Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 27, 2021 15:29:05 GMT 1
Annak idején ez a város volt a legközelebb a pusztítóhoz annak ébredése egy hatalmas kráterrel is gazdagította a látképét. Később az a kataklizma is itt következett be ami a mágia ébredését is eredményezte. A jelenlegi vezető Richard Shiller Polgármester a Shiller Indastris vezetője. Tehetséges politikus, szerelő, sármőr és talán a világ harmadik leggazdagabb embere (még).
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 27, 2021 15:31:44 GMT 1
Árnyak nyomában
Bratti: Adelin Gwendolyn Etherington Csodálatos meleg tavaszotok van, sem te sem a sárkányaid nem panaszkodhatnak és nem is csoda, ha sétálni támad kedved ebben a napsütésben. A feltámadó és ébredező város egészen más képet fest, mint három éve. A nyomor negyed egyes részei még mindig igazolják a nevüket, de nagyrészt, és ez főleg a ti érdemetek, kezdenek a külső negyedek is helyre állni. Habár ennek sem örülhet mindenki. Az új szabályokat a régi lázadók is nehezen viselik, a nagyobb kalóz bandák egyszerűen csak ignorálnak, titeket a kisebbek viszont napi rendszerességgel bosszantanak. De a mai nap békés és nyugodt. Akár az utcán maradsz akár betérsz, valahova nemsokára megakad a szemed egy különös alakon. Hosszú poros barna köpenyt visel, amit szorosan összehúz. Ugyan nem látni sem az arcát sem az alakját tőle a mozgásán látszik, hogy el van veszve. Nem hallod pontosan mit kérdez, mindenkitől csak azt látod, hogy mind elhajtják a fenébe. Végül hozzád is oda ér, már megijedhetnél, hogy koldus, de végül nem pénzt kér tőled. Meg aztán, a koldusok ritkán járkálnak átható egzotikus virágillat felhőben.
-Ne haragudj, egy sárkány mestert keresek.- Mondja furcsa akcentussal.- A neve Adeline.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on May 6, 2021 17:08:34 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Hosszú és fárasztó napok. Ezek jellemzik az elmúlt időszakot. Vagy éveket. Habár tagadhatatlan, hogy szépen-lassan könnyebbek lesznek, hiszen a város is kezd talpra állni, bár még közel sem járunk a végénél. Azért én bizakodó vagyok, ezért is merek úgy dönteni, hogy meglesem, mi van a városban. Ülhetek én otthon és találgathatok, mit éreznek, hogy élnek az emberek, ha nem megyek közéjük, nem lesz tiszta képem. Így felveszem a köpenyemet, elrakom a multifunkciós kés-pisztolyaimat, majd Simon-hoz megyek.
- Figyi, körbenézek a városban, mi újság, addig te vagy a főnök, okés? Rád bízom Teo-t is! Ha nem tudsz vele mit kezdeni, menj csak Reldana-hoz… - mondom a fiúnak, aki rám mosolyog.
- Rendben, főnökasszony! – cukkol, mire csak a szememet forgatom és vállon ütöm. Teo közepesen örül, hogy elmegyek, de megnyugtatom, hogy hamarosan hazaérek. Simon-t úgyis szereti.
Így indulok el a sétámra. Kicsit jó kimozdulni a bázisról a sok tervezgetés, adminisztráció és irányítás közül. Most még annak is örültem volna, ha Richi-vel lenne találkozóm, pedig azokat is csak közepesen szoktam élvezni. Igyekszem felmérni a helyzeteket a városban, minden apró részletével együtt.
Már legalább másfél órája róttam az utcákat és a kerületeket, mikor megpillantom a különös figurát. Megvárom, amíg hozzám ér. Elsőre nem nézek rá, kicsit én is elhajtom a fejemet, végül úgy teszek, mintha megszánnám.
- Adeline, hm? Sárkánymester… - elgondolkodom. – Vannak egy páran, hadd gondolkodjam… - fél percig csak gondolkodom, közben felmérem a nőt észrevétlenül, végül rámosolygok. Ha ennyire el van veszve, nekem van előnyöm. Én ismerem a várost, ő nem.
- Rendben, azt hiszem, tudok segíteni, bár ne vedd készpénznek, hogy megtaláljuk, elég elfoglalt az utóbbi időben… - mondom, majd intek, hogy kövessen. – Lesz egy kis idő, mire odaérünk, szóval nem bánod, ha beszélgetünk? – mosolygok rá kedvesen. Ha pozitív visszajelzést kapok, akkor folytatom.
- A nevem Lyn és munkásként dolgozom az egyik gyárban. Nem valami nagy élet… - legyintek csevegő hangon. – Téged hogy hívnak és mi szél hozott ide? Meg szabad kérdezni, honnan érkeztél? – kérdezem lelkesen, kíváncsian. Kicsit talán túl is játszom. – Bocsánat, nem akarok indiszkrét lenni, csak szeretek ismerkedni… - folytatom, miközben nem feltétlen a legrövidebb úton indulunk a bázis felé. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 2, 2021 17:24:23 GMT 1
Árnyak nyomában Bratti: Adelin Gwendolyn Etherington
A nő megörülve felkapja a fejét, még a szinte gyermeki mosolyát is ki tudod venni sőt így a ragyogó zöld szemekből is kapsz egy kis ízelítőt.
-Köszönöm neked! Már azt gondoltam itt senki nem fog segíteni.- Összezárja a kezeit.- Az Arany Napra ígérem meghálálom neked!
-Dehogyis.- Válaszolja.- Nem jól értem a nyelveteket. De sokat tanultam és szívesen beszélgetek. Tanulok, még. És most először járok ilyen messze hazulról.
-Hartal Mahinból Al Adhinatból születem. A sárkány mestert keresem, mert egy barát azt mondta ő segíthet nekünk. A név Aanisa al- Abid. A városomban rúna mágus voltam. Bár nem vagyok mágus. Használok mágikus tárgyakat, de a mágia nyers formáját nem tudom használni. Mint nálatok a... elfelejtettem a szót... Alkimisták azt hiszem.. A bocsánatkérésedre csak legyint.
