Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 12, 2021 17:57:58 GMT 1
Maga a főváros Novivichi egy hatalmas, zsúfolt építészeti megoldásaiban nagyon különleges és gyönyörű város. A legsűrűbben lakott nagyváros. Viszont Novourbash többi városa sokkal szegényebb nála. Egyedül a főváros fejeltsége éri el a világ átlagának szintjét és ezen kívül általában nagyon ritkán lakottak is. Inkább hatalmas vadonokkal egymástól elválasztott körbe épített falvak mint városok. A falvak közötti utazás és áru csere nehézkes, egyedül a fővárosba visz vonatút, amit rendszerint sárkány mesterek őriznek mert még a sínen való közlekedés is veszélyes lenne nélkülük. Mind a fosztogatók, mint a vadonban leselkedő veszélyek miatt. Az erdők itt különösen veszélyesek, általában sötétek hidegek, és a rengeteg ragadozó mellet, szinte akármi vadászhat az emberre. A helyiek közül nagyon kevesen merészkednek be és ők sem mennek keresztül vagy ennek beljebb annál ameddig muszáj az élelemért.
Novourbash Tsárja megveti és féli a mágiát, annak ellenére, hogy ő maga sárkán mester. Ezért a legtöbb hellyel ellentétben itt nem űzik szabadon a mágusok. Ennek ellenére a falvakban elbújva ugyanúgy találhatóak főleg boszorkány körökbe gyülekezett varázslók akik druidáknak nevezik magukat. A Tsár ugyan betiltotta ezeket a boszorkány köröket, de a legtöbb faluba egyedül ők értenek a gyógyításhoz, máshol pedig egyszerűen csak jobban félik őket, mint az amúgy mindig a fővárosban tartózkodó uralkodót ezért eszükben sincs feladni őket. Ráadásul a legtöbb boszorkány kör az erdőkben leselkedő dolgokat is távol tartja a falvaktól. A kevés számú városban a sárkány mesterek teszik ugyanezt ott viszont nincsenek boszorkány körök, mert a sárkány mesterek mind a Tsárnak engedelmeskednek. Akárcsak a kevés számú alkimista, akik csak a tsárnak és csak az ő engedélyével dolgozhatnak.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 12, 2021 18:05:14 GMT 1
Boszorkány vadászat Kami : Nuala Keegan
Könnyen bejutsz a városba és minden békésnek tűnik, még enni is kapsz a piacon, még akkor is kapsz egy kis darab csontos nyúl húst, ha nincs miből kifizetned, mert az egyik árusnak megesik rajtad a szíve. De ahogy a kapott ételt rágcsálva tovább mentek, egyszer csak moraj hangzik fel. Minden ember elkezd az ég felé mutogatni ahogy te is felnézel egy fehér arany fényes sárkányt látsz az égen átrepülni aki közvertlen a város falak mögé érkezik. Egy feltűnően díszes ruhába öltözött nő szál le a hátáról.
A kísérete szinte vele egy időben érkezik meg a városkapun keresztül, mindegyikük díszes egyenruhát visel, és a Nouvarbashra jellemzően lóval csörtetnek be. Itt sok helyen egész évben mély hó borítja a tájat, így sokkal praktikusabbak a nagy patájú hideghez szokott állatok, mint a gőzgépek amik a hidegebb helyeken rendszeresen be is fagynak.
A nő lassan elindul a tér közepe felé és közben az emberei szabályosan körbe veszik azt. Ha druidákat keresnek, amire jó esély van, mert a megjelenésükből ítélve a Tsart szolgálják, és elfutsz, vagy megkísérelsz átváltozni biztosan észre vesznek. De ha nem előbb-utóbb akkor is rád fognak találni, ha elkezdik átkutatni a teret.
-Eglal lakói.- Kezdi a nő.- Jó hírem van számotokra. A mai napon a Tsar nem nézi többé közönyösen, ahogy a boszorkányok pusztulásra ítélnek titeket. Örüljetek, azért jöttünk, hogy megszabadítsunk titeket a megnyomorítóitoktól. Én, Zoya Volkov a szavamat adom erre.
A tömegben mindenfelé rémült morajok futnak végig amikből el is kapsz egy két szót.
-Zoya a Szép Kaszás....
-Azt mondják a sárkányával égeti, és eteti meg a druidákat...
-A Szép kaszás és akkor a sárkány...
-Yevdokiya a Boszorkány faló...
A morajra reagálva sárkány felágaskodik és szét tárt szárnyakkal elbődül. A térre félelmetes csend telepedik. Az emberek arcán minden felé félelem terül szét. Nem titok, hogy ha valahol megjelenik egy ilyen boszorkány vadász csoport akkor nem csak a mágusok égnek általában, hanem szinte mindenki aki egy kicsit is az útjukban van. A nő rendkívül elégedettnek tűnik a műsorral, gyönyörű mosollyal el is indul beljebb a téren és út közben figyelmesen megnéz mindenkit aki mellet elhalad. Jól láthatóan senki nem meri viszonozni a pillantását. Rajtad is megakad a szeme, egy ideig csak néz, aztán feléd indul. Olyan két három méterre lehet tőletek mikor felhangzik a második sárkány, először az üvöltését hallani de pár másodperccel később a földet ér a hatalmas sötét szürke és arany pikkelyes bestia is. A hátáról ezúttal egy fiatal férfi mászik le, mintha az egész tér egyszerre venne végre levegőt. Habár a veszély még nem tűnt el teljesen.
-Mi folyik itt?- Indul el a nő felé.
-Ilarion úrfi.- Hajol meg enyhén a nő.- Zoya Volkov vagyok, a Tsar parancsára...
-A császár azt gondolja nem tudom megvédeni a saját városom a boszorkányoktól? Ezért ide küldi nekem az egyik ágyasát?- Ismét meglepett moraj hangzik fel. A nő azonban csak nagyon fenyegetően elmosolyodik.
-Ilarion úrfi, nem azért jöttem, hogy kérdőre vonjalak, segíteni jöttem. A káros boszorkányok és az általuk terjesztett pusztítás és sötétség megfékezése mindannyiunk feladata.- (A Tsar egyik propaganda szövege, hogy a boszorkányok felelnek az árnyakért.)
-Nincs szükségem a segítségedre! Meg tudom védeni a városomat magamtól is.
