Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Apr 29, 2024 0:38:19 GMT 1
Apr 29, 2024 0:38:19 GMT 1
|
Post by Deleted on Feb 17, 2018 14:07:28 GMT 1
Ororo és Scolastica de Naro
A hajó újra működőképes állapotában szelte a galaxis végtelen űrjét. Már eggyel többen utaztatok rajta mint amikor a Hidred rendszerbe érkeztetek, de fel se tűnik az a +1 utas...Legalábbis szeretnétek ha nem tűnne fel. Ha teheti a legújabb társatok Teodorral futkározik föl alá a hajón egy labdát kergetve. Még akkor is ezt a labdát kergetik ha a kis külön "ketrecükbe" vannak zárva.
Ororo:
Pilóta székben ülve, átnézed az előlépő adatokat.
Cél rendszer: Aportoniash Z
Rendszer információk: 8 égitest, amelyből 7 kőzet alapú. Legnagyobb bolygó: Aportha gázóriás. Hélium bánya.
Ahogy összeveted a standard rendszer térképet amely elérhető a Galaktikus Hálózaton látod, hogy a koordináták amelyet adtak Nektek a Krestah bolygóra visz titeket. A rendszerben ez a negyedik bolygó és egyben az egyetlen ami képes életet eltartani saját magától. Bolygón magán egy jelöletlen helyre kell mennetek. Belső megérzéseidre hallgatva tudod jól, hogy fegyver nélkül ostobaság lenne elhagyni ezt a hajót. De ne felejtsd, kérdés nélkül kell vinni a dolgokat vagy probléma lehet belőle.
Scolastica de Naro:
Hogy hasznosnak érezhesd magad Ororo mellett kotnyeleskedsz a hídon, de számodra a legtöbb dolog ismeretlen vagy teljesen értelmetlen. Egy kijelzőre ránézve:"A plazmaturbulensek optimalizálva a megfelelő közeg rezisztencia negálásához." Komolyan ez mit jelent? Szóval ha hasznos szeretnél lenni akkor néhány dolog ami eszedbe jut: megtanulni hajót vezetni, zsebtolvajlani (már ha Ororo olyan "kalóz"), harcolni meg mindenféleképpen megkéne tanulnod. Harcból is inkább a közelharcot javasolja a belső megérzésed, hisz ott van nálad egy sokkoló kesztyű. De vajon Ororo megtanítana Téged amíg utaztok? Vajon Teo jól kijön Anonymussal? (így hívom amíg nincs elnvezve a pingvin) Ezek a kérdések cikáztak a fejedben mikor az előtted lévő monitoron megjelent a:"A pulzus szekunder turbulens működési kapacitása 5%-al vissza zuhant. Hiba forrása: ismeretlen."
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 21, 2018 21:40:31 GMT 1
Már nincs sok hátra az érkezésig, átnézem a hajó adatait. Semmi különös. Úgy tűnik sikerült a gépet olyan állapotba hozni hogy az ne akarjon magától szétesni alattunk, szuper. A bolygó adatain sem találok semmi érdekeset, szerencse hogy egy élhető bolygón van a találkozó hely, nagy előny hogy van légkör ez nagyban növeli a képességeimet. Azért lehet nem fog ártani a fegyver. A kardokat viszem, ha az a kevés akkor a tűzerő se segít többet a képességemnél.
Még nagyjából másfél óra az érkezésig és Naro is felbukkan mögöttem. Mit kezdjek vele? Végig mérem a lányt ahogy a gép fölé hajol. Végül is, ember, de annyira nem lehet életképtelen, valamit biztos képes lesz megtanulni, legalább egy kis minimális önvédelmet, mégsem tarthatom szemmel állandóan bárhová is megyek.
-Mond.-Kezdem- Használtál már valaha valamilyen fegyvert?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Mar 6, 2018 1:11:50 GMT 1
A lehető legtöbb időt a hídon töltöm. Nincs sok hasznom, de reménykedem, hacsak morzsáit is, de felszedem a tudásnak. Valamilyennek. Szinte bármilyennek… Vajon Ororonak lesz ideje, kedve képezni engem? Jó lenne, ha mondjuk meg tudnám védeni magam… neki is könnyebbség lenne, meg nem pánikolnék minden egyes hozzám közeledő egyéntől… Meg olyan menő lennék egy bal horgossal, mint az a két férfi a nagyon régi földi filmekből… Heh… na persze… előbb tanul meg Teo balettezni… Viszont a kesztyű egészen passzol hozzám, azzal kezdhetnénk valamit… De… talán jobb lenne valami távolsági fegyver ismerete. Hisz akkor távol maradnék és kisebb eséllyel lenne bajom. Ugye? Bár… kislabdahajításból sose voltam jó… Csak nem követelmény... Talán egy sokkoló pisztoly lenne megfelelő. Időközben rápillantok a kijelzőkre, próbálom megérteni a rájuk írtakat. Miért kell ezt ilyen bonyolultan megfogalmazni? Lássuk… talán azt mondja, hogy alkalmazkodtunk az új környezethez és könnyen le tudunk majd szállni? Olyasmi lehet… A másik meg… Valami hiba… ez nem jelent jót… Ekkor idelép hozzám Ororo és érdeklődni kezd.
- Öööö… persze… profi vagyok az izé meg a hogyishívják kezelésében… Most komolyan… úgy nézek ki? – hatásszünet, majd pár másodperc után folytatom – Hálás lennék, ha tanítanál, hogy… fejleszthessem - a nem létező - képességeim de… az a kijelző – bökök az adott irányba – valami hibát jelez… Talán Te jobban érted…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 8, 2018 19:37:15 GMT 1
Naro tekintetét követve vissza nézek a gépere.
-Az az egy két százalék valószínűleg nem fog gondot okozni. Várható volt amikor egy rakás gekkóra bíztuk a gépet.- Teszem hozzá morogva.
-Gyere akkor mutatok pár önvédelmi trükköt.- Intek neki aztán elindulok egy másik szobába.
Ahogy megérkezünk a hangárba, ott mégis csak nagyobb a hely, Naro felé fordulok.
-Hol is kéne kezdenünk?- Előbb fektessük le a végcélt gondolom és felé nyújtom a kezem.- Ad a kezed!- Mindegy melyik kezét kapom meg, amint sikerült elkapom és kirántom az egyensúlyából, átpördítem a levegőben és földhöz vágom. Nos ez a mutatvány lenne a végcél a mai napra. Nem lehet most kellemes érzés szegénynek, nézek a földön felém pislogó meglepet lányra.- Na, azt hiszem ezzel a trükkel te is meg fogsz birkózni, legalább is mire leszállunk. Most pedig nézzük az alapokat.- Újra felé nyújtom a kezem, ezúttal minden hátsó szándék nélkül, hogy segítsek neki felállni.
-A te erőddel egy kiképzett zsoldos valószínűleg sokk lenne, de a részegek és a közönséges űrbanditák ellen használhatod. És ha megvan mutatok pár trükköt a kesztyűvel is.
Állj fel és egyensúlyozd ki magad, hogy ne lehessen feldönteni olyan könnyen. Jó. Most ad a kezed. megmutatom lassabban és utána próbáld meg velem.- Számítok rá, hogy az első alkalom után kicsit félénkebben nyújtja majd a kezét, de ez nem számít. Meg rántom magam felé, senki nem képezte ki közelharcra ezért hiába, nem nehéz őt kirántani az egyensúlyából, de nem vágom hanyatt.
-Látod milyen könnyű volt, alig használtam az erőm és elvesztetted az egyensúlyod. Ha hagytam volna még kicsit tovább menni a lendületed most megint a földön lennél. Nem kell sok erő épen csak meg kell löknöd az ellenfél testét amíg feléd zuhan, aztán vele fordulnod és így egy gyönyörű ívet fog leírni a levegőben mint te az előbb. Akkor most próbáld meg.
Beállok alap állásba, de nem számítok nagy sikert elsőre azért igyekszem minél jobban elengedni magam, hogy Naronak könnyű dolga legyen, de azért nem ugrok bele a mutatványba nem szeretném, ha csak a sikerélmény lenne meg, de a tudása nem.
A kezemet megfogja és maga felé is ránt, de utána nem engedi el, időben hanem nekem támaszkodik, hogy a magasba lendítve átfordítson, erőből. Nem tudom ezt hogy gondolta, 25 centivel magasabb vagyok és legalább 10 kilóval több… Ennek persze az lett a vége, hogy, ha nem tartom meg mindkettőnket, akkor ő is zuhan velem.
-Nem volt rossz, de legközelebb előbb enged el a kezem és ne erőből fordíts át Naro, mert az nem fog menni, hacsak nem tudsz fekve kinyomni egy jó 100 kilót. Ok, még egyszer.
A következő próbálkozás komolyan meglep, nem tudom mi játszódott le a lány fejében, de hihetetlen volt. Felé nyújtottam a karom és a másik pillanatban már a padlón voltam és én pislogtam fel rá. Őszintén meglepet, de azért büszke is voltam rá.
-Na ez szép volt.- Mondom egy kicsit talán be is fullad a hangom, mert nem számítottam ekkora ütközésre a padlóval.
-Megpróbálnád még egyszer?- Kérdem.
A következő alkalommal már nem adom meg magam olyan könnyen mint ezelőtt, de úgy tűnik a lány nagyon ráérzett erre a kis „trükkre” mert újfent a padlón találom magam.
-Azt hiszem ezt vehetjük úgy, hogy megtanultad.- Mosolygok rá.
-Most nézzük a kesztyűt. Állj meg velem szemben. Gyakorlatban a legbiztosabb ha nem türközöl, egy minimális közelharc oké, de ne próbálj meg hősködni, mindegy mennyit tudsz. A sokkoló kesztyű remek fegyver, főleg ha ekkora tehetség valaki a közelharcban, de az is segít ha tudod használni. A legjobb ha nem mutogatod, mindig türelmesen várd meg vele amíg az ellenfeled elég közel ér, hogy elérd és aztán ragad meg. Lásuk mi lenne elsőre jó gyakorlat?- Ezen elgondolkodok egy pillanatig, nincs sok tapasztalata át kell gondolnom milyen helyzetek fordulhatnak elő kint, inkább önvédelemre adnék neki.- Fordulj meg.- Felelem végül. Még jobb is hogy magasabb vagyok, a legtöbb földi férfi is ekkora, vagy majdnem. Hátulról megragadom lefogom az egyik karját és befogom a száját, pont mintha el akarnám rabolni.
-Ilyenkor az a legjobb, ha megpróbálod az egyik kezed mozgóképesen tartani, amíg van egy szabad kezed sokkal több esélyed van szabadulni, főleg amíg nálad a kesztyű, mindig nyugodj meg próbáld ki találni hol nincs páncél a másikon, vagy hol gyenge, ez általában a nyak, ahol a sisak véget ér, ott próbáld megérinteni. Van a kesztyűje és a felsője újja között.- Mondom majd megpróbálom erősebben lefogni és azzal a kezemmel amivel a törzsét és az egyik karját tartom a másikat is elkapni. De Naro kicsi és mozgékony és sikerül megérintenie.
-Ok, most vedd elő a kesztyűt. És szerzek egy próba babát.- Előkotortam valahonnan egy ócska lestrapált bábut. Úgy nézem villámmal is megcsaptam már, mert néhány részén szenes volt, na mindegy Naronak jó lesz.
-Tessék most gyakorolj magadtól amit szeretnél és használd a kesztyűt.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Mar 12, 2018 22:25:56 GMT 1
Csak megvontam a vállam a hibára adott reakciójára. Tőlem, ha szerinte nincs gond… A lelkesedés nyomait vélem felfedezni magamon, ahogy átmegyünk a hangárba. Jó, persze, nem számítok valami hű de nagy kunsztra, de akkor is! Végre tanulok valami hasznosat! A kezem kéri. Felé nyújtom…
- TE SZADISTA ÁLLAT, EZT MOST MÉRT KELLETT? – fakadok ki nyöszörögve, amint kijöttem a döbbenetből, megtaláltam a hangom és ki tudtam fakadni.
Újra felém tartja a kezét. Nem fogadom el. Rögtön… Féltem, hogy újra elhajít, de azzal nem tanítana, csak eltörné pár csontom. Rosszabbik esetben. Meg kellőképpen kényes vagyok ahhoz, hogy egy ilyen után elfogadjam a segítséget. Miután felálltam, elmondta, mire fogom tudni használni a tudást. Kezdetnek jó, nem vagyok telhetetlen… Örülök, ha tényleg megtanulom, míg megérkezünk.
