Hétvégi kiruccanás - Zima és Shawn

Zima izgatott volt, de próbálta magát nyugalomra inteni. Még a végén a lelkesedése miatt fogja elszúrni. Még pár perc… Zima két ház között, a falhoz simulva állt és várta, hogy Shawn felbukkanjon. Remélte, hogy kedvese nem most találja ki, hogy a szokott útvonal helyett másfelé megy. ~ Shaj… lehet, hogy inkább a bázisra kellett volna mennem, akkor már beszélhettem volna vele. ~ megrázza a fejét ~ Nem, az túl egyszerű lett volna. Amúgy is meg akarom lepni… Meg tesztelni, hogy reagál… ~ Elvigyorodott „gonosz” kis tervén, majd újra az utcát pásztázta. Persze a talpával. Közeledett. Megvárta, míg gyanútlan áldozata elég közel ér, majd a megfelelő pillanatban támadott.

Az eredeti terve az volt, hogy lehetőleg úgy ugorjon a nyakába, hogy a férfi megtartsa, és ne fulladjon meg. De persze egyéb eshetőségek is bekövetkezhetnek, minthogy Shawn nem veszi észre, hogy ő az és visszatámad… Vagy sikeresen leveszi a lábáról – ha ez történik, felsegíti. Akármi is lesz, mindenképpen megpuszilja, és kissé idétlenül vigyorog rá.
- Ne haragudj, amiért így lerohantalak, de nem bírtam holnapig várni.
Egy borítékot nyom Shawn kezébe, melyen a neve szerepel. Még mielőtt bármit is reagálhatna, Zima folytatja.
- Apáék írtak Rólad nagyapáéknak, szóval ha nagyon tippelnem kéne, azt mondanám, meghívtak magukhoz.
Ahogy Shawn olvasni kezdi a levelet, Zima közelebb húzódik, hogy beleleshessen. Tudja, hogy nem illik, de hát na.

„Kedves Shawn!

Szeretettel várunk benneteket Zimával a Parázs-szigeteki nyaralóban.

Üdvözlettel: Reide Tomtom Lee”

Ahogy befejezi az olvasást, Zima végigsimít a karján és kérdőn néz rá.
- Nos?
Látszik rajta, hogy az izgatottsága alább hagyott és aggodalom vette át a helyét. Ő mindig örül, ha a nagyszüleiről van szó, de Shawnnak ez nem csak egy hétvégi kiruccanás lenne. A férfiben a múltja miatt még voltak kérdések. Irohoz macerás lett volna elmenni. Többször is javasolta, hogy menjenek el a nagyszüleihez, hátha nagyapja neki is tud segíteni, de végül sosem jött össze. De hátha majd most… Csak nem mond nemet egy meghívásra?

Shawn már epekedve várta a műszak végét. Hiába igyekezett úrrá lenni a feladatai felett, a hőség  és munka mennyisége mindig legyűrte őt. Még ha érdekes ügyekkel foglalkozna... ugyan már, csetlik, botlik apróságok. Néha elgondolkodik azon, hogy az Egyesült Erők egy hadsereg, vagy egy iratfelhalmozó. A béke fokozatosan helyreállt, és amíg Shawnt át nem helyezik, rá nem bíznak valamilyen ügyet, addig  egyértelműen fogságba ejtetik a sorozóiroda szürke hétköznapjai.
Az asztalánál egy rajz volt kifüggesztve Zimáról, a  bútor minden szegletén papírok voltak szétszórva, s annak sarkán pedig egy illatos jázmintea gőzölgött. Még tologatott néhány aktát, átolvasott ezt-azt, majd lassan a munkaideje végére ért. Előtte azonban még pár gyilkos kilométer, és egy fél órás edzés várt rá. Vicces, de ez az, amit a legjobban élvezett. Tudta, hogy ő nem az irodába való, sokkal inkább egy terepasztal fölé.
Az edzést egy gyors hidegzuhany követte, aztán Shawn belebújt az otthoni öltözökébe (ami nem sokban tért el egy egyenruhától. Még ilyen melegben is képes volt ezt viselni. A hazafelé úton vett egy csokrot Zimánk, mert a héten nem is volt alkalmuk találkozni. 
~ Lehet, hogy le kell rövidítenem az utat, nem szeretek elkésni, itt pedig feledtébb hosszú a sor. ~
Végül a jelvényét felmutatva, közbiztonsági ügyekre hivatkozva megelőzött mindenkit az üzletben, aztán törvénytisztelő, felelősségteljes rendfenntartói személyként lefoglalta a legszebb virágcsokrot kedvesének. Természetesen fizetni azért fizetett érte, viszont így rengeteg időt megspórolt vele. 
A hazafelé úton szerteszét cikáztak a gondolatai, teljesen elmerült az agya világában. Az őt érő támadás teljesen váratlanul érte a férfit, de azért sikerült elkapnia Zimát. De milyen áron? A lány teste a férfi meglepődötéstől kitárt szájában landolt. Rózsaszirmokat köpködve üdvözölte szerelmét.
- Virágot a virágnak.
Mosolygot, majd hozzábújt a lányhoz, és üdvözlés képpen egy csókot nyomott az arcára. Ha Zima kérte, akkor Shawn odaadta neki a legyilkolt csokrot, ellenkező esetben viszont elvette a levelet, aztán felbontotta. Amikor Zima leskelődni kezdett, akkor kiöltött nyelvvel, játékosan mindig olyan szögben tartotta, hogy kedvese ne lássa. Persze utána engedte neki, hogy elolvassa, csak simán cukkolni akarta a lányt. Amikor szerelme közelebb húzódott, a férfi lágyan átkarolta, aztán elkezdett mesélni.
- A nagyszüleid meghívtak a Parázs szigeteki nyaralójukba. Külön plussz pont, hogy nem egy 44-es cipő kíséretében tették ezt.
Ekkor jobb kezével a tarkóját simogatni, csak azért, hogy még jobban piszkálja a lányt. Próbált természetesen viselkedni, de Zima ha akarta, tudta, hogy mit keressen a szeme világában. Látta Shawnon, hogy izgatott volt, és hülye lett volna visszautasítani.
- Örömmel elfogadom a meghívást,  hátha ott felragaszthatok valamit a plafonra.
Felelte, miközben a kedvese mögé került, s csókot nyomott a nyakára.
- Rám, pontosabban inkább ránk fér a pihenés, kicsim.
Masszírozni kezdte a lány nyakát.
- Mi lenne ha - itt közelebb bújt hozzá, és a fülébe suttogott - most elmennénk hozzátok, összeszednénk a cuccaid, és holnap tőlem indulnánk a repülőtérre.
Két nyakra intézett puszi közt megvesztegette a lányt.
- Én főzök.
Felelte kacsintva.

