Post by Aria on Jul 28, 2021 23:48:17 GMT 1
OOC: A most általam kidobált kalandok/világok közül ez az, amit gyakorlatilag biztos, hogy nem fogok elindítani. Nagyon szeretem a világot, és ha valaki berabolja, ismeri, és szeretné mesélni, tuti, hogy számíthat rám játékosként, viszont nincs annyi időm, hogy hozzam, és a saját ötleteim közül a Kekkai Sensen, illetve az Őslelkek is sokkal közelebb áll a szívemhez. Mindenesetre azért fogadjátok szeretettel.
„Rothadó föld felett, fertőzött ég alatt, a gonoszság mételyt szült. Az istenek fényében, áldott karddal oldalán a király megküzdött a sötétséggel. És mennyek magasától a mélyben az áldottakig, béke sugara ragyogott. Éljen soká véred, éljen soká a Kő hatalma, mert eljő az éj, mi új csatára hív!” – Kozmogónia, 8. kötet
Eos világában évek óta nem kelt fel a nap. A Jelenkor 758. évét írjuk, és teljes a káosz… a földet démonok járják, és az emberiség utolsó menedékei azok a kisebb városok, amiket képesek ellátni elektromossággal, és elég fényt bocsátanak ki, hogy távol tartsák ezeket a lényeket. Látszólag nincs kiút: egyedül egy prófécia tartja a lelket az emberekben – hogy a megjövendölt király, Lucis uralkodói vérvonalának utolsó tagja az istenek áldását hordozva visszatér, és visszahozza a fényt. Ahogy azonban a hónapokból évek lettek, egyre többen veszítik el a reményt.
Eos történelme röviden
Eos az ismert világ, amelyet az emberek uralnak. Egy hajdani időben szétdarabolódott, fejletlen kis közösségek tengették az életüket a világ minden táján. Ebben az ősi korban hat isten őrködött felette: a Titán, a Föld Istene, Leviatán, a Tenger Istennője, Shiva, a Fagy Istennője, Ramuh, a Vihar Istene, Ifrit, a Tűz Istene, és Bahamut, a Háború Istene. Az emberiséggel nem sokat törődtek, míg a világban béke volt: egyedül Ifrit, a Tűz Istene jelentett kivételt, aki csodálta az emberek akaraterejét, és ki akarta emelni őket a többi teremtmény közül. Hogy ezt elérje, megajándékozta őket a tűzzel, és megtanította nekik, hogyan uralják. Ez volt a mesterségek, a tudomány és a civilizáció kezdete a világban: az emberek birodalmat emeltek, amely az egész ismert világot összefogta. Ez volt Solheim, a Nap Királysága, melyben mindenekfelett Ifritet tisztelték. A Tűz Istenének jósága az emberek iránt felkeltette a Fagy Istennőjének, Shivának figyelmét is: a korábban hideg, és minden teremtett lénnyel szemben elutasító istennő szíve meglágyult az alattvalói iránt, a Tűz Istenébe pedig beleszeretett.
Solheim hosszú fénykort élt, de ez sem tartott örökké. Az emberek egyre büszkébbek lettek, és egyre inkább kezdték tehernek érezni Ifrit felügyeletét. Fegyvereket alkottak, amiktől azt remélték, akár egy istenre is képesek lehetnek lesújtani. Amikor azonban megtámadták pártfogójukat, a Tűz Istene megdühödött. Úgy érezte, elárulták, és bosszút esküdött az emberiség ellen. A többi öt isten összefogott – úgy döntöttek, bár az emberek hibát követtek el, megvédik őket egy közülük valótól is. A háborút, ami ekkor kezdetét vette, a Régiek Nagy Háborújaként emlegetik – az istenek harcaiban Solheim a földdel lett egyenlő, csupán elfeledett romok, örökre kikapcsolt gépek hirdetik, hogy egykor létezett. Az emberiség ismét szétszóródott, technológiai fejlődése visszazuhant.
Ifritet a veresége után a Hatok egy sziklához láncolták, Ravatogh sziklájához, aztán a kimerült istenek álomba merültek, hogy kipihenjék iszonyú harcaikat. Ravatogh sziklája a mai napig tüzet köp, hirdetve, hogy ki aludt ott egykoron.
Vallási ábrázolás öt istenről (Ifrit kivételével), a démonokról, az emberi királyokról és az Orákulumról
A háború azonban átkot hozott az emberiségre: büszkeségük és kegyetlenségük a Eosra hozta a sötétséget. Nem tudni, pontosan mik voltak az első jelei, de az biztos, hogy valamikor, mielőtt az istenek elaludtak volna, tűzeső hullott az égből, és alázuhant egy hatalmas meteor, amelyet csak a Föld Istenének ereje tudott megfékezni. Nem sokkal később egy szörnyű betegség kezdett terjedni az emberek között: aki megkapta, fokozatosan elvesztette az öntudatát, agresszívebb, kegyetlenebb lett. A bőre elfeketedett, a szemei véreressé váltak, sötét gőz szivárgott a sejtjeiből – és végül teljesen átalakult. Embertelen, tudattalan lény, démon lett belőle. A betegségre nem volt gyógyszer, azt sem tudták, hogyan terjed. Az eleve megosztott emberiség tagjai közül néhányan úgy vélték, az istenek büntetése, néhányan, hogy saját büszkeségük hozta rájuk a vészt, de nem tehettek ellene semmit. A betegség a Csillagmétely nevet kapta.
