Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 30, 2018 17:10:00 GMT 1
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 30, 2018 17:22:12 GMT 1
Összetört dolgok Kán : Tekio
Álmosan nyitod ki az üzletet, az éjszaka nem sokat aludtál, bár az „újév” neked nem jelent sokat. Hiszen rengeteget éltél már és rengeteg különböző helyen és időben ünnepelted már, de az este rendezett tűzijátékokat azért te is élvezted. Ez a mai még sokaknak szabadnap, ezt tudod és azt is, hogy így lehet fölöslegesen nyitsz ki ilyen korán, hiszen lehet, hogy a kutya sem fog erre járni. Mégis megteszed, hiszen ki tudja mikkor jön valaki direkt hozzád, segítségért, az ilyen embereket nem fogadhatják zárt ajtók.
Persze az első vendéged Kael. Úgy tűnik a démon ugyanúgy gondolkodik mint te és ő sem hagyja ki az újév első napját. Egy barátságos köszönés után a szokásos helyére telepszik, de ezúttal csak elgondolkodva bámul maga elé, ami neked is felkelti a figyelmed. Azonban ha rákérdezel, hogy mégis mi történt, csak valami erősen kitérő jellegű választ ad.
-Csak azon gondolkodtam az újév első pár napja és a karácsony milyen termékenyek számunkra… Legalábbis, gondolom nálad is így van. –Még számodra is egyértelmű, hogy valójában nem ezen gondolkodott, de nem marad időd faggatni mert akkor nyílik is az ajtó. Egy feltűnően csinos fiatal nő lép be rajta, a gondos smink és a kifogástalan ruha azonban nem rejti el. Nem csak egy kávéra van szüksége.
-Elnézést nyitva vannak már?- Kérdezi bátortalanul, de azért beljebb lép az üzletbe és egy pillanatig el is ábrándozik az egyik ablakba helyezett virágodon, még finoman meg is érinti azt. Az érintése nagyon gyengéd a tekintetéből pedig rengeteg fájdalom sugárzik a kis növényre, egészen mintha csak azt sajnálná. Kael halkan fel is füttyent.
-Na ezt most elég szívesen el vinném előled, de hát nem az én kávézóm.-Jegyzi meg viccesen. Szerencsére a nő ebből semmit sem hallott, őt még mindig a kis cserepes virág foglalja le.
-Furcsa hogy ilyen jól érzik magukat, nálam csak nyáron maradnak meg, amíg ki tehetem őket, a lakásban szinte azonnal meghalnak.- Mondja neked. Majd az invitálásodra leül egy közeli asztalhoz, a kezébe veszi az itallapot, de szinte egy két szó után megint mással foglalkozik és ez így meg percekig. Pár szót olvas, növény, újabba pár szó, ablak, majd megint növény, megint ablak és újra az ital lap. Elég egyértelmű hogyha nem segítesz neki akkor délig sem választja ki milyen kávét szeretne inni, de szerencsére neked elég jó az ember ismereted, hogy tud minek örülne most. Az jobban aggaszt ahogy Kael figyeli a nőt. Mint egy éhező aki hetek óta nem evet. Ahogy észre veszi, hogy lelepleződött leteszi a bögréjét majd feláll.
-Köszi a kávét.-majd oda súgja- Most kettesben hagylak titeket.-És ezzel ki is lép a havas utcára.
Ahogy a nő mellé érsz még meg sem tudsz szólalni már meg is jegyzi elmerengve.
-Gyermekként szerettem a havat, de most már szinte unalmas ránézni, ugyanolyan mindig, nem változik semmit sem és igazságtalan…- De nem fejezi be a mondatot. Ezután rád néz és elmosolyodik a tökéletesen rúzsozott száj tökéletes ívben húzódik mosolyra, ha nem lennél aki vagy még téged is megtévesztene.- Ne haragudj néha úgy el tudok kalandozni. Mondtál valamit?
(ooc: Kael megtartom, kedvelem és beszéltesd nyugodtan, ha akarod csak ne változzon a mesélői.)
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221 
|
Post by Kán on Jan 31, 2018 16:15:45 GMT 1
Az év első napja mindig nehéz. Nem a vendégek miatt, azok csak ásványvizet és narancslevet kérnek, hanem a reggel miatt: egy kínszenvedés felkelni ilyenkor. Tekio ha a valóságban igen idős is lélekben egy igen fiatal személyiség, ami annyit tesz, hogy a szilveszter estét, ha már unja is az évszázados ismétlődés után, nem töltheti el két dolog nélkül: Mérhetetlen mennyiségű ital és tüzijáték nélkül.
Tehát a reggel betontömböként húzta vissza Tekiot a pihe-puha ágya. Minden nehézség ellenére viszont, talán 5 perces késéssel, kinyitotta a kávézót a szokott időpontban. A nehéz éjszaka ellenére nem lehet észrevenni rajta semmit, bár lélekben igen fáradt most.
A mindennapos vendége természetesen rögtön nyitás után befutott. Kissé meglepte Tekiot, hogy Kael dolgozik ma, nem egy lusta ember, démon, de nem jellemző rá az ilyesfajta “túlórázás”. Még jobban meglepte a démon gondterhelt tekintette. Az amúgy minden lében kanál barátja most csak bámult ki a fejéből. Tekio pár igen feltűnő furcsálló pillantás után letette a kávét Kael elé majd megszólalt.