Zima ugrása nem egészen úgy sült el, ahogy tervezte.
- Jól vagy? – kérdezte, miközben Shawn szirmokat köpködött.
Szerencsére nem esett baja. Zima mosolyogva vette át a legyilkolt csokrot és nézegetni kezdte. Jól esett neki a gesztus.
- Köszönöm, aranyos vagy!
Kedvese elkezdte kibontani a levelet, majd olvasni. Persze utólag belegondolva, Zima mire is számított? Persze, hogy Shawn piszkálni fogja. De aztán hagyta, hogy megnézze. Sejtése beigazolódott. Szerelme arcát nézte. Izgatottsága aggódásba váltott, de aztán újra boldogan mosolygott látva a férfi izgatottságát. A cipő említésére meg a tarkódörzsölésre csak fejcsóválva forgatta a szemét.
- Nyugi, nagyapának nincs ilyen fétise, nagymamáé meg csak engem érint…
Kimondta, hogy elfogadja a meghívást. Még mielőtt Zima megölelhette volna, Shawn mögé került és egy csókot nyomott a nyakára. Jól eső borzongás futott végig rajta.
- Valóban ránk fér a pihenés…
Tudta, hogy most jön az a rész, hogy megpróbálja megvenni őt kilóra.
- Már holnap? Nem kéne előbb megkérdezned, hogy elengednek-e? – akadékoskodott.
Persze tovább folytatódott a győzködés, amire „kelletlenül” sóhajtott.
- Hááát… nem is tudom… érdekes lehetőség, meggyőző érvek… - csak kérette magát. Egy hosszú percnyi csend után… – Na jó, legyen! – fordult felé. Átkarolta a nyakát, kiöltötte a nyelvét és elengedte. – De segítek főzni! – tette hozzá vigyorogva.
Megfogta a kezét, úgy indultak el Zimáékhoz. Ha Shawnnak volt kedve, akkor beszélgethettek, de a csönddel sem volt baja.

- Megjöttünk! – kiáltotta Zima jókedvűen, ahogy beléptek az ajtón.
- Tűűűűűűnk? – hallatszott az ismerős mély hang, majd fel is bukkant annak tulajdonosa.
Melchior egy edényt törölgetve lépett ki a konyhából. Úgy néz ki, be lett fogva mosogatni. Vagy legalábbis törölgetni, hisz a konyhából vízcsobogás hallatszott. Ezek szerint , Imiko is otthon van.
- Nem úgy volt, hogy csak holnap találkoztok? – kérdezte.
- Úgy volt, de tudod, jött az a levél és holnap indulunk nagyapáékhoz.
Melchior szemöldökei összefutottak.
- Laza hely ez az EE, ha ilyen könnyen elengednek… – nézett Shawnra, de erős volt a gyanúja, hogy a gerlepár ezt most találta ki, és hogy egyikük sem szólt sehova.
- Zima, te meg nem a minap panaszkodtál, hogy a kisfőnök ki akar rakni?
A lány megvonja a vállát.
- Akar, de nem teheti meg, mert a főnök tudja, hogy én csinálom bent a legtöbb dolgot. Amúgy is Carlnak az a legfőbb baja, hogy nem rá gondolok, amikor kicsit elbambulok.
- Te tudod… azért beüzenhetnél.
- Fogok, de ha nem haragszol, mennénk, mert fáradtak vagyunk.
- Jól van, menjetek csak… Amúgy mennyi időre is terveztek lelépni?
- Szerintem egy hosszú hétvégére, nem? – pillant Shawnra.
- Rendben van. Nyugi vége van a vallatásnak.

Felmentek Zima szobájába, ami most is ugyanúgy nézett ki, mint mindig. Bekeretezett préselt virág az éjjeliszekrényén, minimális kupi, ami jelzi, hogy lakik benne valaki. Ha Shawn beszél hozzá, azt hallja, de nem biztos, hogy fog reagálni, mert inkább a pakolással foglalkozik. Először is fog egy kis vázát, és kimegy a fürdőszobába. Megtölti vízzel, majd beleteszi a csokrot és egy kis piperetáskával együtt tér vissza. A teli vázát az asztalára helyezi. Előszed egy kis táskát a szekrény mélyéről, amibe gyakorlottan csomagolni kezd. Kívülről úgy néz ki, mintha csak úgy vaktában pakolna, de igazából pontosan tudja, mit akar vinni és azt hol találja. Shawnnak feltűnhet, hogy elég kevés dolgot pakolt. Ha szóvá teszi, Zima csak annyit válaszol, hogy gyakorlott utazó és különben is nagyanyja biztos, hogy teli rakja a fél szekrényét cuccokkal, így felesleges sok mindent vinnie.

Miután elkészült egy papírt meg egy tollat vett elő. Írt rá néhány sort, majd egy borítékba tette. Arra is írt, azután elindult a szomszéd szobához. Bekopogott. Szerencsére jól sejtette, hogy Aylee is otthon van.
- Szia Hugi! Kérlek, vidd be ezt a levelet a munkahelyemre! Meg cserélj vizet a szobámban lévő virág alatt!
Aylee kinézett, és ahogy meglátta Shawnt, rögtön tudta, mi a helyzet.
- Shaj… okés… de csak mert sokkal jövök neked és amúgy is szeretlek. Jó pihenést! – címezte mindkettejüknek.
- Köszi!
Zima megölelte Ayleet, aki persze viszonozta a gesztust.

