Első fejezet - A Trosti ütközet

Eren éppen ünnepelt a barátaival, az egyik barakkban, ugyanis végeztek a kiképzésen és ráadásul benne lett, a legjobb tízben. - Végre sikerült! Holnaptól már a felderítők között leszünk! - Nézett Mikasa-ra és Armin-ra. - És ti? Hova jelentkeztetek lányok? - Szólt Mayumi-hoz és Kamilla-hoz, akik a közelben ültek. - Jól telt a mulatság, de akkor a fiú hangos zsivajra lett figyelmes kintről. - Mi folyik itt? Gyertek nézzük meg! - Mikor kiléptek, azonnal lerohanta őket Hans parancsnok és felvilágosította őket a helyzetről, a maga goromba módján. ~ Micsoda?! Megint áttörte a falat a kolosszus? Jaj, ne... Újra meg fog történni AZ... ~ Gondolta. - Nyugalom emberek! Az emberiség sokkal felkészültebb, mint AKKOR. Diadalmas győzelmet fogunk aratni az óriások felett! Lemészároljuk az összeset! Az összeset... - A csapat egyik felét magához osztotta be és a másikat pedig Charlott osztagvezetőhöz. Miután felszerelkezett sietett a Adler csapatvezetőhöz, de akkor meghallotta, ahogyan rettegve próbált magyarázkodni a parancsnoknak, aki meg se hallgatta. Eren megtorpant egy pillanatra, összeráncolta a szemöldökét, odalépett a nőhöz, kiegyenesedett és tisztelgett. - Eren Jaeger vagyok! A száznégyes osztag szolgálatára jelentkezik! - A nő elmagyarázta a helyzetüket, de akkor megjelent egy férfi és a fülébe suttogott valamit, de a fiú nem hallotta, csak látta Charlott arckifejezését. - Micsoda?! Máris meghaltak az első csapataink? - Mondta elbizonytalanodva. ~ Ha eddig tartottak ki az első csapatok, akkor mi hogyan tudnánk életben maradni? ~ Gondolta, majd követte az osztagvezetőt, egészen Trost-ig, a 3D-s felszerelés segítségével. - Hé! - Szólt hangosan a többieknek. - Gondoljatok csak bele, hogy mekkora lehetőség ez a számunkra! Úgy lépünk majd be a felderítők közé, hogy megöltünk egy halom óriást! Én mondom, gyorsan fogjuk megmászni a ranglétrát!

Hagyom, hogy a napfény elárassza az arcomat, és lehunyom a szememet. Végre egy gyönyörű nap. Egy kép villan be. Szintén ragyogó idő van, én pedig az alvó Eren-t nézem. Sokkal fiatalabbak voltunk. Nem volt szívem felébreszteni. Hirtelen kinyitom a szememet. Aznap vált minden pokollá… Ekkor meghallom Eren hangját. Amikor rám néz, csak komoran visszabámulok rá. Valóban, holnaptól már minden élesben megy. Ráadásul a Felderítőkhöz kerülünk. Így sokkal nehezebb lesz, majd Eren-re figyelnem, hiszen ki tudja, hogy fognak minket beosztani? Sóhajtok egyet. Legalább mindenki jól érzi magát. Itt az alkalom, hogy én magam is egy kicsit feloldódjak, hiszen nem tudjuk, mikor lesz a következő alkalmunk erre.
- Szerintetek, mibe fogunk belek… - szólalnék meg, de ekkor meghallom az első sikolyt. Azonnal talpon vagyok, és kiszaladok az utcára. Hatalmas felfordulást látok. A szemem kikerekedik, de annyira ismerős ez a helyzet. A fal felé tekintek, és összeszorítom a számat. Ez nem lehet igaz! Nem történhet meg újra! A fejemet megtöltik az aznapi események képei, de gyorsan kiverem őket, nehogy korlátozzanak. Szememmel azonnal Eren-t, majd Armin-t keresem, aztán hozzájuk lépek.
- Eren! – kezdeném, de ekkor Hans parancsnok kezd üvöltözni velünk.Tisztelgek, és úgy hallgatom végig. Hát mégis igaz… Visszafojtott lélegzettel várom a csapatbeosztást. Aztán megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Szerencsére Eren és Armin is velem van. Ez azért nagy könnyebbség, így szem előtt tarthatom Eren-t is. Sietünk felszerelkezni, aztán pedig megyünk az osztagvezetőnkhöz. Megint tisztelgek. Be kell vallanom, meglepődtem. Milyen fiatal! De biztosan nem véletlenül lett kinevezve, ezért megbízom benne. Teljesen megértem a kétségbeesését. Hiszen több élet is az ő kezében van. Azonban nem szabad meghátrálnia. Most nem. Ha most veszítünk, az azt jelenti, hogy még egy fallal beljebb kell húzódnunk, és az az emberiség bukását jelentené. Ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Ezután elmondja, hogyan is fog zajlani a mostani esemény. Véleményem szerint egészen jó helyet kaptunk, de majd meglátjuk. Aztán egy férfi súg valamit a vezetőnk fülébe, amitől ő kisebb sokkot kap. Amikor meghallom, mi történt, nem tudom eldönteni, hogy erre kellett-e számítani, vagy sem. Hiszen olyan gyorsan történt minden! Nagy levegőt veszek. Fel kell készülnöm. Követem az osztagvezetőnket, majd Eren mellé lépek.
- Eren! Figyelj! Megbízom a képességeidben, azonban ha bármi baj történik, siess hozzám. Együtt majd megoldjuk. Rendben? – kérdezem tőle komolyan. Nem hagyhatom meghalni. Hiszen olyan meggondolatlan tud lenni! Azonnal feláldozná magát a barátaiért. Ezért vagyok én itt. Hogy életben tartsam. – Remélem, tudod, hogy nem fogom hagyni, hogy megölesd magadat… - mondom még neki halkan, aztán visszatérek az eredeti helyemre.

