Charles Turner
Közzétéve: Aug 21, 2016 19:01:59 GMT 1
Post by Dogorn on Aug 21, 2016 19:01:59 GMT 1
Londonban, egy esős éjszaka volt. Egy középmagas fickó állt az egyik sötét sikátorban. A falnak támaszkodott és csak a szivarjának parazsa jelentette az egyetlen fényforrás. Öltönyt és kalapot viselt. Néha megköszörülte a torkát, hamuzott a földre, majd amikor már nem tudott többet szívni belőle elnyomta a falon és elpöccintette. Charles Turner volt az, a 30 éves, szakállas férfi. A köznép csak szörnyvadászként emlegette.
Egy esernyős ember közelített felé és átadott neki egy lapot, majd szó nélkül tovább is állt. Charles megemelte a kalapját, majd elolvasta az üzenet tartalmát. A célpontok álltak benne. A papírdarabot gondosan félbehajtotta, majd az esőkabátja zsebébe csúsztatta. Megragadta az eddig falnak támasztott farkas formájú, ezüstből kiöntött sétapálcáját és már csak a cipője és botja kopogását lehetett hallani, a kihalt és nyirkos utcán. Egy vérfarkas-vámpír összetűzés volt várható, az egyik panellakás udvarában. Legalábbis ez állt a papíron. Hogy honnan a pontos információ az nem volt lényeges... A férfi felmászott a szembelévő épület tetejére és leguggolva várta az érkező "vendégeket" a peremen. Eközben lassan elővett valami szerkezetet, amit a hátán hordott idáig az esőkabát alatt. Bepöccintett két gombot, pár rekeszt a helyére tett és egy íjpuskát kapott eredményül. Lassan felhúzta és a lőszer után nyúlt.
Méreg... Altató... Szenteltvíz... Áh, szenteltvíz! Ez lesz az... Kivette az üvegcsét a ruhája alól, majd a fegyverbe helyezte. És innentől csak várt... És várt... Aztán beigazolódott a levélben íródottak. Pont az említett időpontban megjelent két alak, az egyik lámpa alatt. Az egyik egy sápadt nőszemély, a másik pedig egy nagydarab, szakállas fickó. Veszekedtek egymással. Az egyik megvillantotta éles karmait, a másik pedig vicsorított, a tű hegyes szemfogaival. Ők voltak azok... Úgy nézett ki, valamilyen ügyet próbáltak lerendezni egymás között, méghozzá életre-halálra. Viszont, ha itt elkezdik a harcot, talán a közelben lakó civilek is belekeverednek, ami nem lenne túl jó. Közbe kellett lépnie Turnernek, még mielőtt egymásnak estek volna. Az íjpuskát egyenesen a nőre tartotta, majd egy rövid célzás után kilőtte a szenteltvizet és a tű egyenesen a nyakába fúródott, majd kidőlt a vámpír. A vérfarkas viszont kiszúrta a Charlest. Teljesen átalakult és a karmaival elkezdte megmászni az épületet. Így vált a vadászból vad és a vadból vadász. A férfi teljes erejéből futott, majd elbújt az egyik légkondi berendezés mögött a tetőn. Szerencséje volt az esővel. Így kevesebb volt az esélye, hogy megérzi a dög, hogy pontosan hol bujkált. Gyorsan a zsebébe nyúlt és kotorászni kezdett benne. Nem tartott többe, mint 5 másodperc, de megtalálta amit keresett, ami nem volt más, mint a zajgránát. Ott volt a szenteltvizes, a külön vámpírok ellen készített füstgránát (fokhagyma eszenciával) és a normál kézigránát között. Aktiválta a fegyvert és a vérfarkas alá gurította. Ebben a pillanatban fölsüketítő éles zaj keletkezett. A szörnyeteg letérdelt és mind a két kezével befogta a fülét. De nem volt sok ideje szenvedni, mert a vadász előugrott elővette az esőkabátja alól, a két jókora pisztolyát és beleeresztett 4 ezüst golyót a fenevad fejébe, pár pillanat leforgása alatt.
Ekkor viszont meglepő dolog történt. A lelőtt vámpír felhólyagosodott bőrrel is, de sikerült felmásznia a tetőre, majd rátámad a férfira, aki gyorsan előhúzta a kezénél lévő színezüst tőrét és átszúrta a vérszívó szívét. Nem sokon múlt, de ismét az igaz vadász győzedelmeskedett. Nem olyan tiszta munka, mint a megszokottak, de a siker, az siker... Lassan összecuccolt, felvette a földről a kalapját, ami leesett a menekülés közben, leporolta és ismét a fejére helyezte. Elővett egy szivart az öltönye zsebéből, csettintett egyet és égni kezdett az ujja. A másik kezét fölé helyezte, hogy el ne oltsa az eső, majd pöfékelt egy kicsit és parázslani kezdett a szivar vége. Szívott egy jóízűt belőle és lassan kifújta, miközben csípőre tette a kezét, a hullákat bámulva, majd hazaindult. Vagyis az irodájába, ahol mindenféle szörnyek kiiktatásával foglalkozott, függetlenül minden rendtől. Aki fizet, annak dolgozik. Jól ment az üzlet. Külföldre és belföldre is egyaránt szokott munkákat vállalni. Elvégre egy kis pénz sose rossz, ha jön a házhoz. Ráadásul úgy, hogy közben azt teszed, amit szeretsz. Irtani ezeket a gyilkos dögöket, akik nem hagyják békében élni az ártatlanokat...