Elindultak lefelé. Melchior még mindig az előszobában törölgette a kis edényét, eléggé elmerült a gondolataiban.
- Mindjárt jövök! – mondta a lány kedvesének, majd a konyhába ment.
Persze ha akart, ő is elköszönhetett Imikótól, de nem volt muszáj. Ami biztos, hogy amíg Zima nem figyelt, Melchior odalépett Shawnhoz és a vállára tette a kezét. Igen, most jön a nagy beszéd, hogy hogyan és melyik cipőjét fogja hozzávágni, ha a kicsi lányával bármi történik…
- Fiam… *hatásszünet* Részletes beszámolót várok kedves anyós pajtásom reakciójáról, miután felragasztottad a plafonra az egyik antik bútorát! – tart egy kis hatásszünetet, majd cinkos mosollyal és egy kacsintással megveregette a vállát.
Annak idején, a cipőpróba során ő vígan elnézte volna, ahogy Shawn felpakolja az össze bútort a plafonra, meg persze azt is, ahogy leszedi, de Zima és Imikó félbeszakították…
Rövidesen a lány is visszatért, aki rosszallóan nézett a kis párosra.
- Hát ti meg miről sutyorogtok?
- Csak hogy milyen szép vagy! – vetette oda apja, mire a lány csak a szemeit forgatta.
- Indulhatunk, Szívem? – fordult Shawnhoz.
Amint válaszolt, Zima megölelte apját, majd elindultak az ajtó felé.
- Vigyázzatok egymásra! – búcsúzott a fater, majd becsukódott az ajtó.
Kéz a kézben indultak el a Shawn-rezidenciára. Zima másik kezével átölelte a karját, fejét a vállához döntötte.
- Szóóóóval… miről is sutyorogtatok? – kérdezte.

Amikor szóbajött a főzés, a férfi piszkálódóan felvonta a szemöldökét, aztán vigyorogni kezdett.
- Rendben van szívem, de akkor bekészítek négy vödör vizet a konyhába. – nyomott egy puszit a homlokára – Tudod, csak a biztonság kedvéért.
Shawn már fáradt volt, így ezt követően csak néhány alap kérdéssel bombázta meg kedvesét, rákérdezett például a napjára, hogy történt-e valami említésre méltó. Érdeklődött továbbá a nagyszülőkről, a nagyi fétisérőô, mindkettejük jellemére, tulajdonságaira. Poénból még azt is felajánlotta, hogy megtanítja a nagymamát szörfözni.
Ha a szerelme visszakérdezett valamit, válaszol, ha nem, akkor ezek után csendben átgondolja a hallottakat.

Amint beléptek a házba, Shawn akarva-akaratlan ellenőrizte, hogy az a bizonyos cipő a rendeltetési helyén van-e. Ezt persze alig észrevehetően csinálta, és inkább csak szórakozásból, mintsem bárminemű félelemből. Szerencsére jól kijönnek Zimi papával.
Zimáék otthonában a szokásosnál is nagyobb volt a sürgés-forgás. Ez feltehetőleg annak volt köszönhető, hogy mindenki otthon volt. Az emlegetett cipőmágus fogadta őket először, Shawn illedelmesen kezet rázott vele. Amikor szóba került az Egyesült Erők, Shawn köhögést imitált.
- Nem látszik rajtam, hogy *újabb köhögés imitálás * lebetegedtem? Szerintem estére lázam is lesz.
Felelte mosolyogva, aztán hozzátette, hogy eloszlassa az esetleges aggodalmakat:
- Már többszörösen ledolgoztam ezt a rövidke vakációt. A sok túlóra után szerintem kibírnak pár napot nélkülem.
Egy határozott bólintással megerősítette a hosszú hétvégét. Nem sok esélyt lát arra, hogy tovább maradjanak, szereti ugyan a pihenést, de jelen szeretne lenni, ha esetleg bármi izgalmas történik. Amikor felmentek Zima szobájába, megörült, hogy egy újabb közös tulajdonságra leltek a lánnyal. Valószínűleg Shawn sem fog néhány ruhánál, és egy kis nassolni valónál többet hozni. Hisz az élete nagy részét úgyis a válltáskájában hordozza... már jópár év(tized)e. Csendben nézte végig, ahogy Zima pár pillanat alatt elkészül, és amikor a lány megírta a levelét, úgy döntött, itt az ideje, hogy ő is üzenjen a munkahelyére. A házban lévő telefonért nyúlt, és az EE-t tárcsázta.
- Jó estét... *köhög* Nem, nem *köhög* felejtettem ott a macskámat, nem... Shawn vagyok *köhög*. Csak azért hívok, hogy *ismét* pár nap kényszer pihenőt kell kivennem, mert sikerült lebetegednem. Most is *köhög* az orvosi rendelőben vagyok.
Zima fél füllel hallhatta, hogy a vonal végén lévő férfi valami hosszas monológba kezd, melynek hatására kedvese ütögetni kezdte a kagylót.
- Rossz a vonal.. köszönöm... igyekszem meggyógyulni...
Azzal letette a csavargatós eszközt. Ezt követően Zimi elbúcsúzott mindenkitől, először a húgától, majd Imiko került sorra. Eközben Shawnt Melchior szólította le egy újabb atyai beszélgetésre. Ezúttal szerencsére cipő nélkül.
- Egy cseppet se féljen, Apus – kacsintott, tudta, hogy a férfi mindig visszaszól, ha Shawn így nevezi – A legjobb ragasztómat pakolom be az útra.
Amikor megjelent Zimi, Shawn rögtön falazni kezdett az apának.
- Így igaz, meghogy milyen fényes most a hajad. Új sampont használsz?
Tudta, hogy nem úszta meg ennyivel, azonban már megvolt a mentőmellény, amivel leplezni tudja a „gonosz kis tervét“. Ő is elköszönt mindenkitől, aztán amikor Zimi belékarolt, csak ennyit felelt.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Ha öregasszonyként hozlak haza, azt gondolják majd, hogy elcseréltelek a nagyidra.
Azzal kiöltötte a nyelvét, és ha Zimi „piszkált“, sem avatta be a tervébe. Egyelőre nem. Amint a saját lakására értek, kitárta kedvese előtt az ajtót, és ő is hozzálátott a pakoláshoz. Néhány ruhadarabnál, és fürdőruhánál ő sem pakolt be többet. Szinte ugyanolyan gyorsan megvolt vele, mint Zima. (Igen, számolta.) Bekészített egy pillanat ragasztót is, amit egyelőre csak az asztalra helyezett, így ha kedvesében rossz érzést kelt, akkor amíg Shawn mindent előkészít a konyhában, nyugodtan eldughatja előle, valószínűleg nem fogja keresni.
Shawn előkészített egy rakat zöldséget, húst, hozzávalót, valamint felvette azt a kötényt, amit kedvesétől kapott. Nem mondott semmit, amikor Zima odajött segédkezni, nyugodtan magyarázta, hogy mit, hova, hogyan, miért. Ez még Zima számára is furcsa volt. Hagyta, hogy a lány tegye be a sütőbe az ételt, azonban mikor kedvese kitárta a sütőt, elkiáltotta magát: „FEDEZÉKBE“. Aztán nevetni kezdett, és egy jutalom puszit nyomott Zimi szájára, mert a) ügyes volt, b) nem gyújtotta fel a házat c) legyőzte a sütőt... Persze ezután Shawn figyelte az ételt, ugyanis azért tartott attól, hogy szenet fognak enni.
Végül nem így lett.
- Azt hiszem, hogy Zima séf ezúttal remekelt.
Felelte, miközben levágott egy darab húst, és rászúrta a villájára, amivel egyenes lány szája felé közelített.
- Azt azért meg kell hagyni, hogy rekord sebességgel pakoltunk fel. – kezdte – Mit szeretnél csinálni holnap reggelig?
Előhúzott a zsebéből két jegyet az idomáraréna mai meccsére, de azzal sincs semmi problémája, ha Zima inkább kettesben szeretne maradni vele, otthon.

