Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 5, 2016 16:21:55 GMT 1
Prológus
Verőfényes napsütés van egész Tokio-ban
- Az univerzumnak van egy kezdete, de nincs vége. Végtelen. A csillagoknak is megvan a saját kezdetük. De az igazi erejük csak akkor mutatkoznak meg, amikor elpusztulnak. Véges. Akik tudással rendelkeznek, azok az igazán idióták. A történelem bemutatja ezt nekünk. Azt mondanád, hogy ez az utolsó lehetőség az Istentől azoknak, akik ellenálltak.
- Tüttürűűű! Okarin! Megyünk már már? - Szakította félbe Mayuri Shiina, a telefonjához beszélő Okabe Rintarou-hoz.
- De az Okarin sokkal aranyosabb! - Vágott vissza a lány. A férfi csak sóhajtott egyet és elindult a lépcsőház fele.
- Induljunk... - Mondta, majd a tetőtérről egyenesen lelépcsőztek az utcára, majd sétáltak egy jó pár percig. Okabe elővette a telefonját és a füléhez emelte.
- Most fogunk belépni az épületbe. Túl kockázatos lenne még bármit is kijelentenem előre. El.Psy.Congroo. - A két fiatal lassan besétáltak és felgyalogoltak egészen a hetedik emeletig, majd egy előadóteremhez értek. Nem voltak benne túl sokan, csak pár ember. A mikrofonállvány fölé, egy nagy transzparenssel ki volt írva, hogy "Időgép".
- Kevesen vannak... Valószínűleg megint az Ügynökség akar keresztbe tenni nekünk... - Szólt halkan a lányhoz.
- Okarin... Mi folyik itt?
- Eljöttél úgy, hogy fogalmad sincs, hogy mi ez az egész? - A lány szája folyamatosan mosolyra állt és egy biccentéssel jelezte, a "tudós" igazát.
- Nos... Dr. Nakabachi megtalálta az "Évszázad felfedezését" és tart egy konferenciát. - Jelezte az idézőjelet mutató és a középső ujjaival.
- Azért jöttünk, hogy megtudjuk, van-e bármi olyan felfedezés, ami segítheti a mi munkáságunkat. Igazából nem hiszem, hogy... - De ekkor egy kisebb földrengés érte az épületet. De mintha az épület teteje felől jött volna a lökéshullám.
- Mi lehetett ez? Az Ügynökség már is támadásba lendült? Maradj itt! - Mondta, majd felrohant a tetőre.
Eközben Makise Kurisu, az amerikai zsenipalánta is az épületben tartózkodott. Édesapja tartotta a konferenciát és mivel évek óta nem találkoztak, japánba utazott ő is, hogy megmutassa az eddigi munkásságát. Ő is érezte a földrengést, de nem szentelt neki nagyobb figyelmet. Miközben a hetedik emelet felé igyekezett, hogy lássa az apja előadását, szembe rohant vele egy alak. Kócos haj, borotválatlan áll, lelógó öv és gyűrött laborköpeny. A férfi egy pillanatra megállt előtte és megfogta a két vállát. Látszott rajta, hogy nagyon zavart a tekintete és már-már a sírás kerülgette. A férfi nem bírt megszólalni, ezért inkább elengedte a lányt, majd elszaladt. Mivel nem volt ideje kiderítenie Makise-nek, hogy mi történt, ezért folytatta útját az előadóterem felé. Mikor odaért beállt a leghátsó sorba és várta az előadás kezdetét. Ám ekkor lépett be a terembe ugyan az az alak, aki az előbb furcsán viselkedett. Besétált és leült egy kék ruhás kalapos lány mellé.
- Mi történt? Mayushii már megijedt, hogy van valami baj! - Mondta Shiina, az éppen belépő Okabe-nak.
~ Hmm... Mayuri. Nem tudom, hogy mit tehetett vele az Ügynökség, de már egészen kiskorunk óta E/3-ban beszél magáról és Mayushii-nak hívja magát... ~ Gondolta és elmosolyodott.
- Aggodalomra semmi ok, csak elpattant egy vezeték a tetőn, de már javítják... Mondjuk most, hogy így mondod... Lehet, hogy benne van az Ügynökség keze ebben a dologban is... - Gondolkodott hangosan, de ekkor belépett Dr. Nakabachi és elkezdte az előadást.
- Üdvözlöm önöket! Nos kezdjünk is bele! Az időgép alapszerkezetének a tervrajzához kérem nyissák ki a minden padon megtaláható füzetet a 42. oldalon! Arra fogom használni az időmet, hogy elmagyarázzam, hogy mi is relylik e-mögött, szóval kérem siessenek! - Amint Okabe beleolvasott a tervrajzba rácsapott az asztalra és elüvöltötte magát.
- DOKTOOOOR! Mi ez az időgépelmélet?! Kerr fekete lyukak? Világháború? Ezeket mind John Titor elméletéből nyomtatta ki! Titor már 2000-ben időutazónak hívta magát és mindent kirakott az internetre!
- Arcátlan gazember! Ne hasonlítsd össze az ÉN elméletemet egy hamis időutazóéval! - Válaszolt vissza hirtelen haraggal.
Makise Kurisu volt az, aki kirángatta a teremből.
- Hát te meg mit képzelsz magadról, hogy csak így kirángatod az őrült tudóst Houin Kyouma-t, egy élet-halál harc közepéből?
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled! Houin Kyouma, hmm? Mit akartál az előbb?
- Mit akartam az előbb? - Nézett értetlenül a lányra.
- Most találkozunk először... Várjunk csak te vagy az a lány! A Tudomány című lapból. Te vagy Makise Kurisu. - Döbbent rá, majd elővette a telefonját és beszélni kezdett bele.
- Igen ismét én vagyok. Igan... Aha... Úgy néz ki kiküldtek rám egy ügynököt. Makise Kurisu... Igen... Aha... Ez nem lehet más, mint a Steins; Gate választása! - Ekkor odalépett a lány és kivette a kezéből a telefont, hogy megnézze, hogy kivel diskurál. De amikor ránézett a telefon képernyőjére, az ki volt kapcsolva. A férfi megijedt, gyorsan visszavette és a zsebébe tette, majd egy idegesítő hangon röhögni kezdett.