-Ne aggódj emiatt, én is szeretek ismerkedni, ahonnan én jövök szeretünk megismerni új embereket és új dolgokat. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 19, 2021 22:39:39 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Csak halványan mosolyogva biccentek a köszönetére.
- Világot látni mindig jó! Én magam is szívesen elutaznék valamerre, ha lenne elég időm, pénzem, tudod, hogy megy ez... - folytatom csevegő hangon. - Meg aztán... Itt mindig sok a tennivaló! - mondom ezt most nagyon is őszintén, kissé megfáradva. - Biztosan hallottad, a Pusztító micsoda káoszt okozott. Na, abból még mindig nem teljesen sikerült talpra állni, úgyhogy igen... Van mit csinálni... - pofázok viszonylag sokat. Majd meghallgatom, ahogy folytatja.
- Ó, akkor tényleg jó messziről érkeztél ide! - mondom, majd kissé zavartan folytatod. - Na, várjál... Én nem értek annyira ehhez, de az alkimisták nem inkább a... Mágusokhoz hasonlítanak, mint a sárkánymesterekhez? És hogy a sárkánymestereknek nincs is és nem is lehet olyan mágiája, mint a mágusoknak? - kérdezem elgondolkodva. - Akkor honnan gondolod, hogy egy sárkánymester tud segíteni neked? - nézek rá csodálkozva. - Esetleg ha nem túl tolakodó: milyen ügyről lenne szó? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 25, 2021 10:29:23 GMT 1
Ahol a kaland kezdődik Zima : Molly Nara, Ben : Richard Shiller & Lyzy04 : Adelin Amoor
-Ezt most hozták és nagyon fontosnak tűnik.- Mondja és egy levelet ad át Richinek. A levélen gyöngybetűkkel szerepel a címzés és mint a záró pecséten mint a boríték hátulján rajta van a Swellingmore-i királyi család teljes pecsétje. (Kicsit nyílván egyszerűbben néz ki) Kedves Mr. Shiller
Még a mi füleinket sem kerülték el a városban végrehajtott tetteinek hírei. Nem egy találmányát mi is használjuk. A békéért tett hihetetlen fáradozásai pedig tisztelettel töltik el szívünket. Szeretnénk személyesen is találkozni a férfival, akit ilyen nagy becsben tartunk. Ha ideje engedi, kérem csatlakozzon hozzánk a fővárosban. A meghívás nem egyedül önnek szól, szívesen látjuk vendégül a barátait is, különös tekintettel az igen tehetséges fiatal hölgyekre akikről szintén sokat hallottunk már. Egy maga számára valószínűleg szerény ajándékkal is készülünk.
Üdvözlettel III. Elisabeth Duredent Swellingmore Királynője |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 25, 2021 11:30:41 GMT 1
Boszorkányok tornya Zima : Tiffany Roseblade & Raven : Merlin
Általában reggelente együtt reggeliztek, minthogy ilyenkor mind otthon vagytok még, de Ticiana már korán hajnalban eltűnt otthonról. Így csak az édes hármas marad. Merlin és Nastya kapcsolata sokat fejlődött. Bár még mindig civakodnak néha, egyértelműen nagyon közel álnak egymáshoz, mintha csak testvérek lennének. Ma reggel is szinte vérre mentek néhány jobb falatért.
Már bőven végeztek a reggelivel amikor az elveszett varázslónő végre hazatalál. A megszokott hideg mesterkélt mosolyával kíván jó reggelt. Egy idegennek ez a mosoly csak egyszerűen gonosz. Ti is ezt hittétek róla először de már jobban ismeritek, akkor mosolyog így amikor valami olyasmi nyomasztja amit nem akar veletek megosztani. Felemeli a kezét hogy néhány varázslattal reggelit készítsen magának, de végül leengedi anélkül, hogy bármit is alkotott volna.
-A mai napon vissza kell térnem Benne Hollow-ba.- mondja végül.
-Ezúttal végleg, és Merlint is magammal kell vinnem.- A hangja ugyan magabiztosan cseng mint mindig, de kerüli a szemkontaktust. Ha nem ismernétek olyan jól azt gondolhatnátok a nő elbizonytalanodott. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 25, 2021 17:12:12 GMT 1
Árnyak nyomában Bratti : Adeline Gwendolyn Etherington |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 4, 2021 15:33:53 GMT 1
#s://i~imgur~com/RYe9tZ0~png #s://i~imgur~com/PT1iALO~jpg A felturbózott vízbubizómban ébredek és a reggeli kómám azonnal elmúlik, mikor a karom nem találja az angyalkát sem a jobb, sem pedig a bal oldalamon. Ez csak egyet jelenthet. ELALUDTAM! Azonnal kimászok a vízbubizóból és a telefonhoz sietek. Pánikolva csavargatom a számokat rajta. Gyerünk már, gyerünk! - MOLLY? ALSZOL? HA IGEN, NE ALUDJ! GOLFOZNI AKAROK! Azzal le is teszem a kagylót. Hasznos találmány ez a telefon, bár szerintem Molly nem díjazza, hogy szereltettem egyet a szobájába is. De ez most életbevágóan fontos. Azt álmodtam, hogy Mollyval megbeszéltünk kora hajnalra egy golfmeccset a legfelső emeleten. A legszebb fürdőköpenyem csavartam magam köré és én magam is felsiettem a legfelső emeltre. Útközben az első útba eső lakájtól reggelit rendeltem, méghozzá kék muffint áfonyás feltéttel. Amint felért a lány, elkezdtem magyarázni a szabályokat. Ha Molly körülnézett, láthat egy komplett golf felszrelést, egyedül a pálya hiányzott. A mikulással történő látogatás óta imádok golfozni. Már értem, hogy