Zima a puszi után durcás kisgyerek fejet vágott.
- Azért annyi nem kell. – jegyezte meg az említett mennyiségű vödör vízre.
Shawnon is látszott, hogy hosszú napja volt, de azért beszélgetést kezdeményezett. Zimával aznap nem történt semmi. Ő is visszakérdezett párja napjára. A válasz után a nagyszülei utáni érdeklődésre felelt.
- Igazából meg kell őket ismerni... Nagyapa egy átlagos, bölcs mester, aki szeret kemény edzéseket tartani. Mondjuk igaza is van… a kő sem mozdul meg, ha simogatjuk… Ja, meg, ha olyanja van, szereti az embert azzal fenyegetni, hogy a szénbányába küldi… Amúgy aranyos… Szerintem jól ki fogtok jönni. Nagyi már egy kicsit más kérdés… Ő egy vérbeli nemes, akinek eléggé számít a származás, a család. Talán fogod is tapasztalni a közte meg apu közti ellentétet. Annyira nincsenek odáig egymásért. Nagyköveti felmenői miatt elvárta volna, hogy a lánya megfelelő férjet találjon. Nos, nem így lett, ezért szeret apára megjegyzéseket tenni. Apa meg nem tudott a kedvében járni… Így ő is teszi a megjegyzéseket…*megcsóválta a fejét* Lelkiekben készülj fel arra, hogy ki fog faggatni. Honnan jöttél, milyen a családod? Ilyenekre számíts… A fétise is az úrnőségéhez kötődik… Bár szeretném remélni, hogy most nem lesz benne részem…
A fétisről nem mond többet. A szörf oktatásos megjegyzésére felszaladt a szemöldöke, majd elnevette magát.
- Cuki vagy, de szerinted engem ki tanított meg? Persze vonakodott, de azért sikerült rávennem…. Nagyapa segítségével… De örülök, hogy tudsz, és így ki tudunk menni. Persze, ha nem tudtál volna, akkor is szívesen megtanítottalak volna. Egyébként jártál már a Parázs-szigeteken?




Melchior

Az EE-s megjegyzésére Shawn köhögni kezdett. Már épp meg akarta jegyezni, hogy az előadása roppant mód béna és talán pihentebben többre lenne képes, de aztán a fiú „mentegetőzni” kezdett. A férfi csak bólintott. Ezt el tudta hinni és fogadni. Egyébként sem szólt volna bele.
Miután visszatértek és elmondta Shawnnak, amit akart, a fiú le „Apusozta”. Máskor is követett már el ilyen „arcátlanságot”. Sunyi vigyorral az arcán csóválta meg a fejét.
- Ej-ej, Fiam… Még jó pár cipőpróbát ki kell ahhoz állnod, hogy te engem így szólíthass.
Nehéz eldönteni, de Shawn már talán ismerheti őt annyira, hogy rájöjjön, csak viccel és igazából nem zavarja és nem fenyegeti őt újabb próba. Talán…
- Hálás köszönetem. – tette hozzá.
Nem tudtak tovább beszélni, mert Zima visszajött. Shawn falazott neki, aminek örült és jutalmul jóváírt neki egy képzeletbeli piros pontot. Persze nem szép dolog a lánya elleni sumákolásra bíztatni Shawnt. De mégis csak az anyósáról volt szó…
Miután elbúcsúztak és becsukódott az ajtó Imikó is kijött.
- Kíváncsian várom a beszámolójukat.
- Hát még én… - kuncogott magában Melchior.
- Mire buzdítottad? – Imikó kissé rosszallóan nézett rá.
- Nem kellett buzdítanom… Egyébként fogadunk, hogy kedves Anyós pajti ki fog rá akadni?
- Ne bántsd anyát! – korholta gyengéden, bár hangjából érződött, hogy kissé jogosnak találja férje ellenszenvét. Megcsóválta a fejét, de azért egy apró mosoly ott bujkált az orra alatt. – Nem is értem miért kedveled annyira Shawnt…
- Kedvelni, cöh… legfeljebb…
- Igen, tudom, cipőpróba, viszont – hirtelen a kezébe nyomott egy törlő rongyot – Inkább az edényeket vesd egy törlőpróba alá! Tudod, hogy nélküled gyorsabban végeznék, de te segíteni akarsz.
- És segíteni is fogok! – nézett rá durcás kisgyerek fejjel, miközben átvette a rongyot.