-Na mondd, mi bánt - mondta kedvesen a lány, leült mellé az asztalhoz fejét megtámasztotta kezeivel és egyenesen a szemébe nézett.
A férfi kitérően válaszolt. Tipikus. Erősen rosszalló tekintettel nézet a férfire reménykedve, hogy az beadja a derekát. Mielőtt bármit is mondott volna kinyílt az ajtó. Tekio egy gyors pillantást vetett hátra majd vissza Kaelhez anélkül, hogy felfogja mit is látott. Miután tudatosult benne a dolog újra visszafordult majd fel is pattant. Mondjuk úgy, hogy Tekionak van szeme a szépséghez és nem sokszor akad meg a szeme bárkin is de ez a nő még egy olyan kifinomult ízlésű lénynek is mint Tekio szépnek számított. A nő kétségtelenül zavart volt, vagy csak menthetetlenül érdekelték a virágok. A nő minden mozzanatában volt valami egyedi, valami gyönyörű és mégis elszomorító. Kael halkan megjegyezte azt amit mindketten gondoltak. Tekio rosszalló pillantást vetett Kaelre majd barátságosan oda szolt a a nőhöz.
-Szeretett és törődés - mosolygott - ez a növény tartás egyetemes titka…
-Meg ha egy érintésre életre kelted őket …-mondta halkan Kael, Tekio könyökével megbökte a férfit.
-Üljön le kérem - mondta majd egy asztalhoz vezette a hölgyet és elé tette az itallapott.
Odadata az itallapot majd várt. Látva, hogy a hölgy igen kevéssé érdekelt a lapon található kávékban így elegánsan visszament a pulthoz és elkezdte készíteni azt amire szerinte a hölgynek most szüksége van: egy Melangent. A nő igen érdekesen oszcillált az ablak virágai és az asztala között. A nő figyelése, és a kávé főzése közben észrevette, hogy nem ő az egyetlen a teremben aki figyeli a hölgyet, bár úgy tűnik a nőt nem zavara a figyelő tekintetek. Kael igen érdekesen nézte az ide-oda mozgó hölgyeményt. Valójában nem okolhatta ezért: egy ilyen szépség bármilyen férfinak roppant élvezetes látványt nyújthat. Kissé talán zavarta is, hogy magához hasonló szépségű nő tartózkodik a körzetben. Egy gonosz nézés után Kael felé az elmosolyodott és felált.
“-Köszi a kávét.-majd oda súgja - Most kettesben hagylak titeket.-És ezzel ki is lép a havas utcára. ”
Elkészítette a kávét majd szokásos vendég barát mosolyával odavitte a hölgy asztalához. A nő kissé elmélázva tett egy apró megjegyzést a hóra, majd elmosolyodott. Na ebben a pillanatban let tiszta a dolog: valami nagyon komoly gondja van ennek a hölgynek. Volt valami furcsa ebben a nőben. Annyira tökéletes volt külsőre, hogy Tekio nem tudta elhinni, hogy bármi olyasfajta problémája lenne amiben az ő segítségére lenne szükséges. Csupán véletlenül tért volna be ide. Pont ide? Január elsején, Szentpétervár egy eldugott kissutcájának kávéházába ? Csak úgy a semmiből? Nem … itt valami nem normális. Mivel a nő nem mondott eddig semmit ami arra utalna, hogy “tudja mit akar” így Tekio játssza azt amit mindig is szokott: az átlagos fiatal kávéházast. Kedvesen mosolygott majd válaszolt.
-Nem semmit. Látom érdeklik a virágok. - kedvesen letette a kávét majd visszatért a pulthoz. - Sokan megkérnek, hogy segítsek nekik - hosszú szünetett tart, és fürkészi a nő arcát - a virágok nevelésében. Sajnos nem tudok olyamsit mondani ami új: szeretett, napfény és törődés… meg álldozatt természetesen - ismét szünetett tart - Sok időt kell rááldozni a kedveseimre, hogy így … éljék életüket. -mosolyodott el kedvesen.
Szórakozottan hátra fordúl majd visszatér a nő asztalához, kezében csokival. Leteszi az asztalra majd kedvesen megszólal.
-Amolyan reggeli rituálé a visszatérő vendégeim közt- mondta majd ő maga is bevett egy kockát. Nem szereti a csokoládét de a látszat kedvéért már megszokta.
Rövid ideig még figyeli a nőt majd leül mellé.
-Elnézést, remélem nem veszi tolakodásnak de muszáj megkérdeznem: valami nagy probléma nyomja a vállát ugye? Nem vagyok isten - mondta állszerényen - de ha megosszuk a problémánkat valakivel az sokszor segít. Ami igazán visszatartja az embert a nehézségek megoldásában az nem a probléma maga hanem a tény, hogy magunkhoz szorítjuk őket és hagyjuk, hogy lehúzzanak a mélybe, pedig ha csak egy pillanatra elengedjük őket akkor hirtelen észrevesszük, hogy a probléma megoldása rá van írva a problémára, csak olyan erősen szorítottuk magunkhoz, hogy nem láttuk.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 12, 2018 21:56:17 GMT 1
Öszetört dolgok Kán: Tekio
-Igen azt gondolom.- Feleli már majdnem boldogan és belekortyol a kávéjába- Én valójában csak egyet akartam életben tartani.-Mondja újra az eredeti szomorkás hangján.