miért a gazdagok sportja ez. A türkiz színű golflabdák körül-belül két és fél méterre sorakoztak a kifelé néző ablakok előtt. Mindegyik előtt hat darab, három-három felosztásban. - Az nyer, aki a legtöbb ablakot lövi ki. A mozgó autók tíz pontot érnek, ha egy rivális cégé akkor pedig tizenötöt. Ha fejen találsz egy kékséget, az pontlevonás, kivéve ha sárkányon ül, akkor pedig dupla szorzó a következő két lövésre. A vesztes nem ihat a csokiszökőkútból két hétig. Körbetekintettem a teremben és rájöttem, hogy valami hiányzik. VALAMI NAGYON FONTOS HIÁNYZIK. Amint megérkezett a lakáj a kék muffinommal, azonnal pusztítani kezdem miközben ugyanilyen sebességgel küldettel a telefonért és amint megkaptam, a kezembe vettem és tárcsáztam. Eközben fel-alá mozogtam és ha Molly nem nindzsázik elég ügyesen, köré is tekerem az eszköz vezetékét. Amint kicseng, máris belekiáltok. - ADELIN, SZÜKSÉGÜNK VAN EGY BÍRÓRA. Ja, és hozd Pacalt is szemtanúnak! Meg sem várom a választ, lerakom a telefont. Imádom ezt a találmányt. Amint Adelin is megérkezett, már lendítem is ütésre a golfütőt, mikor is az egyik angyalkám belém karolva átad egy levelet. - Nemár, épp most akartam elverni Mollyt az új kedvenc sportomban. Villámgyorsan átfutom a levelet és az utolsó szó olvasása után elhajítom. - Nem érdekes, ajándékot kapok. Tíz perc múlva indulunk. Azzal se szó, se beszéd kiviharzottam a teremből és elkezdtem készülődni. Remélem a lányok is így tesznek, elvégre azért dobtam el a levelet, hogy elolvassák. Három év után ezt már tudniuk kell.Ahogy kinyitom a szekrényt, azonnal megtalálom az alkalomhoz illő viseletem. Egy darab gyűrődés sincs rajta, ahogy egy kiálló cérna sem. Tökéletes, mint a viselője.  ( Zima Lyzy04 ) |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 6, 2021 12:04:27 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Csendben, de figyelmesen hallgatom a nőt. Érdekes dolgokat mond, bár ugye nekem elsődlegesen most csak annyi volt a célom, hogy felmérjem, veszélyes-e. Eddig mondjuk, nem úgy tűnik, mintha kifejezetten veszélyes lenne. Kicsit sokat pofázik, de elviselhető számomra. Reldana sokkal rosszabb tud lenni, ha bepörög, és őt is szeretem emellett. Így tehát a végén csak legyintek.
- Ugyan, kérlek... Teljesen megértem, hogy sietnél, ha nagy a baj... Szerencsére már majdnem ott vagyunk... Azt is megértem, ha nem mondhatod el... - mondom neki megnyugtatóan, majd ezek után úgy döntök, nem kavargok tovább, szóval a legrövidebb úton elvezetem a főhadiszálláshoz. A bejáratnál megállítom, felé fordulok.
- Kérlek, várj egy pillanatot, mindjárt visszajövök! - mondom neki, majd besuhanok és azonnal megkeresem Simon-t. Vele van Teo is, aki amint meglát, rám repül, kis híján felborít, de én is örülök neki, visszaölelem.
- Simon... Ügy van! - mondom neki, mire kalandvágyóan elvigyorodik, ez pedig rám is átragad. - Itt egy külföldi hölgy, aki engem keres. Beadtam, hogy ismerem magamat és elhoztam ide. Amíg kicsit rendbe szedem, hogy fogadhassam, addig lefoglalod? Te is felmérheted, veszélyes-e, aztán a vendégek részlegébe hozd már be! Kint vár a bejáratnál. Köszi! - pacsizom vele, mert látom, hogy imádni fogja ezt a feladatot.
Én Teo-val a vállamon elmegyek a saját részemre, hogy levessem magamról a köpenyt és kicsit összeszedjem magam. Őszintén nem tudom, hogyan tudnék segíteni a nőnek, de ha tudok, akkor persze megteszem. Láttam, hogy ő is az emberekért meg a barátjáért teszi, ezt pedig teljes mértékben meg tudom érteni.
Közben Simon kiér a bejárathoz, ahol a hölgy vár. Szélesen elmosolyodik, majd a kezét nyújtja.
- Ön a kedves hölgy, aki Adeline-hoz érkezett? - kérdezi tisztelettudóan, majd ha a nő válaszolt, akkor csak bólint. - Rendben! Kérem, kövessen, elviszem a látogatók, vendégek számára fenntartott helyiségbe, ahol beszélhet vele. Éppen ráér fogadni magát! - mondja egy kedves mosollyal, majd továbbra is kitartja a kezét, hogy fogadja el, majd vezetni kezdi a váróterem helyiségbe, közben mesél, kérdezget, lefoglalja a hölgyet.
Valószínűleg ő sem találja veszélyesnek, így a váróterembe viszi, ahol már várja őket Adeline. Vállán Teo foglal helyet, közben valahogy mellékerült Reldana is, aki éppen beszámol neki a dolgokról, amíg távol volt. Egy széken ült eddig, de amint Simon-ék belépnek, feláll, válláról leröppen Teo. A páros elé sétál, majd Simon-ra néz.
- Gwenny, ő lenne a kis vendéged! - mutatja be a hölgyet nekem, mire csak bólintok és rájuk mosolygok.
- Köszi, Simon, lekötelezel... - mondom neki mókásan, majd intek, hogy maradjon a teremben, de ne engedjen be senkit.
- Teo, Reldana, légy szíves menjetek ki és várjatok meg minket odakint...
- De neeee máááár, tökre szívesen beszéltem volna a lánnyal... - panaszkodik Reldana.
- Utána lehet, lesz rá alkalmad... - mondom neki, Teo csak szomorúan sóhajt, de végül mindketten kimennek. A nő felé fordulok.
