Susanoo no Mikoto

OOC: Nagyon fontos, ez tényleg csak egy random ötlet. Megihletett egy kép, multizni már nem akarok, nem is bírnék (meg valljuk be, ez a karakter nagyon mitológiai ahhoz, hogy még egy kariként akarjam hozni), ráadásul nem tudom, mennyire töri el a világot – szóval csak így bedobom az ötletládába, mint random mitológia, ami érdekes lehet.



Faj: Kami (A vihar és a tenger istene, de néhány helyen a mezőgazdaságot és a jólétet, máshol pedig pont a járványokat és a tömeges halálozást kötik hozzá. Személyes véleménye szerint az emberiség igazán eldönthetné.)

Nem: Férfi

Életkor: Többezer év (jellemzően 18 és 20 év közti kamasz/fiatalfelnőtt fiú alakjában jelenik meg)

Kapcsolat a karakterrel: Nincs. Ez egy teljesen random ötlet – kicsit Orochihoz köthető be esetleg.

Személyiség: Valahol félúton a hős és a két lábon járó természeti katasztrófa között. Nem rosszindulatú személyiség, sőt: egyesek szerint sokkal jobban foglalkozik az emberekkel, mint a legtöbb Kami, kifejezetten bátor, és gyakran nagylelkű isten. Ugyanakkor sértődékeny és hirtelen haragú, egészen pitiáner dolgokon is fel tudja kapni a vizet, és mivel a hatalma nagy, ez sokszor igencsak komoly következményekkel jár. Egyesen szerint kissé arrogáns is – ez némileg a testvéreivel, Amaterasu-val, a Napistennővel, és Tsukuyomival, a Holdistennel való kapcsolatából is adódik, akikkel enyhén szólva is megvannak a konfliktusai, és folyamatosan törekszik rá, hogy bizonyítsa, egyenlőbb, talán hatalmasabb is náluk. Szintén sok ellenérzése van az apjával kapcsolatban, aki mindig „túl vadnak” tartotta, így a testvéreivel ellentétben nem az egeket, hanem csak a tengereket hajlandó rábízni.

Nehézkes természete ellenére egyébként meglepően érzékeny lélek is – jobb, vagy rosszabb értelemben. Noha Izanami valójában nem volt az anyja, már elhunyt, mire született, mindig érzett irányában egy kis kötődést. Fiatalon, mikor száműzték az égből, és a tengereket kapta, gyakran sírt és fájlalta a magányt. Noha nem jó a kapcsolata a testvéreivel, de arroganciát és büszkeséget félretéve legtöbbször ő volt az, aki először békejobbot nyújtott. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a bátorsága mellett a tehetsége is megvan a harchoz: több csatát vívott a szellemekkel, mint bármelyik kami.

Kinézete: Noha többezer éves már, jellemzően 18-20 éves nagykamasz/fiatalfelnőtt fiú alakjában jelenik meg az emberek előtt. Középmagas termetű, 167-168 centiméter körüli magasságú, a vonásai átlagos japán férfiakra emlékeztetnek. Nem kimondottan jóképű, szinte még gyerekesnek hat az arca, viszont testalkatra látszik, hogy harcos, szálkás izomzat, és kicsit napbarnított bőr jellemzi. A haja alapvetően fekete, de halvány kékes-zöldes árnyalatot kap (kicsit a tengeri algákat idézi), illetve van néhány ezüst tincse is. A szemei szintén nagyon világosak, szinte már fehérek: első ránézésre olyan, mintha állandóan villámok cikáznának bennük. Noha elsőre nem kimondottan meggyőző megjelenésű, a szemén és a haján kívül az öltözékén is látszik, hogy nem átlagember: díszes övet, aranyozott díszítésű páncélt visel.

Előtörténet:

A születésének körülményei zavarosak. A legendák azt mondják, az apja az alvilágban járt, és onnan akarta kihozni elhunyt feleségét, Izanamit – az istennő azonban annyira eltorzult, hogy a férje végül megijedt és nélküle távozott. Ezután megtisztulni ment egy szent forráshoz, és ahogy a szemeit mosta, Amaterasu és Tsukuyomi, ahogy az orrát, Susanoo született. Susanoo maga nem emlékszik a dologra, és nem is nagyon kérdezett senkit róla, szóval elfogadta, mint a saját születésének teóriáját (bár egy szinten jobban kedveli az elméleteket, miszerint mindkét isten a szülője volt, és a testvéreivel együtt Japán alapítása után fogantak valamikor). Az mindenesetre biztos, hogy az anyját nem ismerte, az apjával és a testvéreivel pedig már a születése után sem volt jó a kapcsolata. Hirtelen haragú volt, akaratos, és nem igazán tudta kontrollálni sem az érzelmeit, sem az erejét – valószínűleg ennek eredménye lett, hogy Izanagi a legidősebb nővérüknek adta a Kamik feletti uralmat, Tsukuyomira bízta az éjszakát (aki egy szintén kellemetlen vitát követően több, mint lelkes volt, hogy soha többé ne kelljen találkoznia Amaterasu-val), Susanoo-t pedig a földre küldte, hogy a tengereken uralkodjon. A mennyből később ki is tiltották (valójában többször is), általában véletlenül, dühből elkövetett hibákért, vagy a testvéreivel való veszekedésért (ami a földön folyók kiszáradását, hegyek remegését, és esetenként rizsföldek leégését eredményezte).