-Attól tartok fiatal őr hogy ezt nem te döntöd el. Vagy adjam át a Tsarnak, hogy Eglal városának vezetése nem kéri a személyes segítségét?
A férfi arca egy pillanatra megrándul de aztán nyugodtan válaszol.
-Ebben az esetben. Biztos vagyok benne hogy hosszú utat tetetek meg és biztosan szívesen megpihennétek, had hívjalak meg titeket a házamba.
-Mindjárt más.- Mosolyog a nő.- Természetesen szívesen elfogadjuk. Majd körbe néz az emberein. Zárjátok le a kapukat, a város minden ki és bejáratát, senki nem jöhet be, vagy mehet ki ellenőrzés nélkül! |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 14, 2021 18:34:03 GMT 1
#s://i~pinimg~com/750x/6c/f8/87/6cf887199035330f2a018c375c048754~jpg Nos, idáig szerencsém volt. De most kénytelen vagyok felvenni az emberi alakom, ugyanis eléggé abszurd lenne, ha egy hatalmas fekete farkas sétálna át a városon. Amit hallomásból tudok, hogy itt egészen jó a magamfajták helyzete, így egy fokkal nyugodtabban merészkedem az emberek közé. Ahogy felveszem eredeti alakomat, eleinte kissé bizonytalanul állok meg a lábaimon. Rég volt már, hogy két lábon közlekedtem. Ciarát a kis batyumba helyezem, amibe már korábban beágyaztam neki. Ő amúgy is elfáradt a sok kutyagolásba, így hamar elszunyókál. A vállamra kapom a táskát, s elindulok egyenesen Eglalba. A bejutásunk zökkenőmentes, sőt egészen békés minden. Bár feszélyez a rengeteg ember, de ugyanakkor nagyon kedvesek is, ami megnyugtat. Ahogy szelem az utcákat elhaladok rengeteg árus mellett is. Csak akkor jövök rá, mennyire éhes vagyok, mikor a rengeteg kavargó finom illat hatására megkordul a gyomrom. Viszont nem igazán akarok a kevéske pénzemből magamra költeni, úgyhogy inkább éhezem... egészen addig, míg valakinek meg nem esik rajtam a szíve, s ingyen ad nekem egy kis csontos nyúlhúst. Ebből eszek egy keveset, s a megmaradt részét elrakom Ciarának. Békésen sétálgatok a téren, amikor egy hangos moraj hallik. Ahogy körül tekintek, látom, hogy az emberek az ég felé mutogatnak. Tekintetem az égre téved, s meglátok egy hatalmas sárkányt. Életemben először. S megijedek. Az ösztöneim azt diktálják, hogy meneküljek. Mielőbb jussak ki innen. Ám valami mégsem hagy. Ahogy végig nézek a riadt arcokon... Tennem kell valamit! Nem hagyhatom, hogy még több ártatlant bántsanak!A torkom teljesen kiszárad, és az izmaim sem engedelmeskednek akaratomnak. Mozdulatlanul nézem végig, ahogy sárkány földet ér, s a hátáról egy díszes ruhába öltözött nő száll le. Hallom a patadobogást is, ám pillantásom nem tudom elszakítani a nőről. Eleinte csak elhűlve hallgatom a nő szavait, valamint a tömegen átfutó morajt. Tennem kell valamit...Ahogy a nő elindul a tér közepe felé, felemelem a táskám "fedelét" és lepillantok a békésen szuszogó Ciarára. - Sajnálom, de lehet most elválnak útjaink... - Suttogom alig hallhatóan. Ezután ismét lefedem, s leemelem a táskát a vállamról majd finoman a földre helyezem. A sárkány felágaskodása közben teszek pár lépést előre, hogy ne tudjanak összefüggésbe hozni vele és a tartalmával. Közben végig a nőt figyelem. Látom, ahogy észrevesz engem, s egyenesen felém indul. Pislogás nélkül viszonzom a tekintetét. A levegőmet is visszafojtom, s érzem ahogy a szívem a torkomban dobog. Nagyon félek... De nem hátrálhatok meg!Ekkor ereszkedik alá egy második sárkány, akinek a hátáról egy fiatal férfi ugrik le. A tömeggel együtt, mintha az én testem is fellélegezne. Feszülten hallgatom a beszélgetésüket. Azonban hamar elszakad a cérna. A káros boszorkányok és az általuk terjesztett pusztítás és sötétség megfékezése mindannyiunk feladata. - Mondja a nő, mire nálam betelik a pohár, s ennek hangot is adok. - Ez nem igaz! - Mondom hangosan és tisztán érthetően. - Nem attól lesz káros valaki, hogy boszorkány! - Folytatnám, de félek, hogy elcsuklana a hangom. Legszívesebben sírva fakadnék, annyira félek. Érzem, ahogy az egész testem remeg, de ezt az igazságtalanságot nem hagyhatom! Nem azért jöttem el otthonról, hogy csak így cserben hagyjam a népemet!Bár remegek, és nagyon félek, de állom a nő tekintetét, és felszegett állal magamat kihúzva büszkén állok vele szemben. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 10, 2021 20:22:58 GMT 1
Amikor megszólalsz a férfi egy pillanatra lehunyja a szemét, és mély levegőt vesz, a nő pedig csak téged figyel és hidegen elmosolyodik. Elindul feléd de egy fél lépést sem tud megtenni. A másik sárkánymester bevág elé pár gyors lépéssel elötted terem és lekever neked egy akkora pofont, hogy az egyensúlyodat is elveszted.
-Hogy beszélhetsz így a jelenlétünkben! Vagy bolond vagy, vagy te magad is a sötétséget terjeszted. Azonnal elfogni. Lássuk meddig lesz ilyen magabiztos ha majd a vendégszeretetünket élvezi.
Körülötted mindenki hátrább lép hogy az őrök odaférjenek, akárhogy forgolódsz is hátra fele a táskádat és a benne fekvő farkaskölyköt sehol sem látod. De így legalább biztos hogy ő nem kerül majd a kezükbe. Két izmos őr ránt fel a földről a hónaljadnál fogva, mind ketten annyira magasak, hogy a levegőben kapál a lábad amikor megemelnek. A helyi őrök egyenruháját hordják, és egyikük arckifejezése sem kecsegtet sok jóval.
