Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 10, 2016 22:38:34 GMT 1
A vár, egy magasabban fekvő dombon feküdt, az erdő szélén. Egy kővel kirakodott út vezetett fel a kapuhoz, ami fel volt vonva. Az út és a vár is elég lelakottnak tűnt. Mindenhol gazok nőttek ki, a falak omladoztak és a tető beázott. Hőseink a feljáró előtt, összetalálkoztak négy porhüvellyel. Bőr ruhákban támolyogtak. Az első egy törött kardot szorongatott, a másik egy lándzsát, a másik kettő pedig rozsdás vasvillákat. Nem nehéz ellenfelek. Mikor beléptetek a kapun, egy tér tárult eléjük, ami teljesen kihalt volt. Egy picit furcsa is volt... Még egy lélek se járt arra! (poén) Innen két irányba lehetett indulni. Az egyik a palotta, vagy pedig a bánya. Biztos sok megmérettetés vár mindenkire, de nem volt idő megbeszélni, hogy mitévők legyetek, ugyanis az egyik fal mögött, egy porhüvely állt lesben, majd amikor jónak látta a pillanatot, egyenesen Illana-nak ugrott, miközben egy kést szorongatott a kezében. A fegyvert könnyűszerrel a lányba mélyesztette volna, ha nem lettek volna gyorsak a reflexei. Illana az ellensége arcára tette a kezét, hogy ellökje magától, de nem várt dolog történt. Sötét mágia... A porhüvely kezéből kiesett a penge letérdelt és szó szerint sorvadni kezdett. Zöld fény áradt az ellenfél arcától Artmenson keze felé. Az amúgy is alig élő átkozott, egyre soványabb, színtelenebb és erőtlenebb lett, míg végül össze nem esett és el nem porladt. Ezzel egyidejűleg nőtt Illana ereje. Mi történik itt?
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Jul 14, 2016 23:54:25 GMT 1
Végül összeállt a kis csapat. Hat koszos senki, világunk megmentői. A sors iróniája. Visszatérve a csapatra, legújabb tagunk elég csendes típus volt. Egy árva szót sem szólt. Bár személy szerint nem is terveztem beszédbe elegyedni vele, de volt egy olyan érzésem, hogy nem szólna vissza. Titokzatos alak volt. Valószínűleg ez tette veszélyessé. Pont emiatt tartottam tőle, hogy előbb vagy utóbb a hátamba állit valamit.
Végül elértük úti célunk. Nem elég, hogy az épület alapvetően rettentően magasnak tűnt, de még az is hozzátett, hogy egy szintén nem éppen apró mérettel rendelkező dombra épült. A kolosszus még talán kellemes látványt is nyújtott volna, de jelenlegi állapotában jobban emlékeztetett egy kísértetkastélyra... Bár az elbeszélések alapján talán az is volt. A falak már omlófélben voltak, mindent ellepett a gaz és erős gyanúm volt arra, hogy az épület épségéért vívott harcot már a szentlélek is feladni készült.
