Amélie Montenil

Név: Amélie Montenil

Nem: Nő

Kor: 28

Faj: Vérfarkas

Előtörténet:

Amélie egy átlagos középosztálybeli családban született egy átlagos lányként Párizsban. Semmi különleges nem volt benne. Senkit nem érdekelt különösebben a létezése. Járt iskolába, segített az anyjának, a barátival lógott, élte a tinédzserkorát, ahogy minden egészséges ember tenné. Aztán egyetemre is járt. Semmi különös.

Egészen huszonhat éves koráig, amikor is egy jó barátnőjével, Serena-val késő éjszaka indultak haza egy házi buliból. Késő októberi éjszaka. Az ég felhős volt, alig láttak, kellemetlenül csípett a hideg, így hát nem meglepő módon a lehető legrövidebb és leggyorsabb utat választották. Az egyik sarkon befordulva azonban mind kettejüknek rossz érzése támadt, sietősre fogták. Hiába. Hiszen bár a felhők takarták már, telihold volt. Amélie addigra már jól tudta, hogy ő is egy vérfarkas, bár kiskorából nem sok emléke maradt az átváltozásairól, ugyanis az anyja elég jól kezelte ezeket a helyzeteket. Így addigra már képes volt uralkodni magán. Tudta, hogy sietnie kell, mert már nem sokáig tudta tartani magát. Azonban azzal nem számolt, hogy más is meglátogatja őket. Egy fiatal vérfarkas. Valószínűleg ismerte volna, ha az anyja nem rejti el az eredeti klánja elől. Így viszont csak annyit tudott, hogy meg kell védenie a barátnőjét. Azonban ő sosem tanult semmi harcot, csak túlélte az anyjával az átváltozásokat. Jobb híján átváltozott, s bár ő jobban kontrollálta magát, mint a másik, mégis könnyűszerrel odébb dobta őt, majd a rémült barátnője után eredt, aki azonban addigra már eltűnt. Amélie-nek fogalma sem volt, hogyan volt képes ilyen gyorsan lelépni, de örült neki. Ugyanis megjelent egy harmadik, hatalmas farkas. Meghallotta a fejében a hangját. És amit mondott, az egyszerűen nem fért a fejébe. Azt állította, hogy ő az apja és hogy már régen keresi, mert Amélie lesz a falka új vezetője, ha elég rátermett és akarja is. Annyira össze volt zavarodva a lány, hogy beleegyezett, hogy ha visszaváltoztak, elviszi őt az anyjához.

Amikor másnap megjelentek az otthonukban, az anyja szabályosan félőrültté vált. Követelte, hogy takarodjon el onnan, ne bolygassa az életüket, eddig is jól megvoltak. Mint kiderült, az anyja és apja voltak a falka vezetői. Azonban amikor Amélie megszületett, az édesanyja nem akarta, hogy neki is ebben kelljen felnőnie, azt akarta, hogy normális élete lehessen, így megszöktek és Párizsba költöztek. Amélie-t teljesen letaglózta az eset. Fogalma sem volt, hogy akarja-e egyáltalán ezt az egészet, fogalma sem volt, hogy haragszik-e az anyjára. De abba beleegyezett, hogy meglátogatja apjával a klánt. A látogatás után sem lett okosabb. Annyit tudott, hogy időre volt szüksége.

Úgy gondolta, hogy muszáj egy kicsit egyedül lennie, elment sétálni. Egyszer csak előtte termett Serena.



Fogalma sem volt, mit kéne mondania. Hogy is magyarázhatná el ezt neki? Azonban a lány csak elmosolyodott. Teljesen más kisugárzása volt, mint azelőtt. Azt mondta, nem hitte, hogy másnak is vannak ilyen titkai, nem csak neki. Ekkor értette meg, hogyan szökhetett meg a lány aznap este. Vámpír volt. Tudta, hogy utálnia kéne a vámpírokat, de olyan régóta volt jóban a lánnyal, hogy ez nem ment ilyen egyszerűen. Ez pedig kölcsönös volt. Amélie megosztotta vele, hogy mi történt, mire Serena azt javasolta, hogy menjenek el egy időre. Tanulják meg használni az erejüket, fejlődjenek és addig kitalálják, hogy mi legyen. Legalább világot látnak. Ez az ötlet tetszett a lánynak, így írt egy búcsúlevelet a szüleinek, hogy még vissza fog térni, adjanak neki pár évet, hadd fejlődjön és meglátják, alkalmas lesz-e vezetőnek vagy bármi másnak.

