Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on May 27, 2017 22:17:21 GMT 1
@anko (Amrei) A kiképzés kemény napja volt a mai, és este épp az utolsó éves kadétokkal ünnepeltétek, hogy hamarosan dönthettek, melyik ágazatot választjátok, amikor Shadis rátok ront az étkezőben, hogy azonnal öltözzetek vissza egyenruhába, és fél órátok van felsorakozni a fő edzőtéren, az emelvény előtt. Nem is sejthetitek, honnan a nagy sietség, azonban jobb nem félvárról venni a szavát,ezt már megtanulta minden kadét az eltelt évek alatt. Te a második sorban kapsz helyet, így a felsorakozás után tisztán láthatod, hogy az emelvénynél olyan katonák állnak, akik egyenruhájukon a Szabadság Szárnyait viselik. Az emelvényen először Shadis beszél pár szót, arról, hogy különleges helyzet állt elő, ezért a Felderítő Egység rendkívüli toborzást tart, és arra kéri a kadétokat, hogy hallgassák végig a parancsnok beszédét. Majd lesétál az emelvényről, és a helyét Erwin parancsnok veszi át, akiről első pillanatban feltűnhet, hogy a jobb karja hiányzik. erelar (Aaron) A börtönben ülsz, ahol már órák óta szinte teljes a csend, az őrök néha hallatszódó beszélgetését kivéve. Egyszer csak lépéseket hallasz, valaki néhány szót vált az őrökkel, és egy alacsony, egyenruhás férfi lép a cellád elé. Az egyenruhán felismerheted a Felderítő Egység szárnyait, a férfi pedig néhány pillanaton belül megszólal: - Levi Ackerman hadnagy vagyok. A parancsom szerint a Felderítő Egység főhadiszállására viszlek, és a továbbiakban én fogok felügyelni rád. (Ezt a szálat Levi reagban még kifejtem) |
|
erelar
Lelkes fórumozó
Posts: 32 
|
Post by erelar on Jun 4, 2017 16:30:40 GMT 1
Egy halk zörgés riaszt fel álmomból. Bár nemrég még csak aludtam, hamar kivertem a szememből az álom utolsó maradékait és éberen kerestem a hang forrását. Egy gyilkos sose aludjon elég mélyen. Ismét egy szabály a család töménytelen megkötéséből, melyeket születésünktől kezdve belénk vernek. Még most, körülbelül fél hónap után is ugyanúgy tisztán emlékszem ezekre a tanokra, még most 30 nappal később is ugyanúgy megébredek a láncaim csörgésére, melyek a falhoz kötöttek. Hiába. A vér nem válik vízzé. Bár kissé kellemetlen. Az éjszakáim viszonylag rövidek, legalábbis az alvással töltött percek, de nem a kényelmetlen helyzet miatt, hanem az állandó zajok miatt. Egek. Csak egy napra maradnának csak csöndbe. Ez pár a hét sikeresen tönkrevágta az időérzékemet, így teljes mértékben össze voltam zavarodva. Emlékszem, hogy nemrégiben volt egy nem szokványos látogatóm, de hogy egy napja, vagy csak pár órája volt, már nem tudom tisztán. Sajnos.. az én cellámat csak a fáklyák fénye világítja meg, így semmi támpontom sincs a kapcsán, hogy vajon hány óra telhetett el, miközben lehunytam a szemem. Kicsit megmozgattam elgémberedett lábam, miközben elnyomok egy ásítást. Úgy éreztem testem el fog sorvadni, ha továbbra sem mozdulhatok innen. Szinte már érzem, ahogy leépülök. Már azon gondolkoztam, hogy valahogy megpróbálok kiszabadulni innen (természetesen csak az idő eltöltése érdekében, valójában, ha meg is szöktem volna sem igazán tudtam volna csak mit csinálni), amikor is léptek zaja üti meg a fülem.
~ Határozott, de rugalmas léptek. Sokat elárult a közeledőről. Úgy gondolom sokat megélt ember lehet, aki túl van már egykét veszélyes. Hm… nem lehet valami magas, vagy csak sovány. Talán férfi, vagy férfiasabb nő.
Akaratlanul elmosolyodok, ahogy felvázolom az esetleges dolgokat. Hiába… mint mondtam.. a vér nem válik vízzé. Az orgyilkosságoknál mindig jó, ha felismered az ellenfeled csupán a lépteiből, de itt a fogdában nem sok hasznát veszed ennek a képességnek. Végül a közeledő alak megállt a cellám előtt és megszólított. Mivel eddig csak úgy magam elé bámultam, csak most emeltem fel a tekintetem, egyenesen a szemeibe nézve. Nem tűnt kifejezetten olyan személynek (fiatal kora ellenére), aki kifejezné az érzéseit. Szinte sugárzott róla a passzivitás… Érdekes. Egy ideig csak néztem rá vizsgáló tekintettel, de nem szóltam, még csak nem is reagáltam rá, hogy értettem, amit mond. Végül persze elmosolyodok (bár mosolyomban nem volt semmi emberi).
- Üdvözlöm Levi hadnagy. Nagyon örülök a látAkkor, ha lenne, szíves megszabadítana a béklyóimtól? – rázom meg a bilincseimet.
Tekintetem eközben a srácról a fogva tartómra tévedt és színlelt vérszomjat engedtem szabadon. Természetesen semmi rossz szándékom nem volt vele szemben, szimplán a saját szórakoztatásom kedvéért. Illetve, hogy valamilyen úton módon teszteljem kicsit a hadnagy türelmét és megfigyelőképességét.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jun 6, 2017 22:28:46 GMT 1
Levi lassan lépdelt végig a börtön felé vezető folyosón. Azért kapta meg az Aaron feletti felügyeletet, mert ő is ugyanarról a lepratelepről jött. Hallott a klánjáról, természetesen, de szinte csak pletykákat, szóbeszédeket, amiket a legbűzösebb kocsmákban terjesztettek. Elhitte - huszonévesen jobb volt mindent elhinni, mert fenyegetett annak esélye, hogy esetleg igaz - de nem foglalkozott vele komolyan. Nem volt értelme, pletyka maradt, ami az alvilágban lopózott.