Shawn öregasszonyos megjegyzésére csak viszonozta a nyelvkiöltést. Faggatta volna tovább is, de tudta, hogy reménytelen. De bosszantotta, hogy Shawn sántikál valamiben… Amint megérkeztek kedveséhez, ő rögtön pakolni kezdett. Zima csak csendben figyelte. Miután végzett és elindult a konyhába előkészíteni a vacsihoz valót, a lánynak feltűnt egy ragasztó az asztalon. Fogaskerekei lázasan forogni kezdtek. ~ Shawn tudja, hogy sejtem, hogy tervez valamit… A ragasztó nem jó jel… De miért hagyja kint? Túl gyanús… Ő ahhoz túl precíz… Direkt hagyta elől, hogy elrakjam, és ezzel megnyugodjak, hogy „háh, nem ragasztasz te semmit semmihez”? Mire készülsz Édes? Shaj… ~ Végül fogta a ragasztót és elrejtette, bár tudta, hogy nem ér vele sokat. Ha Shawn ragasztani akar, akkor ragasztani fog… megoldja…
Kedvese már belekezdett az előkészületekbe, mire kiért. Elmosolyodott, ahogy meglátta rajta a kötényt, amit a szülinapjára adott neki. Ahogy odaállt, Shawn rögtön adott neki feladatot. Türelmesen magyarázott, ami eléggé meglepte a lányt. Egészen élvezte is a közös programot. Persze azért szokásához híven izgult, de szerencsére mindent jól csinált. A sütős résznél határozottan meglepte, hogy Shawn hagyja, hogy használja. Nagyon koncentrált. Berakta az ételt. Már épp be akarta gyújtani, mikor Kedvese elkiáltotta magát.
- MI VAN? – kiáltott fel hirtelen és ugrott is egyet hátra, úgy megijedt.
Rögtön a veszélyforrást kereste. A szájra puszi után is kellett neki egy hosszú perc, míg tudatosult benne, hogy csak egy aljas tréfa áldozata lett. ~ Még jó, hogy hagyta, hogy betegyem a kaját… talán el is hajítottam volna… ~
- Szenyó – öklözte vállon párját.
Ezután már csak várni kellett. Míg Shawn az ételt figyelte, ő megterített. Miután asztalhoz ültek, a férfi megdicsérte. Zima arcán egy kissé szomorkás mosoly jelent meg. Nem érezte úgy, hogy megérdemelte volna.
- Hát, ha ilyen jó tanárom van, akkor talán egyszer lehetek séf. – a felé nyújtott hús darab elfogyasztása után szélesebben elmosolyodott – Nagyon finom lett!
Miközben hozzá kezdtek a vacsorához, Shawn a további programról kérdezte, miközben két jegyet vett elő. Zima elgondolkodott. Közben észrevette, hogy nem hozott sót, így felállt, hogy elmenjen érte. Miután az asztalra tette, Shawn mögé lépett és átölelte.
- Aréna? Cöh… még a végén én lennék a csúnya, rossz barátnő, aki kikényszeríti szegény beteg párját a meccsre. Köszi, nem hiányzik… - szándékoltan túljátszotta a „szerepét”.
Nyomott egy puszit az arcára, majd visszaült a helyére és immáron normálisan folytatta.
- Viccet félretéve… Mekkora esély van arra, hogy lebukunk?
Kicsit vár a válaszra, majd folytatja.
- Egyébként jó ötlet, aranyos vagy, hogy gondoltál rá, szívesen mennék, de elég hosszú volt ez a hét. Lehet elkezdődött az öregedésem… Szívesebben maradnék itthon.
Nem szeretett jegyet elpazarolni, de most inkább maradna otthon. Remélte, hogy kedvese nem haragszik meg.

Egy kicsit nyugtalanította a szülőkről kapott információ. A múltja mindig is veszélyes vizeknek számított. Azzal kapcsolatban ugyan nem hazudott, hogy a szülei meghaltak, mert ez valóban így van, ennek ellenére a kontextus továbbra is kitaláció volt. Amikor párja is arra kényszerül, hogy hazudjon ezzel kapcsolatban, kifejezetten rosszul érzi magát. Ezért egy picit tart is a találkozástól. Zima szerencsére oldotta a hangulatot a nagyival, illetve a kérdésével.
- Egyszer. – felelte a Parázs szigetekkel kapcsolatos kérdésre – A partra ugyan nem tettem a lábam, de szolgáltam egy hajón, ami pár napig mellette állomásozott. Elképesztő látvány volt, persze azóta biztos sokat változott…
A sziget látványát nem volt nehéz felidézni. A férfi véleménye szerint Tűz népének az egyik, ha nem a legszebb területe. Több parton is járt már, de azoknak a látványa nem ért fel azzal, amit aznap a hajóról látott.
***
Shawn bekukucskált a nappaliba, és elvigyorodott, amikor nem látta ott a ragasztót, ahol hagyta. Ha Zima megkérdezi, hogy min mosolyog, akkor természetesen tereli a témát. Még nem jött el az ideje a „bosszúnak”.
Amikor szóba került a lebukás, Shawn csak ennyit felelt:
- Nem igazán tartok tőle, sok embernek falaztam már hasonló helyzetben. Én biztonságban vagyok. És az alapján, amit erről… Carlról hallottam, szerintem te is… Ki is jár a fejedben, amikor épp elbambulsz? Netán aggódnom kéne?
A kérdést sunyi, cukkoló mosollyal tette fel, és Zima „komoly” válasza csak tetőzte ezt.
- Szóval öregszel, mi…? Mondom én, hogy túl kíváncsi vagy.
Kiöltött nyelvvel elevenítette fel a nem is olyan rég lezajlott párbeszédet. Persze nem haragudott a mérkőzés elhalasztása miatt. A jegyeket amúgy is csak az egyik munkatársa sózta rá ebédszünetben. Meg úgy általánosságban őt is leszívta ez a hét.
Amint végeztek a vacsorával, Shawn bepakolta a tányérokat a mosdóba, és hozzálátott a mosogatáshoz. Ha Zimi segíteni akart, akkor egy „te csak pihenj nyugodtan, ez a konyha nem táncparkett”, volt a férfi válasza. És valóban nem volt valami kifejezetten nagy konyhája, Zima komolyan nem fért volna nagyon az edények közelébe. A mosogatás befejezése után a lány széke mögé lépett, és ismét masszírozni kezdte annak vállát. Amikor befejezte, úgy tett, mintha elindult volna vissza a helyére, azonban egy ravaszul kigondolt pillanatban felkapta Zimát, és meg sem állt vele a nappaliban lévő kanapéig.
Az említett szoba átlagos volt. Egy kávézó asztal, egy fotel és egy három személyes kanapé helyezkedett el a kandalló előtt. A falon egy negyvenszer ötven centis festmény helyezkedett el. A kép Shawn szüleit ábrázolta. A fiú arca inkább az anyjáé, míg a szem illetve hajszínt egyértelműen az apjától örökölte. Amikor szóba került a család, Shawn mindig szigorú, kimért embernek festette le az apját. Ez a festményen sem volt másképp. Míg az anya ártatlanul mosolygott, addig ő méltóságteljesen, rezzenéstelen arccal lett megörökítve. Ezt az egy képet tudta megmenteni kettejükről, ezzel együtt ez az egyetlen emlék róluk.
A kanapén hozzábújt kedveséhez, és ha Zimi engedte, akkor szétengedte a lány haját. Szeretett a barna tincsekkel játszani, gyakran észre sem vette, hogy csavargatja őket. Ha nem, akkor pár pillanat erejéig felvette a durcás arcot, de beletörődött.
- Szóval kicsim, hova dugtad el a ragasztót?
Ha nem válaszol, akkor Shawn csiklandozni kezdi. Persze csak óvatosan, játékosan, de tudta, hogy Zima megadja magát.

