2. évad, 3. fejezet - A korona titka

Arisa Qanto és Viper Wright

Vannak parancsok, amikről az ember finoman szólva képtelen megállapítani, hogy mi értelmük van. Igazság szerint az Orvud körzet szemmel tartása is kicsit ilyen volt. Az egyetlen lényegesebb terület, ami elkülönítette a Sina fal többi külső körzetétől a Rod Reiss hajdani birtoka volt, de mikor a férfi négy évvel ezelőtt látszólag eltűnt, a törvénytelen lánya pedig trónra került, ezzel visszajuttatva a hatalmat a Reiss család kezébe, nos... az Orvud körzet gyakorlatilag elveszítette jelentőségét. A birtokot alaposan átkutatták a Felderítő Egység katonái, egyszer, de azóta csak pár havonta visszatért oda egy kisebb csoport, ellenőrizni, hogy történt-e valami mozgás - azonban jellemzően semmi. A Reiss birtok üres volt, elhagyatott, és nem érdekelt senkit.

Azonban most úgy tűnik, ez megváltozott. Két felderítő tartott még veletek, hogy ellenőrizzétek a birtokot, közvetlenül Historia eltűnése után - valószínűleg küldtek volna több embert is, de az Egység még mindig nem a legnépesebb, és éppen igen nagy fejetlenség uralkodott, tekintve, hogy a Parancsnok, és a speciális osztag is küldetésen volt, és mást se lehetett hallani, mint az állatszerű titánról kapott híreket. A birtokra érkezve azonban, meglepetésetekre nem a megszokott, hatalmas, de üres udvar fogadott, hanem meglepő nyüzsgés... egy csapat katonai rendőr járkál a ház körül.

Szokatlan... minthogy a katonaság egyik frakciójáról van szó, valószínűleg tudnotok kellett volna, hogy lesznek itt mások, de jelen pillanatban úgy fest, mintha nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal. A társaitok egyetértettek abban, hogy vissza kéne vinniük a hírt - rajtatok múlik, hogy azt javasoljátok, egyvalaki, vagy két ember induljon vissza, jelezve, hogy a birtokot jelenleg is átkutatja a katonai rendőrség. Ettől függően vagy ketten, vagy még egy felderítővel maradtok az Orvud körzetben, és meghozhatjátok a döntést: szeretnél kicsit tudakozódni, hogy mit keresnek, és milyen parancs hozta őket ide?

A két tag, akik jelenleg veletek vannak:

Karl Mauss, 23 éves - meglehetősen tapasztalt katona, de azért mindkettőtöknél jóval gyakorlatlanabb és fiatalabb. Kissé makacs és nehéz természetű, ezt rövid idő alatt is kiszúrtátok, noha korábban nem dolgoztatok együtt... ennek ellenére úgy tűnik, szimpatikusnak talál mindkettőtöket. Valószínűleg kényelmesen együtt fog veletek működni, és hallgat rátok, akármilyen döntésre juttok.

