LoA Next Gen - Magánkaland
Közzétéve: Jun 1, 2020 12:32:51 GMT 1
Post by Ben on Jun 1, 2020 12:32:51 GMT 1
Kezdő reagom:
Nate Nelson
Nem nevezném magam fekete báránynak, mert attól igazán távol állok. Sőt, a problémás gyerektől is, elvégre a családomban semmi kivetnivaló nincs. Szeretem, imádom őket. Még a nővéremet is, annak ellenére, hogy néha idegesítő. De minden testvér az, nem igaz? De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.
A nevem Nate Nelson, Shawn tábornok egyetlen fiú gyermeke, illetve a fiatalabb kölyök a családban. Földidomárnak születtem, ami iránt már nagyon kis koromban érdeklődést mutattam. Leginkább az üvegidomítás volt az, ami lekötötte a figyelmem, bár finoman fogalmazva is béna voltam belőle. Évek próbálkozásai után sikerült elkészítenem az első üveggolyómat egy marék homokból. Anyu persze bíztatott, az ő támogatása nélkül már egészen biztos, hogy elengedtem volna a dolgot és valami olyannal kezdtem volna foglalkozni, ami sokkal veszélyesebb. Mondjuk a láva idomítással. Sayu már megkapta viccből Shawntól, hogy ne gyújtsa rájuk a házat, de ha én csináltam volna, arra biztos nem számítottak volna.
Soha nem éreztem úgy, hogy valamit nem oszthatok meg a szüleimmel, családommal. Az életem nyitott könyv volt előttük, egészen addig, amíg be nem töltöttem a tizenhatodik életévem. Ekkor a baráti körömbe került egy Luka nevű fiú. Tipikus iskola “lúzer” jelzőt lehetett volna ráaggatni, béna volt mind a szellemi, mind a fizikai tantárgyakban, senkihez nem szólt és mindig egyedül ült, testnevelésen öt métert sem volt képes futni. Engem viszont arra neveltek a szüleim, hogy mindenkinek adni kell egy esélyt, a gyengéket pedig meg kell védeni. Eleinte ebből a “kényszerből” kifolyólag, később viszont nagyon jó barátok lettünk az átlagember Luka-val. Egyik éjszaka, mint derült égből villámcsapás, az ablakomon kopogtatott a fiúcska. Apu szerencsére nem volt itthon, anyu pedig a csillagvizsgálóban tartózkodott, így csak én és Sayu voltunk a házban. A nővérem vagy nem hallotta, vagy csak nem érdekelte, nem tudom. Luka segítségre szorult, azt mondta, hogy van egy csomag, amit mindenképp kézbesítenie kell, ha azt akarja, hogy befogadják a “barátai”. Mondtam neki, hogy ez nagyon nem jó ötlet, illetve próbáltam is lebeszélni, de arra hivatkozott, hogy bizony megverik, ha a csomag nem ér oda időben a megadott címre. Felajánlottam neki, hogy vele megyek, együtt talán nem bántják majd, s az éjszaka közepén kiszöktünk. Egyik sikátorban találkoztunk két bőrdzsekis sráccal, akikről akkor még én sem hittem volna, hogy valaha a “barátaim” lesznek.
- Ő az a fiú, akit mondtál Luka? Ő tudja betörni úgy az üveget, hogy az ne keltsen zajt? Nagyon jó. Elmehetsz. Majd szólok apámnak a családod érdekében. – ekkor felém fordult – Te pedig nyilván Nate Nelson lehetsz… Mindent tudunk rólad és a családoról is…
Ekkor már úgy állt, hogy tisztán láttam a Szellemsárkány logót a kabátján. Egy piti kis szervezet valamelyik nagyobb triád kezén.
- Sajnálom… – kezdte volna mormogni Luka, de én olyan dühös voltam, hogy azonnal ráordítottam.
- Húzz el! Nektek pedig – fordulok a két velem egy idős srác felé – nem segítek!
- Ó, dehogynem. És abban is biztos lehetsz, hogy nem utoljára. Mint írtam, Luka mindent elmondott, csak egy kiadós verést kellett neki fizetni. Még a könyveid számát is tudjuk a lakásodban, ahogy azt is, mikor nincs otthon senki. Nem akarod kihúzni a gyufát, kölyök.
Nem tudtam, hogy mit reagáljak. Lehet, hogy csak blöfföltek, de Luka elégszer volt nálunk ahhoz, hogy feltérképezze az egész házat. Teljesen megrémültem és már azt vettem észre, hogy a kezemmel az ablak felé nyúlok és repedéseket ejtek rajta, szétválasztom nekik.
- Látod, nem is fájt annyira… Majd még keresünk.
Emellett felém nyújtott egy köteg Yuant is, de azonnal elutasítottam.
- Nem kell a mocskos pénzetek…
Ezután már az iskolában is megtaláltak, egyre többször jöttek oda “lógni” hozzám, közben csak információkkal láttak el. Munka munkát követett, engem pedig egyre jobban felemésztett a bűntudat, míg nem bírtam tovább. A szüleimnek nem akartam elmondani, így megmaradt a nővérem. Kopogtattam kettőt az ajtaján, majd benyitottam, meg sem várva a választ.