A feljárónál találkoztunk is első ellenfeleinkkel. Fegyverek nélkül elég haszontalannak éreztem magam, szóval úgy éreztem itt az ideje bizonyítani, így hát előreléptem. A hullák lassan tántorogtak, szóval volt időm összeszedni az erőmet. Behunytam a szemem, egyenletesen lélegeztem, kiürítettem az elmém és koncentráltam. Mikor már éreztem a tenyeremben izzó forróságot kinyitottam a szemem. A lándzsás járt a legközelebb. Hosszú fegyverét két kézre fogva próbálta átszúrni mellkasom, de túl gyenge volt és lassú. A döfést elkerültem, megragadtam a lándzsa végét, majd egy pillanat alatt közelebb léptem a porhüvelyhez. Szabad kezem homlokára tettem és halk mormogásba kezdtem. Próbálta kiszabadítani fegyverét a kezemből, de már késő volt. Egy halk sikoly, és szerzet eleresztette lándzsáját és hanyatt esett. Homlokán ott virított tenyerem koromfekete még néhol izzó nyoma. Ám nem nyugodhattam meg, mert a törött kardos már lendítette is felém fegyverét. Épp időben szökkentem hátra ahhoz, hogy az arcom helyett csak a levegőt szelje át. Bár ha az a kard még mindig eredeti állapotában lett volna, valószínűleg nem úszom meg ennyivel. Szerencsére az előző porhüvely lándzsája még mindig nálam volt, szóval kaptam az alkalmon és a törött pengés szeme közé célozva szúrtam. Bár a támadás jóval a cél alatt sújtotta az áldozatot így is elérte a kívánt hatást. A fegyver hegye a nyakában állt meg. Kettő... illetve mind a négy halott. Úgy látszik, amíg én ezzel a kettővel játszadoztam, a köpenyes elintézte a maradék kettőt. (nem irányítom Robertet, ezt előre megtárgyaltuk) Tiszta volt az út a várba. A biztonság kedvéért felvettem a törött kardot. Tény, túl sok gyakorlati értéke nem volt, de még mindig jobb mint a semmi. A mágiát nem használhattam állandóan, elvégre ha túl sokat használom piszkosul kimerít.
További harcra észen léptem be a várudvarra, ám ami ott fogadott, pontosabban ami nem, teljesen meglepett. Sehol senki. Az út innen két irányba vezetett. Az egyik a bánya volt, a másik a vár. Mindkét lehetőség elég veszélyesnek bizonyult. Mialatt én a gondolataimba merültem, egy porhüvely rátámadt a lányra. Mire feleszméltem a szerencsétlen támadóból különös zöld fény tört elő, majd ezt követően el is sorvadt. A nőre vetettem tekintetem és csupán ennyit morogtam orrom alatt.
- Mágia.
Mintha mi sem történt volna önjelölt vezérünk mellé sétáltam és a fogadóban történt megnyilvánulásom teljesen félretéve, teljesen nyugodt hangnemben szóltam hozzá.
- Az egyik út gondolom a bányába visz, a másik a várba. Felteszem a bánya végén az óriás fogad majd minket, a várban pedig a Cardinal testvérek vendégszeretetét tehetjük próbára. Őszintén szólva gőzöm sincs melyikkel kéne kezdenünk és mivel te vagy az egyetlen aki képes valamilyen szinten vezetni ezt a szedett-vedett csürhét, bárhogy is döntesz, támogatom.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 15, 2016 0:11:47 GMT 1
Hadrian Blackfire
Siker: 4-6
Lándzsás megsütése: 94z4Eibz1-6
Kardos leszúrása: 1-61-6·1-6
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 18, 2016 16:28:38 GMT 1
Figyelmesen hallgatom Ewyn-t.
- Illana vagyok, vagy csak Lana. Én is örülök. Az erdőben találtam, és ha ez az úriember itt nem segített volna, bizony ismét meghaltam volna. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy tudtam-e valaha varázsolni, de annyira vonzott ez a fegyver, hogy kénytelen voltam elvenni – mondom neki. Mikor visszatérek hozzájuk, eléggé megdöbbenek a férfi kifakadásán, de aztán összeszedem magam, és nyugodt hangon ennyit felelek.
- Nem azt mondtam, hogy még nem tettem ilyet. Mert sajnos nem egyszer kerültem olyan helyzetbe, amikor kénytelen voltam ezek közül bármelyiket megtenni. Csupán ha lehet, megpróbálom elkerülni ezeket. De tévedsz… Az én gondolkodásom szerint ezek nem tartoznak bele azokba, amiket megvetek, hiszen ezeket neki csinálom, nem a saját javamra. Lehet, ez csak önáltatás, de nekem megfelel.
***
Másnap Ewyn-nel reggelizek, és mesélni kezdek neki.