Az utasításait követve igyekszek határozottan egyensúlyozni. Oké, újra felém nyújtja a kezét. Lehunyt szemmel adom a sajátom. Tudom, hogy nem így kéne, de na… félek… Persze el is ránt, de nem dob el. Szerencsére. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szám. Oké, már értem, miért leszek ezt képes kivitelezni. Csak ki kell billentenem az egyensúlyából…
Felveszi az alapállást. Remélem, hagyni fogja magát… kell a sikerélmény… na jó, meg a tudás is. Belegondolva… az fontosabb lenne. Hisz ha teljes erejéből egyensúlyozna, esélyem se lenne… Na de kezdjük! Az első próba nem volt valami sikeres. Magam sem értem, hogy gondoltam. Nyilván nem a nem létező erőmre építenénk egy védelmi technikát, hanem ahogy ő is mondta, az egyensúly kibillentésre. Oké, felállunk a következő próbához. Lehunyom a szemem. Felidézem, Ő hogy csinálta. Veszek egy mély levegőt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elképzelem, hogy Rodric áll előttem és ő akar megtámadni. Kezem ökölbe szorul. Az a szemét… Hirtelen megragadom Ororo kezét és… nyekken. Szívem hevesebben ver, ahogy a földön fekvő felinast nézem. Sikerült… sikerült? SIKERÜLT! Szélesen vigyorgok és csípőre vágom a kezem.
- Asszem őstehetség vagyok. – vetem oda.
Egy pillanatra el is hiszem. Aztán lelohad a jó kedvem, ahogy tudatosul bennem, hogy Ororo a kisujjának megmozdításával le tudna dózerolni egy falut. Leengedem a kezem.
- Akarom mondani… sikerült…
Tétova mosoly marad az arcomon. Őt is meglepte tehetségem. Megkér, hogy újra hajtsam végre. Ha még egyet kér a Naro-hurrikánból… Nyugi, Scola, falvak, kisujj, rémlik? Ezúttal kevésbé hagyja magát, de így is sikerül. Bevallom, büszke vagyok magamra. Rodricnak is talán hálásnak kéne lennem, de nem. Ő egy szemét. Viszont Ororonak tényleg hálás vagyok, amiért kihozta ezt belőlem, meg a dicsérete is jól esik.
Úgy tűnik, végeztünk, megtanultnak nyilvánítottuk a fogást. Jöhet a kesztyű. Gyors elméleti talpaló. Sejtettem, hogy így érdemes használni, de nem ártott egy tapasztaltabbtól hallani. Jöhet a gyakorlat. Kicsit félve követem az utasítását. Lefog, mintha el akarna rabolni. Ösztönösen kiabálni akarok, de persze nem tudok. Nyugi, Scola, nyugi, csak gyakorlat… El is kezdi mondani az utasításokat. Csak úgy szívom magamba a tudást. Elkezd jobban szorítani. Bevallom, kissé pánikolok, de oké. Higgadj le, Scola! Az előző manőver is sikerült! Próbálok figyelni, majd egy alkalmas pillanatban mozdulni. Még jó, hogy kicsi vagyok és egész mozgékony… Újabb siker.
Úgy néz ki, nem is vagyok reménytelen.
A következő lépcső a bábún való gyakorlás lesz. Meh… Leültem ott, ahol voltam a földre.
- Elfáradtam. Muszáj?
A megrovó tekintet elég, nem akarom, hogy felrántson. Összeszedem magam és egy fáradt sóhajjal nekiállok edzeni. Forgok, ide-oda lépek, néha lesújtok a gyenge pontokra. Eleinte kicsit hülyén éreztem magam, de aztán kezdek belejönni. Lehet majd rám férne egy kis erőnléti edzés is... De nem a mostani gyakorlás után. Akkor pihenni fogok. Amennyit csak lehet.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Apr 29, 2024 0:38:19 GMT 1
Apr 29, 2024 0:38:19 GMT 1
|
Post by Deleted on Nov 12, 2018 16:45:08 GMT 1
Edzés után mindketten fáradtak vagytok. Egyikőtök jobban mint a másik. Na vajon kilehet az? HÁT A PANDA. Mert alszik. Mivel szegényke egésznap csak játszott és futkározott. A másik Scolastica. Halottnak érzi magát miután Ororo így elverte. Az érkezésik kb fél óra volt még vissza. Bőven elég arra hogy átnézzétek a dolgokat. Felszerelés rendben. Lőszer rendben. Panda: rendben. Pingvin: MAMA. Kutya: fáradt. (OOC: mint a mesélőtök)
-A Krestah bolygója látómezőbe került!- jelenti be egy gépi hang. -A leszállás előtti ellenőrzések megkezdődhetnek. A bolygón Karlena űrkikötőjébe szól a leszállási engedélyük. Kérem maradjanak pályán.- Szólítja fel a pilótát az AI.