-A tömlöcbe vele! Te pedig jobb ha nem próbálkozol semmivel.- Mondja még neked fenyegetőn.
Még ha az első pár másodpercben tudtál is volna tenni valamit, a boszorkányvadászoktól kölcsön vet speciális bilincs gyorsan megakadályoz ebben. Ahogy a csuklódra kerül, alig érzékelsz valamit a téged körülvevő mágiából, mintha valaki rád kapcsolta volna a villanyt. Ha kapálózol és kiabálsz az is hiába van, legfeljebb csak annyit érsz el vele, hogy előbb utóbb az egyik őr lecsap.
Végül egy sötét hűvös (Bár a kintihez képest sokkal melegebb) cellában kötsz ki, ahol a bilincsednél fogva a falhoz is láncolnak.
-Jó szórakozást kis boszorka.- Neveti még az egyik mielőtt rád zárják a rácsokat és ott hagynak.
Jó pár órát üldögélhetsz így egyedül mire motoszkálást hallasz. Először olyan mintha csak a kis patkány barátodhoz, aki nem rég csatlakozott hozzád, láthatóan abban a reményben, hogy talán van egy kis alamizsnád amit meg tudsz vele osztani, csatlakozna még egy kis barátja. De később könnyen kivehetővé válik a ruhák susogása a kis gyöngyök csörgése ahogy a nő az ajtó elé szalad.
A szőke lány haja rövidre van vágva, néhány hátsó tincset kivéve amikről gyöngyökkel összefogott fonott tincsekbe rendezett. A fülbevalója és a karkötői csörögtek ahogy a rácshoz lépet, bár a ruhájára is megannyi színes fa gyöngyöt varrtak.
-Valka vagyok. Elaltattam az őröket de ez nem fog sokáig tartani. Figyelj kérlek, nálam van a farkas kölyök, vigyázok rá és kijutatunk téged is, de ez nem lesz könnyű. Valaki le fog jönni kivallatni téged, még nem tudom ki lesz az. Ilarion próbálja majd elérni, hogy a mi egyik emberünk legyen, de Zoya híres arról hogy szereti személyesen kínozni a fogjait. Akárhogy is lesz, ki kell bírnod. Utána újra eljövök, és kiviszlek innen, addig megszervezzük hogyan mehetsz el a többiekkel együtt. De elöbb kérdeznem kell valamit. Te is druida vagy igaz? Ismered Adannaya-t?
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Nov 21, 2021 19:45:04 GMT 1
#s://i~pinimg~com/750x/6c/f8/87/6cf887199035330f2a018c375c048754~jpg Mivel le sem veszem a szemem a nőről, észre sem veszem a férfit, aki a következő pillanatban lekever nekem egy hatalmas pofont. Meglepetésként ér, így el is vesztem az egyensúlyom és a földön kötök ki. Az egyik kezem az égő orcámra tapasztom, és sokkosan nézek fel az illetőre, aki erőteljesen szól rám. Még remegni is elfelejtek egy pillanatig. Ahogy leülepszenek a szavai, fordulnék a táskám felé, ám az már nincs ott. Egy pillanatra elfog a pánik, ám ahogy látom, nem ők szedték össze, úgyhogy remélhetőleg jó helyen van. Ahogy az őrök felrángatnak a földről, érezhetik, ahogy visszatér a remegésem, arcom azonban elszántságot tükröz. A csuklómra kerül egy bilincs, ami tompítja az érzékeimet. Természetesen belül nagyon félek, de ugyanakkor elszánt is vagyok arra, hogy kerül amibe kerül, bebizonyítsam, hogy nem attól lesz valaki rossz ember, hogy boszorkánynak született. Mindenféle ellenállás nélkül hagyom, hogy elvigyenek. Nem túl óvatosan bánnak velem, ám nemtetszésemnek nem adok hangot. Makacsság tükröződik a tekintetemből, és egy kis megránduláson kívül nem reagálok arra, hogy nagy zajjal rám zárják a cellaajtót. Miközben várakozom, vagy meditálok, vagy álmodozom arról, hogy milyen lehet egy olyan világban élni, ahol béke és boldogság honol. Ábrándjaimból halk motoszkálás zökkent ki. Először azt hiszem, hogy egy újabb patkány érkezett, egy kis élelem reményében, ám később tisztán kivehető, hogy ruhák susogása adja a halk neszezést. Felhúzom a szemöldököm. Nem hinném, hogy a barátságtalan nő jönne ilyen halkan... gondolom magamban. Az elméletem beigazolódott, mikor a megérkezett lány beszélni kezd. Szemeim felcsillannak mikor hallom, hogy Ciara biztonságban van, és a megkönnyebbüléstől még pár könnycsepp is legurul az arcomon. Figyelmesen hallgatom amit mond, és csendben bólogatok. Bár sejtettem, mi fog velem történni, de ahogy egyre inkább valóságossá válik helyzetem, ismét rám tör a fékezhetetlen remegés. - Igen, druida vagyok. - Válaszolok kissé rekedtesen az első kérdésére. - Hallottam már róla... de a falumban úgy tartják, hogy ő csak egy tündérmese... - Nézek rá kíváncsian. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 28, 2022 19:28:18 GMT 1
-Talán...- feleli halkan a lány.- De Ha mégsem az akkor most segíthet rajtunk. A könyvtárban találtam egy leírást egy tündér erdőről, ha igazam van, ott megtalálhatjuk Adannayat. És akkor talán ő segíthet megmenteni mindanyiunkat.- Alig tudsz válaszolni neki hirtelen elfordul.- Valaki jön! Most mennem kell. Még találkozunk!- Ígéri bíztatóan, mielőtt eltűnne. Nem sokára pedig te is hallod a lépések hangját, és ismét egy látogató jelenik meg a cellád elött. A sápadt arcon hideg, kegyetlen mosoly terül szét, a tekintetétől pedig még a hideg is kiráz.