- Hát igazából leginkább abból az időszakból tértek vissza, amikor már egyedül jártam a világot. Tudom, hogy elég jól forgattam a kardot, de még jobban használtam az íjat. Azonban sajnos az íjászkodást teljesen elfelejtettem, míg a kardos képességeim nagy része megmaradt. Azonban arra sem emlékszem, hogy valaha használtam volna mágiát. Igazából ennyi dióhéjban… - Mondom neki. – Na és neked hogy telt az éjszakád? – kérdezem tőle udvariasan.
***
Az új tagunk nem éppen a beszédes fajtába tartozik, ezért hiába is próbálkozom, csak rám néz, de nem válaszol. Azonban amikor találkozik a tekintetünk, én összehúzom a szememet. Valami itt bűzlik… Azonban elindulunk, így nincs nagyon időm ezen rágódni. A vár nem éppen a legszebb látványt nyújtotta. Hát, régen biztosan szebb volt. Kiráz a hideg a helytől, de szerencsére nem egyedül vagyok itt. Követtük az ösvényt, de a feljáró előtt négy porhüvellyel találkoztunk. Mivel nem igazán volt fegyverem, nem is támadtam nekik, helyette az asztal csapkodós férfi intézett el kettőt, majd az új tag. Hmmm… Szóval az asztal csapkodós tűzmágiát használ… Értem… Azért az új tag sem rossz… Legalább hasznos tagjai a csapatnak. Gondolom keserűen. Amíg a férfi a kardot vette fel, addig én a lándzsát, majd indultunk is tovább. Legalább valamim már van… Jobb mint a semmi. Hamarosan beléptünk a kapun, és máris két út lehetősége vetődött fel, és tűnődni kezdtem, melyik lenne jobb. Ám nem sokáig tehettem, hiszen ekkor valaki nekem támadt. Kiverte a kezemből a lándzsát, így csak a botom maradt. Áldom a gyors reflexeimet, hiszen könnyedén kikerültem a szúrását, majd jobb híján mindkét kezemmel az arcát próbáltam meg eltolni. Azonban ekkor furcsa érzés kerített hatalmába. Ekkor ellenfelem egész egyszerűen elém térdelt, mintha valami alattvalóm lenne. Érzem, hogy az ő ereje hogyan csökken, és ezzel együtt az enyém hogyan nő, a zöld fény hogyan továbbítja ezt az erőt. Nem mintha sok lenne. Néhány másodperc után ellenfelem elsorvadt, mintha nem is létezett volna. Ez meg még is mi a fene volt? Ijedek meg. Ekkor a kapott lelket William-hez viszem, majd neki adom. Ránézek, és enyhén félredöntött fejjel ennyit mondok.
- Egy! – Ekkor odalép hozzánk Hadrian, és a mondandójára ennyit felelek néhány másodperces szünetet hagyva.
- Én úgy gondolom, hogy előbb érdemes lenne a várat kitisztítani, utána pedig az óriás seggét szétrúgni. Persze, ha hiteles az információ, miszerint a bányában van az óriás – nézek szemöldök felhúzva Hadrian-re. - Hiszen több esélyünk van sok kisebb ellenféllel, mint egy hatalmassal. Mert lehet, ha meg is sebez valamelyik katona, azt még túlélhetjük, de ha az óriással kezdünk, az garantált halált jelent. Mert nem vagyunk elég erősek. Én biztos a várra a szavazok…
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 20, 2016 11:58:54 GMT 1
Teljes testtel nem fordultam az érkezők felé, de a szemem sarkából, illetve amennyire a köpenyem engedte, végigmértem őket. Hát, be kell hogy valljam, elég szedett-vedett társaság volt, egyetlen női taggal. Az egyik férfi szólalt meg először. Nem tetszett a stílusa, és éreztem, nem fog zavarni, ha véletlenül meghal. ~Vesszőfogó… Ch, na persze. Csak el ne vágjam a torkod! Azonban a következő mondatával kénytelen voltam egyet érteni. „- Mentsük meg ezt a rohadt világot minél előbb, hogy saját utakat járhassunk.-” Ebben igazat kell adnom neki… Minél kevesebb ideig látom a „selyemfiú” képét , annál jobb.