Aline kelletlenül bár, de osztagával felkerekedik Orvud körzetbe a régi Reiss birtokra. Rod Reiss aki négy évvel ezelőtt nyomtalanul nyoma veszett, miután Historia a trónra került, majd pedig közvetlenül azután rögtön feltűnik, hogy a királynő eltűnt. Maga Aline is kapizsgálja, hogy ennek az egésznek ő áll a hátterében, de különösebben nem érdekli az egész. Itt van, mert parancsba adták, ennyi, meg egy bambi. Legjobban az idegesíti, hogy egy ilyen profi osztagot küldtek ilyen egyszerű feladatra, mint amilyen az övé. Aline maga választotta ki az embereit, akik a legjobbak legjobbjai a szó leszorosabb értelmében, Aline-nal az élen. Szóval ez mégsem annyira jelentéktelen küldetés mint beállították. Aline rühelli, hogy ennyire a sötétben kell tapogatóznia, de nem tehet semmit. A falakon belül legalábbis a katonai rendőrség tagjaként nem. Idő közben az osztag megérkezik a házhoz.
Lovaikat leszállás után kikötik, majd Aline hosszan felsóhajt. Erre a többiek azonnal abbahagyják a beszélgetést, és minden idegszálukkal az osztagvezetőjükre figyelnek.
- Na essünk neki, hogy mielőbb végezzünk. Nincs kedvem sokáig ezzel szórakozni…- A nő egy pillanatig elmereng, majd folytatja. – Melinda és Luka, ti kint őrködtök. Nem szeretném hogy hívatlan vendégek zavarjanak meg. Nathan, Mateo és jómagam pedig elkezdjük a kutatást.
- Igenis osztagvezető! – Harsogja egyszerre a négy beosztott, majd mindenki elfoglalja a helyét. Melinda és Luka megáll az ajtóban, míg Nathan és Mateo követik felettesüket. A két férfi szinte szó nélkül elkezdi a kutatást. Mateo átkalandozik egy másik szobába, míg Nathan szisztematikusan kezd el keresgélni. Aline keres egy könyvet, valamint egy ülő alkalmatosságot ahova levethetni magát, s elkezdi lapozgatni a könyvet, hátha talál benne valami érdekességet. Aláhúzott sorok, titkos feljegyzések… úgy bármi érdekes. Közben magában morfondírozik: Nyilván kell valami oka legyen, hogy minket küldenek ide. Ha a megérzésem nem csal, itt találnunk kell valami dokumentumot, ami kapcsolatban állhat a királynő elrablásával. Ha ez igaz, akkor valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek akik keresni fogják. Csak idő kérdése mikor bukkannak fel a felderítők. Akkor viszont ez arra enged következtetni, hogy Rod Reiss nyakig saras ebben az egészben. Ezt pedig nem akarják, hogy kiderüljön...
Ez a békés keresgélés azonban nem is olyan sokára, de megszűnik. Kintről hangok szűrődnek be. Aline egészen addig nem törődik velük, míg Luka emelt hangját meg nem hallja. Itt kelletlenül sóhajtva feláll, a könyvet ledobja az ülőalkalmatosságára, és kibattyog.
- Mi ez a hangzavar? – Kérdi Aline a beosztottjait. Ahogy a két őrszem félre áll, megpillantja a felderítőket. - Áhh, vendégek. Ráadásul felderítők. Mi járatban errefelé? Nektek nem a királynőt kellene keresnetek? Mintha magamtól nem tudnám...
„- Rutinellenőrzés. Maguk?” – Aline az ideges hang irányába fordítja a fejét. Halvány lila gőze sincs arról ki lehet a férfi, és a viselkedése alapján nem is lehet nála hosszabb ideje a katonaságnál. Hihetetlen, hogy már mindenféle jöttmentet összeválogatnak ezek… És én még egy időben akartam ide csatlakozni. Te jó ég... Aline arcáról egy pillanatig sem türköződik semmilyen érzelem. Miközben látja hogy a kócos törpe leinti felettesét, ő pedig a fejével int a beosztottjainak, hogy induljanak ők is befelé. Luka már nyitná a száját, hogy tiltakozzon, ám Aline egy pillantással a férfibe fojtja a szót. Szalutálnak, majd bemennek. Aline egy kicsit elmereng, majd egy idegesítő hang zökkenti ki. A törpe az. Aline kiérzi a hangjából az enyhe „fenyegetést”, ám nem reagál rá semmit. Csak magában gondolja azt, hogy milyen tiszteletlen ez a kölyök, és hogy legszívesebben ezért az összes körmét letépné az egyik kínzókamrában. Miközben ezen a kellemes dolgon filozofál nem is nagyon figyel oda. De jó is lenne, csak a következmények. Shajj… úgy fest az aljanép az utódait sem képes megnevelni…
-Jól van törpe, elsőre is felfogtam. Nem kell itt feleslegesen pattogni. Mi sem hallottunk az érkezésetekről, csak mi nem kezdjük el verni magunkat rajta. Csináljátok a dolgotokat és mi is a miénket. Csak ne álljatok az utunkba. – Aline hangja csordultig volt megvetéssel és undorral. A nőt csak egy röpke pillantásra méltatja, majd hátat is fordít, és bemegy a dolgára. Más sem hiányzott nekem, mint a felderítő csőcselék. Remélem hamar végzünk, hogy mielőbb eltűnhessünk innen.