- Adeline Gwendolyn Etherington! - nyújtom a kezem a bemutatkozás miatt. - Bocsi, hogy nem mondtam el elsőre, ki vagyok, de... Nem tudhattam, ki érkezett ide és nem lehetünk elég óvatosak... - magyarázkodom. - Szóval? Miben segíthetek? - nézek rá komolyan. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 12, 2021 13:35:43 GMT 1
Sőtét fellegek rani25 : Szívtelen Patrick & Ben : Trisha Almadovar
Nem rég indultál csak el otthonról, mégis a korai óra ellenére is, sikerült belefutnod valamibe. Pár gyerek a földön rugdos valami feketét a sárban, elsőre úgy tűnik csak valami rongydarab, de gyorsan kiderül, hogy nem erről van szó. Ahogy közelebb érsz a rikoltozást is meghallod, az ami először egy rongycsomónak tűnt egy elég rossz állapotban, vergődő holló. Szegény állatnak pedig nem valószínű, hogy mostanában szabad utat engednek a gyerekek, valójában kész szerencse, hogy még a tollait nem tépték ki teljesen. Bár nem egészen jó érzéssel, mégis a sorsára hagynád szegény állatott. Ez nem annyira meglepő ebben a mai világban azonban ekkor meghallod a hangot. Mellőled.
-Te ott! Igen te! Segíts már annak a szerencsétlennek!- A hang irányába fordulva először semmit sem látsz.- Itt fent! Kicsit még feljebb.- Az egyik ház ablakában egy másik nagy fekete madár ücsörög. Hiába köztudott, hogy a fényeső óta több állat is képessé vált beszélni, ezek akkor is ritkák, és továbbra sem kevésbé meglepőek mint az első napokban.
-Tényleg magára hagynád? Néz rám én nem tudok mit tenni, csak az én tollaimat is kitépnék azok a nyavalyás huligánok. Na? Mi lesz? Mondj már valamit! Elvitte a cica a nyelved, vagy mi?
Jól belegondolva a madár tökéletesen megérdemelte a Patrick által felé hajított követ, habár bravúrosan kerülte ki és ereszkedett vissza, ezúttal rendes madár hangon károgva.
A gyerekek először nagyon szemtelenül fordulnak felé az egyik még belé is akar rúgni, de ahogy felemeli a fejét és ránéz az arcára rögtön meggondolja magát. Hátrál egy lépést, végig néz a többieken majd alig halható félelemmel, szemtelenül csak ennyit mond.
-Mindegy. Nem éri ez meg.- És nyomában a bandával úgy el szaladnak mint a sicc.
Trish
Ez egy jó környék ha az ember szaftos pletykák után érdeklődik. Az első hely ahova szegényebb ámde általában az annál jóval érdekesebb utazók érkeznek. Így ahhoz képest, hogy ez még mindig a szegénynegyed általában jóval forgalmasabb mint a többi hely. Ezúttal sem kell sokat várnod hogy belefuss egy csodabogárba. A hosszú fekete hajú nő egy bódé előtt áll és torka szakadtából kiabál az eladóval, miközben már ki tudja hányan gyűltek köréjü és élvezik a műsort.
-Nem csak, hogy az árából tudnék venni, egy egész tincs unikornis sörényt, de már első ránézésre is látszik, hogy hamis! Mégis minek nézed te az utazókat!?- Üvölti. De a kereskedőt sem kell félteni, vörös fejjel kiabál vissza a nővel.
-Már elnézést de a városban egyedül én árulok rendes áron, rendes alkímiai hozzávalókat.
-Az Alkimisták tornyában és Hark’hatban tanultam alkímiát, a saját kezemmel gyűjtöttem, tündéreket Swellingmore-ban és fejtem mérget egy isten kígyóból Clynorison azt hiszem fel ismerem, ha át akarnak verni. Az egyetlen hozzá való itt ami ér valamit az a faszén, amit árnyékfának árulsz!
Mielőtt azonban a helyzet eldurvulna a kíváncsi újságíró nő közbelép, hogy oldja a hangulatot. A meglobogtatott pénz pedig több mint elégségesnek bizonyul. Közben el is kezdheti kifaggatni az utazót is. Aki nem is rest beszélni.
Az árus akkorát nyel, hogy még a tömeg is jól hallja a pénzköteg látványára, aztán csodás mosolyt ölt fel amit bármelyik kollégája megirigyelne.
-Úgy ám.- Mondja és félre is löki a cuccokat, aztán különleges alakú vékony fém, cserép és üveg darabokat vesz elő. Közben a nő fél szemmel rád figyel és beszélni kezd, egy bólintás után.
-Igen. Swellingmore-ban rengeteg a tündér erdő, bár tündéreket ott is nehéz találni, azért megoldható. Ha nem is ölöd meg és veszed a vérüket, a tündér por maga is nagyon jó minőségű hozzávaló és egy kisebb vagyont ér a piacon. A legkisebb mennyiségért is rengeteget kérnek. Az Istenkígyók pedig, a Clynorisi császárnőjének címer állatai. Pont olyan szeszélyesek és rossz természetűek mint az nőszemély. - Ekkor az árus is megszólal.
-Ezt nézzék meg hölgyek. Valódi sárkány tojás héjjak!
Trish hirtelen nem is tudja, hogy a megszelőztetett történetek vagy pedig a pultra gyors mozdulatokkal felpakolt sárkány tojáshéj keltette-e jobban fel az érdeklődését.
-Persze hát hogyne- Veszi el a pénzt az árus, de a nő közbe vág.
-Várjunk egy pillanatot! Menyiért adod a sárkány tojáshéjat?
-Harmincezer ez a nagyobb cserép.- A lány szemében valami furcsa fény jelenik meg, aztán magabiztosan fojttatja.
-Nem rossz érte, de sajnos nincs nálam ennyi, a felét elviszem, ha letöri nekem.- Mondja.- Adok érte húsz ezret, ha egy kicsit nagyobb darabot add abból.- Mutat rá az egyik nagyobb darabra.
-Nem szívesen török el egy ilyen szépséget...- Kezdi az árus.
-Szépnek szép ez tény.- Mondja a nő.- Kár, hogy üvegből van.
-Ugyan mégis miről beszél?
Trishben nagyon gyorsan tudatosul, hogy az árus ezúttal őt is megkísérelte átverni, és sajnos sikerült is neki. Legközelebb valószínűleg szkeptikusabb lesz majd a hasonló árusokkal.
-De hát ezek valódi tojáshéjak!- Kiabálja az árus vörös fejjel.
-Úgy igaziak ezek mint a tündérporod.- Feli a nő, azzal felkap egy nagyobb darabot és a pulthoz vágja, az majd egy tucatnyi apró szilánkra esik szét. Az egyik egy picit meg is vágja a nő egyik ujját.