Az istenek azonban még egyszer megszánták az emberiséget. Kitüntettek két nemesi házat a figyelmükkel: az egyik, a Caelum-ház bátor harcosokból állt, akik készen álltak rá, hogy egyesítsék a szétszóródott népeket. A másik, a Fleuret-ház pedig az istenek buzgó híveinek bizonyultak. Nekik adták a Kristályt, a Csillag lelkének megtestesülését – ez a mágikus hatalmú, szent kő közvetítette az akaratukat az emberek felé, és áldotta meg őket a varázslás képességével. A Fleuret-ház egyik lánya, Aera Mirrus Fleuret lett az első Orákulum, a felszentelt papnő, aki az istenek nevében szolgálja az emberiséget, és kijelentették azt is, a Caelum-ház két fia közül választják majd meg az első Királyt.
Somnus Lucis Caelum – későbbi melléknevén „A Titokzatos” – Lucis első királya
A két fiú közti trónviszály részletei gyakorlatilag teljesen elvesztek a történelemben – az idősebbik testvér neve és további sorsa teljesen ismeretlen. Az egyetlen, amit tudunk, hogy a fiatalabbik, Somnus Lucis Caelum került ki győztesen, és vált az első királlyá – később inkább elterjedt melléknevén, „a Titokzatos”-ként hivatkoztak rá, ami jól illeszkedik ahhoz, hogy mennyire keveset tudunk trónra kerülésének körülményeiről. Somnusról szól egy legenda is, miszerint uralkodásának idején megküzdött a sötétséggel, illetve valamilyen szörnyeteggel, amely a sötétség megtestesítőjeként jelent meg előtte. Ezt a szörnyeteget a legendák Adagiumnak nevezik, és azt mondják, Angelgardon, Lucis egyik kis szigetén zárták el. A sziget pont ezért szigorúan tiltott terület, egyszerre tartják veszélyes és szent helynek. A partjait évszázadokon át varázserővel felruházott királyi gárdisták őrizték, de a belső területeket még ők sem látogatták, Adagiumot senki nem látta.
Somnus Lucis Caelum alapította az első emberi királyságot, a már emlegetett Lucist, a fény országát. A Fleuret-ház ezzel párhuzamosan hozta létre Tenebrae-t. Velük szemben emelkedett fel Niflheim Birodalma: ennek az országnak uralkodói és lakói azt remélték, visszahozhatják a világba az első birodalom, Solheim fényét. A negyedik birodalom, az Accordo Protektorátus csak jónéhány évvel később jött létre: ez volt az első köztársaság, amely a kereskedelmi kapcsolatok, és a hajózás fejlesztésével próbálta megszilárdítani a hatalmát.
Niflheim és Lucis között hamar fellángoltak a konfliktusok: a háborújuk emberemlékezet óta tart. A konfliktus alapját szolgáltatja, hogy míg Lucis az istenek áldását élvezi, és a kristály varázshatalommal látja el, Niflheim a technológiát a mágiával kombinálva próbál nagyobb hatalomra szert tenni – és egyik fél sem hajlandó letenni a fegyvert. Lucis azonban sokáig töretlenül ellenállt, királyi vérvonalának 113 uralkodója pedig, szoros együttműködésben az Orákulum uralkodóházával rendíthetetlenül szolgálta a népét.
Mágia
Eos jelenleg a Jelenkor 758. évét éli, és a fejlettsége közelíthető a mi a modern világunkhoz. A világ lakói autókat vezetnek, számítógépet, telefont használnak, modern szleng jellemzi a beszédüket, fegyverek tekintetében sem ritkák a lőfegyverek. Ugyanakkor Eos világában fontos szerepet kap a mágia.
A Kristály
A mágia alapvetően a Kristálytól származik, és ezáltal kiváltsága Lucis királyi családjának. A vérvonal tagjai varázserővel születnek, amit változatos módon képesek felhasználni. A harci mágiájuk része, hogy képesek a testüket másodpercekre anyagtalanná tenni (ezt fázisváltásnak nevezik, gyakorlatilag elsiklanak a pengék útjából), a semmiből fegyvereket megidézni (ezek az ún. asztrálfegyverek), illetve nagy távolságokat átugrani, ha elhajítják a fegyverüket, és azt bázispontként használva utána teleportálnak (ezt térváltásként szokták emlegetni). Ezen kívül a varázserejük része még az elemi mágia, vagy elemancia (fagy, tűz, illetve vihar alapú mágiára képesek, ez utóbbi elsősorban elektromosságot megidéző igéket foglal magába), a szinte áthatolhatatlan erőterek emelésének képessége. A királyi család tagjainak akkora a mágikus energiája, hogy ezeket a varázslatokat aktívan és tartósan képesek alkalmazni – Lucis körül például évszázadokon keresztül egy mágikus fal emelkedett, amivel kívül szoríthatta Niflheim támadásait: a királyok ezt egész életükben fenntartották.