Azt is sejtette, hogy a fiúval nehezen fog boldogulni. Emlékezett rá, ő milyen volt, amikor bűnözőből katona lett, és sajnos soha nem múlóan élt benne a tragédia, ami oda vezetett, hogy megváltozzon. Odalépett a börtönhöz:
- Levi Ackerman hadnagy vagyok. A parancsom szerint a Felderítő Egység főhadiszállására viszlek, és a továbbiakban én fogok felügyelni rád.
Mikor Aaron hosszan nem reagál, Levi unottan biccent.
- Játszhatjuk itt a farkasszem nézősdit napestig, de azt hiszem, mindkettőnknek lenne jobb dolga.
A fiú megszólal, Levi pedig csendben hallgatja, majd kinyitja a cellaajtót, és elővesz egy másik bilincset. Aaron vérszomjas tekintetét nehéz eltéveszteni, de Levi erősen kételkedik benne, hogy tényleg támadni fog. Ha a pletykák igazak, ez a fiú fegyelmezett, és tudja, mikor, mit kell tenni. Nem veti bele magát egy ostoba támadásba, amiből csak hátránya származhat. A biztonsági előírások azonban a régiek maradtak, egy darabig még bilincset kellett viselnie, így a férfi rákattintotta a csuklójára.
- Biztonsági előírások. Ha elérünk a főhadiszállásra, kicsit kényelmesebb körülményeket igyekszem teremteni.
Az út közben szinte semmit nem szól, csak miután megérkeztek, akkor kezd beszélni, és leveszi a bilincset is Aaron kezéről.
- Ez az én osztagom lakrésze. Étkező, fent lakószobák. Lenti folyosó végén mosdó, az én irodám arra nyílik. Elvárom, hogy a személyes teredet tisztán tartsd. Mivel az alapkiképzésen nem vettél részt, ezért először mindenképp elsajátítod majd a manőverfelszerelés használatát, a harcot vele, csak aztán kapcsolódhatsz be a csoportos gyakorlatokba. - a fiúra néz. - Természetesen az egész alatt próbaidőn vagy, egy ideig még a felügyeletemre vagy bízva. A szállást az engedélyem nélkül nem hagyhatod el. Az alapvető szabályok remélem érthetőek. Most éppen egy meglehetősen problémás ügy közepén vagyunk, de az osztagom kapott egy kevés pihenőidőt. Ezt használhatod arra, hogy megismerkedj velük, a legtöbben valószínűleg az étkezőben tartózkodnak. - biccent. - Amennyiben kérdésed van, lehetőleg tedd fel most.
|
|
erelar
Lelkes fórumozó
Posts: 32
|
Post by erelar on Jun 7, 2017 15:41:32 GMT 1
Érdekes volt a tudat, hogy a tekintetem ellenére nyugodt szívvel közelített meg. A legtöbben minimum elfordítják a tekintetük, vagy legalábbis összetojják magukat egy ekkora nyomástól. Való igaz, hogy nem ő volt a célpont, de akkor is érdekes. Hm. Vajon rájött, hogy valójában nem táplálok rosszindulatot az őr felé? Eh. Ezek a fránya találgatások. Sosem szerettem a rejtélyeket, én az a típus vagyok, aki fix dolgokat kedveli, hisz így semmilyen meglepetés nem tud komolyabban összezavarni. Sőt igazából, ha minden fix, nincsenek is meglepetések. Ezért jó, ha fel vagyok készülve mindig mindenre. Viszont Levi könnyedsége bevallom… meglepett. Bár inkább bolondnak tartom, mint jó eszűnek, de ő tudja. Természetesen nem ellenkeztem és „szófogadó kisfiú”-t játszva némán követtem bilincsbe verve. Igazából jól esett a kis mozgás. Már úgy éreztem, hogy elgémberedett végtagjaim soha nem fogják visszanyerni eredeti funkciójukat. Ami viszont váratlanul ért az Levi teljes közömbössége… jobban mondva leszarom stílusát az én véleménye.
- Ahm.. ez szép és jó. Tényleg jó, hogy végre elhagyhattam azt a lebujt… de ahm… engem valahogy senki sem kérdezett afelől, hogy belemegyek-e. Asszem nem világos még neked, de ha akartam már rég megszökhettem volna. Szimplán csak úgyse lenne sehova se mennem. Miből gondolod, hogy maradok nektek segíteni azokra az izékre vadászni, ahelyett, hogy első adandó alkalommal elvágom a torkotokat és meglógok. Én bérgyilkos vagyo… voltam, nem katona. Mondj egy nyomós okot, hogy miért kéne megfontolnom azt, hogy mellettetek harcoljak és ne ellenetek. Ja és mielőtt belekezdesz az emberiség megmentése szarságot légyszi hanyagold.
Nem feltétlen biztos, hogy igen megnyerő stílussal fogadtatom magam első napomon a nagyvilágban, annak ellenére, hogy hangomon semmi gúny és egyéb negatív dolog nem hallatszódott. Szimplán tárgyra térő voltam.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jun 8, 2017 9:56:40 GMT 1
- Tökéletesen világos nekem, hogy megszökhettél volna. Azért felügyelek rád én, mert talán mondhatom, hogy tisztában vagyok a képességeiddel. Ahonnan te jöttél, ott éltem le huszonnyolc nyomorult évet, szóval tudom, mi kell ahhoz, hogy túlélj, és hallottam már a klánodról is.
Miből gondolod, hogy maradok nektek segíteni azokra az izékre vadászni, ahelyett, hogy első adandó alkalommal elvágom a torkotokat és meglógok? Erre Levi kissé összeszorítja az ajkát, mint aki megfontolja, mit mond, majd teljes komolysággal, higgadtan felel.