-Azt hiszem nekem inkább a kaktusz való.-Mondja végül. Miután felállsz, hogy hátra menj a csokiért komótosan megkeveri a kávéját, majd rendesen meglepődik a kezedben tartott csokoládén, gondolkodik, hogy elfogadj-e, de végül elvesz egy kockát.
-Köszönöm! Már amikor bejöttem feltűnt milyen barátságos ez a hely.
Miután végig mondtad a szöveget, majd egy percig némán néz rád, de végül beszélni kezd.
-Tudja…- Kezdi, majd elengedi a csészét és látod ahogy elkezdi tekergetni a gyűrűjét. Finoman kidolgozott fehér arany gyűrű a közepén gyémántokkal körberakva egy briliáns üldögél, egyértelműen nem egy hagyományos ékszer.- Még nehéz erről beszélnem, nem is tudom miért osztom meg egy idegennel, talán pont azért mert az. Mármint… Biztosan érti. Nemrég még jegyben jártam. Látja?- És neked is megmutatja a gyűrűt.- De attól tartok többet nem fogom őt látni.- Mondja és a szavai végtelen fájdalommal telnek meg.- Lelépet egy másik nő miatt…. Úristen kimondtam.- Néz rád mosolyogva.- Nem tudom mit tehetnék, két évig éltünk együtt, ő volt a mindenem- mondja és közben könnyek gyűlnek a szemében- azt hittem ő is így érez. De az a ribanc elvette tőlem. Bocsánat! Nem szoktam ilyen csúnyán beszélni.- Majd belekortyol a kávéjába.
Miután megitta, megkérdezi mennyivel tartozik és az ajtó felé indul, de onnan visszanéz.
-Tudja ha kívánhatnék valamit, csak azt akarnám, hogy az a nő semmivé váljon. Ez gonosz?- Majd kilép a hóesésbe. |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Feb 16, 2018 0:29:17 GMT 1
A nő minden válaszában volt valami rejtelmes és elszomorító. Egy aprócska győzelmeként könyveli el magának a nő mosolyát és reménykedve folytatja a beszélgetést: talán segíthet rajta. Vigyázva fürkészte a nőt, próbált leolvasni valamit az arcáról. Nem értette a helyzetett: mit keres itt egy ilyen nő az ő kávézójában ? Miféle problémája lehet ? Nem sokára pedig minden tiszta lett. A nő elmondta a történetét bár az még mindig igen hihetetlennek tűnt neki. Ki hagyna el egy ilyen nőt? Mármint mennyi az esély, hogy egy férfinek az életében nem egyszer hanem kétszer is lehetőség van egy ilyen kategóriájú nő megszerzésére? Mármint azt a lehetőséget, hogy ezt a nőt egy kevésbé gyönyörűért elhadja valaki azt elhanyagolhatónak tekintette, túl szép volt ahoz. Lehetettlen, egy ilyen nőt nem hagy el az ember. Ahogy halgatta a nőt egy gondolat fogalmazódott meg az agyában: ezt a történetett túl sokszor hallotta már és túl sok embertől. Ahogy nézte a nőt tekintette a kis ékszerre esett. Igen drága darab volt, nem sok ember engedhetné meg magának. Szomorú arcall hallgatta a nő történetét mikor hirtelen egy ijesztő gonodlat süvített át az agyán : mi van ha az egész az ő műve? Ha a nő aki elvette a jegyesét nem egy csoda hanem az eggyik kliense? Már a gondolat is megrémítette. Nem szeret és nem is szokott belegondolni munkásságának ezen mellékhatásába viszont most mintha egy vonat ütötte volna el úgy hasított belé a bűntudat. Mi van ha ez a szegény nő tényleg miatta szenved ? Ha egy másik irigy senki miatt ő tönkretette egy ilyen csoda életét ? Nem sokáig gondolkodott mert a nő befejezte a beszédett. Egy rövid ideig csak nézte és gondolkodott mit is mondhatna erre az egészre?
-Muszáj megkérdeznem, a férfi csak úgy eltűnt? Volt lehetősége megbeszélni a dolgokat vele ?
Nem igazán számított válaszra. Nem is tudja miért kérdezte meg. Csupán szomorkásan figyelte a nőt. Majd hirtelen megölelte és halkan mondta.
-Nagyon sajnálom.
Szemét törölgetve visszament a pulthoz és készített magának is egy kávét. Alig fejezte be a nő már kérte is a számlát. Ismét elővéve a “vásárló-barát” mosolyát csupán ennyit mondott.
-Ma a ház vendége volt.
Mikor hallotta a nő utolsó szavait sejtelmes hangon válaszolt.
-Nem mi döntjük el mit kívánunk, mi is csak készen kapjuk a szívünkből. Hogy is lehetne valaki gonosz egy kívánság miatt? A kívánságokat nem mi hanem bennünk teremtődnek. Ha tudja mit akar akkor mondja ki ott ahol kívánsága meghalgatásra talál.