- Muhahaha! Átvertelek! Úgy táncolsz, ahogyan én fütyülők! Ez az új Jövő Szerkezete! Ha valaki más hozzáér a mobilomhoz, akkor kikapcsol és lehetetlen visszakapcsolni, amíg én azt nem akarom! Így senki se láthatja az adataimat! Muhahaha!
- Szóval magaddal beszélgettél... - Mondta a lány, majd Okabe arcára fagyott a vigyor.
- Igazából mindegy is zseni lány! Élvezd ki a pillanatot, mert tudom, hogyha még nem is, az ügynökség be fog hálózni és akkor egy szép napon majd ellenségek leszünk. Ég veled! Muhahahaha! - Röhögött, majd közben elfutott, amilyen gyorsan csak tudott.
- Mi volt ez? Az Ügynökség már megint támadásba lendült?! Mayuri! Hagyd el az épületet! Itt már veszélyes! Kint találkozunk! Kyouma gyorsan szaladni kezdett, egészen az alagsorig. Ott megpihent egy kicsit, hogy kifújja a levegőt, majd sétába kezdett a félhomályban.
- Hahó, van itt valaki? Bújj elő! Tudom, hogy az Ügynökségtől vagy! - Mondta majd befordult az egyik raktárhelyiségbe, ahol meglátta. Makise Kurisu teste, egy hatalmas vértócsában feküdt. A férfi szó szerint sokkot kapott. Először tett egy pár lépést felé, hogy meggyőződjön róla, hogy nem káprázik a szeme, majd hanyatt esett. A remegő kezével megpróbált föltápászkodni és egyenesen kiszaladt az épületből.
- Leszúrtak valakit az alagsorban! Gyilkosság történt! - Kiáltotta. Kiment az épületből és megállt Mayuri mellett.
- Induljunk... - Mondta remegő hangon.
- Okarin, jól vagy? Annyira sápadt az arcod! - Befutott két szirénázó mentőautó.
- Valaki meghalt... - Válaszolta, majd elővette a telefonját és egy üzenetet kezdett írni. A címzett Daru volt, a jobb keze. "Valaki leszúrta Makise Kurisu-t..." Az ujját ráhelyezte a küldés gombra és lassan megnyomta. Ebben a pillanatban valami furcsa érzés fogta el... Megszédült és mintha semmi sem lett volna ugyan az, mint azelőtt...
Ez volt a prológus erre még ne írjon senki! Bevárjuk a többieket. Addig is, ez csak egy kis kedvcsináló! 
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 5, 2016 21:41:41 GMT 1
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 8, 2016 17:34:28 GMT 1
- Mi... Mi történt? - Mondta Okabe, a mellette álló Mayuri-nak, aki értetlenül tekintett rá. A férfi a kezébe temette az arcát, vett egy nagy levegőt, majd körülnézett. Az emberek eltűntek. Másodpercekkel ezelőtt, még hatalmas tömeg volt az utcán most pedig üres, csendes és kihalt minden. - Mayuri... Mi történt az emberekkel?! Hova tűnt mindenki? - Kiabált. - Mindenki? Mayushii nem érti, hogy miről beszélsz Okarin... - Válaszolta a lány. A férfi idegesen szemlélte a környezetét, majd végignézett a rádióépületen, amiben az imént jártak. Az épület szerkezetébe teljesen bele volt fúródva valamilyen masina. - Hé! Ti ott! Azonnal gyertek onnan! - Szólította meg őket egy rendőr. - Mégis mit kerestetek a kordonszalag mögött? Az a lezuhant műhold még veszélyes lehet! - Sajnáljuk... - Válaszolta a diáklány. - Mi csak... Tényleg Okarin... Mit is kerestünk itt? A rendőr elvezette őket onnan, át a rendőrségiszalagon és ismét a zsúfolt utcán találták magukat. A következő megálló a Labor volt. Mikor benyitottak, a fülledt meleg az arcukba csapódott. Daru éppen a számítógép előtt ült és írt valamit. - Tüttürűűű! Szia Daru megjöttünk! - Köszöntötte a lány a túlsúlyos barátját. - Okabe... Ideje lenne már vennünk egy légkondit... Nekem vannak bizonyos igényeim és ez a kis ventilátor nem teljesíti azokat. Sőt! A PC-se bírja már ezt a kánikulát. Ha nem költesz ránk, nem tudok tovább dolgozni! - Csend legyen szuper-hakker! Ne panaszkodj már állandóan, inkább add ide a Jövő Szerkezete #1-et! - Nem "hakker", hanem hacker... Nem hiszem el, hogy ennyit sem tudsz angolul... Nessze! - Mondta, majd oda dobta a Kyouma-nak a távirányítót. A férfi váltogatta a csatornákat, a híreket keresve. A lezuhant műholdról beszéltek mindenhol. De a gyilkosságról sehol. De ekkor becsődölt a televízió is. - ÁÁÁ! Fenébe veled Mr.Braun! Rossz TV-t adtál nekünk! - Mondta, miközben püfölte a szerkezet oldalát. - Nem ingyen adta oda nekünk? - Szólt közbe Daru. - Igaz... Super-hakker! Utasítalak rá, hogy vidd le a TV-t és kérj másikat Mr.Braun-tól! - Megtagadom... Nem elég, hogy van vagy 1000 fok, de attól még, hogy nagydarab vagyok, még nem vagyok erős... Okabe sóhajtott egyet és felemelte az irdatlanul nehéz készüléket. Majd' megszakadt, de sikerült lecipelnie a földszintig, a Braun CRT Shop-ba. - Mr. Braun! Javítsa meg! - Mondta, miközben lerakta a földre. - Egy nagyon izmos, kopasz, szakállas ember felelt vissza, egy kicsit ingerülten, akinek láthatóan megzavarták a tea-szünetét. - Okabe... Már megmondtam, hogy ne hívj így! Yuugo Tennouji! Máris tönkretetted? Hiszen csak egy hete adtam nektek... Nah jó... ezer jen lesz! - MICSODA?! - Tátva maradt Kyouma szája. Az erőember levette a CRT hátulját és ott is megvizsgálta. - Jah, hogy ez is eltört? Akkor így már háromezer! - Mr. Braun! Ez így nem igazságos! - Mit mondtam a Mr. Braun-ról? A végén még megemelem a lakás bérletiét, megint ötszázzal! - Yuugo Tennouji... - Mondta letörten, majd kilépett