Christopher Lambert Royson
Közzétéve: Aug 17, 2016 18:45:57 GMT 1
Post by Whitewolf on Aug 17, 2016 18:45:57 GMT 1
Kor: 746
Nem: Férfi
Faj: Vérfarkas
1269-es Edinbourghi születésű vagyok. Már vérfarkasként jöttem a világra. Az első harcom természetesen skócia függetlenségért folyt. Az akkoriban vámpírok vezette angliában a falkánknak érdekében állt kivívni a függetlenséget.
Sajnos elbuktunk ezért a falkám másfél évszázadig bujkálni kényszerült. Egészen a rózsák háborújáig ahol a Lancester ház oldalára állva visszanyertük régi jogainkat. Ezek után nyugalmas évek következtek bár harcoltam napóleon ellen és a vasherceg alatt is. Többször meglátogattam a gyarmati amerikát de mindannyiszor vissza is jöttem. Unalmas hely volt.
Később a második világháborúban már máshogy alakult a helyzet. Addigra már orosz kézen volt Berlin és már csak pár német katona tartotta magát.
Én akkoriban ejtőernyősként szolgáltam a brit hadseregben. Rendkívül sok bevetésen vettünk részt akkoriban mivel a nyugati szövetségesek igyekeztek mindent elhappolni a szovjetek elől. Minden rendben ment egészen addig, amíg bele nem futottunk egy vámpírba.
Mint később megtudtam a nevét Agathe von Wirdheim grófnővel volt dolgom. A hölgy másodpercek alatt darabokra szedte az osztagomat.
Épp egymásnak feszültünk volna mikor szovjet lövészek csaptak le ránk. Nem szokványos katonák voltak. Ezeket vérfarkasok és vámpírok ellen képezték ki. Igazi orosz vadászok voltak.
Agathéval ugyanazon épület mögött találtunk fedezéket.
Egymásra néztük és tudtuk, hogyha most nem fogunk össze, akkor soha az életben nem jutunk ki ebből a tűzfészekből.
A szovjet vadászok remekül voltak felszerelve. Lángszórós tankok, ezüst lövedékek még egy fokhagyma szállító teherautójuk is volt.
A lány olyan erős prüszkölésbe kezdett, hogy fel kellett kapnom és nekem tovább vinnem. Persze én nem voltam bolond. Amint tudtam mi a helyzet rögtön bedugtam a füldugómat, hogy azok a rohadt sípok ne árthassanak nekem. Így valahogy kivergődtünk a halálcsapdából és elválltak az útjaink. Később viszont összefutottunk Londonban. Egy helyi kocsmában. Megéreztem a vámpír szagot. Meg azt a jellegzetes náci parfümöt, amit feltehetőleg már 45 óta nem gyártanak, csak a csajnak van belőle raktáron több hektoliter.
Egyedül ücsörgött a szórakozóhelyen (a kocsmáros vámpír és ez a hely demilitarizált övezet a harcaink szempontjából. Továbbá szolgálnak fel vért.)
Leültem hozzá. Először nem ismert meg, de aztán leesett neki, hogy ki vagyok. Azóta sokat találkozunk és járunk ki együtt. Na meg kicsit jobban meg is ismertük egymást.
A falkában ez már senkit nem érdekel. Már sokkal lazábbak a törvényeink, mint régen. Meghát sosem érdekelt a politika így nem is folyok bele ebbe az életbe. Cserébe ők is csesznek rám.
A második világháború után felcsaptam fegyvergyűjtőnek és elkezdtem eszméletlen mennyiségben felhalmozni a relikviákat. Így ha tűzpárbajra kerül a sor nálam mindig van elég erő.
Emellett rendelkezem még egy BMW R75 motorral ami szintén egy német relikvia. (Igen oldalkocsi is van valahol a garázsban de ritkán fuvarozok.)
Agathe: