Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221 
|
Öserdő
Közzétéve: Apr 26, 2018 21:10:56 GMT 1
Post by Kán on Apr 26, 2018 21:10:56 GMT 1
Sötét nedves környezet, ahol az égbolt alig látható. Keskeny ösvények és nehezen kiolvasható táblák vezetik az erre járót a jónak hit irányokba. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Öserdő
Közzétéve: Jul 28, 2018 12:12:33 GMT 1
Post by Raion on Jul 28, 2018 12:12:33 GMT 1
Meglepett minket, hogy milyen vidám volt Night. Én arra tudtam gondolni, hogy biztos valamit szívott, de nem foglalkoztam vele. A társammal egymásra néztünk, megvontuk a vállunkat és elindultunk utána.
Óvatosan haladtunk mögötte és figyeltünk minden apró rezzenésre. Úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva. Csendben és némán. Hébe-hóba azért valami megzavarta ezt. Olybá tűnt, mintha valamilyen autós GPS mondaná, hogy merre megyünk. Csak ebben az volt a probléma, hogy teljességgel lehetetlen lett volna. Így hát közelebbről meg néztük mi az. Igaz úgy hogy ne legyen feltűnő.
Egy méretes béka volt az. Johnson már reflexből emelte volna a fegyverét, de én jeleztem neki, hogy nyugalom. És inkább figyelmen kívül hagyva haladtunk tovább.
Idővel az ösvény mellet a növényeken a fagymarás jelei mutatkoztak. Kicsit se volt bíztató.
Nem sokkal később egy kereszteződéshez értünk. Mi elindultunk a terepjáróhoz a szokott módon (OOC: Értsétek úgy, mint a filmekben szoktak oda osonni a katonák. ). Johnson fedezett, én pedig addig át vizsgálom a kocsit.
A társam csámcsogás hangra lesz figyelmes, és észre is veszi, hogy az a kedves úti társunk felettébb ronda kutyája.
- Már megint az a rusnya dög. – morogja magában.
Fölkapom én is a tekintetem. De nem túlzottan izgat. Már kezdek megbékélni a helyzettel és inkább a feladatunkra koncentrálni.
- Kulcs a kocsiban és üzemanyag is van elég, hogy eldöcögjünk valameddig vele. – mondom Johnsonnak.
- A tábla szerint arra van a város. – feleli
- Akkor induljunk arra, de előbb várjuk, meg mit akar a barátunk. –
Mindketten Night irányába nézünk és láthatóan ő is ezt tervezi, hogy eldöntsük, mi legyen.
Társam a kocsinál marad, én meg oda megyek hozzá.
- A kocsihoz van kulcs és üzemanyag is van benne. Az útjelző tábla szerint arra van a város, úgy hogy mi arra megyünk. – közöltem a tényeket vele – Te merre akarsz menni? Találtál valami érdekeset? – majd feltettem a szokványos kérdéseket.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Öserdő
Közzétéve: Aug 14, 2018 23:09:57 GMT 1
Post by Raven on Aug 14, 2018 23:09:57 GMT 1
Igyekszem alaposan átgondolni a helyzetet. Nem tűnik túl jó ötletnek egyedül követni a férfit, túlságosan erős, hogy segítség nélkül bármit is tehessek ellene, habár talán hárman sem érnénk sokall többet. Így azt hiszem a legjobb döntés az lesz, ha együtt maradunk, inkább, és a katonákkal együtt körülnézünk a városban.
-Magukkal megyek.- Felelem végül, a rövid gondolatmenet után. És már mászok is be hátra, Jó nagy lendülettel a kocsiba dobva a táskát a benne gubbasztó dagadt békával aki hangot is ad elégedetlenségének az érdemtelen bánásmód felet.
- Ki tudja talán a városban találunk valami hasznosat is.- Teszem még hozzá.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Öserdő
Közzétéve: Aug 26, 2018 23:36:21 GMT 1
Post by Kán on Aug 26, 2018 23:36:21 GMT 1
A tábla igen egyértelműen mutatta az utat. A két férfi elindult a város irányába. Az út igen döcögős volt és nem segített a helyzeten az sem, hogy az erdő takarásában majdnem semmit nem lehet látni. A kanyargós úton semmi különös nem volt, majd hirtelen valami nagyon furcsa történt. Az ég gyenge morajlása után hirtelen egy nagy zöld villanást lehetett látni.A villanás után enyhe zúgás következett, majd egy nagy lökéshullám érte el a két utazót. A dzsungel roppant fái hatalmasat reccsentek. Ágak repültek le az útra. Az autó majdnem neki vágódott az út melletti fáknak. Igen ijesztő látvány volt az egész. Szerencsére az út nem vált járhatatlanná. Pár perc autózásba telt mire egy hídhoz értek.
