Ivon

Külső leírás: Egészen törékeny, alacsony testalkatú. A hajának természetellenes árnyalata is ártatlanságot sugároz belőle. Öröké szomorkás szemei, mintha minduntalan valakinek a vigasztalást keresnék. De vajon lehetséges e megvigasztalni valakit, aki nem érez? Szinte senki sem látta még mosolyogni. Bár néha egészen nyugodtnak tűnik, mintha egy másik világban járna. Ezt sugallják ruhái is, amiket kézzel és sok szeretettel vart neki valaki. Az egyik szeme szintén ritkán látható és kicsit más színű is mint a másik, de hát honnan várhatjuk el, hogy tökéletes árnyalatú, vagy méretű műszemet találjon magának valaki az apokalipszis után 50-évvel, nem igaz? Mellei amik a korához képest nagyok, valójában nagyrészt csak homokzsákból és rongyokból áll, amit egy szem melltartójába gyűrt. De ezeket az apróságokat eltekintve még esetleg nevezhetjük is szépnek, vagy ártatlan megjelenésűnek. Akár…

Jellem: Nehéz leírni a jellemét. Többnyire csendes és félénk, nem szívesen beszél idegenekkel, de van akiknek egészen megnyílik, többnyire azok akik biztos nem adják tovább a titkait. Mint feljebb is írtam nem igazán mosolyog. Legalább is élőember rövid ideig csodálta még az biztos. Néha kicsit magányosnak tűnik, de ő sosem érzi annak magát, szívből hiszi, hogy legjobb barátai mindenhova elkísérik, így nem is szomorkodik, magány, vagy bármi miatt. Gyorsan tanul, és mindent meg tesz, hogy megértse a dolgok lényegét. Különösen az élőlények és főként az emberi test érdekli. Túlzás ugyan azt mondani, hogy az ő korában orvosi képzettsége van, de a tehetség és a szorgalom egész biztos megvan benne. Kedveli továbbá az édességeket. Habár eddig egyszer evet valami lejárt szavatosaggú cukorkát, de egy barátjától kapott egyszer egy cukrász szakács könyvet és a képeket nagyon ínycsiklandónak találta. Valamint az aranyos állatokat is. Párat régen tartott otthon is, amíg a papa még élt. A legnagyobb, és talán a kedvence, egy nagytestű kutya volt. Hogy az milyen gyönyörű vörös volt belülről.

Történet: A sivatagon egy törékeny árnyék vág keresztül, errefelé ritkák a karavánok ezt ő is tudja, de nem zavartatja magát. Szinte megszakad ahogy nehéz táskáját (egy nagy régi orvosi táska) cipeli magával. Nyakában egy hatalmas medál lóg, minden lépéssel szinte megüti magát vele. De nem lassít. Tudja, hogy nem sokára el kell érnie valamit, és ha nem… Akkor sem történik semmi lényeges. Aztán ahogy halad hangokat vesz észre 3 férfi üldögél egy összecsapott táborban. Enni kéne valamit, ha szépen kér talán, megosztják vele az ételüket. Mindig is nagyon kedvesen tudott kérni. Talán vizük is van. Nem szomjas, soha életében nem is volt, de régen ivott és eleget tud a testéről, hogy tudja ez így nem jó. Hát közelebb vonszolja a hatalmas táskát a csapathoz. Már egész hamar észre veszik, az egyik férfi, egy idősebb oda is fütyül neki.

-Vajon ez mit jelent Serena? Biztonságban leszek Phil?- Motyogja. A motyogása láthatóan nem jut el a férfiakhoz.

-Mi járatban szépségem nem ülsz le közénk?- Mosolyog rá az egyik férfi.
-Biztosan fázol felmelegítünk.- Paskolja meg a földet maga mellet egy másik.
-Éhes vagy aranyom? Tessék.- A harmadik rögtön étellel kínálja.
-Hál’ az égnek jó emberek.- Motyogja, ki tudja kinek, és furcsa bizonytalan mosoly kezdemény jelenik meg a szája szegletében habár rögtön el is tűnik.

Leül a harmadik férfi mellé a másik kettővel szemben és elveszi az ételt.
-Vigyáz aranyom forró!- De már bele is kanalazott egy nagy falatott. Ahogy a konzerveknél általában ennek is alig érezte az ízét.

