Kínai negyedek

---

Hong Kong Weekly

---

erelar -Az utazó
----------------------------

Miután visszatértél a Nullba ott találtad magad a Világok Termében. Innen nyíltak az utak a különböző létsíkokba és dimenziókba. Persze egy tapasztalt utazónak nem kellettek a kapuk, de végül is ezek a szerkezetek könnyebbé , pontosabbá és ami még fontos kényelmesebbé tették az utazást. Az utazóknak csak a Nullra kelet egy kaput nyitniuk és a rendszer pontosan ebbe a terembe helyezte őket. A terem magában véve dísztelen és egyszerű volt, pontosan olyan mint minden más amit ti készítettek. Bár ugyan ez a kapukról nem mondható el, azokat szépen előkészítették, tiszta aranyból készült vastag kereteiken különböző számotokra értelmezhetetlen piktogramok voltak. Közületek senki se foglalkozott ezekkel a képekkel. Ezek már itt voltak mikor az első utazó megjelent. Bár te magad már nem először rovod ezeket az utakat az alatt az idő alatt amit leéltél már sokszor megjártad ezt a termet. De a kötelességed elszólít innen. A kötelességed téged az Ezrek Termébe szólít. Az út hosszú és egy teljesen dísztelen folyóson vezet - bár nem teljesen dísztelen, de nehezen lehet a jó és rossz egyensúlyáról szóló szövegeket díszítésnek nevezni. -, a folyosóról ajtók nyíltak különböző termekbe. Volt itt egy könyvtár, bár ezt igazából csak pár társad látogatta mivel a kollektív tudatnak köszönhetően az ilyen téren történő önképzés ritka. Voltak még itt közösségi meditáló termek ahol az újakat tanítgatták a belső béke és egyensúly megőrzésére. Voltak torna termek ahol az alkímia művészetét gyakoroltátok. Időközben összefutottál egy régi ismerőssel.

Sokkal nagyobb mint te vagy és még szélesebb is, így elállja az egész folyosót és nem úgy látszik mintha arrébb akarna menni.



- Üdv testvérem….- Szólal meg recsegő hangon. – Gyere…Az Ezrek már várnak rád….

Innentől fogva ketten haladtok végig az úton. Útközben még elhaladtok a Teremtő Kamrák mellett. Egy ilyenben jöttél te is létre. Ezekben a kamrákban voltak a szívkövek, amiket senki, se mert elmozdítani és mindig őrizte őket valaki. A szívköveket pedig akkor helyezik el egy testben, ha az elég érett. Ilyenkor két Kreátor utazó jön, akik óvatosan kiemelik a követ, majd pedig segítik azt a saját alakját felölteni, elkészíteni magának.

Eléritek a folyosó felét. Egy hatalmas drágakő berakásos kétszárnyú ajtó előtt áltok meg. Bár az ajtó anyaga fából van valahogy nem fogott rajta az idő. Ez is olyan ősi mint a kapuk. Egy negyed pillanat múlva az ajtó szárnyak megmozdulnak és kitárulnak előtted. Bent pedig az Ezrek Tanácsa fogad téged. Az ezer legtapasztaltabb és legerősebb utazó akik meghozzák a döntéseket. Azok akik eldöntik melyik létsíknak melyik irányba kell folynia. Azok akik eldöntik mi a jó és mi a rossz. Ők a kollektív tudat tényleges mozgatói, az ő szavuk dönt ténylegesen.

- Üdvözlünk titeket – Zengték egyszerre mind a teremben, mind a fejedben. De valahogy még se volt zavaró vagy túl hangos. – A kísérő távozhat. – Megvárták míg kísérő testvéred elhagyja a termet. – A következő feladata az C-433-mas létsíkra szólítja. Azon is belül egy Hong-Kong nevű helyre. Nem tudjuk pontosan meghatározni az okát, csak érezzük, hogy a létsík nagy veszélyben van. Egyenlőre csak pár anomáliát észleltünk a síkon, de a lehetséges folytatásai ennek a síknak minden esetben pusztulás amit meg kell akadályoznunk. Nem tudjuk, hogy kik vagy mik okozzák ezt, de a helyszín biztos. Derítse ki, iktassa ki és bizonyosodjon meg róla, hogy egy anomália sem marad ki. A síkon egy iparosodott korszakban fog megérkezni, az imperializmus korszakában. Ezen felül a sík „speciális” asztrális hálója miatt nehezebben érvényesülnek ott a képességeink. A síkon már jelen van egy másik utazó, ő fogja ott várni magát és bármiben a segítségére lesz. És nem ő nem emiatt van ott. Neki teljesen más feladata van a síkon. Távozhat

