Enric Rex Cicero - INAKTÍV
Közzétéve: Oct 15, 2016 19:40:15 GMT 1
Post by Kristóf on Oct 15, 2016 19:40:15 GMT 1
Név: Enric Rex Cicero
Életkor: 44
Szülőbolygó: Stygies VIII
Kaszt: Technó Pap
Foglalkozás: Enginseer
Jelenlegi tartózkodási hely: A Császár Lángoló Dühe nevű Dictator osztályú cirkáló.
Enric hajóbéli kis munka helységében dolgozott. Nem volt sem túl nagy, sem túl kicsi. Pont megfelelő volt. Épp az utolsó simításokat végezte Gabriellen aki talán a jövőben nagyszerű katonai pályát futhatót volna be. De sajnos a szerencsétlen nem régiben teljesen megnyomorodott. Azóta pedig servitorként tengeti minden napjait. Enric épp most cseréli ki a szervo karját szegénynek egy a jövőben hasznosabb multi meltára. A művelet során végig ott körözött körülötte az egyik servo koponyája és a megfelelő eszközöket szállította a gazdájának. A munka simán haladt, szinte már rutinos volt a servitorok alkatrészének lecserélésében és karbantartásában. Kedvelte ezeket a félig hús, félig gép lényeket. Volt valami varázslatos bennük. Miközben a kart cserélte ki, vissza gondolt fiatal korára amikor kiválasztották, hogy legyen ő is egy technó pap.
Egy kohóban dolgozott mint mérnők. Egész nap a folyékony, izzó fémmel teli üstöket figyelte, ahogy azok az öntőformákba engedik a már-már lángoló tartalmukat és az átalakul az Omnissaha csodáinak egyikévé. A rengeteg vegyszer gőz és egyéb kipárolgások hamar megmérgezték a testét aminek hála később a tüdeje súlyos károkat szenvedett. De szerencsésnek mondhatja magát, addigra már a Mechanikusnál tanulta és gyorsan kicserélték a tüdejét amikor már kezdett súlyosbodni az állapota. Bár azóta többször érezte a fantom fájdalmat a mellkasában ami még mindig visszatér.
Amíg az Enginseer kiképzése folyt rengeteg olyan dolgot tanult, látott és halott amiről addig elképzelése se volt. Ekkor látta, hogyan készülnek a servitorok és a servo koponyák. Az emberi és xeno anatómia és biológiával foglalkozó oktatásai talán a legkedvesebb volt a számára. Amikor vissza gondol erre, általában merev arcára kiül egy halvány mosoly. De amiért őt kiképezték az nem sokkban különbözőt az addigi munkájától sajnos. Különböző gépek alkatrészeit, azok paramétereit, funkcióit, leggyakoribb hibáik okát és egyéb ezekhez hasonló dolgokat kellett memorizálnia és kijavítani azokat. Nem utálta ezeket a feladatokat, csak a sok addig számára ismeretlen dologhoz képest ezek nem igazán voltak érdekesek, újak vagy lebilincselőek. De megtanulta ezeket, nagyon is jól. Mert ha már valamilyen oknál fogva őt választották, nem okoz csalódást nekik. Bár így is sikerült nem egyszer bajt okoznia, amiért keményen megbüntették. Ha csak visszaemlékszik rá, görcsbe szorul a gyomra, kiszárad a szája, a szíve a torkában kezd dobogni. Fájdalmas leckék voltak ezek. A tanárai keményen, bár igazságosan bántak a vétkesekkel, bár így is voltak olyanok akik feladták emiatt a tanulmányaikat, de akik végig csinálták azok végül olyanok lettek akár a mestereik. Hasonlóvá váltak mint a Gép Isten gyermekei. Ridegek lettek, számítóak, türelmesek és a parancsot maradéktalanul teljesítették mindig, minden körülmény között.