-Heló kicsi lány.- Köszön Zoya, aztán int az egyik emberének, hogy nyissa ki a cella ajtót.- Itt az ideje, hogy beszélgessünk egy kicsit. Hogy ez mennyire lesz kellemetlen az tőled függ. Általában hagyni szoktam a hozzád hasonló kis boszorkányokat tépelődni egy pár napig, mielőtt eljövök beszélgetni. De köztünk legyen szólva...- Itt egészen lehalkítja a hangját és közel hajol, mintha csak oda akarná súgni.- Nem bízom Ilarion-ban. Gyengének tűnik, de az az érzésem csak megjátssza magát. Héj!- Kiált fel lelkesen.- Még az is lehet hogy összejátszik veletek.- Mondja mosolyogva. Közben végig magadon érzed a tekintetét.- Neeem, azt hiszem ennyire mégsem bátor... Bár ki tudja...- Von vállat.- Te mit gondolsz?
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 23, 2022 20:57:41 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/f1/3a/fd/f13afd7b1e2835aadd90b0f6f31a787d~jpg Mialatt ott van velem a lány, s beszél hozzám, megnyugszom. Felcsillan a szemem, hogy van rá eshetőség, hogy Adannaya nem csak egy tündérmese. - Rendben. De vigyázz magadra, és kérlek Ciarára is! - kérem meg gyorsan, mielőtt gyanús neszezést hallana meg. Sajnos távoznia kell, ugyanis valaki közeledik. Optimistán állok a helyzethez. Hiszem, hogy minden jól fog alakulni. Bízom a lányban, noha csak most ismertem meg. De vállalta a kockázatot, hogy eljöjjön ide, és biztosítson arról, hogy Ciara biztonságban van és hogy ki fog juttatni innen. Én csak most figyelek fel a léptek zajára. Fejemet inkább a föld felé fordítom, nehogy gyanakvást keltsek az érkezőkben. Van egy sejtésem ki lehet a második látogatóm... BingóA jeges hangra felpillantok, s a nő kisugárzásától és arckifejezésétől kiráz a hideg. Újra elkezdek remegni, ennek ellenére ugyanúgy elszántan állom a nő metsző tekintetét. Hátha szép szóval is jobb belátásra lehet bírni.Félbeszakítás nélkül hallgatom végig, de nagyon rossz érzéseket kelt bennem. A kedves szőke lány szavai tartják bennem a lelket, illetve a tudat, hogy a népemnek szüksége van rám. Kiáltására láthatóan megrezzenek. Hogy mit gondolok?- Miért tartja gonosznak a boszorkányokat? - Kérdezem tőle teljesen figyelmen kívül hagyva előbbi kérdését. Amúgy sem tudnék erre válaszolni, hiszen most érkeztem, de ha tudnék is, sem adnám ki a népemet. Nincs az az isten. Nem vagyok gyáva. Nem vagyok gyenge. Nem vagyok áruló.Bármennyire is remegek, hangom nem csuklik el, szemeimben nem tükröződik félelem. Annak ellenére sem, hogy minden porcikám üvöltözik, hogy meneküljek innen. De nem tudok. Bátor leszek. Erős leszek. És hű mindenhez, amiben hiszek! |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 25, 2022 18:19:13 GMT 1
-Miért?- Kérdez vissza nyugodtan, vérfagyasztó hangon a nő.- Hát nem tudod, hogy a te fajtádnak köszönhetjük az árnyakat? A mágiátok megrontja az embereket. A fényeső nem volt más mint egy újabb katasztrófa, habár a kis szektáitok már ez elött is mérgező tanokat hirdetett.- A mondandója végén elmosolyodik.- Az igazat megvallva. Ez nem is érdekel.- Egészen közel lép, mögéd sétál és a válladra teszi a kezét, aztán a füledbe súg mintha egy titkot akarna veled megosztani.- Én nem nem gyűlölőm a fajtádat, én csak élvezem a munkámat. Minden ostobaság csak azért van, hogy az ostoba emberek gyűlöljenek titeket. És működik, mert olyat tudtok amit ők nem, mert mások vagytok és ijesztőnek és ők félnek tőletek.- Elkezd körözni, körülötted és hangosabban folytatja.- A félelemnél és a gyűlöletnél nincs semmi, ami az ostoba csőcseléket összekovácsolná, amíg a nép gyűlöl titeket és a Tsar mindent megtesz ellenetek, a hatalma töretlen lesz. De ez neked és nekem... nem számít semmit.- A Zoya őrülten felnevet, mintha valami nagyon vicceset mondott volna.- Látod milyen barátságosan elbeszélgettünk, szinte úgy érzem adnom kell neked valamit. Tudom is. Ha el mondod nekem hol van és kikkel áll kapcsolatban a helyi kör, kihagyhatjuk a kínzást. Még azt is megengedem hogy Ilarion emberi intézzék a kivégzésedet. Hát nem kedves tőlem? Ha nem- felsóhajt.- Ha nem, én akkor is nagyon jól fogom érezni magam. Te már sokkal kevésbé.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 26, 2022 13:40:41 GMT 1
#s://i~pinimg~com/750x/6c/f8/87/6cf887199035330f2a018c375c048754~jpg - Miért? - Kiráz a hideg a nő vérfagyasztóan nyugodt hangjára. Pontosan nem tudom visszaidézni mit mondott, csak a jeges, átható félelem maradt meg bennem. Ahogy apránként felfogom, mi is fog történni velem valójában, egyre láthatóbban és hallhatóbban remegek. Már a láncok is csörögnek. Félek.Ez a nő őrült. Ezt tudom. Ahogy azt is, hogy hiába próbálnék meg rá szép szóval hatni, úgysem érdekelné. Pedig az elején még akartam mondani neki, hogy az árnyak nem nekünk köszönhetőek, de... Felesleges...Amikor a fülembe súg újra kiráz a hideg. Ha ez lehetséges még jobban remegek. Ám... Szépen lassan elfogadom, ami rám vár. Kibírom. Ki kell bírnom.A lelket egyedül a lány szavai tartják bennem. Vissza fog jönni értem. Megígérte.A nő ajánlatot tesz nekem. Időközben a remegésem is abbamarad. Lassan felemelem a fejem, ahogy rá nézek. Végül csak kedvesen rámosolygok. - Nem idevalósi vagyok. - Mondom neki nemes egyszerűséggel. Egyébként is... ha tudnám sem árulnám el őket. Jöjjön aminek jönnie kell... gondolom magamban elszántan... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 2, 2022 12:41:45 GMT 1
-Jó.- Mosolyodik el.- Unalmas is lett volna ha csak így elárulsz mindent.- Éppen hogy csak int a két jelenlévő emberének. Akik megragadnak és szinte azonnal egy rántással le is tépik a ruhád felső részét. A nő közben a lehető legjobban kényelembe helyezi magát egy bent álló széken.