Még beszédre nyitja a száját de nem tud mitt mondani. A nő ki megy. A hideg egy pillanatra megcsapja a lányt. Összerezzen. Mi van ha nem az egyik klinse az oka az egésznek ? Mi van ha ő maga tette ? Mi van ha a férfi akit szeretett eggyik nap betévedt a kávézóba és … tovább maradt mint a többiek. Mi van ha ő maga bűvölte meg a férfit és most miatta tünt el. Nem. Nem lehett. A nő azt mondta elment egy másik nővel. Próbálta elhesegettni a szomorú gondolatokatt de elég nehezen ment. Az ablaknál állt és figyelte a hóesést. Arcán zavarodottság és melankólia ült. A sok év az emberek közt tette ilyenné vagy tényleg ő maga ennyire emberi ? Nem tudta megválaszolni ezt a kérdést magának. Csupán figyelte a hóesést és várta a következő vendéget.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 15, 2018 16:25:30 GMT 1
Öszetört Dolgok A nap hátralévő részében semmi szokatlan nem történik. Beugrik néhány törzsvendég, meg néhány új arc, de egyikük sem fogható a reggeli jelenéshez, aki azóta sem hagy nyugodni, azonban közvetlen zárás előtt újabb érdekes vendéget kapsz. Ezúttal a kicsit sem szimpatikus fajtából. Hiába az elegáns napszemüveg már az első pillanatól tudod milyen fajta a nő, szorosan összefogott szőke haj, nerc bunda és még a zimankó ellenére is tökéletes magassarkú és harisnya. Persze a démonok ritkán fáznak. Először a pulthoz megy, egy kávét és csöndet kér amíg dolgozik, majd kicsit leereszti a méregdrága napszemüveget, ha Kael szemeit nem bírták a vendégeid vajon ezzel a vörösen izzó érzéketlen szempár mit fog kiváltani. Ráadásul a viselkedésével egyértelműen kihív téged, valószínűleg csak azt tudja, hogy démon vagy és szerelmi alkukban utazol. Hát ha rosszak az információi akkor ideje felvilágosítanod. Ám még mielőtt bármit mondhatnál helyet is foglal az egyik közeli asztalnál és előkapja a laptopját. Pár percig pötyög valamit a gépen, majd olyasmit tesz ami végleg ki kell hogy hozzon a béketűrésből, maga mellé ültet egy új vendéget, csak nem rég jött be, valószínűleg hallotta a hely hírét, a démon pedig megérezhette a gyengeségét és lecsapott rá, a te vendégedre, a te kávézódban. Remélem ezek után nem várja, hogy tényleg megkapja a kávét. |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Mar 15, 2018 20:30:37 GMT 1
A reggel nem tudott kimenni a fejéből. Egész nap azon pörgött az agya, hogy vajon tényleg ő-e a hibás… de nem volt idő szomorkodásra. A vendégek jöttek és mentek, Tekionak meg mint mindig a legjobb formáját kellet adnia. A szokásos esti tumultus most kissé visszafogottabb: a nagy ivók egy része még nyalogatja a szilveszter esti sebeket. Az este egyre sötétebbé változtatta a környéket. A kis kávézó, ezekben az órákban inkább kocsma, meghitt fényei viszonylag nyugodt estét jósoltak. Tévedtek. Nemsokkal zárás előtt váratlan vendég érkezett. Tekio elég hamar felismerte. A démon külseje kissé feltűnő volt egy ilyen helyhez. Nagy mosollyal köszöntötte és mint rendes vásárlót szolgálta ki. Ebből a helyből senki nem mehet el elégedetlenül. A csendre irányuló kérésére csupán bizalmas mosollyal annyit mondott. -Ebben az órában nem ígérhetek ilyesmit. A fiuk az utolsó italokat isszák, előfordulhat, hogy hangoskodnak kicsit. Szemmel tartja. Valami itt nagyon nem jó. Nem egyedi eset, hogy démon jár a kávézójában de nem bejelentés nélkül érkeznek. Ami még jobban zavarja az inkább a véletlen egybeesés, hogy ugyan azon a napon téved be egy ismeretlen démon a kávézóba mikor egy úgymond kisemmizett nő is. Nem lehet leolvasni az arcáról de erősen zavarja a nő jelenléte.Majd hirtelen sikerül nem szimpatikusból hulla jelölt kategóriába áttennie magát. Megpróbált lecsapni egy potenciális kliensre. Tekio rövid ideig nézte majd elmosolyodott. A kávéház másik felében vidám fiatal társaság iszogatott. Az italos üvegek és kávés poharak között vidám beszélgetés és forró hangulat uralkodott. Lekapcsolta a villanyt és csak a hangulat világítás derengte be a kávézót. Tekio lassú léptekkel a zenegéphez sétált. Kimért mozdulattal rákeresett egy lassú és romantikus dalt majd elindította. A hatás várható volt. A társaság kis szerelmes galambjai egyből örömtelien felpattantak és egymásba fonódva táncoltak a helység egy szabadabb sarkában.  Az asztalnál ottmaradó pár magányos fiatalok zavartan beszélgetett tovább. Oda ment az asztalhoz és leült melléjük. -Fiuk, fiuk ilyenkor táncolni kell - mosolyodott el és még mielőtt bárki válaszolhatott volna folytatta - tessék felkérni azt a hölgyet ott a pult mellet. Az ügyvéd macával meg nekem van beszélni valóm. Ha jól viselkedtek még lehet én állom az este utolsó italát majd. Tovább ment. Arcán kedves mosoly. Szeme sarkából figyelte az egyik férfit ahogy feláll és elindul az asztal felé. Mikor odaért a démon asztalához megérintette a nő vállát majd lehajolt és szemébe nézett. Megpróbálja megtörni a démon hatását. -Hozhatok valamit ? - arcán nagy mosoly szemével egyenesen a lány szemébe néz. Nincs ideje válaszolni. A férfi megérkezett és elegánsan felkérte egy táncra. - Hogy is lehet egy ilyen fiatalembert visszautasítani ? -majd a démonra nézett -nekünk úgyis beszélni valónk van a hölggyel. -mondta kedvesen majd már helyet is foglalt az asztalnál. Ha a lány ellenkezne, egy “mélyreható” tekintettel megpróbál rásegíteni a dologra. Ha a lány elmegy, rákönyököl az asztalra és nagy zöld szemeivel fürkészni kezdi a démont. Nem mond semmit csupán nagy mosollyal az arcán nézi. Vár. Ha a lány nem akar elmenni arca megkomolyodik majd a démonra néz. -Mi most hátra megyünk beszélgetni. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 20, 2018 22:23:58 GMT 1
Összetört dolgok Kán: Tekio
Amint elment és a démonhoz fordulsz, az nagyon elégedetten mosolyog rád, majd a megjegyzésed után így fojtatja.
-Ez valóban nem tartott sokáig.- És belekortyol a kávéjába. (Ha rákérdezel hogy mégis mi? akkor csak vidáman megrázza a fejét, bele nevet a kávéjába és azt mondja –Semmi, semmi. Csak magamban motyogtam)
-Mi most hátra megyünk beszélgetni!- Erre a mondatra még önteltebb mosolyt villant, összecsukja a laptopját és feláll az asztaltól.
-Csak utánad.- És előre enged téged. Bárhova is akarod vezetni.
Egy pillanatra se rebben meg, mikor elvezeted a pince lejáróhoz, ami már figyelemre méltó, mert jelenthet pár dolgot.
1. A nő sík hülye és nincs halálfélelme. De ez nem túl valószínű abból a pár szóból amit váltottatok. Akkor pedig a második lesz.
2. Beképzeltebb mint bárki akivel valaha találkoztál. Amiben van valami, de mivel nem hülye, talán lehet ebben valami amiről te nem tudsz.
Szóval jobb ötletnek tűnik kikérdezni a csajt mint kinyírni. (Ez persze csak az én véleményem, semmi meghatározó)
-Megtisztelő volt, hogy én jöhettem ide, tudod?- Kezdi miközben az ujjait végig húzza a falon. – Bár Zerog szerint Garm a nagy ágyú a városban. Persze ő pénzben utazik. És pechére farokkal született.- Fordul ismét feléd.- Én mondtam neki, hogy te vagy a legnagyobb hal, ebben a pocsolyában, de egy ilyen nagy kutyát bármiről meggyőzni… Na jó látom kezdesz türelmetlen lenni, rövidre fogom most már. Tanya vagyok de hívj csak Bashmatunak ha az jobban tetszik.- Nyújtja feléd a kezét, a kézfogáshoz, ha kezet fogsz vele, kellemes erős kézfogása van, bár egy kicsit talán melegebb a keze a megszokottnál.
-Ezt leveszem ha nem haragszol.- Mondja és leveszi a napszemüvegét. Az egyik szeme borvörös, ahogy először is feltűnt, de a másik jobban emlékeztet a naplemente bíbor árnyalatára, alig van különbség a kettő között mégis feltűnő. – Azért küldtek, hogy elmondjam innentől két választásod van, nekünk dolgozol, bocsánat Zerog-nak, vagy lelépsz. De megértem ha egyik sem tetszik igazán. Nekem sem tetszene a helyedben, szóval mit szólsz ehhez. Úgy teszel mintha állna az alku és kivárjuk a legjobb alkalmat, hogy ketten átvegyük a várost. Zerog nagy öreg, talán nálad is erősebb, de alábecsüli az emberek erejét. És miattam ne aggódj nem szerelemben utazok.- Mondja az ajtó fele menet-Már majdnem eléri az ajtót amikor megtorpan- óh milyen szétszórt is vagyok, a szemüveg. –Felveszi majd visszafordul és rád mosolyog.- Ne kapkod el a döntést, szerintem holnap is eljövök.- Majd elfordítja a kilincset, kinyitja az ajtót és megint megáll.- Egek de szét szórt vagyok tényleg. Mond nem láttál mostanában egy démont errefelé, elég magas, jóvágású, sötét haj, kemény ezüst szemek. Nem? Sebaj. Egy pár napja eltűnt egy kollégánk, de lehet csak meglógott nyaralni kicsit. Köztünk szólva. Én sem rajongok ezért a sok hóért.
Ezután kimegy az ajtón összeszedi a cuccait és távozik a kávézóból.
Legalább a hó ellát. Pár percre… |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on May 4, 2018 20:22:56 GMT 1
Számító tekintettel méregette a fiatal nőt, démont. Egy pillanatra sem vette le a szemét róla. Volt valami igen irritáló ebben a nőben.
