Szellemfarkas

A Meiji restauráció főként a szamurájok rangjának eltörléséről lett híres. Pedig nem csak ők szenvedtek. A shinobik hanyatlása már sokkalta korábban megkezdődött de ez tette fel a pontot az i-re, hogy a fehérek ábécéjére utaljak. Klánom tagjainak a béke időben munkája sem akadt most pedig egyenesen vadászni kezdtek ránk. Falvainkat feldúlták, erődeinket leégették, rejtekhelyeinket elárulták. Nem érte meg többé ninjának lenni.
Mindössze tíz éves voltam mikor atyám a klánunk feje úgy döntött, hogy behajt egy adósságot egy régi barátján, egy úgynevezett Mister Lorringtonon. Afféle brit nemes volt a fickó. Hong Kongban vert tanyát és onnan irányította a maga kis kereskedő bizniszét.
Nem értettem miért kell elmennem. Sírtam, tomboltam és toporzékoltam. (Nem neveltek éppen önmegtartóztatónak mint a többi lányt az időmben.) Még nem tudtam, hogy ez azért történik, hogy életben maradhassak. Még egy ajándékot is kaptam atyámtól az ő emlékére. Ám azt még a két elkövetkezendő évben sem voltam hajlandó kinyitni. Egyszerűen már ha csak rá gondoltam akkor is elfogott a szomorúság.
Ez a Lorrington annyira nem bánt rosszul velem. Bár határozottan lekezelő volt. Elvégre milyen helye lenne egy japánnak a feljebbvaló britek házában? Ezt főleg a felesége hangoztatta. Igazán nagyszájú pletykás asszony volt. Imádta mindenféle hírbe és álhírbe beleütni az orrát és terjeszteni őket a hozzá hasonló barátnőinek. A másik dolog ami kitűnően rezonált az előző hobbijával az az volt ahogy engem lenézett. Kegyetlenül lekezelő volt velem szemben és ez egy tíz évesnek rosszul esik. Egy tizenkét évesnek méginkább.
Úgyhogy inkább a cselédekkel barátkoztam. Megismertem a köznép problémáit. Undorító volt a helyzet. Borzasztó körülmények között éltek a kínaiak. A nép nyomorgott az elnyomó gyarmatosítók alatt.
Így nem is csoda, hogy az olvasni tudó kevesek közt Bakunyin és Marx írásai is terjedtek. Mivel nagyon untam akkoriban az életet nem éppen legális utakon, szolgálók komoly győzködésével elértem, hogy hozzájussak néhány ilyen kötethez. Titokban olvastam őket gyertyafénynél éjszakánként. Vagy egy bokorban megbújva a kert egy eldugott zugában ahol senki sem találhatott rám. Legalábbis én így gondoltam. De persze az a banya kilesett. Egy nap mikor előbújtam a kedvelt kis olvasó rejtekhelyemről ő már ott várt rám. Megpróbálta megradadni a karomat. De balszerencséjére a férje sosem mondta el neki, hogy valójában honnan származom. Nem számított egy reflexből érkező brutális orrbavágásra. A könyvemet eldobva futásnak eredtem fel a szobámba. Pánikoltam. Tudtam, hogyha ezt a ház ura megtudja akkor valszeg baromi nagy bajban leszek. Az a boszorka is tudta. Nem is jött utánam. Inkább megvárta a férjét míg a könyvemet elégette a kandallóban. Kár volt érte. Igencsak sok hasznos dolgot tanultam az Anarchiáról belőle. A társadalom igaz formájáról.
Tehetetlenségemben egy hívó hang szólított meg. Először nem tudtam mi az de aztán rájöttem. Az atyám által kapott csomag volt az. Hívott engem. Meg akart szólítani. Éreztem, hogy eljött az idő. Meg kell ismernem az örökségemet. A csomagban két dolgot találtam amit nem nagyon tudtam hova tenni.
Egy kést és egy maszkot. Az utóbbi beszélt hozzám. Kérlelt, hogy vegyem fel. Én pedig megtettem nem tudván, hogy új fejezetet nyitok ezzel az életemben. A maszk tökéletesen simult az arcomhoz. Nem kellett felkötni vagy a fejemhez erősíteni. Egyszerűen ráragadt és csak akkor jött le ha én is úgy akartam. De az igazán különleges az volt benne, hogy élt. Beszélt hozzám. Olyan dolgokra hívta fel a figyelmemet amiket eddig nem is vettem volna észre.
Az első dolog amit mondott pedig az volt: Ölj!
Én pedig megtettem. Felkaptam a kést és éreztem, hogy a maszk egy sajátos álruhát "növeszt" körém. Melyben sokkalta könnyebb a mozgás mint ezekben a borzasztó úrhölgyi ruhákban. A macskáéhoz hasonlóan csendes léptekkel kerültem az asszony mögé aki két éven át megkeserítette az életemet. Majd nemes egyszerűséggel leszúrtam.
Ekkor jött a második meglepetés ami elterelte a figyelmemet a gyilkosság érzéséről. Éreztem ahogy a kés inni kezdi a nő vérét. A fegyver energiával töltötte magát és ezt belém is áramoltatta. Megéreztem az erőt amit átadott. Sokkalta erősebb, gyorsabb és ügyesebb lettem általa. A reflexeim a csúcson olyanná váltak, hogy még egy puskagolyót is ki tudtam volna kerülni. A démonmaszk ekkor ismételten megmondta mit kell tennem. Én pedig követtem a tanácsát hiszen határozottan jó volt. Felmarkoltam minden készpénzt amit csak találtam. Még a családi széfet is kiraboltam. (Közben sajnos meg kellett ölnöm Mister Lorringtont ugyanis rámnyitott.) Szert téve ezzel egy kisebb vagyonra.
Majd miután ezt megszereztem és egy zsákba tettem, az egész hodályt felgyújtottam. Éreztem ahogy a lángok nyaldossák az átkozott helyet ahol az előző nyomorult két évet elvesztegettem. Ott álltam egy közeli ház tetején tizenkét évesen és boldogan szívtam be a füstöt.


