Első fejezet - A Trosti ütközet

Dieb lovagolt a többiek mellett, fáradságából és az unalomból adódva az átlalagosnál is életét untabb volt szóval a hétköznapi dolgokon gondolkozott. ~Végre hazamegyünk és megint ehetek valami normális kaját, a sok halott ember helyett végre halott állatokat látok majd enyhén odapiritva a fazék aljához amik amúgyis finomabbak és jobb illatúak is.~ egyszercsak meglátta hogy mindenki előre siet Erwinhez, mikor kicsit körülnéz hogy mi miatt, meglátta a betört kaput. ~már megint betörtek.. remélem legalább kopogtak mielőtt csak úgy bezúdultak...~ a fiú kicsit előrébb ment hogy meghallgassa a parancsokat amiket a parancsnok adott. Megértette ő is és ellovagolt a falig, átváltott manőverfelszerelésre és bejutott Trostba. Már több éve szolgál felderítőként úgyhogy úgy gondolta nem lesz abból nagy baj ha egyedül gyorsan előre megy. ~Újra itt... legalább nincs annyira nagy tömeg mint legutoljára, már csak ezek a magas dolgok zavarják a kilátást, bár ezen könnyen segithetünk.~ azonnal tovább is ment és egyik háztól a másikig húzta magát de egyszer csak eszébe jutott hogy spórolni kéne a gázzal szóval már csak futott a háztetőkön. ~Kicsit várnatok kell még rám ti túlméretezett emberfajzatok~ Néha néha elkalandozott a figyelme ~az ott nem a 3 felderítő volt akivel épp most tértem vissza? Egy titánnal harcoltak... nemkéne nekik egy kis segitség?~ de gondolta csak hátráltatná őket hisz már alig volt egy kevés szellő a felszerelésében ezzel el is távolodott társaitól és egyszercsak annyit vesz észre hogy egyik háztetőn megfordúlva egy Titánnal nézett farkasszemet. -oh hello- mondta megilletodve ~csak nekem lehet ilyen mázlim hogy majdnem gáz nélkül találkozok egy titánnal~ ezzel azonnal bele is kapaszkodott a titántól legmesszebbi házba és arébb szált miközben az alkalmat kereste hogy újratöltse a felszerelését. A manőverfelszerelés használatának hanyagolásának az lett az eredménye hogy lassabban haladt mint csapattársai így akkor ért a régi raktárhoz amikor már az összes titánt legyőzték. A férfi csak beséltált, megvárta míg mindenki feltölti készleteit aztán ő is megtöltötte dúdolgatva egy dalt és elkezdett kisétálni. ~hát akkor mostmár csinalni kéne valamit...~ mikor kiért csak egy nagy robajt hallott és füstöt látott. Miután kitisztult a levegő látta hogy egy titán termett előtte. Elállt a szava és a közelében állók csak ennyit hallottak -Most csak viccelsz ugye?- meglátta hogy elfut es lemészárolja a többi titánt. -Kezd érdekessé vállni a dolog- mosolyodott el. Meghallja a harangot de inkább figyelmen kivül hagyta és a kiváncsiságtól hajtva elkezdett futni a titán után. Ahogy Kylehoz ért és vállal véletlen nekifutott egy kicsit hátrafordult és mondta -Te mit áldogálsz itt? Téged nem izgat hogy mi fog történni?- ezzel megint megiramodott és a háztetőkről figyelte az eseményeket ámulva. ~remélem nem csak én vagyok ilyen hülye hogy nem vonulok vissza... hisz az a dolgunk hogy minél többet megtudjunk a titánokról és ez egy nagyszerű alkalom...~