Egy esernyős ember közelített felé és átadott neki egy lapot, majd szó nélkül tovább is állt. Charles megemelte a kalapját, majd elolvasta az üzenet tartalmát. A célpontok álltak benne. A papírdarabot gondosan félbehajtotta, majd az esőkabátja zsebébe csúsztatta. Megragadta az eddig falnak támasztott farkas formájú, ezüstből kiöntött sétapálcáját és már csak a cipője és botja kopogását lehetett hallani, a kihalt és nyirkos utcán. Egy vérfarkas-vámpír összetűzés volt várható, az egyik panellakás udvarában. Legalábbis ez állt a papíron. Hogy honnan a pontos információ az nem volt lényeges... A férfi felmászott a szembelévő épület tetejére és leguggolva várta az érkező "vendégeket" a peremen. Eközben lassan elővett valami szerkezetet, amit a hátán hordott idáig az esőkabát alatt. Bepöccintett két gombot, pár rekeszt a helyére tett és egy íjpuskát kapott eredményül. Lassan felhúzta és a lőszer után nyúlt.
Méreg... Altató... Szenteltvíz... Áh, szenteltvíz! Ez lesz az... Kivette az üvegcsét a ruhája alól, majd a fegyverbe helyezte. És innentől csak várt... És várt... Aztán beigazolódott a levélben íródottak. Pont az említett időpontban megjelent két alak, az egyik lámpa alatt. Az egyik egy sápadt nőszemély, a másik pedig egy nagydarab, szakállas fickó. Veszekedtek egymással. Az egyik megvillantotta éles karmait, a másik pedig vicsorított, a tű hegyes szemfogaival. Ők voltak azok... Úgy nézett ki, valamilyen ügyet próbáltak lerendezni egymás között, méghozzá életre-halálra. Viszont, ha itt elkezdik a harcot, talán a közelben lakó civilek is belekeverednek, ami nem lenne túl jó. Közbe kellett lépnie Turnernek, még mielőtt egymásnak estek volna. Az íjpuskát egyenesen a nőre tartotta, majd egy rövid célzás után kilőtte a szenteltvizet és a tű egyenesen a nyakába fúródott, majd kidőlt a vámpír. A vérfarkas viszont kiszúrta a Charlest. Teljesen átalakult és a karmaival elkezdte megmászni az épületet. Így vált a vadászból vad és a vadból vadász. A férfi teljes erejéből futott, majd elbújt az egyik légkondi berendezés mögött a tetőn. Szerencséje volt az esővel. Így kevesebb volt az esélye, hogy megérzi a dög, hogy pontosan hol bujkált. Gyorsan a zsebébe nyúlt és kotorászni kezdett benne. Nem tartott többe, mint 5 másodperc, de megtalálta amit keresett, ami nem volt más, mint a zajgránát. Ott volt a szenteltvizes, a külön vámpírok ellen készített füstgránát (fokhagyma eszenciával) és a normál kézigránát között. Aktiválta a fegyvert és a vérfarkas alá gurította. Ebben a pillanatban fölsüketítő éles zaj keletkezett. A szörnyeteg letérdelt és mind a két kezével befogta a fülét. De nem volt sok ideje szenvedni, mert a vadász előugrott elővette az esőkabátja alól, a két jókora pisztolyát és beleeresztett 4 ezüst golyót a fenevad fejébe, pár pillanat leforgása alatt.
Ekkor viszont meglepő dolog történt. A lelőtt vámpír felhólyagosodott bőrrel is, de sikerült felmásznia a tetőre, majd rátámad a férfira, aki gyorsan előhúzta a kezénél lévő színezüst tőrét és átszúrta a vérszívó szívét. Nem sokon múlt, de ismét az igaz vadász győzedelmeskedett. Nem olyan tiszta munka, mint a megszokottak, de a siker, az siker... Lassan összecuccolt, felvette a földről a kalapját, ami leesett a menekülés közben, leporolta és ismét a fejére helyezte. Elővett egy szivart az öltönye zsebéből, csettintett egyet és égni kezdett az ujja. A másik kezét fölé helyezte, hogy el ne oltsa az eső, majd pöfékelt egy kicsit és parázslani kezdett a szivar vége. Szívott egy jóízűt belőle és lassan kifújta, miközben csípőre tette a kezét, a hullákat bámulva, majd hazaindult. Vagyis az irodájába, ahol mindenféle szörnyek kiiktatásával foglalkozott, függetlenül minden rendtől. Aki fizet, annak dolgozik. Jól ment az üzlet. Külföldre és belföldre is egyaránt szokott munkákat vállalni. Elvégre egy kis pénz sose rossz, ha jön a házhoz. Ráadásul úgy, hogy közben azt teszed, amit szeretsz. Irtani ezeket a gyilkos dögöket, akik nem hagyják békében élni az ártatlanokat...