Kim Collins
Közzétéve: Apr 15, 2017 23:15:59 GMT 1
Post by Londie on Apr 15, 2017 23:15:59 GMT 1
Egy hete érkezett meg a levél.
A két és fél órás várakozás csak olaj volt a tűzre.
- Előre leszögezném, hogy az ilyen mentálhigiénés vizsgálatokat ki nem állhatom, és teljesen fölösleges félévente kikérdezniük az életemről, amikor többet tudnak rólam, mint saját magam!
- Jó napot kívánok, kisasszony!
- Ne nevezzen kisasszonynak, az ég szerelmére…jó napot. Itt a nyomorult sorszám.
- Megértem, hogy dühös, de értse meg, nekem ez a munkám, önnek pedig a kötelessége. Ne forgassa a szemét. Ha nem nyugszik meg, kénytelen leszek nyugtatókkal fenyegetőzni.
- Ne kezeljen úgy, mint egy gyereket. Csak azért, mert az apám őrült, nem jelenti azt, hogy én is az leszek. Semmi értelme ezeknek a kivizsgálásoknak, amíg nem kattanok be.
- 8204. sorszám?
- Jól látja.
- Az apja neve: Clark Collins?
- Az. Az anyámé pedig Emily Robillard, azaz Mrs. Emily Collins.
- Az öné pedig Kimberly Collins.
- Igen.
- Kora?
- 25.
- Mióta tudnak az apja betegségéről?
- 23 éve.
- Meséljen az apja betegségéről.
- A háború okozta traumák miatt összeomlott, és húsz éve elmegyógyintézetben kezelik.
- Milyen tünetei vannak?
- Látomásai vannak, folyamatosan retteg valamitől, és nem ismer fel senkit. Még az anyámat sem.
- Ha jól tudom, évek óta nem tartja a kapcsolatot a szüleivel.
- Ez olyan meglepő? Egyébként, ha minden ott van a papírján, az összes eddigi beszélgetés, akkor miért kell önmagamat ismételgetnem?
- Miért és hogyan szakadt el a szüleitől?
- Huhh… Rendben. A Kilin születtem, és pár évig ott éltünk; de miután apám „zavartsága” súlyosbodott, környezetváltozásra volt szükség, így költözködni kezdtünk. Megtehettük, mert anyám családja támogatott minket. Nem csak városból városba vándoroltunk, de éltünk az Agin is egy rövid ideig, majd a Dy-n kötöttünk ki, mert anyám szerint itt nem zavar majd minket senki, és olyan oktatásban részesülök, amilyenre csak vágyok. Nekem gyerekfejjel mindegy volt, nem okozott gondot soha a tanulás. Amint lehetőségem adódott rá, beléptem a seregbe. Később az egyik jóbarátom ajánlotta, hogy végezzem el a mesterlövész-programot, mert…
- Úgy tudom, nem csak „jóbarátok” voltak.
- Lényegtelen.
- Folytassa.
- Szóval…azt mondta, van ehhez tehetségem. Megtaláltam a saját szenvedélyemet. Ettől kezdve értelmetlen volt anyámék nyakán élni, hogy még én is fejfájást okozzak. Így az anyám elfogadhatta azt a lehetőséget, hogy az intézetbe költözzön, mint hivatásos ápoló, mert közben ő sem ült a babérjain…
- Miért pont ezt a hivatást választotta?
- Már mondtam. Nem értek máshoz.
- Örömöt okoz Önnek, ha ölhet?
- Létezik erre jó válasz? A katonák parancsokat teljesítenek, ha nem tudná, nem saját szórakozásomra ölök.
- Ezt választotta foglalkozásnak. Az embernek örömöt kell lelnie a választott munkájában.
- Akkor minden mesterlövész őrült. De ez sohasem lesz elég indok rá, hogy bezárasson, ugyanis akkor minden katonával így kellene eljárnia.
- Milyen érzést vált ki önből, ha meglát egy holttestet?
- Másolja ki a többi kérdésére a választ az előzőkből.
Csattan az ajtó mögöttem. Majd’ felrobbanok a méregtől. Ma már nem érdekel semmi, jobb lesz, ha iszom valamit.
A Soob nevezetű kocsma régi jó gyűjtőhelye a csapatunknak. Nem kedvelek mindenkit, de páran közel állnak a szívemhez – talán megnyugtatnak néhány idióta poénnal, vagy ha nem ők, majd az ital. A régi „jóbarát” mellett foglalok helyet. Nevet a nyúzott képemen.
- Megkínoztak?
- Megszokhattam volna már… Azt várják, mikor jelenthetik ki, hogy én is őrült vagyok.
- Jobb lenne, ha itthagynád ezt a helyet egy időre. Félek, hogy tényleg bekattansz. Még csak el sem köszönnöd a szüleidtől, úgyis külön élsz már. Észre se vennék.
- Már rájöttem, hogy te vagy a gonosz ördög a vállamon. Még szerencse, hogy nem kértél meg, mert azóta kényszerzubbonyban őrizgetnének apám szomszédságában.
- Hát, te is megőrjítesz engem, ha érted, mire…
- Ó, fogd be. Nem ma fogod elcsavarni a fejem.
- Kár… Na de visszatérve, komolyan mondom, hogy változásra van szükséged. Valami kihívásra, mert látszik rajtad, hogy megöl az unalom.
- Ez igazán kedves…
- Érted mondom, nem ellened, cica. Hallottam egy jó ajánlatról, ami biztosan érdekelne téged…
- Ne kímélj.
~ ~ ~ ~ ~
Egyéb:
- Gyűlöli a mantidákat; mindenféle rovartól undorodik.
- Igazi szenvedélye nincs a munkáján kívül, a spórolt pénzét így a fegyvereire költi.
- Felszerelés: kilőhető vonókötél, a fegyverek mellett.
- A vallás vonatkozásában nem tud magában igazságot tenni.