-Ez igazán nem tartott sokáig…
Ezek a szavak még jobban felhúzták. A nő önteltsége csak úgy sugározta, hogy azt képzeli itt semmiféle meglepetés nem érheti itt. Ez a nő nagyon jó úton halad afelé, hogy ne, hagyja el e kávézót soha többé. Akárhogy is, már csak az illem is úgy kívánja, meghallgatja a kis hölgy mondanivalóját. Először is a kávézó raktár részébe vezeti őt. A kis sötét helység ideális arra, hogy míg a vendégek odakint az este utolsó táncát folytatják, ők ketten kissé nyugodtabb hangvételben beszélhessenek. Nem kertelt, egyből elkezdte mondókáját. Szavai igen érdekesek voltak. Nem tudta eldönteni mi zavarja jobban: hogy a nő tudja, hogy nem egy kis pályás szerelmi démon, hogy egy ismeretlen öreg Démon érkezett a városba vagy az, hogy ez a démon a mérhetetlenül kapzsi Germet tartja a város “nagy ágyújának”. Igen zavaros volt az egész és a kis hölgy szétszórtsága sem segített rá a helyzetre. Tekio kezdett kissé türelmetlenné válni és ez valószínűleg már arcán is látható volt. Tanya, roppant kreatív fedő név. Mikor egy démonba ilyen kevés kreativitás szorul Tekióban mindig eltörik valami. Kissé sunyin nézett a nőre majd kezet nyújtott neki. Hidegen válaszolt.
-Nem hinném, hogy be kell mutatkoznom de csak a formalitás kedvéért Tekio vagyok.
Az ez után következő rész még érdekesebb volt. A nő, igen elhadart stílusában, felvázolta a szerencsétlen lehetőségeket melyet egy bizonyos Zerog kínált fel neki. Nem ismerte ezt a démont, a név sem volt ismerős, bár csengését mintha hallotta volna már Horvát ország béli kalandozásai alatt. A másik dolog amin megakadt a gondolata az a nő szemei voltak. Igen érdekes volt, még sosem látott heterokrómiás démont. Igen érdekes látványt nyújtott. A nő ajánlatán kissé elmosolyodott. Nem reagált rá. Hagyta, hogy a nő lefojtassa a monológját. Egész végig egy dolog járt az eszében: Vajon engedje-e el a nőt, vagy intézze el mert túl sokat tudd. A gondolatmenetét a nő távozása zavarta meg. Úgy látszik akkor életben marad, annak ellenére, hogy igen nagy a kísértés, hogy megölje. Egy rövid ideig még nézett az ajtón kilépő démon után, majd ő maga is kiment és visszalépet a pult mögé.
A rögtönzött tánc est igen hamar véget ért. Az aprócska fiatal csapat boldogan sétált hazafelé csupán fél órával később. A kávézó üres volt. Eltartott még egy kis ideig amíg a tulaj összepakolta az egész napi nyüzsgés maradványait. Elméjében kavarogtak az aznapi események. Mi a fene lehetett reggel Kaellel ? Ki volt az a csodaszép nő ? Kicsoda Zerog ? Mi a fene folyik ebben a városban mostanában ? Sok kérdés és túl kevés válasz. Miután a kávéház minden széke, asztala csillogott Tekio fáradtan ballagott el a pult mögé és készített magának is egy kávét. Nem tudta mit tegyen. Igen rég volt már, hogy bármilyen más nagyhatalmú démonnal problémája lett volna. Egy dolgot tudott, meg kell, hogy látogassa Germet, minél hamarabb. A vágy, hogy bepattanjon a kocsiba és most rögtön odafurikázzon erős volt de mivel még nem tudta mit mondjon úgy döntött jobb ha elhalassz ezt a komoly beszélgetést egy másik alkalomra. Talán jobb ha megfogadja a démon tanácsát: aludnia kéne az egészre egyet. Fáradtan ballagott le kis kuckójába majd egyből be is vetette magát a bundák tengerébe. Nem aludt aznap este, fáradtan forgolódott egész éjszaka. Valami komoly baj van a várossal. Valami megváltozott, a kérdés csak az, hogy Tekio tudd e, ismét, változni vele.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 7, 2018 19:23:41 GMT 1
Összetört dolgok Kán: Tekio
És igen egy meglehetősen boldog fiatal pár mögött egy érdekes lány tér be a boltba. A vendégeid mintha csak nem is látnák a jelenséget, akinek nagy fekete szemei éppen csak átsiklanak rajtad. A meglehetősen kedves "vendéged, emberbaráti szeretetből rögtön neki is áll elemelni olyan súlyos és teljesen feleslege dolgokat a vendégeidtől mint, pénztárca, óra, nyakláncok stb. Nem vagy túl boldog, hogy a te bárodban teszi ezt, de azt el kel ismerned, hogy nagyon tehetségesen csinálja, bár az is egyre biztosabb, hogy az emberek nem látják. Vagyis, minél tovább figyeled a jelenséget, annál biztosabb vagy abban, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, egy alkalommal egy nő neki megy és akkor ködösen ránéz mintha csak akkor lépet volna elő a semmiből, majd bocsánatot kér és miután hátat fordít mintha nem is emlékezne arra, hogy valaha ott lett volna. És ahogy figyeled egyre nyilvánvalóbb, hogy nem egy démonnal van dolgod. Főleg, hogy akkor már rég kiszúrta volna, mi vagy és figyeled, nem, egyre inkább biztosnak tűnik hogy a titokzatos „vendéged” egy fae.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Jul 18, 2018 22:48:08 GMT 1
Nehezen jött el a hajnal. A tegnapi nap történései csúnya nyomot hagytak Tekio éjszakáján. Nyúzottan, összegyűrve kászálódott ki kedvenc prémei öleléséből és lassan ballagot fel az emeleti zuhanyzójába. Tekio legnagyobb szerencséjére a reggel igen lassan indult. Kissé mélán pakolgatta a székekeket. Valami nagyon hiányzott. Beletelt egy pár órába mire eszébe jutott, hogy mit hiányol: Káel nem jött be. Ez igen furcsa volt. Nem tudta leplezni mennyire is zavarta, hogy kimaradt a szokásos reggeli “rituáléljuk”. Már elkébzelte, hogy fogja leszídni azt a semmirekellőt. Unottan nézte a kinti havas tájat az ablakon át, néha-néha megszakítva a gondolatmenetet egy kliens kiszolgálásának erejéig.
