Hunnter fivérek

Az életem nem volt túl izgalmas, eső, napsütés, sötét, megint eső, megint nap, megint eső, aztán hideg, nem unják még a felhők hogy egymást kergetik. Mondjuk, én sem unom hogy a farkamat kergetem. Most meg is kergetem megint. Oh, hogy, hogy kerültem ide? Éhes lettem, arra emlékszem, de nem találtam enni csak vizet találtam, annak is fura szaga volt, ráadásul majdnem el is ütöttek egy fura zúgó valamivel. Úgy megijedtem hogy én is fura hangokat adtam erre az a fura zúgó izé megállt, por és más bűdi szaga volt. És valami leszállt róla, leguggolt mellém.

-Szerinted ez milyen lény lehet?-Kérdezte, a hangja furán kedves volt, nem volt olyan ijesztő mint a zúgó állat.

-Hagyd azt a dögöt és menjünk Ave!- a másik zúgó izé megint morogni kezdet.Erre jól beleharaptam ahol értem, az állkapcsom, még elég kicsi volt, alig érte át az a fura ízű puha részt amit elkaptam. És akkor megtanultam, ha megharapod a morgó szörnyet akkor fáj. Hogy mi fáj? Főleg az oldalam, az fájt, mert valami elütött és én elgurultam. De halottam azt a csodás hangot „nevetés” akkor nem tudtam mi az.

-Lelövöm!

-Ne, Ad, néz rá, biztos csak megijedt.

-Nem lesz ijedt, ha lelövöm.

Én meg csak nyöszögni tudtam. Aztán megpróbáltam megmorogni a morgó izét, de összefojt a morgás a nyüszögésel és belefulladtam.

-Had tartsam meg!

-Hülye vagy minek neked egy döglött mutáns?

-Légyszi! Nézd milyen aranyos.- És az egyik lény a morgó cuccról közelebb jöt hozzám. „Ember” már ezt is tudom. Van ilyen, kevésbé büdik mint a mutáns izék, és jobb a hangjuk. Megfogott és felemelt a földről, most először életemben nem értek a mancsaim a földhöz. Az első gondolataim: „Mi a…? Tegyél le! Tegyél le! Tegyél le!” De nem csináltam semmit csak kicsit nyöszögtem és próbáltam tekergetni a törzsem hátha, aztán megláttam milyen mesze van a föld és utána arra gondoltam „Áh, jó nekem itt”.

-Látod szelíd.

-Tedd le mielőtt ,megharap és elkapsz valamit.

-Gonosz vagy, de akkor is megtartom.

És már a morgó cuccon is voltam. Rezget alattam és folyton morgott, én meg visszamorogtam. Egész nap morogtam, aztán elment a hangom. Majd megálltunk, végre neki is elment a hangja. De gyakorolni fogok legközelebb én fogok tovább morogni.

Este már más emberek is voltak körülöttünk, és rájöttem, hogy ők se mind egyformák, a szaguk is más és a hangjuk, némelyik nagyon ijesztő, és vannak egészen gonoszak is. A magas hangú, kisebb emberek viszont általában kedvesebbek, és mindig van náluk valami finom. De sosem mentem messzire azoktól akik ide hoztak, nem tudom miért, aszem csak féltem, és ők megnyugtattak. Főleg a kedves hangú, mindig megfogdosott, ha a közelében voltam, de ez jól eset. A másik meg folytan parancsolgatott, de ez sem volt rossz, gyorsan meg tanultam melyik szava mit jelent. Nem volt nehéz, nem beszélt sokat, csak azt a fura szagú lapos dolgot nézegette órákig. Bezzeg a másik ő folyton beszélt, de tényleg, folyton. Nem mintha nem tetszett volna. De nem tudom miből gondolta, hogy értem amit mond. Jó formán csak néztem rá. És azt gondoltam „Persze, biztos úgy van.”

Aztán kezdtem megérteni a szavait, egyre többet. Magáról beszélt, meg a bátyjáról, az volt nekem is, de aztán nem mozdult, nekem meg ott kellet hagyni. Elmesélte hogyan tanultak meg bánni a dörgős dologgal (amit szintén tilos harapdálni mert fáj) és hogy milyen helyeken jártak eddig. És közben folyamatosan piszkálta azt a morgós izét, úgy tűnt az is szereti hogyha piszkálva van, mert közben mindig csendben volt.

A másik mint mondtam, kevesebbet beszélt, először nem volt olyan szinpi, félelmetes volt. Mindig csak kiabált, vagy fájt, nem harapott de néha belém rúgott, és olyankor mindig gurultam, de aztán rájöttem melyik szó mit jelent, és onnantól ritkábban rúgott belém. Akkor kaptam utoljára mikor a megharaptam a dörgő botot és el akartam vinni játszani, de hát a bot az bot, akkor is ha dörög. Akkor nagyon sokáig gurultam. Utána pedig még jobban igyekeztem, hogy megértsem, valahogy, csak értettem hogy ez fontos. Aztán egy este mikor a másik rám feküdt és majdnem agyon nyomot, át másztam hozzá, még ébren volt, mindig sokáig ébren van és azt a lapos cuccot nézi aminek fura szaga van. Egy ideig csak ültem és néztem, nem tudtam mit szabad, és nem akartam alvás előtt fájni megint. De úgy tűnt nem vesz észre, úgyhogy közelebb osontam. Aztán láttam, hogy észre vett. „Na most fogok megint gurulni” gondoltam. De nem. Mélyet sóhajtót aztán kedves hangon hozzám szólt, Előtte mindig csak utasítgatni hallottam, így a hangja pont olyan volt, mint a másiké. Jobban megnézve minden másban is pont olyan volt.

-Szerencsés egy dög vagy te Lucky.- „Dög” az én vagyok. De ki az a Lucky? Aznap először fogdosott meg, mint a másik, és hagyta, hogy mellette feküdve aludjak el. Onnantól kevesebbet fájtam. Ő pedig néha beszélt hozzám miközben a lapos izét nézegette, nem nagyon tudom miket mond ilyenkor, ennyire nem értem, de csak figyelek és „biztosan úgy van az”. Neki amúgy is mindig igaza van. Legalább is a kedves mindig ezt mondja.

Tetszik ez az élet, már nem olyan unalmas, és éhes sem vagyok. Most is itt fekszem a homokban csak napozok, a morgós szörnyek sem morognak, és úgy tűnik az embereim is jól érzik magukat, mert ők is csak napoznak. Mondjuk Adam hangja nem túl elégedett, de amíg nem én csinálok rosszat addig nem fáj.

-Valami?

-Nem.

-Itt fogunk hasalni egész délután.

-Remélem nem már mindenhol van bennem homok. De tényleg még a…

-Nem érdekel mid van tele homokkal!

Jaj már megint a morgás. Várjál ez messzebbről jön! Felkapom a fejem, ugatnék de rám szólnak.

-Maradj!- „Maradj” ez azt jelenti… Mit is jelent? Oh igen. Vissza a földre, csak vissza a földre. Vissza helyezem a fejem. Na, jó fiú vagyok? A farkam elkezd lengeni a porban jobbra, balra. Várom a dícséretett. De rám se néznek.

-Terv?

-Mi lenne ha kilőném a célpont kocsit az RPG-vel aztán elhúznánk mielőtt ide érnek a túlélők?

-Tetszik, jobban hangzik mint a várjuk meg a csapatott és lövessük magunkat szitává. De nincs túl mesze?

-Akarsz fogadni?

-Veled?

Úgy tűnik örülnek a morgó állatoknak, mert nevetnk, akkor jól van. Lehunyom a szemem és. BUM! Megint felkapom a fejem, Adam dörgő botja volt, ettől a hangtól mindig megijedek.

-És most?

-Húzunk innen mielőtt a túlélők rájönnek honnan jött a lövés.

-Bene vagyok.

Felpattantak a földről, oh, vége a napozásnak.

-Gyere Lucky!- Oh Lucky, ez is én vagyok. Éééés, megint a morgó állaton vagyok. De utálom ezt a morgó cuccot.

Név: Adam Hunter
Faj: Ember
Kor: 22
Foglalkozás: Zsoldos
Külső leírás: (A hosszúhajú „buzi”)
Karakter koncept: Sokat olvas, gyors felfogású, mester lővész kiképzést kapott, (engedelmeddel erre építeném a karit), Az eszközöket max annyira ismeri hogy össze rakjon egy fegyvert, a robbanószereket… felismeri.
Felszerelés:
Motorok (nagyon poros és vacak álapotban), Hálózsákok, 2 kisebb edény, fém csészék, pár konzerv, vizes kulacsok (Fejenként három) valami tűzszerszám biztos van de nem tudom hogy mi de bból is kell egy. (Nem tudom mennyire veszed ezeket komolyan de biztos ami biztos xD)

S.P.E.C.I.E.L

Adam



Erő:7

Érzékelés:3

Erőnlét:5

Karizma:6

Intelligencia:6

Ügyesség:7

Szerencse:6

Faj: Ember
Kor: 22
Foglalkozás: Zsoldos

Karakter koncept: Sokat olvas, gyors felfogású, mester lővész kiképzést kapott, (engedelmeddel erre építeném a karit), Az eszközöket max annyira ismeri hogy össze rakjon egy fegyvert, a robbanószereket… felismeri.

Felszerelés:
Motorok (nagyon poros és vacak álapotban), Hálózsákok, 2 kisebb edény, fém csészék, pár konzerv, vizes kulacsok (Fejenként három) valami tűzszerszám biztos van, de nem tudom hogy mi, de abból is kell egy. Iránytű. (Nem tudom mennyire veszed ezeket komolyan de biztos ami biztos ide írtam.)
Fegyverek:







Avan:



Faj: ember
Kor: 22

Erő: 10

Érzékelés:7

Erőnlét:5

Karizma:4

Intelligencia:3

Ügyesség: 5

Szerencse: 6

gépész, jobb közelharcban, Ő ért a műszerekhez, és bütyköli a félig szétrohadt motorokat amik ezért nem estek még szét.

Felszerelés:





Lucky:

Faj:
Kor:

Felszerelés: