okozza, hogy rájött a titkodra és nem nagyon örül annak, hogy egy gyilkost rejteget. Bár a pénz és a britek ellen érzett ellenszenve mindig jobb belátásra bírja. Kissé bátortalanul belép a szobádba és körbenéz.

- Jó estét. Egész nap nem láttalak. Mondjuk néha lejöhetnél a vendéglőbe és kivihetnéd a vendégeknek a rendelését. – Közben felvett valami kis fémtárgyat a padlóról és azt forgatja az ujjai közt. - De nem ezért jöttem. Van itt pár ember akik beszélni akarnak veled. És nem. Nem mondják meg mit akarnak, csak azt, hogy a Farkast keresik. De nem félnék tőlük, teljesen ártalmatlannak tűnnek. Azt mondtam nekik sötétedés után a hátsó sikátorban megtalálnak, szóval kapd fel azt a maszkot és a ruhád. – Ezután elindult kifelé, de mielőtt becsukta volna az ajtót még halkan oda szól neked. – Ugye nem felejtetted el, hogy előre kérem a bérleti díjat és hamarosan itt van a május?– Majd bezárta az ajtót és halk elhaló kopogások kíséretében visszatért a vendéglőbe.

Nem maradt sok időd, de nem is tart sokáig az előkészülés. Csak leveted az eddigi ruhád és felveszed a maszkot és pár pillanat alatt köréd „nő” jellegzetes öltözéked mely a burzsuj arisztokrácia és a kapitalisták szívében félelmet és rettegést idéz elő, a munkásokéban pedig reményt hozz. Sötétedés után pedig a hátsó sikátor egy sötétebb pontján megláttad a megbízóid. Egy az 50-es éveinek elején járó kínai férfi, két nő az egyik 50-es éveimben jár a másik pedig a 30-as éveit éli. Munkásoknak tűnnek, egyszerű ruháik vannak és arcukról leolvasható a kétségbe esés, a férfi oldalán még egy megviselt barna táska is lóg. Mikor megjelensz a férfi előre lép és maga mögé utasítja a két nőt, mintha csak védelmezni próbálná őket. Majd szipogva bele kezd a mondandójába.

- Maga lenne az? A Farkas igaz? Kérem ölje meg Cheng Wut. – Ekkor elkezd a táskájában kotorászni és elővesz egy nem túl vastag pénz köteget. – Nem sok, de csak ennyink van. Kérem végezzen vele. – A könnyek végig csorognak az arcán, majd lassan a földre potyognak. - A Viktória Kikötőben a hajóján lakik. A hajó neve Szélsebes.

A Viktória kikötő nincs olyan messze a Viktoria hoteltől viszont az Admiralitás és a hadi kikötök sincsenek messze. Ha felfedeznek gyorsan mozgósíthatják a katonákat és te is hallottad, hogy új lovas ezredet vezényeltek a szigetre akik nagyon hamar megtehetik azt a rövid utat. De ha ügyes vagy mind két célpontot likvidálhatod a mai este folyamán. Persze ezen kívül még ott van az az esély is amit a kormányzó szervezet. Talán benézhetnél oda is, talán nyújtana valami kihívást.

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - William Wright
----------------------------

Chan szinte azonnal megtörik a pillantásod hatására és még azt se megmondani, hogy nem egészen értett kristálytisztán. Majd pedig mintha megszűnt volna körülötte a világ úgy néz kifelé a fejéből. Channek ez volt az egyik jellegzetes szokása, ha mélyen elmerült a gondolatai sűrűjében valószínűleg a lehetőségeit próbálja felmérni.

- Talán megtudok szervezni egy találkozót. Nem sokkal sötétedés után az egyik távoli kocsmában. Este jöjjön a Sárkányhoz nevű kocsmába. Ott mondja a fogadósnak, hogy Channal van dolga. Ling majd elvezeti magát az egyik hátsó szobába, ahol én és az egyik kedves ismerősöm várakozik.


Sötétedés után érsz a Sárkányhoz nevű fogadóhoz. A Centrumhoz közel lévő kínai kereskedő negyedben található. A környék egész rendben lévő már amennyire a kínai negyedek rendben lévők. Több tucat kis üzletet látsz, zöldségest, vegyes boltokat, teázókat és vegyes bolt szerűségeket. De még újságos standok is feltűnnek köztük. Maga az épület elég nagy. Legalább 50 méter hosszú és majd ilyen széles. Három emeletes, bár igaz, hogy a teteje csak a padlás, de így is kiemelkedik a többi épület közül. Szinte uralja az utcát az épület. Az ajtó felet pedig egy kínai felírat látható ami alá angolul a következőt írták bár jóval kisebb betűkkel „A Sárkányhoz”. Az ajtó két oldalán díszes kínai sárkányok voltak kifaragva. A padlástér ablakának kivételével minden ablakból fény szűrődik ki. Az ajtón még be se kell lépned már megcsapja a füled a hangzavar ami a fogadóban van. Ázsiaiak és fehérek próbálják túlkiabálni egymást. Bent pedig megpillantod az egymástól néha csak egy fél lépésnyire lévő kör alakú asztalokat, az utca népet és a munkás osztály képviselőit. Kínaiak és fehérek egyaránt vannak itt. A pultnál egy pocakos, kopasz, őszszakállú mosolygós ember van aki kínaiul kiáltozik a felszolgálókkal akik az asztalok között próbálnak lavírozni.



