Post by Mayu on Jun 1, 2017 23:17:52 GMT 1
Név: Anna Miller
Kor: 26
Faj: Ember
Külső leírás: Hosszú vörös haj, nagy zöld szemek. 173 cm magas, bár vékony alakjával elég törékenynek hat.
Jellem: Kedves, barátságos, bár kissé dilis. Feltétel nélkül hisz egy felsőbb hatalomban és váltig állítja, hogy egy Haniel nevezetű angyal vigyáz rá. A legtöbb emberrel jól kijön, mindenkiben a jót akarja látni. Ám a család a legfontosabb számára, tiszteli és engedelmeskedik bátyjának, bármiről is legyen szó.
Fegyverzet: Egy 9 milliméteres Beretta, egy vadásztőr és egy bicska.
Egyéb felszerelés: Hátizsák, zsebrádió egy pár elemmel, egy kis füzet, amibe részleteket írt ki kedvenc könyveiből. Hálózsák, pár doboz gyufa, elsősegélydoboz kötszerekkel, zseblámpa. Egy vízzel teli kulacs, és ami maradt még az összelopkodott élelmiszerből.
KANSAS zümmög a rádióból. Ismét erre kelek. Szemem sarkából Deanre pillantok, aki el van foglalva a vezetéssel. Valószínűleg nem vette észre, hogy felkeltem. Úton vagyunk most is, mint mindig. A kocsi se a miénk, sőt ami azt illeti hamarosan meg kell válnunk tőle. Túl nagy kincs és nem akarjuk magunkra vonni a figyelmet. Kinézek az ablakon és az elsuhanó tájat figyelem. Mindig más merre járunk, sose telepedünk le egy huzamosabb időre, és Dean szerint ez a helyes. Bár régen nem így volt… Anya 5 éves koromban meghalt, ő is a fertőzés áldozata lett, apámat sosem ismertem. De hárman egész jól megvoltunk. Egy nagyobb csoport tagjai voltunk és látszólag békében éltünk a többiekkel. Persze ez nem tartott sokáig. Nem teljesen emlékszem mi történt, de a bátyámnak és nekem sikerült elmenekülni, és ez számít. Legalábbis ő mindig ezt hajtogatja. Tudom, hogy nem akar róla beszélni, ezért nem is erőltetem. Azóta ő gondoskodik rólam. Tulajdonképpen ő nevelt fel. Ő tanított meg lőni, harcolni és túlélni. Tudom, hogy mindentől próbál megóvni és azt is tudom, hogy nem éppen helyes, amit csinálunk, de Haniel megérti. Ő az én őrangyalom. Vicces, hogy bátyó utálja, ha erről beszélek, de mégse próbált leszoktatni róla. Elszórt könyvekben olvastam először erről a világról. Azóta próbálok rájönni, mi lehet az oka annak, hogy így büntet minket az Úr. Mondhatni ezért sem szívlelem az életmódunkat. Lopunk, csalunk, hazudunk, gyilkolunk. Minden főbűnt elkövettünk már, ami lehetséges. Továbbra sem tartom ezt helyesnek, de ugyanakkor megértem Deant is. Ő a vezetőm és az egyik támponton. Természetesen a másik Haniel. Körülbelül 12 éves korom óta vigyáz rám, és úgy tűnik megbocsájtja bűneim. Megérti, hogy a család a legfontosabb számomra, ezért pedig hálás vagyok neki.
Megfordultunk már jó pár kisebb csoportban, de sosem maradtunk sokáig. Habár a testvéremből remek vezető lenne, sose fektet nagyobb bizalmat az emberekbe, ezért se próbálunk letelepedni egy helyen. El kell mosolyodnom, ha belegondolok mennyire különbözünk. Gyökeres ellentéte vagyunk egymásnak.
Dean kinyomta a rádiót és leállította a motort. Ideje volt útra kelni, immár gyalog. Felkaptam a hátizsákomat és leugrottam a terepjáróról. Egy vigasztaló mosolyt küldtem felé, majd magunk mögött hagytuk a járművet és gyalogolni kezdtünk. Már nem járhatunk messze. Egyenesen Horizont City felé haladtunk.