Céltudatosan indulok meg Cardinal vára felé, amikor a csapat női tagja mellém lép. „- Szia! A nevem Illana. Na és neked? –” Felhúzom a szemöldököm, de nem szólalok meg. Az a nő, aki megmentett, Emerald már elmondta a nevem. Felesleges dolgok miatt pedig nem jártatom a szám. Némán sétálok tovább, anélkül, hogy a többiekre ránéznék. De az a lány csak nem hagy. Tartja velem a lépést, és beszél tovább : „– Gondolom, most kicsit még kívülállónak érzed magad, de kénytelen vagyunk összefogni, ha véghez akarjuk vinni ezt az egészet. -” Erre csak a szememet forgatom. Egy szóval sem kértem a segítségüket, de ha már az utamba kerültek, akkor ameddig nem akadályoznak, addig maradhatnak.
Ahogy közelebb érünk a várhoz, látom milyen lepukkant. Bár én eléggé hozzá vagyok szokva az ilyesmi helyekhez, úgyhogy nem akadok fent rajta. Még a feljáró előtt belebotlunk négy porhüvelybe. Az egyik felét kezelésbe veszi férfi. Nem szentelek neki különösebb figyelmet, inkább megindulok a másik kettő felé. Mindkettő fegyvere egy rozsdás vasvilla. Hát mit ne mondjak, azért valami komolyabb kihívást vártam… Nem érzek bizonytalanságot, hiszen mindkettő lassú, én pedig viszonylag fürgén mozgok. Mindkettő felém szúr, mire én csak lehajolok, majd egy szempillantás alatt mögéjük kerülök. A tőlem bal oldalra lévő felé fordulok, előkapom a rövid kardomat, és megpróbálom levágni a fejét. Ha ez sikerül, a másik felé fordulok, ami újra felém szúr, így hát kitérek a támadása elől, elkapom a fegyverét, és ha minden jól megy, az előzőhöz hasonló módszerrel kivégzem. Miután mindkettő ellenfél összeesik, elrakom a kardom, és továbbindulok. A kapu átlépése után körbetekintek. Hirtelen egy porhüvely ráront a lányra, de ahogy látom, senki nem mozdul. Végül nincs is szüksége segítségre, valamiféle mágiával elporlasztja a támadót. Felhúzom a szemöldököm, de nem teszek semmit. Várom a többiek döntését, bár én inkább Ilana ötletét támogatom, miszerint a várba kellene először mennünk. Ezért mellélépek, ezzel jelezve, hogy az ő pártján állok.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 31, 2016 17:09:16 GMT 1
"Robert"
Siker: 4-6
Első ellenfél: vHAWw3611-6
Második ellenfél: 1-61-6·1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 3, 2016 13:21:47 GMT 1
Ha megegyezett a csapa a továbbhaladásról, beléphettek a vár belsejébe. Egy hatalmas kapu állta az útjukat, de egy erős lökés hatására könnyedén kinyílt. Egy trónteremben találhatták magukat. A növényzet mát-már teljesen benőtte, mindenhol pókhálók és az öreg fákon égő halvány gyertyák jelentették az összes fényforrást.
Középen volt a trón és előtte három alak térdre rogyva. A trónon egy porhüvely ült, koronával a fején, de ő is mély álomban pihent, csakugyan, mint Illana. Viszont a három alak igen csak elevenek voltak. Amikor kinyílt az ajtó, lassan fölálltak és megfordultak. Ők voltak egykor valószínűleg a Cardinal testvérek és a trónuson az apjuk. Az első fivér levette a hátáról a hatalmas pajzsát és a bal kezébe vette, majd a jobb kezével megragadta a gigászi tüskés buzogányát. A középső egy jókora kardot húzott elő a hüvelyéből és lépett előre, míg az utolsó egy lándzsát tartott a kezében. Pár pillanatnyi tétlenség után, üvölteni kezdett mind a három, valamiféle halálsikolyra emlékeztető hangon és megrohamozták hőseinket.