Másnap már el is indultak. Nem vittek sok dolgot magukkal. Ruhát, pénzt, iratokat, pár fegyvert. Serena egy családi ereklyét, egy ezüst tőrt hozott magukkal.



Amélie pedig elrakott pár kést, nem volt más, amit hozhatott volna. Az elején nagyon nehezen élték túl. Aztán beleszoktak. Eléldegéltek. Serena-nak nem volt könnyű dolga a vérfarkassal. Amúgy sem volt egy feltétlen kedves személyiség, de elég nyers és undok is tudott lenni. Szerencsére a vámpírnak volt türelme hozzá, ha már Amélie-nek nem volt. Rendszeresen írtak haza a szeretteiknek, hogy tudják, még élnek és minden rendben velük.

Pár hónappal a szökésük után táplálék szerzésre indultak, mikor belebotlottak egy vajákba, akit három vadász tartott sakkban. Igazából a legelején fogalmuk sem volt, ki volt bajban, csak annyit tudtak, hogy a vadászoktól ki kell szabadítaniuk a férfit. Bár Amélie morgott egy kicsit, Serena nagyon segíteni akart. A vámpír bevetette a Hipnózis képességét az első kettőn, majd megölte az egyiket, míg Amélie biccentett a vajáknak, hogy a harmadik az övé, majd egész egyszerűen átváltozott és végzett a másodikkal. A vaják pedig könnyűszerrel végzett a harmadikkal.

A férfi végül letérdelt előttük, és azt mondta, hogy az adósuk, bár nem szívesen teszi, hiszen ez ellentmondana az elveinek, de ezt fontosabbnak tartotta, hiszen megmentették az életét. Serena persze azonnal elutasította volna, de Amélie gondolt egyet ezen. Jól is jött volna, hiszen a férfinak volt képzettsége a harcban és más egyébben is. Ezt elmondta Serena-nak is, bár ő annyira nem rajongott érte, végül belement. A férfit Alec-nek hívták, Amerikából utazott ide és három évvel volt idősebb náluk. Szerencsére így a lányok vacsorája is megvolt, bár Alec undorodva elvonult addig.







Mesterlövész puska, ezüst golyók:



Azóta két év telt el. A férfi lett a vezetőjük. Alec-kel megtanultak csapatban dolgozni, harcolni. Bár Serena nem jeleskedett benne, így ő inkább maradt az önvédelemnél. Amúgy is gyors volt, a tőrével pedig még védekezni is tudott. A felállás roppant egyszerű volt: az amúgy is szép Serena vonta el az áldozat figyelmét, ha tudta, alkalmazta a Hipnózist is, majd Amélie kiiktatta az ellenfelet minél gyorsabban vagy Alec a mesterlövész puskával. Ha kellett, Alec is beleszólt, de ő inkább a csapdákat intézte. Persze volt olyan, mikor Amélie helyett kellett, mint tapasztaltabb. Amélie azóta két csodás, ezüst tőrt is szerzett magának, amit előszeretettel használ, mint a kis késeit. Markolatuk természetesen nem ezüst.





Illetve még két pisztolyt. A fehérben ezüst golyók vannak, a másikban pedig olyan golyó, amit ha kilőnek, akkor utána azonnal füstöt ereszt ki, ez jó meneküléskor.



Személyiségileg Serena sokkal érzékenyebb és türelmesebb, mint a durva Amélie, Alec pedig az összetartás és a viccmester megtestesítője. Míg Serena és Alec alkalmazkodó, addig Amélie igen is önfejű és hirtelen haragú, emiatt sokszor rossz helyzetbe kerültek már.