A folyó melyet a híd átszelt, az állandó esőzés ellenére, természetellenesen le volt apadva. A híd maga igen rossz állapotban volt, jó eséllyel járhatatlan. A híd mellet egy felborult teherautóra lehetnek figyelmesek az erre járók. A teherautó körül több kisebb lény ugrál. Nagy sebességgel jelenek meg és tűnnek el a vízben. Közelebb menve megfigyelhető kinézetük: apró sáskaszerű fejük van és még kisebb fekete szemük. Testüket teljes egészében sötét, kék-szürke pikkelyek borítják. Elsőre kígyóhoz hasonlító testükön 6 darab végtag helyeszkedet el: kettő a test hátsó résszén, igen erős izmos kinézetű leginkább szöcske lábakra emlékeztetnek, és egy karmorkban végződő első végtag. Bár a lények mérete nem haladta meg egy testesebb chihuahuájét a magas létszámuk (mely első ránézésre elég erősen közelíthetett a 30-hoz) kissé ijesztő lehet. Igen nehéz döntés előtt állnak utazóink: vagy megpróbálnak átjutni a romba dölt híd maradványain vagy átgázolnak a sekény folyón megkockáztattva azt, hogy a furcsa lények megtámadják őket.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Öserdő
Közzétéve: Sept 6, 2018 17:50:05 GMT 1
Post by Raven on Sept 6, 2018 17:50:05 GMT 1
A hirtelen kitörő „vihar”, nem csak meglepet, de kis híján az utunkba is állt. Szerencsére a katonák időben félretudták húzni a kormányt és egy fának sem csapódtunk neki, ami a körülményeket figyelembe véve szép teljesítmény, bár Gow visszaverődött közben a hátsó szélvédőről. A nagy zajban a férfiak valószínűleg nem hallották amit ezután mondott, de az sem számított volna ha igen, mivel ilyen állapotban mindig kínaiul adja ki magából a feszültséget.
-Remélem a következőre felcsvarodsz te fa tökű menyét! Hogy lehet így vezetni?- És még folytatta volna, ha nem húzom rá a táskát, amit szintén nem vett jó néven. Azt hiszem hozzám is lesz egy-két keresetlen szava, ha lesz rá időnk.
A híd jóformán járhatatlannak tűnik. Legalább is a kocsival egész biztos. Gow-nak akkor valószínűleg szerencséje van és itt a vége az autó útnak. Azok a lények viszont kifejezetten nyugtalanítók, főleg a számuk miatt. A hatalmas varangyot a két kezembe véve kiszállok a kocsiból, hogy Gow rendesen szemügyre tudja venni a lényeket.
-Tudod hogy mik lehetnek ezek?- Kérdezem.- Mit gondolsz, veszélyesek lehetnek?
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Öserdő
Közzétéve: Oct 4, 2018 11:45:43 GMT 1
Post by Raion on Oct 4, 2018 11:45:43 GMT 1
Szépen, óvatosan haladtunk úti célunk felé. A váratlanul kitörő abnormális vihar kicsi izgalmat belevitt, de hála vezetői képességeim profizmusának sikerült éppen megúsznunk. - Mi a jó isten volt ez ember  – tette fel a kérdést Johnson. Én csak a fejemet ráztam válaszkép. Még hátra nézet, hogy az úti társunk egyben van-e. A hídhoz érve sajnálattal tapasztaltam, hogy az autóval nem járható. Azonban a folyó sekélysége miatt egy gázló keresése jó ötlettnek tűnt, de mint már azt megszokhattuk ez sem olyan egyszerű. Azok a sáskaszerű furcsaságok nem voltak túl bizalomgerjesztők, és szemmel láthatóan e terv útjában álltak. Night-ot hagytam, hogy azt csináljon, amit szeretne. - Híd vagy folyó? – kérdem a társam. - Inkább a híd. Előbb halok inkább meg úgy, hogy leesek, mint hogy ilyen undormányok tegyék meg ezt a szívességet. – válaszolta idegesn. - Akkor ez eldöntetett. – feleltem sóhajtozva. Szemügyre vettem jobban a hidat és találtam rajta egy éppnek tűnő részt, mely megfelelő biztonságú ahhoz, hogy átmenjünk. - Night! – szólítom meg őt – Nem tudom, hogy mit akarsz csinálni ezekkel az izékkel, de mi átmegyünk a hídon futva. – megmutattam neki, az útvonalat. – Azokon a részeken gyorsan át futunk, minél kevesebb lépéssel. Főként azokra a részekre fókuszálva, ahol biztosnak tűnik. Nem vagyok benne biztos, hogy nem fogunk leesni, de inkább ez, mint azok az izék. Remélem, tudsz futni? – rátettem a kezem a vállára miközben az utolsó mondatomat mondtam. Ha készen állt mindenki, akkor felkészültem. Majd ahogy csak bírtam neki iramodtam, reménykedve abban, hogy nem zúgok le a mélybe. Ha sikeresen átértem, akkor Night-ot invitálta a társam, hogy induljon meg. Persze ha nem akart, akkor Johnson következet. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Öserdő
Közzétéve: Nov 11, 2018 21:45:50 GMT 1
Post by Raven on Nov 11, 2018 21:45:50 GMT 1
Night
Gow válasza nem igazán volt valami kielégítő, de most mihez kezdjek vele, ő sem tudhat mindent.