@mayumi @kamilla @tada @mikasa @armin @eren

Charlott megmászta a Roza falat és bevárta a kadétokat. Mikor fölértek a felbolydult Trost látványa fogadta őket. Itt-ott füst szállingózott a távolban és lehetett látni, ahogyan a város közepe tájékán, néhol előtűnt egy-egy hatalmas fej az épületek mögül. Ahogy lenéznek megláthatták, ahogy az emberek tömege át akart jutni a Rózsa falon és rengetegen jöttek még, különböző irányokból. - Túl nagy a tömeg... Mindet ide fogják vonzani... - Mormogta magának. - Tehát, ismertetem a tervet! A fő célunk a civilek kimentése lesz. Addig harcolunk és tartjuk fel a titánokat, amíg meg nem szólalnak a jelzőharangok! Mikor ez bekövetkezik, azonnal visszavonulunk. Értve vagyok? Rendben! V alakú formációban fogunk közlekedni! Én leszek az élen! A bal oldalamon Mikasa, aztán Armin, majd Mayumi fog elhelyezkedni. A jobb oldalamon Eren, Kamilla és Tada! Figyeljenek az utasításaimra! Jah és semmi hősködés! Indulás!! - Mondta, majd leugrott a falról és már szél sebesen száguldott a főút fölött. Mikor már majdnem elérték a város közepét, hirtelen feltűnt egy 13 méteres az egyik épület mögül, aki majdnem elkapta Mayu-t, de már elhagytátok. - Waow! Ez a tiéd Mikasa! - Kiáltotta az osztagvezető. - És ahogy látom, egy ötös 10 óránál és egy hatalmas, pont szembe velünk! Kami, Mayu rátok bízom a kicsit, a nagy az enyém! - Kiáltotta a nő, majd megkerülte a 15 méteres óriást és hátulról, egyetlen vágással leterítette, majd landolt egy közeli épület tetején. - Ide!! - Értesített mindenkit, hogy ha végeztek, akkor siessenek hozzá. Charlotte lelkesen nézte, ahogyan harcolnak a kadétok, de akkor megpillantott valamit, amitől térdre rogyott. Elképesztő sokk érte. Letérdel és potyogni kezdtek a könnyei. Meglátta, ahogyan Hans parancsnokot éppen széttépte, négy darab öt méteres titán. - Esélyünk sincs... Végünk van... Az emberiségnek befellegzett...
( occ: a titánok levágása mindenkinek sikerült)

Martha @levi @petra @hange

- Igen, az elsődleges cél a titánok megfékezése lenne. Utat kell törnünk a második falig, igyekezzétek kerülni a nagy csoportok kialakítását, azzal magatokra vonhatjátok a figyelmet. Jobbak az esélyeink, ha a támadásaink gyorsak és meglepetésszerűek.
Bólintotok és tisztelegtek, jelezve, hogy felkészültetek a harcra. A manőverfelszerelést használjátok, amivel hatékonyan tudtok haladni a házak között, és könnyen támadhattok a titánokra. Martha @levi az egyik utcában észreveszitek, hogy egy tizennégy méteres osztályú titán szájából a helyőrség egy tagja lóg ki. A férfi bár súlyosan megsérült, még él, így helyes döntés lenne odasietni, és megmenteni. A másik irányból további két, tízméteres óriás közelít, így gyorsan kell cselekednetek, ha nem akartok két tűz közé kerülni.