a boltból. Ebben a pillanatban jött ki Mayu és Daru is a lépcsőházból. - Hát ti meg hova? - Kérdezte Okabe meglepődötten. - Ahova te is... Ma lesz az előadás az időutazásról... Elmaradt a konzultáció, a felfedezésről a műhold becsapódása miatt. Nem jelent meg Dr. Nakabachi a rádióépületnél. De hisz tudod! Pár órája még itt üvöltöztél arról, hogy ez is az Ügynökség hibája, meg azt, hogy ez is valamilyen Gate választása, amit állandóan halandzsázol... - Felelte Daru. - Ez... Lehetetlen... Elkapott az ügynökség és kimosták volna az agyamat? Vagy a tieteket? Ott voltam konzultáción! Ott voltam és egy lányt megöltek! Az ügynökség biztos átvette az irányítást az agyatok felett, valamilyen sugárvetővel, szóval nem kizárt, hogy... - Látod Okarin... Már megint hülyeségeket beszélsz, csak fogd be és menjünk! - Intette csöndre Daru, a barátját. Pár perccel később megérkeztek az új konferenciára. Beszálltak a liftbe és már haladtak is fölfelé. - Add a mobilod! - Kiáltotta Okabe, Daru-nak, majd kitépte a telefonját a kezéből. - Héé! Mit csinálsz! Ne turkálj az adataim között! Ezzel megsérted az én személyi jogaimat! - Kiáltott rá az baseball-sapkás férfi. - Nyugi, csak az üzenetemet keresem, amit ma délelőtt küldtem. Azt írtam, hogy valaki leszúrta Makise Kurisu-t. - Jah azt? Mit akarsz nézni azon? De azt nem ma küldted, hanem két héttel ezelőtt. - Válaszolta Daru, majd kinyílt a liftajtó és ott állt velük szemben a vörös hajú lány, egy oszlopnak támaszkodva. Azért jött, mert ő tartaná az előadást arról, hogy az időgépek miért lehetetlenek. - De... De téged leszúrtak! Neked halottnak kellene lenned! - Kiáltott rá Kyouma, majd megragadta a lány haját azért, hogy meggyőződjön arról, hogy valódi-e. - Talán... Talán illúzió vagy? Vagy az Ügynökség a bolondját járatja velem, valami hologrammal? - Okabe! Viselkedj már! - Ragadta meg Daru, az őrültet a vállainál fogva. - Elnézést kérek az idióta barátom nevében, mi pedig már itt se vagyunk! - Ezek után beültek a lány előadására. Okabe az első adandó alkalommal felállt és beleköpött a tudós lány levesébe. Azt bizonygatta, elég bugyuta példákkal, hogy lehetséges az időutazás, csak még nem vagyunk rá készek. Makise viszont tudta, hogy esélytelen. Hónapok óta, csak ezen a projekten dolgozott. Dobj a kockával, hogy letöröld az önelégült vigyort a hülye fejéről! És, hogy végleg kiábrándítsd az időgépek létezéséből, pár frappáns, tudományos válasszal! Páratlan szám: Siker Páros szám: Bukás |
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45 
|
Post by Mayu on Aug 9, 2016 10:21:00 GMT 1
Már csak pár perc volt az előadás kezdetéig, Makise egy oszlopnak támaszkodva szedte össze a gondolatait. Ekkor kinyílt a lift ajtó és egy fehér köpenyes alak közeledett felé.
- De... De téged leszúrtak! Neked halottnak kellene lenned!- kiáltott rá az alak, a következő pillanatban már a lány haját szorongatva.
- Talán azt akarod, hogy rád hívjam a zsarukat? – kérdezte fenyegetően miközben ellökte magától a férfit. – Mégis mit képzelsz? Ez már zaklatásnak számít! – felemelte a hangját, de rá sem figyelt. Valami „ügynökségről” kezdett hadoválni, mire végül a barátja állította le. Kurisu értetlenül nézte a két alakot, de a bocsánatkérést nem fogadta el. Éppen nyitotta volna a száját, hogy valamit a fejükhöz vágjon, de akkor mellé lépett egy férfi, közölve, hogy hamarosan kezdenek. Gyanakodva visszanézett a fehérköpenyesre majd elsétált.
- Üdvözlök mindenkit és köszönöm, hogy ellátogattak ma ide. Mivel nincs sok tapasztalatom az efféle előadások terén remélem, elnézőek lesznek. – kezdte a beszédét az előadóteremben. – Arra kértek fel, hogy az időgépekről beszéljek önöknek. Nos, véleményem szerint az időgép teória egy ostobaság. Az előadás során szeretném megmagyarázni, hogyan jutottam erre a követ… - ebben a pillanatban a terem végéből félbeszakította valaki. Az a férfi volt az, aki az imént azzal vádolta, hogy leszúrták. Felháborodottan kezdte firtatni miért is lehetségesek az időgépek. A lány elmosolyodott a próbálkozásán majd nyugodtan folytatta.
- Akkor hát az előadás helyett tartsunk inkább egy vitát. Így könnyebb lesz a megértés bizonyos konok emberek számára is. – folytatta ugyanolyan higgadtan és belekezdett az érvelésbe.
AVeC8QCx1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 9, 2016 14:22:36 GMT 1
- Én Houin Kyouma azt állítom, hogy az időgépek akkor is lehetségesek, csak még túl korai! Ott van a Kerr elmélet, vagy az időhúrok, és a világvonalak! - Kiabálta a férfi.
- Ülj már le az Isten szerelmére Okabe Rintarou! Mindenki minket néz... Csak leégetsz minket... - Mondta Daru, miközben eltakarta az arcát és a szemébe húzta a sapkáját. Mayuri eközben nagyra nyílt szemekkel bámulta a történéseket. Makise könnyedén megmagyarázta Okabe elméleteinek a helytelenségét. A férfi órákon keresztül próbálkozott, minden létező elméletet felsorolt, de a lány gyorsan hárította őket és megmondta, hogy miért lehetetlen. Mikor vége lett a vitának, Kyouma kiviharzott a teremből és Daru utána sietett. Mayuri is fölállt és Makise-hez sétált.