- Ha ártani próbálsz az osztagomnak, először velem fogsz szembekerülni. És nem adom olcsón sem a saját bőrömet, sem a másokét. Jobb, ha tisztázzuk, játsszunk nyílt lapokkal. Én nem voltam hivatásos bérgyilkos soha, de voltak hasonló munkáim, és tisztában vagyok a taktikai alapokkal. Talán könnyű ellenfélnek látsz, de valószínűleg kellemetlen élményben lenne részed. Amennyiben pedig velem végzel, az osztagom magasan képzett katonákból áll, ők a Felderítő Egység elitje. Szinte kivétel nélkül veteránok, akik évek óta fejlesztik a csapatmunkájukat. Egy ember ellen lehet, hogy verhetetlen vagy... de a többiek erejét és megfigyelőképességét ostobaság lenne ennyire alábecsülni.
Mondj egy nyomós okot... Levi nekidönti a hátát a falnak, miközben karba font kézzel beszélni kezd. Furcsa deja vu kapja el... csak most az ellentétes oldalon áll.
- Először is, az előbb mondtad, hogy nincs hová menned. Nagyon szívesen visszarakom rád azt a bilincset, visszaviszlek a börtönbe. Ebben az esetben remélem már szemezel egy szimpatikus fával a téren. A gyilkosság általában nem bocsánatos bűn. Vagy itt maradsz. Lesz tető a fejed felett, lesznek céljaid, feladataid. Lesz étel a szádban, és amíg meg tudsz küzdeni érte, élhetsz. Egy idő után el fogod hinni az emberiség megmentése szarságot is, mert jól fog esni a lelkednek. A választás a tiéd. Ez, vagy az a szimpatikus fa. - jegyzi meg szarkasztikusan.
Vár néhány pillanatot, majd ellöki magát a faltól, és Aaronra néz.
- Most hozd meg a döntést. Ha maradsz, feljegyzem az adataidat, kapsz egyenruhát, megismerkedhetsz az osztaggal. Nos?
|
|
erelar
Lelkes fórumozó
Posts: 32
|
Post by erelar on Jun 8, 2017 10:50:02 GMT 1
Akaratlanul is elmosolyodok. Egyelőre nem tartottam fontosnak, hogy elpalástoljam, amire gondolok. Levi megfontolt próbált lenni, de kissé talán túl naiv volt. A falnak dőltem karba font kézzel, miközben továbbra is halvány mosollyal megjegyeztem.
- Tényleg túl sok a különbség kettőnk között. – lehunyom kicsit a szemem, majd mikor ismét kinyitom talán túlságosan is komoly légkör leng körbe – Ha hallottál a családomról, akkor gondolom hallottál ezt-azt, hogy mi folyik a falakon belül is. Mi a felszínesebb titkainkat nem zárjuk el a nagyvilág elől, bár tény, hogy ezeket is kevesen ismerik, és inkább pletykák, mint valós témák némelyik. Minket démonok neveltek. Démonok, akik már több embert öltek már meg, mint ahány embernek ismered tán a nevét. Hozzászoktattak bennünket a kínzásokhoz, a fájdalomhoz, a halálérzéshez. És aki nem bírta… azt megölték. Nálunk így mentek a dolgok. Azt hiszed, hogy olyan boldog életem volt, hogy ne fogadjam barátként azt a szimpatikus fát?
Sóhajtok és megcsóválom a fejem. Érződik, hogy még nem fejeztem be, most egy darabig mégis kínos csend következik részemről, melyben inkább átgondoltam a dolgokat. Igazából nem volt ellenemre egy kis szabadság érzet, de nem akartam valaki hitvány, gyenge valakik oldalán harcolni. Én sosem voltam csapatjátékos. Egész életemben egyedül harcoltam és így is akartam leélni az életem. Levi kisugárzása és mozgása mutat némi rutint és nagy valószínűséggel képes lenne elszórakoztatni egy darabig. De még ő sem keltette fel egyelőre túlságosan az érdeklődésem. Végül sóhajtok ismét és folytatom.
- Legyen. Adok egy lehetőséget. Számomra nem jelent semmit a halál, de úgy érzem, ti nem ok nélkül próbáltok betoborozni egy orgyilkost. Ha jól gondolom kevés a képzett harcos, vagy súlyos emberhiányban vagytok… vagy mindkettő. Így nem feltétlen én buknék a legtöbbet az akasztással. – tekintetem vizslató volt és érdeklődő – Azt mondtad jelenleg az étkezőben tartózkodik a legtöbb embered. Adok nekik egy esélyt. Nyilvánvalóan tudod milyen az, amikor rossz érzése van az embernek. Kellemetlenül érzed magad és a légzésed el-elakad egy pillanatra. Vannak olyan helyzetek, amikor ezeket az érzéseket te magad is létrehozhatod a célponton. Kellően tömény vérszomjjal. Ez a kedvenc kezdeményező támadásom, mely során félelme ébresztek a célpontba. Általában egy személy felé szokták alkalmazni, de közvetlen környezetbe is lehet érzékelni, ha ügyesek vagyunk. A legtöbben nem képesek a vérszomjra, de… mint mondtam engem démonok neveltek. – mosolyogtam el – Kell némi tapasztalat rá, hogy képes legyél érzékelni a pontos irányt és több ízben kellett már megjárnod a halált. Ha valóban olyan veteránok az embereid… úgy hiszem lesz olyan, aki képes lesz érzékelni az aurám. Merényletet fogok végrehajtani, de természetesen nem ölök meg senkit. Amennyiben valaki meg fog tudni akadályozni engem, mielőtt elérem a célszemélyt, akkor elfogadom az ajánlatod. A harmadik személyt fogom megtámadni, akit megpillantok. Ez így rendben van? Megígérem, hogy nem lesz fegyverem és nem sújtok le rá halálosan.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jun 28, 2017 15:44:29 GMT 1
Levi kellemetlen sztoicizmussal az arcán figyeli Aaron szavait. Nem arról van szó, hogy nem sajnálja... valamilyen szinten. Igenis szánja azért, ami meg kellett élnie, és ha azzal nem is áltatja magát, hogy teljesen megérti - hiszen teljesen senki nem értheti meg az embertársait - azért kicsit úgy érzi, el tudja képzelni a helyzetét. De nem tudja megérteni az érveit. Ha pocsék is volt az élete, egyszerűen hülyeség elutasítani a felajánlott, jelentősen élhetőbb élet lehetőségét. Ha fel is ébredt benne a szánalom, nem tudja megérteni a férfit, és elkapja az érzés, hogy nem is biztos, hogy akarja.