Leginkább vándorolnak, és felkéréseket teljesítenek, vagy csak maguktól döntik el, kit érdemes eltenni láb alól. Viszonylag ismertek, hiszen nem mindennapi a csapatuk. Ezek ellenére azonban nem is olyan kiemelkedően erősek, viszont csak egymásnak éltek eddig. Még saját szimbólumuk is lett, amit egy közös tetoválásként viselnek mindhárman, ami a tripla V-t jelképezi, mint Vámpír, Vaják, Vérfarkas. Amélie-nek a tarkóján helyezkedik el a minta.



Tudja jól, hogy hamarosan haza kell térnie, hogy választ adjon arra, hogy akar-e falka vezér lenni. Amit addig szeretne halogatni, amíg lehet, hiszen eléggé tetszik neki a mostani életük, tudja, hogy mégsem teheti ezt.

Egy kis kiegészítés:
Vajákok:
A vajákok sterilek. Fiatal árvákat fogadnak be, vagy pénz helyett egy fiúgyermeket követelnek a megbízótól. A fiúkat egy hosszú és nehéz kiképzés alá vetik, ezzel megerősítve testük és lelkük, majd ha úgy vélik, már készen állnak, alávetik őket a füvek próbájának. A kiképzések ellenére így is csupán tízből három gyerek éli túl és lesz belőle a vaják, a maradék hét súlyos testi fájdalmak és mutációk közepette lehelik ki lelkük. Éppen ezért a vajákok elég ritkák és ezen az sem segít, hogy bizonyos helyeken másságuk miatt megvetik, üldözik és kivégzik őket.

Képességek:
Erő: Fizikai erejük nem sokkal erősebb egy átlag emberénél, de egy viszonylag vékonyabb vaják is képes túlszárnyalni egy nagydarab embert súlyemelésben.
Gyorsaság: Bár mozdulataik sebessége nem egyezik egy vámpíréval, nem maradnak el sokkal a vadászok köreiben köztudottan erről híres vérszívóktól.
Reflex: Kitűnő reakcióidővel rendelkeznek. Egy hirtelen jövő ütés megkezdésének pillanatában is képesek időben reagálni és hárítani azt.
Érzékek: Az érzékeik alig maradnak el a vérfarkasokétól. Rettentően kifinomult halláauk, szaglásuk és látásuk van. Akár egy bokorban bujkáló nyúl szuszogását is meghallhák ha eléggé koncentrálnak.
Immunrendszer: Fejlett immunrendszerük és anyagcseréjük immúnissá teszi őket a legtöbb méregre és betegségre, vagy legyengítik azok hatását.

Mágia: A vajákok mindössze a mágia alapjait sajátítják el, ezen belül pedig öt speciális mágikus jelet és azok módosulásait. A jel megnevezés, a használatukkor végrehajtott kézjelekből ered.
Aard: Az aard jel egy erős sűrített levegőréteget lő ki, mely a kisebb ellenfeleket képes felborítani, a nagyobbakat pedig hátralökni. Ennek módosult változata, mikor egy bizonyos irány helyett 360 fokos szögben történik a varázslat. Az ereje csökken, de hasznosabb ha minden oldalról körbe vagy véve.
Igni: Az alap igni jel hasonló az aard jelhez, csupán sűrített levegő helyett tűzzel operál. Könnyen bevethető ám kisebb a gyulladás esélye. A módosult jelet leginkább egy lángszóróhoz hasonlatos. Jóval erősebb az alap jelnél, de értelemszerűen a jelhasználat tovább tart és mivel a vajáknak folyamatosan fenn kell tartania, sebezhetővé válik.
Quen: Az alap quen jel egy mágikus pajzsot von a vaják köré, ami képes felfogni egy nagyobb ütést vagy vágást. Ennek módosult változata hasonló. A vaják képes felhúzni egy jóval erősebb védőbuborékot, ezt azonban muszáj folyamatosan fenntartania, így közben nem mozoghat, vagy támadhat.
Axii: Az alap axii jel képes arra, hogy egy pillanatra elkábítson bármit. A módosult jel a konfliktuselkerülés legjobb módja, ugyanis hipnotizálja az embereket, ezzel befolyásolhatóvá téve őket.
Yrden: Az alap jel egy két méter átmérőjű, kör alakú, rúnákból álló mágikus csapdát helyez a földre, amely a vajákon kívül lelassít mindent, illetve megköti a lidércek fizikai valóját. A módosult jel hasonló. Egy nagyjából medvecsapda méretű rúnát hagy a földön, ami a hozzá érő testrészt a földhöz szegezi és nem engedi.