Miután sikerült elvégeznie a kiképzést a tüdején kívül még két karját, a lábait cserélték ki. Ezen felül a testét különös az elektro papokéhoz hasonló tetoválások borítják, melyek pótolják az évek során a veszélyes vegyszerek és füst miatt elhalt idegszálait. Majd ezek után nem sokkal áthelyezték a frissen elkészült cirkálóra a „Császár Lángoló Düh”-re egy servitorral és két servo koponyával egyetemben.
Ekkor végzet véglegesen Gabriel multi melta ágyújának a felszerelésével. Felkelt mellőle, majd egy a sebészeti asztalon lévő felfelé mutató nyíllal ellátott gombot nyomot meg, aminek hatására az asztal szépen vízszintes állásba fordult. Kikapcsolja a servitort lefogó öveket, aki a lábát helyettesítő kerekeire érkezik. Áhítattal csodálta végig a munkája eredményét. Nem tudta pontosan, miért de szerette a melta fegyvereket. A másik servitorján is pontosan ilyen van. Bármikor amikor arra gondolt milyen pusztításra képes egy ilyen fegyver, bele bizsereg. Tudta milyen fájdalmakat képes okozni a tűz. Régen a munkahelyén sem egyszer égette meg magát, de amióta techno pap lett azóta is többször megégette magát. Szerette az ilyen fájdalmat és élvezte is. De még jobban élvezte amikor a hajó alsóbb szintjein kószáló büdös mutánsokat égeti szénné.
Sajnos nem volt veszélytelen az élet a hajón. Hatalmas volt és elvétve előkerültek mutánsok is a legénység soraiból. Bár néhányan már a káosz imádó szektákat sejtett a háttérben. De ez Enricet nem érdekli, ő csak a munkáját végzi és megbünteti azokat akik ebben akadályozzák vagy a drága gépeit bántják.
Gépesített csapat:
Két servitor multi meltával.
Egy segítő servo koponya
Egy tároló servo koponya
Életkor: 44
Szülőbolygó: Stygies VIII
Kaszt: Technó Pap
Foglalkozás: Enginseer
Jelenlegi tartózkodási hely: A Császár Lángoló Dühe nevű Dictator osztályú cirkáló.
Enric hajóbéli kis munka helységében dolgozott. Nem volt sem túl nagy, sem túl kicsi. Pont megfelelő volt. Épp az utolsó simításokat végezte Gabriellen aki talán a jövőben nagyszerű katonai pályát futhatót volna be. De sajnos a szerencsétlen nem régiben teljesen megnyomorodott. Azóta pedig servitorként tengeti minden napjait. Enric épp most cseréli ki a szervo karját szegénynek egy a jövőben hasznosabb multi meltára. A művelet során végig ott körözött körülötte az egyik servo koponyája és a megfelelő eszközöket szállította a gazdájának. A munka simán haladt, szinte már rutinos volt a servitorok alkatrészének lecserélésében és karbantartásában. Kedvelte ezeket a félig hús, félig gép lényeket. Volt valami varázslatos bennük. Miközben a kart cserélte ki, vissza gondolt fiatal korára amikor kiválasztották, hogy legyen ő is egy technó pap.
Egy kohóban dolgozott mint mérnők. Egész nap a folyékony, izzó fémmel teli üstöket figyelte, ahogy azok az öntőformákba engedik a már-már lángoló tartalmukat és az átalakul az Omnissaha csodáinak egyikévé. A rengeteg vegyszer gőz és egyéb kipárolgások hamar megmérgezték a testét aminek hála később a tüdeje súlyos károkat szenvedett. De szerencsésnek mondhatja magát, addigra már a Mechanikusnál tanulta és gyorsan kicserélték a tüdejét amikor már kezdett súlyosbodni az állapota. Bár azóta többször érezte a fantom fájdalmat a mellkasában ami még mindig visszatér.