„-Még mindig nem kaptam választ rá, hogy mi dolga itt a Rendőrségnek -”Aline szeme egy kicsit megrándul. Hogy merészeli kérdőre vonni a felettesét ez a kis görcs?! Komolyan kezdi felidegesíteni ez a mitugrász kis törpe. Ám szerencsére az évek megedzették, így ebben a szituációban is higgadt tud maradni.
-Nem vagyok köteles egy rangban alattam állónak válaszolni... – - Hangja rideg, és teljesen érzelemmentes. Nem csoda, hiszen körülbelül már 15 éve van a rendőrségnél. A szobába beérvén egy harmadik, társainál jóval magasabb férfi szólal meg, ő válaszol Arisa kérdésére.
- Csak rutin ellenőrzésre jöttünk. Hátha találunk valami újat a királynő eltűnése kapcsán... De nem úgy fest, hogy lenne valami... – Meglepő módon teljesen normális hangnemben válaszol a felderítőknek. Aline csak egy röpke rosszalló pillantást vet a férfire. A férfi csak biccent Arisa szavaira, ám mielőtt újfent belemerülhetne a kutatásba megtörténik a baj. Egy fél lépés ugyan a legifjabb felderítőtől, ám észrevette az összes szobában lévő katonai rendőr. Ketten, Melinda és Luka rögtön kardot is rántottak rá, míg Nathan csak harckészültségben vár, keze a markolaton.
- Mégis mit képzelsz magadról, te senkiházi! Fenyegetően akarsz fellépni egy felettesed ellen?! – Ordítja a vörös hajú nő.
- Azt hiszed nem vesszük észre, te sunyi dög! Ezért megfi… - Kontrázik Luka is, ám mielőtt befejezhetné félbeszakítják.
- Most azonnal tegyétek el a fegyvereket! – Aline még csak meg sem emelte a hangját, ám még a felderítők is érezhetik, hogy most igazán dühös. Bár meg sem mozdul, mégis van benne valami tekintélyt parancsoló. – Szégyent hoztok az osztagra, de legfőképpen magatokra! – Hangja szigorúan cseng, de nem fenyegetően. A két forrófejű rögvest elteszi a fegyvereit, és mélyen magukba zuhannak.
- Elnézést kérünk, Aline osztagvezető… - mormogják kórusban.
- Ne tőlem kérjetek elnézést, hanem… - Azonban nem tudja befejezni, mert egy újabb ember libben be a helyiségbe. A hosszú ruha alól kikandikál az egyenruhája, kezeivel végig fésüli, majd meglibbenti hosszú világosbarna „haját”.
- Nézze osztagvezető, mit találtam! – Megpördül, hogy a haja és a szoknyája is csak úgy száll, mire végül észreveszi a felderítőket is. – Ohh, itt meg mi történt? Nem úgy volt, hogy csak minket osztottak be ide? – Kapkodja értetlenül a fejét a férfi. Még pár másodperc erejéig Aline arcára is kiül a döbbenet és meglepettség. Teljes kékhalál. Ám a rendszer nagyon gyorsan újraindul, és ismét felveszi a pókerarcát.
- Vannak pillanatok, amikor megkérdőjelezem a saját döntéseimet… Nos ez most pontosan egy ilyen pillanat. – A halántékát dörgöli, hátha az segít neki megnyugodni. Vagy hirtelen ráeszmél, hogy ez csak egy álom. Egy nagyon rossz álom. A rossz kedvük ellenére is elkezd kuncogni a két bajkeverő, Nathan meg csak mosolyogva rázza a fejét. Még mielőtt Mateo megszólalhatna, Aline felteszi a kezét hogy megállítsa.
- Nem, nem akarom tudni, hogy hogyan és miért kerültek rád ezek a dolgok… Csak… Menj vissza a dolgodat végezni, jó?! Melinda és Luka, ti is menjetek vele. – Már ellenkezne az utóbbi kettő, ám Aline szemében a villanás elég volt hogy beléjük fojtsa a szót, ismét. – Most! – Az orrukat lógatva bár, de követik Mateot a másik helyiségbe, és ott kezdenek némán kutatni. Aline sóhajt egyet, majd a felderítők felé fordul. – Elnézést az előbbiért. Többet nem fordul elő. – Érezhető a hangjában, hogy egy cseppet sem sajnálja a történteket. Ezután, mint aki jól végezte dolgát felveszi a könyvet, és felül egy asztalra, és újfent elkezdi lapozgatni.
- Nathan, ha itt végeztél, akkor menj a többiekhez te is, és folytassátok a kutatást. Ha találtok valamit azonnal hozzátok ide nekem. – Osztja ki az utasításokat a szőke nő, miközben fel sem néz a könyvből.
- Értettem, osztagvezető! – Még pár helyen körbe néz, ám ha nem talál semmit csatlakozik a társaihoz.
Tehát a sejtésem beigazolódott, a felderítők is ugyanazt keresik, amit mi. Csak velük szemben mi parancsba kaptuk miket kell elhozni. Érdekes. Egy apró mosoly ül ki az arcára, de csak épphogy egy szempillantásnyi időre.

Nathan:


Luka:


Melinda:


Mateo: