Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Apr 20, 2018 13:33:23 GMT 1
Post by Raven on Apr 20, 2018 13:33:23 GMT 1
Welcome to the Luna Nova! Jó szórakozást és eredményekben gazdag évet! (Hupsz ez a Harry Potter na mindegy)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Apr 22, 2018 17:17:18 GMT 1
Post by Raven on Apr 22, 2018 17:17:18 GMT 1
Charlotte-Blanche des Corveaux la Chapelaude
Egész kiskorom óta van egy visszatérő álmom. Én vagyok a címeren szereplő fehér holló, és minden ősöm szelleme fekete hollóként üldöz engem, a tollaimba tépnek, kitépnék a szemeimet, ha hagynám. Menekülök előlük és küzdök velük, de akárhogy vergődök is nem tudok elszakadni a talajtól, a szárnyaim égő kínban égnek és én nem tudok repülni.
Sírva ébredek ilyenkor, ugyanannyira gyűlölve azt a címert, mint szeretve. De ez mind nem számít, a házunk valamikor a legnagyobb francia boszorkány család volt, innen a név is La Chapelaude hollói, A családot az ikerboszorkák alapították, azt mondták a mágikus erejükhöz semmi sem volt fogható a saját idejükben. De ennek már nagyon hosszú ideje, azóta a család mindössze a nevét őrizte meg, és persze a címert, minden más, a hatalom, a valamikori becsület és büszkeség, már rég a múlté. Édes anyám rengeteget tett hogy visszanyerjük régi fényünket, de sosem sikerülhetett neki. A nagybátyám számára pedig az ikerboszorkányok, a La Chapelaude-i hollók történetei, mind nem többek a múlt tündér meséinél. Én viszont valóra akarom váltani édes anyám álmát és ép olyan virágzó hírnevet szerezni a házunknak, mint amilyen régen volt. Olyat ami felér a 9 ősi boszorkány hírnevével. Hogy ezt elérjem bármire hajlandó vagyok. Hosszú éjszakákat tanultam át, összeesésig gyakoroltam a varázslatokat.
Rengeteg erőmbe telt elérni a mostani tudásom és hatalmamat, de még mindig nem akkora, hogy igazán naggyá válhassak általa, az ősi boszorkányok szellemei még továbbra is kísértenek álmaimban és én továbbra sem tudok repülni ezekben az álmokban. „Le pouvoir est la connaissance. L'esprit est la connaissance” Ahogy a családi mottó tartja.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Apr 23, 2018 21:19:59 GMT 1
Post by Zima on Apr 23, 2018 21:19:59 GMT 1
Chia Toma Chia… egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy régi boszorkány család neve… Pedig az… Most kellene annak a résznek jönnie, hogy egykor ugyan nagyok voltunk, de ma csak árnyékai vagyunk önmagunknak és majd én fogom visszahozni régi fényünket, de nem. Családunk nevén sosem esett csorba. Előkelő helyen vagyunk a keleti családok között. Ahogy minden női tagnak, úgy nekem is az a sorsom, hogy a Luna Novába menjek tanulni, hogy méltó boszorkánnyá váljak. Húgaim irigykednek, de őszintén… nem tudom, mit kell ezen úgy irigyelni. Ahelyett, hogy normális iskolába járnánk, ilyen ócska, régi tanokat kell elsajátítanunk. Jó, oké, seprűn repülni klassz és a gitáromat a kezembe varázsolni király, na meg Frankyvel a kutyánkkal való beszélgetést is jobban élvezem, mint néha a hugaimmal folytatott eszmecserét. De ennyi. A többi nem érdekel. De eleget teszek a kérésüknek, mert akkor békén hagynak.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: May 3, 2018 20:19:04 GMT 1
Post by Raven on May 3, 2018 20:19:04 GMT 1
0. Óra A különös találkozás A kis New Englandi városban idilli hangulat uralkodik. Hét ágra süt a nap, ami bár elég meleg, de azért nem olvaszt bele rögtön a ruhádba. Azért ilyenkor mindenkinek jólesne egy fagyi, de olyan hosszú a sor hogy képtelenség türelmesen végig várni ráadásul, ha így tennél nagy eséllyel lekésnéd az évnyitó szertartást is. A városból kiérve a csönd fogad és a tisztáson a torony előtt végre egy kis szellő. Meg egy különös találkozás.Egész kiskorom óta vártam már, hogy végre az akadémián tanulhassak, el sem tudtam képzelni semmit amit ennyire szeretnék. A limuzin, amit fogalmam sincs honnan szerzet a nagybátyám, egészen a kis város széléig elhozott, de innen már egyedül kellet mennem. Két bőrönd egy kisebb utazó táska és egy nagyobb kalitka van nálam. Nem egyszerű ezeket elvinni a portálhoz. Elméletileg az itteni emberek megszokták a varázslatokat, de mégsem szívesen vetemednék erre, amíg nem értem el az iskolát. Végül is innen csak pár méter. A kisebb bőrond és a táska a hónom alat a nagyobb bőrönd pedig a kerekein gurul utánam, nincs rossz idő, de ekkorra súllyal olyan mintha bele olvadnék a ruhámba. Elég. Elég közel vagyok már. Az lesz a legjobb, ha szépen összeszedek mindent egybe és innen a seprűvel megyek tovább. Mielőtt felszállok rá megállok és körül nézek. A portál mellet hatalmas a rét amin még látszanak a nyár utolsó túlélő virágai, hihetetlen érzés végre itt állni. Érzem ahogy a szél belekap a ruhámba és a hajamba, szeretem ezt az érzést. A merengésből a kisebb reccsenés sem kelt fel az azt követő puffanás viszont határozottan. A kalitka lakója, egy meglehetősen eszes, kedves teremtés, egy elég érdekes névvel. Sikeresen feltörte a kalitka zárját és most ép egy varázspálcáért civakodik egy ismeretlen lánnyal. Nem tudom megmondani a Luna Nova diákja-e már, vagy csak most érkezett akárcsak én, bár a hozzá állásából inkább az útobira következtetek.
(Zimi ez ment neked hogy kitépje a pálcát a kezedből, ővedből, vagy ahol van.)
-L’estile!- Szólok halkan, a madár azonnal kapcsol is abbahagyja dulakodását a lány pálcájáért. Bár bocsánatot kérni nem hajlandó. Miután egyenesen belerepül a portálba a lányhoz sétálok. Különös teremtmény, látszik, hogy külföldről jött.
-Khm…- Próbálom finoman magamra vonni a figyelmét.- Luna Novás diák vagy igazam van? Remélem nem sérültél meg.- Ezután ha nem mond semmit akkor elköszönök és elindulok én is a portál felé. (Az így néz ki: -Au revoir!- És a csomagjaim felé fordulok a táskából kiveszek egy színtelen üveg gyöngyöt és közben a másik kezemmel a pálcával a táskák felé intek.
-Soro densier!- A csomagok pedig egy villanása az üveggömbben kötnek ki. Mielőtt elindultam volna sokat gyakoroltam ezt a varázsigét, hogy elsőre működjön. Majd az egy szál kint hagyott seprűvel elindulok a portál felé. Régi családi örökség, Priscilla az egyik alapító iker repült rajta, állítólag. A fekete seprűn ezüst erek futottak végig a családi mesék szerint, egy ütközetben olyan gyorsan repült a seprűvel, hogy a felhőkből kicsapódó víz, a seprű ereiben fagyott örökre, ezüst vájatokat létrehozva. Rossz érzéssel tölt el ez a történet. mégis megmarkolom, a kis varázskő az elején halványan fel is izzik, és a ezüstös színű szalma is felvillan egy pillanatra.
-Tia Freyre!- És el is indulok az átjáróba.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: May 5, 2018 22:33:19 GMT 1
Post by Zima on May 5, 2018 22:33:19 GMT 1
Eljött a nap… És az egész család elkísért a kis városba… Szuper, már csak nagyi hiányzik és teljes lenne a kép. A húgaim csacsognak, vagy a ruhámat fogdossák… Mintha valami jelmezbálba készülnék, úgy érzem magam benne. Ők viszont áhítattal bámulják. Apa leparkol a bérelt autóval. Kiszállunk, odaadja a csomagjaim. Mindenki megölelget, majd utamra bocsátanak. Egy nagyobb háti táska, a gitárom (tokostul), meg a seprűm kíséretében megyek fel a dombra. Amint megérkezek visszanézek a városkára. Még lenne esélyem meglépni. Egy pillanatra elképzelem, milyen lenne az életem, ha normális családba születtem volna. De nem sokáig révedhetek el.