Pár perccel később egy beérkező hívás jön. Gondolkoztok hogy fel veszitek-e de a panda megnyomta a felvesz gombot.
-Üdv népek!- köszönt titeket egy ismerős arc. Az az arc aki adott nektek egy melót 1 rendszerrel ezelőtt. -Vágom hogy Karlena-ba kéne leszállnotok de...itt a bukkanó. Átnézik a hajótokat. Amit nem engedhetünk meg. Így erre a koordinátákra kell leszállnotok. Ja és ez egy egyirányú üzenet szóval szopika van ha tiltakozni akartok. - koordinátákat ellenőrizve egy erdős tisztáson kéne leszállnotok. Ne aggódjatok elintézzük hogy a hajótok "leszálljon" ott ahol kell.- A továbbiakat a bolygón mondjuk el Nektek. További szép napot pajtások!- az üzenet megszakadt és már csak az üres zúgás maradt a háttérben. Mi tévők lesztek? A leszállásig kb 25 perc van
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 28, 2019 18:47:48 GMT 1
Ciklon
Edzés után nekiálltam ellenőrizni a rendszert és a felszerelést, a lehető legkényelmesebb módon. Egy üveg vízzel a kezemben és a műszerfalra felpakolt lábakkal. Ha más csinálná biztos levágnám a lábát, de hát ez az én gépem.
Ahogy az AI felszólítását meghallom, vetek is egy pillantást a közeledő bolygóra. Még fél óra, tökéletes. Nyújtózkodom egyet és felkelek, hogy összeszedjem a legszükségesebbeket. Amikor jön a bejövő hívás.
Csodás! Azonnal ellenőrzöm is a helyszínt. Egy erdős tisztás. Azt mondta intézkednek. Remélem ez alatt arra gondol, hogy csinál helyet. Akkor jobb, ha letérek a pályáról. Ehhez megvárom ameddig beérünk a légkörbe és aztán mindent bele. Igyekszem akkora ködöt vonni az állomás körré, amekkorát csak tudok, hogy ne láthassanak puszta szemmel. Aztán jól irányzott villámlással igyekszem bezavarnia radarjukba. Persze nem valószínű, hogy valami selejtjük lenne, de nem is láthatatlan akarok lenni, csak egér utat nyerni. És viszlát. Már el is tűntem az ellenkező irányban. Innen én vezetek a célig, kézzel. Néha nagyon jól esik az ilyesmi. 
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Mar 2, 2019 15:31:27 GMT 1
Az edzés borzasztóan fárasztó volt. Amint véget ért odasétáltam az alvó Teohoz, és lefeküdtem mellé, átölelve Őt. Rögtön el is nyomott az álom. Kis idő múlva nyúzottan ébredtem az AI hangjára. Lassan megérkezünk oda, ahova kell. Jeej. Teot ott hagyom, hadd pihenjen – ha már neki lehet – és elindulok az irányító szobába. Kicsit bűntudatom van, amiért nem segítettem Ororonak átnézni a felszerelést, de lehet jobb is így. Amúgy sem értek hozzá… Éppen, hogy átérek a terembe Teo is szinte gurul utánam. Hát igen, Őt nem lehet csak úgy kihagyni a dolgokból. Épp kérdezni akartam a nőtől, amikor egy bejövő hívás érkezett. Teo persze fel is vette. Egy „kedves” ismerős az… Hangjától libabőr futott végig a hátamon. Ne mááááááár… ránézek a térképre. De hisz az erdő! Hova szállunk le?
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Mármint… tudom, hogy nincs más választásunk, de… hádena…
Úgy tűnt, Ororo nem figyel rám. Arcvonásaiból ítélve most találja ki, mit hogyan fog csinálni. Amint ezzel végzett kézi irányításra kapcsolt. Innentől már csak annyit tehetek, hogy bízok Benne. A nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy tudok-e valahogy segíteni, de végül nem szólaltam meg. Úgy se tudok mit csinálni. Inkább ellenőriztem a kesztyűt, a saját kis cuccomat és ettünk néhány falatot a pandámmal (meg ha odajön a pingvin, akkor neki is adok).
- Te kérsz enni, Ororo? – kérdem meg azért, mert szorult belém udvariasság.
Bár lehet, hogy amíg aludtam, Ő evett. No mindegy… Amint ezzel végeztünk csak bámultam ki az ablakon. Minél jobban közeledünk, annál jobban izgulok…
|
|