A királyi családon kívül még egyfajta természetes mágikus energiával rendelkezik a mindenkori Orákulum. Az Orákulum varázsereje szigorúan csak defenzív, illetve gyógyító, nem hasonlítható a királyok harci mágiájához. Ő jellemzően kántálással, vagy imával a Fénytől, mint őserőtől kér segítséget. A gyógyító ereje elég nagy ahhoz, hogy a Csillagmétellyel megfertőzött embereknek is enyhülést nyújthasson: azonban a betegség előrehaladottabb állapotait már képtelen kezelni. Ugyancsak az Orákulum tudja létrehozni a Menedékeket. A Menedékek olyan táborhelyek, amelyeket rúnák, és ráolvasások védenek meg a démonoktól az éjszaka folyamán. 
Végül a mágia harmadik ága a démoni mágia. Ez a fajta erő az Eosra érkezett sötétségből fakad, a kiaknázása nehéz és veszélyes, gyakorlatilag Niflheimen kívül senki nem is próbálkozik vele. Ez a fajta mágia az alapja a magitek fejlesztéseknek (a mágia és a technológia ötvözésének) – a lényege, hogy a démonokat, a démonok lelkét kötik hozzá tárgyakhoz vagy élőlényekhez, ezzel drasztikusan megnövelve az erejüket, sok esetben eltorzítva a kinézetüket, és különleges képességekhez juttatva őket.
A démoni mágia használható tárgyak vagy gépek megbűvölésére: Ravus Nox Fleuret bal keze helyén például egy démoni mágiával átitatott gépkar volt. A mágia használata azon túl, hogy rendkívül erőssé tette ezt a karját, és az elemi mágiához hasonló technikák megidézésére is képessé vált, némileg a kinézetét is torzította. Korábban tejfölszőke haja teljesen fehér lett, jelentősen lefogyott, és az egyik szeme lilás árnyalatot öltött.
Az Orákulum mágiája nem megosztható, minden generációban egyetlen ember bír vele. A démoni mágiát lényegében bárki képes használni. A király mágiája viszont mondhatjuk, hogy továbbosztható: ha a királyi vérvonal tagja úgy dönt, hozzá közel álló, vagy általa megbecsült barátokat és katonákat felruházhat az ereje egy részével. A mágikus erejének ilyen jellegű továbbosztása felemészt valamennyit az energiájából, ugyanúgy, ahogy a varázslatok is (valószínűleg az erejük nagyfokú szétosztása felelős azért, hogy Lucis egyetlen uralkodója esetén sem jellemző a hosszú élet) – akinek pedig továbbadja nem képes olyan mértékig kihasználni, mint maga a király, jellemzően csak egy-egy specializált ágat képes igazán magas szinten elsajátítani.
A mágiával kapcsolatban még fontos megemlíteni az Ősök Gyűrűjét. Ez szintén a lucisi királyi vérvonal birtokában van, és közvetlen kapcsolatban áll a Kristállyal. Az Ősök Gyűrűje egyrészt rendkívül erős varázslatokat tesz elérhetővé a király számára (egy mozdulattal képes elszívni az életerőt valakiből, sőt, akár képes áttépni a valóság szövetét egy pillanatra, és egyszerűen kilökni az ellenségét a semmibe), másrészt pedig lehetővé teszi a kommunikációt az elődeivel, az Ősi Királyokkal. Amikor egy lucisi király meghal, a lelke nem távozhat, hanem megőrződik a Kristályban: amikor veszélybe kerül, az aktuális király segítségül hívhatja a lelket, ami jellemzően bele tud költözni a róla készült szobrokba, és átvéve az irányítást megtámadni az ellenséget. Ezt a képességet Lucisban Ófalnak nevezik, és a legtöbb lakos csak valamilyen mesének, vagy legendának tartja: a főváros, Insomnia másodlagos védelmi vonalát jelenti, amit a király csak legvégső esetben hív segítségül. Az Ősi Királyok képesek tanácsot is adni, az aktuális uralkodó rendelkezésére bocsáthatják a tudásukat, és drasztikusan megnövelhetik a király mágikus erejét is – az elhunyt uralkodók fegyverei pedig a legerősebb eszközök, amik a világban előfordulnak. Az Ősök azonban nagyon komolyan veszik, hogy kinek engedelmeskednek: ha valaki ellopja a gyűrűt a királytól, akkor sem lesz képes irányítani az Ófalat. Ha valaki nem királyi vérből való húzza fel a gyűrűt, és kéri a hatalmat, az Ősök megvitatják, méltónak találják-e: ha igen, valamilyen áron hajlandóak egy rövid időre elfogadni mesterükként. Ez az ár (a kérés súlyától függően) lehet valamilyen súlyos seb, testrész, vagy érzékszerv elvesztése, de akár az illető élete is. Akit nem találnak méltónak, azt sok esetben válasz nélkül megnyomorítják, vagy megölik.