Sejtette, hogy a múlt említésére kedvese nyugtalan lesz, ezért kicsit megszorította a kezét. Ő is aggódott, de úgy érezte, fogja tudni kezelni nagyanyját. Megkönnyebbült, hogy hamar sikerült kellemesebb témákra terelni a szót. Egyelőre nem akart a múlttal foglalkozni. A válaszra biccentett.
- Láttam róla régi képeket. Sokat változott. Valamiben kárára, valamiben előnyére…



A lebukásos kérdésre adott válaszára biccentett.
- Carltól nem tartok. Nem vagyunk egy súlycsoport… Különben sem kötekedhet… Kerek-perec megírtam a levélben, hogy nem megyek be és adja Ayleenek a plusz munkát, amit emiatt vállalok. Ezért küldöm be egy levéllel. Nekem nincsenek túlóráim, amiket beválthatnék…
A sunyi vigyorra egy apró mosollyal és fejcsóválással reagált.
- Szerinted?
A másik megjegyzést elengedte a füle mellett. Tudta, hogy egy ilyen labdát le fog csapni.
Shawn nem haragudott az otthon maradás miatt, aminek Zima örült. A vacsora végeztével már ugrott volna mosogatni, de párja megelőzte. Kissé zavarta, hogy nem hagyja, de aztán nem is próbálkozott. Tisztában volt a helyiség méretével. Miközben várt, egészen elmerengett. Mit fognak szólni Shawnhoz a nagyszülei? Mit fog szólni Shawn hozzájuk, meg a szigethez? Gondolataiból a masszázs hozta vissza. Arcára mosoly ült ki és halk doromboláshoz hasonló hangot adott ki. Élvezte a kényeztetést. Mikor véget ért, még kicsit ott maradt. De aztán elmozdult. Igaz, akaratán kívül…
- Whoa!
Rögtön megkapaszkodott a férfi nyakában, ahogy felemelkedett. Nem félt, hogy elejtené, csak ösztönből jött. A cél a nappali volt, azon belül is a kanapé. Zima egy pillanatra ránézett a falon lévő képre. Annak idején a titok ismeretével nem számított arra, hogy valaha is fog a szüleiről legalább egy képet látni. Érdekelte, milyenek lehettek valójában. Persze Shawn mesélt róluk valamennyit, de a lányt jobban érdekelte, hogy vajon ő hozzá mit szóltak volna? Ezt már nem fogják megtudni…

A kanapén Shawn odabújt hozzá és a hajával kezdett babrálni. Zima már egészen megszokta. Sőt… szerette, ha a hajával játszik. Ő is szokta ezt csinálni Shawn tincseivel. Közben az említett eltávolította a hajgumit. Nem volt nehéz dolga, hiszen csak annyira volt szorosan megkötve, hogy a lányt ne zavarja a főzés és a vacsora közben. Zima elkérte és zsebre vágta. Nem akarta, hogy elkallódjon.
Olyan jó volt ez a pillanat. Talán túl jó… Nem mintha Shawn ne tudna kellemes estét teremteni, de az a fránya női megérzés. Meg a ragasztó… Hát persze… Túl egyszerű lett volna, ha megússza… Értetlen, ártatlan arccal nézett rá.
- Milyen ragasztó?
Vagy nem győzte meg, vagy a válasz hiánya, vagy mindkettő miatt csiklandozásban részesült.
- Ne, ne, ne, kérlek… ne!
Nevetett, de arcán látszott, hogy szenved. Utálta, hogy kemény földidomár lévén ennyire csiklandós. Meg hogy Shawn ezzel tisztában van, mégis beveti. Még ha igyekszik is gyengéd lenni. (Amit ugyan minimálisan értékel, de hát, na…) Zima igyekezett elkapni a kezeit, és ha lehet eltolni magától. Shawnnak talán úgy tűnhet, hogy csak szabadulni akar a csiklandozástól, de aztán észreveheti, hogy a lány mintha… irányítani akarná őt. Ha sikerrel jár, a férfi kiszúrhat valamit. A plafonon. Felragasztva…

Megejtett egy győzedelmes, sunyi vigyort kedvese felé, miközben csiklandozta. Tudta, hogy előbb-utóbb beadja a derekát, és ez hamarosan meg is történt. Amikor meglátta a plafonra ragasztott ragasztót, kitört belőle a nevetés.
- Szóval a családi bútorok nem mehetnek a plafonra, de az én ragasztóm igen?
Felelte, miközben abbahagyta a lány csiklandozását. Adott egy puszit a homlokára, mert megadta magát, aztán lemászott a kanapéről, és megindult a szertár irányába. Egy hosszú felmosóval tért vissza, amit a hóna alá szorítva cipelt a nappali irányába. Ahogy forgott a tisztításra szolgáló eszközzel, a felmosó vége többször is megkörnyékezett olyan törékeny háztartási tárgyakat, mint a kerámia váza, vagy a falra függesztett tányér, a szobakaktusz cserepe. Csak egy hajszálon múlt, hogy nem verte le őket véletlenül.
Amint elérte a célpontot, megragadta a segédeszközt, és megpróbálta lepiszkálni vele a ragasztót. „Munka“ közben egyetlen kérdés foglalkoztatta, még pedig az, hogy Zima hogyan ragasztotta fel a ragasztót a plafonra, elvégre kedvese nem volt valami magas.
- Hogy sikerült ezt kivitelezned? – Tette fel a kérdést, miközben a felmosóvéggel egy nagyobb ütést mért a plafonra, melynek köszönhetően aláhullot a vakolat. Egyenesen Shawn fejére. Úgy nézett ki, mint egy lisztes szellem, de győzelmet aratott. A ragasztó kapitulált, és aláhullott. – Veszélyes duó vagytok ti ketten… Majdnem ki fogtatok rajtam, de korábban kell ahhoz felkelnetek.
Felelte, miközben megindult a fürdőszoba felé. Útközben még egyszer kitört belőle a nevetés. Zsebre vágta a ragasztót, még mielőtt kedvese ismét a plafonra ragaszthatta volna. Meg kell hagyni, Zima meglepte őt ezzel a húzással. Ilyesmit saját magáról feltételezett volna. Tanul a lány…
Megnyitotta a csapot, és hideg vízzel megmosta az arcát, tincseit. Megszabadult a pólójától, és egy egyszerű, szürke pamut felsőbe bújt bele. Megtörölte az arcát, aztán visszatért kedveséhez.
- Van még valami, amin meg fogok lepődni? – Tette fel a kérdést, miközben a megérintette a lány orrát a sajátjával. – Esetleg én is a plafonhoz ragadva ébredek majd?