A pultnál rajtad kívül még 4 másik ember fogyasztja a rendelését. Egy kínai férfi előtt egy leves tál foglal helyet és a mellette ülő két kínai nő próbálja bele erőltetni a levesét. Egyik előtt már kezd kialakulni a centis poharak kupaca. Erős rizs pálinka szag üti meg az orrod amikor közel érsz. Mikor pedig elmondod a Chan mondott szöveget a férfi egyből komorabbnak tűnik, de a mosolya még mindig nem hervadt le. Meginvitál az egyik hátsó szóbába.

Mikor belépsz a szóbába megpillantasz egy kör alakú asztalt aminél három kínai épp kártyázik. Az egyik kínai Chan, a másik kettőt nem ismered fel, de feltehetőleg ők azok akikkel az informátorod megbeszélte a mai tárgyalást. Mikor a fogadós rátok csukja az ajtót, az egyik kínai feléd biccent, mire Chan oda fordul és felpattan a székéből.

- Á! Mr. Wright – Szinte sose szólított így. – Ők itt a Lila Sárkányok. A Triádok egyik csoportja. – Azt már megtudtad Changtől, hogy a Triádok egy bűn szövetkezet mely több kisebb bandát tömörít magába akik megegyeztek, hogy osztják fel egymás között a területeket. Ők lehetek az egyik környék urai. Bár még nem hallottál róluk az itt léted alatt. – Ő itt Mo. – Ekkor az előbb feléd bólintó kínaira mutat. Az alak fel kell a helyéről. Most van lehetőséged teljes alakját megfigyelni. Bal karján egy kínai sárkány tetoválás látható, arcának szintén ezen a felén látható amint valami vad állat bele karmolt. Hosszú szőke haja volt ami igazán különlegesnek számít a kínaiaknál. De mind szeme, mind mosolya kedvességet sugárzott.



- Szóval te vagy az a bizonyos William. – Oda lép melléd Mu és a kezét nyújtja. – Kérlek foglalj helyet. Van kedved kártyázni? Talán jobban játszol Black Jacket mint Chan. – Ezután vissza ballag a helyére és leül a székére. – Fura, hogy pont Hong-Kong alvilágában próbálna szerencsét. Mi vette erre rá magát, William? – Elkezdi megkeverni a lapokat.

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - William Wright


Bent a házban semmi maradékát nem találtad az előző tulajnak az ég adta világon semmit. Bár pár helyen, kimondottan a kandalló környékén erősödött a szag, de ott sem volt semmi. Még a hamuban sem.

***
A fogadóban látható volt némi csoportosulás, de inkább baráti vagy ismerősi társaságok. Néhány férfi oldalán még kissé hajlott szablya szerű tengerész kardok is lógtak. De tűzfegyvert egyiknél se láttál. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs náluk, lehet csak nagyon jól eldugták őket. A pincérnő visszamosolygót rád, bár semmi érzelem nem volt benne, csak megszokásból tette, hisz végül is kedvesnek kell lennie a vendégekkel. Pár némi őszinteség a mosolyban észrevehető volt mikor elvette a borravalót.

***
Chan a kedves szavaidra kissé megrezzen, főleg mikor a homlokához érsz, de mosolyogva bólogat. Valószínűleg sose mondtak neki még ilyen kedves dolgokat ezen a helyen. Mire pedig végzel a Monak szánt válaszoddal, ő is befejezte a kártyák kiosztását.

- Remélem William nem bánja, ha most nem tétben játszunk, de ez csak barátságos beszélgetést kísérő, baráti kártyázás. Ő itt mellettem egyébként az egyik kedves barátom. Hao Fen. – Kopasz, apró, barna szemei voltak és sima bőre hagyományos kínai ruhát viselt.