Némán, karba font kézzel hallgatja a férfi szavait, majd az utolsó mondata után kissé összeszűkül a szeme, és megszólal:
- Természetesen nem engedélyezem.
Közli nyugodtan. Tény, hogy volt okuk rá, hogy be akarják toborozni Aaront. Jók voltak a képességei, némi edzéssel jól alkalmazhatta volna a háromdimenziós manőverfelszerelést is. Tény volt az is, hogy nem volt elég újoncuk, és sokakat veszítettek a majomszerű óriással vívott harcban. De ennek ellenére sem volt hajlandó belemenni egy játékba. Az ultimátum ultimátum maradt, az osztagához pedig - különösen a négy évvel korábbi események után - nehezen megszerzett bizalom fűzte, amit esze ágában sem volt eljátszani. Nem kételkedett abban, hogy jól teljesítenének egy ilyen helyzetben. Mikasával sokat edzett, a lány közelharci képességei kezdetben sem voltak elhanyagolhatóak, de az elmúlt években még tovább erősödött. Eren hirtelen haragú volt ugyan, de a barátai fontosan számára, Armin pedig tagadhatatlanul kiemelkedő intelligenciával rendelkezett. Martha általános bizalmatlansága, és Kyle a hűsége mellett kiváló harcosok is voltak, ráadásul a társaik árulása után biztos volt abban, hogy a társaság azon tagjai, akik korábban nyíltabbak voltak az újakkal szemben is némi bizalmatlansággal fordulnának Aaron felé. De felvenni a kesztyűt ostobaság lett volna, felesleges, hibás taktikai lépés, ráadásul Levi rádöbbent, hogy egyszerűen nem érdekli az Aaron által indított versengés. Ő tisztában volt a saját, és a társai képességeivel is. A büszkeségét pedig nem tudta megsérteni a férfi.
- Az ultimátum továbbra is áll. Tiéd a döntés. - feleli komor tekintettel, miközben a fél kezét a lépcsőkorlátnak támasztja, a távollétükben a korlátot belepte a por, így idegesen el is kapja a kezét, egy mozdulattal megpróbálva lesöpörni, figyelve, hogy véletlenül se kenje a ruhájára.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jun 28, 2017 22:50:32 GMT 1
Damien is ott áll a kiképzésük végén járó kadétok sorában, várva Erwin parancsnok beszédét. Hallhatja a társai beszélgetését, akik láthatóan aggódnak, vajon miért hívták őket ennyire hamar. Felmerül a rendkívüli toborzás ötlete is... ez kicsit aggaszt mindenkit. Hiszen még nem is értetek a kiképzés végére, és már szeretnének harcba küldeni titeket, ráadásul a Felderítő Egységben? Ez Damien számára talán nem annyira elborzasztó körülmény, de annak szokatlansága, hogy a parancsnok ilyen hamar tartson beszédet, mindenképp aggodalomra adhat okot. Jobb, ha beállsz a sorba, és várod a fejleményeket.
|
|
erelar
Lelkes fórumozó
Posts: 32
|
Post by erelar on Jun 30, 2017 16:57:53 GMT 1
Aaron Nightmare Valahogy, ha őszinte akarok lenni magammal, valamelyest erre a válaszra számítottam. Ne beszéljünk félre, ha Levi hadnagy helyében lennék, nyilvánvalóan az ő életvitele szerint én is ugyanezt a döntést hoztam volna. Gondolom, úgy érzi, hogy nem éri meg kockáztatni az emberei, vagy a saját életét egy vadidegen elismerése miatt. És igazából eddig nem is nagyon tért el a számított útvonalon a történések haladása. Igazából, ha minden jól megy, ahogy elterveztem, akkor talán egy kényelmes élet állhat majd előttem, ahol nem kell szakítanom a jelenleg is utat mutató tanokkal, de nem fog fenyegetni a börtönbe kerülés veszélye sem. És mi hozza meg a változást? Szimplán… célpontot kell váltanom… több értelemben is. Így hát talán Levi számára meglepő nyugodtsággal bólintottam a válaszára, sőt még egy nagyon enyhe mosolyt is észrevehet a szám szélén.
- Szóval ez a döntése. Megértem. Viszont gondolom, érti, hogy a tanaim miatt meg kéne válogatnom a portyatársaimat, hisz itt az eddigiekkel ellentétben, csak az életem a fizetség. – ha esetleg látom rajta, hogy nem érti mire akarok kilyukadni megcsóválom rosszallóan a fejem és folytatom – Akkor mondom úgy, hogy az életemet így kockára tenni a semmiért nem muri, hisz a tanok azt mondják, hogy minden életnek megvan a maga ára. – ha esetleg továbbra sem érti, csak sóhajtok – Egy kibaszott bérgyilkos voltam ugye tiszta? Mit szoktak felajánlani nekik a munkájukért cserébe?
Jó móka lett volna kipróbálni magam a titánokkal való harc és nagy valószínűséggel megfeledkeztetné velem az elmúlt idő keserűségét. De a vérem nem válik vízzé. Ha nem mutatnak, fel valami ellenértéket nem cselekedhetek… A tanok nem engedik….
|
|
Damien Yukii
Kezdő tollforgató
Posts: 2
|
Post by Damien Yukii on Jul 8, 2017 19:48:52 GMT 1
Egy csomó papírt próbáltam egy molyette zöld hátizsákba tömni, ami már így is felbosszantott, mert az egyik fele kezdett rostjaiba leválni a pántjáról, és most mindenki idiótán nézte az idióta szemüveges csávót, aki képes egy málhával (nem tudom ti minek nevezitek, én így neveztem el odalent!) odaállni a magasrangú pöpecre nyalt tisztek elé, ráadásul a fele vállamra van csak hanyagul odacsapva, és így ott állok és szalutálni prórálok a díszszemlén. Oké, elkéstem, és ha ez a helyőrség lenne, vagy a katonai rendőrség, be se engedtek volna a sorszemlére(?), de a felderítő alakulat még az idióták elvesztegetését sem engedhette meg magának. Így, ferdén összevissza fűzött bakanccsal, szakadt táskával próbálok totál nem feltünésmentes lenni egy rikitóan piros szemüvegben. (Erről később, maradjunk a székletszáraz tenyeknél!).