Innentől ti döntitek el, hogy ki-kit támad. Mindenkinek csak egy célpontja lehet. Írjátok feltételes módban, aztán majd a kocka dönt 
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Aug 12, 2016 20:53:50 GMT 1
Csak lassan csóválom a fejemet, és ennyit mondok sokat sejtetően új tagunknak.
- Értem… - Húzom fel én is az egyik szemöldökömet, majd lemaradok, és egyedül folytatom az utamat. Mint mindig… Jut eszembe egy emlékkép, amint egyedül lépdelek a havas erdőben. Vajon milyen sokáig élhettem egyedül? Úgy gondolom, azért elég sokáig, de ebben nem lehetek biztos.
***
Csak egy biccentéssel jelzem, hogy Robert mellém lépett, vagyis támogatja az ötletet. Mivel úgy tűnik, hogy végül ez az ötlet marad, elindulok a vár felé, azonban amikor belépünk, egy hatalmas kapu állja utunkat. Csak türelmetlenül felsóhajtok halkan, majd odamegyek, és egy hatalmas lökéssel kitárom azok szárnyait, majd nagyra nyílnak a szemeim.
- Ez csodálatosan fest – suttogom kicsit hangosabban. Valóban tetszik. Van egy hangulata. Azonban nem sokáig gyönyörködhetek ebben a csodás teremben, hiszen mozgást érzékelek magam előtt. Három alak fordul felénk, majd előveszik a fegyvereiket.
- Azt hiszem, nem túl szívélyes fogadtatásban lesz részünk… Azért egy üdvözlő italra igazán meghívhattak volna… - mondom, és Will-re nézek, majd az ellenfeleink felé biccentek, ezzel azt üzenve, hogy hajlandó-e velem harcolni.
Ha igen, akkor én inkább hagyom, hogy ő küzdjön szemtől-szemben, én inkább csak a botomra nézek, majd Will-re, és egy pillanatig lehunyom a szemem. Menni fog… Vagy nem… Azzal Will-re tekintek, és megpróbálok egy védőpajzsot rakni elé, amin ugyan át tud hatolni, de be nem jöhet elvileg támadás. Nagyon, remélem, hogy sikerül., bár lehet, nincs is rá szüksége. Ha kell, én magam is küzdök vagy a botommal vagy a törött kardommal.
Ha nem akar velem lenni, akkor hátrébb húzódom, és ott segítek, ahol kell. Aki egy kicsit is rossz helyzetbe kerül, megpróbálom alkalmazni nála a védőpajzsot, bár fogalmam sincs, mire számítsak. Kétszer próbálkozom meg valami fájdalmasat feléjük küldeni, és ha bárki megsebesül, akkor már rohanok is oda, hogy esetleg ezzel az erővel meggyógyítsam. Ha nagy a baj, akkor figyelemelterelésnek is jó ez az eszköz, hiszen megpróbálok valami fényt kicsikarni belőle, hogy elvonja a többiekről a figyelmet. Ha valamelyik megtámad, kénytelen vagyok a botommal hárítani, hiszen nincs más fegyverem, és azzal is támadok vissza. Amint van lehetőségem, megpróbálkozom újra használni azt az elsorvasztást vagy mit, pedig nem akarom. Nem akarok ölni. Akármi is lesz, én elfordulok, amíg mindegyik ki nem leheli a lelkét (vagyis csak a haláltusájuknál, ha van), és ha esetleg kerül hozzám lélek, amit nagyon remélek, hogy nem, akkor azt már továbbítom is William-nek, és megint csak biccentek, és két ujjamat mutatom neki. Kettő. Ekkor azonban egy kisebb roham kap el, mire a hasamra szorítom a kezemet, de szerencsére egy perc múlva már el is múlt. Ezután a koronás alak felé pillantok, és felteszem a legprimitívebb kérdést.
- Vele mi legyen?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 14, 2016 11:07:27 GMT 1
Illana
Védőpajzs:GKRlNARp1-6
Párbaj:1-6
Varázs támadás:1-61-6
Elsorvasztás:1-6
1-6·1-6·1-6·1-6·1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 14, 2016 12:13:48 GMT 1
Will és Illana tekintete találkozott. Mikor a lány elkezdte a pajzs varázslatot létrehozni, hirtelen változott a helyzet. A legnagyobb ellenfél elkezdett rohanni hőseink fele. Pajzsát előre tartotta, hogy kivédje az esetleges támadásokat és amikor odaért felemelte hatalmas buzogányát és lesújtott egyenesen Hadrianra. De hála a varázslónőnk gyors reflexeinek, a tűzmágus megmenekült. A lány célpontot váltott és sikeresen létrehozta a pajzsot a férfi körül, így addig nyugodtan támadhatta az ellenfelét, míg az próbálta darabokra zúzni a varázsfalat.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Aug 19, 2016 13:01:52 GMT 1
Ahogy beléptünk a várba érdekes látvány tárult elénk. Egy trónterem. A trónon egy porhüvely, fején koronával. Előtte pedig három térdelő alak teljes páncélzatban. Arcomra aggodalom ült. Tudtam, hogy az épületben lesznek, de nem hittem volna, hogy mind egy helyen. Alig egy pillanat múlva a testvérek felemelkedtek és előrántották nem túl bizalomgerjesztő fegyvereiket. Alig hallhatóan elmormoltam egy szitkot az orrom alatt. Az erőmet ismételten a tenyerembe vezettem, ők pedig rohamoztak. Ezúttal igyekeztem jóval erősebb varázslattal előrukkolni, hogy elevenen süthessem őket bele páncéljukba, de elszámoltam magam. A buzogányos egy pillanat alatt elém került. Belül már elkönyveltem, hogy megint meghalok, ám ekkor egy védőburok emelkedett körém, ami megóvott a haláltól. Tudtam, hogy nem szabad késlekednem, szóval folytattam a rituális karmozdulatokat és a halk kántálást. A kezeim között apró fénylabda jelent meg, ami pillanatok alatt hatalmas tűzgömbbé növekedett. Amint a kántálás végére értem a buzogányosra irányítottam a tűzgömböt, ám mintha meg sem kottyant volna neki.
- Kell egy rohadt bot!
Morogtam orrom alatt, ám éppen, hogy kimondtam a védőburok megtört, a lábaim alól pedig kicsúszott a talaj. Egyik pillanatban mintha lebegtem volna, majd a másikban a földön találtam magam sajgó végtagokkal. A szemem sarkából láttam, amint a buzogányos Illana felé közelit. Már lendítette hatalmas fegyverét, mikor hirtelen valami különös történt. A szél vadul tombolt a teremben. A lány haja elfehéredett, szeme ragyogott. Olyan baljós kisugárzása volt, hogy szabályosan beleremegtem. A lány fekete mágiát használt a Cardinal testvér ellen. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy még nyerhet is, ám elhagyta az ereje és földre hullott. Harcképtelennek tűnt a buzogányos pedig még mindig meg akarta ölni.
Vad ötletem támadt. Talán túlságosan is vad. Egy pillanatig nem tudtam dönteni, de végül felpattantam és egy ocsmány szitok kíséretében teljes sebességgel Illana felé rohantam. Mit sem törődve azzal, hogy mit szól hozzá felvettem a botját és gondolkodás nélkül elé álltam. Belül mélyből fakadó dühöt éreztem, ami csak arra várt, hogy előtörjön. Magam előtt láttam a lány képét. Azét aki az emlékeimben kísért, már amióta csak az eszemet tudom. Még mindig nem tudtam mit követhetett el ellenem az a lány, de az a gyönyörű kék szempár dühöt ébresztett bennem akár hányszor eszembe jutott.
