Juan Gomez
Közzétéve: Aug 9, 2016 22:44:22 GMT 1
Post by Zima on Aug 9, 2016 22:44:22 GMT 1
Üdv! A nevem Juan Pablo Miguel Rodriguez Sanches Alejandro Gomez. Ja... Vannak szüleim, tesóim, meg minden ilyesmim... Madridban születtem... Ennyit az alapadatokról. Mindig is tudományos beállítottságú voltam, már gimis koromban is jó pár rangos versenyt nyertem meg. A matematika foglalkoztatott a legkobban, így ebbe az irányba mentem tovább az egyetemen. Itt felfordult eddigi életem. Ugyanis ott volt Ő... A szomszédos egyetem gyönyörű spanyol szakos hallgatója, Rosalinda. Az a Rosalinda, akiért mindenki odáig volt, akinek mindenki csapta a szelet. Persze ez engem nem gátolt. Udvarolni kezdtem neki, majd jó pár randi után engem választott. Én voltam akkor a legboldogabb ember. Kapcsolatunk fantasztikus volt, azonban eljött a félév... Megnyertem egy kutatói pályázatot, minek az lett a következménye, hogy a következő fél évre átkerültem az ország másik felében lévő egyetemre. Hatalmas lehetőség volt, büszke voltam magamra, de egyben szomorú is. Hisz Rosie nem jöhetett velem... A távkapcsolat pocsék, de tudtam, hogy a mi kapcsolatunk elég erős hozzá. Mikor letelt a félév, alig vártam, hogy végre átöleljem őt, azonban váratlan pofon ért, mikor a lakásához értem. Egy másik férfiú, José Carlos ölelte magához. Egyszerűen lefagytam, nem értettem, mi folyik ott. Nem is kaptam rá választ. Rosie nem volt hajlandó elmondani, mi történt. Biztos voltam abban, hogy nem csalt meg. Nem csalhatott meg... Hisz... Mi voltunk az álompár! Biztos José Carlos tett valamit... Egy ideig még próbáltam megérteni a helyzetet. De nem sikerült, és már nem is tehettem semmit. Bús magányomban inkább a tudományban kerestem vígaszt. A munkámat elismerték, biztos állás várt rám az egyetem után, de én nem tudtam elfelejteni Rosalindát. A macska imádó szépséget, az én drágámat... Miután elvégeztem az egyetemet úgy döntöttem Japánba utazom. Egy ismerősöm ismerősének ismerősétől hallottam, hogy elméletileg ott foglalkoznak az időutazással. Igazából eléggé szkeptikusan álltam hozzá, de belegondolva... Mi van, ha mégis lehetséges? És akkor én, meg Rosalinda... Shaj... Jelenleg itt vagyok egy kis lakásban, ismerősök és nyelvtudás nélkül. Persze utóbbit rögtön el kezdtem orvosolni, de nem olyan egyszerű. De muszáj, hisz boldogulni akarok.