Ezt követően vissza indultál a Világok Termébe. Itt már előkészítették számodra egy kaput. Átléptél rajta. Egy olyat aki először halad keresztül egy ilyen portálon talán kissé meglepet volna, de a tapasztaltaknak már rutin szerű. Pár pillanat múlva, nedvességet érzel a lábad alatt. Egy pocsolyába érkeztél egy sikátorban. A sötétben pedig két fényesen izzó szempárra leszel figyelmes.




- Üdv testvér. Végre, hogy ideértél. A nevem Zarathustra. És a tiéd? Tudom kicsit fura, hogy ilyet kérdek tőled, de valahogy így mégis kellemesebb eltölteni egymás közt az időt, nem? Nem csak névtelen és személytelen lények vagyunk, hanem entitások. Egyéniségek is. De nem is szaporítom tovább a szavakat. Gondolom az anomáliák érdekelnek. Nos ezek a jelenségek igazán különösek. Bár erre a síkra mindig is jellemzőek voltak a furcsaságok, de most kezdtek kicsúcsosodni, mintha valami ismeretlen erő hirtelen úgy döntött volna, hogy most kell valami nagynak kezdődnie. A legközelebbi anomália innen nem messze történt. Egy test csak úgy felkelt és elsétált. Miután átszúrták a tüdejét. Ez nem szokványos. Ne kérdezd miért nem állítottam meg. Ez nem az én dolgom. Az enyém csak a megfigyelés volt. A te dolgod megtalálni. Az eset egy napja történhetett és a férfi helybéli lehet. Nem mehetett messzire. No viszlát. Ja és nem ártana valami emberi ruhát szerezni, ha köztük akar nyomozni.

Ezzel sarkon fordult és eltűnt az éjszakában. Talán tényleg érdemes lenne először megkeresni ezt az embert. Végül is ez a feladat. A másik dolog az pedig a ruha. Talán igaza van a testvérednek és tényleg kellene valami ruha? Mintha az előbb a sikátoron kívül az út másik oldalán láttál is volna pár veled egy magas személyt. Talán az ő ruháik passzolnának rád.

---

Hong Kong Weekly

---

erelar -Utazó
----------------------------
Amint elkérted az információt Zarathustra az anomáliákkal kapcsolatba. Rögvest tudtad is merre kell menned. Az éjszakai égbolton sötét fellegek szálltak keresztül miközben az ezüstösen ragyogó Hold képét. Az utcák ezen a környéken eléggé élettelennek tűntek. Csak néhány emberekből álló csoport haladt rajtuk. A legtöbbjük egy közeli szórakoztató létesítményben el is tűnik. Éjszakai kifőzdék, kocsmák, örömházak. És ez még viszonylag a jobb hírű környék lehetett, de a te utad mélyebbre a város központjától messzebb vezetett (Zarathustra még egy térképet is küldött az információkkal). Egy sikátorba érsz. A közelben van pár kocsma és két szintes épület. Az ajtaja felet a következő felírat áll „Mennyei Királyság Teázó”. A második szint ablakainak egyikéből fény szűrődik ki és még egy fekete árnyat is látsz ott állni. Bár azt nem tudod megállapítani, hogy téged figyel vagy valami mással van elfoglalva. A sikátorban viszont nyomokra leszel figyelmes. Több ember lábnyomára (meg kisebb emlősök). Ezek közül jó pár már „rongált” nincs meg az eredeti állapotában. De azt lelehet szűrni belőle, hogy valakik körbe vettek egy másik embert. Meg egy tenyér lenyomat is jól megfigyelhető a földön. És vér, jó sok vér. A vérrel pedig valami nem stimmel. Amikor rásüt a Hold fénye mintha furcsán fénylene. Mintha fémes lenne. Valaki talán a szembe lévő teázó tulaja látott valamit az esetből. De talán mások is tudhatnak róla valamit a helyi kocsmákban. Persze tovább is mehetsz egy temető felé Zarathustra megadta a legközelebbi temetők helyét. Bár mindegyik elég távol esik ettől a helytől.