Suhogásra figyelek fel, majd már csak arra eszmélek, hogy egy fehér holló az övemben lévő pálcámat piszkálja. - Hé, hagyj! – dörrenek rá halkan madárnyelven. Ha rám nem is, de a gazdájára úgy tűnik hallgat. Elengedte a pálcám, ami így a földre esett. Nem tért vissza a lányhoz – ahogy a nevéből ítélve asszociáltam – hanem a portálba repült. Bosszankodva hajoltam le a botért és vettem fel. Addigra a lány is közelebb jött. Nem egy bocsánat kérés, de legalább az arcából ítélve sajnálta a madara tettét. Megvontam a vállam. Nem nagyon izgat. - Igen, diák vagyok – hangomból csak úgy árad a lelkesedés – és nem sérültem meg. Nem folytattam a beszélgetést. Szerencsére kapcsolt és elköszönt. - Szia!
Valamit még molyolt a cuccaival, de az engem nem nagyon érdekelt. Felültem a seprűmre. Úgy néz ki, mint a legtöbb átlagos seprű, de ennek fekete a szalagja, és jobb. Magamnak készíttettem. Az őseimét meghagyom húgiéknak. Hadd dicsekedjenek majd velük. - Tia Freyre! – mondom és már az átjáróban is vagyok. Klasszul néz ki, mit ne mondjak, meg jól lehet benne száguldani. Túl gyorsan érkezem meg. Kár. De legalább a hely szebb, mint a képeken. Leszállok a diákoknak kijelölt helyen. Egy manó lép hozzám, hogy a szobámba vigye a cuccaim. Oda is adom neki, csak a pálca marad nálam. Néhány idősebbnek tűnő lányt követve hamar megtalálom a nagy termet, majd kiszúrom az elsősök helyét. Leülök és a termet nézem, bár hamar abbahagyom. Csak legyen már vége a megnyitónak. Próbálok minél kevésbé unott fejet vágni. Remélhetőleg csak egy óra és mehetek gitározni…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: May 13, 2018 14:53:48 GMT 1
Post by Raven on May 13, 2018 14:53:48 GMT 1
Ahogy mindig, ezúttal is óvatosan indulok el a seprűvel, ezért nem is lep meg, hogy az átjárónál megismert lány lehagy engem. Sebaj, még így is bőven van időm odaérni, semmi szükség rá, hogy ész nélkül száguldozzak mint egyesek. De egyszer csak egy finom remegést veszek észre, ami keresztül fut az átjárón, érdekes, de nem hinném, hogy sokat számítana. Aztán ahogy előre nézek az eszelősen száguldozó lány felé, látom is mi okozta. -Állj meg, lassíts!- Kiabálom, nem is nagyon tudom melyiküknek, de késő. A két lány teljes erőből vágódik egymásnak aztán felém sodródnak. Megpróbálom elővenni a pálcát, hogy megállítsam őket, de túl gyorsan zuhannak nekem és nem csak, hogy nem tudom megállítani őket, de én is elvesztem a kontrollt a seprű felet. Szerencsére ez a sodródás nem tart sokáig, hamarosan kiköp minket az átjáró. A zuhanásban szerencsére épek maradnak a seprűk és csak apróbb sérüléseket szerzünk.
-Voilà, pourquoi nous ne devrions pas courir vite!- Sziszegem magamban. Tudom, hogy nem értik de nem érdekel. -Nem volt más választásom időben hazakellet érnem! Inkább neki kéne ezt mondanod! Miért nem figyelt jobban?- Pompás ezek szerint az útitársunk, ha lehet így nevezni, beszél franciául. Máris jobban kedvelem, mint az átjáró előtti kislányt.
(Zimi ezúttal ez ment neked, mert még nem untam meg dolgokat neked reptetni)
-Ez most teljesen lényegtelen, ki kell deríteni hol vagyunk, hogy visszajutóhasunk a portálon. Szerencsére a seprűink épek. És te, a szárnyaid megsérültek?
Megpróbálja széttárni őket de csak egy fájdalmas nyögésre futja.
-Igen úgy tűnik az egyik szárnyam megsérült, így nem tudok repülni.
-Értem. Nem baj majd ő elvisz a seprűn amíg ki nem jutunk innen.- Mutatok az átjárós lányra.
A táj így elég érdekes képet fest, mindenhol csupasz fekete törzsű fák, olyan sűrűn, hogy nem lehet közöttük messzire átlátni, és a közöttük lévő részeken mintha, sárga, zöld, piros fénypontok izzanának mindig párosával. Akárhol is vagyunk remélem hamar megvirrad. Bár ez hiú reménynek tetszik, errefelé talán sosem fog megvirradni. Erre a gondolatra végig is szalad a hideg a hátamon.