Shawn nevetni kezdett, ahogy megtalálta a ragasztót. Miután abbahagyta a csiklandozást már Zima is őszintén tudott vigyorogni. Örült, hogy sikerült megdöbbentenie párját.
- Még szép! – öltötte ki a nyelvét.
Azért Zimit sem kell félteni, ha hülyéskedésről van szó. Shawn elment a felmosóért, hogy leszedhesse. Zimi azt hitte, vele fogja leszedetni, de szerencsére nem. Így csak törökülésben ülve figyelte a műsort. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, mikor nem vert le semmit. Munka közben persze Shawn megkérdezte, hogyan kivitelezte a felrakást, mire csak egy széles sunyi vigyor jelent meg a lány arcán.
- Az maradjon csak az én titkom. – kacsintott.
Shawnnak hamarosan sikerült levarázsolnia a ragasztót. Na de milyen áron? Zima szemébe könnyek szöktek a nevetéstől. Shawn arcát, tincseit és felsőjét ellepte a vakolat.
- Ez van. De sajnos csak majdnem. – vonta meg a vállát a megjegyzésre.
Amíg Shawn megmosakodott, Zima felállt és az alig észrevehető foltot méregette. ~ Meglepően jól bírta a ragasztás, pedig csak rögtönöztem… de sajna visszakerült hozzá… Shajaj… lesz még vele gondom… ~
Amint visszatért megállt előtte. Elég közel, hogy az orruk összeérjen. A lány kissé zavarba jött, de ugyanakkor újra felvillantotta a sunyi vigyorát. Búgó hangon szólalt meg.
- Szeretnéd? Végül is… megoldhatom…
Ad a szájára egy puszit, majd hirtelen elhúzódik egy lépést. Még mindig vigyorog. Hangja viszont normális.
– De nem most. Nincs elég eszközöm hozzá. Meg így nem is lenne meglepetés.
Ajkát lebiggyeszti, de a szemében még ott a sunyi fény.
- Viszont én most elmegyek letusolni. Aztán szerintem menjünk aludni. Holnap időben kéne kelni… Persze csak ha nem baj.
Megvárja az esetleges választ, majd a táskájához siet. Előszedi a szükséges cuccokat, majd elvonul a fürdőszobába. Nem időzik bent olyan sokat, maximum tíz perc alatt végez. Egy egyszerű fekete térdnadrágot és zöld pólót visel. Miután elpakolta a ruháit meg a piperetáskáját útja a hálószobába vezet. Menet közben leengedte a kontyát, majd a hajgumit az éjjeliszekrényre helyezte.
- Várom, hogy ott legyünk… Remélem, lesz a szigeten vándorcirkusz vagy színi társulat. Jó lenne elmenni egy ilyen előadásra…
A válasz után, ha nem akar beszélgetni, akkor közelebb hajol párjához, hogy puszit adhasson neki.
- Jó éjt Kicsim!
Ezután odabújik hozzá (persze úgy, hogy neki is kényelmes legyen) majd rövidesen elalszik.

Amikor kedvese szóbahozza a színházat, illetve a vándorcirkuszt, a férfi magában egy „Ezzaz!” mozdulatot vág le. Nagyon rég látott már hozzájuk hasonlót, még a szellemvilágban ragadása előtt, így nagyon örült annak, hogy Zima is szívesen megnézne valami ilyesmit. Bár nem tudja, hogy mire vállalkozik… Belegondolt, hogy milyen arcot vág majd szerelme, ha Shawn le akar majd nyelni egy kardot, vagy esetleg egy házimajmot akar majd tartani.
- Én is szívesen megnézném, régen nagyon odavoltam az ilyesmiért.
De még milyen régen. Örömmel töltötte el a gondolat, hogy ezúttal talán kedvesével élvezheti majd az előadást. Ásított egy nagyot, majd hozzábújt Zimához, és amint kedvese elaludt, nyomott egy puszit a homlokára, majd ő is álomra hajtotta a fejét.



Másnap reggel Shawn már fél órával Zima előtt ébren volt. Volt egy fránya biológiai ébresztője, ami miatt képtelen volt ágyban maradni. Halkan kicsusszant az ágyból, majd a konyhába sietett. Rántottát és teát készített kedvesének, amit aztán egy tálcára helyezve vitt be neki. Miközben Zimi adagját szeparálta, „lopott” magának is néhány darabot belőle. Magához vett egy kis müzlit, majd tálcával a kézben lépett be
- Jó reggelt Szívem! - Felelte, miközben átadta az ágybareggelit. – És jó étvágyat!
Adott egy puszit a lány szájára, majd amíg Zima falatozott, addig Shawn felhúzta a redőnyöket, aztán helyet foglalt kedvese mellett.
- Álmodtál valamit?
Tette fel a kérdést, miközben eltulajdonította Zimától a villáját, és etetni kezdte a lányt? Ha a lány megkérdezi, hogy Shawn miért bánik vele hercegnőként, a férfi nem fog választ adni neki. Amint Zima végzett, kivitte a tálcát a konyhába. Hagyta, hogy kedvese megelőzze a fürdőszobában, addig ő elmosogatott, ellenőrizte, hogy minden be legyen zárva, valamint kicipelte a csomagokat az előszobába.
Ekkor jött a „váltás”, Shawn először fogat mosott, majd megigazította a haját, illetve az öltözékével bíbelődött. Még kirándulni is „katonás” viseletben megy, reményei szerint mire megérkeznek a Parázs szigetekre, már este lesz, és nem fog megsülni teljesen. A fürdőszoba után, – ha kedvesének is megfelelt persze – Shawn rögtön indulni szeretett volna. Ez nem egy tengerjáró hajó, hogy lekésse. Repülni még nem tud.