---

Hong Kong Weekly

---

Ismae - Shao Zeng
----------------------------

1873. Április. 26.

A Nap hamarosan lenyugszik. Kellemes egy hét áll mögötted. Összesen csak két levél érkezet és egyik szellem se volt bosszús vagy haragos. Sőt kimondottan kezelhető és békés szellemek voltak. Az egyik egy idős nő volt. Legalább 80 évesnek nézett ki. Az ágya mellett álldogált és a saját kihűlt testét nézegette. Senki se ment meglátogatni. Senki se virrasztott mellette. Egyedül csak egy régi fekete-fehér kép volt a testnél. Egy kép amin egy fiatal nő és egy férfi kézen fogva sétáltak az öböl partján. Annak az öbölnek a partján ahol most a Viktória kikötő áll. A másik szintén egy nő volt, de őt korábban ragadta el a halál. Még előtte volt az egész élet, alig múlt el 7 éves. Mikor találkoztatók nem is igazán értette mi történik, de nagyon aranyos kis pirospozsgás arcú lányka volt. Olyan kedvesen mesélt az anyukájáról, a nagymamájáról, az apukájáról és az undok öccséről. De végül ő is átlépet a másvilágra. És mivel több levél nem érkezett számodra, így azt csinálhattad amihez kedved tartotta. A körzeted közel feküdt a város Centrum negyedéhez, így itt jobb volt a közbiztonság, és az életkörülmények mint más kínai negyedekben. Persze itt is széles skálán mozogtak a bűntények: rablás, betörés, gyilkosság, erőszakolások. De szerencsére a hatóságok még nem adták fel ezt a negyedet. És még az is közrejátszik a békés hangulathoz, hogy a Tong is megszerezte ezt a negyedet magának. Ha az ember választhatott, hogy a Triádok vagy a Tong akkor inkább az utóbbi mellett voksoltak.
Este felé mikor még nagyjából egy óra volt sötétedésig kopogást hallasz az otthonod, ajtaján. Mikor kinyitod az ajtót egy veled egy magas férfit látsz.



Ching Lung ált az ajtódban. Kedves, középkorú férfi volt. Sötét dús haja volt és barna szemei. Egy helyi kis vegyes boltban volt eladó ami családi vállalkozás volt. Öltözéke különösen elegánsnak hatott, nem a tradicionális kínai ünnepi ruhálya volt rajta, hanem egy európai mintájú öltöny (bár cilindere nem volt és valószinüleg csak egy olcsó utánzata az igazi nyugatinak). Talán az egyetlen ember a környéken aki nem tekintett furcsának. Sőt kimondottan barátságos volt veled. Mindig mikor reggel meglátott adott neked egy szem zöld almát. Kedvesen mosolygott (pont mint most is) és finoman mindig megérdeklődte, hogy mik a terveid az adott napra. Most volt nála egy csokor virág és egy levél. Szemeiből pedig egy kis félelmet tudsz kiolvasni. Nem ez lenne az első alkalom, hogy valakinek a szemében ezt látod. Kissé félénken megszólal.

- Sz…Szia Shao. – Itt nyel egy mélyet. A hangja teljesen átlagos, nem túl mély, nem túl magas, nem is karcos. - Mos..Most nyílt egy új kávézó a Centrumban. És tudod…Arra gondoltam, hogy esetleg…Eljönnél velem? Tudod mint a párom? – Az arca teljesen vörösbe borult az udvarlódnak. – Té…Tényleg mielőtt elfelejtem….Itt a postád. – Átnyújt egy fehér borítékba csomagolt levelet. A borítékon egy fekete viasz pecsét van. Rajta a hagyományos kínai halál szimbólum. Úgy látszik munka van. De vajon miért Ching hozta a levelet? Általában becsúsztatják az ajtó alatt. Történt valami a hírvivővel?

---

Hong Kong Weekly

---

Ben - William Wright
----------------------------

1873. Április 26.