Amíg az Enginseer kiképzése folyt rengeteg olyan dolgot tanult, látott és halott amiről addig elképzelése se volt. Ekkor látta, hogyan készülnek a servitorok és a servo koponyák. Az emberi és xeno anatómia és biológiával foglalkozó oktatásai talán a legkedvesebb volt a számára. Amikor vissza gondol erre, általában merev arcára kiül egy halvány mosoly. De amiért őt kiképezték az nem sokkban különbözőt az addigi munkájától sajnos. Különböző gépek alkatrészeit, azok paramétereit, funkcióit, leggyakoribb hibáik okát és egyéb ezekhez hasonló dolgokat kellett memorizálnia és kijavítani azokat. Nem utálta ezeket a feladatokat, csak a sok addig számára ismeretlen dologhoz képest ezek nem igazán voltak érdekesek, újak vagy lebilincselőek. De megtanulta ezeket, nagyon is jól. Mert ha már valamilyen oknál fogva őt választották, nem okoz csalódást nekik. Bár így is sikerült nem egyszer bajt okoznia, amiért keményen megbüntették. Ha csak visszaemlékszik rá, görcsbe szorul a gyomra, kiszárad a szája, a szíve a torkában kezd dobogni. Fájdalmas leckék voltak ezek. A tanárai keményen, bár igazságosan bántak a vétkesekkel, bár így is voltak olyanok akik feladták emiatt a tanulmányaikat, de akik végig csinálták azok végül olyanok lettek akár a mestereik. Hasonlóvá váltak mint a Gép Isten gyermekei. Ridegek lettek, számítóak, türelmesek és a parancsot maradéktalanul teljesítették mindig, minden körülmény között.
Miután sikerült elvégeznie a kiképzést a tüdején kívül még két karját, a lábait cserélték ki. Ezen felül a testét különös az elektro papokéhoz hasonló tetoválások borítják, melyek pótolják az évek során a veszélyes vegyszerek és füst miatt elhalt idegszálait. Majd ezek után nem sokkal áthelyezték a frissen elkészült cirkálóra a „Császár Lángoló Düh”-re egy servitorral és két servo koponyával egyetemben.
Ekkor végzet véglegesen Gabriel multi melta ágyújának a felszerelésével. Felkelt mellőle, majd egy a sebészeti asztalon lévő felfelé mutató nyíllal ellátott gombot nyomot meg, aminek hatására az asztal szépen vízszintes állásba fordult. Kikapcsolja a servitort lefogó öveket, aki a lábát helyettesítő kerekeire érkezik. Áhítattal csodálta végig a munkája eredményét. Nem tudta pontosan, miért de szerette a melta fegyvereket. A másik servitorján is pontosan ilyen van. Bármikor amikor arra gondolt milyen pusztításra képes egy ilyen fegyver, bele bizsereg. Tudta milyen fájdalmakat képes okozni a tűz. Régen a munkahelyén sem egyszer égette meg magát, de amióta techno pap lett azóta is többször megégette magát. Szerette az ilyen fájdalmat és élvezte is. De még jobban élvezte amikor a hajó alsóbb szintjein kószáló büdös mutánsokat égeti szénné.
Sajnos nem volt veszélytelen az élet a hajón. Hatalmas volt és elvétve előkerültek mutánsok is a legénység soraiból. Bár néhányan már a káosz imádó szektákat sejtett a háttérben. De ez Enricet nem érdekli, ő csak a munkáját végzi és megbünteti azokat akik ebben akadályozzák vagy a drága gépeit bántják.
Gépesített csapat:
Két servitor multi meltával.
Egy segítő servo koponya
Egy tároló servo koponya
. Ahogy elnézem a karaktereidet te a magas intellektussal rendelkező egyéneket szereted amivel nincs gond viszont valahogy a szöveg is olyan adatlap szagú. Szóval az információk érdekében inkább nem engeded el a fantáziád! Le írod, hogy a karaktered milyen de azt nem, hogy "miért?" nem látunk bele egy vázat látunk aminek nincs lelke.Talán segítene rajta, ha definiálnád az érzéseiket tehát nem leírni az érzést általánosságban hanem azt, hogy ő hogyan éli meg 
Ezek mind csak javaslatok természetesen!!! az előtörténetet elfogadom!))