Az ősi királyok legutóbb két évvel ezelőtt választottak valakit, akit méltónak találtak függetlenül attól, hogy királyi vérvonalból származik-e: ez a jelenlegi trónörökös kulcsárja, Ignis Scientia volt. A férfi mindkét szemét elvesztette, hogy megvédhesse a királyt.
Az Ősök Gyűrűjének jelenlegi helyzete ismeretlen – utoljára Noctison, a trónörökösön látták, de az eltűnése óta a gyűrűt sem találták meg.
Lucis
Lucis az első királyság, az istenek kiválasztottja, a Fény Királysága. Fővárosa Insomnia: itt őrzik a Kristályt, és itt, a Fellegvárban székel a király. Az ország kétezer éven át rendíthetetlenül állt, vérvonala nem szakadt meg – Regis Lucis Caelum, az utolsó király, akit megkoronáztak a 113. egyenesági leszármazottja volt Somnus Lucis Caelumnak. A kristály mágiája lehetővé tette, hogy Niflheim a határokon kívül maradjon: bár a háború állandóan tartott, de az ország lakói ebből nagyon keveset érzékeltek évszázadokon át.
Az ország bár büszke a történelmére, mégis rengeteg ponton kérdések övezik, vagy legendákba burkolózik – sok esetben még maga a király, az Ősökkel való kapcsolatával együtt sincs tisztában az igazsággal. Tizenhárom uralkodó nevét megőrizte a történelem, az ő sírhelyeik is zarándokhelynek számítanak, de a legtöbbjük uralkodásáról sincsenek számottevő feljegyzések. A nép a modern világ dacára meglehetősen babonás, és erősen vallásos: a Hatoknak (Ifrit kivételével, akit a Régiek Nagy Háborúja óta nem tisztelnek, általában a vallási ikonográfiában sem jelenik meg) több temploma és ünnepe is van, a Kozmogóniát a legtöbben olvasták. Mivel hatalmas az őstisztelet, Insomniában az egyik legnagyobb ünnepség volt az „Alapítás Napja”, ekkor egy nagy fesztivállal megemlékeztek a királyság születéséről.
Lucis főbb régiói közé tartozik Galahd, Leide, Duscae és Cleine, valamint Cavaugh, ahol a főváros is fekszik. A legtöbb környék meglehetősen gazdag, jól termő terület, az országra általánosságban jellemző a bőség – ezt valószínűleg a Kristály hatalmának köszönheti. A Niflheimmel vívott háború azonban jelentősen összezsugorította a területet: hosszú ideig a teljes országot körülvette a fal, de idővel kénytelenek voltak visszahúzni a védelmet Galahdról, majd lényegében az összes külterületről – Insomnia felett 756-ig állt. 756-ban egy békeszerződés álcája alatt több birodalmi csapat nyomult be a fővárosba, és gyakorlatilag belülről foglalták el: Regis Lucis Caelum meghalt, a főváros pedig hatalmas pusztítást szenvedett, menekültek tömege vonult a külső régiókba. Lucis gyakorlatilag központosított királyságként ma már nem létezik.
Lucis, és főleg Insomnia lakosai közül férfiak és nők egyaránt sokan szolgálnak a hadseregben. Az egyszerű katonákon kívül már hosszú évszázadokra nyúlik vissza a Királyi Gárda történelme: ezek elit harcosok, akiket a király sok esetben maga képezett. Regis ezt a csoportot megszűntette, de a helyébe megalapította a Király Pallosait: a Pallosok nem egyszerűen különleges kiképzést kapnak, de mindegyiküket varázserővel ruházza fel. A csoport legtöbb tagja galahdi menekült volt, de nincsenek megkötések, bármilyen tehetséges katona jelentkezhetett, ha tudta bizonyítani hűségét és rátermettségét. A Pallosok jelmondata „Otthonért és hazáért!”, ez is ezt a hűséget hangsúlyozza ki. A katonaság speciális csoportjai közé tartozott még a Várőrség (ennek elsődleges feladata a Fellegvár védelme volt), és az egész feje volt a Király Pajzsa – ez a harcos viszont minden esetben az Amicitia családból került ki, annak legidősebb és/vagy legerősebb gyermeke, aki gyerekkorától együtt nevelnek az aktuális trónörökössel, hogy ezzel is megerősítsék kettejük kötelékét. A jelenlegi Pajzs, Gladiolus Amicitia nagy segítséget nyújtott a túlélőknek a Hosszú Éjszaka alatt, és továbbra sem vetette le a címét – változatlanul hiszi, hogy a királya visszatér.