A nevem Damian, vagy Yuki nem opcionálisan csak az egyiket használom. A díszszemle sor széllén állok, és tuti lemaradtam a beszéd nagyobb részéről, pedig az elrettentő, "megfogtokhalnimindannyianaszarba" hírhedt besorozó alapozás, a kedvenc rémsztoriaim a testvéreimtől! Most komolyan. Öt bátyám van, és mindnek vannak barátai a helyörségnél, akik felderítők akartak lenni, és tudjuk, hogy van a sztori a gyerekekkel, akiknek sokszor elmesélik miért nem szabad az ijesztő bácsival lemenni az erdőbe?
Eltűnik a földalatti városba, majd felderítőnek áll.
Na ez vagyok én! Gyanítom, hogy ha ez lezajlik, akkor az én friss seggemen fognak acélt polírozni.
Az én hibám! Hasmenést színleltem az árnyékszéken, hogy senkivel se kelljen beszélgetnem, és csak harmadorditásból hallottam, hogy a felderítők "azonnalésmoströgtöneligazításra mennek!"
De mi lesz a beavatással? Semmi előéjszakai piálós buli? Az utolsó söröm se köszönt még vissza a kötelező kadét búcsúztatóról, amire igazán nem is emlékszem. Hála a Falak Szentjeinek! Most meg egy kisgyereknek érzem magam, seggemen a tojáshéjjal, akinek egy földalatti illegális orvostól lopott, illegális jegyzetei vannak a víszontáskájában, és nincs az a vallás amiért ezeket kiadom bárkinek magamon kívül! Ezért sem dobtam le sehol a sárba bele.
A lopásnak ára van.
Főleg, ha mindent attól tanultál, akit megloptál!
De lopást, lopásért.
Erről is később. Túltolom a gondolkodást megint!
Tuti engem néz már mindenki! Utálom, hogy nem tudok koncentrálni a tömeges missziókra!
A szemüvegem színe jut eszembe, és nem tudom, hogy a paranoiám-e miatt lettem én is vörös, vagy tényleg elpirultam a szégyentől.
Inkább figyelek, mintha eddig is figyeltem volna, aztán kiderül, hogy nekem szóltak-e?
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 9, 2017 13:00:07 GMT 1
Mikor végre visszajutottak a biztonságot adó falak mögé, Kami kicsit megnyugodott. A két nap alatt magában lerendezte a dolgokat, és jobb lett a kedélyállapota is. Amint lehetősége adódott rá, alaposan megmosakodott. Ahogy a csapzott loboncát próbálta helyre pofozni, egy hirtelen ötlettől vezérelve a válla és az álla között félúton levágta a haját. Üveges tekintettel bámulta a földre hullott tincseket. A kabátjából előkapott egy csatot, és a frufruját is feltűzte. "Ha ezt így folytatom, nem marad hajam." nyugtázta magában hatalmasat sóhajtva. Aztán kiment az ebédlőbe, és Ymir mellett foglalt helyet. Nem várta, hogy észrevegyék, mit művelt a hajával, sőt, inkább reménykedett benne, hogy nem tesz rá senki megjegyzést. Levi hadnagytól megtudták Historia elrablásáról szóló hírt. Kami maga is értetlenül állt a dolog előtt, de felvette a pókerarcot. Fél szemmel a mellette idegesen doboló Ymirt fürkészte. Mivel nem nagyon akart hozzászólni a témához, ezért csendben felállt, és kisétált az épületből. Keresett egy csendes helyet, azaz bement az istállóba, ahol aztán leült, és a fejét a box falának döntve meredt a plafonra, és magában találgatott, hogy ez most miért, és hogyan történhetett.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 15, 2017 21:52:11 GMT 1
- Nem vagyok vevő rá, ha hülyének néznek. - biccent Levi fásultan. - Egyrészt egy bérgyilkos nagyon sok mindenért dolgozhat, mint mondtam, ha nem is ez volt a fő profilom, van tapasztalatom az ügyben. Pénz, kaja, egyéb javak, amik baromi jól jönnek. Bármit lehet érte kapni. Te nyilvánvalóan pénzre célzol, de azt hittem, az alapvető, hogy a katonaság tagjainak biztosítanak annyi tőkét, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsenek maguknak akár a katonaság körén kívül. Ez szükséglettől, rangtól, teljesítménytől függ. Amely katona családos, és magas beosztásban van, logikusan nagyobb pénzösszeget vihet haza, mint akinek nincs családja, és a Felderítő Egység szállásain él. Te egyelőre megfigyelés alatt leszel tartva, tehát értelemszerűen a szálláson tartózkodsz majd, itt étkezel, ráadásul egyelőre még közkatona vagy, akit külön képeznünk kell. Ennek megfelelően fizetnek. Remélem, ez így világos volt. Ami a "portyatársaidat" illeti, nyilván nyilván repesve várják, hogy megismerjenek egy hozzád hasonló kellemes személyiséget. - a hangjában már zavaróan éles a szarkazmus. - Még mindig nem adtál választ a kérdésemre, és drága az időm ahhoz, hogy rád pazaroljam. Induljunk vissza, vagy jegyezzem fel az adataidat?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 22, 2017 0:43:12 GMT 1
Levi azt mondta, várjak rá és a nyomorult válaszára, mert gyorsan el kell intéznie egy újoncot. De már elég hosszú ideje elvonult, nekem meg kezd tele lenni a tököm azzal, hogy egy szaros újonc hátráltat minket a királynő és az ellenségeink keresésében. És halál biztos vagyok abban, hogy a hadnagy is így van ezzel. Tuti, hogy türelmetlen, és legszívesebben arcba rúgná a tagot, ha tehetné. Egy percet várok még, aztán felmegyek… Mondom a fogamat csikorgatva. Mintha egy évet várnék, de letelik. Közben kellően felhúzom magam, így gyorsan kiviharzom az ebédlőből, és a lépcső felé igyekszem. Útközben meghallom a hangokat. Kiráz a hideg. Szóval bérgyilkos… Nem mintha nagyon érdekelne, de a képességeiről sokat elárul. Viszont a modora korántsem meggyőző, már most az idegeimre megy. Mintha minden körüle forogna… Hánynom kell… Ahogy hallom Levi is eléggé a végét járja, szóval lassan osonni kezdek a lépcsőn nesztelenül. Egyikőjük sem számít rám, szóval könnyebb dolgom van. Szerencsére a tag van nekem háttal, szóval még egyszerűbb a dolog. Alkalmazok egy kulcsfogást, majd a másik kezemmel a kisujját fogom le. A lábaimmal pedig blokkolom az övét, hogy ne tudjon támadni, illetve a fejére is ügyelek. Levi-ra pillantok. Remélem, azért nem mentem messzire… De ő csak halványan elmosolyodik, azt hiszem, örül, hogy jött a felmentő sereg.