Egyelőre szótlanul követem Charlotte-ot, és felmászom a Rose falra. Visszatekintek, és nézem a társaimat, akikkel több évet töltöttem együtt. Aztán a településre pillantok, és meglátok egy teljesen megváltozott várost. A mienk is így nézett ki.
- Mikasa, emeld erősebben! – kiáltotta Eren.
- Eren! Meneküljetek! Mikasa, kérlek…. – mondta nekünk Eren törmelék alá szorult édesanyja.
Megrázom a fejemet. Most nem fog ez megtörténni… Ökölbe szorítom a kezemet, miközben nézem, hogy az emberek hogyan nyomulnak be a kapun. Menekülnek. Mert gyengék. De ezért vagyunk mi itt. Hallom, ahogy Charlotte magában mormog, és sajnos kénytelen vagyok egyetérteni vele. Ha nem indulunk azonnal, hamarosan az összes titán ide fog jönni, és akkor rengeteg áldozatot számlálhatunk. Majd osztagvezetőnk hangjára figyelek. Csak bólintok a szavaira. Magamban azért nagyon örülök, hogy ilyen közel kerültem Eren-hez. Mire észbe kapok, már le is ugrott, ezért egy utolsó pillantást vetek a társaimra, majd követem. Mindig is élveztem a 3D manőver-felszerlés használatát. Olyan, mintha repülnék. Csodálatos érzés. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a helyhez, amit majd nekünk kell tisztogatni, amikor egy villanást láttam, persze elég messze tőlem. Azonban nem kétséges, hogy akkor a mögöttem lévők közül támadt meg valakit. Nem is tévedtem, hiszen Charlotte azt az utasítást adta, hogy végezzek vele. Az első élő titánom! Érzem, hogy a szívem egyre hevesebben ver, azonban nem hagyom magamat megfélemlíteni. A titán felé lendülök, majd mögé kerülök, végül szinte a nyakszirtjébe repülök. Akkor meglendítem a pengémet, és végighúzom rajta. Utána a legközelebbi ház tetején landolok. Néhány másodperc múlva a 13 méteres példány holtan esik össze. Sikerült! Bízom magamban, ezért tudom, hogy a legközelebbi is menni fog. Szememmel az osztagvezetőt keresem, és egy közeli ház tetején meg is látom. Odamegyek hozzá. Elég lelkesnek látszik, a szemei szinte csillognak. A pengémre nézek. Tiszta vér lett az egész, ráadásul egy kissé el is tompult. Szerencsére, még legalább egy támadásra használható. Nem takarítom le, hiszen lesz még itt egy s más. Meglepő, milyen jó érzéssel töltött el, hogy végezhettem azzal a titánnal. Mintha valamiféle kisebb bosszút vittem volna véghez. Már fordulok Charlotte-hoz, hogy mi a következő lépés, amikor térdre rogy. Nem egészen értem, mi történt, ezért követem a tekintetét, és meglátom, ahogy Hans parancsnok meghal. Összeszorítom a számat. Ez így nem jó… Miért volt egyedül? Charlotte-ra nézek, hogy jó lenne, ha megölnénk azokat, hiszen veszélyesek, de ő csak zokog, és azt mondja, esélytelenek vagyunk. Mérges leszek. Odalépek hozzá, majd leguggolok, hogy egy szintbe kerüljön a fejünk.
- Osztagvezető! Mégis mi a fenét csinál? – mondom neki. – Ezzel nem old meg semmit, ugye tudja? Amíg mi itt rostokolunk, addig még több barátot, katonát, családtagot veszítünk el, mert nem vagyunk képesek megmozdulni. – Felállok, és a csatatérre mutatok. Egyre hangosabban beszélek, a végén már kiabálok. – Azzal, hogy siratjuk az elveszített társainkat, nem segítünk a még élőkön. Ne a holtakat szánjuk, hanem az élőket. Hogy ilyen világban kell élniük. Ezen pedig csak mi segíthetünk. Azzal, hogy felállunk, túllépünk a saját fájdalmainkon, és tovább küzdünk. Mert küzdenünk kell. Maga egy nagyon tehetséges harcos, ne pazarolja az erejét a gyászra. A gyengék elbuknak. Mi nem vagyunk azok, ugye? Akkor biztosítsuk a menekülést a civileknek… Álljon fel, és vezessen bennünket, Charlotte osztagvezető!

Elfáradtam... az előttem haladó lovast bámulom... vagy inkább csak a ló farát. Azt se tudom már, ki van előttem, ki mögöttem... Életlenül látok, nem mintha erőltetném a fókuszt. Úgy érzem most pihenek. Hiába kalapál a szívem, pihenek... óráknak tűnik, de talán csak egy perc telt el csendben... csak hagyom, hogy a kimerült lovam vigyen, rábízom magam. Érzem a társaim vérének szagát a ruhámon.
Pár pillanat telik el így... néma bambulásban, mikor valami nekemcsapódik oldalról és kapva markolom a nyereg szélét, hogy lóháton maradjak... összeszedem magam, és meglátom Marthát ahogy zavartan eltávolodik. Nem hallottam a bocsánatkérését, az ébredésem túl sok energiát vett igénybe ahhoz.
Látom ahogy Erwin után vágtat a többiekkel, így én is csatlakozom. Végighallgatom. Persze, hogy betörtek... kissé sokkol a dolog, mégis túl kimerült vagyok ahhoz, hogy ténylegesen eljusson a tudatomig a súlya. Ettől függetlenül a parancsokat tudomásul vettem... Tisztelgek a parancsnoknak és leválok ahogy mások is... a tömeg nem jó a titánok ellen...
Ahogy beérünk a városba, akkor realizálom igazán, hogy megtörtént... Ismét megtörtént, és ismét végig kell néznem, ahogy egy egész falut... várost... akármilyen ebmerlakta területet pusztítanak el. De ezt nem hagyhatom. Manőverfelszerelésre váltok a falon belül és célba veszek egy 5 méteres titánt, ami egy kis családot vett célba.