Kath'taxith (Caroline)
Közzétéve: Jun 7, 2020 16:13:26 GMT 1
Post by Ben on Jun 7, 2020 16:13:26 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/538082485100085255/719185083029782558/9e6cc8c827dc95e1cdccdcee162a0bfd~png
Erős idegzettel és 18. életév felett! HOZZÁD beszélek Lyzy!Odalent:
A nevem Kath'taxith a Vadállat, de ez semmit sem számít, mert mire kimondom, valószínűleg már ezer darabra téptem a mocskos testedet. A pokol legmélyén élő szörnyszülött vagyok, aki az irgalom szót még szótárban sem látta. Imádom a vér szagát, az emberi hús izét és a szenvedés zajának minden egyes tónusát.
A halandó lények nem ismertek egészen addig, míg a kezeim közé nem kerültek, de akkor azt kívánták, bár ne láttak volna. Újra meg újra felhasítottam őket, a kínjaikból nyertem energiát. Évezredeken keresztül ez ment, de mindannyian ismerjük a telhetetlenség fogalmát. Van, amikor a vérükben fuldokló bűnösök eternális kínzása is unalmassá, monotonná válik. Pláne egy halhatatlan lény számára. Többre vágytam ennél. Sokkal többre. Ehhez feljebb kellett másznom, melyre Lucifer személyes pribékjei nyújtottak megoldást. Mammon. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy a kapzsiságán keresztül meg lehet nyerni. Mindent magának akart, ha pedig ingyen kapta meg, annak csak örült.
Úgy bánt velem, mint egy rohadt szajhával, úgy kezelt, mint egy darab rongyot, de maga mellé fogadott. Az ő áldozatait sokkal nagyobb öröm volt kínozni, a kapzsi vágyait kielegíteni pedig nekem és neki is öröm volt. Emberi évtizedekbe tellett, míg a rohadék megbízott bennem, én pedig minden egyes percét élveztem. Megtaláltuk a közös hangot az önzőségben és nekem tökéletesen megfelelt, ahogy a kutyájaként kezelt. Az ő erősödése által én is erőssé lettem és minden egyedül töltött percemben fontolgattam a bosszúmat. Nem azért, mert gyűlöltem. Nem. Hallani akartam, ahogy ordít, ahogy kegyelemért könyörög, ahogy megtörik...
Hamarosan el is jött ez a nap.
Odafent:
Valami ostoba halandó boszorkány szólított minket a Földre. Én kábé először jártam itt, Mammon pedig nagyon régen. Egy pillanatig hezitáltam, vártam, hogy mit akar a csaj a démon gazdámtól, de utána jöttem rá, hogy talán a sors akarta, hogy ez legyen az én időm. Ordítottam a fájdalomtól, démoni testem pedig egyszerre égett, hólyagzott és ragyásodott, miközben minden energiámat arra koncentráltam, hogy a gazdámat a boszorkány familiárisába zárjam. A nő sem tudta, hogy mi történt és Mammon sem. Ott nyávogott abban az aszott testben. Gyenge szar.
Egyszerre váltottam nevetés és fájdalomtól ordítás között, majd amint alábbhagyott a diadalittas ordításom, üzletet ajánlottam az ifjú boszorkánynak. Visszaadom neki a macskáját, ha ő nekem adja a testét. Az ostoba porhüvely belement. Önként átadta nekem a bűnronda, sérülékeny testét, a lelkét pedig egyenesen a pokolba küldtem, a macskája mellé. Nem szegtem meg az ígéretem.
Mammon kezdetben nagyon rossz macska volt. Állandóan összekarmolta ezt a rohadt testet, ami amúgy sem tetszett, de gyógyulnom kellett. Győztem és ezt rendszeresen a vérengző kis szarzsák orra alá dörgöltem.
Amint az erőm növekedésbe kezdett, újabb és újabb testekbe vándoroltam, de egyik sem tetszett igazán. Sok emberi testbe tellett, míg megtaláltam az igazit... Egy Caroline nevű vöröske volt az áldozat, pontosabban először a férje. Egy közös vállalkozást visznek, ami miatt valószínűleg nincs idejük egymásra. Az ostoba hím rendszeresen járt kurvázni, szóval könnyű dolgom volt. Először felöltöttem a prosti testét, majd a férfi egyenesen a lakására vonszolt.
- A feleségem úgy tudja, épp egy másik kontinensen vagyok üzletni úton. – suttogta, miközben a fülemet harapdálta.
- Csak óvatosan édesem, mielőtt én is elkezdek harapni. – Tuti ezt fogja kérni, a bolondja nem tudja, hogy mire vállalkozik.
- Ne kímélj, cukorfalat!
Az ágyra löktem a kis rohadékot, majd csókolgatni, harapdálni kezdtem a mellkasát. Amint a fogaim elérték a szíve tájékát, a gyenge emberi fogak démonivá lettek, a testét pedig ágyékig felszakították. Engedtem, hogy az eredeti alakom körmei is megjelenjenek. Kihajtottam oldalra a bordáit, hogy minden szervéhez gond nélkül hozzáférjek és pillanatok alatt felzabáltam. A hófehér lepedő vérrel áztatott volt.
- Jó éjt édesem.
Karoltam bele a szabadon lógó jobb karba, amit meghagytam a férfiból, majd álomba szenderedtem. Ezek az emberi testek rohadt gyengék. Belekről, húsról és kínokról álmodtam. Nyilván a test eredeti tulajdonosa rémálomként tekintene ezekre, de én imádtam. Ezért is voltam kifejezetten zabos, mikor Caroline sikolya felriasztott ebből a csodálatos álmomból.
- “Zabálj meg, ribanc!” Ezt kiáltozta a férjed az ágyban, én csak eleget tettem neki.
Feleltem, miközben egy szál fényben és árnyékban közelítettem felé. Nekimegy egy tükörnek. Ekkora balfaszt . Csapok a homlokomra, majd megragadom a szépséges, ápolt haját és annál fogva verem őt a tükörnek. Vigyázok, hogy életben maradjon, de azért nem annyira, hogy ne halljam a sikolyát. Körbenyalom a számat, ahogy kifröccsen a vére, majd a korábbi testem rongybabaként hull össze. Aucs....
Felelem, miközben kiveszem az egyik nagy mérető üvegdarabot az arcomról. Elmosolyodok, ahogy a testem regenerálja magát. Gyönyörűen nézek ki...
Teltek múltak a hónapok, nekem pedig egyre többet kellett
engednem a szolgámnak, mert ha teljesen uralom, az több energiámat emészti fel. Kiderült, hogy imádja az olyan
bűnös dolgokat mint a sült krumpli és a Netflix. Van valami kifejezetten bizar abban, hogy
miközben lelkeket gyűjtök a hadseregembe, este a kedvenc sorozatomat nézem,
miközben vérrel ásztatott sültkrumplit zabálok... Most először hiszem azt, hogy
a halandók érdekesek.