-Nem tudom pontosan mik ezek, de nem szabadna, hogy itt legyenek. Az ilyen alsóbb kasztú lények nem tudnak egyedül átjönni a ti világotokba. Az, hogy ők itt vannak azt jelenti, valami nagy van a szigeten, amivel átjöttek.- Ez felkelti az érdeklődésem. Vajon mi jöhetett át? És miért? Gow mintha csak olvasna a gondolataimban. Csak ennyit vág hozzám kínaiul.
-Nem kell ám minden kóbor kutyát megsimogatni.- Értem mire céloz, de mégis. A varangyot vissza engedtem a táskába és óvatosan elindulok a lények felé, egyszerűen túlságosan kíváncsi vagyok rájuk, hiába figyelmeztetett már ezerszer Gow is. De szerinte a Kyrint sem volt jó ötlet megsimogatni szóval… Neki sincs mindig igaza, na.
Lasú léptekkel közeledek, és már pár lépés után érzem az ismerős mocorgást, Gow elhagyta a süllyedő hajót. Bár lenne nálam valami ehető. Igyekszem a lehető legkevésbé veszélyesnek látszani, a szerzetesektől tanult módon figyelem a terepet, de csak egyre koncentrálok egyszerre. Amikor már nagyjából elég közel vagyok leguggolok és a legközelebbi lényt figyelem. Azt nézem tesz-e ellenséges mozdulatot vagy megijed-e, hogy ennek megfelelően tudjak reagálni.
Elég érdekes lények de nem igazán vettek eddig tudomást rólam, végre rám néz az amelyik a legközelebb esik hozzám, a lény szájánál mintha vér csillogna. Akkor már tudom, hogy ragadozók, remélem nem kerülök én is az étlapra. Furcsa belenézni az üres szemekbe, valami nem stimmel, de még mindig nem hiszem, hogy ártalmasak lennének. Aztán elmerül a vízben és a többiek is követik. Ez nem jó. Shan Lin azonnal jön is, de nem biztos hogy tud segíteni, a kis lények kirepülnek a vízből. Minden oldalról támadnak, igyekszem a tanult módon egy gyors rúgással megszabadulni tőlük, nem szívesen bántom őket, de én sem szeretnék itt meghalni. Bár elérek némi sikert a küzdelemmel nem megyek túl sokra, jó párnak sikerül megharapni és a látásom is kezd el menni, fenébe. Igyekszem őket lerázni, de közben érzem, hogy Shan Li is kezd be pánikolni a sötétségben. Nem is kel sok idő, hogy megint úgy érezzem mintha a folyóban lebegnék, Shan Li átvette az irányítást. Nem tart tovább pár másodpercnél, de mire magamhoz térek már elővette a kardot és valószínűleg le is csapot vele. Kíváncsi vagyok vajon így vakon is világít-e a szemem Shan Li arany színében. Már kezdem érezni, hogy mi történik, de még mindig nem én irányítok mindent, végül úgy döntök nem próbálom megzabolázni a sárkányt, hanem inkább meglovagolom, annyit érek csak el, hogy a kardot vissza csúsztassa a hüvelybe aztán már csak sodródok a mozdulataival. Végül is évekig edzettem rá hogyan mozogjunk így együtt. Külön tekintettel a kardművészetre,valójában ez a kard sokkal inkább az övé mint az enyém, ha úgy vesszük.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Öserdő
Közzétéve: Nov 23, 2018 23:49:14 GMT 1
Post by Raion on Nov 23, 2018 23:49:14 GMT 1
Úgy látszik szavaim süket fülekre talált. Épp ahogy megszólítottam elindult a furcsa és „kerüld el őket jó messzire” lények felé.
- Remek – mormogom bosszankodva. Johnsonra pillantok, és ugyan azt olvasom le az arcáról, mint amire én gondolok.