Niflheim
Niflheim Birodalma nem sokkal Lucis után jött létre. Államformája császárság, kitűzött célja, hogy visszaállítsa Solheim büszkeségét. Ennek érdekében a vezetősége mindig sokra képes volt, nem ritkák az etikailag megkérdőjelezhető kutatások, vagy a démoni mágia használata… ugyanakkor fontos megemlíteni, a hosszú ideje tartó háború dacára Niflheim alattvalóinak helyzete valójában csak az utóbbi években romlott le erősen. Korábban a birodalom lakói is viszonylag békésen élhettek, sok esetben a háború egyáltalán nem zavarta a mindennapi életüket, és a császárok jellemzően törődtek a nép jólétével… bár a földek messze nem annyira gazdagok, mint Lucisban, a mágikus támogatás nélkül, de az ország nagy kiterjedése lehetővé teszi, hogy ne nagyon szenvedjenek hiányt.
Gralea, Niflheim fővárosa éjszaka
Niflheimben talán Lucisnál is nagyobb becsülete van a katonaságnak – sok esetben probléma nélkül fogadnak a soraikba volt zsoldosokat, banditákat, és ha elég tehetségesek, a múlttól függetlenül egészen magas rangig juthatnak. A csatákban rengeteg harci gépet alkalmaznak, jellemző rájuk a számottevő légierő, illetve az utóbbi időszakban a démoni mágiával erősített gépek, vagy akár konkrét démonok bevetése is. A Niflheimi hadsereg bázisát képezik jelenleg a magitek katonák, ezek páncélos, rendkívül szívós, de látszólag szinte tudattalan lények, akik nem állnak meg, amíg nem teljesítették a feladatukat. Nem elterjedt információ (Niflheimen belül is kevesen tudják), hogy a létrehozásuk alapja, hogy klónokat tenyésztenek és nevelnek fel, akiket később démonokkal olvasztanak össze, hogy erősebb katonákat nyerjenek. Ezek a klónok jellemzően tartályokban nőnek fel, és a technológia kifejlesztőjének DNS-ét használták fel hozzájuk (ez Verstael Besithia, egy híres niflheimi tábornok volt), ezért mindannyian szőke hajú, kék szemű, szeplős arcú fiatal férfiak a páncél alatt. A csuklójukra vonalkódot nyomtattak, amivel általában tudnak közlekedni a niflheimi katonai létesítményekben.
Magitek katonákNiflheim főbb régiói közé tartoznak Vogliupe, Igdrothim, Ueltham, Valkhir, Valtham, Disera, Eusciello és Succarpe. Ezen kívül a birodalom egy ponton gyakorlatilag az egész világot elfoglalta: Lucis több régiója lázadt ellene, illetve az Accordo Protektorátus viszonylagos függetlenséget élvezett kormányának aktivitása, és rendkívüli gazdasági hatalma miatt, azonban Tenebrae például 741-es elfoglalása óta teljes alárendeltségbe került, trónörökösei még a trónjogukat is elveszítették. A Hosszú Éjszaka kezdetén azonban Niflheim fővárosát, Graleát lerohanták a démonok, és bár a civil lakosság jelentős részét sikerült kimenekíteni, a császár maga örökös nélkül elhunyt, az aktuális válságban pedig kaotikusak a hatalmi viszonyok, az új császár választásának nem sok esélye látszik. A niflheimi lakosok most más lehetőség híján együttműködnek a Lucisból, Tenebrae-ból és Accordóból származó menekültekkel.
Tenebrae
Tenebrae Eos talán legszebb területei közé tartozik, ligetszerű erdők, hatalmas, zöld területek és virágmezők jellemzik. Az ősi idők óta ez az Orákulum hazája: a vérvonal, hasonlóan Lucis királyaihoz, gyakorlatilag kétezer éve töretlen, mindig a Fleuret-ház fiai és lányai közül választják ki a következő Orákulumot. Ennek megfelelően, Lucishoz hasonlóan Tenebrae-ban is nagyfokú tiszteletnek örvendenek az istenek, és tisztelik uralkodóikat is.
Fenastala, Tenebrae fővárosa
Tenebrae-ra nem jellemző a militarizált szemlélet – van katonaságuk, elsősorban védelmi célzattal, de Lucisszal és Niflheimmel ellentétben sosem vett részt aktívan a háborúban, évszázadokon át mindkét birodalom tiszteletben tartotta a semlegességét… bár nyílt titoknak tekintették, hogy Lucis mellett foglal állást, tekintve, hogy az Orákulum mindig aktívan együttműködött az aktuális királlyal. A béke csak tizenhét évvel ezelőtt, 741-ben tört meg, amikor Regis király, és fia, az akkor öt éves, és súlyosan sérült Noctis is az országban tartózkodtak: ekkor a Niflheimi sereg súlyos csapást mért a fővárosra, és rövidesen teljesen az uralma alá hajtotta az országot. Az aktuális Orákulum, Lunafreya ugyan utazhatott, meglátogathatta azokat, akiknek szüksége volt gyógyító hatalmára, és kommunikálhatott a népével, de folyamatos megfigyelés alatt tartották, a bátyja, a jogos trónörökös Ravus Nox Fleuret pedig nem foglalhatta el a trónját – idővel ő Niflheim seregeinek főparancsnoka lett.