Az egyik alkalommal, mikor le kellett mennie a földre, búcsúzni és békülni akart előtte a nővérével, aki azonban erősen kételkedett benne, hogy tiszták a szándékai. Susanoo-t sértette a lehetőség, de nem akarta tovább szítani a konfliktust, ami már eleve az emberek közé küldte, szóval lehetőséget kért, hogy bizonyítsa a jóindulatát. Az egyezség szerint Amaterasu-val végrehajtottak egy rituálét, aminek során különböző tárgyakból teremtettek kisebb rangú isteneket – kiegyeztek, hogy ha Susanoo teremtményei férfi istenek lesznek, igazat mond, ha nők, hazudik. Amaterasu maga három részre törte az öccse kardját, amikből három istennő született (ezek később Susanoo szolgái lettek, három alacsonyabb rangú, tengeri kami, a Munakaták), Susanoo pedig Amaterasu láncából hozott létre öt férfi istent. A dolog ezzel megoldódott volna, de a napistennő úgy vélte, csak azért sikerült férfi isteneket teremtenie, mert az ő láncából születtek, és a tény, hogy a kardjából istennők lettek, bizonyítja, hogy valójában rosszindulattal érkezett: Susanoo dühösen távozott, úgy vélte, a nővére szándékosan akarta megalázni és nem sikerült kiegyezniük.

A nagy száműzetése során igyekezett beolvadni az emberek közé, egyszerűbb ruhákban, bambuszkalappal járt. Átmenetileg megfordult Koreában is (de kifejezetten utálta a helyet, ezért nagyon hamar hajóra szállt, és visszatért Japánba) Ilyen állapotban, vándor harcosnak kiadva magát találkozott egy idősebb házaspárral egy izumói faluban, akik hét lányukat veszítették el: a közeli folyó szellemének Orochinak áldozták fel őket. A nyolcadik lányukra került volna sor. Susanoo megsajnálta őket, és megígérte, hogy megküzd a szellemmel, az első próbálkozás során viszont csúnya vereséget szenvedett, a kígyó legyőzte. Ugyanakkor kijelentette, hogy nem adja fel: a házaspár maga is a teljes kétségbeesés szélére sodródott, a falu helyzete sem volt könnyű, és a viharisten maga sem számított éppen jó vesztesnek. A faluban maradt, és megpróbált alternatív megoldást kitalálni. Ebben az időszakban némileg közelebb került a család lányához, akit fel akartak volna áldozni: részben az ő ötlete volt a végleges megoldás is, vagyis a tény, hogy Orochi igencsak szereti az alkoholt, és ha kellően sikerül elbódítani vele, akkor nem lesz ellenfél a harcban. A terv jó volt, a valaha volt legerősebb szakét szerezték meg hozzá, amiből nyolc üveggel küldte Orochi barlangjához – ez már elégnek bizonyult, hogy adjon egy jobb esélyt az istennek.

Orochi ugyan nem halt meg, de súlyosan megsérült és megszégyenült. Susanoo ellopott tőle egy kardot is, a Kusanagi no Tsurugit, amit a nővérének szánt ajándékba, abban a reményben, hogy végre tényleg megbékülhetnek. Később visszatérve a faluba feleségül is kérte a házaspár lányát, Kushinada-himét, aki maga is partner volt a kérdésben – később ő maga is, a férjétől függetlenül is tisztelt istenség lett Izumóban. Orochi legyőzése ahhoz elégnek bizonyult, hogy Susanoo a földön végrehajtott tetteinek legyen némi visszhangja, és mikor haza akart látogatni, és ismét beszélni a nővérével, Amaterasu ne hajtsa el – túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen kibékültek, és a viharisten szívesen látott vendég a napistennőnél, de legalább már a földek égetését és folyók kiszárítását mellőzik. Susanoo ezt követően hosszabb ideig Izumóban élt, közel az emberekhez – később azonban elhagyta ezt a helyet, és a jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. Egyesek szerint megismerkedett az anyjának tartott Izanamival is, és a holtak lelkei is gyakran találkoznak vele, de ez inkább szóbeszéd, mint bármilyen tényre alapuló információ.

Fegyverek:

• Orochi no Aramasa (A Kígyó Kardja) – ezzel győzte le Orochit, és egyben az egyetlen kardja, ami jelenleg is működik

• Kusanagi no Tsurugi – Orochitól lopott kard (Amaterasunak adta)

• Totsuka no Tsurugi – Amaterasu eltörte, ebből születtek a Munakaták

Egyéb:

• A mitológiai Susanoo-n alapul, bár némileg módosítottam/tompítottam a történeteken, és összekutyultam a különböző változatait a mítoszoknak. A karakter személyiségébe kevertem Indrából, Sasukéből, és kicsit a K-project Suoh Mikotójából is (mindkettő Susanoo-n alapuló figura)
• A „no Mikoto” tiszteleti utótag, a jelentése „magasztos” vagy „nagyúr”.
• Kushinada-himével jó a kapcsolatuk, igazából működnek házaspárként is – bár, valószínűleg abból is adódóan, hogy amióta az istenek közé emelkedett, a nő is halhatatlan, és örökké fiatal, nem éppen szoros. Kezdetben együtt éltek Izumóban, később függetlenül járták a világot, a szentélyeiket. Barátok, szövetségesek, kicsit talán szerelmesek is, az istennő az egyetlen, akit Susanoo tartósan képes elviselni, de nem lehet őket hasonlítani egy halandó szerelmespárhoz.