Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 24, 2018 0:59:51 GMT 1
Jah, ez egy nagyon messzire elszállt Tokyo Ghoul adaptációs világ, szóval csak az csatlakozzon akit ez nem zavar. És nyitva hagyom a világot, ha szeretne valaki csatlakozzon nyugodtan.
West Ghoul Üdvözöllek itt az isten háta mögött hárommal. Kilométereket jöhetsz úgy, hogy egyetlen emberbe sem futsz bele csak a sivatagot, vagy ritkább esetben erdőket találsz. Annó ezüstbányászok alapították a várost, de sosem váltotta be az ígéreteket. Azóta is pontosan ugyanolyan szeszélyes ez a hely és azóta sem váltott be egyetlen ígéretet sem. Az itteni emberek elég gyorsan megtalálták a módját hogyan élhetnek békében a Ghoulokkal, a módszer meglehetősen egyszerű: Találsz egyet, golyót a fejébe, abból baj nem lehet. A legtöbb helybéli erre esküszik, viszont amíg nem ők kerülnek tányérra, a hivatalos közeg kivételével, szívesen elfordítják a fejüket, ha egy két turistának véletlen nyoma veszik. Végül is a sivatag elég nagy nem igaz? Itt sok minden megtörténhet.
Szóval ez Whiteriver
(Nem, nem az a Whiteriver ez a istenpicsája után hárommal van)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
West Ghoul
Közzétéve: Sept 26, 2018 12:18:42 GMT 1
Post by Raven on Sept 26, 2018 12:18:42 GMT 1
Die Faj: Ghoul
Rc típus: Ukaku
Nem:Férfi
Kor: 20
Szervezet: Kill CrowsJellem: Hallgatag, a hátérben meghúzódó típusnak tűnik, de nem fordul el az erőszaktól sőt. Azért a csapatban általában övé szokott lenni a legjózanabb hang, ami már elég sok rosszat feltételez a csapatról. Nehezen bízik meg idegenekben, de ugye errefelé ki nem. Józan pillanataiban látszik rajta, hogy már megélt dolgokat, de ha elkapja a hév se élő se holt nem érdekli. Mégsem mondanám kifejezetten gonosznak, nem az a fajta aki indokolatlanul erőszakoskodna bárkivel, aki szembe jön vele, és nem gondolja, hogy az emberi élet teljesen értéktelen, de mindig is megtette amit meg kellet tenni. Végül is, ha az embernek választania kel, hogy ő vagy a másik, ki választaná a másikat?
Külső leírás: Az biztos, hogy nem úgy néz ki, mint a helyiek legtöbbje, elég feltűnő jelenség a természetellenesen fehér bőrével és hajával, de ahelyett, hogy zavarba jönne emiatt csak még jobban ráerősít a túlvilági kinézetre. Főleg mert élvezi a „normális” emberek, reakcióját a megjelenésére. Általában, valójában mindig, feketét hord, leggyakrabban azt a fekete dzsekit aminek a hátán egy szétárt szárnyú holló van alatta a következő felirattal: Kill Crows. A motoros bandát annó Ghoulok alapították, de elég gyorsan leeset a bandatagok száma, ahogy elkezdték őket levadászni, bár még mindig létezik, de pillanatnyilag a pontos számukat nem lehet megmondani, mivel a szétszóródtak és csak néha találkoznak. Vagyis gyakorlatilag az egész klubot nomádok építik fel egy állandó székhely nélkül. Legalább ugyanilyen elmaradhatatlan a fekete smink és körömlak ami a fehér bőrön és férfi lévén még feltűnőbb, ezeket azért használja, hogy már messziről is félelmetes hatást keltsen.
Történet: Az igazi nevemet már vagy 10 éve nem hallottam, nem is mintha igazán számítana. Úgy sincs már aki emlékezne rá, 6 éves voltam amikor a szüleim meghaltak, nem emlékszem az arcukra sem, csak a lángokra emlékszem ahogy éget a kis faház, és Jakson üvöltésére mielőtt felrobbant volna az egész. Jakson… Az ő műve az is hogy most itt ülök. De ne szaladjunk ennyire előre. Néhány év van kettőnk között és mindig is mintha a bátyám lett volna. Elég sokáig csak ketten voltunk, úgyhogy megtanultunk gondoskodni egymásról. Az ő ötlete volt csatlakozni a rövid életű Kill Crows-hoz. Kb 1 évig tartott a banda fénykora, aztán annyi tagot leszedtek, hogy szétszóródtunk. Így most még ijesztőbb összefutni egy Madárijesztővel (mert hogy ezt a gúnynevet kaptuk a helyi hatóságoktól). Ha néha összefutunk valakivel akkor persze megindul az információ csere, ki mit és merre halott, látott. De még ennél is fontosabb, hogy a motorokon hatalmas területet járhatunk be, gyorsan viszonylag kicsi feltűnéssel így könnyen vadászhatunk. Nem csak magunknak, vannak szerencsésebb, vagy ép szerencsétlen ghoulok akik nem vadásznak, viszont kifizetnek szinte bármennyit, hogy ne tapadjon annyi vér a kezükhöz, vagy ne bukjanak le, na az ilyenekkel seftelünk. Ebben utazik elsősorban az egész banda. Persze néha néha más melót is elvégzünk, mondjuk elég felkapott takarítók vagyunk, ha valakit el kéne tüntetni a környékről. Azért a leggyakoribb célpontjaink eltévedt turisták. Miért? Mert velük a legkönnyebb. Fogalmuk sincs mi merre van, a helyiekkel ellentétben ritkán hordanak fegyvert, és nem keresi őket senki. Ha mégis, mire észreveszik, hogy egyáltalán eltűntek, már rég késő.
Ahogy ezen gondolkodom, egy lerobbant kocsit veszek észre az út mellet, nem sokkal távolabb egy lány sántikál egyedül. Nem helyi, ez teljesen biztos, és ahogy elnézem volt egy összetűzése egy helyi vadász csapdájával. Lelassítom a motort és megállok mellette. Elég sovány, de több mint a semmi.
-Látom találkoztál egy csapdával. Nem helyi vagy igaz?
-Elég nyilvánvaló!- Whoa, ritkán a visszabeszélés az emberek első reakciója, ha egy motoros az én kinézetemmel meg pláne, áll meg mellettük, ez tetszik.
-Elég messze van ám a következő kút.- Mondom.- Elvihetlek ha gondolod. – Még tovább csoszog pár lépést, de végül megáll. Felé nyújtom a kezem hogy segítsek neki felszállni, de figyelmebe se veszi csak a sérülését meghazudtoló könnyedséggel felpattan a motorra.
-Ok- mosolygok magamban, ez egyre jobb lesz. Hiba lenne, és pazarlás, egyből levágni és megenni a csajt.
A kút olyan mint itt minden, kihalt és poros. Miután megállok a lányhoz fordulok, a haja eredetileg valószínűleg szőke, de a sivatagi por szinte teljesen vöröses barnára fogta, az enyémmel is megtörténik néha.
-Bekísérjelek?- Egy nem túl zavart mosoly a válasz.
-Kösz a fuvar is elég volt.- Kemény csaj. Elmosolyodok a köszöneten. Ez a csaj vajon nem is sejti milyen közel jár a halálhoz?
Amíg be sántikál én keresek egy csapot, az ilyen kinti csapok többségéből nem túl ajánlott inni, persze ha ember vagy. Iszok néhány kortyot és lemosom a port az arcomról meg a hajamról. Egyrészt mert zavar, másrészt mert iszonyat meleg van, főleg a motoros dzsekiben. Látom ahogy a kutas kiszúrt, hát intek neki, hogy tudja nincs vele dolgom, ő meg válaszul megmutatja a puskát a pult alatt, hogy ne is legyen. Nem mintha érdekelne, nem a kedves vendégeire fáj a fogam.
A lány egy másik csapnál foglal helyet amikor kijön, igyekszik lemosni a lábát hogy elláthassa, de akármilyen kemény is, látszik, hogy ehhez nincs hozzászokva. Oda sétálok hozzá és kiveszem a kezéből, nem szól semmit, úgy tűnik mint aki rövid időn belül sok mindennel találkozott. Nekiállok ellátni a sebét.
-Szóval hogy is fújt a szél erre egy nagyvárosi lányt?
-Fújt a szél? Ez jó. Erre fele mindenki így beszél. Au!
-Szóval?
-Nyaralni jöttünk…- itt elkomorodik, a tekintette teljesen sötét lesz.- Aztán…- Elkapja a tekintetét és látszik hogy nehéz felidézni a történteket.
-Hagyd csak. Nem számít.
-Kösz!- Mondja elérzékenyülve.- Mármint az ellátást.
-Azt, persze. Visszavigyelek a tragacshoz.- Megrázza a fejét.
-Áh, szemét az egész.
-Ismerek egy helyet ahol jó áron kapsz egy újat.- Majd elindulok a motorhoz.- Jössz?
***
Végül hagytam elmenni a lányt, valahogy úgy éreztem, így helyes. Úgyhogy most ülhetek itt a lakókocsi forró tetején és várhatom, amíg az a szennyes arcú mocsadék végre visszatalál a kurváitól. És igen, végül befordul az útról a lesötétített fehér furgon, és egy rossz arcú benziszagú debil szál ki belőle.
-Te meg mi a faszt keresel ott fent. Kotródj innen bazdmeg vagy kicsipkézlek!
-De megijedtem.
-Ijedj is bazdmeg és húz el innen a faszba.- Egek ezt a választékos szöveget. A mellettem lévő shotgunra teszem a kezem, nem szeretem a tűzfegyvereket, kúrva szar ám vacsora közben golyókat köpködni, de néha, nagyon ritkán egész hasznosak. Most például a következő bazdmegnél szerintem felnyomom a csövét az agyába.
-Istenem miért kell ilyen sötétnek lenetek…- Jegyzem meg miközben felnézek a derült égre.
-Várj te…- Na végre leeset neki.- Annak a bandának a tagja vagy, akik leszedték Biliéket.- Mégse olyan sötét csak lassú.
Nagyon lassú, ahogy a előhívom a vörös kagune, mintha lassított felvételben látnám, ahogy a derekához nyúl a pisztolyért, de mire elő is veszi már nem vagyok a lakókocsin, ép az öklömet ütöm át a mellkasán, mellette. Nem igazán lehetett felkészülve erre a sebességre, Azt tudta hogy üldözik, de azt nem hogy ghoulok.
-Pápá pajti.- Mondom neki halkan miközben összeesik.- Legalább egy fejjel magasabb volt nálam, még jó, hogy ez nem számított. Előveszem a mobilom és felhívom az utoljára hívott számot.
-Csá Révész, végeztem.- Mondom a telefonnak.
-Zsír akkor húz el nana.- Nem is terveztem maradni, mondom magam elé, a telefont már rég letettem, lehajolok hogy felszedjem a hullát, mégis csak kár lenne ennyi húsit veszni hagyni, amikor a forróság és a hatalmas lökés hullám vagy hat métert elrepít, a hullával együtt. Felülök, minden porcikám sajog, ha ember lennék meghaltam volna, a fülem úgy cseng mintha egy rakéta húzott volna el mellettem. A telefon. Hol van az a szar? Csak a darabjait találom meg. Megvárom amíg a sajgás alábbhagy aztán összeszedem ami a hullából befér a motor táskáiba és elhúzok a környék legborzasztóbban klisés kocsmájába a Thirsty Dead-be. Mondom kliche-és.
Jakson már itt van, a jobb kezében biliárd dákó a balban meg a barátnője segge és persze szájban teljesen összenőttek. Tudom, hogy sok helyen megégtem és elég szép látvány lehetek, de csak oda trappolok melléjük.
-Még ott voltam te hülye barom!- Ordítom neki, részben mert dühös vagyok, részben, mert még mindig cseng a fülem.
-Hű- Feleli megfontoltan, látva az állapotom.- Hé, én mondtam hogy húz el.
-Seggfej!- Vágom hozzá a középső ujjammal együtt. Wylla persze csak elmosolyodik. A hosszú szőke haját összefonta és valami rongydarabot vett fel szoknya gyanánt meg Jakson egyik dzsekiét a melltartójára.
-Nagyon megsérültél?- Kérdezi mosolyogva, de ő legalább tényleg aggódik.
-Nem.
-Na látod akkor minek ez a nyafi?-Én képen baszom az tuti.
Na igen ez Jakson valószínűleg ő szerzet robbanóanyagot és tette a kocsiba még mielőtt odaértem, hogy másra terelje a gyanút. Én viszont túl sokáig maradtam a helyszínen.
Jobban megnézve nekik is hosszú napjuk lehetett, Jakson fekete haját mintha sosem fogná be a por, ő az egyetlen motoros akit ismerek és ilyen röviden hordja, ráadásul a kék szemeivel úgy néz ki, mint az az északi kutya. Régen így is csajozott, elég volt csak bután nézni azokkal a kék szemekkel, a lányok meg vetkőztek. Ez az előtt volt hogy Wylla bevezette a nincs bugyi, instant kaja vagy szabályt. Ő úgy 3 éve van velünk, Jaksonnal szerelem volt első látásra, nehéz megmondani ki csábított el kit. Ő élvezi hármunk közül talán egyedül igazán a gyilkolást, egy pillanatra elgondolkodtam mi történt volna ha a délelőtti csajba Wylla botlott volna bele. Valószínűleg játszik vele pár órát, eléri hogy megnyíljon neki, aztán kifilézte volna. Hiába van velünk néha megijedek tőle, pedig valószínűleg sosem ártana, sem nekem, sem Jaksonnak. Ők ketten az utolsók amik még vannak nekem, úgyhogy most még jobban próbálunk vigyázni egymásra. Jah, de legalábbis jó lenne ha nem mindig é lennék felrobbantva.
Jakson: Révész
Kor: 28
Faj: Ghoul
Rc Típus: Rinkaku (4 csáp)
Die bátyja szintén Kill Crows tag.
Wylla
Kor: 25
Faj: Ghoul
Rc típus: Koukaku (piros színű 3-as karom alakú)
Jakson barátnője.
Fellszerelés:
Motor: Egy Harly de a képen láthatónál nagyobb csomagtartóval.
A Kill Crows dzseki.
Egy régi bőr pénztárca lánccal, meg az elmaradhatatlan motoros gyűrűk és egy nagyobb méretű kés. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Oct 2, 2018 20:28:48 GMT 1
i.postimg.cc/PqVQjVxQ/Alice_Gardner.jpgNév: Alice Natalie Gardner (Általában csak Gardnernek szólítják, második nevét, a Natalie-t tulajdonképpen senki nem ismeri) Faj: Ember Életkor: 39 év Jellem: Nem túl beszédes, de annál határozottabb nő. Ritkán mosolyog, és a céljai érdekében szinte bármire képes, hajlandó kihasználni, vagy átverni másokat. Precíz, maximalista, rendkívül intelligens, és jó tárgyalópartner – gondolkodás nélkül segít, ha valaki meggyőzi, haszna származik a segítségből. Törekszik önmaga fejlesztésére, sokat tanul és eddz. Mélyen gyűlöl minden ghoult, nem töpreng, nem rangsorol köztük. Kinézet: 175 centi körüli, nagyjából vállig érő szőke hajú, szálkás alkatú nő. A keze jellegzetesen csontos, a haját általában hátra tűri. Általában kényelmes ruhákat hord, ha elhagyja az otthonát, jellemző viselete a fekete kabát, és a hosszú szárú csizma, ami jól megtartja a bokáját. Az övén mindig pisztoly lóg, és gyakran egy fekete, régi irattáskának tűnő táskát is visel – ebben egy, a quinque-re emlékeztető, és azonos elven készült fegyvert hord. A bal szeménél látható néhány, már kifehéredett sebhely, és amikor körbenéz, a figyelmesebbek észrevehetik, hogy a szeme is üvegszem – csak a jobb szeme mozog, és csak azzal lát. Az írisze szürkéskék. Előtörténet: A Gardner család még előkelőbb környéken is jómódúnak számított volna, viszont egy olyan félreeső helyen, mint Whiteriver, a fényűzés és a gazdagság megtestesítőinek tűntek. A férfi, Elliot Gardner kissé sznobnak is számított, a felesége, Jessica viszont igyekezett jó kapcsolatot ápolni a város egyéb lakóival. Van az a pénz, ami mellett az ember elhiheti, hogy nem kell tartania a ghouloktól, hogy nem kell tartania a világ semmilyen bajától, mert meg tudja venni a biztonságot, és Gardnerék esetén sokáig úgy tűnt, ez a hitük még igaznak is bizonyul. A lányuk, Alice, késői gyerek volt – Elliot ötven éves múlt, amikor született, és Jessica is túl járt a negyvenen. A problémák tulajdonképpen pont a lánnyal kezdődtek – a helyi kórházban, a szülés után szerzett fertőzés korán végzett az édesanyjával. Az apja nehezen viselte a felesége elvesztését, de a közvetlen eredmény az lett, hogy eldöntötte, a lányának tökéletes környezetet teremt. Alice gyerekkorát tökéletesen leírja a „burokban nevelkedett” kifejezés – ugyan kiderült, hogy remek memóriája van, gyorsan tanult, és elképesztő tudásanyagot halmozott fel, de borzalmas naivitás is társult a tudásához. Tanult alapvető önvédelmet, lőni is tudott, de igazából azt is alig hitte el, hogy a Ghoul-ok tényleg léteznek, és tényleg veszélyt jelenthetnek. Minden az ölébe hullott, és sosem küzdött igazából semmiért… nem volt kitartó, nem voltak céljai, csak sodródott az árral, és próbált élvezni minden napot. Huszonhat éves korában ismert meg egy fiatal orvost (ő kezelte ekkor már idős apját), akivel két évig voltak együtt, mielőtt a férfi megkérte a kezét. Elliot Gardner nem sokkal az esküvő után hunyt el, de még volt akkora szerencséje, hogy láthatta a lányát megházasodni. Örökösnek – természetesen – Alice-t jelölte meg. A nő a házasság után is megőrizte a leánykori nevét, de amikor megszületett a kisfia (az apja után Elliotnak nevezte el), ő a férje vezetéknevét, a Huntert viselte. Három évvel később pedig megtörtént, ami megtörte a burkot, és teljesen átformálta a nő személyiségét. Ha az ember nem hiszi el, hogy létezik veszély, nem is készül rá, és szép lassan minden óvatossága elvész. Alice biztonsága sokban köszönhető volt az apjának is, aki elég elővigyázatos ember volt. A ghoulok Whiteriverben ritkán szerveződtek bandákba, és a saját érdekükben inkább turistákon, nem helyieken ütöttek rajta, de kivételek mindig akadtak. A nőt és családját az otthonától egy sarokra támadták meg, két ghoul. Könnyű prédának tűntek, nem ok nélkül – csak a férfinél volt fegyver, ráadásul a gyerek miatt egyikük sem tudott igazán koncentrálni. A férje későn rántott pisztolyt, három golyót ellőtt, de komolyan megsebesítette az egyiket, mielőtt végeztek vele. A nőnek az egyik szeme megsérült, alig látott a vértől, tulajdonképpen ösztönösen, és ami érzéke még éles maradt, az alapján próbált lőni a halott férfi kezéből kivett pisztollyal. Ironikus, hogy csak önmagát tudta megmenteni. A sebesült ghoul visszavonult, közvetlenül azután, hogy az egyik golyó az orrsövénynél eltalálta, és szinte azonnal megölte a társát. Alice szemét ugyan nem lehetett megmenteni, de legalább egy üvegszemmel esztétikailag orvosolni lehetett a problémát. A nő nekiesett a hatóságoknak az ügy miatt, de a válasz egyszerű volt – ez az egész már nem szólt többről, mint az ő vérszomjáról és bosszújáról a vesztesége miatt. Egy ghoullal végzett. Egy másik sebesült vadállatként hagyta hátra, és sejteni lehetett, hogy valaki hamarosan úgyis leszedi. Az ilyesmi előfordult, aki óvatlan volt, nem ismerte a helyi, törvénytelen világ szabályait, az megfizette az árát. A nő életében először tudta, mihez kezdjen a pénzzel és tudással, amit felhalmozott. Először is, még többet tanult – közelharccal foglalkozott, főként utcai stílussal, ahol eszközzé válik a kezében minden, ami elérhető és miután a térlátása a fél szemével együtt odalett, gyakorolta a lövést. Megtanult tereptárgyak, méretek, árnyékok formája alapján távolságot meghatározni, így időbe telt, hogy leadjon egy lövést, többe, mint egy átlagembernek, de sikerült némileg kompenzálnia a hátrányát. Korábban ő maga is foglalkozott biológiával, így ebben az irányban mélyítette az ismereteit – tanulmányozta a ghoul fiziológiát, mindent elolvasott róla, amit elért, és ha tehette, személyes tapasztalatokat szerzett. Nem nagyon maradt vesztenivalója az életén kívül, így csak azt vitte vásárra. Saját kutatásai alapján hozott végül létre egy fegyvert, ami nagyon hasonlít a tokiói quinque-ekre (ennek természetesen, ismeretek hiányában nem adott hasonló nevet), egy bikaku Rc típusú kagunéből. Sokan tartják őrültnek – nem a ghoul-ok elleni fellépése miatt, az értelemszerűen normális, ha valaki meg tudja védeni magát – hanem mert a szemlélete drasztikusan eltér Whiteriver legtöbb lakosáétól. Változatlanul küzd, hogy egységs, törvényes eljárás indulhasson a ghoul-ok ellen, de addig is személyes hadjáratát folytatja, a maga módján… ha valaki, legyen az akár turista, akár helyi lakos, bármilyen kárt szenved egy ghoultól, számíthat rá, jelképes, vagy akár semmi fizetség ellenében is, az öröksége még mindig elég ahhoz, hogy ne foglalkoztassa a pénz. A helyiek mind tudják, honnan ered a mély gyűlölet, rosszindulatú pletykák is terjengenek róla, de egyrészt nem érdekli, másrészt pedig, akinek szüksége van a segítségére, ezek ellenére is megkeresi. Tudományos ismeretei, intelligenciája és harci képességei halálos ellenféllé teszik, hírneve van a helyi ghoulok között is… ennek veszélyeivel természetesen tisztában van, és ennek megfelelően óvatos. Noha a fiával és a férjével történtekben a legnagyobb bűnösnek saját magát tartja, nem meglepő, hogy a ghoulokat teljes mértékben megveti – a szemében mondhatni, állatnál is iszonyúbb lények. A régi, naiv fiatal nőnek nyoma sem maradt, mivel csak kevés barátja volt, sokan a keresztnevét sem tudják, a vezetékneve, a Gardner pedig alapvetően férfinév. Ez valahogy jól illett ehhez az új személyiséghez. Egyéb: Harcban gyengesége a szeme, illetve megjegyezhető, hogy nagyon rossz alvó. A családja meggyilkolása óta magától csak teljes kimerültség esetén tud elszundítani, és az álma még ilyenkor is gyakran felszínes. Általában altatót szed.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 2, 2018 23:08:24 GMT 1
Die
Már félúton vagyunk vissza az egyetlen retkes város felé, amikor Jakson rám dudál, hogy álljak meg a következő kútnál. Mi a…? Most tankoltunk a motorokba. Akkor miért nem lehetett megtankolni azt a roncsot, de komolyan? Megállok az első üres helyen és csak annyira megyek előrébb, hogy az a lakókocsinak gúnyolt csotrogány beférjen a kúthoz. Jakson arckifejezéséből ő is feltette már az előző kérdést.
-A faszomért nem lehetett szólni, hogy üres a tank?- Morog, ahogy kiszáll, de nem Wyllának, bár ő is jól hallja. Nagy erőfeszítésembe telik nem megjegyezni neki, hogy ő vezetett a kúttól, szóval, ha megnézte volna a benzin állást indulásnál, akkor sem kellet volna megállni. De nem jegyzem meg, nem kell egy Jakson féle hiszti.
Wylla a nyitott ablakon át a kocsi tetejére kapaszkodik és ott helyezkedik el napozni. A farmer ruháját a derekáig kapja a szél a mutatvány közben, de nem mintha őt zavarná az ilyesmi. Jak a bedugja a slagot a kocsiba, én meg cigiért nyúlok.
-Hülye vagy Die? Rá ne gyújts itt az isten szerelmére!
-Előbb utóbb úgyis felrobbantanál megint nem? Te piromániás gyökér.-Felelem, a fogaim közt tartott szállal.
-Hallod legalább meny már arrább! Áh.- Ha jól sejtem ez volt az a pillant amikor a drága cipőjére fröccsent a benzin, szar ügy. A gyújtó nem ég, franc…
-Ad ide!- Kapja el a cigit.- Vedd át! Bemegyek fizetni.- De utálom amikor így parancsolgat, de átveszem a slagot.
-Jakson hozz inni!- Nem is reagál. – Jakson hoz inni! Hallod?- Erre meg a középső ujja a válasz. Mielőtt becsapódik mögötte az ajtó még hozzá teszem. –Vizet, Jakson, nem tiszta szeszt!
Wylla felnevet a tetőn, legalább ő jól szórakozik, mint mindig.
Egyébként jó lepusztult ez a kút, alig vannak itt emberek, mindent fal a por és a rozsda, a neve GAS-ton. Komolyan. Az ajtón négy tábla függ. "GAS-tronomi reggeli és ebéd". Szóval este nem éri meg erre járni. Alatta egy másik nagy tábla "kérjük az ajtót csendben becsukni!" alatta, "Ne csapd be az ajtót", hozzá ragasztva egy következő sárga, nagy betűkkel kézzel írva: „NE BAZD MÁR BE AZT A SZAROS AJTÓT”. Az ajtókeret mellet lévő festék és vakolat darabok alapján, nem sokan olvasták egyiket sem, de nem lehet azt mondani, hogy nem próbáltak meg mindent.
Jakson jelez bentről, hogy elég már, úgyhogy visszarakom a slagot a helyére. És a kocsi hátuljához megyek.
-Hova mész?- Kérdezi Wylla
-Meg nézem van-e a vendégünknek öngyújtója.
A vendégünk egy nagyjából két méteres és 180 kilós állat. Keresztbe tett egy bandának nem messze innen, és minket kértek fel takarítani, Jakson meg úgy döntött miért is ne utaztassuk meg, úgyhogy jelenleg Wylla játékszereivel megkötözve fekszik a lakókocsi hátuljában. Ha valaki figyel még intek neki egyet aztán belépek a kocsiba. Szerencsétlen mindent megpróbál, hogy hangot adjon, de Wylla kis játékai elég erősen korlátozzák ebben. Általában nem támogatom amikor így akarnak szórakozni, de ha valaki megérdemli akkor az ez a srác. Ahogy közelebb megyek pánikba esik.
-Nyugi van. Csak tüzet keresek.- Mondom és áttúrom a zsebeit, találok is benne egy gyújtót meg egy doboz cigit is. Illetve egy dobozt három szál cigivel. Meg se kell gyújtanom, hogy tudjam hogy sodort. Mindegy, ha nincs más…
Jakson akkor jön vissza mikor kilépek az ajtón, víz nincs nála. Olcsó vodka az bezzeg van.
-Nem hoztál vizet!- Állapítom meg a tényeket. Erre a kezembe nyom egy üveg vodkát.