-Azért ne mindent. Maradjunk civilizáltak. Legalább is egyelőre.- Miután a nő rájuk szól nem szabadítanak meg a fehérneműdtől csak a szoknyádat tépik szét. (Ha az van rajtad) és akárhogy is küzdesz a csuklóidra nyomják a bilincseket amik fölülled lógnak. A láncok éppen olyan magasak hogy nagyon lábujjhegyről ne csak lógj rajtuk. Ami meglehetősen kényelmetlen és már szinte azonnal beléd is vág a rozsdás bilincs még így is.
-És most meglátjuk mikortól lesz a műsor a legélvezetesebb. Csak szólj nyugodtan, ha hagyjuk abba. Ha gondolod hogy elég és inkább meghalnál, vagy megjönne az eszed és elmondanád nekünk amit tudsz. Bár előbbi esetben én fogom eldönteni teljesitjük-e a kívánságod.- Mondja vérfagyaszó mosollyal a nő. Van abban valami különösen ijesztő ha valaki ilyen nyugodtan és természetesen tud mosolyogni miközben éppen készül, potenciálisan halálra kínozni egy másik emberi lényt. A "műsort" a két férfi kezdi miközben Zoya alig figyel rád, Miközben megragadnak és megpróbálnak ott a láncon lógva egy ronggyal és több vödör vízzel vizbe folytani és közben módszeresen bokszzsáknak használnak amire a legtöbb pontot a gyomorszájad éri, nagyon úgy tűnik mintha a nőt sokkal jobban érdekelnék a körmei, a haja és a ruháját fedő gyöngyök. Még az ékszereivel is babrál. Aztán egyszer csak int az embereinek. Feláll a székből és hozzád sétál. Megáll elötted és még mindig tökéletesen nyugodt mosollyal megkérdezi van-e már esetleg mondanivalód számára?
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Apr 7, 2022 12:15:19 GMT 1
#s://i~pinimg~com/750x/6c/f8/87/6cf887199035330f2a018c375c048754~jpg A nő egyetlen intésére két embere azonnal megragad, ami fáj. Erre csak halkan nyikkanok egyet. Következő pillanatban pedig elkezdek fázni. Ugyanis letépték rólam a ruhám felső részét. Azonnal becsukom a szemem, több okból is. Bár a kikívánkozó könnycseppeket nem tudom ezen megmozdulásommal megakadályozni, sem a szituáció kínosságának mértékét, mégis a sötétség, és hogy nem látom ezeknek a kegyetlen embereknek az arcát enyhe megnyugvással tölt el. A nőt nem látom, de hallom ahogy mozog... talán leült. Utána pedig letépik a nadrágomat is. Az arcom eltorzul a szégyentől, de továbbra is szorosan csukva tartom a szemeimet. Nem akarom őket látni. Nem akarom látni mit tesznek velem...Helyette inkább elképzelem, ahogy újra láthatom Ciarát, hogy jól van, és boldog. Nem is ellenkezem mikor újra erőszakosan megragadnak és ezúttal fellógatnak, csak halkan nyöszörgöm a fájdalomtól. Nagyon kényelmetlen ez az új pozíció, ahogy a bilincsek a csuklóimba vágnak... de könnyek áztatta arccal, csukott szemekkel kitartok. Nem szólalom meg, nem nézek rájuk, egyszerűen csak (már amennyire) csendben tűröm a sorsom. -És most meglátjuk mikortól lesz a műsor a legélvezetesebb. Csak szólj nyugodtan, ha hagyjuk abba. Ha gondolod hogy elég és inkább meghalnál, vagy megjönne az eszed és elmondanád nekünk amit tudsz. Bár előbbi esetben én fogom eldönteni teljesítjük-e a kívánságod.- Kiráz tőle a hideg. Elkezdek remegni. Nem tudom eldönteni, hogy a hideg miatt, vagy a félelem miatt. Simán meglehet, hogy mindkettő. Újból megragadnak. Azt hittem ennél erőszakosabbak már nem lehetnek, de tévedtem. Majd a fejem hirtelen víz alá kerül. Megrémülök. Azonnal beindulnak az életben maradási ösztöneim, de szinte teljesen hiába. Hiába mocorgok, rángatózom, nem tudok szabadulni. Azután hirtelen megszűnik a nyomás, fejemet ki tudom húzni a víz alól, és fel tudok lélegezni. Egy nagy levegővétel. Ennyi jut, ugyanis érkezik egy ütés, mire fájdalmasan felsikkantanék, de benn marad a levegő. Még ebben a rövid időszakban arra jut időm, hogy éppen csak egy röpke pillantást vessek a nőre, akit látszólag sokkal jobban leköt a ruhája és körmeinek állapota. A következő pillanatban pedig ismét víz alatt a fejem. Egyáltalán nincs időm sírni és rimánkodni, vagy bármi mást csinálni, ugyanis a fullasztások és az ütések váltják egymást. Sőt, néha... jó igazából elég gyakran fuldoklás közben is kapok ütéseket, ami miatt rengeteg vizet is nyelek. Éppen hogy csak kiköhögni van időm a vizet, gondolom azért, hogy ne haljak meg idő előtt, s jön a következő kör. Nem tudom mennyi idő telik el így. Már kezdem úgy érezni, hogy a víz alatt is folynak a könnyeim. Azt sem tudom hol vagyok, hányingerem van, szédülök, fáj mindenem és halálfélelmem van. Hirtelen megszakad minden dolog. Pár pillanatig nem hallok semmit, csak a fülem sípolását. Halkan szipogok, igyekszem visszatartani a könnyeimet és a felgyülemlő gyomortartalmat, ami nagyon kikívánkozna testemből. Nem is hallom, ahogyan fogva tartóm feláll a székből és hozzám sétál. Megáll előttem, s teljesen nyugodt mosollyal egy kérdést intéz felém: "Van-e már esetleg mondanivalód számomra?"Sajnos nem bírom visszatartani tovább, és nem is akarom, így kihányom az előző étkezésem maradványait. Egyenesen a cipőjére. Hahh!Nem tudom honnan ez az újonnan jött bátorság vagy éppen vakmerőség. Mindenesetre megragadom, és jó szorosan fogom. Igazából mindegy mit teszek, úgysem hagynak egyszerűen távozni. Úgysem hagynának élve távozni. Így hát egy pimasz félmosollyal felnézek a gonosz nénire. Majd egyszerűen arcon köpöm. Jó kis nyálas-hányásos köpet. Csak fölényesen ráhümmögök. Bár lelkiekben nem készültem fel a következő sorozatra de ez némiképp elégedettséggel tölt el. Nesze neked undok banya! |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 29, 2022 17:49:39 GMT 1
Boszorkány vadászat
Kami : Nuala Keegan A nő undorodva letörli a hányásos nyálat az arcáról és hátrább lép, hogy kiálljon a tócsából, a ruhája állapotát látva éppen csak elhúzza a száját. Valószínűleg fel volt készülve, hogy előbb utóbb különböző testnedvek fröccsenek majd rá. Ahogy hátrébb lép int egyet, mire az egyik melletted álló férfi jó erőből pofon vág. A szádat megtölti a vér, ahogy a felrepedt ajkadból kiserken egy jó nagy adag. Hátrább lép pár lépést és a parázsból előveszi a, csak erre a célra elő melegített piszkavasat. A hegye még vörös amikor elkezd vele sétálgatni.
