A holtak hajnala
Közzétéve: Feb 27, 2016 0:31:12 GMT 1
Post by Mocsok on Feb 27, 2016 0:31:12 GMT 1
2408-at írunk... Nos hogy is öntsem szavakba azt ami itt folyik? Talán a legjobb kifejezés erre az egészre az lenne, hogy: Itt a kicseszett világvége!
Hogy miért? Komolyan nem tudod? Akkor tartsunk egy kis történelemórát. Na szóval! Éppen tíz éve történt az eset amikor a föld egyik városa, nevezetesen Neapel egyszer csak a levegőbe emelkedett. Pár nap elteltével pedig egy elég különös vírus ütötte fel a fejét. Gondolom nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a kettőnek nagy valószínűséggel köze van egymáshoz ám, hogy mindez miért történt az sajnos a mai napig titok. Szóval térjünk csak vissza az imént említett vírusra, elvégre nem kis mértékben járult hozzá ehhez az elcseszett helyzethez.
A vírus kizárólag harapással terjed és alapvetően az agyat veszi célba, viszont tesz róla, hogy még az utolsó fázis bekövetkezte előtt, kínok közt leheld ki a lelked. Méghozzá szó szerint. Ugyanis az ami megmarad belőled, már nem lesz más mint egy lélektelen, vánszorgó haspók. De nem kell félni, van ám ellenszer, ó van ám bizony! Mégpedig a *dobpergés* azonnali amputáció. Mit ne mondjak elég primitív és kellemetlen módszer (pláne ha az ember intimebb pontjába mar bele egy oszlásban lévő éhenkórász) de még mindig jobb mint erősíteni az élőholtak népes "kis" táborát.
A vírus eleinte kis mértékben terjedt. A semmiből felbukkant fel egy vagy rosszabb esetben két rohadék, megharaptak pár embert és már mentek is mind a karanténba, ahol különböző kísérletek vártak rájuk, természetesen az ellenszer létrehozása érdekében. Ám végül minden kísérlet kudarcba fulladt. Némelyik azonnali halállal járt, némelyik pedig csak még ocsmányabb dögöket teremtett, amik aztán ki is törtek a karanténból, ezzel tovább nehezítve, a még emberhús mentes diétán lévő emberek mindennapjait. Szerencsére a legtöbb mutáns a mai napig nem tűri jól a fényt, ám tesznek róla, hogy az éjszakák lidércnyomássá változzanak.
Ahogy a helyzet egyre inkább súlyosbodott, a nagykutyák kénytelenek voltak kiküldeni a katonaságot is, hogy rendet tegyenek. Utólag belegondolva elég nagy haszna volt. Tény és való, a hullák se perc alatt szétkapták a katonákat, viszont ezzel a húzással legalább ellátták a túlélőket kellő mennyiségű fegyverrel.
Egy év elteltével a bolygó lakosságának 60%-a megfertőződött. A világ megmaradt vezetői egy titkos összejövetelt követően elkezdték evakuálni az embereket. A terv az volt, hogy a lebegő városba, Neapelbe, vagy népszerűbb nevén Iron Heavenbe szállítják. Két nappal a terv nyilvánosságra hozatala után egy elektromágneses kisülés kiütött minden elektronikát a földön. Minden jármű, elektronikai eszköz, ráadásul még a fegyverek elég nagy része is odalett. Természetesen azóta a túléléshez szükséges dolgokat sikerült helyre pofozni, ám a repülő járműveknek örökre búcsút mondhattunk, ahogy a menekülés reményének is.
És így érkeztünk el a jelenig. A föld lakosságának több mint 90%-a kóricáló holtakból áll. Azon kevés túlélők akik még embernek nevezhetik magukat, egymást ölik, az egyre csak fogyatkozó erőforrásokért. Vannak akik egyedül járnak és vannak akik csapatokba, családokba, bandákba, közösségekbe tömörülnek. Az utóbbiaknál pedig elég gyakoriak a menedékhelyek, táborok, kisebb városok, és nagy ritkán erődök. Ezek többnyire holtaktól biztosított emberlakta romok. Szörnyű ezt mondani, de a civilizációnk utolsó bástyái. A technológiát illetően... Nos, hála az elektromágneses kisülésnek, már nem rajzanak a városokban a repülő kocsik, a mesterséges megvilágítás pokolian nagy probléma egy generátor nélkül, ráadásul az energiacellákkal működő lőfegyvereknek többségének is annyi. Persze vannak még tölténnyel működő fegyverek sőt, a vírus elterjedése óta elég nagy népszerűségnek örvendenek. Visszatérve a kisülésre: Szerencsére az elektromos tárgyak jelentős részét nem tette végérvényesen tönkre. Szóval ha az ember egy kicsit is ért a szereléshez könnyedén helyre tudja pofozni az adott eszközt.