-Dehogy nem!- Közli mosolyogva.- Ez tele van vízzel.- Legszívesebben a fején törném szét az üveget, de valahogy sikerül visszafognom magam. Inkább a számba tolom a szeget és már ép gyújtanám a gyújtót.- Na tépjünk mielőtt ránk esteledik!- Én megölöm, esküszöm…
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221 
|
Post by Kán on Oct 2, 2018 23:10:08 GMT 1
![]() Név: Liliana Khaimov Életkor: 21 Faj: Ghoul Külseje: Már messziről látszik, hogy sokat dolgozik az alakján. Első ránézésre az embernek az az érzése van, mintha most a lány egy porcelánbaba lenne, vagy mintha most esett volna ki egy festményből. Nagyjából 155 cm magas, karcsú és kerekedik mindenütt ahol egy nőnek kell. Derekán egy kék lepkét ábrázoló tetoválás, jobb bordáira pedig egy idézet van varrva: “Man does not create goals, in spite of appearances. The times, the age, impose them on him. Man can serve his age or rebel against it, but the target of his cooperation or rebellion comes to him from outside.”. Hosszú sötét haja van mely éppenséggel sötétkékre van festve. Szeme sötétkék és furcsán nagyok. Egy Rinkaku kagunéja van. A 6 nagy csápot hatalmas pikkelyek fedik. Színe kissé rendellenes, a vörös szín mellet erős kék behatás is van benne. Bár természetesen mozog már vele még nagyon sokat kell tanulnia. Öltözete elég egyszerű: általában csőfarmert és egy ujja nélküli fekete pólót visel. Kezén általában több karkötő is pihen, orrában egy aprócska üveg piercing. Történet: Még órák mire felkel a nap. A telefon csendes rezgéssel jelzi Lilinek, hogy ideje felkelni. Az első dolog amit lát az a plafonra ragasztott műanyag csillagok otthonias sárga fénye. Az ágy tonnás súlyként húzza vissza, mint minden reggel. Nehézkesen felül, majd felkapcsolja az éjjeli lámpát. A színes szoba torz képe égeti a retináját a hirtelen fényességben. Csendes léptekkel settenkedik a folyosón. A falon régi családi fotók: egy magas ősz hajú férfi és egy vörös nő mosolyog vissza sokukról. Bár a szülők rég nincsenek itt, az egész lakás őrzi jelenlétüket. Roxen szobája tárva nyitva. A 14 éves lány még édesdeden alszik. Lili egy pillanatra benéz. A szobában szanaszét könyvek hevertek. A lány sokat tanul, orvos szeretne lenni. Bár igen viccesen hangzik az ötlet, abban egyetért, hogy jó lenne ha továbbtanulna. Elmosolyodott majd lépkedett tovább a fürdőszoba felé. Gyors zuhany. A hideg víznek sikerül némi életet lehelni az éjszaka által összegyűrt testbe. Jó pár percet bent ül. Csendben megy vissza szobájába, felöltözik majd ki az udvarra. A farm egy kis domb tetején volt. A teljes dombot alacsony, sárga virágos, piros bogyós bokrocskák takarták. A ház aprócska volt egy elég nagy terasz. Nem sokkal a ház mellet egy kis pajta állt, benne egy kopot pickup és néhány szerszám. Lili egy a pajta melletti nagy csaphoz sétált majd elforgatta azt. Csendes víz csobogása hallatszott, majd az egész dombon beindultak a locsolók. Az éjszaka csendjében a periodikus sziszegés közepette, a lány letérdelt az egyik bokor mellet, kezével megdörzsölte a virág szirmait majd megszagolta azt. -Az idei termés tényleg jó lesz - mondta halkan. Bár fiatal még a gazdálkodáshoz, a pénzhiány sok mindenre megtanítja az ember. Nehézkesen elsétált a domb alján lévő postaládához. A városka távoli fénye lustán tekintett vissza a pusztaság közepén elterülő kis édenkertre. A postaládában reklámok voltak meg jó pár számla. Mióta szülei nincsenek a pénz komoly probléma volt, kiváltképp mióta Roxen továbbtanulásra adta a fejét. Ahogy visszasétál a házba átnézi a leveleket. Számla, számla, reklám és egy levél Arton bácsikájuktól. Arton nevén, volt a ház és Roxen is amíg Lili betöltötte a 18-at. Bár állandóan utazik havonta megejt egy levelet, hogy jelezze, hogy még él. Nagyon kedves volt de pénzzel nem tudta segíteni őket. Arton egy elég erős Ghoul volt és komoly függőséggel küzdött, ezért mint kamionsofőr járta az országot. Talán már 2 éve, hogy személyesen is találkoztak, bár már régóta ígérgeti, hogy egyszer majd benéz a farmra. A két testvér már megtanulta, hogy kell egyedül élni. Még piszmogott fél órát az udvaron: körbejárta a tea cserjéket és megnézte, hogy minden rendben van-e a szárítóban. Nem igényel valami nagy fizikai munkát a dolog, de állandó figyelemre van szükség, hogy a tea minősége megfelelő legyen. Miután minden megvan visszamegy a házba és kávét főz. Kiülve a teraszra várja, hogy felkeljen testvére. Egy takaróba burkolózva figyeli a napfelkeltét az öreg karosszékből. Míg a szülei éltek, sokszor hallgatta, ahogy a mindennapi ügyeket beszélték meg ugyanebben a székben. Édesanyja szelíd teremtés volt, ghoul ellenére. Kedves és gondoskodó, állandóan egyszem lánya mellet volt. Eléggé gyenge fizikumú ember volt. Roxent várva egyre fáradtabb, egyre nyúzotabb lett. Lehetett látni, ahogy lassan leépül. Mint kiderült, Roxen embrióként elkezdte elfogyasztani édesanyja egyes szerveit. Emiatt az anyja a szülés pillanatában már olyan gyenge állapotban volt, hogy nem volt képes regenerálódni és akár csak egy egyszerű ember elvérzett. Édesapjuk nem tudta feldolgozni a dolgot. Az eset után nem sokkal elkezdett kicsapongó életet élni. Sokat járt el a közeli városokba és nagy lakmározásokat tartott. Bár rendszeresen hazajárt megetetni gyermekeit, az igazi apa szerepét már nem tudta betölteni. Hat éven keresztül folyt ez az életmód: hetekig egyedül, majd hétvégén megjelent édesapjuk csak azért, hogy egy darab húst dobjon eléjük. Gyengébb pillanataiban sokszor megpróbálta megölni a kis Roxent. Szerencsére se Roxen se Lili nem volt elég gyenge ahhoz hogy ezt megtehesse. Apja egyre instabilabb és veszélyesebb lett. Nem volt sok lehetőség. Ha tovább folytatja az akkori életmódját akkor túl nagy figyelmet keltett volna és előbb utóbb megtalálták volna Lilit és Roxent. Ezt Lili nem hagyhatta. Hosszas tervezés után, Arton bácsikája segítségével,egy éjszaka a puszta közepére csalták édesapját majd megölték őt. Hivatalosan még máig is az eltűnt személyek listáján van. Nem csoda … semmiféle nyom nem maradt utána. Az élet mindez után sokkal nyugodtabb lett. Arton nagyjából egy évig még ott maradt a lányokkal, megtanította Lilit tisztességesen vadászni és azt, hogy hogy tüntesse el a nyomait ha szükséges. A kávés bögre már üres volt. Lili álmosan bámulta a felkelő napot. Elmélkedését a konyha fényeinek felvillanása zavarta meg. Roxen felkelt. Az alacsony sötét hajú lány egy bögre kávéval a kezében jelent meg a teraszon. -Reggelt - mondta kedvesen majd belekortyolt a bögrébe - lesz mit enni ? Lustán tápászkodott fel a székből. Kinyújtóztatta végtagjait majd elindult a konyhába. -Azt hiszem maradt valami még múlt hétről, majd ma este megyek és hozok frisset. -Ezúttal mehetnék veled … -Neked éjszaka aludnod kell -mosolyodott el Lili majd folytatta - de ígérem majd nyáron megyünk együtt. A kamra a pincében volt. Az ajtót egy nagy láda takarta. A szoba nem volt nagy. A falat öreg téglák fedték és egy aprócska égő világította be a szobát. A plafonról egy vastag dróton egy bot lógott, erre volt felakasztva egy közepesen nagy húsdarab. Ha valaki betéved ide jó eséllyel észre sem veszi, hogy emberhúst lát. A lány leemelte majd felvitte a konyhába. Felvágta két darabba majd 1-1 tányérra tette. A két testvér teljes nyugalomban evett. Roxen arcán néha néha érdekes fintor futott át, bár ghoul még nem nagyon barátkozott meg az emberek megölésének a tényével. Sokáig azt hittem, nővére balesetek áldozatait teszi az asztalra. A reggeli nem tartott sokáig. Pár perc múlva már mindketten felálltak és mentek a saját dolgukra. Roxen hamar összekapta magát és már úton volt az iskolába. Lili igen feltűnően takarított és közbe a laptopján figyelte az online fogadásokat. Roxen még ma is azt hiszi, hogy ezekből a fogadásokból tartják fenn magukat. Miután Roxen elment, még él óráig folytatta a már említett időtöltést, sűrűn kinézve az ablakon, hogy nem jön-e vissza kedves kis huga. Szerencséjére Roxen nagyon sok mindent csinál még az iskola mellet így szokásosan este 6-7 fele ér haza. Bár a szerencsejáték sokszor jól fizet, nem lenne elég ahhoz, hogy félretegyen belőle Roxen egyetemére is. Nem büszke rá de a pénz az pénz. Bemegy a szobájába. Bekapcsolja a gépet majd megnézi a számláját. Igen szép summa csücsült benne. Behúzza a függönyt, nem akarja, hogy bárki is meglesse. Az erősen fehér színben ponpázó szobát, immáron csak a 3 sárga lámpa világítja be. Ágyát megveti, majd egy nagy törölközőt tesz rá. Pár percig még, pakol: fontos, hogy ne legyenek személyes dolgok a kamera előtt. A szekrényhez ment. Már megvolt a szokásos öltözete. Undorral nézett a már kissé elnyúlt, sokat megmutató pólóra. Egy percig hezitált majd magára vette. Ideje elkezdeni a “munkát”. Leült a gép elé. beállította a kamerát, hogy az ágyat vegye, majd elindította a műsort. Eleinte csupán sminkjét igazítja és még pakol ezt-azt mintha nem tudná, hogy már megy a kamera. Sok pénzt nem keres ez idő alatt de van néhány követője, aki valami beteges oknál fogva nagyon élvezi ezt. Jó fél óra telik el, mire elkezdenek beérkezni a dollárok. “Itt az ideje csinálni valamit kislány”. Kedvesen, nevetgélve beszélget egy ideig. A sok új néző bombázza a “Hey sexy”, “Ved le a rucid” és “Are you horny yet ? ” beüvöltésekkel. Már megtanult nem odafigyelni ezekre. Az “adás” ezen korai szakaszában, a szokásos vendégeknek hála, nagyon sok érdekes téma felkerűl: politika, sport és néha néha még tudomány is. Nehéz elhinni, hogy van aki azért megy fel az ilyen oldalakra, hogy az éppen aktuális új inzulin előállítási módszerekről beszéljen de vannak ilyenek is. Eltelik egy óra. A közönség egyre türelmetlenebb. Lili hangneme egyre kacérabb lesz. Ideje bevonzani, a nagyobb összegeket. Kis flörtölgetés, egy kettő kacsintás és beérkezik az első 100-as: a póló lehull a földre. A hangsúly továbbra is a csevegésen van de a közönség egyre szomjasabb az újabb látnivalókat. Ez így megy egy darabig. Beérkezik egy újabb 100-as és megint valami lekerál. Nagyjából fél óra és egy szál zokniban fekszik az ágyon. A chat egyre vadabb. A férfiak lassan megőrülnek. Ilyenkor nem szabad belegondolni, hogy kik lehetnek a túloldalon. Beérkeznek a pénzesebb vendégek. A dollárok csak úgy ugrálnak fel a számlálóra. A shownak mennie kell.  Délután 1 óra. Lili fáradtan fekszik a nyirkos törölközőn. Lassan felkel majd kikapcsolja a kamerát. Üres tekintettel néz a semmibe. A számláló megáll: 863 dollárt gyűjtött össze. Arcán röpke mosoly jelent meg. Lezárta a gépet majd felállt. Kinyújtotta elgémberedett végtagjait. Kihúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. Irány a zuhany. A délután többi része nyugodt hangulatban telik. A pajtában pakolja a szárított tealeveleket. Hétvégére kész kell legyen a szállítmány. Szerencsére a kiválasztott növény nem igényes, nem sok munka van vele míg megnő, a betakarítás viszont annál körülményesebb. Állandó jelleggel kell, szedni, nincs kijelölt időszak, mint sok más növénynél. Jól jön az a kis plusz pénz ami innen is befolyik. Mind Roxen jövőjéért. Roxen későn érkezik meg. Fáradtan löki le magát szobájában egy rövid köszönés után. Az iskola és a sok opcionális aktivitás leszívja minden csepp erejét. Lili egy kávét tesz le a szobájában. -Minden rendben a suliban ? -Minden, bár lehet a tesitanár fel fog hívni téged. -Csináltál valamit ? - kérdezte kis aggodalmasan. -Nem, csak nem akarok menni versenyezni és nincs nagyon kibékülve evel. -És miért nem akarsz. -Mert nem tudok - hangján idegesség jelét lehetett észrevenni - mert ahhoz el kéne menjek egy sportorvoshoz előtte és mind a ketten tudjuk, hogy azt nem tehetem meg. Nem úgy mint mindenki más. Akarna válaszolni de nem tud. Csendben visszamegy a saját szobájába. Az ilyen apró dolgok nagyon tudnak fájni neki. Szeretné, hogy Roxen élete minél átlagosabb legyen, de valahogy ez az álom minden nappal egyre távolibb és egyre lehetetlenebb. Felkapja vastag bőrkabátját majd kimegy a kocsihoz. A nap már lassan lemenőben volt. Itt az ideje a “bevásárlásnak”. Két órát vezet. Lehet, hogy túlzás de szeret biztosra menni. Végre a semmi közepén. Megállítja a kocsit, felemeli a motorháztetőt majd vár. Az évek folyamán már megtanulta, milyen az ideális áldozat: lehetőleg egyedül utazik és egy minnél olcsóbb járgányban. Ha egy nagyobb csapat áll meg neki akkor hadja beindítani a kocsit és ismét fél óra utazás után felállítja a csabdát. Jó esetben is heti egyszer-kétszer fog valamit. Nem a legkifizetődőbb módszer, de legalább biztonságos. Ha az ember gyakran váltogatja a vadászterületét akkor nehezen fogják elkapni. Egy óra álldogálás után ismét megállt valaki. Egy huszonéves fiatal lány. Kedves cseverészni kezd és belenéz a motorba. Lili körbenéz: senki nincs láthatáron belül. Egy gyors mozdulattal elkapja a lány nyakát majd megöli. Kagunéja előjön és egy gyors mozdulattal leválasztja a lány egyik lábát a testről. Bedobja a testet csomagtartójába. A láb társaságában beűl az ismeretlen autójába . Az autóval lemegy az útról és pár percig csak halad a pusztaságban. Mikor már az út kellőképpen messze van megáll. Pár erőteljes mozdulattal végigkeni a vért a földön majd ledobja a lábat. Kis szerencsével fél órán belül a láb már egy vadkutya vagy más vadállat szájában lesz. Vissza bandukol a kocsihoz majd elhajt. Eddig sosem kapták el. A helyi állatvilág jó munkát végez neki a nyomai eltüntetésében. Későn ér haza , már hajnali 2 lehet. Először leviszi a friss húst a kamrába majd feldarabolva felakassza azokat. Fáradtan megy vissza szobájába. Roxen szobájából halvány világosság szűrődik ki. A lány íróasztalára könyökölve alszik. Bemegy, elzárja a lámpát majd felemeli kishugát és az ágyba teszi. Ő maga is nyugovóra tér, pár óra és minden kezdődik előről. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Oct 3, 2018 23:03:27 GMT 1
A benzinkúton kapható feketekávé olcsó és híg volt. Gardner kelletlenül lötyögtette meg az utolsó kortyokat a csészében, mielőtt felhajtotta volna. Ritkán fordult meg pont itt, még ritkábban kényszerült rá, hogy itt költse el a reggeli kávéját, de közel fél év alatt sem fejlődött semmit a hely.
- Kösz - biccentett végül, nem téve megjegyzést a kávé ízére, és ledobta az asztalra az árát.
A tankolást már a kávé előtt elintézte, így amikor kilépett az épületből, szinte azonnal elkezdett turkálni a kabátja zsebében a kocsikulcsát keresve. Ehhez nem kellett minden figyelme, így végignézett a benzinkútnál parkoló járműveken - jobb szemének magányos mozgásában volt valami abszurd, valami kellemetlen.
A motorokat szinte azonnal kiszúrja, és megakad a szeme a Kill Crows dzsekin. Eleget tudott a környék már feloszlott Ghoul bandáiról, hogy egyértelművé váljon, a hármas tagjai nem emberek.
Először még nem tesz semmit. Két lehetőségre számol... a szerencsésebb, ha nem jönnek rá, ki ő, egyszerű, munkába igyekvő, unott polgárnak nézik. Mikor kinyílik a lakókocsi ajtaja, szinte csak futva pillant oda, hogy meglássa, van valaki az ülésen. Azt is észreveszi, hogy az egyik ghoul rágyújtott, így figyelnie kell a támadásaival... ha olyasmit talál el, ami olaj, vagy gáz szivárgásához vezet, könnyen a levegőbe repítheti az egész benzinkutat. Természetes mozdulatokkal tovább halad az autójáig, és csak az utolsó pillanatban bukik le a takarásába, ahelyett, hogy beszállna, majd leakasztja az övéről a pisztolyt. A kerekeket célozza, először a lakókocsi egyik kerekét, majd, igyekezve két lövés között változtatni a helyzetét, hogy ne lehessen megállapítani pontosan, a motorkerekek közül is célba vesz néhányat. Ezt követően vár. Tudja, hogy három ghoul ellen nehéz helyzetbe kerülhetne, tehát nem engedheti, hogy mindhárom egyszerre támadja meg.
Amennyiben valamelyik ghoul felismeri, az ő reakcióiktól függően módosít az eredeti lépésein.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 5, 2018 1:36:21 GMT 1
Die
Elrakom a cigit a dobozába és amíg Jaks kiáll még beleiszom a vodkába. Pontosan olyan szar, mint amilyennek tűnt. Aztán hallom a lövést és látom, ahogy a kocsi megindul a rossz irányba. Jakson még vissza tudja rántani és leállítani, de nem sok híja volt, hogy elvigye az egyik oszlopot.
Mi a halál? Ki a faszom akkora gyökér, hogy fényes nappal lőjön rá három ghoulra. Leszállok a motorról és hozzátapadok a kúthoz, ott a legbiztosabb, nem valószínű, hogy a lövészünk megkockáztatja, hogy egy eltévedt lövedék miatt mind a levegőbe repüljünk. Amikor látom, hogy Jaks nyitja az ajtót felé lövök a kagunémmal. A kocsiban csak nehezebb eltalálni, mint az ajtó előtt. Veszi a célzást és lehúzza fejét, remélem Wyllára sem jön rá az öt perc.
Honnan a bánatból jött az a lövés? Olyan rengeteg kocsi nincs a parkolóban. És az egyik mögött kell lennie, mert más fedezéket aligha találhat. A benzinszagtól semmit sem érzek, csak a szememre hagyatkozhatok. Révész jelez a tükörből, hogy sejti melyik lehet az. Nagyon remélem, hogy igaza van, nincs kedvem itt megdögleni, a világ legröhejesebb nevű benzinkútján. De valakinek muszáj lépni és én vagyok a legjobb helyzetben hozzá. A lehető leggyorsabban a kocsi tetejére jutok és megpróbálom lefegyverezni a nőt a kagunémmal. Nem akarom megölni, még, de ha nincs más választásom... Ha sikerül lefegyverezni és hagy rá időt, akkor oda köszönök neki.
-Heló! Szóval mi is lett volna a terv?- Számítok rá, hogy megtámad, de addig is amíg velem van elfoglalva Wylláék kiszállhatnak a kocsiból, és hármunknak már több esélyünk van.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Oct 29, 2018 11:23:55 GMT 1
A lövés talált, de Gardner sejtette, hogy jó eséllyel felfedte magát ezáltal. Elterelést biztosíthatott a parkoló többi autója, de ha megkísérelne fedezéket váltani, valószínűleg csak rontana az esélyein. Gyorsan felméri a terepet. Tulajdonképpen, jó benzinkúthoz méltón szinte minden gyúlékony, vagy robbanásveszélyes a parkolóban. Ez jó alapot szolgáltat. Egyetlen félrement, vagy ellenkezőleg, pont jól időzített lövés, és sokminden a levegőbe repülhet. A gázpalackokat, jellemzően távolabb tárolják a tankoláshoz kijelölt helyektől. Amikor az Ukakus Ghoul közeledik, és nyilvánvalóan lefegyverzésre készül, Gardner csak akkor mozdul a palackok felé. A mozdulat inkább vetődés, de jó trükk... takarásban tudja tartani a lőfegyvert, így nehéz, vagy lehetetlen elvenni. A táska tartalma persze még akkor is játszana, ha lefegyvereznék, de jobb, ha azt utolsó ütőkártyának tartogatja, ráadásul három az egy ellen nem szívesen menne bele közelharcba. Mikor a Ghoul ráköszön, felvonja a szemöldökét.
- Milyen udvarias vagy. Fajtádhoz képest. - Időközben igyekszik szemmel tartani a másik két ghoul-t is, nehogy túl közel érjenek. - Szerintem mondhatjuk, hogy a legrobbanásveszélyesebb területen vagyunk - a tartályok felé biccent, hogy jelezze, mire céloz. Egyértelmű, hogy Die maga, és talán még jóval többen veszélybe kerülhetnek. - A kagune az egyik legerősebb dolog a világon, és az én pisztolyom is tud nagyot lőni. Ha egymásnak esünk itt, szinte biztos, hogy tűzijáték lesz a vége. Ennek szerencsés mellékhatása, hogy három magadfajtával kevesebb lesz a világon, de még én sem vagyok annyira őrült, hogy ettől kapásból robbantani legyen kedvem. Viszont van egy fickó a hátsó üléseteken, aki úgy vettem észre, nem szívesen tart veletek. Nekem pedig hősködni támadt kedvem, csak a helyszín kicsit veszélyes hozzá - ironizál.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 3, 2018 1:42:11 GMT 1
Én is látom milyen tűzveszélyes a helyzet, és hát… ép csak eltelt már 24 óra mióta utoljára felrobbantottak nem igazán vágyok rá újra, nem gyógyulok olyan gyorsan mint Wylla és még egy kicsit mindig feszül a hátamon a bőr.
-Milyen udvarias vagy. A fajtádhoz képest.- Széééép. A nő nem seriff szóval csak önjelölt vadász, vagyis csak egy újabb gyökér, aki úgy érzi minél előbb meg kel döglenie.
-Tch, Kösz! Anyám biztos büszke lenne.- Miért legyek én kevésbé ironikus.
Hogy hősködni mi? Ezt már nem bírom ki nevetés nélkül. Ami halk kacagásnak indult végül elég hisztérikussá vált, de sebaj. Közben intek Jaks-éknek, hogy, ha lehet maradjanak nyugton.
-Komolyan megdöglenél egy ilyen kis utolsó ajadékért mint az a szarzsák a kocsiban? Hát jó. De azért előtte had meséljek róla egy keveset. Megengeded?- Itt tartok egy kis szünetet és félszemmel elellenőrzöm a többieket. Viszonylag fedezékben vannak és elég közel arra az esetre, ha nagyon kellenének.- Szóval az a több mint 200 kilós szemét domb, ismert nevén Dumbó, egy hasonlóan mocskos szemétláda 1 embere és bérgyilkosa, amikor ilyen kedvesen felszedtük ép egy kislány karját fűrészelte le a sivatagban.-Még mindig végig fut rajtam az undor ahogy eszembe jut, ez valószínűleg az arcomon is látszik, persze utána elhoztuk a kislányt is, de a halott hús az már csak hús, nem de?- Tudod valahol megértem miért is utálod a fajtánkat, még ha nekünk nem is volt választásunk. Szerinted neki akkor mi a mentsége?- Itt is hagyok egy kis szünetet, majd veszek egy mély levegőt. – Szóval ezek után megkérdem megint. Tényleg megéri megdögleni a rohadékért? Ennyivel jobb „ő” mint „mi”?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 4, 2019 0:35:56 GMT 1
Gardner tekintete továbbra is ide-oda ugrál saját beszélgetőpartnere és annak társai között, nehogy bármelyikük is túlságosan közelíteni kezdjen hozzá, de közben figyel a ghoul szavaira. Maga a lefestett kép mélységes undorral, és valami ősi, sötét fájdalommal tölti el... egy pillanatra Elliot jut eszébe, és majdnem meginog, majdnem teljesen visszakozik a szituációból. Ugyanakkor, abban a pillanatban, hogy kizárja az emléket, és a hirtelen, ösztönszerűen érkezett érzést, jön a többi lehetőség... a megjegyzés lehet hazugság, a ghoul menekülési trükkje - persze, ez ellen szól, hogy túlerőben vannak, de amennyiben a ghoul feltételezi róla, hogy tényleg hajlandó lenne robbantani, egy ehhez hasonló lebeszélés érthető taktika. Amennyiben pedig igazat mondott... nos, akkor nem tagadhatta, hogy tényleg a rossz alak pártjára állt. De túlságosan makacs volt, és túl mély volt benne a gyűlölet is ahhoz, hogy teljesen beismerjen egy tévedést egy ghoullal szemben.
- Ha ez igaz... - külön kihangsúlyozta a "ha" szócskát. - Akkor is szívesebben látnám, hogy emberek ítéljék meg. Nem azért, mert megérdemli, vagy mert van annyira jó. Ha tényleg azt tette, amit állítasz róla, akkor valóban egy utolsó rohadék. Hanem azért, mert a bűneit emberek ellen követte el, akik viszont megérdemlik, hogy ítélkezzenek felette, és ha van lehetőség rá, felhasználják, hogy eljussanak és elintézzék azt, aki mögötte áll. A halál viszont... talán valóban kicsit túl nagy ár. - azonban az utolsó, kicsit enyhítő mondat dacára a pisztolyt nem mozdítja el, nem adja fel a fenyegető helyzetet. Ha feladná, meglenne az esély, hogy rátámadnak, és nem lesz komoly ütőkártya a kezében, csak egy ember marad egy pisztollyal és az aktatáskában rejtett fegyverével. Így még túl nagy veszélyforrás, hogy bárki rátámadjon.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 24, 2019 16:01:24 GMT 1
Die
Miért is gondoltam, hogy majd hinni fog nekem? Viszont, ha tényleg annyira gyűlöl, hogy annak a rohadéknak ad igazat, nem biztos, hogy nem kel majd megölni a végén. Ráadásul annak az esélyét sem növeli, hogy ép bőrrel megúszom. Ilyenkor miért mindig én? Még Jaks is jobban gyógyul nálam, de mindig engem lőnek le, vagy robbantanak fel. Ez nem fair.
-Csak megjegyzem amellett, hogy a ti ítéletetek a legtöbbször szart sem ér, valamit nekünk is ennünk kell, nem igaz?- Jah és az ilyen mocskok garantáltan nem okoznak lelkifurdalást. Teszem hozzá magamban. Majd még mielőtt a nő bármit is reagálhatna erre, hallom, hogy a kocsi hátsó ajtaja kivágódik. Egy pillanatra azt hittem Révész hősködik de nem, Dumbo barátunk kötelékei meglazulhattak az ütközésben és most úgy döntött visszanyeri a szabadságát. Ahogy friss levegőt ért el is kapott valakit a kis számú közönségünkből. A kislány még sikítani se tudott ahogy az óriás a nyaka köré fonta a véres kezét és maga elé emelte pajzsnak.
-Hogy az a… - Morgom. Alig pár másodperccel késöbb Jaks is felbukkan a kagunájával a kocsi tetejébe vágott lyukon. Jah gondoltam hogy ennyi pénzt és kaját nem fog futni hagyni. És már indul is Dumbo felé. Hogy Wylla hol van azt még én se látom innen. Így viszont muszáj lefegyvereznem a nőt mielőtt rálő arra a baromra, vagy mindannyiunkat a levegőbe repít. Megpróbálok ráugrani a tetőről úgy, hogy elkapjam a pisztolyt tartó kezét és ha tudom el is vegyem a tőle. Ha ehhez el kel törjem, vagy le kel tépjem akkor is. „Hülye barom Jaks”! „Hülye barom Dumbo”!
|
|