- Szia, Mayushii vagyok! - Mondta, majd megragadta Kurisu kezét és barátságosan jól megrázta.
- Ha van kedved, gyere át nyugodtan a Laborba. Okarin rég nem beszélgetett ilyen jót, senkivel! - Mondta, majd átadott neki egy fecnit, amin a labor pontos címe volt.
- De vigyázz az Ügynökséggel, nehogy megtaláljanak! - Nézett szét és közel hajolt a lányhoz.
- Okarin, nagyon azt hiszi, hogy mindig követik. Nah szia! Tüttürűűű! - Mondta, majd Mayuri is, majd a többiek után ment.
- ÁÁÁÁÁÁ! Nem hiszem el! - Kiáltotta Okabe.
- Ó, csak ne lennél ilyen arrogáns, mert géniusz vagy!! Makise Kurisu... Most már biztos, hogy az Ügynökség tagja... Várj, megvan... Megvan... Az az egész előadás önmagában, biztos egy gondosan megtervezett pszichológiai hadviselés, amit ellenem irányítottak! De én nem döltem be neki! Minden úgy történt ahogyan terveztem! Muhahaha!
- Elkísértek, a munkahelyemre? - Kérdezte Mayuri a fiúktól.
- Persze, úgy is rég találkoztunk Faris-el... - Mondta Daru. ~ A May Queen Nyan-Nyan az a hely, ahol Mayuri dolgozik és a barátunk Faris... A hely arról híres, hogy macskának beöltözött pincérnők szolgálják fel az ételt és az italt...
Faris családjáé a városnegyed legtöbb boltja és étterme. Megígértem neki, hogy minden harmadik nap meglátogatom őt... Már két hete nem beszéltem vele... Tényleg ideje lenne meglátogatni. ~ Gondolta Kyouma. Mikor odaértek a macskának beöltözött lány egyből lerohanta őket.
- Kyouma-Nyan! Azt mondtad, hogy gyakran meglátogattok meg, mi történt! - Mondta aggódva a rózsaszín hajú lány.
- Ő... Az.... Ü... Az Ügynökség tehet mindenről! Már hosszú ideje titkos hadviselést folytatok ellene és nem akartalak veszélybe sodorni! - Rögtönzött a köpenyes fickó.
- Megkaphatnánk, a "titkos" asztalunkat? - Kérdezte Okabe suttogva.
- Hogyne nyan! Csak nektek van fenntartva! - Azzal a leghátsó boxhoz vitte őket, ahol gyorsan le is húzta a redőnyöket, hogy ott sötétebb legyen. Ebben a pillanatban megérkezett Mayuri is, immáron szőke hajjal és macskafülekkel.
- Hozol nekünk kávét Mayuri? - Kérdezte Daru.
- A munkahelyemen Mayushii-Nyan vagyok! De előtte szeretném bemutatni nektek a barátnőmet Nakajima Chiho-Nyan-t! - Mondta mosolyogva, majd odalökte a lányt az asztal elé.
- Már itt dolgozik egy ideje, de nem találkozott még veletek nyan! Úgy hallottam, hogy van egy cicája! Mayushii-Nyan nagyon szereti a cicákat! - Folytatta a lány mosolyogva.
- Helló Nakajima! Daru vagyok és ő itt Oka... - De nem tudta befejezni, mert Okabe már közbe is vágott. Gyorsan fölpattant és egy furcsa pózba helyezkedett el.
- Hééé! Jól tudod, hogy a nevem Houin Kyouma, az őrült tudós, aki képes megváltoztatni a világot és egy nap, majd az egész világ a lába előtt fog heverni! De jelenleg beérem, egy csésze kávéval... Meg egy Dr. Pepper-el! Csak a kiválasztottak fogyasztják! Nem más ez, mint a kiemelkedően magas intelligenciájú embereknek készített, fejedelmi ital! - Rivallt Daru-ra, majd visszaült, miközben a kezébe vett egy szórólapot és olvasgatni kezdte.
- Üdvözöllek köreinkben kedves macskalány Jima! Mayuri barátai a mi barátunk is! Csak vigyázz az Ügynökséggel... Mindig a nyomunkban vannak... Mindenhol...
Eközben Hayashikuroao Miyako Shika a találkahely felé vette az irányt, ami nem volt más, mint a May Queen Nyan-Nyan. Azt mondta, hogy ott dolgozik. Mikor Belépett az épületbe megütötte egy hang a fülét.
- Nézzétek csak itt írja a szórólap! Bármilyen szerelést vállal! Kell a fenének Mr. Braun, amikor itt van ő! Elhiszitek, hogy háromezerért csinálta volna meg?! Ő is az Ügynökségnél lehet... És az a célja, hogy kizsebeljen minket, a magas lakbérrel és a javítási költséggel! - Nyilvánvaló, hogy róla beszéltek, szóval az lenne a legjobb döntés, ha szóba elegyedne velük. De amikor közelebb lépett meglátta a testvérét, amint ott állt egy cosplayes ruhában és a többiekkel beszélgetett.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 13, 2016 18:00:14 GMT 1
Ugyan olyan nap volt mint a többi. Délelőtt egy pár vásárló, aztán délután is egy-kettő. Nem sok... Annyi pont elég, hogy Tadabara Aya eltartsa magát. Még mázli, hogy van egy állandó törzsvevője. Mayuri a munkája mellett, hobbiból cosplayes ruhákat készít és rendszeresen elviszi őket bemutatni, különböző rendezvényekre. A lány, Tada boltjából vesz mindent, ami szükséges a varráshoz. Még szerencse, hogy a szomszédban van a "törzshelyük", így gyakran találkozhatnak. Valami "Labornak" nevezik állandóan, pedig csak egy kis lakás, a CRT bolt fölött. Egyikük se teljesen komplett. Ott van az elhízott Daru, aki állandóan valami hülyeséget töri a fejét. Aztán Mayuri se teljesen épelméjű. De a legszembetűnőbb mégiscsak Okabe... Houin Kyouma-nak hiszi magát és állandóan az "Ügynökségről" hadovál, mindenféle baromságot, mindenkinek. De Tadabara ennek ellenére gyakori vendég volt náluk és szívesen látták. Mayurinak mára is volt egy megrendelése csinos masnikat szeretett volna, mindenféle színben, az új ruhájához, de nem tudta eldönteni, hogy milyen lenne a legalkalmasabb. Mayu délelőtt bement a Tada boltjába.