-Mit művel- üvölt kétségbe esve az árus.- Látták nem, jóemberek? Ez a hárpia tönkre teszi az árumat! Azonnal fizesse ki!- Itt a nő arca is kipirul kicsit a dühtől.
-És mennyit érnek a törött korsók a piacon? Három Byw-et?- Elővesz a táskájából egy érmét és a szilánkok közé vágja.- Nesze, itt a szemeted ára!
-Mégis mit...- Kezdi, de a nő közbe vág.
-Ahonnan én jövök még a gyerekek is tudják, hogy a sárkány tojáshéjat nem lehet eltörni! Ezek elég könnyen eltörtek.
-Már hogy ne lehetne, hát hogy bújnak ki a sárkányok.- A nő fájdalmasan felüvölt.
-Mágiával!- Kiabálja.- A valódi sárkány tojást csak mágiával lehet feltörni. Ezért értékesek!
Patrick & Trish
Patrick végre megoldotta a madár problémáját, habár nem biztos, hogy győztesen jött ki a szituációból. Kénytelen volt egy madarat a gondjaiba venni legalább is átmenetileg, hogy a másik madár ne zaklassa, habár az láthatóan nem bízik benne annyira, hogy magára hagyja. Ráadásul máris sikerül egy újabb felfordulásba bele futni. Hiába ez láthatóan nem az ő napja.
Egy kisebb tömeget lát összeverődve egy bódé ellőt, ahol egy felettébb dühös nő ordibál az eladóval, miközben az egyik ismert újságíró próbálja fékezni az indulatokat, egyre kevesebb sikerrel, s úgy tűnik az igyekezete azonnal füstbe megy, ahogy a nő összetöri a pultra pakolt cserepeket. Úgy tűnik a felhúzott árus nem fogja ezt a sértést csak úgy elengedni és olyasmire készül, amit kétségtelen meg bánna ő maga is, ám ekkor Patrick egy könnyű sújt érez a vállán. A beszélő holló foglalt ott helyet egy pillanatra és mielőtt még lehetőséget kaphatna lerázni már fel is kiált.
-Gyilkos! Gyilkos! Miért nem tesz senki semmit?- Mire mindenki Patrick felé fordul a madár már hessegetés nélkül is a magasba rebben és elmenekül. Azonban a jelenetnek ez a része nem kerülte el az éleszemű alkimista figyelmét.
-Egy beszélő!- kiált fel és a holló után is szalad, aki fel repült egy magas fa tetejére, nem messze tőletek.
Azonban nem mindenki volt olyan éleszemű mint a nő, így a téren minden bámészkodó szeme, most szegény a véres, sérült hollót a kabátja alatt rejtegető Patrickra irányul. |
|
rani25
Lelkes fórumozó
Posts: 71
Utoljára online: Jul 3, 2024 6:11:40 GMT 1
Apr 15, 2021 11:59:52 GMT 1
|
Post by rani25 on Jul 12, 2021 20:30:37 GMT 1
Hajnalodott. Késő őszi, csípős szél keserítette meg a reggelét annak, aki megelőzte a napfelkeltét. Még öt perc sem telt bele, hogy becsukta volna a omladozó társasház főbejáratát, máris fájóra csípte Patrick arcát a fuvallat. Egyetlen, valamire való alkalmi cipőjével dühödten rúgott az út porába. Mit bánta ő, hogy frissen lakkozott, a por úgyis mattra "fényezi". Fekete, lapos sapka, távolságtartó, gyanakvó tekintet, galléros, térdig érő, szürke ballonkabát, fekete aktatáska, kopottbarna, bő nadrág, na meg az a cipő; Egy rossz könyvben akár egy izgalmas főszereplőt, például egy beépített kémet is játszhatna. Csakhogy ez a valóság. Itt mindenki számára csak egy mellékszereplő, egy különös alak, akit jobb elkerülni, egy senki figyelmét fel nem keltő jöttment... egy szerencsétlen a nyomorgók sokasága közt.
Nem szeretett, sőt, kifejezetten rühellt kilépni a komfortzónájából. És igen, bármi, ami a padláslakás küszöbén túl várta, a komfortzónáján is kívül esett.
Felkanyarodott a főútra, ami kiviszi a pályaudvarra; és abból a mocsokból is, amiben nap mint nap élni kényszerül. Ahogy haladt előre, az emberek komor, dohos hangulata, a házak roskadozó állapota, az ebek nyüszítése, a patkányok cincogása, és minden, ami arra a nyomortanyára emlékeztette!...egyre kevésbé vált jellemévé, átlagos elemévé a látképnek. Ruhája is, minden lépéssel egyre ódivatúbbnak, egyre igénytelenebbnek... egyre szegényebbnek tűnt. Nem foglalkozott a megvető, lehordó pillantásokkal. Pár éve még ő is pont ugyanígy nézett az - immár - önmaga fajtájára.
Nagy sóhajjal nehezedett rá az útszéli vastag kőkorlátra, legfrissebb munkáival teletömött táskáját maga mellé dőltötte. Beleborzolt hollófekete hajába, kezét elnyűtten húzta végig sovány arcán. „Semmi kedvem ehhez a nyamvadt találkozóhoz. Mert persze, hónapokon át teljesen jó volt postázva, meg ha Howardot küldtem magam helyett, de neeem, most én kellek, személyesen." Nagyobb nyűgöt okozott neki, hogy el kell viselnie az embereket maga körül, mint amit egy előléptetés vagy egy fizetésemelés reményének öröme adhatna. „Jó, a pénz nem jönne rosszul, de elég lenne egy levél meg a jutalék, vagy ilyesmi... miért kell akkora feneket keríteni mindennek?"
Körbetekintett. Alatta pár méterrel egy aprócska tér nyomorgott. Egy kiszáradt szökőkút, vízért könyörgő kúszónövények és a házak oldalánál kuporgó hajléktalanok sopánkodása... csupán pár kósza gyermekkacaj édesítette meg a keserű látványt. Valamit egymás között rugdostak. Nem látta mi az, de nem is igazán érdekelte.