Sokak szerint folyamatosan haladunk a régi életünk felé. Szerintem csupán hozzászoktak a jelenlegihez. Nehezemre esik beismerni, de a kihalás szélére sodródtunk... Személy szerint szemernyi esélyt se látok arra, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Hogy miért? Komolyan nem tudod? Akkor tartsunk egy kis történelemórát. Na szóval! Éppen tíz éve történt az eset amikor a föld egyik városa, nevezetesen Neapel egyszer csak a levegőbe emelkedett. Pár nap elteltével pedig egy elég különös vírus ütötte fel a fejét. Gondolom nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a kettőnek nagy valószínűséggel köze van egymáshoz ám, hogy mindez miért történt az sajnos a mai napig titok. Szóval térjünk csak vissza az imént említett vírusra, elvégre nem kis mértékben járult hozzá ehhez az elcseszett helyzethez.
Neapel
A vírus kizárólag harapással terjed és alapvetően az agyat veszi célba, viszont tesz róla, hogy még az utolsó fázis bekövetkezte előtt, kínok közt leheld ki a lelked. Méghozzá szó szerint. Ugyanis az ami megmarad belőled, már nem lesz más mint egy lélektelen, vánszorgó haspók. De nem kell félni, van ám ellenszer, ó van ám bizony! Mégpedig a *dobpergés* azonnali amputáció. Mit ne mondjak elég primitív és kellemetlen módszer (pláne ha az ember intimebb pontjába mar bele egy oszlásban lévő éhenkórász) de még mindig jobb mint erősíteni az élőholtak népes "kis" táborát.
A vírus eleinte kis mértékben terjedt. A semmiből felbukkant fel egy vagy rosszabb esetben két rohadék, megharaptak pár embert és már mentek is mind a karanténba, ahol különböző kísérletek vártak rájuk, természetesen az ellenszer létrehozása érdekében. Ám végül minden kísérlet kudarcba fulladt. Némelyik azonnali halállal járt, némelyik pedig csak még ocsmányabb dögöket teremtett, amik aztán ki is törtek a karanténból, ezzel tovább nehezítve, a még emberhús mentes diétán lévő emberek mindennapjait. Szerencsére a legtöbb mutáns a mai napig nem tűri jól a fényt, ám tesznek róla, hogy az éjszakák lidércnyomássá változzanak.
Ahogy a helyzet egyre inkább súlyosbodott, a nagykutyák kénytelenek voltak kiküldeni a katonaságot is, hogy rendet tegyenek. Utólag belegondolva elég nagy haszna volt. Tény és való, a hullák se perc alatt szétkapták a katonákat, viszont ezzel a húzással legalább ellátták a túlélőket kellő mennyiségű fegyverrel.
Egy év elteltével a bolygó lakosságának 60%-a megfertőződött. A világ megmaradt vezetői egy titkos összejövetelt követően elkezdték evakuálni az embereket. A terv az volt, hogy a lebegő városba, Neapelbe, vagy népszerűbb nevén Iron Heavenbe szállítják. Két nappal a terv nyilvánosságra hozatala után egy elektromágneses kisülés kiütött minden elektronikát a földön. Minden jármű, elektronikai eszköz, ráadásul még a fegyverek elég nagy része is odalett. Természetesen azóta a túléléshez szükséges dolgokat sikerült helyre pofozni, ám a repülő járműveknek örökre búcsút mondhattunk, ahogy a menekülés reményének is.
És így érkeztünk el a jelenig. A föld lakosságának több mint 90%-a kóricáló holtakból áll. Azon kevés túlélők akik még embernek nevezhetik magukat, egymást ölik, az egyre csak fogyatkozó erőforrásokért. Vannak akik egyedül járnak és vannak akik csapatokba, családokba, bandákba, közösségekbe tömörülnek. Az utóbbiaknál pedig elég gyakoriak a menedékhelyek, táborok, kisebb városok, és nagy ritkán erődök. Ezek többnyire holtaktól biztosított emberlakta romok. Szörnyű ezt mondani, de a civilizációnk utolsó bástyái. A technológiát illetően... Nos, hála az elektromágneses kisülésnek, már nem rajzanak a városokban a repülő kocsik, a mesterséges megvilágítás pokolian nagy probléma egy generátor nélkül, ráadásul az energiacellákkal működő lőfegyvereknek többségének is annyi. Persze vannak még tölténnyel működő fegyverek sőt, a vírus elterjedése óta elég nagy népszerűségnek örvendenek. Visszatérve a kisülésre: Szerencsére az elektromos tárgyak jelentős részét nem tette végérvényesen tönkre. Szóval ha az ember egy kicsit is ért a szereléshez könnyedén helyre tudja pofozni az adott eszközt.
Sokak szerint folyamatosan haladunk a régi életünk felé. Szerintem csupán hozzászoktak a jelenlegihez. Nehezemre esik beismerni, de a kihalás szélére sodródtunk... Személy szerint szemernyi esélyt se látok arra, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.