Azóta számos bűntényt követtem el. Mármint hivatalosan azt. Szerintem ezek sokkal inkább felszabadító akciók voltak az elnyomó arisztokrácia ellen. Számtalanszor öltem, urakat és úrhölgyeket. Gazdag kereskedőket és befolyásos diplomatákat. Mindezt csak azért, hogy a jutalom nagyobb részét eladakozzam. Árvaházaknak, szegény munkáscsaládoknak és ilyesmiknek adom. Persze nem mindig maradhat tiszta aki ilyen módon akar megélni. Nem egyszer csináltam olyan munkákat a Tongnak és egyéb bűnszindikátusoknak amelyek nem igazán kötődnek a küldetésemhez. Egyszerűen csak kellett a pénz. Tökéletes volt arra, hogy kipróbáljam mire képes a késem ha elegendő vért kap. Egészen a hatalmas szellemfarkas idézéséig eljutottam amit a védjegyemül tartok számon.


A tényleges arcomat csak egyetlen ember ismeri. Pó-Ling a kereskedő negyed egyik olcsóbb vendéglőjének a tulajdonosa. Ugyanis ennek a helynek a padlásán vertem (innen könnyen kijutni a Hong-Kongi tetőkre ahol általában közlekedem.)tanyát és cserébe a fizetésemből mindig megtámogatom őt is. Kedvel engem az öreg. Mindig hoz fel valami kaját reggel hiszen tudja, hogy éjjel dolgozom. A nappalokat pedig afféle ninja transzban töltöm.

Képességek:

Démonmaszk: A démonmaszk ahogy a neve is mondja: Egy szellem által megszált maszk. A ninjaklánok több ezer évig titokban tartották a létezését és csak a legritkább esetben használták.
-Beszél a viselőjéhez és információkat sugdos a fülébe amiket az talán nem vett észre. Felhívja a figyelmét a részletekre. Így akár egy szobában a rejtett kapcsolóra vagy arra, hogy egy személy idegesen tördeli az ujját mikor hazudik.
-Csak a viselője tudja levenni. Amúgy semmilyen külső erő nem tudja leválasztani az arcról hacsak nem hal meg a tulajdonos.
-Lehet benne víz alatt lélegezni
-A viselő élesen lát és hall a sötétben (akár egy macska)
-A viselője bármikor a kezébe tudja idézni a démonkést teljes épségben.

Démonkés: Egy tűhegyes fehér tőr mely bármilyen vérhez ér hozzá azt megissza ezáltal bizonyos képességekkel felruházva a tulajdonosát. Viszont a fegyver használat közben több vért fogyaszt.
-Gyorsítja a tulajdonos reflexeit és mozgását. (Ilyenkor szorzókat ad rá de a vérfogyasztás is arányosan nő.)
-Erősíti a tulajdonost. (Ugyanúgy szorzókat ad mint)
-Egy pillanat alatt nyelet növeszt ezáltal lándzsává változva.
-Az általa megölt áldozatnak az igazat felelnie a tulajdonos egy kérdésére mielőtt meghal.
-A tulajdonos testsúlya egyenlő lesz a nullával. Ugyanúgy képes lesz minden tevékenységre csak éppen nem fejt ki nyomást semmire amihez súly kell, továbbá hihetetlen csendesen jár.
-A kés egy vérfoltból számos információt meg tud mondani a maszkon keresztül. (Kié volt, mikor került oda, mit mondott a tulajdonos akkor, mi okozta a sebet stb.)
-Megidézi Morót a Szellemfarkast. A démonmaszkba zárt hang tulajdonosát.

Ninja transz: A ninja transz egyfajta meditáció mely sokkal pihentetőbb a rendes alvásnál továbbá elősegíti és felgyorsítja a test gyógyulását.

Megjegyzés: A kés csontból készült így nem csillan meg semmilyen fényben sem.

Egyéb adatok:

Kor: 12
Magasság: 141 cm
Súly: 34 kg
Otthon tartott személyes holmik: Pokróc, matrac, egy japán sinto oltár számos füstölővel, némi pénz és Marx: A tőke című írata.