A léghajón ablakra néző asztalt választott magának. Zima furcsálhatja a dolgot, de nagyon egyszerű magyarázata van. A férfi „korában” még nem voltak léghajók, az EE-nél töltött ideje során pedig általában zárt térben tartózkodott miközben repült. Jó volt ilyen távlatokból szemlélni az eltűnő Köztársaság Várost.
- Milyen szép felülről, az ember szinte elfelejti, hogy néha mi történik a felszín alatt. – Ezt inkább magának, mintsem kedvesének mondta. – Mikor voltál utoljára a Parázs Szigeteken?

A beáramló rántotta illatára már álmában széles mosoly húzódott az arcára. Mindig jó kedvvel ébred Shawnnál, de ennek csak minimális köze van az ágyba reggelinek.
- Köszi! Neked is jó reggelt! Meg jó étvágyat!
Viszonozta a puszit, mielőtt még elhúzódott volna. A kapott teát inkább kirakta az éjjeliszekrényre. Nem akarta magára borítani. Kedvese közben felhúzta a redőnyt. Pár pillanatig hunyorognia kellett, de miután hozzászokott a fényhez folytatta is a falatozást. Shawn közben leült hozzá és hirtelen elvette tőle a villáját.
- Te meg mi… - nem tudta befejezni, mert egy falatot kapott a szájába.
Nem szerette, mikor ezt csinálja… Az még rendben van, hogy mondjuk az első falatot, de ez az etetés nem igazán jött be neki. De végül hagyta.
- Teli szájjal kicsit nehéz válaszolni… - elgondolkodott – Hm… nem igazán emlékszem. Kellemes érzés maradt utána. Talán a tengerparton voltam… de több nem rémlik. Te álmodtál valamit?
Meghallgatta a válaszát, de aztán inkább kimondta a véleményét a hercegnő bánásmódról.
- Kérlek, ezt az etetést mellőzd a későbbiekben. Egy két falat még oké, de az egészet ne.
A végén megköszöni a megértést, majd miután Shawn kiment mosogatni hozzálátott a készülődéshez. Átöltözött, fogat mosott, megmosta az arcát, aztán inkább a szobában fésülködött meg. Igyekezett minél kevésbé szétszórni a haját. Kiengedve hagyta, majd igazából csak a kardigánját ragadta meg, és felhúzta a cipőjét. Menet készen várta kedvesét az ajtóban.



Zima megkönnyebbült, hogy az asztaluk az ablakra néz. Sokszor utazott már sokféle járművel, de egyszerűen nem tudott hozzászokni a föld időszakos hiányához. Kissé nyugtalan volt, amin a zsebében lévő kődarab sem nagyon tudott segíteni. Shawn megjegyzésére csak biccentett, bár igazából inkább a távolodó várost figyelte. Rövid időre visszatér a Tűz Népéhez… az egyik kedvenc helyére… Shawnnal… Merengéséből kedvese kérdése hozta vissza.
- Sac-per kábé egy éve…? Nem sokkal a költözésem előtt. Nem volt rossz, csak akkor már ott lebegett a dolog, hogy nagyiék vissza akarnak küldeni Köztársaságvárosba. Vegyesek voltak az érzéseim. Akartam is, meg nem is akartam menni. Persze nem bántam meg. – Rámosolygott Shawnra – Egyébként nagyon szeretem a Parázs-szigeteket. Főleg kis koromban jártunk oda sokat. Mindig nosztalgikus visszatérni. Van esetleg valami, amit meg akarsz nézni, ki akarsz próbálni? Ti jártatok valahova, mikor kicsit voltál?

- Ahogy a hercegnő kívánja. – Kiöltötte a nyelvét, majd letette az evőeszközt a tálcára. – Viccen kívül… Rendben van.
Kedvese kezére helyezte a sajátját, majd válaszolt az álommal kapcsolatos visszakérdezésre.
- Semmi különöst. Mintha az Idomár Arénában lettem volna… de nem igazán emlékszem rá.
Shawn nagyon ritkán álmodott, és ha Zima vele töltötte az éjszakát, akkor általában kérdés nélkül tudta, hogy így van. A Szellemvilágban töltött évek néha még mindig kísértik álmában, így az agya néha akarata ellenére is kizavarja őt az álomvilágból.
- De talán jobb is így.

- A szörfözést mindenképp ki akarom próbálni, de navigálj körbe nyugodtan. Csak könyvekből és hallomásból ismerem a helyi nevezetességeket, szokásokat. A parázsjárást mondjuk szívesen kipróbálnám.
A büféskocsiról rendelt egy italt, aztán válaszolt Zima másik kérdésére is.
- A szüleim érdekesen álltak hozzá a nyaralásokhoz. Nem mondhatnám, hogy bármelyik is a kikapcsolódásról, pihenésről szólt volna. Megmutatták az egyes műemlékeket, illetve elvittek túrázni az egyes hegyekhez, vulkánokhoz. Meséltek róluk, és mindenről, ami mellett elhaladtunk. Élveztem persze, de inkább tűntek ezek a kiruccanások oktatásnak, mintsem nyaralásnak. Te merre kirándulgattál a Parázs szigeteken kívül? Ba Sing Se, vagy az Északi víz törzse például?
Shawn a Föld népének fővárosát csak térképekről, és hadi ülésekről ismerte, az Északi víz törzsével kapcsolatban pedig csak rossz emlékei maradtak fenn, ennek ellenére kíváncsi volt rájuk, így kedvese válasza után előhuzakodott egy rég rejtegetett ötletével.
- A négy nép területein annyi csodálatos hely van, mi pedig ugyanabban a sarokban éljük a mindennapjainkat. Mit szólnál, ha amint időnk és kötelességeink engedik, bejárnánk a világot?