Chicago

Paradicsom
@unknown: George Carstein

2018. Január. 01. Chicago
Chicago nyüzsgő éjszakai világában jól érzik magukat a hozzád hasonlók, te is annak reményében jöttél, hogy egy ilyen helyen könnyű lesz a hátérben maradni. De Chicago vámpír urának más tervei voltak veled. Már az első perctől be akart szervezni a saját kis nyájába, persze te is tudod nem jó neked az első sorban az öreg kutyák között. Ráadásul ott van a nagy úrnak az apró kis viselkedési difije, amit már korán sikerült megtapasztalnod. Amint kaptál tőle egy saját diszkót, amit két nap múlva felgyújtatott mondván most ez így jobban jön ki neki. A bánat tudja miért, lehet csak valamilyen agyevő bogár rágta meg az agyát, most sem jó kedvedből vársz rá az egyik belvárosi klubban. Minek is költöztél ide? És miért ebbe a bárba hívott, nem vámpír kecó, pár testvért látsz, de az itt dolgozók egyértelműen semmit nem tudnak róluk, neked is már harmadszor kínál italt a csinos vörös pincér nő, mire nagy csinadrattával végre berobban őfelsége.

A koráról ahány tagot kérdeztél annyi különböző információt kaptál, hiába vetettél be bármit, az biztos hogy elmúlt száz. De hogy menyivel? A külsején sem látszott hogy idős lenne, és ez alatt nem az öregedés értendő, az normális nálatok ha valaki nem öregszik, de ő úgy néz ki mint akármelyik újgazdag suhanc aki apuci pénzén akar gengszterezsdit játszani a haverokkal. És a szövege dettó ugyanolyan hozzá.

-Csá Georgi!- Pont úgy köszönt mintha ezer éve ismerne és ledobja magát a szemben lévő fotelre. Két másik vámpír követi, az egyikkel már volt szerencséd összefutni és tudod hogy több izom szorult bele mint ész a másikat viszont most látod először és úgy tűnik nem is megszokott tagja a csapatnak és egy harmadik tag akiről messziről érezted, hogy alakváltó, abban is egész biztos vagy, hogy nem farkas, sőt, talán inkább valami macska féle. A nyakában egy kis gepárd medál lóg, zöld smaragd szemekkel. (A smaragdok valószínűleg igaziak és akkor az arany is, de jó neki.) Ő melletted foglal helyet, nyilván nehogy ki tudj menni, a beszélgetés vége előtt, de megölni csak nem fognak itt. Bár amilyen őrült Valentine…

A vörös pincérnő vissza tér az asztalhoz hátha az új jövevények rendelnek is valamit.

-Kérsz valamit cicám?- Kacsint a melletted ülő nőre.
-Rádbízom.- Feleli, majdnem dorombolva, erre valószínűleg nem lenne képes egy normális ember, de nem szúr szemet senkinek, végül is. Végül rendelnek egy martinit és feléd fordulnak.

-Szóóóóval, mizu feléd Georgy? Még haragszol azért a kis raktárért? Nyugi már megígértem hogy, kárpótollak nem? Mond.-Hajol közelebb az asztal felett, mintha egyébként nem hallanád kristály tisztán még a suttogását is.-Hallottál már az Insomniáról? Nem, nem a betegségről. Hanem arról a putriról, khm… szépségről a periférián? – Itt hagy időt hogy válaszolj.

-Jah, az a helyzet, hogy pár napja volt ott egy kisebb csetepaté, semmi komoly persze, csak néhány gyökér gondolta hogy jó móka lehet, a beleikkel kötéltáncoló kis angyalkáink látványa tényleg az volt. Nem Tass?- Néz a nőre.- Szóval kéne nekik valaki aki beugrik segíteni, plusz kéne egy ember aki szemmel tartja nekem a tulajt. Na? Mit gondolsz? Megbirkózol egy ilyen fontos feladattal? És utána kapsz egy sokkal jobb helyet annál a félromos raktárnál amit kénytelenek voltunk felgyújtani.

