Zarien
Közzétéve: Sept 10, 2018 14:33:13 GMT 1
Post by PeterBear on Sept 10, 2018 14:33:13 GMT 1
Zarien
(ejtsd: Zárien)
(ejtsd: Zárien)
Faj: Démon/Ember/Félisten
Külső
Emberi alak: Alacsony (155-160 cm), vékony alkatú 16-17 éves forma lány. Haja vörös, még szélcsendben is azt a hatást kelti, mintha lángnyelvek lennének, úgy omlik keskeny vállára. Szeme élénkzöld. Szája rúzs nélkül is a vörös minden árnyalatában pompázik, folyamatosan változtatva színét, de elég lassan, hogy ne keltsen feltűnést, (mintha minden nap egy új árnyalatú rúzst próbálna ki). Ruházata elég változatos, de mindig van valami vörös rajta, még ha csak egy ékszer formájában is.
Démon alak: Mivel a tűz folyamatosan változik, így neki sincs egy állandó alakja. Erejétől függően képes alakot választani, minél nagyobb hatalma van, annál nagyobb a teste is. Ennél fogva nem igazán lehet róla leírást készíteni és ez az oka, hogy a különböző kultúrák másként írják le ugyanazt a démont. (Mivel nevet is szokott változtatni, így még nehezebb párhuzamot húzni köztük, csupán a tűz az, ami megegyezik.)
Fél-démon alak: Lévén alakja a kaotikus tűzből ered, így nem meglepő, hogy képes a két alakja között maradni, így egy félig ember, félig démon formát előhozni.
Képességei
Zarien egy tűz démon. Ezen nagyon nincs mit magyarázni, hatalma van a tüzek felett s lévén, hogy maga is tűzből fogant, képes teremteni is. Sokan a tűzben a pusztítást látják, aminek sokáig része volt, ám később bizonyos események hatására egy óvó és védelmező démonná vált. Na de nézzük…
Történet
Bár ő nem egy ősi démon, még az idők előttről, de talán ő az első, aki erre a világra “született”. Abból a vágyából született az embernek, hogy a hideg ellen védekezzen, hogy a tűz melege életben tartsa őket. Kezdetben csak egy kis lángnyelv volt, amiből tábortűz méretűre dagadt, mindenféle égést tápláló anyag nélkül, és ahogy egyre több ember jött a tűz közelébe és csodálta annak mágikus eredetét és élvezte melege óvó ölelését már-már máglya méretűre nőtt. Ebből a hatalmas tűzből lépett elő Zarien.
Az emberek istenként tisztelték, bár inkább volt démon, és megkérték, hogy védelmezze őket. A lány úgy döntött, hogy velük marad. Kivett egy kis “darabot” a máglyájából és átadta azt az embereknek, a tűz maradékát pedig magába olvasztotta.
- Itt van ez a láng, építsetek neki helyet és védjétek meg. Amíg óvjátok a tüzemet, én is védelmezlek titeket. - a lángot egy férfi vette át. Mikor hozzáért, a láng kicsapott és belemart a férfi alkarjába. A férfi felszisszent fájdalmában, és ahol a tűz megégette egy jel jelent meg.
- Ez az én jelem. Mi ketten szerződést kötöttünk. Amíg élsz, a te feladatod védeni a lángot, cserébe én megteszem, amit ígértem. A tüzemet csak te tudod majd táplálni tulajdon véreddel és csak te olthatod el, ha más próbálja meg, az mit sem fog érni. Ha meghalsz, új szerződést kötök veletek, és közületek kell majd valaki hordozza a jelet. - mondta Zarien.
Éveken át minden rendben volt, aki háborgatni merte az embereket, Zariennel találta szemben magát. Az emberek az ő tüzét használták, hogy melegítsék magukat, a főzéshez, sütéshez, még a vadászathoz is. Ám a tűz igen kaotikus, még használója számára sem veszélytelen, olyan akár egy kétélű penge. Az emberek zavarta, hogy nem tudják kellőképpen megzabolázni Zarien tüzét és balesetek folytán leégett egy ház, megégette magát valaki, stb. Néhány zavartalan évtized után az emberek úgy gondolták, hogy Zarien védelme hamis és miután rájöttek, hogyan teremtsenek maguknak tüzet felbontották a szerződést és elkergették őt. Megpróbált más közösségekbe menni, hogy velük kössön szerződést, de mindenhol féltek a hatalmától és nem akarták a közelükben tudni. Mindenhol elkergették. Bánata haraggá vált és ez több tűzvészhez is vezetett, amit szintén nem néztek jó szemmel. Hadjáratok vették kezdetüket, hogy leszámoljanak a tűz démonnal. Ereje megcsappant a gyűlölettől és majdnem a halálba küldték, ám sikerült elmenekülnie. Meggyűlölte az embereket és nem is mutatkozott többé előttük. Más démonokkal szövetkezett és együtt kísértették, pusztították az embereket.