Szemeim felizzottak. Mintha maga a harag lángjai égnének bennük. Ezúttal a varázsbotba koncentráltam az erőmet. Ha ez működik, minden dühömet beleadom a következő támadásba. Már nem érdekelt túl e élem. Látni akartam amint ez a porhüvely fellángol. Látni akartam, ahogy a páncélja felizzik a hőtől, a megmaradt bőre leolvad a képéről és a fájdalomtól rázkódva kileheli a lelkét, hogy aztán bekebelezhessem.
Persze ha nem jön össze a varázslat... Nos, én nem tudhatom mi lesz utána.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 19, 2016 13:45:42 GMT 1
Hadrian:
Tűzgömb: mS|X7Wd41-6 (siker: 5-6)
Támadás bottal:1-6 (siker:3-6)1-6·1-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 19, 2016 14:39:41 GMT 1
A varázspajzs a lehető legjobbkor húzódott fel a tűzmágus és a buzogányos között. Hadrian így megmutathatta végre, hogy mire is képes igazából. A tűzgömb szépen nőtt, a kezei között, majd a legmegfelelőbb pillanatban ellőtte azt, egyenesen a Cardinal arcába. A porhüvely letérdelt és üvölteni kezdett, majd letépte magáról a tülkös sisakot, ami olyan forró volt, hogy az összes, eddig megmaradt szövetet leégette róla. Így végre megláthatták az arcát, ami nem volt egy túl kellemes látvány.
Ekkor gerjedt éktelen haragra, egy hatalmasat ütött a varázsfalra, ami össze is tört és az így keletkezett lökéshullám, magával ragadta Blackfiret. Szerencsére nem esett nagyobb baja, az eséstől. Kisebb-nagyobb zúzódások, de semmi komoly. Közben Illana sötét mágiához nyúlt. Hatalmas lett az ereje. De úgy néz ki, hogy csak ideiglenes... Talán a lelkeit használja fel a varázslataihoz... Ezért fehéredhetett ki a haja. De nem volt idő ezen töprengeni, hiszen már le is akart sújtani a buzogányával a hatalmas monstrum, szegény lányra. Hadrian úgy döntött, hogy megragadja a mágikus botot, majd varászlásba kezdett. Látszott a férfin, a hatalmas, düh, erő és céltudatosság. A botot az ellensége felé tartotta, elmormolt egy gyors varázsigét, valami ismeretlen, vagy rég kihalt nyelven. Egy kis lökéshullám keletkezett, amitől pillanatra hátrahőkölt a Cardinal. Már-már megijedt a tűzmágus izzó szemétől. De látván, hogy nem történt semmi, ismét célpontot váltott és Blackfire felé kezdett sprintelni. Viszont két lépés után történt valami. Szürkén füstölni kezdett, majd megállt. Az egyik kezével megérintette a páncélját, majd lehetett hallani, hogy úgy sercegett a tenyere, mint a serpenyőben a zsíros szalonna. Gyorsan elengedte a fegyverét és próbált megszabadulni a páncéljától, ami eközben már vörösen izzott. Üvöltött. Először letérdelt, majd a földön kezdett fetrengeni, majd a semmiből egyszer csak kigyulladt.
