Rareeno Rendszer

MIA! Utálom a hiperűrutazást. Főleg a vége miatt. Nem szeretem egyszerűen. Ez olyan mint amikor valaki rosszul lesz a lifttel való utazástól. De elém tárul a hatalmas világűr is és a rendszer is. Ismerősnek kéne lennie, de…De ez nem is az én rendszerem.

- Na Kölyök. A helyzet az, hogy kitört a polgárháború a bolygódon. A feladatunk elfogni és bevinni/kiiktatni a lázítókat. Van kérdés? Nincs nagyszerű.
- Ez nem a Sthandhushu rendszer! És az ott nem a Hilno! – Mutatok az előttem lévő bolygóra. – Szóval van kérdésem. Hol vagyunk? Miért tört ki ez a rendbontás? Van valamilyen ismert terror szervezet a lázadás mögött? Esetleg feltételezzük, hogy van ilyen mögöttük?


A válaszok, ha egyáltalán méltat rájuk, hisz az előző kérdéseimre se volt hajlandó válaszolni, magamba szállok és gondolkodok a látottakon és hallottakon. Az a sok élet ott lent. Megannyian vesztek oda, mert nem voltak hajlandóak alávetni magukat a Császár akaratának. Szembe szegültek vele. Büntetést érdemelnek. És most, hogy kiderült, hogy ez nem a Hilno, sőt még csak nem a Sthandhushu rendszer tiszta szívvel és ami fontosabb tiszta fejjel mehetek neki a feladatnak. Nincs ott az a lehetőség, hogy szembe találnám magam valamelyik rokonommal vagy ismerőssel. És legalább ők is biztonságban lehetnek otthon. De azért ez még mindig nem tetszik. Nyomozásra számítottam vagy kalóz vadászatra, nem pedig begyűjtésre. Nem erre van a hadsereg? A mi dolgunk a megelőzés lenne vagy a bűn szövetkezetek elleni harc. Vagyis bennem ez a kép élt. Így a farkammal jobban megszorítottam a lábam mint az előbb. Jól van. Ez is olyan mintha felindas kalózokra vadásznék. Csont és hús és ők is egy ellenség. Lázadók, hitetlenek és hálátlan csürhe gyülekezette. Megváltás lesz számukra a halál amit rájuk mérek.

Miközben én a gondolataimmal voltam elfoglalva és a harcra hergeltem magam, megérkeztünk egy valószínűleg nem nyilvános hangárba. Persze mit is hittem. Egy civil vagy egy katonai dokk túl feltűnő lenne. Biztos több ilyen is van a bolygón és más bolygókon is. Valahogy ez az egész amit eddig megtapasztalok a küldetésből nem illik bele az én általam alkotott képbe. Azt hittem mi leszünk a jó fiúk. Azok akik majd megjelennek egy helyszínen és a rosszak, az ellenség remegő lábbal áll velünk szembe, míg mi egyenes háttal haladunk feléjük. Míg az ellen piszkos trükkökkel próbálkozik addig mi leszünk az erény és a törvény védelmezői. Hogy mi egy nyitott könyv vagyunk. Nincsenek titkaink és nem folyamodúnk ilyen módszerekhez és nem is a civilek ellen kell küzdenünk hanem meg kell őket védenünk. Bár ezek itt már nem civilek. Ezek ellenségek. A belső ellenség egyik feje amit le kell vágnunk.

Miután leszálltunk egyből beöltözés következik, mert mint megtudtam csak úgy tombol odakint a „buli”. Nagyon elszabadulhattak az indulatok. Az öltözés gyorsan halad. Minden pont a helyére. Azzal már nem is foglalkozok, hogy a pörölyt a hátamra erősítsem úgyis hamarosan szükség lesz rá. Addig is legalább szokom a súlyát és a kezem is jobban hozzá szokik. Mély levegő és komor nyomasztó csöndben haladók a frontra.