Lassan egy hete vagytok már Hong-Kongban annak is egy lepukkantabb negyedében amit többségében kínaiak laknak. A lakásnak valahogy még mindig éget, szőr, bőr és hús szaga volt. Ami elég különös, ha azt vesszük, hogy az eset elég rég volt már. Ma reggel mikor felkeltél a húgod már rég elment elvileg csak körbenéz a környéken, felderíti a terepet. Esetleg beugrik valamelyik üzletbe és szerez valami friss és ehetőt. Ami jó lenne. Másoknak talán gondot okozna, újéletet kezdenie, ilyen lent a ranglétrán. De neked nem, hisz az eredeti éltedben is a legalján voltál. De Hong-Kong a lehetőségek földje. De unalmas lehet itt bent tölteni az egész napot. Jó lenne valami móka után nézni oda kint. Vagy legalább friss levegőt szívni. Bármi jobb mint ez a hullaszag. Bárhogy is döntesz nem marad sok időd gondolkodni mivel kopogást hallasz az ajtón és egy nagyon gyenge és tört angolt beszélő remegő hangot.


- Mr. Főnök. Mr. Főnök én vagyok az Chan. – Chan egy igen gyáva és gerinctelen alak akit még az első napokban ismertél meg mikor próbáltad felmérni a környéket. Az egyik elhagyatottnak látszó sikátorban találtad meg. Gyenge angol tudásával próbált megszólítani és ópiumot tukmálni rád, de mikor belenézett a szemedbe egyből megfeledkezett az tudatmódosítóról. Valami mást ajánlott. Üzleti lehetőségeket. Persze Chan sose mondott nagy halat, csak megmondta melyik üzletek nem esnek a Tong vagy a Triádok védelmébe. Esetleges gazdagabbak betévedését a negyedbe. De most valami másról lehet szó, ha nappal jött. Általában mindig sötétedés után érkezik. – Gyorsan. Fontos. Fontos! - Mikor kinyitod az ajtót Chan, lesütött szemmel, gyorsan besétál a házba. – Mr. Főnök. Hamarosan háború lesz itt. El kell mennünk. Gyorsan, gyorsan!



Chantől bármit is kérdeztél nem mondott mást, csak azt, hogy sietnetek kell nem tudja mi. De valami biztosan jön. Valami nagy. Állítja, hogy a megbízható forrásai mondták neki. Olyanok akik jó kapcsolatot ápolnak a Tonggal, Triádokkal, más bűnbandákkal és a brit koloniális kormánnyal. És folyton valami Lóngot emlegetett. Ha megnézted a szótáradat ennél a szónál a kígyó és a sárkány angol szavak szerepeltek. Talán érdemes lenne utána járni ennek az ügynek vagy jobb lenne hallgatni Chanre és eltűnni. Bár akkor meg kellene találnod a húgod is.

---

Hong Kong Weekly

---

Bratti - Elena Wright

1873.Április 27.

Korán keltél ma, szinte még napfelkelte előtt. Álmod volt. Újra ott voltál a férfi pincéjében. De az egész eseményt mintha kívülről és belülről is láttad volna. Mintha egyszerre látnád az eseményeket onnan ahonnan megtörténtek volna és egyszerre a szoba sarkából. A háttérben mintha valami halk, szinte kísérteties dob szó is vegyülne. Megvillan a férfi kezében a penge. Újfent hallod ahogy végig mondja a monológját.

- Megszentségtelenítetted a medált… Ezért többet nem lehet az enyém, mert a te kezed érintette meg. Ezért lesz a tied. Csak neked engedelmeskedik, senki másnak, de ezért csak belőled táplálkozik. Azonban nem hagyom annyiban, hogy ezt tetted. Bűnhődnöd kell!
Most jött a fájdalmas rész. Ahogy a penge lassan eléri a mellkasod. A férfi lassan átszúrja a bőröd. Majd a húsba is bele mar a penge, de onnan visszább húzza, majd visszameríti egészen a szegycsontig. Ezt követően egy lassú precíz vágással felhasítja a bőröd és húsod. Egészen a kulcscsontodig . A fájdalom szinte égetett akkor. Mintha az a penge, nem is e világi lett volna. Mintha azért készítették volna, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon, minden egyes vele ejtett seb. De lehet, csak te érezted annak akkor. Majd pedig széthúzta a bőrt és húst. A mocskos ujjai a véres húsodat tapintják, majd pedig elhelyezi benned a medált. Ekkor újfent égető fájdalom töltötte el a sebedet. Ekkor mintha látnád, ahogy a medál elkezdene megolvadni egy kicsit és furcsa fekete fém gyökereket verne a testedbe és egy suttogó hangot is hallasz a dobok hangjával vegyülni. A hang a következőt suttogja a szélben: „Ogun”. Majd lassan a kép elkezd szűkülni, a látómeződön pedig cérna szállak kezdenek keresztül fut. Összevarrják a képet előtted és végül csak a feketeség marad. Majd pedig felébredtél.