- A te családod bérgyilkosokból állt. Én pedig nagyjából tíz napja jöttem rá, hogy egyébként ő a családom. Gondolom, jelen helyzetedben el tudod képzelni, milyen rohadt kényelmetlen is ez – mondja az új tagnak. Én csak biccentek egyet válaszként a hadnagy hálás? biccentésére, majd az új tag kisujját egy kicsit megfeszítem, hogy kellemetlen legyen, de ne fájjon. Remélem, Levi készenlétben áll, ha bármit tenne.
- Üdv, Zöldfül… Mielőtt rátérünk a lényegre… Esélytelen bármiféle próbálkozás. Kettőnk ellen semmi esélyed sincs, haver… Csak te szívod meg, de nagyon durván, szóval inkább élvezd ezt a kényelmes megoldást… - mondom könnyed hangon, majd hirtelen már sötéten és idegesen folytatom.
- Tudod, rohadtul nem szeretem, ha valaki kéreti magát, ezzel hátráltatva mindenki mást, csak mert ő azt hiszi, mekkora király, és mindenkinek szüksége van rá. Elárulok egy hatalmas titkot: rohadtul nélkülözhető vagy, nyilván erősíted a csapatot, már ha hajlandó rá Mr. Bérgyilkos-családból-jöttem-mindent-tudok urasága… De tudod, nekünk baromira vannak fontosabb dolgaink is, mint a te szaros újonc segged ápolgatása… Hidd el, nem jó, ha az ellenségeid a baby-sitterek, tapasztalatból mondom – nézek rá egy pillanatra a hadnagyra savanyúan, emlékeztetve a Földalatti Városban történt incidensre a két katonájával.
- Szóval pillanatok alatt döntsd el, mit teszel, mert nem csak a hadnagy türelme van fogytán, és most még én is finom és nőies vagyok… De nem sokáig tudom már tartani magam, és igen fájdalmas lesz, ha nem mondasz végre valamit, amivel előrefele haladunk… - mondom fenyegető hangon neki. Közben egy kicsit még jobban feszítem a kisujját, ez már fájdalmas is.
- Ackerman összefoglalta a lényeget. – a hadnagy az újoncra pillant. - Most hozd meg a döntésed. Ha nem reagálsz, úgy veszem, elutasítod az ultimátumot, és a katonai rendőrség kezére adlak. - A babysitteres megjegyzésre is reagál. - És jobb, ha megjegyzed, ez a katonaság. Tényleg nem jársz jól, ha felhúzol valakit. Jelenleg még nem vagyok az ellenséged. De Ackerman tapasztalatból mondja, mocsok szar, ha az vagyok - mondja végül, mire én keserűen elmosolyodom, majd rám néz.
- Először Erwinnel kell majd egyeztetnem a nyomozás ügyében, ha ő rábólint, megkeresem Kenny-t. Vele amúgy is van megbeszélnivalóm - teszi hozzá.
- Ha mindkettőjükkel sikerül elintéznem, akkor lesz lehetőségünk bekapcsolódni a nyomozásba.
Csak hangosan felmordulok.
- Túl sok idő… - mondom neki, majd egy kis szünet után folytatom. – Azt hiszem, mindhármunkra ráférne egy kis családi tea party, nem gondolja, hadnagy? – ropogtatom meg a nyakam. – Persze csak ha ketten kilelkizték magukat Kenny-vel… Nem szeretném megzavarni a könnyes nosztalgiázást – mosolyodom el gúnyosan.
- Elmész te a fenébe, Ackerman - morogja válaszul a megjegyzésre. - Nem tiltom meg, hogy velem gyere, mert sajnos téged épp annyira érint ez a balhé, mint engem, de nem terveztem lelkizni azzal a szarházival.
Én csak gúnyosan felnevetek a kitörésére. Aztán azonban elkomolyodok.
- Pedig nem ártana átbeszélnetek ezt-azt… - észre sem veszem, hogy letegezem.
- Egyrészt, itt van egy harmadik tag, akivel ezt nem kívánom megvitatni. Másrészt, te vagy az egyetlen, akinek beszéltem róla. Nem akarok neki megbocsátani.
Kinyitom a számat, hogy visszaszóljak neki valami csípőset, de aztán csak megrázom a fejem, és biccentek neki, hogy most ennyi, de én még nem zártam volna ezt le. Ennyi elég volt… Tudom, hogy milyen szar ha erről kell beszélni, ezért nem is firtatom tovább. Az újoncra nézek, akit még mindig lefogok.
- Bocs a közjátékért, Zöldfül, családi gubanc – mondom gúnyosan.