-Azt javaslom induljunk el valamerre.- Bár ha elindulunk felfelé, valószínűleg nehéz lesz átjutni a kopasz ágakon.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: May 24, 2018 15:47:23 GMT 1
Post by Zima on May 24, 2018 15:47:23 GMT 1
Olyan szépen elképzeltem, mi fog történni. Nyugalmasan megérkezem, leadom a cuccaim és a terembe vonulok. De nem… Persze, hogy a semmiből fel kell bukkannia egy nőnek, akivel ütközhetek. A másik lány hangja későn jutott el a tudatomhoz, meg amúgy is olyan hirtelen jött az egész. Kicsit sajognak a tagjaim, de megmaradok. Összeszedem magam. Valami erdőbe estünk. A seprűknek legalább nem lett baja. A francia lány valamit motyog az orra alatt, gondolom szidja valamelyikünket. Ez be is igazolódott, mert a nő úgy tűnt érti. Csodás… persze, legyek én a hibás… A szememet forgatom. - Talán nem kéne évnyitó napján a forgalommal szembe repülni. – vetem oda érzelemmentesen. A lány közben a nő épsége felől érdeklődik. Tényleg… csak most tűnik fel, hogy ő nem seprűn jött, hanem… szárnyai vannak. Ránézésre… Mi is a neve? Valamilyen busz asszem… Az lehet… Közben mivel megsérült, és mivel „én” tehetek róla, így eldöntik, hogy én viszem. Csak megvonom a vállam. - Tőlem… A lány indulást javasol, amire egyetértően biccentek. - Menjünk, de ha javasolhatom, gyalog. Sűrűn vannak az ágak és van egy sanda gyanúm, hogy azokhoz a világító cuccokhoz nem kéne hozzáérni. Egyedül nagy valószínűséggel átjutnék, de mivel utasom is lesz, így nem vállalom be. Meg ha fel is mennék egyedül körülnézni, kétlem, hogy sok mindent látnék meg lehet, nem is találnék ide vissza. Keressünk egy olyan részt, ahol mind átférünk az ágak között. Körül nézek. Próbálok valami kapaszkodót találni, hogy merre induljunk. Mivel furcsa hangok ütik meg a fülem, így az azokkal ellentétes irányba indulok el. - Bárkinek bármi jobb ötlet? Egyébként Toma vagyok. Remélem találunk valami portált…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: May 24, 2018 17:38:19 GMT 1
Post by Raven on May 24, 2018 17:38:19 GMT 1
-Chatris vagyok.- válaszol elsőként a különös útitársunk.- Azt hiszem valóban jó ötlet lesz, ha a hangokkal ellentétes irányba indulunk, ki tudja mivel találkozhatunk.
- Charlotte-Blanche des Corveaux la Chapelaude a nevem. Egyelőre mindenképp mennyünk el innen, de szerencsés lenne találni egy magaslatot ahonnan körülnézhetünk.
Végül csak elindulunk, kicsit talán még sietősen is, de a villogó fények a fák között végig követnek minket. Még én is azon kapom magam, hogy előveszem a varázspálcám, hogy kéz közelben legyen, ha szükség lenne rá. Kis idő múlva, ami rengeteg időnek tűnik, egy kisebb tisztásra érünk, habár ez is sötét. Egy hatalmas fa áll a közepén, a lombja eltakarja az eget, de ha felmászunk rá, vagy felrepülünk a törzse mentén talán messzebbre láthatunk.
-Fel kéne repülni a törzse mentén, óvatosan, hátha onnan messzebbre látunk és megtaláljuk a portált. Toma, akkor az úgy jó lesz, hogy te viszed Chatris-t?
Akár hogy is amint elérünk nagyobból a tetejéig már eleget látunk. Előttünk a távolban hatalmas torony húzódik, az ablakai arany fényben égnek, körülötte furcsa pontok keringenek és mögüle sejtelmesen dereng a hold.
-Már tudom hol vagyunk!- Kiált fel Chatris- Ez Merlow alvilága. A torony tetején van egy portál. Csak az a baj hogy Merlow is ott lakik, és vele nem lenne jó összefutni.
A torony nagyon messze van, bár ha a fák lombjához közel repülünk a seprűvel talán egy óra alatt oda érhetünk. -Ha repülve megyünk is, az utolsó pár métert a fák között kell megtennünk, nem kockáztathatjuk hogy Merlow vízköpői kiszúrnak minket.