Felérünk a felszínre. Az első amit megláttok az az ég. Pontosabban nem látok meg. A harci zónává vált város füstje majdhogynem teljesen eltakarja az eget. Majd tekintettem lejjebb kúszik a horizonton és végig siklik az romos és kiégett felhőkarcolókon amik fénykorukban az eget próbálták kapargatni. Ronda látvány. És csak rondább lesz ahogy lejjebb halad a szemem. Végül megakad az utca szinten. Borzalom. Egy lépést hátrálok is. Ez…Ez…Ez…Ez egy éles bevetés és nem szabad meghátrálnom. Ez egy küldetés ahol megmutathatom a Császár és az Ő Birodalma iránti hűségem és elszántságom. Ez csak egy kis lépés egy hosszú úton, amin még rengeteg rémes látvány fogad. De azért ez mégis rettenetes. Polgártársaim…Fajtársaim…Retanenek mind két oldalon. Csak az egyenruha különbözött. Vagyis az, hogy a mi oldalunkon lévőknek rendvédelmi páncéljuk volt, míg az Ellenségnek nem volt egyenruhája csak egy halom lázadó csürhe. De azért a látvány valahogy együttesen fertelmes. Kiontott belek, leszakadt végtagok és harci zaj minden felöl. Félelem és rettegés lesz úrrá rajtam. Ez nem a szimuláció. Ezek itt igaziak. Minden csapásom valaki életét fogja elvenni. Ilyen érzés lehet az amikor egy újonc elöször oltja ki valaki életét. De én. Mi! Mi vagyunk a jó fiúk. A mi oldalunkon van a Törvény és a Császár. Az övékén pedig a Káosz és az Anarchia. Szükségük van a mi Rendünkre. A Császár Rendjére. Megszorítom a kalapácsom nyelét és megindulok a csatába. Tiszta szívvel, bűntudat nélkül vetem magam a harcba.

Golyó zápor melyek lepattannak a pajzsomról. A roham során pedig nem egy Ellent levertem. Halottam ahogy csontjaik eltörtek. Minden csapás egy-egy jól kiosztott halál volt. Nem gondoltam semmire, csak osztottam a Császár akaratát és Védtem az ő Birodalmát. Egyszer pedig oldalba kapnak engem is az anarchisták. Erős roham és ha nincs meg a figyelmem fel is lökhetett volna. De így is kis híja volt. Gyorsan oda nézés nélkül mozdítom a kalapácsom és eltalálom az Ellent. A csontjai biztos eltörtek. Visszafordulok. A térdem meg remeg. Forog körülöttem a világ. Két lépést teszek előre a holt test felé, majd pedig térdre rogyok. Könnyek szöknek a szemembe. A kalapácsot is elejtem Nem…Nem lehet. Ez a nő nem lehet az anyám. Mit keresne ilyen messze a Hilnotól? Nem. Csak a szemem csalhat. Igen. Csak képzelődök. Ez a nő…Nem ez az Ellenség nem lehet az anyám. A kezem lassan vissza csúszik a kalapács nyelére. Két marokra fogom. Felkelek a földről.

- Nem. Nem. Nem. Nem. – Felemelem a fegyvert. Készülök lesújtani vele. – Nem. Nem. Nem. Nem. – Megindítom a halott Ellenség feje felé a fegyvert. – NEM! – Széttoccsan a földön holtan fekvő Ellen feje. - Nem. – Majd újra térdre rogyók. Mielőtt a fegyver elérte volna a fejet megint magam előtt láttam anyám mosolygó arcát. Azt a két ragyogó zöld szemét. De ez a nő nem az anyám volt. Ő az Ellenség volt.

Nem sokkal ezután a csata is véget ért. Az Ellenség megfutamodott. Hamarosan pedig mentorom, van Aremes lovag is közelebb lép hozzám és közli, hogy 5 perc múlva tovább kell mennünk. Na meg megkérdi, hogy jól vagyok-e. De kurvára nem vagyok jól. Most öltem először életemben. Lehet, hogy az ellenségeim voltak. Lehet, hogy szembe mentek a Császárral. De…De attól még volt családjuk. De egyben ők voltak az Ellenség. Bűnözök voltak. Bűnösök voltak felségárulásban, lázításban és hivatalos személy elleni erőszakban.

- Jól vagyok van Aremes lovag. – Hazudom a mentoromnak és felkelek a földről. – Mehetünk. Végezzük el a Császár akaratát.