A gondolatok csak úgy ugráltak az agyában. Állandóan azon gondolkodott, mit is fog mondani Germnek és azon, hogy ki lehetett a tegnap reggeli nő és ami még fontosabb, mi történhetett vele. Depressziós gondolatmenetét egy igen furcsa jelenség szakította meg. A kis hölgy igen furcsa jelenség volt. A nagy fekete szem és furcsán fehér haj igen kirívó külsőt kölcsönzött neki, ami viszont érdekesebb volt az ,hogy a vendégeknek fel se tűnt. Tekio válogatós kliensei bár néha napján látnak furcsa szerzeteket egy ilyen kis tolvajt hamar észrevettek volna. Tekio tisztes távolságból figyelte a kis enyveskezű “dög” munkálkodását. Pár perc gondolkodás után Tekio a vízforralóhoz fordult majd extra nagy bögre forró kávét töltött. A terve igen egyszerű volt. Rá akart jönni mennyire hatásos a kis teremtés “láthatatlansága”. Ha a ráöntött kávé okozta kiáltására a vendégek reagálnak és oda sietnek segíteni akkor Tekio nyugodt lélekkel, feltűnés nélkül hátra kísérheti, hogy elbeszélgessen vele. Ha a vendégek csak a kiöntött kávét észlelik akkor a helyzet kissé bonyolódhat. Tekio lassú léptekkel elindult a nőhöz legközelebbi vendég irányába majd mikor elég közel került hozzá egy botlásnak álcázva a lányra, próbálta, önteni a forró kávét majd figyelte a műsort.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 17, 2018 20:59:12 GMT 1
A terved ugyan jónak ígérkezik, de a jövevény gyorsaságára nem vagy felkészülve, ép csak sikerül eltalálnod a ruháját forró vízzel ő már ott sincs, ráadásul még ki is nevet téged a mutatványért. Majd mögéd settenkedik, és a füledbe súgja.
-Nem volt rossz kísérlet, de ennél azért jobb vagyok.-majd hátra sétál és helyet foglal a pulton. A vendégek láthatóan nem foglalkoznak vele, ahogy eltehénkedik a pult tetején.- Szóval te vagy a démon Tekió gondolom, különben nem látnál.- Mondja miközben a mellette üllő vendég tálcájáról elcsen egy darab sütit, amit a kávé mellé szoktál adni.- Hmm… Finom ez a süti, bár egy kicsit száraz. Jó minőségű, de hiába a zacskós süti az zacskós süti. Gondolom, érdekel, ki vagyok, szólíthatsz Sparrow-nak, mert olyan vagyok, mint egy veréb, ide-oda szállok és felszedegetem a morzsákat.-Miközben beszél nagy műgonddal méri végig a pult mögötti készleteidet, és észre is veszed, mintha a tekintete kicsit hosszabban időzne a mézen a felső polcon.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 26, 2018 17:09:57 GMT 1
A Tűz Bár már túl vagytok az újéven, még mindig napokig ünnepségeket és fogadásokat fogtok tartani, hogy minden verseny, és munkatárs érvényesülhessen. A mai este például nálatok van egy vacsora, a teljes család jelenléte el van várva, ami néha vicces helyzeteket teremt. Az este már rég elkezdődött már folynak az első körös beszélgetések, könnyed csevegések a vacsora előtt. Azonban a családból még nincs mindenki jelen. Sophi még nem érkezett meg az ünnepségre ami, furcsa mert nem túl megszokott tőle sem a késés. Ha már furcsaságoknál tartunk, valójában karácsony óta meglepően viselkedik, nem feltűnően, valószínűleg más nem is vette észre, de azért mégis máshogy. Drágább ruhákban jár, többet sminkeli magát, és többet is eszik, főleg édességet, pedig ha nem is nagyon, de eddig mindig odafigyelt az alakjára, mint minden rendes lány. A késések is azóta váltak a szokásává, és az a hangnem, kétségtelen magabiztosabbnak tűnik, de néha mintha át is lépne a ló túloldalára és inkább szemtelen lenne, nem pedig magabiztos. Végül is lehet, hogy csak egy második lázadókorát éli, végül is lassan 20 éves, ez a kor mindenkinek nehéz, lassan már delnőt, de még mégsem az, és ezt mindenkinek nehéz hova tennie.