-Nem baj, papa mindig azt mondta szörnyűek.- A férfiak kikerekedett szemmel néznek rá. hiszen a konzervet most emelték ki a tűzből és forrónak kellet volna lennie, ez a gyermek meg úgy eszi mintha tökéletes lenne.

-Ejha.-Fütyül az egyik- Te aztán nem vagy semmi. Mindent melegen szeretel nem?
-Ha fázol nyugodtan átülhetsz mellénk is.-Próbálkozik újra a legfiatalabb. Nem mintha a lány korában lenne.
-Nem fázom.- Feleli egyszerűen, a fejét kicsit oldalra hajtva. Még egy falatot eszik majd szörnyű zörgés hallatszik a táskájából.

-Ez meg mi?- Ugrik fel ijedten az idős férfi.
-Csak az órám.Felhúzható. A papától kaptam, nagyon fontos, mindig vigyáznom kell rá és mindig fel kell húznom.- Feleli,meglepően érthetően a kanállal a szájában. Kibontja a táskát, amiben mindenféle üvegcsék vannak és szerszámok, de nem lehet tisztán bele látni, túl nagy benne a kupi és kiveszi a felhúzható órát. Nem egyszerű felhúzhatós vekker, látszik, hogy valaki úgy tákolta össze és a mutatókon ábrák voltak és nem számok.

-Oh- szólal meg a lány miközben elhallgattatja a készüléket.- Pisilni. El kell mennem pisilni. Hol tudok?- Néz rá a megmentőire, azok meg rá néznek bután.

Majd az egyik elmosolyodik
-Nem kell szégyellned, inkább ne meny messzire itt is elintézheted a tábor mögött.
-De egy hölgy ilyet nem csinálhat.- Mondja teljes bizonyossággal. Majd felkel, hogy egy kicsit távolabb menjen.
A hatalmas táskából elővesz egy kisebbet és magával viszi az órával együtt, de a nagyot ott hagyja. Ahogy távolabb ér a fiatalabb már indulna is utána, de a többiek megragadják.

-Hová mész?
-Mi az hogy hová? Mikor fogunk legközelebb egy nőt. Ok, nem egy bombázó, de azért egész csinos.
-Nem jó ez.
-Miről beszélsz, csak nem kinőtt a lelkiismereted.
-A lelkiismeretemnek ehhez semmi köze, egyszerűen rossz érzésem van vele kapcsolatban.
-Látátok mit csinált?- Szólal meg most a másik- Az óráról nézte le, hogy neki most pisilnie kell? Biztos, hogy nem százas.

-Százas vagy nem százas nem akarom elvenni csak meg akarom baszni az istenért! Ereszetek!- Azzal kitépi magát a társai közül.



Jó hogy papa elkészítette ezt az órát így mindig tudom mikor kell menni. Vagy enni és inni, de fontos, hogy tartsam magam az órához. Elfogyott a vizem ezért nem ment minden simán, de azért megvolt. Ahogy felegyenesedek, reccsenést halok hátulról. Lehet valamilyen állat. Jobb ha előveszem Lexyt. (Hentes bárd)

-Kicsit bolondnak éreztem magam amiért magammal hoztalak, de már egyáltalán nem bánom.- Mondom halkan a Lexynek. Ő egyáltalán nem bánja, ha halkan beszélek hozzá, tökéletesen érti úgy is. Halkan felállok és arrébb araszolok kicsit, hogy ne legyek olyan észrevehető, árnyékba húzódok és ahogy a bokor megrezzen reflexből lecsapok.

-Béna! Béna Lexy, béna Ivon.- A kés megakadt a ,nem állat, nyaki gerincében. A soktól még nem üvöltött fel. Vagy lehet hogy ez nem is fáj. Akkor oda csapok még egyszer. Ha csont elég erős nem biztos, hogy meghal, de segített, nekem, nem megy, túl kíváncsi vagyok. Most akkor fáj vagy nem? Lesújtok megint. Ezúttal is megakad a csontban ezúttal sincs sikoly viszont feláll. És kést fog rám. Belém szúrja, nem tudom hol. Nem érzem és túl sötét van nem látom. De érzem a vér szagát. Elengedem a hentes kést, és kihúzom magamból a férfi kését. Nem biztos hogy jó ötlet, de nem számít. Átfut az agyamon hogy meghalhatok. De akkor mi van? A férfi térdre esik, alig tartja magát és nem sikolt, csak levegő után kapkod. Kár, de akkor mindegy. A kést hátulról vágom a koponyájába teljes erővel arra a részre ami biztosan azonnal végez vele. Már úgy sem lett volna elég ideje hátra hogy rendesen játszunk.

Vissza megyek a többiekhez. Az öreg nagyon furcsa szemmel néz rám.
-Hol van Ricky?- Ricky? Félre hajtom a fejem.
-Ah! A barátotok?
-Igen a barátunk! Hol van?- Ennyit a játékról, kár, de akkor miért is ne lehetnétek a barátaim.-Megmutatom.- Felelem mosolyogva.- Arra, mindjárt megyek.

Az öreg el fut elletem amerre mutattam, de a másik nem hisz nekem azt hiszem.
-Te nem akarsz a barátom lenni?- Kérdezem

-Mi a fene Ricky- Hangzik lentről a kiáltás. A férfi aki velem maradt előrántja a pisztolyát, annyi időm maradt hogy hasra vessem magam és a táskához guruljak, feltéptem az oldalán félig be vart szakadást és előkapom a shotgunt. BUMM. Minden visszhangozza a lövést, a férfit pedig hátra repíti a golyó. Kiveszek egy tűt benne átlátszó folyadékkal. Kettőt elvesztettem de a harmadik az enyém lesz.

-Hol vagy te ribanc?!- Nem vesz észre ahogy mögötte vagyok. A combjába vágom a tűt, aztán fedezékben a bokorba vágom magam. És magamban számolok. 1… olyan lassan telik az idő 2… nem, nem csak én vagyok türelmetlen. 3… 4… már nem sok… 5… 6… hass már. 7… 8… erősebbet kel szereznem 9… hallom ahogy utánam jön. 10… Mielőtt meghúzhatná a ravaszt előre bukik. Végre, most már az enyém.

Körülnézek mit találok a táborban. A sátorban kipakolom amire szükségem lesz. Meg néhány legjobb barátomat. Egy üveget egy gyönyörű kék szempárral Mr Richardson. Egy másikat egy nyelvel. Mrs. Kemen. Egy fűlet: Albert. És a legbecsesebbet egy szívet. Papa. Aztán a lányokat. Lorent (a szike) Isabelle (a fűrész) Kamille (A kézi fúró) Serena (orvosi kampó) Phil (shotgun) és persze Lexy (a hentes kés) meg még pár apróságot. Üvegeket, alkoholt, egy lámpást, mégis csak fontos hogy lás valamit ha, késsel dolgozol. Tűket és cérnát is elő veszek, igaz azt nem az új barátom miatt. Magamat kell összevarrnom. Nem megy nehezen, szerencsére nem is vérzett annyira, gyors és pontos öltésekkel végeztem, mint mindig. Még várni is volt időm, hogy felébredjen a barátom. Aztán pedig beszélgettünk. Én, Mr Tobi mert ez a neve, meg a lányok. Aztán már csak mi lányok beszéltünk. Mr Tobi pedig csak kiáltozott. Nagyszerűen szemléltette kedvenc elképzeléseimet a fájdalomról. És nagyon sokáig bírta. Csak akkor maradt végleg csendben mikkor, kivetem egy nagy darabot az agyából. Azt utána el is raktam emlékbe. Egy üvegbe. Az egész sajnos nem fért bele. De egy szép darabot el tudtam rakni. Most viszont indulnunk kell. A papa is nagyon türelmetlen már és én is szívesen megnéznék már egy valódi várost. Már ha van még olyan. És persze hallottam a történeteket az agyatlanul kószáló fertőzöttekről is. Vajon ha felvágnék egyet, ő érezne fájdalmat, vagy olyan lenne mint én? És a vemhesek vajon kibírnák, hogy kiemeljem a szerveiket? Vajon melyik szervig bírnák? Már alig várom, hogy legyen alkalmam megtudni. Érzem, hogy mosolygok nagyszerű érzés ilyesmikre gondolni.

Oh. Nem figyeltem a vekkert. Most nézd meg ezt a szép szoknyát. Nem baj még azt hiszem van időm kimosni és majd út közben megszárad.


Felszerelés: A nagy orvosi társka benne üvegekben tartott emberi szervek és testrészek. Néhány adag altató. 4-5 üveg orvosi alkohol, és a névvel is elátott felsorolt eszközök. Valamint tűk és cérna. 2 váltó ruha. És a vekker. És az "apja" kézzel írt orvosi naplója.