-Örülök, hogy ilyen makacs vagy. Tudod, senki nem lehet igazán jó valamiben, ha nem élvezi, és én igazán élvezem ezt.- Megteszi az utolsó lépést, az egyik férfi hátra rántja a fejed a hajadnál fogva ő pedig a szegycsontod alá illeszti a forró vasat, és lassan húzni kezdi lefelé. Úgy nagyából egy jó 15 centis részen égeti végig a bőrödet. De olyan érzés mintha az egész testedet bedobta volna a tűzbe. Ad neked egy pár perc szünetet ami alatt arcon is locsolnak egy vödör jéghideg vízzel. Aztán kezdi az egészet elölről. Összesen három körön esel át a végére pedig gyakorlatilag csak a csontjaidig lüktető fájdalom marad. Akkor utoljára még leöntenek egy üveg jeges vízzel. Zoya ismét hozzád hajol és megsimogatja a csutakos hajad.
-Próbálj meg ne ennyitől meghalni, az nagyon kiábrándító lenne.- Azzal int a férfiaknak és magadra hagynak végre. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jun 24, 2022 17:42:27 GMT 1
#s://i~pinimg~com/750x/6c/f8/87/6cf887199035330f2a018c375c048754~jpg Tudom, hogy nem volt jó ötlet, amit tettem, de legalább jó érzéssel tölt el. Látni az undort az arcán... Egy kicsit legalább visszakapott. Ahogy eltávolodik tőlem, már kapom is a jutalmamat: egy jó nagy taslit. Természetesen felszakad tőle a szám, így a hányásos nyál mellé immáron vér is keveredik. Kicsit nyammogok rajta, majd egy adagot kiköpök belőle. Legalább a hányásom íze tűnjön el a számból. A csörrenésre odafordulok, s meglátom a felhevített piszkavasat. Nem tagadom, félek tőle, de az eddigi fájdalmak után már várom, mikor ájulok el. Az megnyugvást jelentene... Hiába sikítoznak az ösztöneim, hogy meneküljek, vagy legalább könyörögjek, hogy fejezze be, én ennél makacsabb vagyok. Sőt mi több, már-már kihívóan (legalábbis amennyire a helyzetem engedi) tekintek rá. -Te vagy a gonosz, akitől meg kellene menteni a világot... - köpöm még oda neki gyorsan, mielőtt az egyik talpnyalója a hajamnál fogva hátra nem rántja a fejem. Amint az izzó vas érinti a bőrömet teli torokból felsikítok. Könnyek patakoznak az arcomon lefelé. Egy örökkévalóságnak tűnik az idő, míg a nő lassan végig húzza az égő vasat a testemen. Kapok egy kevés szünetet, mialatt jéghideg vízzel lelocsolnak. Elkezdek remegni, hisz fázom, ám ez nem tart soká, ugyanis jön a következő kör. Összesen háromszor játszák el velem ezt a procedúrát. A végén szédülni kezdek, s be is rekedek a rengeteg sikoltozásból. Zihálva veszem a levegőt. Nem csak a jéghideg víz miatt vagyok vizes, hanem időközben a víz is levert teljesen. A torkom is éget, szomjas is vagyok. A hasam tájéka ég, a testem sajog és fázom is. Már nincs könnyem, amit kisírhatnék. Ahogy a nő hozzám hajol, utolsó erőmből megfejelem. Sajnos nem annyira erős, mint tervezem, de ha elérem vele, legalább bekönnyezik tőle, vagy valami. Utána még elviselem azt, amit kapok. Egészen addig kapaszkodom az eszméletembe, ameddig el nem távoznak, utána pedig hagyom, hogy elnyeljen az ájulás mély tengere, ahol már nem fáj semmi sem... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 4, 2022 21:40:27 GMT 1
Nem sok minden jut át a sötétségen. Egy idő után viszont mintha képek jelennének meg a sűrű Novourbashi erdő, dermesztően hideg mégis élettel teli. Az ég ugyanolyan vörös mint a patak melletted még a fák ágain ülő hó is ezt a színt tükrözi vissza, azt az illúziót keltve, hogy a fák ugyanúgy véreznek mint te. A friss hideg szél belekap a hajadba és a ruhádba, egyáltalán nem borzongat meg, jól esik, mintha lefújná rólad a fájdalmat és a szenvedést. A víz csobogása egyre hangosabb és egyre tisztább lesz, lassan elfelejted a kínzást és a cellát, mintha az lenne az álom és ez lenne a valóság. Hatalmas szárnyak csapását hallod a fejed felett átrepülni, de felnézve csak a szemedbe sütő napot látod, hiába hunyorogsz és fürkészed az eget. Amikor a tekinteted visszatér a földre a fák a alatt a patak mellet egy különös alakot látsz. Először nehezen veszed ki, hogy emberi alak, a hangja is csak elfolyó suttogásként ér el hozzád.
"Gyere, gyere hozzám, ne néz hátra, ne törődj a lemaradókkal, gyere."
-Gyere!- Mire a szélbe beleolvadt suttogást szilánkokra töri a hangja már egészen elötted áll. A köpenyét és a ruháját mintha moha, fű és gombák borítanák. Nem lenne szabad, hiszen csak álmodsz, de mégis érzed a gyógynövények és az erdő illatát, fakáreg, moha, lehullott levelek, és valami ősi illata.- Nuala!- Szólít a neveden. - Gyere el hozzám, hozd el nekem amit neked adnak. Ne törődj a tűzzel, ne törődj a sikolyokkal. Találj meg. Az erdők szívében, a legöregebb fa alatt. Ott találsz majd meg. Ne hagyd, hogy megállítsanak. Ott várok rád. A föld, egy idős a holddal, a legősibb erdők szívében, ahol a tündérek uralkodnak, a legöregebb fa alatt. Ott foglak várni. Emlékezz.- Az utolsó szó víz hangzik, mintha távolról egy folyósó végéről érkezne, közben a nő feléd hajol, te magad sem tudod talán miért, de hagyod neki hogy befejezze a mozdulatot, ahogy az ajka megérinti a homlokodat, hirtelen könnyebbé válik lélegezni, az utolsó szikrányi fájdalom is elhagy téged, aztán az alak eltűnik. Ismét hallod a hatalmas szárnyak csapkodását, de ezúttal sem látod amihez tartozik.
***
A visszatérő fájdalom késként vágja szét a hóval borított erdő képét, mintha az egész tested tűzben égne, a törött, csontok és a zúzódott izmok minden lélegzetvételt még fájdalmasabbá tesznek. Már önmagában az küzdelem hogy levegőhöz juss úgy fellógatva, és még a bedagadt szemeidet is alig tudod kinyitni. Majdnem teljes a sötétség a parázs még vörösen izzik de a fáklyák már nem érnek, a levegő szinte jeges, és természetesen a reszketés is csak növeli a fájdalmat. A parázs mellet észreveszel valamit, a teljes sötétségben mintha két izzó pont lenne. Szemek? Először nem vagy benne biztos de aztán lassan megmozdulnak, felemelkednek egyre magasabbra és magasabbra, aztán hirtelen feléd indulnak. Mielőtt elérnének egy pislantás alatt eltűnnek, majd a rács másik oldalán jelennek meg ismét. Közelebb lépnek a rácshoz és az árnyékból egy lány bontakozik ki. Hosszú vörösesbarna haja és sötét barnás szemei vannak, nem visel ruhát, de a bőrét a nyakától a bokájáig feketére festette valamivel. Fürkészőn végig mér aztán hátrább lép egy lépést. Látod, ahogy ismét anyagtalannul eléri a plafont és valamit bevés a cella ajtó fölé. A következő pillanatban ismét mögötted van.
A hátadra teszi a kezét, hogy megtámaszon aztán felnyúl és elkapja a láncot. A körmeivel halványan belekarcol egy szót aztán az éles szélével megvágva magát feltölti vérrel a rubrikákat. A szó nyomán látható gyorsasággal kezd rozsdásodni és szétmállani a fém, pár perc és ki is szabadulsz a bilincsből. A lány próbál megtartani, de nem szívesen ér hozzád és amúgy sem bírná el a teljes súlyodat.
-Arra.- Mutat a sarokba a legsötétebb rész felé. Aztán ha tud segíteni oda is kísér. Te sem egészen érted hogyan, tudod, érzed hogy mágia műve de teljesen eltűnsz az árnyékban, mintha bekebelezne, de közben rossz érzés, mintha sújja lenne, mintha örökké el akarna ragadni.
-Elbújunk.- Mondja a lány.- Várunk.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Jul 24, 2022 9:38:15 GMT 1
#s://i~pinimg~com/750x/6c/f8/87/6cf887199035330f2a018c375c048754~jpg Az eszméletlenség hideg, ijesztő, mégis kellemesen fájdalommentes sötétsége kezd felszakadozni és... Novourbash erdeje...De valahogy... olyan más...Nem kell sok idő, hogy rájöjjön Nuala, miért. Minden olyan...vörös... Mintha a világa is ugyanúgy elszenvednék azokat a sérüléseket, mint Ő maga. Bár a lány nem tud róla, még eszméletlensége közben is megríkatja őt ez a látvány, s könnyek kezdenek lecsorogni az arcán. Ám a kellemesen hideg széltől nem fázni kezd, hanem megnyugvást hoz sajgó tagjaira. Érzékei felszabadulnak a fájdalom és kín láncai alól, s végre mélyeket tud szippantani a levegőből. Otthon érzem magam...Nuala az álomképben is lehunyja a szemét, s pár pillanatig csak a környezetére koncentrál. Az ismerős, kellemesen biztonságot adó érzésre. Hogy itt nem bánthatja senki és semmi. Hazatért!A korábbi kínzás, fájdalom és szenvedés egyre távolabbinak tűnik, mintha csak egy rossz álom lett volna. Nuala belemegy a patakba, ugyanis mezítláb van. Érzi a hideget a lábain. Beleborzong az érzésbe. Már nem képes eldönteni, hogy ez vajon álom-e, vagy valóság. Szárnycsapásokat hall. A hang irányába néz, de a szemébe ragyogó napon kívül semmit sem lát. Hiába hunyorog, hiába teszi kezét a szemei felé napellenzőként, nem látja a hang forrását. Összezavarodik. De nem adja fel. Elvándorol a patakból, próbálkozik, de csak nem talál semmit. Ahogy leveszi a tekintetét a vörösen izzó égboltról, tekintete visszavándorol a patakra, s meglát valakit távolabb attól a ponttól, ahol ő belegázolt a vízbe. Hunyorog még egy kis ideig, mire végre-valahára képes kivenni az emberi sziluettet. "Gyere, gyere hozzám, ne nézz hátra, ne törődj a lemaradókkal, gyere."- Hogy érted azt, hogy ne törődjek a... - vetné ellen, ám az alak belé fojtja a szót. - Gyere! - s a következő pillanatban már előtte terem. Nuala csak sűrűn pislog, még levegőt is elfelejt venni. Mikor azonban rájön erre, s kényszeríti magát, hogy hosszan és mélyen szippantson egyet a levegőből, megcsapja a titokzatos alak illata. Gyógynövények és az erdő illata: fakéreg, moha, lehullott levelek, ehhez pedig jön hozzá valami ősi varázslat illata is. Nuala egyből megnyugszik. Egyszerre teljesen idegen neki ez az illat s mégis olyan ismerős. Biztonságban érzi magát. Már teljesen el is feledte Zoya kínzását. - Nuala!- szólítja a titokzatos alak a nevén, mire a fiatal lány nem tud nem rá figyelni. Csak úgy csüng minden szaván. - Gyere el hozzám, hozd el nekem amit neked adnak. Ne törődj a tűzzel, ne törődj a sikolyokkal. Találj meg. Az erdők szívében, a legöregebb fa alatt. Ott találsz majd meg. Ne hagyd, hogy megállítsanak. Ott várok rád. A föld, egy idős a holddal, a legősibb erdők szívében, ahol a tündérek uralkodnak, a legöregebb fa alatt. Ott foglak várni. Emlékezz.- Az utolsó szó szellemként lebeg a levegőben, s visszhangzik a lány fejében. Nem fogja elfelejteni. Aztán a nő hozzá hajol és egy csókot lehell a homlokára. A lány lehunyja a szemeit, s átadja magát az érzésnek. Minden gondja, minden fájdalma, kínja, szenvedése elszáll akár egy könnyed tollpihe a szél szárnyain. Mikor Nuala újfent kinyitja szemeit, az alak már nem áll előtte. Ismét hallja a szárnycsapásokat, ám most már meg sem próbálja keresni a hozzá tartozó alakot. Egy boldog mosoly kúszik orcájára. - Adannaya... - suttogja maga elé. - Hát mégis létezel - Nuala vesz egy mély levegőt. Meg kell találnom!Nem...Meg fogom találni, kerüljön bármibe is!Hirtelen a tüdejébe szorul a levegő, pillanatokig nem jut újra levegőhöz. Az álomkép kezd darabokra hullani, ahogy a fájdalom kegyetlenül visszarángatja Nualát a valóságba... ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ A szemeim úgy pattannak ki, mintha valaki éppen egy jeges zuhanyban részesített volna. A fájdalom visszatér, mire én kénytelen vagyok hangosan felnyögni. Végre újra levegőhöz jutok, így elkezdek zihálni. Nem javít a fájdalmon, sőt... csak rosszabb lesz. Sírni szeretnék. Üvöltve könyörögni, hogy valaki szűntesse meg, mert nem bírom tovább. Ám ekkor eszembe jut az álmom, amelyben feltételezhetően Adannaya-val beszélgettem. - El kell jutnom hozzá... suttogom alig hallhatóan magamnak. Nem könnyíti meg a tisztán gondolkodást, hogy már csak a létezés is fizikai fájdalmat okoz. Minden lélegzetvételnél új erővel sújt le testemre az égető, perszelő fájdalom. A hideg miatti remegésem sem segít a dolgon. Nem látok tisztán, nem tudok tisztán gondolkodni sem. Próbálok túlélni és nem sírni, bár azt hiszem az utóbbi nem sikerül. Bár lehet a sós íz, amit érzek az az izzadtságom... nem tudom már eldönteni. Erőtlenül felemelem a fejem, s elkezdek körbe nézni a szobában. A fáklyák már kialudtak, immáron csak a parázs nyújt némi világosságot. Illetve... Mi lehet az?
Lehet képzelődöm?Látok két szemszerű pontot a parázsló fáklya mellett. Igyekszem kipislogni a könnyeket a szememből. Lehet már a szenvedéstől csillagokat látok. Újra odanézek, de a szemek nem tűntek el. Megmozdulnak. Elakad a lélegzetem. Bántani fog?Megrezzenek, ám ez a mozdulatsor hangos is, és fájdalommal is jár, mire hangosan felszisszenek. Újra könnyek csorognak le az arcomon, ahogy csak halkan nyöszörgök. Csak figyelem a szempár mozgását. - Kérlek, ne bánts! - suttogom erőtlenül, majd eltűnik. Nem értem. Egyre kíváncsibban figyelem a sötétségből kibontakozó fura női alakot. Segíteni, vagy bántani szeretnél? kérdezem gondolatban, ugyanis már nem tudok beszélni. A torkom teljesen kiszáradt, éget, s a beszéd is kínokkal teli számomra. Ezért inkább csak igyekszem figyelni, mit tesz. Szemeim elkerekednek, ahogy a körmeivel belevés egy szót a láncba, majd azt feltölti a vérével és... a lánc elkezd rozsdásodni, majd eltörik, én pedig kiszabadulok. Nem tudom megtartani a saját súlyom, és ő sem engem, így végül a földre hullok. Ez ismét fájdalommal tölt el ám... szabad vagyok... - Köszönöm... - préselem ki magamból, bármennyire is fáj, majd segítségével talpra állok. Egész testemben remegek, de valahogy képes vagyok arra, hogy álló helyzetben tartsam magam. Szótlanul engedelmeskedem neki, majd a legsötétebb sarokba botorkálok a segítségével. Szükségem van rá, magamtól nem jutnék el oda. Túlságosan meggyötörték a testem. Nem tartom magam egy gyenge lánynak, de ez túlzottan sok volt... A sarokba érve nem tudom hogyan ~ gondolom a lány műve~ de engem is elnyel a sötétség vele együtt. Nagyon rossz érzés. Megijedek, sőt nem is, bepánikolok. Elkezdek mocorogni, nyögdécselni, ám hamar abbahagyom. Két dolog miatt is. Első, hogy valószínűleg segíteni akar, a második pedig, hogy az ellenállás túlságosan is fájdalmas és fárasztó, nekem pedig nem maradt már erre erőm. Így kénytelen vagyok elfogadni, beletörődni kiszolgáltatottságomnak és bízni benne. Ő eddig nem tett rosszat velem. Bólintok neki végül. - Miféle mágiát használsz? - kérdezem tőle, alig lehellve csak a szavakat. Nagyon félek, hogy lebuktatom magunkat, de a kíváncsiságom nagyobb. - Mi a neved? Valka küldött? Ő jól van, ugye? És Ciara? - zúdítom rá a kérdéseimet a lehető leghalkabban, kivéve ha elhallgattat, mert akkor hatalmas erőfeszítések árán, de kénytelen leszek csöndben maradni. |
|
