Kribs „Flötyi” Jakab

Név: Kribs„Flötyi” Jakab
Kor: 37
Faj: Ember
Jellem:Mogorva, nyers, kreatív
Külső leírás:135 cm magas, kifejezetten ronda, rövid haj
Felszerelés: Egy elhajlott csavarhúzó és kis fogó amit ne akard tudni hol tart
Egyéb: Szemétből, tud csinálni valamit ami egy kicsit kevésbé szemét.

A nevem Kribs Jakab. Senki se képes megjegyezni. Se
családom, se érdekeim, csak mindenki hagyjon békén. Nem tudom pontosan, hogy
kerültem ide, de van egy sejtésem. Elrablásom után 15 évet raboskodtam egy régi
szerszámüzemben.  Idióta és ostoba
anarchisták szekta élt ott. A mániájuk az volt, hogy úgy öltöznek, ahogy egy
régi Rockújságba látták. Amilyen idióták voltak úgy is néztek ki. Egy gnóm
vagyok, törpe, rusnyadék ahogy tetszik, nekem már mindegy. Kabalának tartottak,
mert olyan kurva vicces alacsony rondaság vagyok. Kaptam is egy vastag fémkarikát
a nyakamba Flötyi felirattal, azóta mindenki így hív, hiába gyűlölöm. Nem, nem
lehet levágni, vagy ha képes lennék is rá se merem, túl szoros ahhoz. Az
egyetlen jó dolog ami ott történt velem hogy engedték hogy turkáljak a romok
között, bütyköljek és olvassam az általuk szemétnek titulált, zsákmányolt
könyveket. Persze sose tudták meg a szarjankók hogy tudok is valamit. Az egyik
megsárgult lapon valamikor rég azt olvastam: A tudás hatalom, rejtsd el jól.
Na, de ez senkit se érdekel, a szenvedésemen mindig jobban szórakozik minden
pöcs. Folyamatosan bántalmaztak rugdostak ütöttek ahol értek, de vissza is
kapták néha egy két szúróvágó finomsággal, amit magamnak kreáltam. Például a
saját fogaimmal díszitett fűrészes fémlap, vagy a combcsont tőr, ami beletört
abba a fasz Hodliba. Kreativitásba sose volt hiány maximum eszközből. Rám
bezzeg vigyáztak nehogy a kis élő totemük túlságosan megsérüljön.  Akiket esetleg megcsonkítottam netán kibeleztem,
mindig kiröhögték, hogy egy ilyen mitugrász kis vacak ellen se ér semmit.  Lassan elkezdtem gyűjteni az alkatrészeket,
szerszámokat építgettem a kis kiutamat szolgáló gépezetet titokban, persze
külön helyeken, a végjátékban elemekből összeépíthető kis páncélautó lett volna
belőle. Persze sokat nem mentem volna vele, de a szökés idejére jól jött volna.
Egy átlagos kedd volt, 2 napja a szaros rötyiben raboskodtam, mikor lövéseket
és eszeveszett ripákolást, tombolást hallottam. Gyönyörrel töltött el a sok
halálsikoly, törő csont és a többi halálhoz köthető zaj. Mikor elültek a csata,
kutakodni kezdtek. Itt kapott el a felismerés: Csöbörből Vödörbe