- Tüttürűűűű! Mayushii megérkezett! Szia Tadya! Elhoznád Mayushiinak a Laborba, amiről tegnap beszéltünk? Viszont most mennem kell. Okarinnal elmegyünk megnézni a... A... Mayushii nem is igazán tudja, de itt a kulcs! - Azzal a lány kezébe nyomott egy kulcsot nagy mosollyal az arcán, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy szinte egy idegennek odaadod a lakáskulcsod.
Viszont volt ott valami, amit eddig még sose látott. Egy új szerkezet. Látszólag egy mikrohullámú sütő összekötve egy mobillal. Vagyis egy telefontartóval.
"Jövő Szerkezete #8 v2.32" lehetett leolvasni az oldaláról. Vajon mire lehe használni? De ezen kívül még sok érdekes dolog hevert szanaszét a lakásban. Mondjuk a Jövő Szerkezete #4, ami egy claymore akna volt.
Lehet, hogy veszélyes, nem kellene piszkálni. Vagy a #6-os, a már jól ismert Cyalume Kard, amit Okabe mutatott a lánynak, lassan már egy hete. Viszont így is vagy egy órát beszélt arról, hogy nem szabad beszélni róla sőt, még csak említeni se szabad, mert az Ügynökség így nyomra fog akadni. Igazából csak egy vörös fénnyel világító rúd, semmi egyéb.
Lassan már elmúlt 2 óra. Valószínűleg hamarosan megérkeznek. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha megvárná, míg ideérnek.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Aug 14, 2016 17:19:32 GMT 1
-És te mit kérsz Darrrru-nyan?
Az R-t szándékosan megnyomom mintha egy macska dorombolása lenne.
Miután felvettem a rendelést elsietek. Rendes körülmények között maradnék, de most várok valakit. Nemrég felvette velem a testvérem a kapcsolatot. Eddig nem is tudtam, hogy rendelkezem eggyel, de hát meglepő hülyeségek mindenkivel történnek.
Még Faris-nyant is meg kell kérdeznem, hogy le-e léphetek hamarabb. Max megelégszem kevesebb fizetéssel a mai napra. Ez most mindennél fontosabb.
Miközben visszafelé indulok, a bejáratra siklik a tekintetem és észreveszem. A küldött kép alapján felismerem a testvéremet.
Rövid blokk következik, melynek során lemerevedek. Na, most mi? Hogy kéne lereagálnom egy ilyen szituációt.
Teljes pánikomban végül úgy döntök, hogy úgy teszek mintha nem vettem volna észre és folytatom a kiszolgálást. Ha nem vesz észre amíg kiviszem Daru-nyan rendelését vagy esetleg leül egy asztalhoz és bevár akkor majd odamegyek és megszólítom.
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Aug 14, 2016 20:41:40 GMT 1
Egy szokásos nap. Az üzlet még nem indult be igazán, igaz, ebben az ügyben sok mindent tudok tenni. Pl.:Hirdetések, fotók, bemutatók. Épp a legutóbbira készülök. Egy hónap múlva lesz egy komolyabb verseny, és a szabadidőmben erre próbálok felkészülni. Sajna még nem jött meg igazán az ihlet. Pontosabban sehogyan. Jelenleg vergődök, mint egy partra vetett hal, és várom, hogy az ihletforrás megtaláljon.
Egy személytől eltekintve, még törzsvásárlóim sincsenek. Mayuri sokat tud javítani a kedvemen, és egyáltalán nem zavar a kis különcsége. A barátai………hát ők egy teljesen más kategóriába tartoznak futó ismereteim alapján. Pechemre a törzshelyük itt van a szomszédságban. Az viszont szerencsés, hogy nem igazán jönnek be a boltba. Viszont én náluk, annál gyakrabban. Sebaj, amíg nem viszik túlzásba a tudományos dolgot (és amíg nem kell nekik egy kísérleti „patkány”) akkor teljesen jól kijövünk. Vagyis…..remélem.
Mayuri ma is betért, és a kezembe nyomta a „Labor!!!” kulcsát. Ezen teljesen megdöbbentem. Azért ennyire nem vagyunk jóban. No mindegy. Összeszedem Mayurinak szánt holmikat, és bezártam a boltot. A lakás most se néz ki jobban, mint múltkor. A konyhában mintha egy kicsivel több gyorskajás doboz lenne. Fel sem tudom fogni, hogy tudnak ezek megélni ennyi doboz és por között. Na meg ennyi hasznavehetetlen „tudományos” kacat mellett. Lényegtelen. Elmúlt két óra. A kanapéra ültem, remélve hogy hamarosan betoppannak.
Unalmamban a holmikat nézegetem, és próbálok rájönni, hogy 1. mi is a nevük, 2. mikből áll össze egy ilyen szerkezet, 3. mégis mi a csudára lehetnek jók. Több kacattal megcsináltam ezt a kérdéssort, főleg az újakkal, több, kevesebb sikerrel. Végül megakadt a szemem a kardon. Hogy nekem mennyire megfájdult a fejem, mire Okabe befejezte a szövegelést róla. Hirtelen arra gondoltam, hogy érdemes lehetne eldugni. Legalább eltűnnének azok a ronda dobozok, és talán egy hatalmas tavaszi takarítás is lenne. De mivel más tulajdona, meg más lakásán vagyok, így nem illik ilyesmit csinálni.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Aug 14, 2016 20:57:18 GMT 1
Hajnali ötkor keltem. Bizony, ha az ember „szórakozni” megy a városba, akkor el kell végeznie mindent a ház körül. Így hát elindultam, hogy reggeli futásomat elvégezzem az erdőben. Róka velem tartott. Ez igazából egy ellenőrző körút is, hogy minden rendben van-e. Szerencsére, csak egy fiókát kellett visszatenni a fészekbe. Ezután a kertbe indultam. Tekintve, hogy a szerelés nem mindenre elég, a gyümölcsöt-zöldséget kénytelen vagyok magamnak megtermeszteni, ezzel elmegy az idő reggel hétig. Róka ilyenkor szokott vadászni, így én a ház kitakarításával foglalatoskodom, majd megreggelizem. Szerencsére csak tízkor van órám, ezért kényelmesen felöltözködöm, aztán befejezek egy beadandó dolgozatot, majd miután gondoskodtam Róka vizéről, elindulok.