-Ez a Merlow ennyire veszélyes? Nem tudunk beszélni vele?
-Merlowal? Híd el nem akarunk találkozni vele, ő olyasvalaki akitől mindenképp óvakodnunk kell. És óvatosan kell közlekednünk, az erdő sem feltétlenül biztonságos.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: May 28, 2018 21:58:27 GMT 1
Post by Zima on May 28, 2018 21:58:27 GMT 1
Megtörtént a bemutatkozás. A francia lány nevéből csak a Charlotte-ot fogtam fel. Minek ilyen hosszú név…? Biztos valami nagy nemesi család sarja. Többnyire nekik van ilyen flancos nevük. Ahogy sétálunk, látom rajta, hogy fél. Magam is kezembe veszem a pálcát. Azért én is tartok a helytől, de nyugalmat erőltetek magamra. Figyelek, hogy minél gyorsabban reagálhassak, ha kell. Egy tisztásra értünk, ahol egy fa állt. Charlotte már javasolta is, hogy menjünk fel, illetve megkérdezte, hogy viszem-e Chatrist? Nekem csak a szemöldököm szaladt fel. Jé, dönthetnék úgy is, hogy nem viszem? Azok után, hogy kijelentette, hogy én fogom szállítani? - Viszem. Tömör voltam, nem éreztem szükségét szócséplésnek. Nem hagynám cserben a succubust – ez az, eszembe jutott, mi ő – és amennyire felmértem Charlotte-ot, én jobban repülök, alkalmasabb vagyok a sérült vitelére. - Kapaszkodj! – mondom Cahtrisnak és már fel is szállunk. Könnyen feljutunk a tetejéig, ahonnan körül tudunk nézni. Torony, fények, sejtelmesen világító pontok… csodás… Chatristól hamarosan megtudjuk, hol vagyunk. Semmit nem mond a hely, de a lány viselkedése alapján tényleg nem kéne ezzel a Merlow nevű illetővel találkoznunk. Magam is felmérem a terepet, de nem sokat időzök vele. - Menjünk! Minél előbb odaérünk, annál jobb. Akkor a fák mentén, majd gyalog. Chatris, majd mutasd, hol szálljunk le a mászáshoz. Felszállunk. Tudjuk le ezt az óra repülést, majd mászást és jussunk ki innen. Kissé izgulok, de inkább igyekszem a repülésre koncentrálni. Remélem Charlotte bírni fogja a tempót. Mi Chatris-szal jól haladunk. Szerencsére nem ficánkol. Mondjuk néhányszor úgy éreztem, mintha valaki figyelne, de ezt elhessegettem. Többször is körül néztem, de semmi gyanúsat nem láttam. Megkönnyebbülök, mikor letudjuk az első szakaszt és a succubus jelzésére leszállunk. A hátamra, a cuccom mellé erősítem a seprűt. Az övembe, készenlétbe helyezem a pálcát. Próbálok kikukucskálni. Hű, de rondák ezek a vízköpők… nem akarok velük összetűzésbe kerülni… A portált nem látom, úgyhogy Chatris-hoz fordulok és csak tátogom a kérdést, remélve, hogy így is megérti: - Merre tovább?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Jun 4, 2018 18:19:41 GMT 1
Post by Raven on Jun 4, 2018 18:19:41 GMT 1
Az út szerencsére nem volt nehéz, igaz elég magason jöttünk, de azt hiszem senki nem vette észre mennyire reszketek a seprün, és le se maradtam.
-Ott az árkádok között van egy üres ablak keret, ha ott bejutunk, a kastélyban fel tudunk jutni a toronyba és ha ügyesek vagyunk nem vesznek majd észre minket a vízköpők sem.- Mondja Chattris, meg még mintha valamit hozzá tett volna, de azt már nem értettem.
Ahogy Chattris is mondta, ott volt az üres ablak keret amin könnyűszerrel bejutottunk, viszont a torony belülről sem mutatott szebb képet. A falak és a padló is omladozott, Merlow határozottan nem adott sokat a lakberendezésre.
Chattris el is indul rögtön előre én azonban megtorpanok és ha elindult akkor Tomát is megragadom.
-Túl sötét van és bármikor beszakadhat alattunk a padló, ha nem figyelünk.- Chattris erre vissza fordul. -Oh, tényleg a bosziknak nincs olyan jó éjszakai látásuk. -Azt hiszem ha óvatosan bánunk vele egy kis fény nem fog megártani.- Mondom és felemelem a pálcám, hogy a halvány zöld fény legalább egy kis részt megvilágítson nekünk a folyosón.