Végül megérkezik ő is, de nem egyedül. Egy feltűnően hosszú vöröshasú lány kíséri. Mindketten nagyon csinosan öltöztek és a sminkjükön látszik, hogy ugyanabból a drága készletből sminkelték ki egymást. Ahogy belépnek összenevetnek, Sophi tekintete egy pillanatra feléd téved,majd rögtön el is kapja rólad, erre a másik lány is rendesen megnéz magának, valamit oda súg Sophinak majd megint összenevetnek. Sophi elindulna befelé, de a vörös lány elkapja a karját és elindul feléd. Amikor oda érnek már Sophi sem tiltakozik.
-Rendben, rendben bemutatlak. Zarien ő Fatia. Új lány, de úgy tűnik nagyon jó barátok leszünk.
-Leszünk?-Kérdezi a vörös játékosan.
-Igaz. És Fatia ő itt Zarien a biztonsági főnökünk. – Mondja mosolyogva, te pedig halványan mintha alkohol illatát éreznéd miközben beszél.
-Waoh, egy női biztonsági őr. Ez tetszik, biztos nehéz lehet a fiukkal, de szeretem ha valaki nem hagyja magát.- Mondja neked magabiztosan a lány.
Ha válaszolsz nekik valamit utána elindulnak befele, de még hallod miről beszélgetnek.
-Ne haragudj Fatia, az ilyen partik borzasztó unalmasak ezért is értékelem, hogy eljöttél.
-Semmiség, majd mi feldobjuk ne aggódj.- Feleli a másik és valami mintha megbújna a szavai alatt, de nem ez az érdekes, miközben beszél gyengéden a másik lány kezéért nyúl és finoman megszorítja, mire a másik csak rámosolyog. |
|
PeterBear
Lelkes fórumozó
Posts: 33
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jul 15, 2020 22:35:07 GMT 1
Aug 19, 2018 19:43:47 GMT 1
|
Post by PeterBear on Sept 27, 2018 11:50:13 GMT 1
- Üdv, Fatia. Igazából nem biztonsági őr, hanem főnök. A különbség az, hogy nekem van eszem a dolgokhoz. - válaszolom kedvesen mosolyogva. Ha megérti szuper, ha nem ahhoz is hozzá vagyok szokva, nem nagyon hat meg. Viszont borzasztóan furcsálom Sophia viselkedését. Oké, mostanában tényleg furcsán viselkedik, mintha a második lázadó korzsakát élné, de eddig még sosem hozott partnert az ilyen eseményekre. Most meg betoppan egy lánnyal. Ismerem a barátnőit (hiszen ez is a feladataim része), de őt még nem láttam. Ennek ellenére furcsán ismerős. Valakire emlékeztet, de vajon kire? Nem tetszik nekem.  Eloltom a cigarettámat és az egyik biztonsági emberhez furdolok. - Én bemegyek, ti tartsátok szemmel az érkező vendégeket! - a fickó bólint és ismét az emberek felé fordul. Amikor beérek, megkeresem a tekintetemmel Sophiát és Fatiát. Ha megvannak, igyekszem úgy mászkálni, hogy lehetőleg mindig hallótávolságon belül legyek és a szemem sarkából láthassam őket, nyilván amennyire lehet, feltűnés mentesen. Ha nem találom őket, jelet küldök az impnek, hogy fokozottan ügyeljen, egy vendég se menjen a számukra zárt területekre és azonnal szóljon, ha érzékel valamit. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 30, 2018 14:19:25 GMT 1
A lány szemében elégedettség és kihívás érződik, ahogy meghallja a válaszod, a tiszta nevetése pedig betölti az egész előszobát.
-Helyes! Egész biztos voltam benne hogy nem csak egy sima izomagy vagy. Ne haragudj ha erre utaltam volna. Nagyon tetszik, hogy ilyen sokat elértél, tényleg.
A vörös lánynak egyértelműen sikere van, majdnem mindenkinél, már már természetellenesen könnyen ráérez kitt mivel tud megfogni, de nem tűnik rossz embernek. Ahol felbukkan és beszélget kicsit az emberek vidámabbak lesznek és talán egy kicsit felszabadultak is. Nem működik persze mindenkinél, vannak kivételesen nehéz esetek, de a legtöbb embernél működik. És mindeközben alig hagyja el Sophi oldalát.
-Úristen Fatia úgy irigylem, hogy így megtalálod a hangot mindenkivel.- Mondja neki a lány, ahogy megállnak egy kis frissítőért.
-Tényleg? Pedig nem nehéz.- Mosolyodik el elnézően.- Biztos, hogy te is akármikor meg tudnád csinálni, ha kicsit magabiztosabb lennél, ez a titka az egésznek.
-Na igen…-
-Ne aggódj még dolgozunk rajta.- Mondja Fatia mosolyogva és megint az a kézfogás. Sophi keze elindul a gyümölcs lé felé amikor Fatia felkiált.
-Oh te jó ég az ott punch?- és már el is indult a tál felé. És elő is készített két poharat.
-Fatia szerintem nekünk nem igazán kéne.- A lány mintha nem is hallaná.
-Ugyan, ez egy kellemes parti, egy pohárból pedig még nem lehet baj.- Nyújtja a lány felé.
|
|