~ Ebből nagy baj lesz. ~
Fegyveremet kibiztosítom és szép lassan közelebb megyek. Mindig csak egy leheletnyivel. A társam is hasonlóan tesz, igaz ő háttrébbről figyel.
Eddig minden úgy megy, ahogy az szokott, de nem kellet sokáig várni arra, hogy az események beinduljanak.
Night-ra támadtak azok a valamik. Egyből célra is tartottam, de túl kicsik és gyorsak voltak. Felesleges lett volna lőni. Aztán mintha megelevenedet volna az emberünk és elkezdet küzdeni. Haboztam. Haboztam, mert nem tudtam mit tegyek. Majd oda szóltam Johnson-nak.
- Fedezz! – Én ekkor elő kaptam egy füst gránátot és Night irányába dobtam. Egy-két másodperccel később elkezdtem rohanni felé. Ha szerencsém volt, akkor a füst kellő hatást fejtett ki és vállra kapva Night-ot elfutottam a híd irányába. Ha kellően eltávolodtam a helyszíntől, Johnson egy repeszgránátot dobot oda. Közben hangosan ordította.
- GRÁNÁT!!! –
Erre én hasra vetődtem, és a mozdulat közben szembesültem azzal, hogy Night-ot feltehetően földhöz fogom vágni.
A robbanás után pedig hezitálás nélkül átfutottunk a hídon, hogy minél előbb biztonságos helyen legyünk.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Öserdő
Közzétéve: Dec 15, 2018 0:01:04 GMT 1
Post by Kán on Dec 15, 2018 0:01:04 GMT 1
Az apró kis szörnyetegek nagy erővel harapdálták Nightot. Nigth egy ideig megpróbál állatvédő módjára nem megölni támadóit, de miután a sárkány átvette az uralmat a kedvességnek vége. Pár sikertelen suhintás után az egyik kis dögg két darabban loccsan bele a folyóba. A közeli bokrokban megmozdult valami. A már többször is látott rothadó temetőkutya tágranyílt szemekkel figyelte az eseményeket. A friss tetem cselekvésre késztete. Ekkor érkezett meg a füstgránát is. A katona sikerrel felkapta Nightott majd élve eljuttatta a hídhoz. A kutya boldogan kapdosta össze a kis sáskaszerű lényeket. Nemsokára a repeszgránát is berepült. Nagy robbanás majd csend. Mindenki a füstfelhőt figyelte, mikor hirtelen Johnson felkiáltott. A gyilkolásba belemelegedett kutya, sunyin hátához lopózott majd egy nagyot harapott a férfi lábába. (45 sebzést szenvedett el +vérzik ami 3 sebzés minden reagban amíg valaki el nem állítja a vérzést. ) Az állat nem várta meg a jelenlévők reakcióját, már rohant is vissza az erdőbe.
A folyó immáron csendes volt, semmiféle állatott nem lehetett észrevenni. A megharapott katona fájdalmasan leült és szorította a sebet. A gyaloglás a seb miatt kizárva ez egyértelmű. Szerencsére mivel a sáskák eltűntek immáron probléma nélkül át lehet kelni a kocsival a sekély folyón. Az autóban van egy elsősegély doboz.
A híd túloldalán az ösvény sokkal vastagabb és láthatóan kevésbé elhagyatott volt. Már csupán pár perc vezetésbe telt mire elérték a város határát. Nem volt szép látvány. Az amúgy is igen romos és gettószerű külváros most teljesen kihalt volt. Néhol füst szállt ki az ablakokból, másutt pedig deres holtestek jelezték, hogy itt nemrég harc dúlt. Sok helyen táblák és feliratok lágtak az ablakokból. Már messziről hallani lehetett a hangosbemondókat, melyekben egy erős férfi hang ismételte ugyanazt a szöveget:
-Minden túlélő menedéket kap a város házánál felállított katonai barikád védelmében. Amennyiben nem képesek eljutni hozzánk, zárkozzanak be és valamilyen múdon tegyenek ki jelzést, hogy a mentőcsapatok megtalálhassák. Kérem a jelzésre írják ki hány ember tartózkodik az adott helyen.
Az utat elzárták a lerobban autók. A cspatnak gyalog kellett folytatnia az utazást. Támpont híján vagy az egyik közeli házat látogatják meg vagy elindulnak az utcán reménykedve, hogy elérik a városházát.
OCC(A válaszokat már a külvárosba kérném)
|
|
– tette fel a kérdést Johnson. Én csak a fejemet ráztam válaszkép. Még hátra nézet, hogy az úti társunk egyben van-e.