- Tudja William. – Kezdi el a mondandóját Mo miközben oszt. – A Lila Sárkányoknál nem csak az számít, hogy milyen jól beszél. Sajnos néha nálunk is előfordul, hogy be kell mocskolnunk a kezünket. Gyakran kerülünk összetűzésbe más bandákkal és a rendőrséggel bár most viszonylag béke uralkodik az utcákon. Mondjon bárki bármit. De ugye az egyik pillanatban még minden békés a másikban már háború. Szóval remélem nem zavarja magát, ha bekel mocskolnia a kezét. És nem úgy értem, hogy embert ölni. Nem..Nem. Ha már úgy is ide jött hozzánk akkor tudjuk, hogy képes arra. Arra gondolok, hogy mondjuk egy síros szemű kis lány megkínzása vagy egy terhes nő meggyilkolása és ilyen dolgok. Persze ez nem mindennapos, de néha az élet kegyetlen próbák elé állít minket.

Hao lapja:Li2k|I4G1-11
William lapja: 1-11
Chan lapja: 1-11
Mo lapja:1-11

(1-es vagy 11-es érték esetén ászt kaptál amiről te döntöd, el, hogy megtartja az eredeti értékét vagy inkább másik értéket vegyen fel. Ez az érték lehet 1 vagy 11. )

Mo furán játszik, ő is felfordította a lapját, pedig elvileg ő a ház és ők lefordítva tartják az első lapjukat.

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - William Wright
Mikor belenézel Mo szemébe és végig fut a retinádon az a kis villám a „Ház” szája kicsit megrándul. Nem nagyon és nem marad úgy, de ez olyan mozzanat volt amit akkor csinál egy ember, ha nem tetszik neki a helyzet alakulása vagy zsákutcában érzi magát. De amint kimászol az arcából, rögtön elégedett bólogatásba kezd.

- Milyen igazat szóltál William. Minek ütik bele a mi dolgunkba az ilyenek? Vajon miért? Az a fránya igazság érzetük miatt vagy pedig a hatalomtól való jutalom reményében. Nem fogok hazudni magának William. Megvetem a briteket. De nélkülük nem lehetne most a Lila Sárkánybanda. Lehetnék békés halász is, a császár alatt, de helyette inkább félt és helyenként gyűlölt bűnöző vagyok a fehérek birodalmában. De a lényeg amire ki akarok térni az a következő. Az, hogy nekünk olyan emberre van szükségünk aki nem féli bepiszkolni a kezét, nem törik meg a nyomás alatt és bármikor bármit mondunk neki ő kérdés nélkül cselekszik. Ha azt mondanám öld meg Chant megtennéd?

Eközben Mo leosztja a következő kort is.

Hao: 704kYtZS1-11

William: 1-11

Chan: 1-11

Mo: 1-11

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - Williem Wright


Miközben felteszed a kérdésed Mo nem igazán néz a szemedbe, jobban érdekli a két lapja. Egy ász és egy hetes. De mikor a „ne vegye sértésnek” részhez érsz lassan feléd fordítja a tekintetét. Egyre szúrósabb és elégedetlenebb tekintettel figyeli a mondandód. Sőt kissé mérgesnek látszott. Érezte, hogy zsákutcában van. Végig a szemedbe néz. Kezeit az asztalra rakja. Kimutatja a foga fehérjét. Miután végeztél a szövegeddel egyáltalán nem mosolyog a társalgási partnered. Vett egy gyors oldalirányú pillantást a társára, majd Chanra és végül rád. Hao a nagydarab társa pillantására csak lesütötte a szemét, míg Chan inkább csak minél jobban távolabb akart kerülni tőled a pillantás hatására. De Mo nem mozdult, lehet a szavaidat akarja értelmezni vagy épp fordítja magának azokat. Beszélt angolul ez biztos, de nem lehet tudni milyen jól. Majd koppant egyet az asztalon a jobb kezével.
- Nos Williem. Igaza van nem én vagyok a főnök. Nincs igazán címem amivel villoghatnék. De mondjuk azt én vagyok az az ember a mi kis családunkban aki megbünteti a rosszgyerekeket. De még csak nem is én döntöm el, hogy kit fogadunk magunk közé. De neked kellene egy jó ajánlás nem. – Ekkor koppant egyet az asztalon a jobb kezével. – 18. Kiszálltam.

Ekkor Chan is koppant egyet és eltolja a lapjait. Még mindig a sokk hatás alatt van, amit az ő életének a játszadozása okozott. Úgy látszik nincs hozzá szokva az ilyen izgalmakhoz. Látszik, rajta valahol máshol lenne legszívesebben. Hao, pedig végre felemeli a fejét és Mo-ra pillant. Majd kér még egy lapot. Mo pedig leosztja a következő kört. Ezúttal pedig meg sem szólal viszont folyamatosan téged vizslat a szemével.

