Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Feb 28, 2017 19:14:59 GMT 1
 Két év. Ennyi ideje sikerült kijutnia a ködből. A bűnös lelkek börtöne rendesen megviselte az elméjét, kis híján megőrült. Ismerős arcok, elbukott tervek. Ezek kínozták őt, eltérítették. Körbe-körbe mászkált. A köd igazából nem egy fizikai börtön. A menekülés titka az, hogy hagyjuk, hogy legyőzzön. A múltban elkövetett hibáink azok, amik uralják a valónkat. Ha ezeket legyőzöd, legyőzöd a ködöt is.
Shawnnak legalábbis sikerült. Egy kisebb kalitkából egy nagyobba repült. Ugyanis a szellemvilágból nem ismert kiutat. Térképeket rajzolt, rengeteg helyet térképezett fel. Tövirül, hegyire feljegyzést készített mindenről, ahol járt. Szerencsére az emberek világából is nőttek errefelé növények, így nem kellett azzal kísérleteznie, hogy mi ehető és mi nem. Talált néhány fát, melynek a gyümölcse hasonlított a barackra és az almára. Ehető volt. Hiába, bizonyos dolgok sémája minden világban megegyezik. Ez afféle minden világot felülíró törvény.
Térképek mellet jegyzeteket készített, illetve már egy ideje egy háznak csúfolható dolgot próbál helyrehozni.
Hihetetlen, hogy nem kínozta még őt a magány, bár tény és való, hogy korábban is jól elvolt ő a maga kis világában. Nem volt senkije, mikor a Tűz népe hadat üzent a világnak, kénytelen volt elengedni mindent. És mindenkit. A győzelem volt a legfontosabb.
Épp az egyik térkép utolsó simításait festette, mikor valami nyugtalanító érzés fogta el. Mintha valaki, vagy valami figyelte volna. |
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Northside on Mar 1, 2017 20:17:50 GMT 1
Egy fekete, tömény felhő haladt át a szellemvilágon. Bár nem volt színe (vagy egyszerre viselte az összes színt), és nem is volt felhő (vagy csak az volt), mégis ez volt a legjobb módja a jelenség leírásának. Ez az izé gyűlöletet árasztott magából minden iránt, ami él és/vagy mozog. A szellemeket gyűlölte igazán, de készült megvetni minden embert, akivel csak valaha találkozhat. Egyenlőre csak hallott róluk, és el is könyvelte magában, hogy soha, de soha nem fog egyel sem találkozni.
Megunta a terpeszkedést, és apróra alakult, tenyérnyi méretűre húzta magát össze. Minél kisebb volt, annál kevésbé látta a környezetét. Ez imponált neki, hogy mindig csak azt látta, amit akart.
Lelebegett a föld közelébe, és körberepkedett pár fát, bokrot, képzeletében leköpte őket (legalábbis ez a metafora áll a legközelebb ahhoz, amit csinált), és robbanásszerűen - elfojtott dühében - körbelepett egy tisztást. Milyen undorító is az élet, főleg ha az ember csak megfigyelheti.
És ekkor vette észre, hogy valami a közelében jár, valami ismeretlen. Láthatatlanul felé ment, körbe vette, és sokáig figyelte. Majd félórán keresztül (bár meg ne próbálja neki valaki elmagyarázni, mi az a félóra). Egyszer csak láthatóvá tette magát, és a környezetében ellepett mindent, majdnem előadást tartott színtelen színességéből az embernek. Összehúzta magát bokornyi méretűre, és az ember elé lebegett, vizsgálgatni kezdte, ezúttal már szándékosan feltűnően.
Micsoda nap.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Mar 9, 2017 19:27:27 GMT 1
Érezte maga körül az idegen entitás jelenlétét, azonban nem tudta őt hova tenni. Kereste a lombok közt, az égen, a talajon. Sehol semmi, aztán mindenhol minden. Shawn teljes nyugodtsággal behunyta a szemét, és várt. Tudta, hogy pánikkal nem megy semmire, és sokkal rosszabb helyzetben is volt már.
Fél perc, egy... Aztán kinyitotta a szemét. A szellem valószínűleg kíváncsiságból, és nem ártó szándékkal figyelte őt, hiszen bokor méretűre zsugorodott. Egy pillanatra sem vette le a tekintetét a jelenségről/lényről, vakon nyúlt be a válltáskájába. Papírt és ceruzát vett elő, aztán megkísérelte lerajzolni a lényt. Nehéz volt bárhogyan is ábrázolni, így egy vonalkázott bokorral letudta, és inkább csak jegyzetelt.
- Helló.
Végül megszólalt, bár nem tudta, hogy a lény tud-e egyáltalán válaszolni. Azért reménykedett, eddig itt minden megakarta enni, de minimum megölni. Imádkozott, hogy ezúttal ne így legyen.
|
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Northside on Nov 26, 2017 23:47:58 GMT 1
A lény meglepetésében egyszínűen villogva bámult az emberre, és párszor nagy sebességgel megkerülte, miközben meg sem mozdult. Körbeforgott a tengelye körül, mint egy turbina, és az érdeklődésének tárgyának arcába pofátlankodott.
- Helló? Helló. Helló, helló! - Vidáman kinőtt, és újra belepte a körüllévő növényzetet, miközben az ember arcában maradt. Hangja gyanúsan jött mindenfelől, vagy talán forrása nem volt?
Na, akkor lássuk.
Az alaktalan alak hirtelen megszűnt. Ám az ember előtt ugyanabban a pillanatban egy fehér T alak bukkant fel. Lassan Y-á alakult, fejjel lefelé fordult, és újra megváltozott. Már egészen úgy nézett ki, mint egy papírból kivágott emberalak, olyanok, amiket a gyerekek szoktak csinálni. Egyetlen egy bibi volt: a feje hiányzott. Ekkor megdermedt. Mintha várna valamire.
|
|