A buszon még átnézek egy anyagrészt az öntözőrendszerek mechanikájáról, ezzel fel is készültem az órámra. Általában bal középen szoktam ülni, oda senki sem figyel. A dolgozat persze könnyen ment. Mint általában. Két órával később már a mai ügyfelem felé tartok, közben mindenhova szórólapokat ragasztok, amit saját kezűleg gyártottam. Nem megy mostanában túl jól az üzlet… Igaz, eltartom magamat belőle, de csak ennyire elég… Kéne egy kis zsebpénz is. Megrázom a fejemet, és felcsöngetek az ügyfélhez. Egy középkorú férfi az, és a mosógépe romlott el, illetve a sütője és a számítógépe. Az előbbinél a töméssel volt a baj, amit egész egyszerűen kicserélek, és jól átmosom az egészet fertőtlenítővel, hogy sehol se duguljon el, majd a sütőnél cserélem ki a kábelt, ami kissé már régi volt. Még jó, hogy volt nála egy tartalék… Semmi kedvem nem lett volna elmenni venni egyet. A számítógépnek igazából csak annyi volt a baja, hogy sikeresen televírusozták, emiatt nem működött. Ez legalább egy fél órámat elveszi, mire rájövök, hogyan is szedjem le, aztán további felet, hogy végrehajtsa az irtást. A végén megtörlöm homlokomat, és a pénzt a zsebembe dugva elindulok a célom felé. A cédulát ott szorongatom a kezemben. Csak negyed órára van a jelenlegi pozíciómhoz képest, így hamar odaérek. A kezemet a pulcsim zsebébe rejtem, majd megnézem magamat az üzlet ablakában, és észreveszem, hogy koszfolt éktelenkedik az arcomon. Ám hiába próbálom leszedni, csak kissé elkenem, úgyhogy inkább hagyom a fenébe. May Quenn Nyan-nyan… Már a neve is taszító… De azért belépek, és lassan körbenézek. Megborzongok.Azta… Hát nem erre számítottam magamból kiindulva… De hát nem vagyunk egyformák, ugye? Egy hang üti meg a fülemet. Csak a szememmel keresem meg, amit aztán meg is forgatok. Komolyan?! Miért mindig a balfékek találnak meg? Mindegy, nem megy olyan jól a sorom, hogy ezt kihagyjam… Ezért odasétálok hozzájuk, és felnézek a cipőmről. Az egyik felszolgáló éppen most megy vissza a pulthoz, de még így is könnyű dolgom van. Majd egy pillanatra elkerekedik a szemem, hiszen felismerem az ikertestvéremet. Hát találkoztunk… A szőke hajú lányhoz fordulok.
- Egy limonádét, legyen szíves… De csak attól a lánytól vagyok hajlandó elfogadni – mutatok a keresett személyemre, majd ha a lány elment, akkor a köpenyes alakhoz fordulok, és egy szórólapot lengetek meg az orra előtt.
- Én lennék az. Először is, kezdésnek: Az árat én szabom a munka hossza, anyag felhasználása és a munka nehézségéhez mérve. Ne aggódjon, még sosem volt ezernél több semelyik… A többit nagyjából magára bízom. Nos, akkor ha döntött, a szomszéd asztalnál megtalál! – intek nekik, majd elfoglalom azt a boxot, és várok mind a testvéremre, mind erre a fura fazonra.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 14, 2016 22:17:28 GMT 1
- Omlettet és egy diétás kólát. Tudod ki igya meg azt az undorító Peppert... - Mondta Daru, miközben figyelte Okabe reakcióját. A férfi csak elmosolyodott és a tarkójára helyezte a kezeit.
- Mondj amit csak akarsz. A kiválaszottak itala, ahogy mondtam. - Nevetett fel, majd melléjük lépett egy lány. Ő volt az, aki a hirdetést adta föl. Csöndben végighallgatták a mondanivalóját, majd amikor megfordult, Okabe megragadta a lány karját, visszafordítótta és leültette a székre.
- Rád vártam egész pályafutásom során! - Mondta miközben egyenesen a lány szemébe bámult.
- Az ostoba Daru semmit se hajlandó megjavítani! De kinek is kell ő, vagy Mr. Braun, ha itt vagy te! Háhá! - Kacagott fel.
- Héé! Ez fájt... Attól még, hogy ekkora vagyok, még vannak érzéseim! És különben is! Hogy csináljak meg akármit, ha egy petákot se adsz, az alkatrészek beszerzésére - Mondta idegesen Daru, de Mayuri rátette a kezét a vállára és így sikerült lenyugodnia.
- Csend legyen super hakker! Elég a panaszkodásból!
- Az hacker és nem hakker! E-vel mondjuk nem A-val... - Vágott közbe Daru, de mintha meg se hallotta volna.
- Szóval az én nevem Houin Kyouma! Az őrült tudós! És jelenleg egy szuper titkos projekten dolgozok, amiről nem beszélhetek, remélem megérted... - Mosolyodott el és dőlt hátra, karbatett kézzel.
- Szüksége lenne a labornak, a te hatalmas erődre! A dolgok megjavítása igen csak fontos lenne a számunkra! Még szerencse, hogy összefutottunk! Várj nem is szerencse... - Mondta, majd fölállt felnézett az égre és széttárta a kezeit.
- Nah már megint kezdi... - Suttogta Daru és eltakarta az arcát.
- Maga Steins Gate döntött úgy, hogy találkoznunk kell! - Kiáltotta.
- Helyben vagyunk... Már megint... Ne is foglalkozz Okabeval! A nevem Itaru Hasida, de nyugodtan hívjál csak Darunak! - Mutatkozott be, majd kinyújtotta, hogy kezet rázzon a lánnyal.
- Tüttürűűű! Mayushii-Nyan vagyok! És ő itt Faris-Nyan! Amúgy nem állandóan így nézünk ki, csak most, mert tudod, itt dolgozunk. - Suttogta Mayuri, Shikahoz hajolva.