Tökéletes hely egy találkozóra. Szeretem az emberek homokórájának pergő szemeit figyelni. Főleg mióta az én homokszemeimet össze tapasztotta a vér. Van valami különleges az ilyen helyekben a legtöbb csökött vámpír csak vadászni jár az ilyen klubokba. Én a lehetőséget látom. Egy hely ahol csak vámpírok vannak unalmas. A legtöbb félkegyelmű azt hiszi valamiféle ragadozóvá vált ás talán ez valahol igaz is. Szeretik becserkészni az áldozatokat játszadozni vele aztán kiszívni a testnedveiket. De ha így belegondolsz inkább csak kanos tinédzsereknek tűnnek mint valami ragadozónak. Ez a pincér lány is helyes kis fiatal szépség. Talán az egyetemre gyűjt, vagy a beteg nagymamáját ápolja vagy csak drogra kell neki a pénz? Mindenesetre egyértelműen kinézett magának, egy jóképű öltönyös fazon jókora borravalót adhat neki és nem csak pénzben.

Közben megérkezik Valentine. Őrült egy fazon pont ezért utálom. Ha normális lenne kitudnám találni mik a szándékai de így... ahogy nekem úgy neki is a személyisége az elsődleges védelme. Már ha a három testőrét nem számítjuk.

Mindenesetre mikor belép lepacsizok vele még mielőtt leülne mint valami utolsó csöves bandatag. Na mindegy ha ez a színjáték kell neki megkapja valahol még tetszik is. A mellém ülő alakváltó viszont már igazán felkelti az érdeklődésem. Készséggel csúszok arrébb mikor beül mellém. Mikor oda jön a pultos lány és rendelnek közelebb hajolok felé (hogy ne csak a pultos de az alakváltó intim szférájában is benne legyek) és egy nyájas mosollyal kérek egy bloody maryt. Majd mikor vissza dőlnék szemkontaktusba elegyedek a mellettem ülő lánnyal. Gyönyörű szép smaragd szemei vannak akár csak a nyakában logó ékszer. Mivel láthatóan nem nagyon tetszik neki a képébe mászásom csupán egy bárgyú mosolyt ejtek és vissza húzódok a helyemre és elkezdem a beszélgetést.

-Te is tudod a választ. -Mondom lesütött szemekkel-

-Csak azért haragszom mert én akartam felgyújtani. -Nevetek fel hangosan- Mármint érted ha én lennék a helyedben én is felgyújtottam volna inkább mint, hogy azzal égjek, hogy az én tulajdonomban van. -nevetek tovább majd hirtelen abba hagyom- Figyu Vali felőlem az egész tetves város felgyújthatod nem érdekel. De nem te vagy az első nagyúr akinek segítek. Attól, hogy felgyújtod a saját kecódat senki nem fog jobban tisztelni. Azért jöttem ide, hogy nyissak itt is egy vagy akár több saját klubbot. Ehhez pedig az kell, hogy a várost egy spanom irányítsa. Ahhoz pedig, hogy a város tejhatalmú ura legyél nem elég félelmet keltened és befolyásosnak lenned. Tudni kell kik azok kikre nyomást kell gyakorolnod és kik azok akik hűségesek és jutalmat érdemelnek. Én ebben segítek neked amihez kell egy hely ahonnan irányíthatom a dolgokat. Szóval szívesen segítek egy virágzó klubot csinálni abból a porfészekből. De ha nekem teszel keresztbe azzal csak magad alatt baszod ki a fát.

Ekkor meghozzák az italokat mikor elveszem odanézek Tass nyakláncára majd a szemébe.

-Tass, igaz? Jobban illik rád mint a cicám. Igazán szép nyaklánc bár csak a harmadik legszebb smaragd amit ma láttam. -Majd vigyort ejtek és megkoncitom a poharát az enyémmel.- Sajnos én nem ihatom meg de biztos vagyok benne hogy neked ízleni fog.

Köztudott, hogy a macskák nem túl hűséges állatok. De láthatóan veszélyes és magabiztos. Az ilyen nők csak az erőt tisztelik. De az erőnek nem csak fizikai formája van ha van egy kis szerencsém az előbbi beszélgetésem egy kicsit benedvesítette odalent. Ha nem akkor szerencsére a mai világban már egyáltalán nem szégyen ha ő basz meg engem. Mindenesetre az ékszerből látszik, hogy szereti ha éreztetik vele, hogy nő. Én pedig nagyon szívesen éreztetném vele hiszen ki mondta, hogy az ellenségem barátja nem lehet az én "barátom" is. Elvégre ki tudhatna róla többet.