Testvéred még nagyban aludta az igazak álmát, a Nap se kelt még fel. A ház még mindig bűzlött az előző tulaj hullájától. Rothadó hús, éget bőr és szőr szag terjengett még mindig valahogy az épületben. Pedig vagy egy hete vagytok itt. Itthon szinte nincs semmi ehető, a gyümölcsök és a zöldségek már levett eresztettek és megbarnultak. Az a kevés hús is kezdi már a levének az eresztését és mintha szőrösödnének is. Indok is van a sétára most már és úgy is ismerkedni kell a környékkel. Mikor végzel a készülődéssel és kilépsz a Nap már elkezdett előbújni a házak mögül és uralma alá kezdte vonni az eget. A környék ahol éltek nem a legszebb, sőt kifejezetten ronda és elmaradott. Majdnem mint kiskorodban olyan a hely. A különbség csak az emberekben van. Itt több a kínai mint ott. Az utcákat kezdik megtölteni a részegen imbolygó alakok akik próbálnak hazatalálni, a merészebb esti zsebmetszők és tolvajok akik még bevállaltak egy utolsó munkát mielőtt nyugovóra tértek volna és az éjjeli pillangók. Az olyan lányok amilyen te is valaha voltál. Hol egy részeg idegent kísérgettek haza felé vagy löktek az út szélére, máskor pedig szégyen sétájukat lejtették a saját lakásuk felé. A hajléktalanok és kéregetők kezdik szépen uralmuk alá hajtani az utcát. Azt mondják Hong-Kong a lehetőségek városa és ez a város most itt fekszik előtted. Talán kihozhatnád belőle a legtöbbet. Újra kezdhetitek az életetek Willi-vel. Jobbak lehetek mint voltatok akkor, mind társadalmi pozícióban, mind erkölcsileg. Talán szerezhetnél igazi, rendes munkát. Sok vendéglő keres felszolgálókat mind a kínai negyedekben, mind a Centrumban, de van lehetőség tanárnak állni az egyik iskolában vagy szobalánynak állni a Victoria Hotelban vagy egy kisebb szállóban. Persze nem muszáj megváltozni, járhattok tovább a bűn útján. Azon az úton amit már jól ismertek. És az ilyen úthoz mindig kell egy banda. Lehet csatlakozni kéne valamelyikhez vagy inkább szervezni egyet? Esetleg csak kicsiben játszani? Lopni, csalni, rabolni és gyilkolni?

---

Hong Kong Weekly

---

Ismae - Shao Zeng

Ching kissé zavartan tekintett maga elé mikor kikaptad a kezéből a levelet és alaposan szemügyre vetted. Lehet úgy gondolta, hogy valami rosszat tett, ami miatt a kiszemeltje lehet nem jön el vele. De mikor végül igennel felelsz neki a férfi arcára kiül a mosoly. Látszik rajta, hogy ha nem állnál vele szemben elrikantaná magát, hogy az egész környék meghallja a boldogságát. Szemeiben felcsillantak a boldogság szikrái.

- Arra gondoltam, hogy esetleg még ma egy fél óra, esetleg egy óra múlva indulhatnánk. Aztán együtt elmehetnénk a Karamell Kapuhoz. – Ez lehetett a kávézó neve. – Ha akarod itt megvárlak, de…De ha túl elfoglalt vagy…Akkor áttehetjük talán egy másik napra is. – Itt Ching arca kissé lehervadt. Persze továbbra is mosolygós volt, de téged nem tud megvezetni egy hamis mosollyal. Amióta kaszás vagy rengetegszer találkoztál már ezzel az arc kifejezéssel. Azok a lelkek vágtak ilyen arcot akik próbálták boldognak mutatni magukat, akik próbálták azt a látszatott kelteni, hogy beletörődtek a sorsukba, de valójában belülről szomorúak voltak.