Tenebrae egyik legszebb virága, a gondolatvirág
Tenebrae-nak lényegében csak két főbb régiója van, Piztala és Ulwaat. Ez utóbbi híres az Ulwaat bogyókról, egy különleges illatú, rendkívül édes gyümölcsről, amit előszeretettel tesznek süteményekbe és péksüteményekbe. Noha a mágia csak az Orákulum vérvonalára jellemző az országban, egész Tenebrae-ra igaz, hogy nagyon fejlettek a gyógyító tudományokban, rengeteg olyan betegségre tudnak orvosságot, amikre egész Eosban sehol máshol. A Hosszú Éjszaka kezdetén Tenebrae szenvedte el a második csapást: ekkor hatalmas területei leégtek. Nem sokkal korábban hunyt el az aktuális Orákulum, Lunafreya, és még a hosszú éjszaka előtt meggyilkolták Ravus-t is: az Orákulum vérvonalát, és a Fleuret házat jelenleg kihaltnak tekintik.
Accordo Protektorátus
Accordo bár fiatal ország, de semmiképp nem figyelmen kívül hagyható a befolyása. Eos legnagyobb kereskedelmi nagyhatalma, és egyik leggazdagabb országa – fővárosáról, Altissiáról azt mondják, a valaha épült leggyönyörűbb város.
Az Accordo Protektorátus élén a Főtitkár áll, aki Altissiából irányítja az ország ügyeit – a főtitkárt minden esetben demokratikusan választják, ellentétben a többi ország öröklésrendjével. Altissia a legnagyobb kikötőváros, de az országnak számos kikötője van, ami által összeköttetést biztosít Lucisszal és Niflheimmel, valamint Tenebrae-jal is. Rendszeres találkozóhely tárgyalások esetén is, és noha névleg Niflheim fennhatósága alatt áll, a Főtitkárnak elég nagy hatalma van, hogy joga legyen menedéket adni diplomáciai menekülteknek, és potenciálisan egyeztetni lucisi vezetőkkel is.
Altissia legendás szépsége mellett az ünnepek és fesztiválok városa is, a legfényűzőbb összejöveteleket itt tartják. A lakói sok esetben nagy hangsúlyt fektetnek a divatra, az eleganciára, sok művész otthona is ez a város. Noha kevésbé vallásosak a lakói, mint Lucisban vagy Tenebrae-ban, de Altissia öblei alatt alszik Leviatán, a Tenger Istennője: őt nagy mértékben tisztelik, és imádkoznak hozzá a békés utakért, jó halászatért. Leviatán tisztelete mellett kialakult néhány babona a halászaik körében egy második tengeristenről, Bismarckról, az egyszarvú bálnáról is, akit állítólag meg lehet pillantani, ha az ember követi a sirályokat a tenger felett.
Accordónak nem túl fejlett a hadászata, befolyását diplomáciával és kereskedelemmel szerezte: gyakorlatilag a katonasága csak a városok védelmét szolgálja, semmilyen aktív háborúban nem vesz részt. 756-ban Altissiában felébredt Leviatán, és szerződést kötött az Orákulum Lunafreyával, majd megáldotta a lucisi trónörökös Noctist. Az áldásának szörnyű ára volt, a niflheimi csapatok benyomultak a városba, megtámadták a Tenger Istennőjét, aki védekezés közben, és dühében Altissia szinte teljes parti régióját rommá változtatta. Ezáltal az Accordo Protektorátus fővárosa már jóval a Hosszú Éjszaka kezdete előtt elnéptelenedett.
Egyéb részletek a világról
A Csillagmétely jelenléte miatt egész Eoson nem ajánlott kint járni sötétedés után. A démonok nappal nem képesek a felszínre jönni, a napfény nagy ellenségük (de a föld alatt, barlangokban, bányákban ekkor is lehet találkozni velük): éjszaka azonban bárhol, bármikor, bármilyen erős fajátjuk feltűnhet, az egyszerű goblinoktól és lidércektől a hatalmas, és szívós vasgólemekig. A démonoktól ilyenkor megvédenek a menedékek, amiket az Orákulum mágiája véd, illetve a nagy városokban is biztonságban lehet járni, ahol elég nagy a fény éjszaka is.
A szabály alól az egyetlen kivételnek a Vadászokat tekintik. A Vadászok olyan (jellemzően önkéntes, ritkán hivatásos) harcosok és zsoldosok, akik alapvetően a vadállatok ritkításával, az utak és közterületek biztonságosan tartásával foglalkoznak, de képzettebb tagjaik már hatékonyan fel tudják venni a harcot egy démon ellen is, így sok esetben éjszakánként járnak ki, hogy ellenőrizzék a menedékek állapotát, vagy segítő kezet nyújtsanak egy esetlegesen bajba jutott utazónak.
A Hosszú Éjszaka kezdete óta a kijárási tilalom gyakorlatilag állandó, megfelelően képzett, harcos, vagy mágiával felruházott kíséret nélkül elhagyni a városokat és menedékeket bármikor életveszélyes. A vadászok státusza ezáltal még stabilabb, és még nagyobb becsülettel bír, de a munkájuk veszélyesebb, mint valaha.
Fontos még szót ejteni Angelgard szigetéről: ez a sziget Lucis partjainál, a Galdin Öböl kikötővárosától nem messze fekszik. A legendák szerint az ősi időkben itt találkoztak az istenek, és hoztak döntéseket az emberiséget érintő súlyos ügyekben: esetenként itt büntették azt, aki megérdemelte. Már említett módon, Somnus Lucis Caelum uralkodása óta szigorúan tiltott vidék, gyakorlatilag csak az ide kirendelt gárdisták látogathatták, ők is csak a partvidéki régiót – manapság a megmaradt Pallosok váltják egymást rajta, egy kis csoportjuk gyakran tartózkodik itt, és harcol a gyakorlatilag állandóan jelenlévő démonokkal. Ezen Pallosok jelentős része állítja, hogy a Háború istene szólt hozzájuk, és tette próbára őket: a feladatuk most az, hogy őrizzék a szigetet, mint a helyet, ahová majd a király visszatér.
A hat isten helyzetéről az alábbiakat tudjuk: A Titán Cauthess Korongjánál (a Meteor becsapódási helyénél) tartózkodott évszázadokon át, a vállán tartva a Meteort. Az utóbbi két évben eltűnt, mióta Noctis meglátogatta a területet, és a Föld Istene megáldotta. Ifrit-et Ravatogh sziklájához láncolták, Lucis területén, de jelenleg, ha valaki felkeresi a helyet, senki nincs ott. Egyesek úgy vélik, Niflheim katonái vitték magukkal az istent, nem tisztelve semmit, ennek azonban nincs direkt bizonyítéka. Harmincöt évvel ezelőtt Insomnia területén feltűnt egy hatalmas, lángoló alak, akit sokan nem démonnak, hanem magának az istennek tartottak, de erről senki nem nyilatkozott hivatalosan, babonák, pletykák, személyes tapasztalatok keverednek a kérdésben. Shiva a Vogliupe régiónál aludt, de Niflheim több, mint tíz évvel ezelőtt felébresztette, és egyesek szerint megölte – hatalmas alakja továbbra is ott hever a Ghorovas Hasadéknál. Valójában a Fagy Istennője nagyon is él, az Orákulummal aktívan kommunikált – bár valódi alakját rejti, jellemzően saját Hírnök szellemeinek alakját ölti. Leviatán Altissia öble alatt aludt, amíg Lunafreya, a jelenlegi Orákulum fel nem ébresztette: a rituálé nagy pusztítást végzett, de a Leviatán továbbra is a tengereket járja. Bahamut tartózkodási helyéről, vagy állapotáról nem tudni semmit – az egyetlen információ róla az Angelgardot is őrző Pallosok beszámolója, akiknek állítólag megjelent egyszer.
A közelmúlt történelme
A Jelenkor 756. évében az addig is feszült helyzet még súlyosabbá vált. Niflheim és Lucis háborúja törésponthoz érkezett. A mágikus fal, ami Lucist védte egészen Insomniáig szorult vissza, Niflheim pedig gyakorlatilag döntő vereséget mért az élvonalban küzdő Pallosokra. Regis Lucis Caelum, Lucis királya bár még csak ötven éves volt, de a háború rendkívüli módon meggyengítette: már csak bottal volt képes járni, és félt előhívni az Ófalat, attól tartva, hogy nem lenne képes megfelelően uralni az erejét. A fia, Noctis királyfi ekkor még csak húsz éves volt, egyetemre járt, és nem sokat törődött a királyi kötelességekkel – sokan a sajtóban is úgy vélték, a király túlságosan elkényeztette, így túl gyengévé vált az uralkodáshoz. Amikor a Niflheimi birodalom küldöttjeként megjelent a Fellegvárban Ardyn Izunia, Niflheim kancellárja, és békét ajánlott az országnak, Regisnek nem sok választása maradt. A béke feltételeként szabták ki, hogy Lucis minden területe (Insomnia kivételével), Niflheim kezébe kerül, illetve, hogy a birodalmi fennhatóság alatt álló Tenebrae hercegnője, az Orákulum Lunafreya és Noctis összeházasodnak a béke jelképeként.
A békeszerződés gondolata nagy port kavart, és különösen sok ellenérzést váltott ki a Királyi Pallosok körében. A katonaság elit frakciója nagyrészt menekültekből állt, akik nem nézték jó szemmel, hogy a király lemond az otthonaikról: ez a lázadó frakciók megerősödéséhez, és végső soron egy csoportos áruláshoz vezetett. A békeszerződés aláírásának napján a Pallosok jelentős részét kicsalták a városból, a Várőrség legtöbb tagját megölték, a Kristályt pedig ellopták. A harcok során Regis király maga is életét vesztette – Lunafreyát, az Orákulumot egy hűséges Pallos, Nyx Ulric kimenekítette a városból, az Ősök Gyűrűjével együtt, amit Noctisnak, a jogos trónörökösnek szántak.