-Azért csak óvatosan nehogy észrevegyenek minket.- Figyelmeztet Chattris. Majd elindulunk a sötét folyosón. Egyelőre úgy tűnik senki nem vett észre bennünket, a folyosó pedig enyhén lejt szóval biztos, hogy felfelé tartunk és ha szerencsénk van talán nemsokára találunk egy lépcsőt is. Egy kanyar után valamiféle emlék folyosón találjuk magunkat, a falon fegyverek amik előtt hatalmas furcsa alakú ijesztő páncélok állnak. Némelyik tulajdonosával egészen biztos nem szívesen futnék össze. Aztán egy lépésnél halk reccsenést hallok, és érzem mintha a padló kicsit besüllyedne a lábam alatt, de már késő abban a pillanatban a padló be is szakad alattunk.
Toma-val egy szinttel lejjebb estünk Chattris viszont kint maradt. Én azt hiszem elveszthettem az eszméletem. Toma viszont csak karcolásokat szerzet. Elemben a seprűjével aminek háromba tört fája ott szomorkodik a törmelékek között.
-Jól vagytok?- Halja Chatris hangját. – Egy perc és segítek nektek feljönni. Ha tudok… Vagy menjek inkább le?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Sept 6, 2018 18:32:13 GMT 1
Post by Zima on Sept 6, 2018 18:32:13 GMT 1
Chatris útmutatását követve elindultunk. Charlotte aggodalmaskodni kezdett a látásunk miatt. Magam részéről úgy voltam, boldogulnék… Nincs olyan jó látásom, mint a succubusnak, de azért meglennék. Az ügyességemben is bízok, hogyha alattam mozdulna a terep, biztos helyre tudnék ugrani. A lány végül halvány fényt idézett a pálcájával. Ha neki ettől jobb… csak ne vegyék észre… Szépen haladtunk. A terep enyhén lejtett felfelé. Rövidesen egy terembe értünk. A szemem sarkából láttam Charlotte megszeppent arcát. Ezek csak páncélok meg kardok… Tény, hogy én sem szívesen találkoznék a gazdáikkal, de… jelenleg csak díszek… felesleges előre pánikolni. Kissé elbambulok, a páncélokat nézegetve, mikor egy reccsenésre figyelek fel, majd esésre. Ó ne! Már megint? Sulis társammal egy szintet leestünk. Nekem nem esett komoly bajom, azonban az eddigi közöny eltűnt a tekintetemből és hideg harag vette át a helyét. A SEPRŰM! Ha a családit hozom, az valószínűleg nem törik el… de ez… ez annyira nem erős… csináltathatok újat! Már, ha seprű nélkül egyáltalán kijutok innen… Charlotte-ra nézek és kell egy pillanat, hogy észrevegyem, hogy eszméletlen. Szuper… - Hé, Hercegnő! Erre nincs időnk… - pofozgatom az arcát. Chatris közben a segítségét ajánlja. - Charlotte elájult, a seprűm eltörött, Te sérült vagy, szóval fogalmam sincs, mit csináljunk. Kissé ideges és hangos vagyok, de nem érdekel. Ha a kövek leomlására nem figyeltek fel, akkor talán erre se. Vagy fene tudja. Várjunk… Hirtelen bevillan, hogy csak az én seprűm törött el… az övé… Körül nézek. Szerencsére megtalálom. Kicsit nézegetem. Ereklye, az tuti. Remélem nem olyan, hogy csak a családjának engedelmeskedik… - Maradj ott! – szólok fel.