---

Hong Kong Weekly

---

Bratti - Elena Wright

Kis keresgélés után meg is találod az egyik helyet ahol talán kapsz valami munkát. Egy bár az ami előtt egy félmeztelen, csont sovány kínai söpröget. Mikor közelebb lépsz rád néz és megnyalja a szája szélét ezen felül elmond még valamit a saját nyelvén. Nem kell szótár hozzá, hogy rájöjj, hogy igazán szemrevalónak tart. De nem próbálkozik semmivel, de amíg el nem tűnsz az épület belsejében addig felhagy a munkával és a formás kis alakod figyeli. Bent pedig valami iszonyatos kupleráj fogad. Legalább 30-40 szék minden felé szét borítva és még 10 másik asztal sem a helyén áll. Az egész helységből alkohol szag terjeng. 10 perc után az ember simán betudna rúgni pusztán ettől a levegőtől. Egy asztal körül 3 férfi fekszik a földön, az asztalon pedig szakadt rongydarabok és nedvesség csillog. Nem épp egy kellemes hely, de úgy hírlik itt lehet a legjobb pletykákra szert tenni. Ez a Fekete Lótusz.



Ezt még a bátyád legújabb „legjobb barátja” mondta. Chan. Gyáva, de annál jól informáltabb. Pár pillanat után viszont egy fertelmes kínai nyelvű ordítás zavar meg. Majd a pult mögül felkell a hang forrása is. Folyamatosan ordibál valamit a saját nyelvén a kínai. Mire egy határozatlan és mély hang felel rá a földön fekvők közül. Már épp nyitná a száját egy frappáns visszavágásra mikor észrevesz. Kétszer-háromszor pislog is az ifjú kínai, majd fél percig szemez veled. Szemei véreresek, de láthatóan kék színűek. Haja csapzott és valami folyadék csöpög belőle. A szája széle kissé sebes és egy enyhe vörös csíkot is megpillantasz az ajkánál. Csokornyakkendője félre áll, fehér ingén ital foltok és némi vörös folt is díszeleg. Végül szóra nyitja a száját.



- Zárva vagyunk és nem kell több prostituált. – Közli veled szinte tökéletes angol tudással, bár számodra ez eléggé brit akcentusos volt, de azért mégis meglepő milyen folyékonyan beszéli a nyelvet. A hangja pedig érces és férfias volt. – Mi az nem hallasz? Spreken ze Deutsche?

Persze amint közlöd vele, hogy munkát akarsz bármilyen munkát, már nem akar elzavarni olyan vehemensen, de semmivel sem lett kedvesebb. Közben persze megigazítja a csokornyakkendőjét.

- Mutatkozz be! - Szigorúnak szánt pillantással méreget közben, mint egy darab húst szokás a hentesboltban. Persze bemutatkozhattál neki az előbb mikor a munka iránt érdeklődtél, de akkor is ezt kérdezi.

---

Hong Kong Weekly

---

Bratti - Elena Wright
Egyik megjegyzésed se érte el a kívánt hatást a pultos esetében, sőt csak még jobban összehúzta az amúgy is vágott szemét. Mikor pedig bemutatkozol a homlokához vágja a kezét, olyan erősen, hogy azt még te is hallod. Majd elkezd valamit halkan mantrázni magának kínaiu és jobbra-balra csóválja a fejét.

- Mandarinul, hülye! – Sziszegi dühösen a szemedbe. Közben pedig a férfi egy fél fejjel alacsonyabb lett és a test tartása is megváltozott. Valószínűleg szerzet egy széket és arra ült le. - Szerinted itt mindenféle puccos urak és hölgyek fordulnak meg? Beszéled a nyelvet egyáltalán? És ez nem egy bordélyház bármennyire is annak tűnik, szóval ha csak egy méretes kékerest keresel ne itt keresd! Mutatkozz be újra! Kérdezd meg mit szeretnék fogyasztani! Ügyelj a kiejtésre!


Nyelv érzék (Intelligencia alapú próba a célszám: 16): SgxGv8BE1-61-61-61-61-6

A férfi kissé ingatja a fejét, de látszik, hogy megvan elégedve ahogy kiejted a szavakat.

- Ez rendben volt. Akkor most mutattasd meg, hogy bánsz a részeg kínai vendégekkel. Zavard el azt a három hülyét az asztaltól, úgy, hogy azért ma este a saját lábukon jöjjenek be.