Noctis, a trónörökös 756-ban, az esküvőjére indulvaNoctist a várostól távol, a Galdin Öböl kikötővárosában érte a hír, három társával (közülük egyik leendő Pajzsa, a már említett Gladiolus Amicitia, másik pedig leendő kulcsárja, Ignis Scientia) hogy az otthonát lerohanták. A káoszban, hogy válaszokat kaphasson, és döntésre juthasson a további lépéseket illetően, találkozott a katonaság megmaradt csoportjának egyik vezetőjével, Cor marsallal, aki felfedte előtte a részleteket a támadás mögött. A fiatal király úgy döntött Altissiába megy, ahol találkozik Lunával, és átveszi tőle a gyűrűt – majd a támogatásával készül fel rá, hogy visszafoglalja az országát. Azonban a tervei tovább csúsztak, amikor újabb szokatlan jelenségekkel szembesült – az ostrommal párhuzamosan a nappalok természetellenesen rövidülni kezdtek, őt pedig szólítani kezdtél a legendák szerint álomba merült istenek. Ekkor kezdett rádöbbenni, és ekkor derült ki nagyobb tömegek számára is, hogy ő a Kozmogónia próféciái szerint megjövendölt Igaz Király, aki véglegesen száműzheti Eosról a sötétséget, véget vethet a démonok támadásainak, és a mételynek egyszer és mindenkorra. Lunafreya, az Orákulum szerződést kötött öt istennel (Ifrit kivételével), hogy áldják meg a királyt, mielőtt trónra lép – Niflheim azonban nagy erőket mozgósított, hogy megelőzze ezeket az áldásokat. A harcok eredménye lett, hogy a Titán, a Föld Istene teljesen eltűnt, miután megáldotta a fiút, a Leviatán felébresztésére szervezett rituálé pedig gyakorlatilag a hullámok martalékává tette Altissiát, és az Orákulum életébe került.
Noctis és Ardyn Graleában, a KristálynálNoctis az Altissiában történt tragédia után, immár az Ősök Gyűrűjének birtokában Graleába ment, abban a reményben, hogy visszaszerezheti a Kristályt, és megkezdheti Lucis visszafoglalását, mielőtt teljesen leszállna az éj… a fővárosban azonban gyakorlatilag semmi nem maradt, teljesen lerohanták a démonok – a dolog hátterében valószínűleg a békeszerződés mögött is álló új főkancellár, Ardyn állt, akit egyesek a legendás Adagiummal azonosítottak. Ekkor derült ki az is, hogy Niflheim császára, Iedolas Aldercapt is életét vesztette: a birodalom gyakorlatilag lefejeződött. Graleából a fiatal király nem tért vissza: a társai azt állították, hogy a Kristály beszívta őt, és hogy várniuk kell az ébredésére, de ez sokaknak kevés reményt ad… Noctis eltűnése óta ugyanis nem kelt fel a nap, Eost pedig folyamatosan járják a démonok. Az Orákulum halála óta a Menedékek védővarázsai még kitartanak, de lehetetlen újakat létrehozni.
Az eddig ellenségeskedő és rivalizáló országok a Hosszú Éjszaka kezdete óta összefogtak, és közösen próbálnak túlélni a fénytelen világban. Mindennél nagyobb érték lett az elektromosság, így jelenleg Lucis központját egy Lestallum nevű város alkotja – itt található az ország legnagyobb erőműve (amely szinte kizárólag női munkaerőt alkalmaz), ami a meteor darabjaiból állít elő energiát, és látja el a környező városokat. Ide gyűltek össze a vadászok és a megmaradt Pallosok és katonák is az egész országból, abban a reményben, hogy tudnak egy kis segítséget nyújtani. Ők látják el a város védelmét, végzik a meteordarabok begyűjtését, kísérik a szállítmányokat, legyen szó élelemről, nyersanyagról, vagy bármi másról. Néhányan közülük, a kalandvágyóbb és bátrabb természetűek akár felderíteni is kimennek, új utakat, forrásokat, túlélőcsoportokat keresnek az egész kontinensen.
Amit még tudni érdemes:
- Gyakorlatilag bármilyen karakter hozható, aki a Hosszú Éjszaka alatt releváns tevékenységet folytathat. Volt katonáktól elkezdve a zsoldosokon és hivatásos vadászokon át a kalandvágyó, már sötétben felnövekvő fiatalokig, és varázserejű ex-Pallosokig bármivel lehet boldogulni, bármilyen országból, és az egyedibb ötleteket is be lehet szőni.
- A történet gerincét elsősorban kisebb küldetések, konfliktusok, rejtélyek felderítése adná – potenciálisan, hosszú távon belefuthat az FFXV eseményeibe, mint a király visszatérése és Insomnia visszafoglalása, de erre kicsi az esély. Amennyiben mégis megtörténik, lehetséges, hogy ezek alternatív úton játszódnának le, vagy inkább a Jövő Hajnala regényt alapul véve.
- Kánon karakterek cameózhatnak.