Ha Charlotte felébred, akkor megbeszélem vele, hogy repüljünk fel. Ha vacakul van, irányítom én a seprűt. Ha viszont nem tért magához, akkor felszenvedem magam elé a testét. Egyik kezemmel átfogom a derekát, másikkal megragadom a seprűt. - Tia Freyre! – adom ki az utasítást. Ha minden jól megy, felszállunk Chatris mellé. Hercegnő remélhetőleg magához tért, de ha nem, igyekszem azon lenni, hogy magához térjen. Megrázom, halkan szólongatom, megcsípem… vagy ha a succubus tud jobbat, figyelek. Nem kéne addig elindulni, amíg nincs magánál… Bár jó lenne, ha minél előbb újra mozgásban lennénk… A seprűm darabjait is magammal hoztam. Dühöm nemsokára szomorúságra váltott. Menet közben eszembe jutott a varázsige, amivel meg lehetne csinálni, de… nem gyakoroltam eleget, így kételkedem a sikerben. - Leraritora! – mondom halkan a pálcát a seprűre irányítva. Ahogy sejtettem. Ha Charlotte magához tér és képes a haladásra odafordulok hozzá. - Össze tudnád rakni? Nekem nem sikerült… - Eddigre a hangom már eléri újra a rá jellemző színtelenséget.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Sept 7, 2018 23:12:36 GMT 1
Post by Raven on Sept 7, 2018 23:12:36 GMT 1
Egy nagy csattanásra és arra az érzésre ébredek, hogy a földrengés ki akar szakítani a világból. Várjunk csak ez nem is földrengés, én remegek, vagyis rángatnak. A fejem pedig lüktet, úgyhogy kitépem magam Toma kezei közül. Végül azt hiszem elég egyértelmű, hogy ő visz fel bennünket, az én seprűmön, én meg megpróbálom összeszedni magam. Mire felérünk ez jórészt sikerül is, de a fejem olyan mintha harangnak használták volna.
-Abban azt hiszem egyet értünk, hogy jobb lesz minél előbb tovább indulni mielőtt nem várt figyelmet kapunk.- Közben látom, ahogy Toma halkan motyog maga elé talán egy varázsigét. Nem csoda hogy nem működött.
-Össze tudnád rakni? Nekem nem sikerült…- A kérdés hallatán egy kicsit felszalad a szemöldököm. Majd a seprű felé fordulok. És felemelem a pálcám, de mielőtt neki állok még adok pár tanácsot.
-Ha nem az orrod alá motyogsz, legközelebb valószínűleg nagyobb sikered lesz, a varázsigéknél nagyon fontos a megfelelő önbizalom és persze a gyakorlás és a tudás sem árt hozzá, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy tudatlan vagy, csak gyakorolnod kéne még. -Yera Retoure- mondom ki a varázsigét, hatására a seprű darabkái megkeresik és újra felveszik a helyüket, alig pár másodperccel később kész is a seprű. Én viszont elégé megszédülök belé. Elég nagyot kaphattam a fejemre. De legalább sikerült kivitelezni a varázsigét. Ezután magabiztosan fordulok Toma felé, aki persze végig nézte a műsort, még a hajamat is hátradobom a hatás kedvéért.
-Úgy gondolom ezek után már akár indul…- És eddig jutottam, majd minden szín kifut az arcomból. Toma mögött egy hatalmas sötét árnyék magasodik, ha jól sejtem akkor sikerült magunkra vonni a házigazda figyelmét.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Sept 9, 2018 14:53:33 GMT 1
Post by Zima on Sept 9, 2018 14:53:33 GMT 1
Nem mondod cseszd meg? Ez az első gondolatom a szemöldököm felhúzása után. Azt hittem, visszanyertem a lelkibékém, de nem. Felbosszant az okoskodásával. Nem szívesen kértem, csak a szükség vitt rá. Mondjuk ez nem lényeg. Teljesítette a kérésem, bár kicsit beleszédült. De azért talpon maradt. Büszkén felém fordult és még a haját is hátra dobta. Ne szállj el magadtól Hercegnő! - Kösz… - vetem oda, mert úgy illik. Charlotte már épp mondta volna, hogy induljunk, mire elsápadt. Szóval van valami mögöttem, mi? Megfordulok. Heh… gondolom Ő Merlow. Olyan barátságosnak tűnik… Végül is… csak Chatrisnál és Charlottenál kell gyorsabbnak lennem… várjunk… az menni fog! Na jó, nem hagyhatom itt őket, van szivem. Viszont most mi legyen? Van értelme a diplomáciának? Talán megér egy próbát. Bár őszintén… kételkedem benne. - Üdv Merlow Nagyúr! Nem szeretnénk zavarni, csak eltévedtünk. Meg tudná mondani, merre tudjuk elhagyni ezt a helyet? Nem szeretnénk itt rontani a levegőt. Szeretném hinni, hogy tök nyugodt vagyok, de valójában csak alig tudom visszatartani a remegésem. Remélem elég gyorsan tudok majd reagálni, ha támadna… De inkább ne kerüljön erre sor.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Sept 9, 2018 19:09:06 GMT 1
Post by Raven on Sept 9, 2018 19:09:06 GMT 1
-Jaj ne!- sziszegi Chatris és kimondja a nevet amitől mind félünk.- Merlow…
Üdv Merlow Nagyúr! Nem szeretnénk zavarni, csak eltévedtünk. Meg tudná mondani, merre tudjuk elhagyni ezt a helyet? Nem szeretnénk itt rontani a levegőt.- Mondja Toma. Ennek el ment az esze.