- Eddig, hogy tetszik a környék Williem? Jól van a húga? – Teszi fel a kérdést Hao. Most hallod az egész ülés alatt a hangját. Finom és lágy. De ugyan akkor határozott és nyugodt.

Hao:4fK6kMt41-11

Williem:1-11

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - Williem Wright

Hao csak bólint a kérdésedre, szóval nyugodtan folytathattad a beszéded. Teljesen érdeklődés mentes tekintettel néz maga elé. Sőt feléd se fordul mikor válaszra méltat.

- Kicsit sokat képzel magáról, ha azt hiszi, hogy olvasni akartam önből. Én már akkor eldöntöttem, hogy nem fogadjuk magunk közé, mikor Chan behajtotta Mo-n a szívességét. Igazából itt se kellene lennem. A drága barátjának volt egy szívessége az én hegyomlásnyi barátommal szemben és véletlenül meghallottam az egészet és gondoltam eljövők, hogy biztos legyek felőle, hogy Mo nem tesz felelőtlen ajánlatott. Nem kedvelem magát sem a maga fajtáját. Sőt kifejezetten lenézem. Szánalmas férgek. Persze tett egy-két kellemes benyomást ránk, de semmi olyat ami megváltoztatta volna a véleményem. Sőt tett még az elején egy olyan megjegyzést ami csak rontott a helyzetén. És ha nincs semmi más a tarsolyában akkor azt hiszem nincs okunk arra, hogy folytassuk ezt a meddő fecsegést. Szóval fel tud valami olyat ajánlani nekünk ami a hasznunkra válik?

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - William Wright


- A fáklyák maradnak. Mindenki a helyén marad. – Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon Hao – Ez pusztán szakmai ártalom. Nem a sötéttől félek, hanem attól ami akkor lesz az emberből.

Hao nem engedte sem a fáklyát eloltani, sem pedig azt, hogy kis barátod Chan távozzon. Furcsán méregetett végül a hozzád közelebb eső jobb kezét feléd nyújtotta, de közben láthattad amint a bal keze valahova lecsúszik a lába mellett. Majd a lassú kék izzás láttán mely bár nem volt annyira lenyűgöző látvány mint sötétben mind a három ember a szobában egyszerre kissé hátra tántorodik. Leginkább Chan, Mo pedig szinte azonnal vissza is tér a helyére és szinte látható, hogy kész a támadásra, míg Hao bal kezét mozgatja. Az egész látvány lenyűgözte őket. Chan szinte megállás nélkül remegett. Azt nem lehet tudni, hogy a félelem vagy a csodálat miatt, de valószínűbb, hogy a kettő vegyülete miatt. Mo teljesen levolt nyűgözve. Arcára kiült a csodálkozás jele. Szinte látszott az arcán ahogy próbálja megfejteni a dolgok mikéntjét, de nem jut semmire és csak a gyermeteg rácsodálkozás marad számára. Hao már más tészta volt. Látszott rajta, hogy meglepted, a bal keze már nem volt olyan feszesen tartva, sőt szinte ellazult és nem egy miért és hogyan kérdést kereső ábrázat van az arcán, hanem próbálja felmérni az új helyzetet amibe került. Miután vége van a bemutatódnak. Chan és Mo csak hebeg habog és az ilyenkor szokásosnak számító kérdéseket teszik fel (Ez hogy lehetséges? Milyen trükk ez? Maga varázsló? És a többi) és gratulálnak. De Hao is megszólal végül.

- Ez a bemutató igazán érdekfeszítő volt William. – Hangján tisztán érezhető volt a nyugalom, de az is, hogy nem kis erőfeszítést igényelt ennek a nyugodt hangnak a megőrzése. – De a véleményem attól még nem változott. Nem vesszük be a Lila Sárkányokhoz. De van egy sokkalta jobb ajánlatom magának. De előtte szeretném látni mire is képes valójában.

Ekkor Hao előkapja az addig asztal alatt szorongatott pisztolyát és egy gyors mozdulattal fejbe lövi Mo-t. A nagydarab férfi agyveleje betölti a falat ami mögötte volt, míg a szobát a fegyver elsülésének a hangja. Majd pedig Chanra szegezi a pisztolyt. A kicsi csatlósod arcára kiül a rémület jeges tekintete. Kintről pedig ideges hangok szimfóniája hallatszódik és lábdobogás.

- Nos a következő lenne a feladat. Megkellene keseríteni a Fehér Lótuszok életét. Holnap majd Channal átküldök magának pár papírt és egy címet és a feladatát. Megegyeztünk?

Ekkor nyit be az ajtón a „Sárkányhoz” tulaja és három másik szablyákkal felszerelt illető és szúrós szemekkel méregeti Hao-t és Chant is. Csak egy rossz szó és itt mészárlás lesz.