Hayashikuroao Miyako Shika
Közzétéve: Aug 6, 2016 19:02:24 GMT 1
Post by Bratti on Aug 6, 2016 19:02:24 GMT 1
Hayashikuroao Miyako Shika vagyok. Középső nevem éj gyermekét jelenti. Ilik rám. Sápadt, szeszélyes és csöndes vagyok. A Shika szarvast jelent. „Megvédi az embert az ártalmas varázslatoktól.” Tartja az emberiség. Nos, ez nálam nem vált be… De a Nap sugaraival is párosítják. Hayashi az erdőt jelenti, a Kuro a feketét, az Ao pedig a kéket vagy a zöldet. Mondanom sem kell, ezek egytől-egyig igazak rám. Hogy ez hogy lehetséges? Nem tudom…
Valószínűleg nem is ez az igazi nevem, mivel tizennyolc éves koromig árvaházban nevelkedtem egy picike faluban. Születésemtől fogva. Senkit nem ismerek a családomból… Az árvaházban sem barátkozott velem senki, és az iskolában is kerültek az emberek. Egészen a gimnáziumig, amikor is két ember kivált az osztályból, és közrefogott. Miyura és Kisuke. Egy lány és egy fiú. Olyan dolgokat tapasztaltam meg velük, amit azelőtt sosem. A barátságot. Azonban meglepődve tapasztaltam, hogy itt senki nem volt ellenséges velem. Kivéve egy-kettő. Azonban Miyura és Kisuke lettek a legjobb barátaim. Megbíztam bennük, és mindent együtt csináltunk. Miyura a szöges ellentétem volt, viszont Kisuke meg én egészen sok mindenben egyet értünk.
Utolsó évünk elején kaptunk egy lehetőséget, hogy kimenjünk külföldre. Elmehettünk Izraelbe tanulni két hónapra. Azonban nem számoltunk az ott zajlódó háborúval. Egészen szerencsésen megúsztuk, azonban egyszer belekeveredtünk egy nagyobb támadásba. Egyedül én éltem túl hármunk közül. Azonnal hazamentem. Ezután nem beszéltem senkivel az év hátralevő részében. Depressziós lettem, és hosszú, dús fekete hajamat rövidre vágattam. Csak fekete ruhákat hordtam, aminek következtében hamarosan én lettem az „emós csaj” a suliban. Minden maradék szabadidőmet az erdőben töltöttem. Itt jól éreztem magamat, önmagam voltam.
Sikeresen letettem a vizsgáimat is, és bekerültem az egyetemre. Mint kiderült, nem csak a természethez értek (amit évek alatt sajátítottam el) , hanem remek érzékem van ahhoz, hogy bármit összeszereljek. Ezt egy fél év alatt annyira felfejlesztettem, hogy az ebből szerzett pénzből tudtam venni egy kisebb telket házzal egy erdő és Tokyo mellett. Végre elköltözhettem az árvaházból! Maradék szabadidőmben – ha nem tanulok vagy szerelek – egy-egy beteg állatot meggyógyítok. A róka, akit megmentettem, annyira hozzám szokott, hogy vissza sem ment az erdőbe. Velem él. A Róka nevet kapta.
Ezzel eltelt a nyár. Közben azon gondolkodtam, hogy ha lehetne, akkor a múltban megváltoztatnám a két legjobb barátommal történteket, illetve a családom sorsát is.
Azonban az egyetem egy új életet ajánlott fel. Újra barátkozni kezdtem. Ám nem szabadultam a múltbéli sérelmeimtől. Bár folyamatosan próbálom rejteni, sajnos Miyura és Kisuke marad az arany korszak. Azóta nem beszélek sokat, teszem a dolgom, és kissé tartózkodó vagyok. De legalább jó hallgató vagyok. Sokat is olvasok. De már kis korom óta nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem ismerem a családom. Ezért elkezdtem kutatni olvasás helyett. A születési anyakönyvemben más név szerepel. Nakajima Miyako. Ebből ki tudtam indulni, és azt is tudtam, hogy melyik kórházban születtem, így nem lett volna nehéz megtalálni, de rengeteg biztonsági rendszeren át kellett küzdenem magamat. Szerencsére, ahogy haladtam előre, úgy egyre jobban ment. Végül megtaláltam, amit kerestem. A családomat. De nem is a szüleimen lepődtem meg. Hanem azon, hogy nem egyke gyerek vagyok. Van egy ikertestvérem. Nakajima Chico. Kicsit még keresgéltem, és rábukkantam egy cikkre, ami közölte a szörnyű hírt. A saját apám végzett a családunkkal. Az egész rokonsággal is. Brutálisan. Minket valahogyan megmentettek, de a biztonság kedvéért külön vettek minket. A cikk azt is említi,hogy nem véletlenül kaptam azt a nevet, amit. Hiszen, míg testvérem 23:55-kor született, addig én pontban éjfélkor.
További nyomozás és kód törés után, sikerült elérnem az e-mail és lakcímét. Ezért kapott tőlem egy levelet, amire még aznap válaszolt. És másnapra egy találkát is megbeszéltünk Tokyo-ban. Legalább el tudom helyezni a szórólapokat, hogy bármilyen szerelési munkát vállalok… És talán végre felfedhetem a múltamat az egyetlen élő rokonommal.
(avatárkép)