- Sayu, hatalmas nagy hülyeséget csináltam.
Nate Nelson
Nem nevezném magam fekete báránynak, mert attól igazán távol állok. Sőt, a problémás gyerektől is, elvégre a családomban semmi kivetnivaló nincs. Szeretem, imádom őket. Még a nővéremet is, annak ellenére, hogy néha idegesítő. De minden testvér az, nem igaz? De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.
A nevem Nate Nelson, Shawn tábornok egyetlen fiú gyermeke, illetve a fiatalabb kölyök a családban. Földidomárnak születtem, ami iránt már nagyon kis koromban érdeklődést mutattam. Leginkább az üvegidomítás volt az, ami lekötötte a figyelmem, bár finoman fogalmazva is béna voltam belőle. Évek próbálkozásai után sikerült elkészítenem az első üveggolyómat egy marék homokból. Anyu persze bíztatott, az ő támogatása nélkül már egészen biztos, hogy elengedtem volna a dolgot és valami olyannal kezdtem volna foglalkozni, ami sokkal veszélyesebb. Mondjuk a láva idomítással. Sayu már megkapta viccből Shawntól, hogy ne gyújtsa rájuk a házat, de ha én csináltam volna, arra biztos nem számítottak volna.
Soha nem éreztem úgy, hogy valamit nem oszthatok meg a szüleimmel, családommal. Az életem nyitott könyv volt előttük, egészen addig, amíg be nem töltöttem a tizenhatodik életévem. Ekkor a baráti körömbe került egy Luka nevű fiú. Tipikus iskola “lúzer” jelzőt lehetett volna ráaggatni, béna volt mind a szellemi, mind a fizikai tantárgyakban, senkihez nem szólt és mindig egyedül ült, testnevelésen öt métert sem volt képes futni. Engem viszont arra neveltek a szüleim, hogy mindenkinek adni kell egy esélyt, a gyengéket pedig meg kell védeni. Eleinte ebből a “kényszerből” kifolyólag, később viszont nagyon jó barátok lettünk az átlagember Luka-val. Egyik éjszaka, mint derült égből villámcsapás, az ablakomon kopogtatott a fiúcska. Apu szerencsére nem volt itthon, anyu pedig a csillagvizsgálóban tartózkodott, így csak én és Sayu voltunk a házban. A nővérem vagy nem hallotta, vagy csak nem érdekelte, nem tudom. Luka segítségre szorult, azt mondta, hogy van egy csomag, amit mindenképp kézbesítenie kell, ha azt akarja, hogy befogadják a “barátai”. Mondtam neki, hogy ez nagyon nem jó ötlet, illetve próbáltam is lebeszélni, de arra hivatkozott, hogy bizony megverik, ha a csomag nem ér oda időben a megadott címre. Felajánlottam neki, hogy vele megyek, együtt talán nem bántják majd, s az éjszaka közepén kiszöktünk. Egyik sikátorban találkoztunk két bőrdzsekis sráccal, akikről akkor még én sem hittem volna, hogy valaha a “barátaim” lesznek.
- Ő az a fiú, akit mondtál Luka? Ő tudja betörni úgy az üveget, hogy az ne keltsen zajt? Nagyon jó. Elmehetsz. Majd szólok apámnak a családod érdekében. – ekkor felém fordult – Te pedig nyilván Nate Nelson lehetsz… Mindent tudunk rólad és a családoról is…
Ekkor már úgy állt, hogy tisztán láttam a Szellemsárkány logót a kabátján. Egy piti kis szervezet valamelyik nagyobb triád kezén.
- Sajnálom… – kezdte volna mormogni Luka, de én olyan dühös voltam, hogy azonnal ráordítottam.
- Húzz el! Nektek pedig – fordulok a két velem egy idős srác felé – nem segítek!
- Ó, dehogynem. És abban is biztos lehetsz, hogy nem utoljára. Mint írtam, Luka mindent elmondott, csak egy kiadós verést kellett neki fizetni. Még a könyveid számát is tudjuk a lakásodban, ahogy azt is, mikor nincs otthon senki. Nem akarod kihúzni a gyufát, kölyök.
Nem tudtam, hogy mit reagáljak. Lehet, hogy csak blöfföltek, de Luka elégszer volt nálunk ahhoz, hogy feltérképezze az egész házat. Teljesen megrémültem és már azt vettem észre, hogy a kezemmel az ablak felé nyúlok és repedéseket ejtek rajta, szétválasztom nekik.
- Látod, nem is fájt annyira… Majd még keresünk.
Emellett felém nyújtott egy köteg Yuant is, de azonnal elutasítottam.
- Nem kell a mocskos pénzetek…
Ezután már az iskolában is megtaláltak, egyre többször jöttek oda “lógni” hozzám, közben csak információkkal láttak el. Munka munkát követett, engem pedig egyre jobban felemésztett a bűntudat, míg nem bírtam tovább. A szüleimnek nem akartam elmondani, így megmaradt a nővérem. Kopogtattam kettőt az ajtaján, majd benyitottam, meg sem várva a választ.
- Sayu, hatalmas nagy hülyeséget csináltam.