Ami után kutatott, arra nem lelt rá. Sehol egy óratorony. Vontatottan előhúzta zsebóráját; vagyis, igazából a komornyikjáét, amit azzal a végszóval erőszakolt urának zsebébe, hogy „vigye csak nyugodtan, jó lesz az ott". Még fél óra a vonat indulásáig és ahogy számítja, innen valami tíz percre lehet a pályaudvar... természetesen gyalog. „Még megkeresem a 17. állomást, aztán kivárom a sort, hogy vegyek magamnak valami harapnivalót... remélem nem túl drágák az ottani pékárusok." Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok zavarogtak a fejében. Még egyszer elbámészkodott az ingerszegény, lelassult téren, egészen maga alá, a lépcsők aljába, ahol a gyerekek szórakoztak. Mialatt a játékukon ragadt a tekintete, valamit furcsállni kezdett. „Jobb lesz, ha megindulok... nem akarok délután, üres hassal rátörni Howa- Mi. a... Na ezért utálom kitenni a lábam." - zsörtölődött. Kijjebb hajolt, hogy megbizonyosodjon, jól látta-e. Igen. Az a valami, nem csak egy egyszerű, elnyűtt rongydarab volt, miképp először hitte. A földön tollak szálldostak fel, ahogy újra és újra továbbrúgták a szerencsétlen madarat.
Összeszorult a torka a látványtól. „Szegény..." Első gondolata természetesen az állat megmentése lett volna... aztán a távolból egy gőzmozdony sípját hallotta meg a reggeli szélben süvíteni. Hamar rájött, hogy nem holmi tündérmesében van. Nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, már így is értékes perceket vesztegetett el. Ha ezt lekési, nincs más. A következő vonattal, elegáns, fél órás késéssel tudna leghamarabb berontani az Alphafly főépületébe. „Majd valaki más segít rajta... Ha más nem, délután felkapom... ha még itt lesz."
- Te ott! Igen te. Segíts már annak a szerencsétlennek! - Alig lépett egyet, valaki rákiáltott. Összevont szemöldökkel fordult hátra, ám ott egy lelket se talált. Senkit, aki egy pillanatra is szemkontaktust váltana vele. Csupán olyan embereket látott maga körül, akik sürgetően talpaltak a pályaudvar felé, vagy lomhán caplattak attól el. - Itt fent! Kicsit még feljebb. - Aztán ráakadt a szeme egy egészen nem-mindennapi jelenségre. „Egy beszélő holló... tudom, hogy néhány állat megtanult emberi nyelven szólni, de... még egyszer se láttam vagy hallottam testközelből." - Tényleg magára hagynád? Nézz rám, én nem tudok mit tenni. Csak az én tollaimat is kitépnék azok a nyavalyás huligánok. - „Igaza van... talán-" - Na? Mi lesz? Mondj már valamit! Elvitte a cica a nyelved, vagy mi? - rejcolt lelkiismeret-furdalás nélkül.
„Hé, így kell beszélni azzal, aki 'talán' segít a barátodon, te átkozott?" Felkapott egy kavicsot és nekivágta. Csupán az ablakpárkányt találta el, a madárnak azonban ez pont elég félelemkeltés volt. Károgva röppent tova, majd vissza hőn szeretett ablakába. Többet nem beszélt az emberek nyelvén.
„Még hogy talán... Már így is épp elég időt pazaroltam el a semmire." Dohogva, hosszú léptekkel haladt járdalapról járdalapra. Amikor a tér sarkához ért, képtelen volt megállni, hogy szánakozva vissza ne tekintsen. A gyerekek még most sem unták meg a madár kínzását. És akkor... valami megkattant a gépezetben.
Abban a hollóban... valahogy... magára ismert. Nincs hangja, amivel segítségért tudna kiáltani; de csak mert az ő nyelvét szinte senki sem érti, nem, mert nincs módja, hogy elmondania, mi bántja. Az egyetlen valaki, aki még gondol rá, hiába van hangja, amit más is ért, ő maga is épp olyan tehetetlen, mint a földön vergődő. És nincs az az Isten teremtménye, aki ebben a rideg, gépies világban megállna, hogy segítsen rajta.
„De gyűlölök kilépni a házból." - Elkanyarodott a lépcsőfordulónál... - „Most őszintén Patrick, mégis mi a francot csinálsz?!" - ...lesietett a mohás kőlépcsőn... -„Az Ég áldjon meg." - ...hideg attitűddel odasétált... - „És most mit fogsz csinálni, hm?" - ...leguggolt, egy hang nélkül felkarolta a megviselt állatot és elnyűtt kabátja alá rejtette. A három kisfiú rémületbe fagyva, moccanni sem mert. Az egyikőjük valamit mormogott, aztán mind elinaltak. Mintha ott se lettek volna, csak a tollak maradtak utánuk.
„Lekésed a vonatodat, jajj de fog örülni a főni! Biztos nem fogja a gálás fizetésemelésed egészen véletlenül ünnepli kirúgásra cserélni, dehogyiiiis... ARRGH!!" - Csendet akart ordítani öngyalázó gondolatainak, azok mégis, megfékezhetetlenül zsongtak tovább a tudatában, akár egy kifüstölhetetlen méhkaptár. Kettesével szedte a fokokat abban a hitben és reményben, hogy még időben haza és vissza ér az állomásra. - „És tudod mi lesz a legjobb? Mikor megkérdezi, hogy mégis miért késtél, te csak annyit leszel majd képes eljelelni, hogy egy hollót mentettél meg három kisgyerektől! Biztosan megérti, sőt még ki is tüntet ezért a nagy volumenű, jótékony tettért!... És még csodálkozol, hogy miért tartasz ott, ahol..."
Idegtépően trappolt végig a főúton, közben a lehető leggyanútlanabb módon próbált a kabátjába lesni; él-e még az a szerencsétlen vagy már... mindegy neki. Már látta a sarkot, ahol be kell fordulnia, mikor az utca túloldalán egy nagyobb tömegre figyel fel. Nem állt meg, azonban lépései érezhetően lelassultak. Egy ilyen csetepaté látványa oly meghökkentő ritkaságnak számított nála, mint másoknál az állatfüles emberek.
