Johnson Tepes

Név: Johnson Tepes

Kor: 33

Faj: Ember

Jellem:  Behízelgő, majdhogynem tenyérbe mászó, szereti a rumot, mások szenvedést és az embereket (főleg sülve),

Külső leírás: Egy átlagos termetű (175-180 cm között), vékony szálkás férfi. Világos barna már majdnem narancsszínű hajjal. Mélykék színű szemei vannak.  Sárgás elülső fogait hegyes háromszög alakúra csiszoltatja mindig. Két-két aranyozott karika fülbevaló lóg egy-egy fülében. Három picivel nagyobb karika van az ajkában amik nincsenek aranyozva. Bal vállán pedig egy nagy halcsontvázat ábrázoló tetoválás van.  Arcán mindig van néhány borotválkozási sérülés és a jobb szeme alatt van egy nem túl mély és kicsi varrat.

Felszerelés: Egy hajlott végű szablya,10 mm-es pisztoly hozzá 5 teli tár, egy számlakönyv ,  egy billogvas ami egy halcsontvázat mintáz, egy befőttesüvegnyi méz, három ananász konzerv, két tisztítót vízzel teli fél literes pet palack, kannál, villa, svájci bicska, bádog bögre, két tűzkő, hentes bárd, három méternyi kötél, két méternyi vaslánc, egy bőrkorbács. – Ez csak a menet felszerelés.

Előtörténet:

Üdv a nevem Johnson Tepes. Hogy mivel foglalkozok? Élőárú beszerzésével, tárolásával, feldolgozásával és eladásával. Nem én nem közönséges háztáji állatokra gondolok. Én egy kicsit különlegesebb állatra. Na biztos kitaláltad már! Igen emberkereskedő vagyok. Mit húzod fel magad? Az ember is ugyan olyan állat mint a disznó vagy a kutya. Lehet adni-venni, dolgoztatni, sőt még meg is eheted. Igen jól hallottad: Megenni. Figyelj nem azt mondtam, hogy muszáj megenned, de egy jól táplált példánnyal kibírod
egy hétig is. Bár jobban jársz ha a fejét eldobod, nincs rajta sok hús és az agya amúgy is ehetetlen.  De ezen kívül egy rabszolgának sok másik jó tulajdonsága van. Persze akkor, ha a megfelelő telepről vásárlod. Szerencséd van én vagyok az egyike a legjobb rabszolga „tenyésztő”.  Egyik árum se akart még megszökni miután beidomítottam. Általában ostort vagy billogvasat használok, de a makacsabb állatokat más módszerekkel szoktuk megtörni. Nagyon vicces módszerekkel. Bár sajnos ilyenkor az áruk többsége leértékelődik. De héj! Ez van, ezt kell szeretni.

Mi ez valami vallatás? Hát hogy lehet egy ember ilyen? Én ebben nőttem fel, ne kérdez már hülyeségeket. 33 éves vagyok és egész életemben a Vidámparkban éltem. Az első emlékem is az volt amint egy rabszolga kereskedő egy kalapáccsal – Tudod azzal a nagy cirkuszival – rácsap egy rabszolga kezére és az darabokra törik, majd pedig a vasgolyó egyenesen felszalad a csengőig. Azt kérded hol voltak a szüleim? Hát velem voltak. Apám és anyám is kereskedő volt. Emberkereskedő. Apám dolga volt az árú beszerzése anyámé a betörésük. Sok időt töltöttem anyámmal. Olyan 17 lehettem, amikor apám nem tért vissza az egyik útjáról és hát ekkor rám hárult a feladat, hogy elmenjek beszerezni az árut és én ezt meg is tettem. Majd 6 évvel később anyám természetes körülmények között meghalt. Azóta én irányítom az üzletet. Megvannak a sajátos módszereim az árú betörésére. A legmakacsabbat kiválasztom és a többiek szeme láttára elkezdem feldolgozni, majd elfogyasztom. Ez általában egy napos munka mivel egyedül csinálom.  Persze ez nem töri meg teljesen őket, de legalább csöndben maradnak és készségesebben állnak az idomításhoz. A legjobban azt szeretem mikor egy öntudatosabb példány elkezdi az idomítás alatt, hogy ő egy egyéniség és jogai vannak. Ilyenkor jól megbüntettem vagy viszem az Állatkertbe. Az is nagyon vicces szokott lenni.

Hogy érted, hogy az embereknek jogaik és érzéseik vannak? Meg mik ezek a filozófiai és morális hülyeségek?  Te is az árum akarsz lenni? Nem? Jó akkor hagyd ezt a baromságot. Csak egy szabály van: Egyél vagy téged esznek meg. Ez a természet törvénye is. Az állatok is így élnek. És az ember is egy állat, szóval mért ne éljünk mi is így? Persze sokan hülyének néznek mert megeszem az árum, egy részét. Heti egy ember nem nagy dolog. Így is marad elegendő.  Meg nem csak embert eszek. Miért tennék ilyet?
Fontos a változatosság!

Eddig általában befektetőként, hozzácsapódtam egy-egy árubeszerző úthoz. De most úgy érzem itt az ideje, hogy én vezessem ezeket az utakat. Nem szeretem, hogy mindig a silányabbik árúból kapok.  Öregek, betegek, egészségtelenek. Egyszer még egy vemhest is a nyakamba sóztak. Mázli, hogy sikerült megszabadulnom tőle. Vajon mi lehet vele?