Alkímia: A vajákok harc előtt, vagy közben különböző főzetekkel erősítik magukat. Ezek a szerek kifejezetten a vajákok fejlett szervezetére lettek kitalálva, így a legtöbb ember számára halálosak, a maradék pedig komolyan megnyomorodhat egy ilyen elfogyasztása után.
Fecske: Felgyorsítja a vaják regenerációját.
Villámfőzet: Megnöveli a vaják fizikai erejét.
Macska: Felerősíti a vaják érzékszerveit.
Arany Oriolé: 100%-os méreg ellenállást biztosít.
Telihold: Megnöveli a vaják fájdalomtűrését
Fekete vér: Méreggé változtatja a vaják vérét (leginkább vámpírok ellen használatos)
Hóvihar: Nagyban javítja a vaják reakcióidejét, reflexeit és mozgékonyságát.
Csók: A Csók főzet növeli az immunitást a vérzékenységre és azonnal elállítja a legdurvább mértékű vérzést is.
Fehér méz: Csökkenti a mérgezést és a főzetek hatását is eltünteti.
Háromnál több főzet egyidejű használata halállal jár.

Vérfarkas:
Emberi formájukban alig többek egy a kelleténél erősebb embernél, ám a bestialakjukban, képesek akár egy 200 kg-s tárgy felemelésére is. Maximális futási sebességük 50-55 km/h. Hallásuk és szaglásunk rendkívül kifinomult, már emberi alakjukban is. Hosszú karmaik és hegyes fogaik, könnyűszerrel tépik cafatokra az áldozatot. Jelentősen gyakrabban használnak fegyvereket, mint a vámpírok, elvégre nem mindig kockáztatják meg, hogy felfedezzék őket. Telihold idején a vérfarkasok nem képesek megőrizni emberi formájukat. Ilyenkor teljes mértékben felerősödnek a képességeik, ám ennek az a hátulütője, hogy a fiatalabb egyedek elvesztik a kontrollt testük felett és vérengző fenevadakká válnak. Szervezetük képes befogadni az emberi ételt, ám ha nem fogyasztanak ember- vagy állathúst, előbb utóbb legyengülnek és elpusztulnak.

Gyengeségek:
Ezüst: Legendák szerint a vérfarkast kizárólag ezüsttel lehet megsebezni. Ez nem teljesen igaz. Bármivel meg lehet sebezni, de ha az a valami nem ezüstből van, akkor a seb abban a pillanatban begyógyul. A vérfarkasok meglehetősen érzékenyek erre a fémre. Már a puszta érintése is égeti őket. Ha ezüst által sebződnek meg, akkor a sérülésre nem hat az emberfeletti regenerációjuk. Igaz, a seb előbb vagy utóbb begyógyulhat, de ez a folyamat legalább olyan hosszadalmas, mint egy egyszerű halandónál.

Éles hangok: Nem halálos, de elég kellemetlen tud lenni egy vérfarkas számára. Hála kifinomult hallásuknak, legalább annyira érzékenyek a kutyasípra mint egy öleb. Ha a vérfarkas elbújt valahol, ez a legegyszerűbb módja annak, hogy élő csali nélkül előcsalogasd.

Mérgek: Szervezetük az emberi étel mellett a mérgeket is képes befogadni, bár csak a ritka és nagyon erős mérgek hatnak rájuk, ugyanis gyors anyagcseréjüknek köszönhetően előbb kiürülne a szervezetükből, mint mielőtt hatna. Persze kifinomult szaglásukat nehéz átverni, éppen ezért használnak a vadászok mérgezett nyilakat.