- Viszont tengernyi időd volt, hogy eldöntsd, tovább keseríted az életünket, vagy lelépsz innen rohadt gyorsan… Szóval?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 22, 2017 0:54:35 GMT 1
Raze - Ne nyírasd ki magad, kölyök. - biccent Kenny. Ha Josh nem hallja, csak akkor folytatja - Ne erőszakoskodj, ha nem tudsz belőle beszélgetéssel kiszedni dolgokat. Végső esetben kövesd, tisztes távolságból, és hallgatózz. Ne hagyj elveszni fontos információt, inkább gyere vissza hamarabb, minthogy elkapjanak. Nagyobbat bukunk az utóbbi esetben. Hamarosan eltűnnek az utcán, csak egy felderítő marad hátra, hogy a nyomotokban járjon. Taktikailag jó módszer... így két lépésben tudjátok tovább adni az információkat. Ha téged el is kapnak, a felderítő leadhatja a drótot a társainak. Josh azonban láthatóan nem érzi jól magát, hogy tovább kell játszania. - Azért a kiképzés könnyebb volt, mint ezek a földalatti problémák, Barsan. - nevet fel erőltetetten. - Gyere. Néhány... barátom ugyancsak folytatta a nyomozást, szóval velük együtt maradtam itt lent. Egyértelmű a blöff, de képtelenség kikövetkeztetni, hogy Josh hogy tervezi kivágni magát. Hamarosan bekanyarodtok az egyik utcán, és egy másik, szintén a katonai rendőrség egyenruháját viselő lányba botlotok. fc06.deviantart.net/fs70/i/2014/051/e/2/__04_by_16121-d779a9r.png- Josh? Mi... ki ez? - kérdezi a lány. - Ő egy régi barátom. Jelenleg a felderítő egységnél szolgál. - a lány jobban hazudik, mint Josh, és azonnal veszi a lapot. - Á, értem, Anette vagyok, Josh egyik társa a katonai rendőrségnél. Biztos segíteni jöttél. Tudtam, hogy gáz lesz, ha elmúlasztjuk a bejelentkezést, de Josh úgy vélte a kötelesség fontosabb, annyira tipikus nem? Ráadásul úgy néz ki, a tolvajok is megszöktek, szóval jelenleg én is inkább lézengek és kérdezősködök... A lány még folytatja egy darabig, szinte csevegő hangnemben, abszolút nem feszélyezetten, majd megszólal. - Josh, arrébb jönnél egy percre, megbeszélnék veled néhány dolgot, aztán kitaláljuk, hogy vonjuk be a munkába az új srácot is... Arrébb mennek, hogy ne halld őket, de ha ügyes vagy, egy keveset talán el tudsz csípni a párbeszédből így is... - Mi a francot művelsz? Idióta! - suttogja a lány. - Nem tudtam lerázni. - És most mit csinálunk vele? Még mi sem tudjuk pontosan mi ez az egész, csak a Jaeger kölyök, meg a királynő elrablása kellett. A fenébe is Josh, mindent elszúrsz. - Megoldjuk, Anette. Tudom, mekkora a tét. Ha kiderül, mi ez a balhé a Reiss-ekkel, meg az alakváltókkal, rengeteget megtudhatok a családomról. Téged inkább csak a jó pénz csábított, amivel felbéreltek. - Eljátsszuk, hogy tényleg lopási ügy. Aztán leütjük a srácot, és magunkkal visszük. Felderítő, és hidd el nekem, piszok jó harcos. Jaegert is könnyebben csapdába csalhatjuk, ha van köztünk egy olyan, mint ő.
|
|
Raze
Lelkes fórumozó
Posts: 67
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Raze on Jul 24, 2017 23:52:04 GMT 1
- Ne aggódjon Parancsnok, tudok magamra vigyázni. Nem valami városi ficsúr vagyok, aki most jött le a falvédőről. - biccentek egy kedélyes mosollyal Kenny Ackerman felé. Bár elég ködösek az emlékeim az életemet illetően legalábbis azelőttről, hogy Nori-val a Falon belülre érkeztünk, de ezek között elég rémes emlékképek vannak, arról nem is beszélve, hogy az idevezető utunkra elég jól emlékszem viszont hisz az már az "Ébredésünk" után volt. Persze évek elteltek már azóta, de remélem, hogy nem jöttem ki annyira a gyakorlatból, hogy egy ilyesfajta feladattal ne bírjak el. Figyelmesen hallgatom Kenny szavait, majd amikor végez akkor bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem a hallottakat. - Értettem és igyekszem mindenképpen a parancs szerint cselekedni. Igyekszek minél több mindent kiteríteni Parancsnok. - teszem hozzá lelkesen. - Ha úgy adódik a helyzet, ugye nem gond ha erőszakot alkalmazok? - kérdem tőle felvont szemöldökkel. Persze ha veszélybe kerülök egyértelműen meg fogom magamat védeni, de mégiscsak jobb érzéssel rövidítek meg embereket egy-két végtaggal, hogy ha arra a feljebbvalóm is áldását adja... Még egyszer utánuk tekintek,a hogy végül köddé válnak a sötét sikátorok egyikében mielőtt egy sóhaj kíséretében visszatérnék Josh-hoz. Bár Kenny Ackerman-nek biztosan jó oka volt rá, hogy még egy felderítőt utánuk küldött én annyira nem örülök ennek, hogy ha őszinte akarok lenni. Ha esetleg veszélysre fordulnak a dolgok nem garantálhatom, hogy az Ő testi épségét is meg tudom óvni, már pedig a közelharcot a többség sosem vette komoylan a kiképzés során, és az én harci tudásom sem onnan származik...bár nem is emlékszem rá, hogy hol is tanultam a különféle ütéseket, és rúgásokat. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon efektívek az emberek ellen, és még sosem hagytak cserben. Igazán kár, hogy az Óriások ellen nem sok hasznukat fogom venni. - Az élet sosem egyszerű. Itt a föld alatt gondolom pláne nem az. - felelek senki egy halovány mosollyal. - De biztos benne, hogy együtt tudjuk majd kezelni a problémákat, és a égére járunk a dolgoknak. - kacsintok rá a kissé feszélyezettnek tűnő srácra. - Ohhh értem. Mr alig várom, hogy találkozzak velük. Úgyse nagyon volt még dolgom a Katonai Rendőrség tagjaival pedig mindig is érdekelt, hogy ti miként tengetitek a napjaitokat. Sok pletykát hallani, de tudod, hogy nem adok az ilyesmire. - magyarázok a srácnak, ahogy vele együtt elindulok az oldalán, és követem őt az egyik utcába, ahol is egy másik Katonai Rendőrbe sikerül botlanunk. A biztos, hogy feltűnően csinos, és mivel a Katonai Rendőrség tagja így valószínűleg megvan a magához való esze és ügyessége is. A megjelenésem egyértelműen kellemetlen meglepetésként éri viszont az egészen biztos, hogy Neki több sütnivalója van, mint Josh-nak, és ezt nemsokára bizonyítja is. Ha egész őszinte akarok lenni egy kicsit Nori-ra emlékeztet a lány külsőre, és beszédstílusra is - bár tény, hogy Nori inkább a "Ki ha én nem" beszédstílusú, de Ő is kétség kívül legalább olyan gyorsan reagálta le a helyzetet, mint az Anette nevű lány -, és talán emiatt szimpatikus is, még ha valószínűleg egy ellenségemmel is állok szemben nem pedig az eltűnt hozzám legközelebb álló emberi lénnyel. Én magam is igyekszem gyorsan felvenni a beszélgetés stílusát továbbra is csevegő hangnemben maradva, ami reményeim szerint a lánnyal jobban fog működni, mint Josh-al bár biztos vagyok benne, hogy belőle sokkal nehezebb lesz bármit is kiszedni főleg, mert szemlátomást résen van, és gyorsan kapcsol. Kemény dió lesz, de érzem, hogy vele megérné foglalkozni... - Barsan vagyok. - mutatkozom be jómagam is. - Én Josh húgával szolgálok együtt egy osztagban a Felderítőknél. Igen a Királynő elrablása aggaszt minket Felderítőket, ezét úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb ha mi is kivesszük a részünket a nyomozásból. Elvégre mégsem hagyhatjuk, hogy a Katonai Rendőrség tagjai viseljék az összes terhet nemde? - felelek neki kedélyesen követve az Ő stílusát. - Igen bevallom kicsit gyanús volt, hogy itt találunk Benneteket, de hát a feljebbvalóitok dolga, hogy eldöntsék mennyire problémás az, amit tettetek. Mindenesetre én örülök, hogy legalább nem egymagam kell, hogy itt császkáljak. És igen. A mi Josh barátunk mindig ilyen kis merev törvénytisztelő állampolgár volt nemde? - tekintek a srácra egy fél-mosollyal az arcomon. Ezután tovább folytatom a megkezdett beszélgetést a lánnyal amíg az félre nem hívja Josh-t. Ők ugyan igyekeznek hallótávolságon kívülre kerülni, de azért engem sem ejtettek a fejemre, és rám is ragadt valami a koszon kívül a város utcáiról, amikor Nori-val még nem csatlakoztunk a sereghez, és a város utcáin tengődtünk Nori-val olyasmikkel csinálva pénzt, amiért nem feltétlenül dicsérének meg. Így aztán némi óvatos oldalazást, és araszolást követően végül csak sikerül kicsivel közelebb kerülnöm, legalább annyira, hogy részleteket csípjek el a beszélgetésből. És amit hallok az egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet, hogy őszinte legyek. Nem vagyok biztos, hogy melyik rész nyerte el a legkevésbé a tetszésemet, de a "felbérel", a "raboljuk el" illetőleg a "vele majd csapdába csaljuk" részek egyenlő eséllyel pályáznak erre a szerepre. Bár ha jobban belegondolok a "leütjük, és magunkkal visszük" rész az, ami a legkevésbé lopta be magát a szívembe. Pedig Anette tényleg kezdett szimpatikus lenni...és még csinos is...Az élet kegyetlen...bár még akármi lehet.  ~ Ejnye. Egy kis időre leveszem rólad a szemeimet, és máris megcsalnál? Ajjj igazán megbízhatatlan egy élettárs vagy Barsachii. A Ravensal lány már nem is elég? Mondjuk tény, hogy utána hiába kapálózol. - jelenik meg ismét mellettem Nori alakja, mintha csak velem együtt hallgatózna...nem is...inkább mintha a fejemben hallgatózna. - Sose voltunk együtt vagyis technikailag nem csalhatnálak meg semmiképpen sem. Ráadásul szerintem amúgy is nagyobb mellei vannak mint Neked, és ez egyértelműen bónuszpont. - felelek neki tárgyilagosan, halk hangon miközben felvonom a szemöldökömet. ~ Nem egyáltalán nem nagyobbak mint az enyémek! És ezt Te is tudod! - önti el a lányt a pulykaméreg. - Nem nem tudom, mert sosem láttam őket! - vágok vissza fojtott hangon. ~ Nem rajtam múlott, hogy nem. - vált ismét pajkosabb hangnemre a lány, rám szegezve a mutatóujját. ~ Na, de ezt a melltémát máskor is megvitathatjuk. Fontosabb, hogy mégis mit terezel tenni? - szegezi nekem a kérdést. - Nem tudom. Nincs kedvem hagyni, hogy elraboljanak, de nem is akarok lemondani semmi fontos információról. - felelek a kérdésre. ~ Nos akkor ne hagyd, hogy elraboljanak. A lány nem ostoba ebben biztos vagyok. Biztos van más mód is arra, hogy bevegyenek. De ha minden kötél szakad, akkor tedd azt amiben a legjobb vagy! Örökké úgysem nyomhatod el! Ohhh és csak semmi megcsalás! - kacsint rám Nori mielőtt ismét köddé válna az alakja. - Ez meg mégis miről hadovál? - kérdem magamtól tanácstalanul, mindenesetre az előző tanácsát mindenképpen megszívlelem. Ha gy mód van rá igyekszem elkerülni, hogy elraboljanak, de valahogy mégis bekerüljek közéjük. Ha nem megy...akkor kénytelen leszek a kevésbé barátságos módszerhez folyamodni. Márpedig Josh nagyon jól tudja, hogy ha egy kicsit is emlékszik a kiképzésünkre, hogy az számukra nagyon előnytelen szituáció lenne...meg aztán az Anette nevű lányt se szívesen bántanám, ahogy Josh-t se Lena miatt.
|
|