Fél percnyi artikulálatlan és értelmetlen kiabálás után abbahagyta a mozgolódást és csak égett, még egy percig. Aztán hirtelen abbamaradt az izzás és köddé vált. Két hatalmas lélek adag indult útjára a levegőben. Az egyik Hadrianhoz, a másik Illanahoz szállt. A férfi kezéhez repült, majd mikor odaért, egy jó nagy maroknyi kristállyá szilárdult, ami csak arra várt, hogy vagy összeroppantsa és így megerősödjön a mágus, vagy pedig eltenni későbbre fizetőeszköznek, vagy rosszabb időkre. A lány egyik zsebébe került a jókora kristály. Viszont a harc végéig esélytelen volt, hogy fel tudott-e volna kelni. Blackfire is kimerült. Ennyi varázsolgatás és mágia, bőven elég volt egy napra. Főleg úgy, hogy nem evett semmit, már egy egész napja, csakugyan, mint az egész csapat, hála a "vezetőjük" fukarságának. És az éjszaka se volt túl pihentető, egy asztalon támaszkodva. De az egész csapat megérezte az ellátmányok hiányát. Reméljük így is sikerült kinyírni a másik kettőt...
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Aug 23, 2016 14:36:28 GMT 1
Figyelmesen végighallgatta a férfi mondandóját, majd a kocsmárosét is. Mikor a fizetésre került a sor, lassan felállt és elment az egyik ablak melletti asztalhoz, ezzel elérve azt, hogy rá aztán ne számítsanak ez ügyben. Leült, lábait az asztalra tette, majd előhúzta a tőrjeit. Megpróbálta valahogy használhatóbbá alakítani őket kisebb-nagyobb sikerrel. Ezután a nyilait ellenőrizte le.
~9 darab...spórolnom kell, ha jót akarok magamnak.
Miközben a többiek álomra hajtották a fejüket, Frederick inkább csak üres tekintettel bámult kifelé az ablakon. Nem tudott aludni már egy jó ideje, de ennek ellenére fáradtnak sem érezte magát. Amikor felkelt a nap lassan megjelent mindenki. Kilépett a kocsmából, majd a falnak dőlve várt egy kicsit, hogy a többiek elinduljanak, majd zsebre tett kézzel ő is elindult a vár felé. Az erdőbe érve találkoztak a 6. taggal meg egy varázslónővel. Lorensiel alaposan végigmérte őket, majd visszasorolt a csapat végére. A kapuban 4 porhüvely állta az útjukat, de úgy tűnt nem volt szükség Fred segítségére. Beljebb érve levette a hátáról az íjat a biztonság kedvéért. Ám meglepetésére senki sem volt a téren.
Lana jelenetét meglepődve figyelte. Nem nézte volna ki a lányból, hogy tényleg ért a mágiához. Végül kérdőn ránézett a lányra, hogy jól van-e. Hadrian beszéde után ránéz a várra jelezvén, hogy ő is inkább ott kezdené.
Amint beléptek az ajtón figyelmesen végigszemlélte a termet, hogy megfelelő lövőhelyet keressen magának. Ám 3 felfegyverzett alak várta őket a trónnál. Végignézett mind a hármon. A lándzsásat vette célba, ugyanis neki szabad volt a feje, ezért egy jól irányzott lövéssel le lehet teríteni. Fred felugrott a közeli fára és kihúzott egy nyílvesszőt a tegezéből. A hegyét a szájához tartotta. Egy alap varázslatot mormolt el, amire még emlékezett. Ennek a mágiának segítségével, amint a nyílvessző célt ér felrobban. Ránézett a kocsmában megismert mágusra.
-Próbálja meg valahogy egy helyben tartani azt a lándzsásat, hogy el tudja találni a fejét!-mondta Ewynnek, majd meghúzta az íjat várva az alkalomra, hogy lőhessen.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Aug 23, 2016 15:09:58 GMT 1
Frederick
Kilenc nyílvessző, kilenc dobás.
Csak a hatos dobás talál. A játék az első pontos lövésig megy.
1.4SxQpg3H1-6
2.1-6
3.1-6
4.1-6
5.1-6
6.1-6
7.1-6
1-6·1-6·1-6·1-6·1-6·1-6·1-6·1-6·1-6
|
|