- És kit tisztelhetünk meg benned, ifjú hölgy! Várj, ne mondj semmit! Kitalálok rólad mindent! Szerintem te vagy a 20 éves, egyedülálló anya, Misa Ramona, aki egy lepukkant panelházban él fél éves kisfiával Lukassal. Egy irodában dolgozol, aktatologatóként és másodállásban dolgokat szerelsz, de muszáj csinálni, hogy eltartsd magadat, Lukast és a kis tengerimalacotokat Villámot! Ezen kívül persze iskolába is jársz, mert egy napon te akarsz lenni Tokio legnagyobb elektronikai cuccokat javító cégének a főnöke. Sok sikert Ramona! Tudom, hogy egy nap sikerülni fog az álmod! - Mondta és a lány vállára tette a kezét.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Aug 15, 2016 0:16:36 GMT 1
Ahogy megérkezem az épülethez, felsóhajtok. Lehet, hogy tök fölöslegesen jöttem Japánba? Sok cikket olvastam különféle elméletekről, de előadást csak ezt az egyet találtam, ami ráadásul mindjárt megcáfolja a reménysugaram. Ránézek a telefonom kijelzőjére, ahol egy Rosalindával közös képünk virít. Úgy hiányzol! Koncentrálj, Juan! Gondolj az előadásra! Vagy arra a fura szerkezetre, ami az épületbe fúródott... Vagy a függvényekre... Egész sokan eljöttek. Középen foglaltam helyet egy tollal, papírral meg a japán-spanyol szótárammal. Itt egy pillanatra elbizonytalanodom. Ezzel a nyelvtudással ülök be egy tudományos előadásra? Elment az eszem? De nem sokáig tudok ezen agyalni, mert megérkezik az előadó. Éppen hogy csak el kezdett beszélni, egy fura, köpenyes alak ugrott fel a helyéről és fejtette ki véleményét. Alig pár perc alatt egy vitában találtam magam. Csak kapkodtam a fejem. Hébe-hóba megértettem, kábé miről van szó, de aztán egy idő után hagytam a francba. Főleg a szótárazást. Így inkább suttyomban felvettem az egészet a mobilomra, hogy otthon lefordíthassam. Vajon melyiküknek van igaza? Furdallt a kíváncsiság. Hisz az életem múlott rajta! Ahogy az egész véget ért, zsebre tett kézzel indultam el a városba. Még volt pár órám munkakezdés előtt, szóval úgy döntöttem, elmegyek kávézni. Megfordult a fejemben, hogy beszélgetek az előadóval, de valószínűleg csak elvette volna a kedvem mindentől. Ezt pedig nem engedhettem meg magamnak. A törzshelyemre tartottam, vagyis csak látszólag. Valójában a köpenyest és a barátait követtem, persze csak tisztes távolságból. Talán ő segíthet... Megálltam egy pillanatra a cicás épület előtt. Sir Golyó... Rosie macskája... Te is úgy hiányzol!
A pultnál több lány is versengett, hogy kiszolgálhasson. Hát igen, az egzotikus, helyes pofi... Valamilyen szinten hízeleg ez a reakció, de az én szívem már foglalt. Kénytelen voltam villantani a szépfiú-mosolyt, hogy kiüssem a fél csapatot, hogy a talpon maradó lánytól kérni tudjak egy csésze kávét.
Leülök a fura bagázs közelébe, kezemben immár a telefonommal, a japán-spanyol fordítóval és úgy hallgatózok, miközben kortyolgatom az italom. Nos nincs szükségem segítségre ahhoz, hogy megállapítsam, ezek totál idióták. Már majdnem elszomorodom, hogy talán reménytelen az egész küldetésem, itt sem tudok meg semmit, mikor meghallom az "Ügynökség" szót. Ezt már határozottan érdekesnek tartottam, jobban felébredtem tőle, mint a kávétól. Vajon mi lehet ez a szervezet? Meg kell tudnom! Figyelmem újra a kis csapatra fordítom, villám gyorsan gépelek be mindent a fordítóba (a lehető legkevésbé feltűnően). Kicsit elbizonytalanodtam, hogy őszinte legyek. Kicsit nagyon... Tényleg az ő kezükben lenne boldogságom kulcsa? És mi a fene az az Ügynökség?
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Aug 15, 2016 6:02:50 GMT 1
Mayushi-nyan a fülembe súgja, hogy mi a helyzet az itallal meg a testvéremmel. Háttal állok neki, így nem látja, hogy nagyot sóhajtok.
-Mayushi-nyan kivinnéd addig helyettem Daru-nyan rendelését?
Ezek után megindulok a testvérem felé. Határozottan hasonlítunk. Ugyanaz az orr és hasonló vágású szemek.
Mondanám, hogy a hajunk is ugyanolyan, de hát japánban kinek nincs ébenfekete haja?
Eleinte félve indulok meg felé, de aztán összeszedem magam. Most már legalább biztos lehetek benne, hogy ez nem egy átverés.
Végülis nagy összeszedettségemben annyira begyorsítok, hogy alig sikerül befékeznem az asztal előtt így kis híján belecsapódok. Végül nagyobb feltűnés nélkül meg tudok torpanni és a legnagyobb macskalányi színészkedéssel, a legcukibb mosollyal tudom megkérdezni:
-Szia. Te lennél Miyako-nyan nem igaz? Aki felvette velem a kapcsolatot a neten nemrég bizonyos családi ügyekkel kapcsolatban.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Aug 15, 2016 22:01:07 GMT 1
Elégedetten fordulok az asztalom felé, amikor valaki elkapja a csuklóm, majd leültet a székre. Megforgatom a szememet, majd összefonom a kezemet a mellkasomon, és unottan hallgatom az alakot, végig a szemébe nézve, amíg ő is tartja a szemkontaktust. Azonban amint feláll, végleg megunom az idióta szövegelését, és inkább körbenézek. A boltba épp akkor lép be egy első látásra külföldi fiú. A szememmel követem, és csak az ég felé tekintek, amikor a sok hülye lány olvadozni kezd a szépfiú-mosolyától. Istenem… Utána továbbra is követem, amikor a közelünkben ül le, és bár elég jól csinálja, azért észreveszem, hogy a köpenyest bámulja néha-néha. Hát igen… Aki egész életében megfigyelő volt, azzal előfordul… De nem teszek semmit, mintha észre sem vettem volna, visszanézek erre az őrült fickó társára. Én is kinyújtom a kezemet, majd bemutatkozom:
- Hayashikuroao Miyako Shika vagyok. Szólíts, ahogy tetszik – mutatkozom be, majd amilyen gyorsan csak lehet, vissza is rántom a kezemet, majd kicsit hátrébb hajolok, hogy a lány ne másszon bele teljesen az aurámba, és biccentek neki, hogy megjegyeztem a nevét. Ezután a köpenyes fószer megint valami hülyeséget kezd el hadoválni, mire én csak legyintek.