Elfajulni látszott a veszekedés, mikor is a fesztiválozó nő az árus bódéjéhoz vágott valamit. Nem látta micsodát, ám a tárgy kristályként tört million szilánkjaira. Az éles csilingelés hallatára megtorpant a firkász, az alkalom pedig tárt karokkal várta a settenkedőt. A vállára repült holló, aki előbb még fajtársa megmentéséről győzködte, vészmadárként rikkantotta el magát:
- Gyilkos! Gyilkos! Miért nem tesz senki semmit?
Azzal, ahogy jött, úgy el is szállt rögvest.
„Ezt nem mondod komolyan." Minden szempár rászegeződött. A legtöbben döbbenettel vagy egyenesen rémülettel meredtek rá. „Legközelebb... nem, hogy az interjún megemlítem, de egyenesen az önéletrajzomba fogom vésni, hogy semmilyen körülmény között nem teszem ki a lábam a házból, senki kérésére vagy utasítására. Soha."
- 'Ért valaki jelnyelven?' - jelelte kétségbeesetten, hogy a tömeg ítélkező szavait megelőzhesse.
„Nem baj, ha nem tud mutogatni, csak legyen valaki, aki el tudja tolmácsolni a többinek, hogy... hogy... hogy mindjárt kitépem a hangszálait ennek a retkes temető átkának!"
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 13, 2021 19:55:15 GMT 1
#s://i~imgur~com/332VABJ~png Órák teltek el azóta, hogy valami érdekfeszítőt lencsevégre tudott kapni vagy éppen papírra vetni, most azonban úgy tűnt, a legjobb helyre érkezett. Mosolyogva tör át a tömegen, egyenesen odalép a vitatkozó felek közé. Kihúzza a zsebeiből a kezeit és a végtagok kíséretében egy köteg nywet, amit meglenget az eladó szeme előtt. - Nincs ok a durvulásra. - kezdte finom hangon - A hölgyemény egész biztosan fáradt, hisz hosszú utat tett meg, ön pedig egészen biztosan - ekkor az eladó elé rakta a pénzköteg egy részét - elő tud halászni a fiók mélyéről valami jobb minőségű árut neki. Ha nem volt elég a pénz, megtoldja még pár kötek Byw-el, aztán előveszi a diktafonját. - Mit is mondott...? Tündéreket fogott? - vigyorodott el huncutul - Istenkígyó? Wow... Érdeklődését rögtön felkeltik a lehetséges történetek. A fejében temérdek cikk pördül végig, ahogy a rövid összegzéseket hallgatja. Természetesen a kezét nem veszi le a diktafon gombjáról, esélytelen, hogy egy kósza gondolat a levegőben maradjon a társaságában. - Megtiszelne, ha egy kávé mellett részletezné ezeket a praktikákat. Minden részlet érdekel - kacsint a nőre, aztán villámgyors sebességgel visszafordul az árushoz. Kiszabadítja a fordulattól arcába eső tincseket, aztán szemügyre veszi a tojás héjjait - Megengedi, hogy készítsek róla pár képet? A kérdést természetesen úgy teszi fel, hogy felé nyújt pár byw-et. Az árus persze újból elveszi pénzt és engedélyezi is a portéka fotózását, azonban ahogy kattognak a képek kiderül a turpisság. Trish arcán hirtelen egy apró, alig észrevehető vörös pír jelenik meg. Átverték és hagyta magát. Egy fél pillanatra talán meg is törte volna a magabiztosságát, ha nem veszi észre magát azonnal. Egy gyors és erőteljes mozdulattal megpróbálja visszaszerezni a pénzét, majd a noteszért nyúlt. A Dragonfly Daily logója minden papírlap alján ott pihent, így a stand tulaja láthatja kit vert át éppen. Nagy betűkkel felírja a stand nevét és címét, majd aláhúzza azt. Mindezt úgy teszi, hogy az eladó nagyon jól lássa. Nem szól semmit hozzá, a nőhöz viszont annál inkább. - A meghívásom még mindig áll - igazította meg a kabátját - Nagyon szívesen hallgatok igazi történeteket. Nyomta meg az igazi szót. Az indulatok aztán tetőzni kezdtek, a lány pedig innentől meg sem próbálta fékezni azokat. Ebből is jó sztori lesz.Kamerája kattogott, a keze pedig szélsebesen jegyzetelte az eseményeket. " MÁGIÁVAL" ezt a szót kiemelte, miközben a fejében már ki is rajzolódott a sztori a szélhámos kereskedőről és a világot látott alkimistáról, akinek a történeteiből olvashatnak párat a következő számban. - Igen! Nyomott végül egy utolsó képet a vöröslő fejű árusról. Tökéletes nyitókép lesz a cikkjéhez. - A véleményemet a vendéglátásról hamarosan olvashatja a Dragonfly Daily-ben - biccentett, miközben meghúzta az ujjával a fejfedőjét elköszönés gyanánt - További szé.... Gyilkos?! Ráadásul egy beszélő mondta. Trish véleménye szerint mondjuk a srác egyáltalán nem nézett ki annak, aminek a madár titulálta. Ma valahogy különösen sok dolog hullot az ölébe, amiről írhatott. Már nyúlna is a diktafonjáért, mikor a férfi jel nyelven kezdett el beszélni. A lány "törte" ezt, mert nagyon ritkán kellett csak használnia, pár cikk kedvéért tanulta meg, de azért nagy nehezen felfogta azt a pár szót, amit mondani akart. - 'Én igen. ' Mutogatta, kissé szerencsétlenül a férfinak, aztán kedve támadt homlokon csapni magát. Ha a férfi hallotta, és a tekintetébő hallotta amit az a madár mondott, akkor valószínűleg nem süket, "csak" néma. - Trisha Almadovar, Dragonfly Daily. Mi történt? Ismét a tömeg és a célpont között állt, de elhatározta, hogy segíteni fog a férfinak. Ha más miatt nem is, pusztán sajnálatból. |
|
rani25
Lelkes fórumozó
Posts: 71
Utoljára online: Jul 3, 2024 6:11:40 GMT 1
Apr 15, 2021 11:59:52 GMT 1
|
Post by rani25 on Jul 16, 2021 10:37:05 GMT 1
Már épp azon kezdett kattogni az elméje, hogy gyáván elrohan, és reménykedik az Isteni gondviselésben, hogy hazafele jövet nem lesznek a lámpaoszlopok és a házak falai az arcával kiplakátolva, mikor egy fiatal hölgy lépett elő a tömeg sűrűjéből.
- 'Én igen.'
Megmosolyogtatta a lány ügyetlensége, ugyanakkor hálát adott az égnek, hogy az emberek közt pont rejlett egy jelelni tudó. Tűzvörös loboncának egy-egy kisebb tincsével játszott a szél. Barna kabátja, sapkája és minden kelléke is, egy detektív-újságíró kettős kinézetét kölcsönözte. Jelelésében közel sem lehetett akkora magabiztosságot érezni, mint beszélt szavaiban.
- Trisha Almadovar, Dragonfly Daily. Mi történt?
„Ráhibáztam... De tényleg, pont egy újságíró ért meg? Utoljára sincs kedvem újságcikként megörökíteni ezt a gyalázatos napot!" A távolból újabb sípolást fújt hozzá a szél. Röviden felsóhajtott. Immáron biztosra vette, hogy le kell mondania a reggeli-ebédjéről. „Legalább lesz időm mindent rendbe tenni." - koncentrált a dolog pozitív oldalára.
Táskáját lábai elé helyezte, a passzív kezét pedig a hasához szorította, hogy jelelés közben is tarthassa a madarat. Bár ezzel jócskán megnehezítette a dolgát, remélte, hogy megérti a nő. Sejtette, hogy nem anyanyelvi szinten "beszéli" a nyelvét, úgyhogy igyekezett a megszokottnál lassabb tempóban, a lehető legegyszerűbben kifejezni magát.
- 'Gyors leszek, mert sietek: Láttam, hogy rugdosták a madarat. Nem volt szívem hagyni, hogy megöljék, szóval elhoztam magammal. Kérdezze meg az embereket, hogy valaki tudna-e gondoskodni róla helyettem. Nálam nehezen lenne helye.'
Ahogy mindezt elmutogatta, rátört a mérhetetlen visszásság érzése. „Ezt most komoly eljeleltem? Komolyan egy nyamvadt holló befogadásáról kérdeztetném meg? Ennél nem is tűnhetnék nagyobb idiótának."
- 'Tudja mit? Felejtse el. Csak mondja azt, hogy nem tettem semmi rosszat. Szebb napot.'
Azzal vissza felkapta jobb kezébe aktatáskáját, és megindult az otthonául szolgáló társasház utcája felé.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 20, 2021 18:56:33 GMT 1
Árnyak nyomában Bratti : Adeline Gwendolyn Etherington
-Igaz. Ebben a világban nem tudhatjuk kiben lehet bízni.- Mondja.- Akkor enged meg hogy az elején kezdjem. Egy éve a szülővárosomat több csapás is érte. Szárazság volt ami miatt a folyó ami keresztül szeli a várost kiszáradt. Nem volt elég tartalékunk és mintha csak megérezték volna, még az árnyak is lecsaptak ránk. Én és a többi rúna mágus és egy sárkány mester mindent megtettünk, hogy vissza szorítsuk őket, megvédjük az embereket, illetve...-keresi a szavakat.- Fakasszunk valami kevés vizet. Ha máshogy nem megy hát mágiával. De nem jártunk sikerrel. Egy napon aztán... egy fiatal férfit találtam a sivatagban ahova az árnyakat kergettem vissza. Úgy tűnt a halálán van. Mi több úgy tűnt az árnyak támadták meg. Megmentettem, és bár nekünk sem volt az idő tájt semmit, mégis kötelességemnek éreztem segíteni neki ha már megmentettem. A fiú sebei szörnyűek voltak, de úgy tűnt nem ez a legnagyobb gond. Valami ismeretlen betegség kínozta és a jelenléte még több árnyat vonzott a városba. De mint mondtam, mi úgy ismerjük, ha megmentünk valakit, köteleségeink vannak felé. A férfi napokig feküdt élet és halál között, de végül megához tért. Úgy tűnt nem érti miért mentettük meg őt, és sok időbe telt elérni, hogy megbízzon bennem. De ahogy teljesen felépült nagyon közel kerültünk egymáshoz. Sokat beszéltünk. Főleg a helyekről, ahol születtünk. Mint kiderült a férfit valóban egy igen veszélyes kór támadta meg. Ez a kór sajnos az elméjét is folyamatosan veszélyeztette. És bár tudtam az állapotáról, olyan közel kerültünk egymáshoz, és annyira aggódtam érte, hogy nem akartam őt elengedni. Egyre csak módszereket kerestem a meggyógyítására. De közben sajnos a szárazság is kitartott. Több mint egy tucat ember halt meg, mindössze néhány hét alatt, mert nem volt elegendő vizünk. És bár egy mágus talán képes lehetett volna esőt fakasztani, de nekünk nem voltak hasonló képességeink. A város azon részén ahol én éltem nagyobb volt a gazdagság. Nekünk sem volt sokkal több, mi is szomjaztunk, és nem engedhettük meg magunknak, hogy megosszuk azt a kevés vizet a még szegényebbekkel. De ezt ők nem tudhatták. Vagy ha tudták is túl kétségbe esetek voltak ahhoz, hogy törődjenek vele. Megtámadták az otthonomat, kifosztottak mindent egy csomó embert megöltek, mi is próbáltuk megvédeni magunkat. A barátom mentet meg. De szinte mindenkit lemészárolt. Nagyon fájt úgy látni, a betegség szinte teljesen legyőzte a szívét és az elméjét. Mielőtt velünk is végzet volna elmenekült. De én továbbra is úgy érzem hogy nem hagyhatom őt magára.- Ezen a ponton, ha nagyon közel állsz hozzá hátrál egy lépést és letérdel, majd teljesen a földig hajol elötted. - Hallottam, hogy kivételes erejű sárkány mester vagy, és nagyon fontos személy a barátomnak. Talán találtam valamit ami meggyógyíthatja, de egyedül képtelen vagyok megszerezni. Kérlek segíts neki. Kérlek segíts nekem. |
|