Én a magam részéről megszólalni is alig tudok, inkább megpróbálok némán észhez térni és az összes szóba jöhető varázsigét listázom, hogy tudjam mit használhatok, ha harcolni kell. Majd megjelenik Merlow hatalmas csuklyás köpenyes árnyék, a lépései víz hangzanak a folyosón, amikor megszólal a hangja pedig még ennél is idegtépőbb.
-Ki meri háborgatni a nagy Merlow-t. Nevezd meg magad behatoló, és mondj egy imát az őseidnek az érkezésed előtt.- Mire idáig ér már többé kevésbé összeszedem magam, nem hagyhatom, hogy a többieknek bajuk essen hiszen én vagyok úgy tűnik a legerősebb közöttük, így hát be lépek Toma elé, hogy közé és a köpenyes árnyalak közé kerüljek.
A köpenyes alak megtorpan. A botját az arcom alá nyomja és azzal kényszerít hogy feljebb nézek bele az üregbe ahol az arcának kéne lennie, a szívem úgy ver, hogy majd kiugrik a helyéről, már majdnem elkiáltom a varázsigét amikor Merlow hirtelen ledobja a csuklyáját.
-Nahát, csak nem boszorkányok!?- Kiáltja vidáman.- A Luna Novából jöttetek?
-Hát mi…-Habogom.
-Nagyszerű van egy ajándékom Holbrook igazgatónő számára. Most tölti a 30 igaz. Már napok óta el szeretném neki küldeni. De valahogy egyik denevért se tudom rábeszélni, hogy felkapja végre.
-Inkább az 50-et.- felelem halkan.
-Komolyan? Egek hogy elrepülnek az évek amikor az ember egy érdekes kísérleten dolgozik. És ki az a hátatok mögött? Chatris te vagy az?
-Nem… Khm… Chatris testvére vagyok, izé… Bomela.- Ok ezt nem fogja bevenni gondolom magamban. -Chatris úgy tudtam hogy te vagy az!- majd a succubus elé ugrik és még innen is halom, ahogy szegény lánynak ropognak a csontjai az öleléstől.
-Oh igen, a kijárat meg… A torony tetején van, de van egy rövidebb út is. De mielőtt elmentek nincs kedvetek megnézni a kísérletem és inni egy kis teát? Természetesen van sütemény is.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 15, 2024 18:54:55 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Luna Nova
Közzétéve: Sept 23, 2018 16:06:50 GMT 1
Post by Zima on Sept 23, 2018 16:06:50 GMT 1
Merlow hangja hátborzongató. Egyelőre várok és figyelek. Csak érdeklődik, nem nyelt le keresztbe… Charlotte viszont úgy tűnt, magához tért… Vagy még inkább elmentek nála otthonról, nem tudom… Beállt a varázsló meg közém. A férfi jobban a szemébe néz. Hm… mi ez az érzés… azt hiszem, azért féltem Hercegnőt… nem szeretném, hogy baja essen.
Most annak a résznek kellene jönnie, hogy kiírt minket, mert a területén vagyunk. Nem annak, hogy örül nekünk… Akkor… most mi van…? Kérdőn pillantok Chatrisra… Mi folyik itt? Ajándék, a 30 éves igazgatónak? Ismeri a succubust? Valami itt nem klappol… De élünk, nem? Vagyis… Chatris bordái nem biztos, hogy sokáig húzzák…
Merlow készségesen elmondta, merre jutunk ki, de előtte még elhívott magához. Adnám a teát és a sütit, de mégse… ha az ajándékozással így megcsúszott, akkor… kicsit régiek lehetnek… Összegezzünk… Évnyitón kéne lennünk, de ehelyett Holbrook igazgatónő ismerősénél vagyunk. Mehetnénk, de… ránézek a többiekre… Chatris ki van akadva, Charlotte, ki fog akadni… Én ezt miért akarom látni? Elmosolyodom és Merlowra nézek. - Én a magam részéről nem vagyok éhes, de kíváncsi vagyok a kísérleteire. Alig bírom visszafogni az önelégült vigyoromat.
|
|