- Nem fogok még egyszer bemutatkozni… - Feleslegesen nem jártatom a számat.
- Nos, nekem még van egy-két elintézni való dolgom… Mennyire sürgős a meló? Leghamarabb egy-másfél óra múlva szabadulok innen, utána mehetünk, ha az önöknek is megfelel! Vagy adhatna egy címet, és odatalálok… Addig is: további kellemes időtöltést! – mondom, majd felkelek az asztaltól, és még egy gyanakvó pillantást vetek a fiúra, majd gondolok egyet, és gyorsan a köpenyes alak fülébe suttogom.
- Amúgy ez az alak itt bőszen jegyzetel valamit… Lehet, csak tanul, de ki tudja… Talán az Ügynökségtől van? –húzom fel a szemöldököm, majd most már tényleg ott hagyom őket, és leülök a helyemre, majd várok. Szerencsére türelmesen ember vagyok. És nem is kell sokáig gondolkodnom, mert lefékez az asztalomnál, én pedig ráemelem a tekintetem. Végül is… Lehetséges, hogy testvérek vagyunk… Felhúzom a szemöldököm a mondatára, és néhány másodpercig csak nézem őt, majd a szemben lévő helyre nézek.
- Ülj le! – mondom neki minden kertelés nélkül. Nem vagyok híve a bemutatkozásnak, főleg, hogy már tudjuk egymás nevét. Ha megtette, akkor folytatom.
– Hát… Igazából sosem gondoltam, hogy valaha találkozom a testvéremmel, főleg, hogy a napokban tudtam meg, hogy van ikertestvérem… Én nem vagyok valami nagy beszélő, úgyhogy talán kezdhetnéd te a nagy mesélést… Ha megkérhetlek, hanyagolnád a munkahelyi beszédstílusod? Őszintén megmondom, hogy megőrjít… És nem egy színésszel jöttem ismerkedni, hanem a testvéremmel – nézek rá komolyan.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 15, 2016 23:27:08 GMT 1
Amikor a lány bemutatkozott, Okabe elgondolkodott, majd megpróbálta kimondani a lány nevét.
- Hayash... Hayasika... Hayasikaokosikakuro... Hay... Rendben, örülök Ramona! Azt mondtad, ahogy tetszik nem? - Mondta, majd egy gúnyos vigyorral nyugtázta az eseményeket.
- Okarin! De ha mi visszük el haza, akkor is meg fogja tudni a címünket. - Mondta Mayuri.
- Őőőő... Igen persze! Ez csak egy teszt volt, hogy megtudjam, hogy mennyire követitek azt, amit mondok! Hahahaha! - Aztán a lány a fülébe súgta, hogy valaki figyeli őket... AZ ÜGYNÖKSÉGTŐL!! Okabet láthatóan kiverte a víz és nagyon zavart lett. Lassan hátranézett és meglátta, ahogyan tényleg jegyzetel valaki.
- Faris! Mondd a kódot! - Kiáltotta.
- Őőőő... Kyouma-Nyan! Már nem emlékszem... Talán El.Psy.Konguri.? - Válaszolta a lány. Okabe elővette a kikapcsolt telefonját és beszélni kezdett hozzá.
- Igen ismét én vagyok... Úgy néz ki végig követtek... Valaki az ügynökségtől... Egy férfi... Igen... Elintézem... El.Psy.Congoroo. - Suttogta, majd lassan fölállt sétálni kezdett.
- Mindjárt jövök csak kimegyek a mosdóba. - Mondta, de alig lépett kettőt, rárontott Juanra. Megfogta a ruháját gallérjánál fogva és magához húzta.
- Ki vagy te és miért küldött az Ügynökség! Válaszolj! - Kiáltotta, majd felállította a férfit a boxból. De rögtön meg is bánta, amikor meglátta, hogy Juan vagy fél fejjel magasabb nála és erősebb testalkatú is. Gyorsan kisimította a ruháján okozott gyűréseket és vissza is vett a hangerőből.
- Sz... Szóóval, azt akartam mondani, hogy mit akarsz... Izé... Szeretnél tőlünk, hogy utánunk jöttél?
- Kyouma-Nyan! Rád támad ez az alak? - Kiáltotta Faris, majd felemelte a két kezét és beállt valamiféle harci pozícióba.
- Nyugalom megvédelek! Elsajátítottam a titkos mozdulatot! Több évembe telt, de végre tökéletesítettem! Nyan! - Folytatta a rózsaszín hajú, alacsony termetű lány.
- Jééé, találtatok egy új barátot? Tüttürűűű! Szia! Mayushii vagyok! Téged, hogy hívnak? - Kérdezte mosolyogva Mayuri, miközben Okabe és Juan közé állt .
Semmi kétség... Mindenki idióta japánban
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Aug 16, 2016 0:35:08 GMT 1
Épp válaszolnék Shika-nyannak mikor elszabadul a káosz. Tudós barátunk úgy nézem a rossz emberrel kötekedett.
Amúgy se ülhetek le trécselni a vendégekkel, hiszen dolgoznom kell. Meg amúgy se ezt az énemet szeretné látni. Igaza is van.
Gyorsan előkapok egy cetlit és felfirkantom rá a címemet.
-Gyere ide úgy este felé és beszélhetünk normális körülmények közt. Bár hamarosan végzek, úgyhogy ha gondolod, megvárhatsz, és majd együtt megyünk. De addig nem szabad kiesnem a szerepemből.
Azzal sarkon fordulok és sipítozva a balhé helyszínére rohanok.
|
|