Európa északi részén sárkány-gyíkoknak nevezett lényekkel találkozott. Nekik is ajándékozott a lángjából, azok pedig lenyelték, így bensőjükben védelmezték azt, miközben a részükként tudták táplálni.
Ám a jele nem tűnt el a világból, csupán feledésbe nem merült, amíg egy napon, a perzsa háborúk idején egy ember, Javad Miyam megidézte és bezárta egy körbe. Hónapokig kínozta, amíg nem árulta el az igazi nevét, s így kikényszerítette a hatalmát. A láng segítségével, amit kénytelen volt odaadni ennek az embernek, a perzsák elfoglalták Trákiát, Makedóniát és Thesszáliát, de Zarient nem engedte el. A szalamiszi csata előtt, Javad meghalt, elemésztette a tűz, melyet már nem bírt uralni, de a kör fennmaradt és úgy tűnt, a lány örökké fogságban rekedt.
Egy görög katonatiszt talált rá, Petrosz. A férfi Héphaisztosz lányának kiáltotta Zarient és mindent megtett, hogy kiszabadítsa a lányt. Egy hónapba került, mire sikeresen megszakította a kört, ezalatt rengetegett beszélgettek, de a lány nem árulta el valódi eredetét. Zarien gyűlöletete az emberek iránt enyhülni kezdett, miközben a férfit igencsak megszerette.
Miután kiszabadult együtt örvendeztek, ám a jókedvüknek hamar vége szakadt.
- Már nem vagy rabja e hitvány körnek. Gondolom visszatérsz apádhoz és a több istenhez az Olümposzon.
- Arra gondoltam, hogy jó nekem itt a Földön és egyébként is jutalmat érdemelsz a segítségedért. - A lány férfival együtt hazatért és védelmezte őt és családját, miközben egyre jobban megismerték egymást. Zarien beleszeretett a férfiba és hat hónappal később összeházasodtak. Született két fiúk, ám azok az nem örököltek semmit az anyjuktól. Ötven évvel később, már sem Petrosz, sem a gyermekei nem éltek, de a család akkor is az ő leszármazottai voltak, így a család védőszelleme maradt. Ötszáz évvel később már a várhoz kötődött, amiben élt. Ám ezer évvel később a vár már nem állt és őt elfelejtették. De újra megszerette az embereket, és ismét velük kezdett szerződéseket kötni.
Így jutott el Szentpétervárra a 19. században, ahol egy Viktor Sokolov nevű fiú a jelet használva idézte meg őt. Miután megidézték Viktor sírva kérlelte őt. Először csak kérlelte, aztán mindenét felajánlotta a démonnak, csak védje meg a családját. Apját elhurcolták, anyja ágyban fekvő beteg volt és ő hét kistestvérével fáztak és éheztek. Az elkeseredés szélén már az okkultizmusba is belevetette magát, így talált a jelre. A lány és a fiú hát szerződést kötött és Zarien megmentette a családot, mely újra és újra megkötötte a szerződést, minden generációban. A család sikeressé vált, fontos iparmágnások lettek és igencsak sokat jelentett a sikerben, hogy a versenytársak nem tudtak ártani nekik, hiszen Zarien védelmezte őket. Vagyonukat kihasználva közvetlen Szentpétervár mellett felépítettek egy hatalmas villát, mely inkább az angol viktoriánus kastélyokra hasonlított. Itt Zarien egy saját pince-emeletet kapott, melynek minden szobájában egy folyamatosan égő kandalló helyezkedett el. A központi szoba padlója pedig egészében égett. Itt tért mindig nyugovóra. A régi szerződéseit felhasználva két szolga démont is a családhoz kötött, melyek az ő segítségében voltak.
A mai napig ezt a családot szolgálja, immáron kétszáz éve, jelen megnevezésében, mint “biztonsági főnök”. Két démon és tizennyolc ember dolgozott neki, hogy az immár nagy gazdasági és politikai hatalommal rendelkező Sokolov családnak ne kelljen mitől tartani.
Egyszer, úgy 1970 körül, egy Tarka nevű démon megpróbálta felfalni akkori “munkaadójának” fél esztendős kisfiát. Remélem, nem kell mondjam, hogy nem járt sikerrel, viszont elég csúnya sebekkel kellett távozzon a birtokról.
Így él itt békességben, a család védő-démonaként és nincs semmi, ami megzavarhatná a nyugalmát. Vagy mégis?